Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-24 / 199. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1958 augusztus 24. Hansági krónika MÜLT Egy hét Prágában i. A hansági mocsarak lecsapolá- sát nagyon sokszor kérték már az itteni lakosok, de a küldöttségek mindig eredmény nélkül hagyták el az országgyűléseket. Az első komolyabb munkát a múlt század elején végeztették az Eszter- házyak. A Rába medrét szabályozták a Királytó (a legnagyobb láptó) és Bősárkány között, s a század közepére már körülbelül 26 000 hold szűzfölddel, réttel rendelkeztek. A Hansági Főcsatornát az 1860-as években készítették állami pénzből. Hatalmas meder, de önmagában nem sokat ér. A teljes lecsapolást csak kisebb csatornával lehet megvalósítani, ahogyan mi csináljuk. Négyszáz méterenként kell vágni egy-egy árkot. Ezek befogadják még a »feneketlen« tavak vizét is. Természetesen állandóan lesz bennük víz, mert a Hanság átlagosan 4 méterrel mélyebb a Kis-Alföld többi részénél, de jó is, hogy lesz! Öntözni, árasztani kell majd úgyis a földeket, mert ez a talaj, bármilyen kiváló zsíros, fekete föld is lesz, nagyon sokáig laza szerkezetű marad és egy-kettőre kiszárad. Bizonyítja a már meghódított terület. Szóval két legyet ütünk egy csapásra ezekkel az árkocs- kákkal. Árkocskák? Folyammeder készítése sem adna több munkát normális helyen. Átkozott terep ez. Kubikosokkal sohasem tudták volna felásatni az egészet, mert az itteni munkát nem lehet megfizetni. Igaz, nem is nagyon törekedtek a XX. századi gazdák a lecsa- polásra, így is akadt némi jövedelmük. A réteket bérbe adták a kis- parasztoknak, évi 80—120 koronáért holdját, tőlük viszont csak kettőt kért az állam. Mi nem kérünk a parasztoktól semmiféle bért, ingyen adjuk nekik az egész Hanságot. Megérdemlik. Évszázadok óta várnak rá. JELEN Nagyon nehéz a munkánk.- Igaz, szokatlan a fizikai munka, de nem ez a legnagyobb baj, — kubikosok sem haladnának sokkal gyorsabban. Járni is alig lehet a terepen, mert süppedt és tele van nádtorzsai, tuskóval. Pár nappal ezelőtt ugyanis már voltak itt emberek, akik egy 8 méter szélességű sávon letarolták a nádat, kivágták a fákat és a bokrokat, pontosan kijelölték a csatorna helyét. Hűvös a reggel, de melegünk van. Már az első ásóvágások után ledobtuk az inget. Vágni kell az ásót, rúgni, teljes testsúllyal ráállni, különben nem veszi be a zsombék. Ruganyos, megremeg a dobbantástól. Nem föld ez, hanem vizes, félig rothadt növénymaradványokba ágyazott gyökerek szövevénye. Legvastagabb és leghosszabb a nádgyökér, lehúzódik méteres mélységbe is. Nekünk másfélre kell jutnunk. Tízen vagyunk a brigádban (mások is), de reggel, új szakasz kezdetekor fele kézzel dolgozik. Ök a »kidobó legények«, a felfeszített »láptéglákat« hordják, dobálják a kijelölt terület mellé, ott lesz a csatorna partja. Lassan haladunk, pedig sokat edződtünk és tapasztaltunk az előző héten. Hiába: egyre melegebbé válik a levegő és nagyon csípnek a szúnyogok. Rengeteg van. Mint amikor rajzanak a méhek. Repülőgépről permeteztek néhány napja, de nem hatott, legalább is nem vehető észre. Az első napon tüzet raktunk, de a nád füst nélkül ellobogott, csak növelte a hőséget; a tőzeges föld füstjét pedig nem tudtuk elviselni. Innen, ebből a sávból a szél sem tudja elhordani őket, a nád felfogja az erejét. A szúnyogokat 9 óra felé legyek s bögölyök váltják fel. Ezek harapnak. Állandóan csapkodunk, de nem állunk meg (csak 10 órakor és délben tartunk negyedórás szünetet), verekedni kell a tereppel is. A második ásónyomnál már ritkább a gyökér, viszont szivárog a víz: tőzeges sárral birkózunk. Hasonlít a földhöz, félig fekete, félig vörösbarna. A harmadik ásónyom