Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-17 / 167. szám
1958 július 17. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Bérezési problémák a dombóvári cemcntáruipari üzemben Kicsit különösnek tűnik ma azt hallani, hogy egy üzemben a do.gőzök nincsenek megelégedve a bérezéssel. Hiszen az elmúlt évben jelentős béremelés történt mindenütt, a kormány bérügyi intézkedéseinek célja az volt, hogy az ellenforradalom okozta gazdasági nehézségek ellené^ re is emelni kell az életszínvonalat — legalább részben javítani a korábbi évek gazdaságpolitikai hibái következtében előállott helyzetet. A dolgozók megértik, hogy jelenleg e téren nem mehetünk tovább, mindenki emlékszik a 12 évvel ezelőtti helyzetre, amikor volt részünk „béremelésben” szinte minden héten, mégis napról-napra rosszabbul éltünk. A Pécsi Cementáruipari Vállalat dombóvári üzemében nem is ilyen elégedetlenséggel találkoztunk. Nem béremelést kémek az ottani dolgozók, de azt annál inkább, hogy megfelelő legyen az arány az egyes munkák bérezése között, ne kapjon valaki kevesebb munkáért többet, mint a másik. Érdekes példája ennek az aránytalanságnak a rakodómunkások bérezése. Az üzem vasúti rakodói átlagosan 2200—2500 forintot keresnek havonként (túlóra nélkül), az ugyanilyen munkát végző belső rakodók 1400—1800 forintot. - Ugyanannak a munkának más a díjazása a vasúti, más a belső rakodóknál. Például a kavics rakodásáért (egyszeri karolással) a vasúti rakodók, akik országos norma szerint kapják a bérüket, 2.55 forintot kapnak köbméteréért, a helyi norma alapján dolgozó belső ra kodók 1.50 forintot. A kavics csillébe való felrakásánál 55 fillér a különbözet. Fura helyzet adódik elő akkor, ha gyorsan ki kell ráírni egy szállítmányt és kevés a munkás. Ha a mun kához Molnár szállításvezető ad két embert, kettőt pedig Gálosi művezető, egymás mellett, ugyanazon a munkán dolgozik a négy munkás, a két belső rakodó egy forint öt fillérrel kap kevesebbet köbméterenként, mint másik két társuk. Hasonló aránytalanságok vannak a gyártók és azok között, akik a készárut kihordják. A kihordók munkája nehezebb és elég kényes is, mégis az ő keresetük az alacsonyabb. Ezért cserélődnek olyan gyakran az elhordók, amiből kára származik az üzemnek is, hiszen ha itt, az egynapos készárunál keletkezik selejt, azt már nem lehet újra bedolgozni, mint a közvetlen gyártási selejtet. Gebhard István és Bodonyi István hónapok óta dolgoznak mint kihordók. Elmondták, hogy sok új munkás került már a csoportjukba dolgozni, akik nem bírták a nehéz munkát. Volt, aki megszökött, volt, aki két nap múlva orvosi igazolást hozott, hogy nem bírja ezt a nehéz munkát, ■könnyebb beosztást javasol számára az orvos. Áttették a gyártáshoz, ahol nyomban 4—500 forinttal megemelkedett a keresete a könnyebb munkán. Ez „szakmunkának" számít, — ezért van különbség a bérnél —, de olyan, hogy egy ügyeskezű munkás két nap alatt belejön. Változtatni kell sürgősen ezen a helyzeten a dombóvári cementáruipari üzemben. A vállalatoknak most Tekintélye van a Béke Tsz-nek Palmand községben. Ezt a tekintélyt rövid négy hónap alatt vívta ki magának — bár az ellenforradalom idején feloszlott Szabadság Tsz- nek is jó híre volt nemcsak községi, hanem járási viszonylatban is —, a jelenlegi tsz, a