Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-02 / 154. szám

1958 július 2.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

Belgiumi élmények

MEGJEGYZÉSEK

Á dicsekvő

Újsághír: Pere Ferenc, a belecskai Szabadság Tsz elnöke a Brüsszeli Világkiállításra utazik.

I.

A szerencse fiának mondhatom magamat, hogy miért? Szűkebb hazámból, sőt Tolna megyéből egyedül indultam útnak és öt felejthetetlen napot töltöttem Belgiumban, annak több nagyobb városában jártam a világkiállítás színhelyén, megismertem a belga népet apró örömével és mégegyszerannyi gondjaival. Az élmények a tapasztalatok tömkelegét raktároztam el magamban, amelyeke ről szép sorjában most szeretnék beszámolni.

INDULÁS FERIHEGYRŐL

Vegyes érzelmekkel foglaltam el helyemet a repülőgépben, mint általában az az ember, akit először repítenek az acélszámyak a fellegek közé. Ilyenkor nemcsak beszélget, ismerkedik az ember útitársaival, hanem figyeli az alatta elsuhanó apró földnyelvecskéket, a sárga, zöld sávokat. Amikor Komáromnál átrepüli tünk a szomszédos Csehszlovák területre, már megváltozik a határ képe. A parcellák eltűntek és helyükbe hatalmas táblákba vetett növények hirdetik, hogy itt már fejlettebb és

A Tolna megyei Népújság egy elvi vonatkozású cikkben már beszámolt arról, hogy megyénkben a községi könyvtárak 1959. január 1- től helyi tanácsi kezelésbe kerülnek. Az ezzel kapcsolatos felmérési és előtervezési munkálatok már javában folynak járásunk területén is Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a kilátások igen biztatóak, tanácsaink igen kedvezően fogadják a gondolatot szerte a járásban. A bonyhádvarasdi tanács vezetői például igen helyesnek és

A bonyhádi járásban is folytatódik az 1958—1959-es pártoktatási év előkészítése. Eddig 8 Időszerű Kérdések, 3 Marxizmus—Leninizmus Tanfolyamát szervezték meg, valamint egy Politikai Gazdaságtant tanulmányozó oktatási formát, és egy Magyar Munkásmozgalom Története tanfolyamot.

*

Az elmúlt héten a gyönki járási Népfront Bizottságon belül is megalakították az MSZMP csoportot. A csoport vezetőjévé Kovács Jánosné elvtársnőt választották.

előrehaladottabb a szocialista nagyüzemi gazdálkodás.

BRÜSSZEL

Indulásunk óta 4 óra és 17 perc múlt el, amikor alattunk kibontakozott a Belga főváros, Brüsszel képe, pár perc múlva megérkeztünk és ezzel elkezdődött öt napos látogatásunk felejthetetlen és élményekben gazdag órái. Sokat nem szaporítom a szót, ehhez kevés a hely, mert napokig lehetne beszélni a megérkezés pillanatának első véleményéről, az kihelyezéséről, a belga nép kedvességéről és udvariasságáról.

MEZŐGAZDASÁGI

TAPASZTALATOK

Mint mezőgazdasági szakembert, engem elsősorban érdekelt a belgák mezőgazdasága és tapasztalatszerzés érdekében két hatalmas kertészetbe látogattam el. Érdekes, hogy Belgiumban egész év folyamán üvegházakban termelik különösen a zöldségféléket. A pirosparadicsom, eper, szőlő, zöldbab, zöldborsó és egyéb zöldségfélék tömege a termő üvegházakból kerül piacra. A szőlőt is kénytelenek így termelni, mert az esőzések az állandó csapadék szabadföldi termesztését szinte lehetetlenné teszi. Persze nem olcsó ez a megoldás. Egy kiló szőlő árán a belga

időszerűnek tartják a tanácsosítást, mert meggyőződésük, hogy ezután a "falu lakossága, élén a tanáccsal, jobban magáénak érzi a könyvtárat, mint eddig, oda a jövőben valóban úgy mennek majd, mint a sajátjukba.

