Tolna Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-23 / 198. szám

1958 augusztus 23.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÂG

3

Péter bácsi a szövetkezet gazdája

A TÁRGYALÓTEREMBŐL

Megkaphatja-e cséplési géprészét Bokros Mária ?

Tolna megye egykori főispánjának nádi Kovács volt gerjeni kastélya ilyenkor kihalt és csendes. Mai tulajdonosai a főispán egykori cselédei a határban vannak. Csupán Béda Péter bácsit találtuk a gerjeni Rákóczi Tsz rezidenciájában, aki nagy hozzáértéssel varrogatta a lószerszámot. Péter bácsi a gerjeni Rákóczi Tsz tagja. Mikor megkérdeztük tőle, hogy kik ennek a pusztának a tulajdonosai, rosszalóan csóválta a fejét és a világ legtermészetesebb hangján válaszolt ellentmondást nem tűrő hangon.

— Mi vagyunk a tulajdonosok, mi, a gerjeni Rákóczi Tsz tagjai. Én legalábbis gazdának érzem itt magam.

A tanfolyam 14 hallgatója már évek óta foglalkozott rendezés,sei, színpadi művek betanításával, megyénk valamennyi községében. Számos színpadi alkotás bemutatása tanúskodik eddigi munkájukról. A további rendezői tevékenységük során bizonyára sikerrel fogják felhasználni eddigi tapasztalataik mellett azokat az elvi útmutatásokat és gyakorlati tanácsokat, amiket a tanfolyamon szereztek.

A tanfolyam programja a Népművelési Intézet és a Művelődésügyi Osztály összeállításában rendkívül változatos és érdekes volt.

A résztvevők nagy érdeklődéssel hallgatták a különböző szakmai előadásokat, amelyeket kiváló szakemberek tartottak. így Wegenast Róbert díszlettervező technikus „A kis színpad technikája’* címmel tartott igen érdekes előadást most megjelent azonos című könyvéből. Takács Miklós maszkmester a jelmezek és maszkok készítését az itt használatos anyagokat ismertette, valamint a „smink” technikáját mutatta be a hallgatóknak.

A fenti előadásokon kívül a tanfolyam tematikájában rendezéselméleti kérdések, valamint műelemzési, megfigyelési és képzelet-gyakorlatok szerepeltek. A tanfolyam hallgatói két filmművészeti alkotást, valamint egy színházi előadást tekintettek meg, melyeket ankét formájában értékeltek. A tanfolyam értékes tanulságokat hozott mind a rendező szervek és a tanfolyam előadói, mind pedig hallgatói részére.

A megyei művelődésügyi osztály évek óta húzódó kérdést oldott meg a tanfolyammal. Bizonyságot kapott arról, hogy a művészeti csoportok

Elhallgatott, mint akit egy kicsit megsértett a kérdés, nem kezdeményezte a további beszélgetést. — Csak azért kérdeztük Péter bácsi, mert több egyéni paraszttól halljuk mostanában, hogy a szövetkezeti tag cselédje a közösnek — próbáltuk jóvátenni az előbbi kérdést.

— Mondják, mondják... De csak hadd mondják, ez nem jelenti azt, hogy így is van. Csak nekem mondaná valaki, tudom istenem kifizetném — így az öreg.

Hogy ő valóban gazdája a szövetkezetnek, azit legjobban a gazdaság pontos, részletes ismerése bizonyítja. Elmondta ugyanis> hogy hány tagiot

munkája színvonalának emelését a csoportok vezetői és tagjai részére rendezett szakmai tanfolyamokkal lehet megoldani.

A tanfolyam előadóinak és vezetőjének nyilatkozata szerint a Tolna megyei rendezők meglepően jó képességgel rendelkeznek, rendkívül agilisak, így minden remény megvan arra, hogy az októberben induló két éves színjátszó rendezői Akadémián is sikerrel megállják a helyüket.

Molnár György

megyei művészeti előadó.

! számlálnak a közösben, mennyi a föld, sőt hajszálpontosan tájékoztatott bennünket arról is, hogy hány jószág van a közösben.

— Péter bácsi vezetőségi tag a szövetkezetben? — tudakoióztunk tovább.