Béke még azon is túltesz. — A Béke Tsz ez év februárjában alakult meg 13 taggal, 180 hold földön és az elmúlt négy hónap alatt komoly tényezővé vált. Nem állt meg a fejlődésben, mint azt alakulása idején jósolgatták, hanem napról napra jobban fejlődik és életképesebb — mondja Schiffer József elvtárs, a községi tanács vb-elnöke. És mit mond Kőműves József, a tsz elnöke? — A fejlődést elsősorban néhány számadattal szeretném érzékeltetni; Jelenlegi taglétszámunk 32 fő, a földünk pedig 320 hold — mondotta. Erősödésüket elsősorban annak köszönhetik, hogy a tsz megalakulását tekintélyes, szorgalmas és köz- tiszteletben álló gazdák kezdeményezték. Másodsorban annak, hogy a szomszédos Alsóleperdi Állami Gazdaság is sokoldalú segítséget ad a tsz-nek. Major László, az állami gazdaság üzemgazdásza, személy szerint patronálja a tsz-t, segített az ütemtervek elkészítésénél és állandóan szaktanácsokkal látja el őket. Az állatállomány kialakításánál is segített az állami gazdaság. Július 2-án tíz darab vemhes üszőt vett át a tsz az állami gazdaságtól kedvezményes áron. Az átadott tehenek magas tejhozamú törzskönyvezett állatok leszármazottjai. Ezzel a tsz szarvasmarha-állománya 14-ről 24 darabra emelkedett a növendékállatokkal együtt. Kialakították a sertéstenyészetet már elég széles a hatáskörük bérezési kérdésekben, a leghelyesebb bérezési formák kialakításában. Persze, erre csak a vállalat pécsi központjának van joga, a telepvezetőnek túlnő a hatáskörén. Valahogy úgy áll a dolog, hogy a telepvezetőnek elég nagy az önállósága a fegyelmi ügyekben, de a legkisebb önállóság is hiányzik a bérezési kérdésekben. A pécsi központ pedig messze van. Elég tág a lehetőség a fennálló bérügyi rendelkezések keretein belül a problémák rendezésére. De ha törvényes akadályok is merülnek fel, végeredményben ott is lehetne tenni valamit, hiszen a törvényeket emberek hozzák. J. is 20 darab anyakocával. Van hat pár lovuk, sőt most már arra gondolnak, csökkenteni kell a lovak számát. A tsz ugyanis kedvező helyzetben van: a dalmandi gépállomás közelségében, így jól ki tudják használni a gépeket. Van 12 holdas halastavuk, amelyben 430 kilogramm ivadékot nevelnek, van darálójuk, amely szintén hasznot hoz. A növénytermesztésben is példát mutattak ebben az évben. Az aratást a múlt hét végével befejezték, a kapások is szépen fejlődnek, amelyeket az eső után gyom- talanítottak. — Boldogulunk, mert tagjaink összetartanak és szorgalmasan dolgoznak — mondja szerényen Kőműves József tsz-elnök. — Az igaz, hogy jó a munkaszellem, de azért, mert jó az irányítás is — ezt Márfi József tehenész mondja. — Nincs széthúzás a vezetőség és a tagság között, megvan a kölcsönös bizalom. Együtt tervezünk, és a terveket együtt is valósítjuk meg. És a legújabb tervükről beszél nagyon lelkesen és egy kis érezhető szakmai sovinizmussal. — A jövő hónapban, úgy tizediké táján már 50—60 liter tejet fejünk naponta, a jelenlegi 20 literrel szemben. Hogy mi lesz az értékesítéssel? Hát már az is meg van szervezve. A Dombóvári Vajüzemmel ugyanis megállapodást kötött a Béke Tsz. Egy tejcsarnok nyílik Dal- mandon, amely a tsz kezelésébe kerül és az egyéni gazdáktól is a tsz veszi át a tejet. Ezzel is közelebb kerülnek majd a kívülállókhoz. Az elmúlt négy hónap mérlege jó eredményeket mutat. A Béke Tsz- nek tekintélye van Dalmand községben. P.