Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-19 / 169. szám
*#58 jali us 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S Hasznosítják Bálán a közös gazdaságban szerzett tapasztalatokat Előlegesett jutalom müssihu Tanácsok a könyvtárakért Az utóbbi időben elég gyakran találkozhattak az olvasók könyvtárhírekkel a Népújságban. Az egész megye területén lázasan tevékenykednek a könyvtárosok, tanácsok a könyvtárak tanácsosításáért. A gyön ki járásban is befejeződött az előkészítő munka. Ha a tervlapokat nézzük, feltétlen érezzük, hogy a községek szívesen fogadják ezt a lépést, a tanácsok segíteni akarnak. Látszik ez abból is, hogy a különböző tanácsok mennyi anyagi támogatást kívánnak biztosítani az 1959-es költségvetésben. Általában kis községek vannak járásunk területén, mint pl. Szárazd, Kistormás, ahol 600—650 lakos van, vagy a 800 lakos körül mozgó Belecska, Kalaznó, Keszőhidegkut, s mégis mindegyik helyen 13 000 Ft-on felül Schiszler Istvánná j. könyvtárvezető „Lemezbál" Az éj sötétje már beburkolta a vidéket széles, fekete palástjába. Csak imitt-amott világít egy kedves szentjánosbogárka. Az útszéli nagy szürke tábla Bonyhádvarasd községet jelzi. A kerékpáros megáll az italbolt előtt, hogy egy pohár sörrel leöblítse az út porát. Az est csendjét vidám kacagás, muzsika veri fel. Mi van itt, a máskor oly csendes faluban? — Milyen zenekar játszik? — fordulok egy közelálló fiúhoz. — Lemezbál van — feleli. Lemezbál? Mi ez a furcsa fogalom, hogy lemezbál... itt!? A fiú látva arckifejezésemet, kéretlenül is tovább beszél. — Van egy lemezjátszónk és majd nem minden vasárnap táncos összejövetelt rendezünk. A bátai Vörös Zászló Tsz innen- onnan kilenc esztendős múltra tekint vissza. Ezalatt a közel egy évtized alatt sokat tanultak, tapasztaltak a közös gazdaság tulajdonosai. Az első és legfontosabb, amit a kilenc esztendő alatt megtanultak: a vezetők fedhetetlensége, a tagság eggyékovácsolása és az okos, ésszerű, reális, alaposan megfontolt gazdálkodás folytatása. Ha ezek együttesen nincsenek meg a szövetkezeten belül, akkor hiába minden, a szövetkezet rosszul agitál a nagyüzemi gazdálkodás mellett. De örömmel jelenthetem, hogy a bátai Vörös Zászló Tsz-ben ma minden a legnagyobb rendben megy, okultak a múlt hibáiból, úgy gazdálkodnak, hogy a szövetkezet jó, a környék egyik legjobb közös gazdasága. Érdemes röviden elmondani, hogy jutottak el eddig Bátán, mert ebből okulhatnak, tanulhatnak a megye több termelőszövetkezetében. Azzal kell kezdeni, hogy a Vörös Zászló Tsz-ben az utóbbi három évben rossz volt a vezetés, a tagság nem bízott az elnökben. A bizalmatlanság oka az volt, hogy Kuti Lajos elnököt úgy »importálták« a tsz-be, amivel a tagság nem értett egyet. De ha jól dolgozott volna, akkor a bizalmába férkőzhetett volna a tagságnak. De nem dolgozott jól, több éven át nem érdemelte ki a bizalmat. Többször becsapta, félrevezette a tagságot. Olyan pénzbevételeket állított be a tervbe, amiről mindenki tudta, hogy abból eleve nem lesz semmi. Erkölcstelenül viselkedett, ami rontotta a szövetkezet hírnevét és ez sértette a bátai becsületes tsz-tagok önérzetét. Ezért ebben az évben harmadmagával kizárták a tsz-ből. Ekkor a vezetőség egyrésze kicserélődött. Elnöknek Lukács Józsefet választották meg, aki kilenc évvel