Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-15 / 165. szám
tolna megyéi i*. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! sz ARA: 50 FILLER Kedd, 1958 július 15. III. évfolyam, 165. szám. Több mint kétezer lakóház épült megyénkben állami támogatással öt év alatt Évről évre mind több lakóház épül megyénkben is állami támogatással, amit az állam OTP kölcsön formájában nyújt a dolgozóknak. Szekszárdon például egész városnegyed épült máris és még további lakásépítkezésekre lehet számítani. Ugyanígy az árvíz után Tolna és Mözs között keletkezett új falunagy-, ságú lakótelep. Ezeknek a házaknak az építéséhez szintén hatalmas segítséget jelentett a hosszúlejáratú kölcsön. Míg 1953-ban hat magánépítkezéshez mindössze 180 000 forint kölcsönt adott az állam, addig már a következő évben megnövekedett az építkezés aránya, 1954-ben 116 lakóházat építettek fel kettő millió forintot meghaladó összegű kölcsönnel. A következő években tovább szélesedett a magánépítkezés. 1955-bcn már 275, 1956-ban 304, 1957-ben pedig 427 családi ház építésére kértek és kaptak kölcsönt a Tolna megyei dolgozók. Mindehhez közel négymillió forint kölcsönt vettek fel az államtól az OTP útján. Ugyanakkor az 1956-os árvíz után 695 lakóház épült fel megyénkben, amelyhez az állam 38 millió forint kölcsönt adott a károsultaknak. Az idén még nagyobb arányú lakóház-építkezések folynak megyeszerte. Már eddig 350 építtetőnek több mint 12 millió forint kölcsönt adtak. Az elmúlt öt év alatt több mint kétezer lakást építettek fel közel százmillió forint állami támogatással a Tolna megyei dolgozók. uzemiâtogâîas Háromszáz budapesti és Pest megyei általános iskolás leány tölt két hetet a SZOT gyermeküdültetési akciója során Bonyhádon, az üdülőnek berendezett középiskolai diákotthonban. A kislányok — akik három váltással 100—100 főnyi csoportokban vesznek részt az üdülésben — összekötik a kellemest a hasznossal, az ..üdülő’’ vezetői nem csak kirándulásokat szerveznek részükre a környék megismerésére, hanem ellátogatnak velük a község üzemeibe is. Képünkön a zománcedény gyártás titkaival ismerkednek a Bonyhádi Zománcgyárban. Sok ezren látták a III. mesterséges hold hordozd rakétáját 12-én és 13-án megyénkben . . .mert vannalk még csodák, annyi bizonyos. S egy ilyen csodalátás volt szombaton este Pakson is. Az pedig a következőképpen volt: Este fél kilenc óra körül az egyik utcában szokáshoz híven csoportosultak asszonyok és gyerekek. Soksok mindent meghánytak, vetettek, szóba került még az is, hogy ki mikor ment el az utcából lakni. Ki hol dolgozott ma, még az is szóba került, hogy ki mit főzött ebédre. Nagyban folyt a disputa, amikor egyszer felsikolt az egyik: — Odanézzetek! — s mutat az égre, abba az irányba, ahol egy mozgó, fényes pontot látott meg. Egyszer fényesebb, máskor halványabb, majd újra fényesebben csillant az égbolton. Még az esthajnal csillag fényénél is ragyogóbb volt. — Mi lehet az, Úristen!? Csak nem valami égi jel, különleges csillag lehet, mert a másik csillagok, ha lehullnak, egyre fényesebbek és utána eltűnnek. — Mi lehet ez? S hamarosan felváltotta a pletyka partit a „tudományos” értekezés. — Pedig mégis csillag lesz ez — szólt 02 egyik —, hiszen ragyogott. — De hogy ragyog! Talán csak a napkeleti bölcsek előtt ragyoghatott ilyen fényesen egy csillag, amikor Jeruzsálembe vezette a három királyt. — Hát hallják — szólt az „értekezés” legidősebb tagja —, valamikor régen, még az első világháború előtt üstökös jelent meg, s rá nemsokára kitört a háború. Azt mondják, hogy így volt ez a második világháború előtt is. Ebből jóllehet megint baj lesz. És folyt a tudományos értekezés sokáig. Hamarosan kiderítették, hogy isteni intés volt, amely eddig nem látott veszedelemre akarja felhívni ezzel az emberiség figyelmét. * Ugyanebben az időben szerte a megyében az emberek ezrei figyelték a csillagos eget, tájékozódtak. Meghatározták, merre van dél, figyelték az eget ég figyelték az órát. Amikor az óra pontosan a negyven- harmadik percet mutatta, felvillant egy fényes pont az ég peremén. — Jön! — Ott van! S mindenki csodálattal adózott azoiknak, akik képesek voltak arra, hogy szinte az „égi világba” küldték fel az új kor nagyszerű csillagát, a mesterséges holdat, amely új kort nyitott meg az emberiség történetében. Mert az égi tünemény, „az isteni intés” nem volt más, mint a harmadik mesterséges hold hordozó rakétája. * A megfigyelők állítása szerint, amikor a rakéta az égbolt legmagasabb pontján volt, akkor a fénye meghaladta a Vénus fényerejét. Vasárnap este a mesterséges hold a jelzett időpontban ismét megjelent, de fénye ezúttal nem volt állandó, hanem szaggatott fénnyel vonult át az égbolton. Holdanként 5 mázsával több a szekszárdi Béke Tsz búzája, mint az egyéni gazdáké Tíz új belépő a bonyhádi Dózsa Tsz- be. 100.5 százalékra teljesítették aratási tervüket a megye gépállomásai Termelőszövetkezeteink ebben az esztendőben jó munkájukkal még inkább bebizonyították fölényüket az egyéni kisparcellás gazdálkodással szemben. A hírek egymásután érkeznek arról, hogy a nagytáblás termelőszövetkezeti földekről őszi árpából, búzából 2.—3, sőt mint a szék-, szárdi Béke T&z-ben, 5—6 mázsával több gabonát takarítanak be, mint a kisparcellákról. Mindezt látják az egyénileg dolgozó parasztok, s ezért vonzódnak egyre többen a nagyüzemi gazdálkodáshoz. A szentgáli Jóbarátság Termelőszövetkezetbe az elmúlt hetekben négy család lépett be, 40 hold földterülettel. A bonyhádi Dózsa Népe Tsz-ben az idén már 10 belépőt vettek fel, olyanokat, mint Kondás József, Dénes János, Laczkó János, vagy Bárkányi József és felesége. A múlt hét folyamán öt Tolna megyei gépállomás fejezte be körzetében az aratást, azokon a helyeken azonban, ahol még lábon állt a gabona, vasárnap reggel hatvan kom-, bájn és harmincöt aratógép indult munkába. A jó időt kihasználva vasárnap egész nap dolgoztak a gépek, s estig több mint hétszáz holdon vágták le a kenyérgabonát. Ezzel a termelőszövetkezetnél a kenyérgabonával bevetett terület kilencvenöt százalékát aratták le. A hétfő reggeli értékelés szerint a Tolna megyei gépállomások összesített eredményeként aratási tervüket eddig 100.5 százalékra teljesítették, a munka azonban nem állt meg, s azok a gépállomások, amelyeknek körze-, tében nincs már aratnivaló, a környező állami gazdaságoknak segítenek. A szekszárdi vásárban.