De nemcsak Bonyhádvarasdon hangzott el ilyen vélemény. A többi községek is szívügyüknek tekintik leendő intézményük problémáit, s hogy mennyire tisztában vannak ennek jelentőségével, bizonyítja az is, hogy átlagosan 15—

A tamási községi Párt-Végrehajtó Bizottság legutóbbi ülését a Focnádi Állami Gazdaságban tartotta meg. Ezen az ülésen a falusi pártpolitikai munka megjavításáról szóló központi bizottsági határozatot vitatták meg, valamint megjelölték az abból adódó helyi feladatokat.

*

A gyapapusztai kommunisták legutóbbi taggyűlésükön a központi bizottság határozatát a falusi pártmunka megjavításáról tárgyalták meg. A taggyűlésen 3 tagot és 2 tagjelöltet vettek fel.

nép 3 kg narancsot vásárolhatna, ugyanis a narancs rendkívül olcsó.

A belgák a nálunk is ismert kopasz búzát termesztik, amely 140 centiméterre is megnő és holdanként 18—22 mázsás termést ad. E magas termés sikerének a titka a kiváló talajelőkészítés, a jó talajerő vissza pótlás és a nem időszakos, hanem állandó csapadék. A belgák holdanként 3 mázsa műtrágyát szórnak ki, tehát ebből adódik a magasabb termés. Nem dicsekedhetnek ellenben az állattenyész téssel. Sertésállományuk kevéssé elfogadható, amelyből adódik a drága hús. Egy kiló sertéshús 80 frank J ónak mondható a szarvasmarhatenyésztés, de már nem dicsekedhetnek a juhtenyésztéssel.

Érdekes, hogy már ezek a gazdák v illanypásztorral őrzik állatállományukat és a bekerített helyen éjjelnappal kint vannak az állatok.

Engem érdekelt mezőgazdaságuk és amit az üvegházi termelésnél tapasztaltam, nem éppen elvetni való. összehasonlítva a belga és a mi mezőgazdálkodásunkat, csak azt mondom, nem cserélném el a miénket nem adnám oda és még többször fogom ezt mondani, amikor arról bei szélek, hogyan élnek ott az egyszerű emberek.

(Folytatjuk.)

Pálkovács Róza

20 000 forintot ütemeznek be 1959-es költségvetési tervezetükbe. A legtöbb helyen ezen felül még a községfejlesztési alapból is tesznek felajánlásokat, mert szeretnék elérni, hogy a könyvanyag 1—2 éven belül elérje vagy meghaladja az 1000 kötetet.

A pedagógusok szintén nagyon jó megoldásnak találják a könyvtárak intézményesítését, s megígérték, hogy népnevelő munkájukkal a leg messzebbmenő támogatásukat adják. Závodon Lónay igazgató elvtárssal és Csiszer József pedagógussal beszélgettünk a tanácsosításról. „örülünk — mondták a pedagógusok —, hogy végre megoldódik falunkban is a könyvtár problémája. Éppen itt az ideje, hiszen az emberek igénye állandóan nő, de be kell vallanunk, hogy az olvasási igényeket eddig korántsem tudtuk kellően kielégíteni.” Ugyancsak Závodon beszélgettünk a községi KISZ titkárral, aki az ifjúsági szervezet nevében vállalta, hogy a könyvtár- helyiséget renoválják, ami kb. 3000 forint megtakarítást jelent, s így ezt az összeget szintén könyvbeszerzésre lehet fordítani.

KIRÁLY ERNŐ könyvtáros, Bonyhád

A múltkorában akaratlanul is egy figyelemreméltó beszélgetésnek voltam tanúja: „Én, pajtás semilyen szervezetben nem vagyok. Hiába mondták, hogy a szakszervezetben a helyem, én azt válaszoltam, nem érdekel semmi, én csak munkás vagyok, én csak dolgozni akarok.” A másik, akinek mindezek szóltak, csak bólogatott, hümmögött, — lehet, hogy egészen más véleménye volt. De nem szólt...