— Nem, kérem, nem vagyok vezető. De ott vagyok minden gyűlésen és éppúgy beleszólok a gazdálkodásba, mint a vezetők. A legutóbbi közgyűlésen például egy új istálló építését szavaztuk meg. Én is ott voltam és mondtam is, hogy építsük fel csak azt az istállót, de olyanra, hogy majd egyszer az unokák is meg csodálják. Ne mondhassák, hogy mi nem értettünk a gazdálkodáshoz, nem tudtunk építeni — adta meg a választ.

Béda Péter bácsi négy éve tagja a termelőszövetkezetnek. De mint mondja, 65 esztendős létére megkeresi az|t, ami bőségesen elég ahhoz, hogy ő és felesége gondtalanul éljenek. A munkában nem nagyon erőlteti meg magát, egyszer a kertészetben dolgozik, másszor szerszámokat javítgat, egyszóval: könnyű munkát végez. De azért a közös ügyekben éppúgy beleszól, mint a szövetkezet másik 55 tagja. S ebben nincs is semmi különös, mert a közös gazdaságban mindenki szavának egyforma súlya van. A tsz-ben mindenki tulajdonos, mindenki gazda, még akkor is, ha egyik, másik faluban ennek az ellenkezőjét hangoztatják.

1 M.

Fogas kérdést, vagyis inkább keresetet tárgyalt az elmúlt héten a szekszárdi járásbíróság. Bokros Mária keresetet indított egy állami gazdaság ellen, mert két mázsa körüli csép lési géprészét nem kapta meg. A bíróság a felperest keresetével elutasította Elég felháborító — mondhatná valaki. Hol itt aá igazság, vagy a mukásvédelem? Vagy megszolgálta a bérét, vagy nem szolgálta meg!? Igenis megszolgálta. Hát akkor miért nem ítélték meg neki? Mert nem

volt rá lehetőség! Miért?

(

Lássuk a tényt. Még 1957. év nyarán történt, hogy H. J. brigádvezető leszerződött az állami gazdasággal a cséplési munkák elvégzésére. A munkálatok elvégzése után a gazdaság a pontosan kiszámított cséplési géprészt egy tételben kiadta H. J. brigádvezetőnek, aki annak átvételét szabályszerűen aláírt elismervénnye! nyugtázta. Ezt az elismervényt a bírósági tárgyaláson be is mutatták. Nem vitás az, hogy a gazdaság nem egyes személyekkel, hanem H. J. brigádvezetővel szerződött, az sem szenved kétséget, hogy H J. a brigádnak járó géprészt hiány nélkül átvette, meg is kapta tőle a brigád minden tagja, Bokros Mária kivételével. Hát akkor miért nem ítélte meg neki a bíróság?

Azért, mert ő a gazdaságot fogta perbe, amely a géprészt hiány nélkül kiadta, kétszeri fizetésre pedig senki sem kötelezhető. De hát akkor Bokros Mária ingyen dolgozott? Eszerint igen. Hát hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy amikor a géprészt szétmérték, Bokros Mária nem volt jelen, mert beteg volt, fivérének pedig nem adták ki. Mikor a leány felgyógyult elment H. J. brigádvezetőhöz és kérte a géprészét. Ez azt válaszolta, hogy nincs nála, ott maradt a gazdaságnál. Erre pert indított ellene a paksi járásbíróságnál. Mivel H. E. két tanúval bizonyította; hogy a felperes géprésze a saétmérés alkalmával az osztozkodás helyén maradt, Bokros Máriát a bíróság keresetével elutasította. Erre a jogerős ítéletre fogta perbe az állami gazdaságot, a szekszárdi járásbíróságnál. Sajnos, a fentiek szerint teljesen eredménytelenül. Az csak természetes, hogy az ítéletben nem nyughatott meg,, hanem fellebbezést jelentett be.

Most már a megyei bíróságnak lesz a feladata megtalálni annak a módját, hogy Bokros Mária igaza érvényesüljön és egy évi keserves kálváriajárás után végre hozzájusson nehéz munkával szerzett, becsületes keresményéhez.