iszap, latyak. Ragad a lapátra. Nagyjából ilyen a következő réteg is, csak világosabb és még jobban ragad. Nehéz kidobni is, hiszen emelkedik a part, csizmánk viszont lábszárig süpped, alig lehet kihúzni. Szerencsére a kékesszürke agyag valamivel kötöttebb. Persze, ez is ragad. Legnehezebb az árokfenék kivájása. Ha nem volnánk fáradtak, akkor is ez tartana legtovább, pedig legkeskenyebb része a csatornának: tömött sóder van itt, áztatott beton. A Duna üledéke, kavicsa. Ráadásul csaknem térdig ér a víz, annyira összegyűlt már. Az első három nap volt a legnehezebb, azóta gyorsabban múlik az idő; beszélgetünk, vicceket mesélünk munkaközben. Az egyik szomszédos brigád, a budapesti Rákóczi Gimnázium tanulói, a lehető legszebb módszerrel űzik el az egyhangúságot: öten dolgoznak, a másik öt fiú ül és énekel. Időnként váltják egymást. Munkaidő végére, két órára mindig befejezzük a megkezdett részt. Tudjuk már pontosan, mekkora területtel bírunk el 8 óra alatt. Egyszer fordult csak elő, hogy túlóráznunk kellett, többet fogtunk és nem hagyhattuk félbe, mert a víz másnapra teljesen megtölti a csatornát. Üzentünk a többiekkel, hogy tegyék félre az ebédünket. Professzorunk, Wald- apfel Jóska bácsi éppen azon a napon jött ki hozzánk segíteni (Nem tudtuk előre, hogy mikor jön, szóval egészen véletlenül történt a dolog.) Tökéletesen meg volt elégedve állhatatosságunkkal. Amikor készen van az új szakasz, felsorakozunk mellette. Ünnepélyes gátszakítás következik, átengedjük a vizet a tegnap és azelőtt készített szakaszból. Háromszoros »hurrá!« után hazamegyünk a táborba, vár az ebéd és az egész szabad délután. Az esti sorakozó- nál eredményhirdetés: » ... másoTJűségjutalom... Mily nagyszerű ' és valós az elnevezés, amelynek mélyreható tartalma van! Kifejezi a bányászok hűségét, a népi demokrácia, a szocializmus építése mellett. Kifejezi államunk megbecsülését a bányászok iránt, jutalomban részesíti azokat, akik a föld mélyén az ezernyi leskelődő veszély árnyékában fejtik a szenet, a „fekete gyémántot” iparunk egyik legfontosabb alapanyagát. A közelgő nyolcadik bányásznap megünneplésére készülnek szerte az országban a bonyhádi járás bányász falujában, Nagymányokon is. Augusztus 16-a, reggel 5 óra. Ilyen kor van az éjszakai műszakváltás. A föld mélyéről feljövő bányászok fáradtan, hunyorgó szemekkel néznek a felkelő napba. A lámpakamra falára elhelyezett tábla előtt egy csoport áll. A távozó és a sihtre érkező bányászok egymás mögött állva nyújtogatják nyakukat, az alacsonyabb termetűek pedig magadik a 9-es sátor 4 köbméteres átlaggal...« Ezek mi vagyunk, &z Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsész brigádja. Van jó néhány erősebb fizikumú társaság is az egyetemisták között, de a testi erő nem minden még itt sem. Az akarat győzedelmeskedett, hiszen a tábor átlaga csak 2,3 köbméter. Egyáltalán nem hajszoltuk magunkat, úgy dolgoztunk, ahogyan tudtunk; a vállalt önkéntesség és a becsület határozta meg a »normát«. Lábujjhegyen járok már egy hete, félcipőben. Az első napon feltörte, körülrágta a csizma a bokámat, mezítláb kellett hazamennem (3—4 kilométerre van a munkahely a tábortól) és az érdes úttól felhólyagosodott a talpam. Bent maradhattam volna a táborban, amíg gyógyul egy kicsit, de akkor naponta 4 köbméterrel rö- videbbek lettek volna az új szakaszok, pedig olyan jó nézni, hogy egyre hosszabb vízszalag csillog ezen a földön, ahol talán még betyárok sem jártak soha. JÖVŐ Növekednek a csatornák. Nyár végére már több ezer holdat ereznek át, s itt megkezdődik a szántás. Lánctalpas traktorok húzzák az ekét, mely 80 centiméter mély barázdát hasít. A szántás pihen egy évig, de akkor