Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-12 / 163. szám
1958 július 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A szakszervezeti felvilágosító és nevelőmunka emelése az egyik legfontosabb feladat A Tolnai Selyemfonógyár sxaksxervexeti munkájának értékelése A SZOT XIX. Kongresszusa nak határozatából: „A szakszervezeti munka középpontjába, a dolgozók nevelését, ügyeinek elintézését, a termelőmunka jobbá- tételének segítését kell állítani. Ebben a munkában, különösen a bizalmiakra hárul nagy feladat.’’ Alig több mint féléve fejezte be tanácskozásait a Szakszervezetek Országos Tanácsának kongresszusa, de már ez idő alatt is tapasztalható, az •üzemi szakszervezeti bizottságod munkájában előrehaladás. Fentebb kivonatosan idéztük a SZOT kongresszusának határozatát, s ez alapján értékeljük a Tolnai Selyemfonó-* gyár szakszervezeti munkáját, különösképpen a bizalmiakét. A tolnai üzemben is a legfontosabb feladatként kezelték a dolgozók nevelésének, felvilágosításának kérdését. Meg kell állapítani, hogy értek el eredményeket, bár hibák még vannak, de ezek már olyan jelenségek, melyek a továbbiakban megszűnnek, 'vagy mind szívesebbszer fordulnak majd elő. Kulturális nevelőmunka A gyárban többé kevésbé kielégíti a munkások igényeit az üzemi könyvtár, a munkásnők nagy százaléka rendszeres könyvkölcsönző. A tapasztalat azt mutatja, hogy különösen a téli hónapok alatt van forgalom a könyvtárban, nyáron — a munkások egy része kisebb-nagyobb területű földdel rendelkezik — a „második” műszak miatt csökken az olvasottság. A téli hónapokban hiányosság volt, hogy nem volt a gyárban közönség- szervező, a dolgozókat nem tudták egységesen mozgósítani előadásokra és egyéb kulturális, tudományos rendezvényekre. Örvendetes tény azonban, hogy a munkások a gyár „saját” rendezvényeit rendszeresen látogatják. A téli, tavaszi időszakban különösen nagy sikere volt a szakszervezet és a KISZ rendezésében meg-) tartott klubesteknek, teadélutánoknak. Több esetben rendeztek a gyárban ismeretterjesztő előadásokat is. Azonban ezek látogatottsága a helytelen témaválasztás miatt gyenge volt tegyük hozzá azt is, hogy az előadások propagálása is kívánnivalót hagyott maga után. A munkásnők részére, kézimunka és szabó-varró tanfolyamokat szerveztek. Sikerült ezeken a tanfolyamokon eggyé kovácsolni a munkásnők cgv részét, s biztosítani különösen a vidékiek szabadidejének hasznos elfoglaltsággal való lekötését. A fentiekből megállapítható, hogy a szakszervezeti bizalmiak nem minden esetben végeztek megfelelő munkát. Nem modták el munkatársaiknak. hogy egy-egy előadásnak mi a célja, miért tartják azt, és mit jelent annak meghallgatasa. Legtöbb feladatot a dolgozók ügyeinek intézése adta. A bizalmiak az üdülés, segélyezés, elölegkérelem szénutalvány elosztás, gyermekelhelyezés kérdésekben meghallgatták társaik véleményét, továbbították azt a szakszervezet vezetőségéhez, de már a kényesebb ügyekben meghátráltak. A bérproblémák, munkaruha el’ osztás, szabadság és munkavédelmi kérdésekben már az előbbi aktivitás rém tapasztalható. Egyes bizalmiak félnek az úgynevezett kényes kérdésektől. A termelési feladatok megoldására személyes példamutatásukkal mozgósították a bizalmiak társaikat. E mellett elmondták azt is, hogy a szakszervezet, az