-né Négy hónap mérlege ASSZONYOK Dunaföldvár, 1958. július. Több mint százan dolgoznak a gyárban. Családos anyák. Olyanok, akik munkaidő után otthon még egy műszakot dolgoznak a családért. Ha vége a munkaidőnek, amikor a gyári gőzkürtön a műszak végét jelzik, akkor is együtt mennek a kijárat felé. Szinte egymás szomszédságában laknak. S még hozzájön ehhez az is, hogy egy gyárban lassan már tíz éve együtt dolgoznak. Asz- szonyok... Kővári Józsefné. Nyolc éve is elmúlt, amikor először jött a gyárba, hegy munkát vállaljon. Nyolc hosz- szú éven át tilolta a kendert. Most ott találtam meg a kenderturbina elszedő asztalánál. Harmadmagával állt a gép mellett, csavarta „fejekbe” a gépből kikerülő anyagot. —• Hogyan élünk, milyen az életünk? Nehéz erre felelni. Ha azt mondom, hogy jól, akkor azt érzem, hogy még jobban szeretnénk élni. Nem, nem rossz most a sorunk. Elég jól keresünk. Több volt akkor a borítékban, amikor még mi tiloltunk, de amióta gép végzi helyettünk, köny- nyebb. Nem fáradok el, a fiatalabbaknak is jó. Nem kell attól tarta- niok, hogy baleset éri őket, hogy leveri a tilókés az ujjúkat... Családom? hogyne, van ... Egy lányom nemrég ment férjhez, két fiam ipari tanuló, a legkisebb még iskolába jár. A férjem? <3 vasutas, Sztálin- városban dolgozik. Elég-e a fizetés a családnak? Hát ha több lenne, akkor is elfogyna, kell a pénz, nagyon kell. Azért dolgozunk, hogy legyen, lassan már a gyerekek is segítenek, akkor még könnyebb lesz. Nincs okunk panaszkodni, megvan ami kell, jut mindenre. Igen, szeretek itt dolgozni, jók hozzám az emberek, én is őhozzájuk, megértjük egymást, valahogy úgy van, hogy egyet is akarunk, jólétet, békét. Nem, nemcsak mondjuk, hanem teszünk is érte, kérdezze osak meg a gyárvezetőt, ő pontosabban tudja mint mi, hogy mennyivel teljesítettük túl a tervet. Ugye mennyi mindent elmondtam? De már megyek is, viszontlátásra ... — Viszontlátásra... A gép mellé áll, szedi el az aranyszőkére tilolt kendermarkokat. Nagy Ferencné. Fiatal erős asz- szony. Nem tűnik ő se ki többi asz- szonytársa közül. A gyár új üzemrészében a pozdorjalemez gyártóüzemben dolgozik. Formázó. A vegyszerrel kevert pozdorját egyengeti a formába, azután a gép alá teszi, a gép összepréseli az elkészített anyagot... amíg a gép dolgozik néhány szóra megállítjuk amint éppen egy újabb formát akar az asztalra tenni. — Néhány szóra legyen szíves álljon meg. Kíváncsian tekint az idegenre, megáll, arcán a napi munka fáradalmait látni. — Igen, ez az új üzemrész! Ugye milyen érdekes minden, a nagy gépek, a munka. Nyolc évig tiloltam én is. Most itt könnyebben tudunk dolgozni. Nem, nem mindig köny- nyebb. Az a forma például hetven kiló, nem nehéz, de mégis jobb itt, mint amikor még tiloltam. Igen, akkor nagy por volt, most a turbinaterem olyan, mint a patika, hát nem egészen, de a régi tilolóteremmel összehasonlítva az a helyzet. Férjem is itt dolgozik, ő az aki éppen szereli fel a csiszolókorongot. Munka után mivel foglalkozom? Nem lehet azt elsorolni, van egy kislányom, még nincs egy éves, anyósoméknál lakunk, jól élünk, kicsit messzi van Kaphatnak-e soványtejet a faddiak? Nem kis méltatlankodással beszélnek a faddi Győzelem