*. Az aratasi idény kellős közepén tartották meg Szekszárdon a szokásos havi állat- és kirakodó vásárt. Már a kora reggeli órákban tódult a nép a vásártér felé, megcáfolva azt a tévïijtet, hogy a nagy munkák miatt nem lesz nagy vásár. Nyolc óra után már kialakult a vásár képe, s különösen sok állatot hoztak eladásra. Meglepő volt, hogy bár jó borter- ,més ígérkezik, a kádárok fél délelőtt nem tudtak eladni egyetlen egy hordót sem. Annál nagyobb volt az érdeklődés a négylábúak iránt. Bővül a kör, mind többen mustrálgatják egy mözsi bácsika, állítólag, hat éves tehenét. — Mennyiért fogja azt a kötelet — kérdezi az egyik. — Hatvan darab százas meg öt tizes... — így az eladó. — Sok az egy kicsit, nem gondolja? Vagy talán azt hiszi, hogy aki most itt van, az mind meg akarja venni? — Nem gondolom, de alább nem adom... — Ide figyeljen, el akarja adni vagy nem. Nem csúfolom ki az árát, ha azt mondom 5200 forint — szólt az előbbi, nyilván komoly szándékú vásárló. — Annyiért inkább magamnak tartom] meg, de nem adom. — Jó, nem adja, de ne hívjon vissza. Emberünk elment vagy tíz métert, a jóállású tehén azonban csak visszahúzta. — 54 darab százas ... ennyit adok ... na ... csapjon a tenyerembe. — 55... — 54... az azt a ... hát magát földhöz vágja az a 100 forint. Látja, hogy komoly vevő vagyok, felezzük el azt a százast 54 és fél? Jó? — Nem adom, 55 az utolsó ár. Es persze, hogy a száz forinton nem múlott, gazdát cserélt a tehén 5500 forintért és hogy menynyire „nem vágta földhöz” a vásárló paraszt bácsikát az a 100 forint bizonyítja, hogy félórával később már másik tehénre is alkudott. Drágák voltak a tehenek. Egy bonyhádi fajta 7 éves vemhes tehénért 8500 forintot kértek, de 1200 forintot kértek egy alig 5 hetes kis bika borjúért is. Nem volt éppen olcsóság a lovaknál. Egy becslés szerint is 13— 14 éves lóért 4000 forintot kértek. Az egyik bogyiszlói bácsi 4800 forintra tartotta egy éves csikóját. Mint mondotta, 4000 forinton alul nem adja, inkább hazavezeti. Azt hiszem az utóbbi sikerült. Hatalmas tömeg látogatta a sertés vásárt. A legtöbb felhozatal sertésből volt és mondható olcsó áron. Nagyon szép választási malac párjáért 550—600 forintot kértek. 700 forintért 7—8 hetes malacokat lehetett kapni. 1350 forintért kelt el egy 50—60 kilós sertés, 2300 forintért egy pár gyönyörű süldőt lehetett kapni. Annak ellenére, hogy az aratás kellős közepében járunk nagy volt a szekszárdi vásár, sok volt a felhozatal. Az már persze más lapra tartozik, hogy ki hogyan tudta eladni a jószágot. Dél felé már ritkult a tömeg és hazafelé indultak az emberek ki-ki vezetve maga után a vásárolt vagy el nem adott állatot. Elégedett volt a vásárral az aki megvette az állatot, mert úgy gondolta, olcsón sikerült a vásár, elégedett volt az eladó, mert úgy gondolta, jó vásárt csinált. PÄLKOVÄCS RÛZA A közeljövőben várható, hogy az 1 519 000 négyzetkilométer nagyságú Alaszkát az Amerikai Egyesült Államok 49. tagállamának nyilvánítják, amennyiben a helyi lakosság népszavazásával ehhez hozzájárul. Alaszka lakossága az USA legkisebb lélekszámú államának, Névadónak lakosságánál is kevesebb, mert területén mintegy 220 000 ember él. Az alaszkaiak 80 százaléka fehérbőrű amerikai; a benszülött lakosság indiánok, eszkimók és aleutok politikai joga korlátozott. Az amerikai Kongresszus határozat- hozatalában ez a két körülmény igen nyomós érv volt, hogy az óriási terjedelmű — a jelenleg legnagyobb tagállam, Texas területénél kétszeresen nagyobb —, de gazdaságilag igen fejletlen Alaszkát tagállamként az USA-hoz csatolják. Alaszka felvétele katonapolitikai szempontból is rendkívül jelentős, mert a SzovjetALASZKA unió ázsiai területeitől csupán a 85 [agresszív politikájában Alaszka terű km széles Bering-szoros választja el , lete ugródeszkául felhasználható, és ezért az amerikai imperialisták I (Terra)