allam csak úgy tud többet adni a munkásoknak, ha azok teljesítik az állami terveket, ha mind alacsonyabbra szorítják a selejtet. A szakszervezet feladatul tűzte a bizalmiak elé, hogy szervezzék a munkaversenyt is. Az eredmények kielégítők. Az üzemi tanács tagjai: többségében szakszervezeti bizalmiak — rendsze- resep foglalkoztak a termelés előmozdítását célzó javaslatok kidolgozásával. Nagyobb baj ennél az, hogy munkatársaikat nem tudják még érdekeltté tenni, mozgósítani őket arra, hogy javaslatokat tegyenek a termelés javítására, hogy elmondják észrevételeiket a termeléssel kapcsolatban. A bizalmiak nevelése A selyemfonógyári szakszervezeti bizottság rendszeresen foglalkozott a bizalmiakkal. Tájékoztatta őket a leg fontosabb bel- és külpolitikái eseményekről, a gyár termelésének alakulásáról és az ebből adódó feladatokról. Rendszeressé tették a bizalmiak értekezletét, oktatást szerveztek részükre. Nem máról holnapra. Amikor Belecskán is úgy határoztak az egyéni gazdák közül többen, hogy megpróbálják termelőszövetkezetben folytatni tovább a gazdálkodást, még nem sokat tudtak erről az életről. Hallották, hogy közösen összefogva könnyebbé válik a föld művelése és mégis többet ad. Erre gondolt Németh László is, amikor többed- magával megalakította Belecskán a Szabadság Termelőszövetkezetet. A szövetkezet tagjai ma is jól gazdálkodnak, szép eredményeket érnek el, de Laci bácsi azóta már egy másik termelőszövetkezetben szorgoskodik. Tolnánémediben az Uj Élet Tér melőszövetkezetben találkoztunk Laci bácsival, aki rövid pár év alatt másodszor vette ki részét a szövetkezet alapításából. Amint mondta, először Belecskán kóstolta meg a szövetkezeti életet, majd pár év után, másodszor, az ellenforradalom után Tolnanémediben segített az új szövetkezet megalakításában. Németh László több éves szövetkezeti múltra tekint vissza, jól emlékezik még a legelső tsz alapításra, de arra is, hogy azért most az ellenforradalom után könnyebben kezdték, illetve folytatták a szövetkezeti életet, mint akkor először. — A legelején az volt a baj — mondotta Laci bácsi, hogy akkor kaptuk a pénzt szire-szóra és persze, hogy eladósodtunk. Az igazat megvallva talán nem is törődtünk azzal, hogyan tudnánk a legkönnyebben segíteni magunkon, mert kaptuk a pénzt. Ennek lett azután az az eredménye, hogy eladósodtunk és nyöghettük évekig könnyelműségünk következményeit. Igazság rejlik a szavak mögött, mert valóban így volt, hogy a nagy állami támogatást több szövetkezetben könnyelműen kezelték, arra gondoltak, hogy ezután mindig így lesz. Amikor azonban nyakukban maradt az adósság, másképpen kezdtek gondolkodni. Amikor az ellenforradalom után összeolvadt Tolnanémediben a két termelőszövetkezet és Uj Élet néven újjáalakultak, másképpen indultak. — A magunk erejére támaszkodtunk — mondja Németh László — és levontuk a tanulságot az eddigi évek munkájának eredményéről, hibájáról. Igyekeztünk úgy elindítani ismét ezt a szövetkezeti életet, hogy jobb legyen az eddiginél. Tavaly 38 forintot ért egy munkaegység és ezzel elégedett volt a szövetkezet 36 tagja. Igaz léhetett volna többet is osztani, de gondoltak arra, hogy előbb gyarapítani kell a közös vagyont. Nem osztották ki minden pénzüket, sertéseket vásároltak, negyven malacot, ebből ma 