Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-24 / 199. szám
À MAGŸAR 'SZ0C1ALISTA: MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSÓK LAPJA; TOLNA MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! III. évfolyam, 199. szám. MA 10 OLDAL, ÄRA 60 FILLËR \ Vasárnap, 1958 augusztus 24 Kiváló dolgozó oklevelet, pénzjutalmat és ajándékot kaptak a tolnai üzemek legjobb dolgozói Keresztes Mihály elvtárs, földművelésügyi miniszterhelyettes ünnepi beszédét mondja a dombóvári Kapós-menti Napok keretében rendezett ünnepi nagygyűlésen. Áz év első felében több mint ezer paraszt lépett be a megye termelőszövetkezeteibe Az ünnep előtti napon értékelték a két tolnai üzemben a munkaversenyben résatvevő dolgozók eredményeit. A Selyemfonógyár és a Pamutszövő Vállalat dolgozói körében az augusztus 20-át megelőző időszakban a munkaverseny népszerű volt. A munkások csaknem valamennyien részt vettek a versenyben, a pamutszövőgyárban brigád és egyéni verseny, míg a Selyem fonógyárban. brigád- és párosverseny alapén vetélkedtek a munkások. A munkaverseny eredményességére jellemző az, hogy a termelési terveket teljesíteni tudták, emelkedett az első osztályú áruk aránya, kevesebbe került a termékek előállítása. A PAMUTSZÖVÖG VAUBAN a párt- és tömegszervezeti vezetők javaslatára a munkások brigád gyűléseken döntöttek; melyik társuk érdemel pénzjutalmat, kinek adják a ,,Kiváló dolgozó’1 oklevelet. A mun kások döntései szerint a jutalomra jogosultak az üzemrészek legjobb munkásaiból tevődnek ki. Huszonegy szövő, karbantartó előkészítő kapott „Kiváló dolgozó” oklevelet, többek között olyanok, mint Zsidó Teréz, Beck Józsefné, Saramé István szövök és Kiss Istvánné felvető. Az első féléves eredményes munka után a gyár legjobb hat brigádját, 600—1400 forintig terjedő pénzjutalomban részesítették. A brigádok a jutalompénzt közös összejövetelen költik el, ahol halvacsorát rendeznek majd. Pénzjutalmat kapott még ti - vábbi 23 fő, többek között Verhás Mihályné, Horonyányi Ilona és Rém Miklósné. A pamutszövőgyárban az augusztus 20-i munka versenyben legjobb eredményt elért dolgozókat összesen 15 500 ferinttal jutalmazták. A SELYEMFONÖGYÄUBAN a régi jutalmazási módszert követték az idén is. Az eddigi gyakorlat szerint azt tapasztalták a gyár vezetői, hogy jobban szeretik * Aüoozók, ha pénz helyett értékcikket Kapnak. Augusztus 20-ra a gyár vezetősr- ge hatezer forint értékű ruhaneműt, étkészletet, háztartási cikket stb. vásárolt, hogy ezekkel jutalmazzák a termelés legjobbjait. Az ajándékokat az ünnep után adták át a dolgozóknak. Negyvenöt munkás kapott különböző értékcikket, Ketterer Erzsébet a gyár egyik legjobb fonónője például 2 méter duplaszéles tropikál ruhaanyagot kapott, Szalai Erzsébet a --------'-1m azott négy brigád egy tagja likőrös készletet. Ezenkívül a férfiak inganyagot, a nők\ különböző blúz és szoknya anyagot kaptak jutalmul. Augusztus 20-át megelőző hetekben a gyár 22 munkásnője párosversenyben volt. Ezeket a munkásnőket egy- egy üveg kölnivel jutalmazták meg. Több szekszárdi szőlősgazda kérésére a Hazafias Népfront tapasztalatcserével egybekötött kirándulást szervezett Villányba. Ez alkalomból 34 szekszárdi szőlőtermelő gazda tesz látogatást Villányba, ahol megA termelőszövetkezeti tagok egyre javuló életszínvonala láttán nap mint nap csatlakoznak egyéni parasztok a termelőszövetkezeti mozgalomhoz, s emellett alakulnak új termelőszövetkezetek is. Az év első felében Tolna megyében hét új termelőszövetkezet alakult. összesen pedig 1050 új taggal gyarapodott a termelőszövetkezeti tagok száma. De nézik az országszerte híres szőlőtermelő Villányi Állami Gazdaságot, a helybeli földművesszövetkezet keretén belül működő szőlőtermelési szakcsoportot, beszélgetést folytatnak a szakcsoport tagjaival. a második félév első napjaiban is tovább erősödik számszerűleg is a termelőszövetkezeti mozgalom megyénkben. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt hetekben két új termelőszövetkezet alakult. Az egyik Ireg- szemcsén Uj Élet néven, amelynek elnöke ifj. Tóthi Mihály az ellen- forradalom napjaiban feloszlatott helybeli termelőszövetkezet volt elnöke. Az augusztus első napjaiban kilenc taggal alakult iregszemcsei termelőszövetkezet ma már közel 15 tagot számlál és itt már megkezdték az előkészületeket a közös őszi vetési munkákhoz. Az iregszemcsei termelőszövetkezeten kívül új termelőszövetkezet alakult még Felsőnyéken és több termelőszövetkezetet előkészítő bizottság is működik a megyében. Vendégek a Szekszárdi Nyomdában Csendőrök bestiális embermészárlása a lengyeli cigánytelepen Tizennégy év után derült fény a cigánytragédiára Szekszárdi szőlősgazdák utaztak ma Villányba Alsóváresi dolgozó parasztokat láttak vendégül augusztus 20-án a Szekszárdi Nyomda dolgozd. Képünkön a keziszedők munkájával ismerkednek a vendégek. A Bartina utcai „ssőlőfa66 Százhuszonegy fürt szőlő érik a szekszárdi Szőke István egyik „szőlőskertek királynéja’1 tőkéjén. Képünkön a fának is beillő tőke egy részét mutatjuk be az idős szőke házaspárral az, egész „tőke’’ ugyanis nem fér a képre. A csendőrök leugrottak a lovaikról Az egyik, Gyimesi János őrmester előlépett, hogy jelentsen. Valamennyien vigyázzba vágták magukat. Ezt még megtették, de azzal már nem sokat törődtek, hogy a felszerelés jól áll-e rajtuk. Ez 1944. november 30-án történt, amikor már ! ide hallatszott a szovjet csapatok közeledő ágyúzása. S hol volt akkor már a csendőröknél is a régi, nagy fegyelem... A jelentést is csak azért tették, mert egy nem akármilyen dologról volt szó. — Főtörzsőrmester úrnak alázatosan jelentem, a parancsot végrehajtottuk! Tímár Lajos főtörzsőrmester, a te- veli csendőrörs parancsnoka elégedett volt a jelentéssel, de nem érdek- I lődött a részletek után, csak ennyit mondott: — Nagyszerű. Most már nyugodtan menekülhetünk az oroszok elől. Biztonságban lpc-i-ir-'- utartozóink. A csendőrörs tagjai el is indultak Nyugat felé, hogy mentsék bőrüket. Másnap a szovjet csapatok már be is vonultak Tevelre. A holttesteket a közeli uradalom egyik vezetőembere temettette el. Egyszerre kihalt, néma lett a lengyeli cigánytelep. Nem füstöltek a putrik, nem hallatszott a gyermekzsivaj, nem énekelt szerelmeséhez a fiatal cigányleány. A közeli erdőben sírt és remegett egy-két cigány, akiknek sikerült elmenekülniük, nem érték őket a gyilkos golyók. Sírtak, remegtek és megijedtek még a legkisebb zörejtől is, amelyet az ágról-ágra röpködő madarak okoztak, mert azt hitték, hogy még ide az erdőrengetegbe is utánuk jönnek. De nem, a csendőröknek erre már nem volt idejük, sietve visszalovagoltak a teveli Örsre és jelentettek... A cigányok nyugodtan élték a meg szokott életüket a lengyeli erdő melletti telepükön. Nem voltak különbek sem, rosszabbak sem, mint általában a cigányok. Csak az oroszoktól féltek, a „vörös uralomtól.” Ugyanis az ő fejüket is annyira telebeszélték