Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-18 / 168. szám
195* Július 18. TOLNA MEGYEI NEPDJ8AU a MESTEREMBEREK •• Övék a dicsőség... FALUSI Munkájuk a mezőgazdaságban csaknem annyira számottevő, mint a parasztembereké. Nem szán tanak, kapálnak, aratnak ugyan, mégis, nekik is van részük a termelésben, hiszen ők élesítik az ekevasat, patkolják a lovat, javítják a kocsit és végeznek számtalan más munkát, amely így vagy úgy, hozzásegít a termeléshez. Bizonyos mértékig — bármennyire hihetetlenül hangzik is — az ő munkájukat is befolyásolja az időjárás, akár csak a parasztemberét... Róluk van szó, falusi mesteremberekről. Egy bölcskei kovács- és egy bognármes- terröl. ifj. Tankovics Ágoston kovács Kint az udvaron árnyékban is 30 fok kőiül’ a hőség, bent a műhelyben sem lehet kevesebb, hiszen a kovácstűzhely, s az izzó vas is ontja a hőt. Zömök, izmos fiatalember a kovács, arca, égés? f-.lso’este verej- tél r-; n úszik, ütemesen kalapálja, formálja az izzó vasdar.-bot Csupán ■egy k.ottnadrág és egy szandál az öltözéke. A kalapács alól szer te- fröcskölő szikrákra ügyet sem vet. — Még a bőrkötény is meleg ilyenkor — mondja. A műhely közepét egy rúdszárny foglalja el, annak a vasalását készíti a tanulóval, ifj. Mérges György- gyel együtt. Uj fára rakják a régi vasalást. — Ez vesződséges munka — mond ja —, a régi vasalást újból át kell szabni és használt anyaggal dolgozni jóval nehezebb, mint az újjal. Megcsináljuk mégis, hiszen ezért vagyunk, ez a hivatásunk. Mintha csak a mester szavait akarná igazolni, az izzó vasdarab eltörik, nem bírja a kalapálást. Bizony, ez már csak ócskavasnak jó. A mester az udvaron heverő vashalomból használt keréksínt keres elő, abból szabja le a megfelelő darabot. Sziszeg a fújtató, előbb vörösen, majd fehéren izzik a vas, a rúdszárny fája néhány pillanatra lángot fog, amint a kovács hozzáigazítja, kalapálja az izzó vasat. Közben idős parasztbácsi lép be, figyeli a kovács serénykedését, majd megkérdezi. — Elkészül már? — Elkészül, Gőbölös bátyám elkészül. Még ma. — Kell is, mert holnap meg akarom kezdeni a takarodást. Nem lesz ugyan sok, 34 csomó búza, meg 14 csomó árpa. Dehát nem várhattam tovább, kellett az új rúd- számy, azt meg nem szerettem vol— Oktató baj társ, kérek engedélyt felszállásra. — Tessék! A feladat: egy iskolakor és leszállás a vörös négyszögtől belra. — Értettem. A 15 év körüli fiú, aki felszállásra kért engedélyt, odamegy a repülőgéphez és belebújik a kis fülkébe. Kicsi a fülke, mert vitorlázó repülőgépé. Egyszemélyes tanulógép, „Lepke” van az oldalára írva. A fiút leszíjazzák, rácsukják a fülke tetejét és csak egy másik fiú marad ott, aki megfogja a gép balszárnyának végét. Valaki fehér zászlócskát emel fel, vár egy kicsit, azután nagy ívben háromszor meglengeti. A repülőtér túlsó végén, egy kilométernyire innen, megismétlődik ez a mutatvány. —• Jelzés vissza! — kiáltja zászló- lengetőnk. Mozdul egyet a gép, pár métert előre csúszik, míg kifeszül a drótkötél, megáll egy-két másodpercre, azután hirtelen megindul. Csak 6—7 méteren futhat vele szárnytartója, mert akkor már olyan gyorsan gurul, hogy vágja a füvet. Néhány pillanattal később elválik a földtől, egyenletes meredekséggel csap az ég felé, egyre feljebb. — Kioldott —• mondja