— Mondták is, — tette hozzá látható dicsekvéssel — hát ilyen embert is ritkán láttak még. — Ez az oktalan dicsekvés volt az, ami feltűnővé tette az egész esetet. Mert jó, mindenkinek a legsajátosabb magánügye, — akar-e szervezetileg is tartozni valahova, vagy sem. De ebből nimbuszt formálni, dicsekvéssé fokozni és pláne a szakszervezettel szemben, — ez idegen a munkásosztálytól.

Idegen ez pol.tikailag éppen úgy, mint emberileg a mai társadalomban is, ma még inkább mint valaha. Nem szép és elítélendő az ilyen vélemény. [De lássuk miért?

Kezdjük talán ott, hogy a több évtizedes múltra visszatekintő szak- szervezeti mozgalom — eltekintve a jobboldali vezetők árulásától — mindig a munkásság legsajátosabb érdekeiért küzdött. A múltban a burzsoázia acélvárát ostromolta szüntelen és a csatateret hányszor, de hányszor festette tűzpirosra a munkássághoz hű baloldali vezetők, szakszervezeti tagok, egyszerű, de szellemükben óriássá nőtt munkások drága vére. Az ő nyomdokaikon haladni — szerencsére megváltozott körülmények között — erről lehet dicsekedni. S hálásak is lehetünk nekik, hisz a kommunizmus iskoláiból kikerült vezetők és harcosok áldozatos munkájával, vezetésével jutottunk ide ...

Igen „jutottunk ide”! Szándékosan írtam ezt a kifejezést. Ugyanis

Szabó Lőrinc: OROK BARÁTAINK

Az új kiadás az örök barátaink régen elfogyott első és második kötetének teljes műfordítás-anyagát tartalmazza, kiegészítve a költő e két kötet megjelenése óta már szinte harmadik kötetté növekedett újabb versfordításaival. Szabó Lőrinc műfordítói szenvedélyével három évtizeden át szolgálta a világ- irodalom lélekcseréjét, ebből a munkájából született a páratlan ga- dag kötet, melyen élete utolsó napjaiban is dolgozott, töprengett, javított, hogy az ő akarata szerint végleges formában kerüljön majd az olvasóközönség elé. A verseket

arra szokták ezt mondani, aki lecsúszott. Hát mi azután lecsúsztunk ... Ami ellen eleink vérükkel, nyomorúságos börtönéletükkel, de harcoltak, — a munkanélküliség, megszűnt. Soroljam tovább, az üdülés, a megváltozott munka és életmód ezernyi dokumentumát... ?

Nem kell sorolni, hisz maga a dicsekvő a legelevenebb példa rá. Rajta a legfinomabb kord öltöny, a legdivatosabb cipővel maga az élő cáfolat, hogy mégis történt egy és más ebben a hazában... Hogy ebben a szakszervezeteknek is része van? Úgy gondolom nem kell bizonygatni.

Éppen ezért dicsekvésre akkor volna ok, ha azt lehetett volna hallani: „Én barátom szakszervezeti tag vagyok, de nemcsak névleg, hanem tevékenyen működöm is.” Szűk ség van erre? Igen. A nép állama nemcsak papíron, de a gyakorlatban is vaskézzel őrködik a dolgozók jogainak biztosítása felett.

Még mindig akadnak azonban egyes helyeken olyanok, akik próbálják megrövidíteni a dolgozókat, — akár szabadságok kiadásánál —, akár bérkérdéseknél, fontos besorolási problémáknál, vagy betegség, fegyelmi ügyek, nyugdíjazás esetén. A szakszervezet a helyszínen száll szembe az ilyen törekvésekkel, s ha minél többen segítik ezt a munkát, — annál eredményesebb lesz az.