45 hízónak valót kötöttek le. Megérte takarékoskodni, megérte gondolni a jövőre, hiszen ma arról beszélhetnek, hogy több mint 50 forint lesz egy munkaegység értéke. Az Uj Élet Termelőszövetkezet tagjai nem máról-holnapra élnek, látják, hogy ez a munka, amelybe közösen fogtak, nem máról- holnapra teremtődik meg. A selyemfonógyárban a szakszervezeti munka jelenlegi állása kielégítő. Az idén nőttek a szakszervezetek előtt álló feladatok, éppen ezek megoldására kell felkészíteni az ÜB. tagjait, a bizalmiakat. Ezért elsősorban fokozni kell a felvilágosító, nevelő munkát. Ezen kívül minden módon segíteni kell a gazdasági vezetés takarékossági terveinek megvalósítását. Természetes az, hogy a szakszervezet sokrétű feladatát csak lelkiismeretes, emberséges módszerekkel tudja megoldani. Biztosítani kell, hogy a törvényekben biztosítottakat a munkások megkapják, de gondot kell fordítani a dolgozók kötelességeinek teljesítésére is: a társadalmi tulajdon védelmére, anyagpazarlásra, hulladék megszüntetésére, illetve csökkentésére. ÍREK — A kengyeli Tangazdaságban 1958. első félévében 2158, az Alsóten- gelici Állattenyésztési Kísérleti Gazdaságban pedig 2113 liter tejet fejtek — A Szekszárdi Központi Művész Együttes ma este kezdi meg Latabár Kálmán Kossuth-díjas kiváló művész vendégfelléptével az Ipafai lakodalom előadásait. Az együttes ma este átlagosan tehenenként. Szedresen, holnap este pedig Tengeli- cen vendégszerepei. A darabból Somogy, Tolna és Baranya megyében 80—100 előadást tervez az együttes vezetősége — Puha Lászlóné országgyűlési képviselő július 12-én, szombaton délelőtt 9 órától 12 óráig a Hazafias Népfront megyei irodáján (Vörösmarty utca 5 szám) fogadónapot tart. — A jobb szőlőművelés és borkezelési munka elősegítése céljából ez év őszére megjelenik „A szőlészet és borászat legjobb könyvei" című bibliográfia a Megyei Könyvtár kiadványaként. Ezt a munkát az Országos Bibliográfiai Bizottság is jóváhagyta. — A Pécsi Nemzeti Színház művészei vendégszerepeinek Bonyhádon július 12-én. A színház művészei szabadtéri színpadon mutatják be a Ne- bántsvirág című zenés vígjátékot. — A Paksi Téglagyárban az elmúlt félévben a sok esőzés miatt 13 000 darab tégla elemi kár keletkezett. — A Szakszervezetek Megyei Ta-í nácsának Elnöksége a megye üzemi és vállalati üzemi tanácsainak elnökei részére értekezletet tart a közeljövőben, melyen megbeszélik az üzemi tanácsok munkájának tapasztalatait. — Tolna megyében az élveszületettek száma 1955-ben 5831, 1956-ban 5480. 1957-ben pedig 4874 volt. Egy szövetkezet, amelynek 1782 tagja van Egy olyan szövetkezet belső életébe nyertünk bepillantást, amelynek közel 1800 tagja van, de közös területtel nem rendelkeznek, mégis vállalják a tagságot, mert az sok segítséget ad. Egy földművesszövetkezetről van szó, amelynek vezetői évek hosszú sora alatt bebizonyították, hogy leg-, fontosabb feladatuknak tekintik a lakosság ellátását, e mellett úgy gazdálkodtak, hogy ma egy millió forint értékű tiszta vagyonról adhatnak számot. Iregszemcsére látogattunk el és érdeklődtünk a földművesszövetkezetek munkájáról, a lakosság igényességéről és mindenről, ami a földművesszövetkezettel és a lakossággal kapcsolatban van. Bő választék, nem ismerik a hiányt Az iregszemcsei körzeti földművesszövetkezethez