Dr. Nemes

Háromnapos értekezleten vesznek részt a megye könyvtárosai

Megyénk valamennyi községi és járási könyvtárosa augusztus 25-től 27-ig Bonyhádon három napos könyv tárosi tanfolyamon vesz részt. A tanfolyam célja, hogy a könyvtárosok elsajátítsák a könyvtárak tanácsi kezelésbe adásából folyó legfőbb könyvtárosi gyakorlati tennivalókat, megismerjék a könyvtári munka alapvető elméletét, irodalmi és világnézeti tájékozódást szerezzenek a könyvekkel való nevelés egyre növekvő feladatainak minél jobb megoldásához. A szakmai előadásokat a megyei könyvtár munkatársai tartják. A politikai-világnézeti és irodalmi előadásokat pedig a párt megyei bizottsága és a megyei művelődési osztály biztosítják. Sallai István, az Országos Széchenyi Könyvtár módszertani osztályának vezetője „A könyvtárosi munka helye a kulturális nevelőmunkában’’ címmel tart előadást.

1958 augusztus 14-én borzalmas repülőszerencsétlenség történt. A KLM holland légiforgalmi társaság cgjik óriásgépe Amszterdam New York útvonalon 99 személlyel fedélzetén, az írországi Shannon repülőteréről fel- szállva, a partoktól mintegy 210 kilométerre nyugatra, a tengerbe zuhant. Térképünk a szerencsétlenség

színhelyét, valamint a gép tervezettútvonalát mutatja.

Befejeződött a színjátszórendezők tanfolyama

Kortesvilág Tolna megyében

1919-1945

(XI.)

Dr. Örffy Imre „népszerű” képviselő volt. A fő erényének azt tartották, hogy nem ül hallgatagon a nemzetgyűlési vitákon, mint egyné- melyik, hanem majdnem minden ülésen szónokol, bátran előterjeszti a nép óhaját, vitázik a többi képviselőkkel. Vagyis Örffy olyan ember, hogy az isten is képviselőnek teremtette.

Való igaz: Örffy nem tartozott a hallgatag képviselők közé. Még ma, évtizedek múltával is megállapíthatta a krónikás, hogy Örffy bizony nem volt fejbólintójános a nemzetgyűlésben.

Ezenkívül az sem igaz, hogy Örffy nem tartotta a kapcsolatot a két választás között választópolgáraival. Igaz, hogy nem gyakran, de azért néha ellátogatott némelyik faluba és beszédet tartott választói előtt. Sőt, mitöbb, még a választók panaszaival, ügyes-bajos dolgaival is foglalkozott. Persze, csak módjával, mert a „demagóg” jellegű panaszoknak nem adott helyt. Éppen ezért korlátozta azt az időt is, amit „félfogadásra” fordított: fél, legjobb esetben egy órát szokott egy-egy községben a panaszok összeírására szentelni.

1923-ban is többször ellátogatott a szekszárdi választókerületbe, amelynek „vezére” volt. Ilyenkor mindig a gazdag Sárközbe látogatott el elsőnek, hogy lássa e gazdag természeti adottságokkal megáldott vidék népének boldogságát. Sárpilisen járt és mivel több ideje volt, egy egész órát félfogadással töltött. Kivételesen ahhoz sem ragaszkodott, hogy csak vagyoni rang szerint lehet belépni hozzá: azaz, hogy először a gazdagok és utána a szegényebbek. így történt, hogy az egyik újcsizmás, újruhás gazda után egy toprongyos ember kopogtatott be a képviselőhöz.

Kint esett az eső, sár volt. De ennek az embernek még most sem került a lábára valami lábbeli: mezítláb járt. Rongyos kalapját pedig még az ajtón kívül letette a földre és alázatosan megállt a díszes ruhájú képviselő előtt. Remegett az idegességtől s csak akkor tudott szólni, amikor Örffy bátorította:

— Csak adja elő bátran, nyugodtan a panaszát, ha lehet majd segítünk.

— Igen tisztölt képviselő úr! Valahányszor kértem földet, mindig elutasították azzal, hogy nem vagyok jogosult. Drága képviselő úr, öt gyermekem van, a feleségem már a halálán van és gyógyíttatni sem tudom, annyi földem sincs, amennyit a szemembe hinthetnék, munkát sem lehet kapni, éhezünk. Hát miért nem vagyok én jogosult a földre? Drága képviselő úr az isten áldja m.eg, segítsen rajtam, legyen egy kis belátással.