bevetik kenderrel, silókukoricával, később répával, mert ezek megemésztik a lápot. Humusz lesz még a nádgyökérből is fekete föld Négy-öt év alatt tökéletes termőtalajjá válik. Gazdagabb lesz ez a vidék a Bácska-Bánátnál is (ma: Vajdaság, Jugoszlávia területén), melynek földjét a II. világháború alatt vagonszámra hordták ki a németek. Olyan kövér termőföld lesz a Hanságban, hogy búzát mostanában nem is vethetnek bele, mert lerogyna a szára. Tíz év múlva viszont, amikor már a szelet is megszelídítik erdősávokkal, békésen hullámzó búzatenger hirdeti a magyar ifjúság világraszóló A hűségjutalom sabb társaik között furakodva igyekeznek minél közelebbre kerülni a hirdető táblához. És mosolygósra derülnek az arcok, mintha a fáradtságot valamilyen jótékony kéz letörölte volna. Az egymás alá sorakozó nevek, a nevek mellett a számoszlopok, amelyek arról adnak hírt ki hogyan dolgozott és ki mennyi hűségjutalmat kap a nyolcadik nagymányoki bányásznapon. A 457 bányász neve között ott van Studer Ferenc II vájár neve, aki 7170 forint hűségjutalmat kap az idén. Studer Ferencnek évi keresete 43 747 forint, s ennek 16,5 százalékát fizetik ki hűségjutalomként jó munkájáért. Az örömet, a mosolyt magukkal viszik az újonnan épült otthonukba, Kétezer méter magasságban száll velünk a kétmotoros utas- szállító gép. Az utasok nagy része még nem ült repülőgépen. Egyesek arcán sápadtság, másokén az izgalom enyhe pirossága mutatkozik. A tekintetek elevenek. Az apró ablakokon keresztül mindenki a tájat szemléli. Amikor átrepüljük a magyar— csehszlovák határt jelző Duna vonalát, megváltozik az alattunk húzódó tarka szőnyeg. Itt, csehszlovák földön már egységesebb a határ. A szántóföldi növények táblái, amelyek a földszőnyeg mintáit képezik, itt már szélesebbek, hosszabbak, nagyobb méretűek. Sok kis gépet látni a nagy táblákon. A gépek olyanok, mintha gyermekjátékok volnának. A hatalmas táblák és a sok gép a kollektivizálás nagyobb fokú előrehaladását jelzi. Hirtelen felhők közé fut a gépünk. Olyan, mintha sűrű ködben haladnánk. A légáramlat időnként megemeli, majd süllyeszti a gépet. — Megbízható pilótánk van? — idős, kissé reszkető kezű, középiskolai tanárnő teszi fel a kérdést aggódva, a sötétkék szoknyás, fehér blúzos stewardnak. A steward megnyugtatóan mosolyog, s kissé emelt hangon, hogy mindenki jól hallja, válaszol: Tapasztalt, régi pilóta vezeti a gépet. Semmi ok nincs az aggodalomra. A gép utasainak nagy része nem aggódik. Tréfák röpködnek szájról szájra. Megindul az ismerkedés. A társaság nagyrészt orvosokból és pedagógusokból áll, de akad közöttünk ügyész, védőnő, katolikus pap és mérnök is. Amikor átvergődünk a felhős zónán, ismét csend lesz. A tekintetek elmerülnek a táj tanulmányozásában. Innét a magasból nagyobb, átfogóbb képet kaphat az Az SZTK Tolna megyei Alközpontjában most készítették el a félévi mérleget, amely szerint az év első felében közel 14 millió forint juttatást kaptak a dolgozók. Táppénzre több mint 4 millió forintot, családi pótlék címén közel 5 millió forintot fizettek ki a biztosíA gépállomásokon egyre nagyobb gondot fordítanak a társadalmi tulajdon védelmére a közvagyon her- dálói és dézsmálói elleni harcban. Ezt bizonyítja az iregszemcsei példa is. Az iregszemcsei gépállomás igazgatója, Bugyi József brigádvezetőt és Süveggyártó József traktorost elbo- csájtotta a gépállomás kötelékéből. Az elbocsátott volt gépállomási dolahol már arról is szó esik, hogy mire költik a pénzt. Szoba, vagy konyhaberendezésre, ruházatra, mosógépre, vagy motorkerékpárra. Vannak, akik takarékbetétkönyvben helyezik el pénzüket egy későbbi nagyobb tervek megvalósításáért. Az idei nagymányoki bányásznapon, ahogy