valaki. Már nagyon messze jár a Lepke, de az orr billenése elárulja, hogy megszabadult vonszolójától. A kötél lezuhan. Megnyugszik a gép, olyan, mintha valóban egy pillangó szállna a világos felhő alatt. Lassan húz előre, majd szépen balra kanyarónak ha takarodás közben szétesik a kocsi — mondja a gazda, Gőbölös József. — Most van itt a csúcsforgalom — magyaráz a kovács, anélkül, hogy a munkát egy pillanatra is abbahagyná, legfeljebb a sapkáján igazít néha. — Kezdődik a takarodás, hozzák a kocsikat javítani, vagy a kerekeken kell a síneket újra meghúzni. Mindig előfordul, hogy összeroppan egy oldal, kifordul egy kerék, leesik a sín, szóval munka van most bőven. Ha viszont jönne egy kiadósabb eső, legfeljebb feleannyi lenne a munka, mert a kerekek nem száradnának ki annyira, kevesebb lenne velük a baj. Igen, az időjárás befolyásolja a mi munkánkat is... Loósz Antal bognármester Ugyancsak a kerék- és kocsiszezon az uralkodó a bognárműhelyben. Egy befejezés előtt álló kocsialjon dolgozik Loósz Antal. — László Józsefnek készül — mutat rá a mester — most kezdődik a takarodás, most vagyunk a főszezonba. ügy gondoltuk, a hordókészítéséhez látunk a napokban, de most a takarodás előtt sokan hoztak kereket javítani, új kocsialjat, oldalt csináltatnak. Az ország egyik legnagyobb selyemfonógyárában, Tolnán elkészítet ték a három éves műszaki fejlesztési tervet. A fejlesztési tervet összehangolták a várható gubótermeléssel, a feldolgozandó selyemgubóval. A tervek szerint a gyár egyes üzemrészeiben főleg „házi’' erőből végzik a gépek átalakítását, egyes tervfeladatok megoldását. KORSZERŰ VÍZLÁGYÍTÓ BERENDEZÉS Jelenleg 14 német keménységi fokú holt-dunai vízzel dolgozzák fel a se- lyemgubót. A fonodában és a festődében is ezt a vizet használják. A vízlágyító berendezés felépültével alacsonyabb keménységi fokú vízzel nagyobb hatásfokkal tudják a gubót fonni, a minőség pedig sokkal jobb lesz. A vízlágyító berendezéshez kapcsolják a nehezítőt is, s akkor két német keménységi fokú vízzel tudják majd üzemeltetni a fonodát és a festődét. A szovjet tapasztalat alapján dik 45 fokos szögbeh. Később megint fordul egyet: visszafelé jön. A teljes kör (tulajdonképpen négyszög) végén leereszkedik. Nem pontosan a vörös négyszög (négy vörös zászlócskával kijelölt kis terület, ahol mi tartózkodunk — teljes biztonságban) mellé, ott még nem tud lefékezni. — Tanuló még — jegyzi meg Kovács Ottó, az oktató, a repülőtér parancsnoka —• és kicsit erős a szél is. Reggel és estefelé kedvezőbb a levegő. Az összes tanítvány odaszalad, „kiveszik” a pilótát, azután visszatolják a gépet a rajtolás helyére. Indulásra készül a másik a „Pilis”. Ez is egyszemélyes, de valamivel nagyobb; gyakorlógép. Megismétlődnek az előbbi események. Traktorpufogás hallatszik: egy G.35-ÖS gumikerekű közeledik, a „Bögöcs”. A két kötelet húzza visz- sza az agregátortól (magyarul: csörlő, nagy fordulatszámú, erős gép, melynek „orsójára” tekeredik a kötél felszálláskor.) Lassan jön. Hiába nem erre a célra készült. Amíg ideér, Kovács Ottó és Tóth György hangármester megmutogatja a gépeket, mindent elmondanak róluk, amit csak lehet. Váltják egymást, mert az oktatónak közben értékelnie kell az előbbi felszálló teljesítményét. A kedves, jó Bögöcs meghozta a