ezelőtt, mint középparaszt lépett a tsz-be és több éven át az üzemi alapszervezet titkára volt. Beválasztották a vezetőségbe a szövetkezet »legfiatalabb« tagját, Tancsik Józsefet is, aki ebben az évben lépett a közösbe, de tekintélyes egyéni paraszt volt a faluban és jól ért a gazdálkodáshoz, az ő tapasztalatait .is nagyszerűen tudják hasznosítani. az új vezetőség munkához látott. Első dolga volt, hogy ismertesse elképzeléseit a tagsággal a további gazdálkodást illetően. Ez abból állt, hogy minden módon fejleszteni kell a közös állatállományt és élni kell a kormány biztosította gazdasági kedvezményekkel, nevezetesen azzal, amit a 3004-es számú kormányrendelet biztosít a szövetkezeteknek. A tagságnak ekkor az volt az álláspontja, a vezetők kezdjenek munkához. így is történt. Mindjárt a tavasszal eltervezték, hogy a szarvas- ;marha-állományt 50-ről 120-ra növelik. Igen ám, de nem volt istálló, ahová bekötik a marhákat. Azaz, hogy megvolt a tsz-nek a 150 férőhelyes istállója Furkó-pusztán, de hasznavehetetlen, rossz állapotban. A vezetőség azon nyomban épületfelújítási hitelt kért és kapott az államtól, 230 000 forintot. A munkát azonnal megkezdték és modern istállót varázsoltak a régiből. Bevezették az istállóba a vizet, csillékkel hordják ki a trágyát és az istálló végébe építettek egy tejfeldolgozó üzemet is, amit a jövő évben már üzemeltetnek. Szarvasmarhákat is vettek, 58 darabot, úgy, hogy ma 138 szarvas jószág ropogtatja a takarmányt az istállóban. Az állatállomány felszaporításán kívül gondoskodni kellett az idei termés növeléséről és a melléküzemágak jövedelmezővé tételéről is, mind a kettő megtörtént. A daráló, a fűrésztelep, a halastó és a gépkocsi az elmúlt negyedévben várakozáson felül 54 000 forintot jövedelmezett a szövetkezetnek. A termések fokozása érdekében pedig műtrágyáztak. Tíz vagon műtrágyát használt fel a tsz, annyit, hogy a környéken egyetlen tsz-ben sem volt ekkora a műtrágya fel- használás. így a termést holdanként két mázsával tudták, illetve tudják fokozni. Emellett a 3004-es számú kormányrendelet értelmében még mintegy 40 000 forint hitelt is törölnek a szövetkezet tartozásaiból, mert több mint egy mázsa mütráMi lesz Petőfi méhesével? „A Népszabadság június 26-i számában olvasom, hogy a borjádi általános iskolások ki akarják tataroz- tatnl a volt Sass család méhesét, melyben Petőfi szabadidejét töltötte Hogy méhek is legyenek1 benne, egy raj méhet ajánlok fel..Ezt írta Bognoczky József hidasi tanító a Kölesd-Borjádi Tanácshoz 27-i keltezéssel, tehát mindjárt a következő napon. A levelet átvitték Borjádra, természetesen Kuruczékhoz. A tanító-házaspár foglalkozik Petőfi emlékeivel már hat éve, mióta csak ott lakik. Kurucz Antalt így becézik barátai, pedagógus ismerősen „a petőfis”. Sokat küszködött, verekedett a méhes megmentéséért, mindent megpróbált már, hogy megmozgassa a megyét. Szép, tartalmas monográfiát írt Borjádról, melybe az öregektől összegyűjtögetett régi emlékeket is belefoglalta, a száj- hagyomány maradványait. Sajnos a méhesnek is már csak maradványai vannak. Teljesen reménytelennek látszott a helyzet, de egy kis félreértéssel az egész ország értesült róla, s így talán végre lesz foganatja a sok Kérésnek. gyát szórtak ki egy holdra. Ezenkívül, ugyancsak a 3004-es számú