Szamosvári Márton a bányaüzem munkaügyi dolgozója mondja — körülbelül 1 200 000 forint hűségjutalom kerül kiosztásra a nagymányoki bányászok között. Hűségjutalom... Mily nagyszerű és valós elnevezés, amelynek mélyreható tartalma van! Kifejezi a bányászok hűségét, a népi demokrácia a szocializmus építése mellett. Kifejezi államunk megbecsülését a bányászok iránt. Jutalomban részesíti azokat, akik a föld mélyén az ezernyi leskelődő veszély árnyékában fejtik a szenet, a „fekete gyémántot”, iparunk egyik legfontosabb alapanyagát. ember a vidékről, amely felett áthalad, mintha vonat vagy autóbusz ablakából szemlélné. Váratlanul oldalt billen a repülőgép, aztán éles kanyart ír le. — Megérkeztünk Prágába! — A steward bejelentését kissé hitetlenkedve fogadják az utasok. Mindenki az órájára pillant. Alig kétórai utat tettünk csak meg, 8 máris itt vagyunk. Az autóbusz, amely a repülőtérről a szállodába visz bennünket, lassú, egyenletes ütemben szeli át a várost. A fiatal tanító, aki mellettem ül, ujjával az egyik piros színű prágai villamosra mutat és megjegyzi: — Nézd csak, itt nem olyan zsúfolt a villamos, mint Budapesten) A tisztelendőnek, aki velünk szemben ül, a város tisztasága tűnik a szemébe. — Mit jelent az a szó, hogy Kino? — kérdi kíváncsian egyik útitársunk az idegenvezetőtől. — A Kino mozit jelent — adja meg az készségesen a felvilágosítást, majd hozzáfűzi: — Prága a mozik városa. Kevés városban van ennyi mozi, mint a mi Prágánkban. A forgalom már az első benyomások alapján is lassúnak tűnik. Nyoma sincs a tolongásnak, az idegességnek. A budapesti utca lázasan siető, törtető, tolongó embereivel ellentétben úgy tűnik, mintha itt csupa-csupa békésen sétálgató, derűs ember lakna. A legforgalmasabb útkereszteződéseknél a forgalmat rendőrtiszt irányítja. A járókelőket fehérre meszelt harántcsíkok figyelmeztetik arra, hogy hol szabad átmenni az úttest egyik oldaláról a másikra. Rögtön szembetűnik, hogy a prágai nők nagy része különleges szandált visel, olyat, amely inkább tetszetős kis papucsra hasonlít* mivel a hátsó pánt hiányzik róla. (Folytatjuk.) H. T. tottaknak, gyógyszert pedig közel 4 millió forint értékben vettek igénybe a megyében. A három évvel ezelőtti adatokkal egybevetve a dolgozóknak kifizetett juttatások — az elmúlt félévet tekintve — kétszeresére emelkedtek. gozók herdálták a társadalmi tulajdont, sőt a sikkasztás vádja is felmerült ellenük, ezért a gépállomás vezetői a nevezettek ellen a bíróságnál feljelentést tettek. A becsületes dolgozók joggal követelik a nép tulajdonának védelmét az illetékes állami szervektől is, hogy ne maradjon büntetlenül egyetlen lopás, vagy súlyos hanyagság sem. BÍRÓSÁGI HÍR Varga Béla értényi lakost szándékos emberölés kísérletének bűntettével vádolja az ügyészség és a Megyei Bíróság szeptember 17-re tűzte ki ügyének tárgyalását Amint az a vádiratból kitűnik, Varga Béla és Rónai András körzeti villanyszerelő között már régebb óta nézeteltérés volt, mert Varga Béláék a villany- számlákat rendszertelenül fizették. A múlt év november 29-én a délutáni órákban Rónai András sértett Értény községben az egyik villanyoszlopnál a villanyt javította. Ekkor Varga Béla fogatos kocsijával arra ment és nem messze Rónaitól megállt, leugrott kocsijáról és baltával a kezében a sértetthez rohant. Különböző dolgokat kiabált, miközben a baltával Rónai András fejére ütött. Rónai szerencsére észrevette a támadást, felemelte a karját és azzal fékezni tudta az ütés erejét. Ennek ellenére a homlokán sérülés keletkezett. diadalát. Gemenci Tamás Félév alatt közel 14 millió forintot fizetett ki az SZTK megyénk dolgozóinak Á társadalmi tulajdon herdálói ellen