S még egy, talán a legfontosabb, most már szabadon nevelheti és neveli is a szakszervezet a munkásokat. Főként öntudatra ébredésüket gyorsíthatja, szakmai és politikai tudásukat gyarapíthatja, s ezzel az állam érdekeit is szolgálja, mely nem választható szét ma az egyén érdekeitől. Ez is harc. Az ebben végzett munkáról, — ha úgy tetszik, — lehet dicsekedni. —

(i—e)

témák szerint csoportosította a költő.

Hemingway:

A FOLYÓN AT A FÁK KÖZÉ

Ez a regény bizonyos fokig a Búcsú a fegyverektől folytatásának tekinthető. Abban egy fiatal hadnagy sorsát ismerjük meg az első világháború észak-itáliai hadszínterén. Ebben egy ezredes barangolja be a második világháború befejezése után ugyanazt a hadszínteret, ifjúkorára emlékezve. A könyv finom és művészi leírását adja egy fáradt, öreg katona élete utolsó napjainak és ezeket a napokat bearanyozó késő szerelmének.

H könyvtárak tanácsnsitásának előkészületei a bonyhádi járásban

PÁRTHÍREK

Az ünnepi könyvhét újdonságai

Nemcsak as a legény...

S £ O

aki a bort és a táncot bírja, hanem inkább az, aki másnap tovább végzi becsületesen a munkát. A történet hű képéhez tartozik, hogy vasárnap búcsú volt Pincehelyen, ahol többek között, jólérezte magát T. Kovács József is, a varsádi gépállomás kombájnvezetője. A mulatozás utókövetkezménye volt, hogy hétfőn reggel ifjú kombájnosunk eléggé boros állapotban jelent meg a tolnanémedi Uj Elet Termelőszövetkezetben, ahol az egyik szobában álomra hajtotta fejét. Az árpa, amelyet aznap kombájnnal aratni kellett volna, csak várt és érett tovább.

A termelőszövetkezeti tagok, Németh László és a brigá.dvezetö Süth Lajos hiába próbálták már délután megmagyarázni a kombájnosnak, hogy indulni kellene, mert kell az etetnivaló, meg jöhet az eső, még nem arattak egy szem árpát sem. holott a gépállomással erre szerződésük van, meg itt van már a búza meg a rozs aratása is, hiába. Fütyült, dalolt a legény és váltig azt erősítette, hogy nem lehet a földre menni, lesüllyed a kombájn.

A tsz tagok növekvő türelmetlenségére, mégis úgy határozott, hogy elindul, de akkor már elmúlt délután 3 óra.

Amikor kiértek a táblához és az

első pár métereket learatta a gép, láthatták valamennyien, hogy igenis lehetett volna már aratni pár órával előbb is. Az már más lapra tartozott, hogy bár megindult a gép nem sok köszönet volt benne. Az első 100 métert vagy 15 perc alatt tette meg, nem jól engedte le a vágószerkezetet, többször elakadt a gép, és ez mind azért volt, mert nem figyelt arra, hogy ne keresztbe, hanem a területen hosszába kezdje el az árpa aratásáét. Nem beszélve arról, hogy amikor kiértek a föld szélére, mintegy félórán keresztül az elevátor láncát javították, mert az elevátor nem működött, de ezután láttak a gép olajozásához is.

Ezeket a munkákat a kombájnon természetesen nem a föld szélén, hanem a gépállomáson, a javítás ideje alatt kellett volna elvégezni, erre úgylátszik nem jutott idő. Amint az egyik traktoros is mondta; ezt a kombájnt kiindulása előtt nem járatták be.

Felelőtlenség vagy hanyagság ez, amely hátráltatja a termelőszövetkezetben az aratás mielőbbi befejezését. A kombájnos jóslata nem vált be, a remélt másnapi jóidő helyett ismét eső öntözte az érett árpatáblát, amelyet már régen levághattak volna.