Ujireg és Nagy- szokoly községek tartoznak és e községekben összesen 9 üzlet, 4 italbolt és két cukrászda áll a vevők rendelkezésére. Valamennyi üzletben bő a választék, válogathatnak a vásárolni szándékozók a szebbnél-szebb méteráruk, konfekció, különböző mezőgazdasági kisgépek, alkatrészek és egye-, bek között. A tapasztalat az, hogy hódít vidéken is a konfekció áru. Különösen kedveltek a férfi vászon öltönyök és a nyári női ruhák. Nem annyira érdekes, mint örvendetes megállapítás, hogy a vásárlók inkább a minőségi áruhoz ragaszkodnak és azt vásárolják szívesebben. Élelmiszeráruk terén ... Több felvágott, töltelék-féle fogyna, ha kapnának eleget. Az elmúlt hónapban is mindössze 40 kiló téliszalámit kaptak, amely 2—3 nap alatt elfogyott. Előszeretettel vásárolják a sajt különlegességeket, a máj kon^ zerveket, szalonna töpörtyűt, de már kevésbé fogy a füstölt szalonna. Bármikor vásárolhatnak a vevők kitűnő minőségű zsírt is. A kereskedelem jó áruellátását, a bő választékot és a vásárló kedvet mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a múlt hónapban egymillió 46 000 forint forgalmuk volt, míg az italboltok 295 000 forintot forgalmaztak. Havonta 170 hektó sör Azt mondják, hogy azelőtt az úgynevezett „jó időkben” Sipos Pista a kocsmáros, csak akkor mert negye- des hordó sört megcsapolni, amikor a segédtisztek megjelentek és akkor is, csak délután. Nem fogyott az ital, mert az emberek többségének nem jutott sörözésre. Más a helyzet ma. Legkevesebb 10 fajta likőr és különféle borok között válogathatnak. Különösen jelentős volt a sörfogyasztás május hónapban, 170 hektoliter sör fogyott el, de alig 20 hektóval kevesebb, csak a múlt havi fogyasztás is. Itt kell talán megemlíteni azt is, hogy a földművesszövetkezetnek olyan tervei vannak a cséplés idejére, hogy mozgóboltot állítanak fel és eljárnak a cséplőgépekhez, jégbehűtött málnát, szódavizet, ezenkívül ciga-, rettát és cukorkát visznek a munkásoknak. Hódít a mosógép A falu népe nemcsak ruhára és élelmiszerre költi a pénzét, hanem /ásárolnak egyéb gépeket is. Az a tapasztalat, hogy mióta jobban foglalkoztatja a parasztságot a szövetkezés gondolata, nem fektetik pénzüket kisgépekbe. Eddig mindössze két vetőgépet és két garnitúra fogast adtak el. Annál nagyobb a kereslet a mosógépek iránt. Aránylag rövid idő alatt 5 mosógépet adtak el, amelyek közül a legolcsóbb 1800 forintba került. A múlt héten pedig egy közel 20 000 forint értékű Pannónia motorkerékpár talált gazdára, de amint mondják, vásárolják a Csepel motorokat is. Gyógynövény felvásárlás A fôldmÿvesszôvetkezetnek nemcsak az a feladata, hogy gondoskodjék a lakosság ellátásáról, hanem az is, hogy felvásárolja termékeiket. A meggy-szezon alatt 280 mázsa ci-) gánymeggyet és eddig 15 mázsa málnát vásároltak fel, de ugyanennyi az átvett méz mennyisége is. Nagy szüksége van a gyógyszer- iparnak különböző növényekre és egyebekre, amelyet a lakosság gyűjt össze és a földművesszövetkezet vá-) sárol fel. Eddig 650 kiló bodza virágot, 140 kiló kőhársot, 80 kiló ezüst- hársot és 150 kiló kőrisbogarat vettek át. Hosszú sorban lehetne még írni arról, ami a földművesszövetkezet munkáját egészíti ki és mindarról a tevékenységről, ami a falu népéért van. A lakosság támogatja a földmű-) vesszövetkezet