kormányrendelet értelmében, a gyorsütemű szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése után is kap hitelengedményt a tsz. A könyvelőtől tudtuk meg, hogy mindent együttvéve, a 3004-es számú rendelet értelmében, mintegy 150 000 forintot törölnek a szövetkezet hiteleiből, amiért tulajdonképpen nem kellett megdolgozni, sőt a szövetkezet járt jól. Minden a legnagyobb rendben megy, mégis gondban van a vezetőség. Az a helyzet ugyanis, hogy a tavaszi szárazság miatt kevesebb lett az ősziárpa-termés, mint amire számítottak, kevesebb lesz a búza is. Ezért a betervezett munkaegység részesedésen módosítani kell. — Módosítunk is, de úgy, hogy a tavasszal tervezett 34 forintos munkaegységenkénti részesedés mindenképpen meglegyen. Meg is lesz. Takarmánygabonából ugyan kevesebbet osztunk, de pénzből és más termésből pedig többet — mondotta Lukács József elnök és a gondolatot így folytatta: — Kötelességünk nekünk, vezetőknek gondoskodni arról, hogy amit megígértünk a tagságnak, azt megadjuk. Ezt mindenképpen ki kell gazdálkodni. Az embereket nem szabad becsapni, ezt a kilenc év alatt nagyon jól megtanultam. Igaza is van Lukács Józsefnek. Molnár Lászlóné — Nagyon megható, hogy a közvélemény mennyire ragaszkodik Petőfinek minden hagyatékához — mondja Kuruczné — s ennek igyekezett hangot adni a sajtó is. Ott kezdődött, hogy a tavasszal ígéretet kaptunk a Tolna megyei Építőipari Vállalattól: fölépíti méhesünket eredeti formájában, sőt anya got is ad. A Népszabadság tudósítója nyilván azt gondolta, hamarosan elkezdik és ezért megírta az örvendetes, eseményt. A Falurádió tovább ment egy lépéssel, nótát küldött a borjádi úttörőknek lelkes munkájukért. Szomorúan mosolyogtunk férjemmel, mikor hallottuk, mert még érintetlen a szent vityilló. Ugyanolyan roskadozó, viharvert, mint két hónappal ezelőtt, illetve rosszabb, mert egyre nagyobb ellenségévé válik az idő, maholnap összedől, ha nem segítenek rajta. Csak a repkény tud eltakarni valamit a rettenetes „szépséghibákból”. Persze, hogy van lelkesedés a gyerekek között, sőt a felnőttek is segítenének, az egész falu, de Szek- szárd nem jelentkezett azóta. Nézze meg mi van velük. Megnéztem. Az Építőipari Vállalat igazgatója nagyon sajnálja, hogy így történt, de eddig semmiképpen sem tudták volna elkezdeni a munkát, mert nincs elég anyagi fedezet. Körülbelül 20 000 forintba kerülne a teljes restaurálás. Szakemberekben nincs hiány, még az ipari tanulók is segítenének, építőanyagot is tudnának összekaparni, csak pénzük nincs. Egyelőre tanácstalanok. Pedig tanácskozni kellene, a szó legszorosabb értelmében. Széleskörű összefogás segíthet csak. Azt hiszem, nemcsak a vállalatok, üze-\ mek, tsz-ek adhatnának segítséget,: de nagyon sok család, magánember is. Sok kicsiből összejönne az a 20 000 forint. Emberek, kövessétek a hidasi tanító példáját! Mindnyájunk számára szégyen lenne, ha elpusztulna legnagyobb| költőnk né- hánynapos lakóhelye (nem a kúriában tartózkodott, hanem a méhesben), ahol legszebb verseinek egész sorát írta (A magyar nemes, A négy-, ökrös szekér, Hegyen ülök, Szerelem átka, stb.). Ha az idén nem hozzuk rendbe, a legifjabb nemzedéknek már csak vályog- és nádtörmelék marad belőle, mert az őszi eső végképp szétmossa, s akkor már hiába szól a fülemüle. GEMENC1 TAMÁS terveznek. Helyiséget