P. R.

A levegő szürkés-fehér, esőcseppektől terhes. Nem esik, csak szitál, ahogyan mondani szokták. Ember alig jár az utcán, csak néha bukkan fel egy-egy esőkabátos, férfi, de az is eltűnik gyorsan. Ku- koricamorzsolgatás közben beszélget a falu öregebbje, a fiatalok moziban vannak. A Körhintát játsz- szák — mondja az asszony.

— A mi életünkről szól az — mondja rá az öreg Vas János bácsi.

— Úgy van — bólint pipázó társa. Míg ők itt benn meghitt beszélgetésbe elegyednek, addig az idő egyre jobban romlik. Az ég ólomszínű, mérges felhőkkel tarkított, szinte elkeserítő. A hazatérő kocsi félkerékig jár a földút mély sarában. A fáradt ökrök üresen is alig vontatják.

— Kapálni kellene — mondja a rajta ülő idős asszony férjének.

— Négy-öt napig hagyni kell, hogy szikkadjon a föld — mondja rá az éltes öreg.

Ez a esős, kívülről nyugalmas est csak a moziból hazatérő fiatalok zajától, kacagásától hangos. Elöl nagyhangon vitázik egy csoport fiú és lány a filmről.

A csoportból kissé távolabb két alak bontakozik ki a ködös levegőből. Egymás mellett jönnek, s amint közelebb érnék, akkor ismerhetők fel: a 14 éves Bakos Juliba és a 17 éves Barna Ferkó. Kabát van rajtuk, Julika kezében esernyő. Vékony ikis kabátkáját kifeszíti fejlődő mellecskéje, s két varkocsba fonott haja hol előre, hol hátra lendül. Arca barnás pírban ég, és kissé hevüliten, akadozva beszél a film egyes jeleneteiről. Beszéd közben puha kezecskéivel gesztikulál, s kissé asszonyosan teszi hozzá: hát, persze, természetes.

Remények, tervek, vágyak, feszítik s a jövő izzik már kék szemében.

Ferkó hirtelenszőke, vállas paraszt- fiú. Csak 17 éves, de már komolyan dolgozik: szánt, vet, lovat hajt. Ettől oly izmos, szikár és komoly a tekintete. Juliskát már régóta figyelte. Karcsú alakja, nádszál hajladozása, felébresztette benne az első szerelem édes érzését. Ezt szorította bele most izmosodó mellkasába, ahol szíve, mint a kalapács vert.

Sokszor látta már moziba menni, de eddig egy szorongató érzés távol tartotta tőle: a félelem.

De most egy újabb jelentkezett nála, mely ezt legyőzte, s most itt megy Julika mellett, kissé dűlöngve, kamaszosan. Ügyetlenül beszélgetnek az esőről, a sárról, s miután kifogyott a téma, a moziról. Ferkó kezeit dör- zsölgeti, nem tudja hova tegye.

Zsebre nem teheti, s az esernyőhöz Julika ragaszkodik. Ha valamit kimond, szemében zavart mosoly tükröződik. Néha a lány felé fordul, és szemébe néz, már amennyire el tudja kapni tekintetét. Egy kis ideig azonban hallgatnak, vagy csak egy- egy szóval válaszolnak egymásnak. Lábuk alatt fröccsen a sár, könyökük néha összeér, s ilyenkor pirul- tan néznek egymásra.

Kiérnek az utcából s a réten át a tanyai házak felé tartanak. A réti út közepén hirtelen megszólal Ferkó: — Te Julika...

Majd megragadja a lány esemyős kezét, átöleli vállát és hosszan megcsókolja.

Julika kissé idegesen, morcosán bontakozik ki a fiú karjaiból, s úgy néz rá, mintha haragudna.

De meggondolja és békésen indul el. A fiú utána.

Ferkó ajkán megfagyott a szó s nem fejezte be a kezdett mondatot. Szótlanul mennek tovább.

Az eső esik, a tanyai fények közelebb jönnek a homályos levegőben, s valahol messze egy tehén bőgése hallatszik, szinte fátyolosán ér el a rét fölé és rátelepszik a ködre.

Tálosi Teréz