köteleket. Az egyik most engem is — Látja kérem — mutatja az egyik kereket —, az ilyennel van sok munka. Át kel puskázni és ha az új puska hosszabb a réginél, a karékagyat is ki kell toldani. Jóformán filléres munka, csupán a vesződség van vele, de meg kell csinálni. A gazdának így jóval olcsóbba kerül, mintha új agyat, vagy új kereket csináltatna. Loósz mester két segédje — két fia — hátul, a fészerben a gatterfű- résszel dolgozik. Sok a községben a fúrészeltetni való, kell a faanyag a házépítésekhez, s a fűrészt Loósz mester a tanáccsal közösen üzemelteti. A két fiú — egyik már nős, családos fiatalember — meglepő dologról beszél. Amint a fatörzseket deszkává fűrészelik, gyakran találkoznak a világháború nyomaival. Nem ritka, amikor a fatörzsben haladó fűrész fémet ér. Ilyenkor fegyverlövedék, vagy hüvelyknyi szilánk kerül elő. A fákat jórészt a dunamenti erdőkben termelték ki és a bennük rejlő lövedékek, szilánkok, a Szovjet Hadsereg felszabadító harcát idézik fel, az emlékezetes dunaföldvári átkelést. Lám, a mindennapi békés munka közben is ott kísért a háború, a szenvedések emléke. Figyelmezteti az embereket. Bognár István MEGVALÓSÍTJÁK a CENTRÁLIS GUBÓFÖZÉST A gubófeldolgozás egyik legbonyolultabb munkafázisa a főzés. Jelenleg 40 munkásnő főzi a gubót és a főzés nem mindig a legjobban sikerül, ilyen esetben az „egyedi” főzés következményeként sok gubó fonha- tatlanná válik, rossz a minőség. A centrális gubófőző felépítése elsősorban munkaerő megtakarítás — két munkásnő kell a géphez — és a minőségjavítás érdekében történik. A gubófőzővel egyenletessé tudják majd tenni a fonónők munkáját, jobb lesz az anyagkihasználás és a fonodái önköltséget 17 százalékkal tudják csökkenteni. HÜSZ DARAB HÜSZ FONÓFEJES FONÓEGYSÉGET állítanak üzembe. Több mint fél éve sikeresen működik a gyárban a kísér létképpen felállított 20 fonófejes két fonógép. A gépekkel közvetlen orsóra fonnak, az eddig szokásos motollára, fonás helyett. A húsz gép üzembeállításával a tervek szerint fonalkilogrammonként 24 forintos önfelránt majd a végtelenbe. Természetesen nem egyedül megyek, hanem a parancsnokkal ülök be a „Komába”, ez kétszemélyes. Még soha nem repültem. Csak úgy viselkedjék, mint jó komához illik!... Erősen lekötnek, s már csapódik a tető. Melegem van. Megmozdulunk, előre ugrunk és a mellem egyre erősebben nyomja valami. Hirtelen semmivé váltan suhanok felfelé, egyre feljebb ... rettenetesen furcsa érzés, nincs ehhez hasonló még egy... de azért valahogy mégis kellemes, szív- szorítóan kellemes. Ottó szavai ráznak fel a kábultságból, a műszerekről magyaráz. Sebességet, magasságot és légnyomást mutatnak ezek, de nem feltétlenül szükségesek. A jó vezető mindent érez,— mondja. Az én vezetőm mindent érez, nem néz a műszerekre. Most meghúz egy kis kart, kikapcsolja a kötelet. Nekem úgy tűnt, hogy már régen elszálltunk az agregátor fölött, de nem, — a kötelet előbb kell kioldani, nehogy ráessen az emberekre; az agregátort is szétzúzná. Kicsit felbillen a gép orra, utána szép simán repül. Egészen más érzés ez, mint az emelkedés. Lebegünk, de finoman lebegünk, egyenletesen megyünk előre. Elég nagy a sebesség (körül belül 40 kilométer), a szél süvít mellettünk. Megnyugszom, de amint letekintek, újra összeszorul a