Sokáig tartott e pár mondat előadása a mezítlábos „parasztembernek”, mert mindig kereste a szót,

amivel talán jobban tudna hatni a híres képviselő szívére, örffy pedig idegesen gyűrkődött egy papírdarabkát a kezében, hogy azzal is csillapítsa indulatát. Sikerült is lecsillapodnia, mert jóságos hangon szólt a panaszoshoz:

— Jóember, én igaz szívemből kívánom, hogy gyógyuljon meg a maga kedves hitvese és legyen szerencséje a családja sorsát illetően. Feltételezem, hogy maga is igaz magyar hazafi és mint ahogyan illik, küzd csonka hazánk felvirágzásáért és az ezeréves határok visszaállításáért. A földrendezés ügye, mint hallhatta, már befejezéshez közeledik. Sajnos, a legnagyobb jóindulattal, a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudtunk minden igényt kielégíteni, de amit ez a sokat szenvedett haza adhatott a népnek, azt megadta. Képviselői becsületem, felelősségem teljes tudatában kijelenthetem, hogy a legjobb tudásunk szerint végrehajtottuk a földreformtörvényt. Aki a törvény szerint arra illetékesnek találtatott, az kapott földet, aki pedig nem, az igyekezzék kiérdemelni a jövőben, hogy ne keljen háttérbe szorítani, ha szociális juttatásokra kerül a sor.

—* Képviselő uram, én hazafinak érzem magam. Az istenre kérem, szánja meg a családomat, segítsen hozzá egy kis földhöz. Én ezerszer...

Örffy közbevágott:

— Minden perc drága e nehéz időkben. Megmondottam már az előbb, hogy aki a törvény értelmében jogosult volt, az kapott is földet. Legfeljebb azt ígérhetem meg, hogy alkalomadtán küzdeni fogok újabb juttatásokért, de annyi bizonyos, hogy akik most elégedetlenkednek s azzal akarnak ellentétet szítani a magyar honfitársak között, azok demagógok és az ilyenek nem érdemelnek jóságot, szánalmat.

A mezítlábas ember kitámolygott a szobából és amikor már az utcára nyíló kapun is kiért, visszanézett az épületre, ahol Örffy fogadta a panaszosokat, összeszorította öklét s fogait vicsorgatta.

Nem sokkal ezután, mintegy reflektálva a sárpilisi esetre, rövid közlemény jelent meg a megyei újságban, amely hírül adta:

„A földnélküliek kielégítését célzó törvény végrehajtása, mint ismeretes, vármegyénkben is folyamatban van. Kisbérletet alakítottak 71 községben, 10 655 egyén kezén van 31 295 katasztrális hold föld, amely a jelen gazdasági év végéig használatban marad. A megváltási eljárás során a földreform végrehajtását kérte 96 község földnélküli lakossága. A megváltási eljárás befejeztetett 91 községben... Javasoltatott ebből 32 községben, hogy 5691 egyénnek 10 073 hold föld juttattassék.”

Ezt követően három hónap múlva

újabb közlemény jelenik meg, amelyik már községenkinti részletezéseket is tartalmaz. Ez szerint Döbrö- köz lakosainak az Eszterházy hercegi hitbizományból 514 „egyénnek” 678, Kurd községben 117 „egyénnek” 165 hold föld juttattatott.

Tehát 1923-ban a vármegyei adatok szerint még majdnem két hold föld jutott egy-egy földhöz juttatott „egyénnek”. Ez magában véve is nagyon siralmas adat és semmi köze sincs az úgynevezett földigények kielégítéséhez: 1924 végén ismét készült statisztika a földreform végrehajtásáról. Eddigre már 93 községben történtek meg a földosztási tárgyalások. Ez szerint 11731 „egyén” részére 12 658 hold föld juttattatott, amelyből 4575 holdat házhely céljaira adtak ki.

Mire tehát végéhez közeledett a „földreform”, kiderült, hogy egy-egy igénylő átlagosan még 1—1 hold szántóföldet sem kapott megyénkben.

Nagydorog községben 1925 januárjában földbirtokreform tárgyalások folytak. Itt járt egy Rupert Rezső nevű képviselő is, aki látván a nép becsapását, nyíltan kezdett arról beszélni, hogy ez nem földosztás és az volt a véleménye, hogy mindenkit földhöz kellene juttatni. Az igénylők képviseletében volt Nagy- dorogon ez a Rupert. Nem sokkal ezután hivatalos fórumon kijelentették:

— RuperŰ büntetőbíróság előtt fog felelni izgatásért.

(Folytatjuk.)

BODA FERENC