is biztosítani akarnak mindenütt. Keszőhideg- kuton máris megvan a két szép terem, ahol majd a könyvtár nyer elhelyezést. Kölesd nagyobb hely, a létesítendő kultúrházban egy kölcsönző, két olvasóhelyiség áll majd a lakosság rendelkezésére. Hőgyé- szen csak könyvbeszerzésre 8 000 Ft-ot tervez a tanács. Vannak természetesen nehézségek is a tanácsosítás előkészítése sor rán. Simontomyának pl. mint a járás legnagyobb községének jobban kellene igyekeznie, hogy kielégítse és biztosítsa a lakosság könyvkultú- rálódási igényeit, még akkor is, ha a bőrgyárnak külön könyvtára van. — Milyen pénzből vették? — A KISZ kultúr csoport ja gyűjtötte össze a pénzt és a tanácstól is kaptunk segítséget. — Mennyi a belépődíj? — Csak két forint. A pénzt takarékba tesszük. Lemezállományunkat ebből a pénzből bővítjük. Már egy egész csomó lemezünk van. — Most is van pénzük? —■ Igen, van. A KISZ kultúrcso- portja Siófokra megy majd külön autóbusszal — mondja büszkén (igaza is van, hogy büszke erre). A fiún látszik, bármennyire szívesen is szolgál felvilágosítással, mégis jobban szeretne már táncolni. Megigazítja félrecsúszott nyakkendőjét és búcsúzunk. Bonyhádvarasdon megteremtették a fiatalok maguknak a vasárnapesti szórakozás lehetőségét. Ez a lehetőség még egyelőre hem túlságosan nagy, de már valami és a fiatalok, ha lelkesedésük a jövőben sem hagy alább, sok mindenre lesznek még képesek. Másutt üs meg lehetne ezt való» sítani. ________________________(b)_ 1 1 tolnai földmüvesszövetkezetek nitöizottsagának terveiből A Tolna és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet nőbizottsága megalakulása óta eredményesen dolgozott, segítette a földművesszövetkezet munkáját, a szövetkezet előtt álló feladatok végrehajtásában, amiről időnként már hírt adtunk olvasóinknak. A nőbizottság elkészítette a III. negyedévre vonatkozó munkatervét, amelyben többek között az alábbiak szerepelnek: Még július hónapban divatbemutatóval egybekötött Anna-bált rendeznek. A divat- bemutatón keresztül is bemutatják a földművesszövetkezetnél lévő gazdag áruválasztékot, amely egyben a szövetkezeti kereskedelem lépésről lépésre előremenő kulturáltságát is fogja tükrözni. Ankétokat rendeznek. Pl. a szülők részére szeptemberben gyermeknevelési ankétot. Az ankét előadója a Rádióból ismert Dezséri László lesz. 7 Nyári reggel a dunaparton ii. A nap már felbukkant a parti fűzfák között és bíboros sugarai játszanak a vízen. Szerelni kezdek. Közben nézem a vízben mohosodó köveket. A kövek kisebb-nagyobb hézagai között, a csörgedező vízben apró, félgyufa- szálnyi halacskák ficánkolnak. A napnak már érezni lehet langyosodó melegét, a kövek mellett a víz is langyos már. Az egyik kis halacska kiúszik a kövek közül: sütkérezik a napfényben. Talán csak két arasznyira távolodott el a kövek közül, amikor mint a villám, rácsap egy bicskanyél nagyságú ragadozó és a kishalacska ezzel elbúcsúzott a társaitól, a napfénytől, no meg az életétől is. A szereléssel elkészültem és a felcsalizott horog sisteregve repül az ág közepére, az úszó rövid ingadozás után megpihen. Én meg tovább nézem a lábaim előtt ficánkoló kishalakat. Újabb kishal merészkedik elő a kövek közül. A »bicskanyél« rávág és ez a kishal is követi az előbbit; Még vagy kétszer-háromszor megismétlődik az eset, azután