a „vörös-barbársággal'' és miegymással. A hadiállapotokról nem sok hír jutott el ide az erdőszélre, csak any- nyit tudtak, hogy már átkeltek a Dunán és itt vannak Tolna megyében az oroszok. Arra nem is mertek go'ndolni, hogy nekik nem az oroszok tói kell félniök, hanem a Horthy- hatalom végét járó dühödt tombolá- sától. Amikor észrevették két közeledő alakot a távolból, azt hitték, hogy már. az oroszok vannak itt és ijedten bújtak vissza kuckóikba. Csak később vették észre, hogy azok nem oroszok, hanem aá általuk jói ismert teveli csendőrök. Erre egy kicsit megnyugodtak. A két csendőr a táborba érve köszönés nélkül megállt és kiadták a parancsot, hogy mindenki sorakozzék a putri előtt. A cigányok mit sem sejtve előjöttek és vártak. Szinte lesték a csendőrök száját, hogy vajon mit mondanak, miért ez a szokatlan sorakozó. Ä csendőrök azonban egy árva szót sem szóltak, hirtelen fegyverükhöz nyúltak és a cigányokra irányították azokat. A lövések nyomában ki holtan, ki sebesülten rogyott össze, a még élők pedig menekülni igyekeztek és fülsiketítő jajveszékelésbe kezdtek. Két csendőr biztosítóként a tábor közelében elrejtőzött, hogy a menekülőkkel végezhessenek. A putrikba gránátokat dobtak. Mindez alig egy-két percig tartott és a cigánytelep lakóiból hírmondó is alig maradt. A gyerekek, asszonyok férfiak holttestei szanaszét hevertek és a csendőrök ott is hagyták őket; mint akik jól végezték dolgukat, lóhátra ültek. Akkor háború dúlt és nem került napvilágra az ügy. Sőt, az utána következő években sem tudódott ki valami különös véletlen folytán. Csak most, több mint 10 év után szereztek értesülést erről a barbár mészárlásról a hatóságok és mindjárt meg is kezdték a nyomozást. Ha az országban a régi rendszer marad, senkinek sem jutott volna eszébe a megsemmisített cigánytelep ügyéből problémát csinálni, íriszen ezt a régi rendszer tette minden ítélkezés nélkül. De a mészárlást követő napon már egy új korszak hajnalának fénye jelent meg a környéken és ennek az az egyik lényege, hogy minden ember — ember és egyenrangú, még akkor is, ha cigány. Lzért került sor az ügy felderítésére. A holttesteket exhumálták: tizennégyen voltak. Többségükben gyermekek és asszonyok. Kiderült az is, hogy valamennyien Sárközi nevúek voltak. A 14 halotton kívül négy sebesült is volt, akiket később egy állatorvos kötözött be. A csendőrörs tagjai közül, akik kiirtották ezt a cigánytelepet, kettőt őrizetbe vettek: Tímár Lajost, aki Öcsényben és Gyimesi Jánost, aki Tamásiban lakott. Két személy, egy Nyirati és egy ismeretlen nevű csendőr- szakaszvezető külföldön tartózkodik. Az ötödik pedig. Fazekas István szakaszvezető, még 1945- ben disszidált és az idegenlégióban meghalt. A tanúk egész sorát hallgatták ki az ügyben. Bebizonyosodott az is, hogy ezekben a novemberi napokban a teveli csendőrörsre az Alföldről érkezett egy csendőrtiszt —■ menekült a szovjet csapatok élői. Egyik este, amint beszélgetett az őrs tagjaival, elmesélte, hogy az Alföldön egy kicsit „megbolygatták” a cigányokat, mert aaok különben kémkednének és bosszút állhatnának. Ezután Tímár javasolta, hogy nekik is ezt kell tenniök a lengyel: cigányokkal. Nemsokára ezután ki is aita a parancsot: — Felszerelni! Fegyver, lőszer kézigránát... És végrehajtották ezt a bestiális embermészárlást. Ezt mással nem is lehet megmagyarázni, mint azzal, hogy ők Horthy csendőrei voltak — azaz, emberi mivoltukból kivetkőzött élőlények. Boda