munkáját azzal, hogy vállalja a tagságot, befizetik a részjegyeket, velük kötnek szerződést növénytermesztésre és a földművesszövetkezetnek adják el felesleges terményeiket. P. R. Műsxakvált ás Alsónadrágra vetkőzött munkások ülnek a kemence tövében. Az üres csillék előtt fáradtan, fejét lógató ló áll. Néhány percre, amíg a szárítótérről felér a következő szállítmány nyers tégla, kiülnek a téglások a kemencéhez. Még van negyedóra a műszakváltásig, s ilyenkor rendbe kell tenni a munkahelyet, a korábban érkező váltótársnak elmondani, hogy ennyit meg ennyit raktunk be, vigyázni kell a berakással, mert a vályog nagyon nedves. Mázán, ebben az utóbbi években csaknem teljesen újjáépített téglagyárban a munkások helyzetéről, a munkáról, keresetről, az ellátásról beszélgetünk. Tulajdonképpen a beszélgetést a fentiekre az irányította, hogy az egyik munkás tréfás hangon „nyilatkozott” társa sarujáról. A közfigyelem természetesen a sarura irányult, s mint lenni szokott, most is alaposan „kiértékelték”. Azt, hogy az idén még csak öt pár sarut kaptak, holott a legjobb tudásuk szerint is 20 dolgozónak kellene adni. így a két év előtti sarukat kötözgetve, drótozgatva használják. S amikor a forró kemence átmelegíti a vékony saru talpat, mondanak egy kacskarin- gósat, kiszaladnak a hideg földre állnak egy-két percig, utána pedig újból be a kemencébe s rakják o téglát. — Azt mondják, hogy nem lehet kapni sarut — mondja N. S. — én ezt nem hiszem el. — Adjanak nekünk rossz autóköpenyt, majd csinálunk mi abból magunknak sarut — toldja meg egy másik munkás. Amikor már meghányták, vetették a saru ügyet és már egészen másról beszélnek — később az egyik munkás újból visszatér a sarura. — Szeretném az illetékest beállítani a kemencébe, hogy tudja meg mennyire kellene az nekünk. Amikor a gyár fejlődése, a műszaki fejlesztés kerül sorba, itt már megoszlanak a vélemények. Olyan természetszerűen, csak a hibákat sorolják: vizesek a lakások, rosszak az ajtók, nem adnak gittet az ajtó és ablaküveg beerősí- téséhez stb. V. I. széntoló válaszol a „panaszosoknak”: Mindig csak sírtok. Egyszerre! nem lehet mindent meg csinálni. Nem lehet máról-holnapra több éves mulasztásokat pótolni. Ismeritek a terveket, tudjátok, hogy néhány év múlva új munkás. laká.sokat építenek, a mostaniakat pedig lebontják. Nem volna semmi értelme annak, hogy most tízezer forintokat költsenek a régi lakásokra, mikor lebontják majd egy-két év múlva. — Lesz lakás, de addig is lakni kell! — Te is a tavasszal kaptál új ajtót, meg azt észrevehettétek, hogy a legfontosabbakat kijavítják a házakon. A válasz kielégítette az aggá- lyoskodót. Közben megérkezik a váltás, a lóvezető gyerek elszalad egy kanna friss vízért. A délutáni műszakosok készülődnek a munkához, a cigarettát viszik be magukkal, a délelőttösök veszik kezükbe a ruhát és ha nem is „meleg téglaváltás!"-sál, de megkezdődik a munka. — Ilyenek vagyunk mi, szeretünk mindig elégedetlenkedni, szeretnénk mindig jobban élni — mondja Sz. J. amíg együtt ballagunk a mosdó felé. S a végén még tegyük hozzá azt, hogy az ilyen apró elégedetlenségek hasznosak, jobb munkára serkentik egymást, a vezetőket, aminek a vége az, hogy mind jobban élnek a téglások, mind többet tudnak költeni ruházkodásra, házépítésre. — P —