szíGépállomásaink előtt nem kisebb feladat áll, mint munkájukon keresztül segíteni a szocialista mezőgazdaság úttörőit, a szövetkezeti parasztokat. A segítő munkába az elmúlt évek folyamán több-kevesebb hibd is csúszott, ami a szervezetlenségre és főleg a traktorosok lelkiismeretlenségére volt visszavezethető. Ma már megváltozott sok minden. Megerősödtek a gépállomások, tökéletesebben kijavított gépekkel dolgoznak, de nőtt a gépállomási dolgozók felelőssége is. A napokban a bonyhádi Dózsa Népe Termelőszövetkezet elnöke arról számolt be, hogy soha ilyen jól nem dolgoztak a gépállomásiak, mint az idei aratásban. Azelőtt 3 hétig is aratták a gabonát, többször állt\ a gép mint dolgozott, és ilyen gyakorlat után kissé féltek az idei aratástól is. Emberekben lehet kellemesen is csalódni> így jártak nem kis örö-j műkre a szövetkezetiek is. Volt olyan hét az eddigi aratási időszak alatt, amikor csak 2 napra va lót tudtak dolgozni. Érthető tehát) hogy a nap minden alkalmas pillanatát a leggazdaságosabban kellett kihasználni, másképpen baj lett volna az aratással. A nagy munkára készülődtek a Dózsa Népe Termelőszövetkezei tagjai is. A gabona aratását leszerződték a bonyhádi költség megtakarítást érnek majd el. Az orsóra fonás másik előnye, hogy a fonalsebesség lassúbb, nagyobb a termelékenység, jobb a minőség. Négy munkafolyamatot szüntetnek meg az új gépek üzemeltetésével. Hulladékfőző konyhát, BURETT FONODÁT LÉTESÍTENEK Igen sok melléktermék származik a fonodában a gubó fonása közben. Sok olyan gubó van, amelyről egyáltalán nem lehet lefonni a selymet, nagy része a lefont gubónak pedig még alkalmas fonodái továbbfeldol- gozásra: burett készítésére. A gyárban az új kísérleti szövőüzemrész- ben már az első két vég kísérleti burett anyagot levették. Az tervezik a gyárban, hogy 1960-ban a mintegy 20 000 kilónyi melléktermék és hulladék képződéshez szükséges lesz üzembeállítani a hulladék főzőkonyhát, ahol az igen értékes és a kereskedelemben jelenleg hiánycikként kezelt burett alapanyagát készítik elő szövésre. vem. Rettentő mélység van alattunk. Öcsény házai egészen picik, mint a tervező vállalatok modelljei. — Szép, rendezett falu, egyenes utcák. Szemben van egymással a katolikus és a református templom. Amott a Báta patak, jobbra a gemenci erdő. Jól lehet látni, pedig csak 300 méter magasan vagyunk (sokkal többnek gondoltam.) Most elfordulunk és meglátjuk, honnan szálltunk fel. Mindezt olyan nyugodtan, biztatóan mondja vezetőm, hogy már nem érzem annyira a tehetetlenségemet. Neki persze könnyű, már tíz évfe repül, 14 éves kora óta. Együtt fejlődött a repüléssel. Arany koszorú s’ pilóta. Megbillen a gép: visszafordulunk. A vörös négyszög csak egy pont a zöld síkság végén. Néhányszor le- fel siklik a „Koma” (nem véletlenül) s ilyenkor újra érzem azt a kellemetlen nyomást. Nem szívbajosok ezek a pilóták! Pontosan, hajszálpontosan ereszkedünk a „plahé”-ra (T-alakú fehér vászon, a leszállás helye). Nevetve fogad a repülős kollektíva, állítólag sápadt vagyok. Közösség ez a javából, pedig nagyon vegyes összetételű. Csak a vezető és a hangármester hivatásos, a többi tizenhat számára sportot jelent a repülés. Illetve nemcsak azt, gépállomással és az emlékezetes reggelen) három aratógéppel indult meg a