a »bicskanyél« megelégedetten, a víz felszínén befelé úszik. Három méterre sem távozott el a reggeliző helyétől, amikor ... egy fröccsenés és a bicskanyél eltűnt egy egynyaras szájában. — Ilyen az élet! A reggelizés nem mindenkire végződik jól! A nap már felbújt a nyárfák tetejére és a langyos júliusi reggelen friss szénaillatot hoz a könnyű szél, enyhén megborzolva a víz tükrét. Az egyenletesen futó vízfodrokat most fröccsenés töri meg. Az egynyaras méteres ugrással szökken a levegőbe... valahol azonban elhibázta a számítást, mert visszaesté- ben pontosan beleesik a vízből utána felbukkanó hatalmas csukaszájba. Csak egy villanás volt az egész, azután újra csendes a víz. — Hát igen, így volt! A félgyufa- szálnyit elkapta a bicskanyél, a bicskanyelet az egynyaras és az egynyarast most egy csuka. Hány élet múlt el előttem itt ezen a szép nyári reggelen, hogy a végén ez az egy tovább éljen! Milyen különös az állatok élete! Az egyik elmúló életével táplálja a másikat. — De hát ilyenek az állatok! — De csak az állatok? ... A nap aranysugarai táncolnak a vízen, a szél elült, a fodrozás elsimult, a víz olyan, mint a tükör, látom benne a parti fákat, a fejem felett repülő madarakat, az úszóm pirosát és... az úszó hirtelen, ugrásszerűen feljön, majd elfekszik, utána apró rángatással befelé úszik. 'Erélyes mozdulattal bevágok... a húzás erős, talpra ugrok. Az orsó süvít, a zsineg szalad. Csak egy-két pillanatig tart, míg befékezem, de addigra már vagy ötven métert vitt el. — Hijnye, a nem jóját! — vetem meg a lábam a köveken — oda nem engedlek! A holtág közepén hordalék van a víz alatt, tele bokrokkal, oda igyekezett a halam. — Nem, oda nem engedlek! Az acélvég erősen rúgózik és hajlik. A harmadik vezetési kísérlet sikerül, mert utána a nyílt víz felé fut a zsineg. — No látod, így már jobb! Aztán két félkört ír le körülöttem. Minden félkörnél öt méterrel közelebb kerülünk egymáshoz. Újra egyenesbe próbál kitörni és kitörését egy ugrással fejezi be. — Ohó, szép darab vagy! A második ugrása már kisebbre sikerül. Aztán felém jön, majd hirtelen a fenékre megy, ott megáll a zsineg. — Nem, pihenni nem szabad! Gyerünk csak tovább, lássuk, melyikünk fárad ki? A távolság most már csak 20 méter és lassan orsózok befelé. Még húzatja magát, de már enged és amikor oldalt fekve a víz színére jön, már csak ötméteres a távolság közöttünk. Még vág egyet, amikor kiemelem, de azzal már elkésett.. ; parton van. Felkantározva leteszem a harmatos fűre és mellé ülök. Erre a kis pihenőre nekem is szükségem van; A sapkám leveszem, mert a homlokomról gyöngyözik az izzadtság, a térdeim még ültömben is remegnek és kezemben az égő öngyújtó se- hcgysem akarja megtalálni a számban lévő cigaretta végét. Nézem a fűben pihenő csukámat. — Igen, ő az, a nagy csuka, a holtág halainak rettegett ura! Nézem és méregetem: a fejéből és farkából leves lesz, vagy pörkölt; A dereka rántva elég lesz vacsorára az egész családnak. A vacsoránk tehát már megvan. Erről jut eszembe, hogy ma még nem is reggeliztem. Elő a tarisznyát! Az alumínium ételdobozomnak lecsavarom a fedelét: szép, pirosra sült kacsacomb mosolyog felém. Falatozás közben csendesen elmo- solyodok. A reggelim kacsa — a vacsorám csuka. — ... Hát csak az állatok? — Nem, az ember is! Beck András (Vége.)