Termelő- szövetkezetben arról, hogy bár felszerelt fölözőgép van a helyi csarnokban, ők soványtejet mégsem kap hatnak, mivel a Kölesdi Sajtüzem a gépet leállította azzal, hogy a soványtejből sajtot készítenek. Az előzményekhez tartozik, hogy a község 4 termelőszövetkezete, okosan határozott úgy, hogy soványtejet használnak fel takarmányozásra és ezzel csökkentik az állattenyésztés költségeit. Arra gondoltak, hogy a sovány tej jel meg tudják oldani a mesterséges borjúnevelést, a baromfiak takarmányába soványtejet kevernek és végül, de nem utolsó sorban a soványtej majd lehetővé teszi a nagy jövedelmet biztosító sonka süldő nevelést. Ennek érdekében felvették a kapcsolatot a kölesdi üzemmel, ahonnét azt a választ kapták, ha a termelő- szövetkezetek napi 500 liter tejet biztosítanak, semmi akadálya a tej szeparálásának és annak, hogy a tsz-ek soványtejet kapjanak. Berendezték a fölözőgépet, a termelő- szövetkezetekben pedig soványtejre állították át a takarmányozást, és úgy volt, hogy másnap már vihetik a soványtejet. Mi a legilletékesebb helyen a Tolna megyei Tejipari Egyesülés igazgatójánál érdeklődtünk a faddiak panasza ügyében. A következő választ kaptuk: „Való igaz, hogy a sajtgyártás fontos a számunkra, mivel azt exportra szállítjuk, de esetenként saját elbírálásunk szerint meg lehet oldani a tejszeparálását. Ha a termelőszövetkezetek már előbb hozzám fordultak volna panaszukkal, akkor már elintéződhetett volna az egész ügy. Ugyanis annak semmi akadálya nincs, hogy a faddi termelőszövetkezetek a naponkénti leszállított tejmennyiség 40 százalékát so vány tej formájában visszakapják. Ezt a soványtej meny- nyiséget mindenkor megkaphatják, akár kevesebb vagy több tejet szállítanak. A munkaverseny jutalma : kirándulás a Balatonra A Népújság május 6-i számában hírt adtunk arról, hogy a Tolna megyei Téglagyári Egyesülés üzemei között az első negyedéves nyerstéglagyártási terv lemaradás pótlására az egyesülés munkaversenyt indított. A munkaverseny első helyezett brigádját, az egyesülés jutalomképpen balatoni kirándulásra viszi. A mázai téglagyárból értesítették szerkesztőségünket, hogy vasárnap egy hatvan személyes autóbusszal — a verseny jutalmaként — a gyár dolgozói és családtagjaik egynapos Balaton-menti kirándulást tesznek. A téglagyári elvtársaknak megérdemelt jutalmukhoz a szerkesztőség jó szórakozást s jó időt kíván. Mit kell tudnunk a burgonyabogárról? Tudományos neve kolorádóbogár (Leptinotársa decemliniata). Lapunk vasárnapi száma közölte a legújabb rendeletet, amely szerint július 15 és 16-án vegyszeres irtása kötelező, s ennek megtörténtét ellenőrizni fogják. Ismerkedjünk meg ennek a kártékony bogárnak rövid történetével. Magyar nevét a burgonya leveleinek teljes lerágásával érdemelte ki. Származási helye Amerika, ahonnét már több ízben behurcolták Európába, de erélyes intézkedések bevezetésével sikerült terjeszkedését megfékezni, illetve kiirtani. A tudomány 1824 óta ismeri. Őshazájának a Koloradó sziklás vidékét tartja, ahol a vad ebszőlő (Solanum vostratuin) élt, de a burgonya (Solanum tuberosum) elterjedésével rákapott erre az ízletes növényre. Kártékonysága már 1865-ben feltűnt. 