munka. Spannenberger József, Müller Ádám, Zsalakó István, Zsalakó Miklós, Ajzencer József és Bati János gépállomási dolgozók hozzálátták az összesen 310 hold kalászos aratásához. Nem kellett biztatni az embereket, kora hajnalban, amikor a harmat megengedte indultak a gépek és megállás nélkül (az ebédszünetet' felváltva tartották) mentek késő estig. Ennek a munkalendületnek és akarásnak lett az eredménye, hogy az aratógépesek, három géppel, 5 nap alatt befejezték a 310 hold gabona aratását. Ez a teljesítmény valóban dicséretreméltó. A traktorosoké a dicsőség, akik szívügyüknek tekintik a közösség sorsát, de dicséret illeti a gépállomás vezetőit is, akik az aratási időszak alatt szinte minden órában ott tartózkodtak, segítettek, ahol éppen pillanatnyilag kellett. Befejeződött az aratás, azóta már a cséplőgép éhes torka nyeli a tö-l mött gabonakévéket. Jól sikerült az aratás, több mint 12 mázsa termést ígér egy hold búza, és ebből nemcsak a tagság részesül, hanem az a hat gépállomási dolgozó is, akik 5 nap alatt befejezték a nyár legszebb munkáját. > P. R. FEDETT SZÉNTÁROLÓ, LÉGNEDVESITÖ BERENDEZÉS a közeljövő programja. Jelenleg: többezer mázsa szenet tárolnak a gyárban: A tárolás következtében a szén veszít kalória tartalmából, sok napi tüzelő . teljesen veszendőbe megy és ezért válik szükségessé a fedett széntároló felépítése, hogy megóvják a szén kalória tartalmát. A cérnázóban, ahol jelenleg is a legtöbb selejt keletkezik, legsürgősebb feladatként a cémázó légnedvesítővei való felszerelését tervezik. Az ötven évvel ezelőtt épült üzemrészben a légnedvesítő felszerelés után jelentősen csökkenteni tudják majd a hulladékot. Alaposan átgondolt tervezés a selyemfonógyáriaké. A gyár műszaki fejlesztési tervét az illetékes hatóságok elfogadták és rövidesen megkezdik azok megvalósítását, aminek eredményeképpen könnyebben, több selyemfonalat tudnak termeim a gyár munkásnői. sokkal többet. Fizikailag is erősödnek ugyan a háromhetes táborozással (sátrak — „félnomád” élet), de lélekben még többet. Bátrabbak, ha- tározottabbak lesznek. Legtöbbjük egészen fiatal diák, ipari tanuló. De itt van dr. Énekes Béla is, a szekszárdi kórház orvosa, Szabiár Béla, ugyancsak szekszárdi mérnök (ő tervezte az új hangárt, mely talán már az idén elkészül), Heilig László géplakatos és a Sági házaspár. A felnőttekhez tartozik még a hangármester, Tóth György, aki Budaörsről jött ide. Ezüstkoszorús, 18 éve foglalkozik repülőgépekkel. Megyénk üzemei, vállalatai támogatják anyagilag ezt a nagyszerű tábort. Az új hangár felépítéséhez társadalmi munkával is hozzájárulnak. Kemény tanulással kell megbirkóznia 'minden tanulónak, amíg eljut egy-egy vizsgáig. A gépek biztonságosak, de a vezetőnek fel kell kutatni a kedvező, függőleges légmozgásokat, ezen múlik elsősorban milyen sokáig repülhet. Persze egész nap gyakorolnak, amikor kedvez az idő. Ma kedvez, délutánra megenyhült a szél. Lassan homályosodik a levegő, mire a nap lebukik a horizont mögött, a három gép már a hangárban pihen. Megelevenednek a sátrak. A fiúk ledobják repülős ruhájukat és rúgják a labdát irgalmatlanul. Kapu sem kell, — hozzászoktak a szabadsághoz. GEMENCI TAMÁS Elkészült a Tolnai Selyemfonógyár három éves műszaki fejlesztési terve Repülőtábor az őcsényi határban