1877-ben behurcolták Németországba. Itt sikerült kiirtani, de 1914-ben újra behurcolták, majd a második világháború után harmadszor is- Szekszárdon még tavaly ismeretlen volt, de az idén már teljesen meglepte határunkat, sőt kertjeinket és udvarainkat is. A bogár a földeken telel át, de amint a burgonya zöl- dellni kezd, szárnyra kél és felkeresi az eddig mentesnek vélt területeket is, hogy mohó étvággyal felfalja a növény zsenge leveleit. Petéit a levelek aljára (fonákjára) rakja, 35—40 darabot egy csomóban. A petékből két-három hét alatt kikelnek a lárvák, amelyek nem kevésbé falánkok. Harmadszori vedlés után lehúzódnak a földbe, ott bábbá alakulnak, amelyekből 10—14 nap múlva előbújnak az új bogarak, hogy folytassák káros tevékenységüket és létrehozzanak még egy második, sőt esetleg egy harmadik nemzedéket is. Egyetlen nőstény 700 petét rak, így második nemzedékben már 200 000, harmadikban már 8 millió utóda lehet. Szerencsére azonban amilyen szapora és veszélyes, olyan könnyű az ellene való védekezés DDT vegyszerrel. Fő dolog az, hogy figyeljük a megjelenését és mihelyt egy is jelentkezik, azonnal porzozunk DDT- vel, vagy permetezzünk vele. Megjegyzem, hogy rézgáliccal való permetezéssel nem érünk célt, ne is kísérletezzünk vele. Ha mindenütt elvégzik a kötelező védekezést, rövidesen kiirthatjuk a magját is, mert nem lesz áttelelő kolorádóbogár. Dr. Nemes Andor A SZER K KSZTOSEG postája Vankó Bélának, Bátaszék, MÁV szertárfőnökség. Június 27-én szerkesztőségünkhöz érkezett levelét továbbítottuk kivizsgálás végett az '•Élelmezési Ipari Dolgozók Szak- szervezetének területi bizottságához. Körösi István tb-elnök arról értesítette szerkesztőségünket, hogy részükre munkabérkiegészítés címén 200 forint 60 fillért postára adtak. Az elvtársak panasza jogos volt, az a kérésünk, hogy az átutalt összeget a munka elvégzésének arányában osszák el egymás között. A bizonyító okmányokat visszaküldtük címére, r * Takács Józsefnek, Dombóvár. Értesítjük, hogy a kért újságpéldányt nem tudjuk elküldeni. Tanácsoljuk, hogy forduljon a Megyei Hírlaphivatalhoz kérelmével, ott valószínű rendelkeznek a kért példánnyal. * Horváth Józsefnek, Bonyhád. Sajnos, technikai okok miatt a fényképet nem tudjuk közölni. a gyár, de mit tegyünk, már idejárok tíz éve. Pedig nem gondoltam amikor először idejöttem, hogy eny- nyi évig gyárimunkás leszek. Nem, még most sem megyek el. Kell dolgozni. Annyi mindent kellene még venni. Ha valamit megveszünk mindig valami újabbat tervezünk utána. Most meg jön a tél, tüzelő, téliruha kell... Sókinéval dolgozom, ő a társam, együtt is tiloltunk, nehéz volt megszokni az új munkahelyet, de már az lenne furcsa, ha ismét tilolni kellene. Csak tudja, az itt a baj, hogy gáz van. Van elszívó berendezés, de azt hiszem nem tökéletes, majd megcsinálják, mondták már. Annyi pénzt költöttek erre a gyárra már, hogy a régi tulajdonos nem is ismerné meg. De jól van ez így. Most szerelik a porelszívóberendezést, meg a pozdorja továbbító csöveket. Nem tudom még meddig fogok majd itt dolgozni, ötven évig? Nem, talán addig nem ... És perdül a forma mellé, elől Sókiné fogja meg, hátul meg ő, felteszik az asztalra, a vesszőkosárból beleöntik a formába a vegyszerrel megkevert pozdorját elsimítják, azután ráteszik a tetőt és átcsusz- tatják a prés alá, hogy bútorlemez- zé formálódjon a pozdorja. (Pálkovács)
