Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-11 / 162. szám
1958 július 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Szekszárdi : Búzakalász Termelőszövetkezet Mikor legyen a munkaelosztás ? — Munkaterv a vezetőség részére ! — Klubszoba kellene! — Víziszárnyas telep és halastó. — Kétféle búza egymás mellett. — Több segítség. A TANÁCSOK MUNKÁM — Több szem többet lát — ez a közmondás már nagyon régi keletű de még most is érvényes. Az elmúlt napokban a Szekszárd városi pártbizottság, a városi tanács és a várdombi gépállomás munkatársaival együtt a szekszárdi Búzakalász Tsz-be látogattunk el. A látogatás nem volt hiábavaló. A látottak, hallottak alapján a közös megbeszélésen, amelyen a tsz vezetői is resztvettek, számos olyan javaslat hangzott el a látogatók részéről, amely segít a fejlődésben lévő fiatal termelőszövetkezet tagságának. Mikor legyen a munkaelosztás? Sokat vitatott dolog ez a termelő- szövetkezeteinkben. A szekszárdi Búzakalász Tsz-ben reggel tartanak munkaelosztást. Ahogy mondják, ez általában reggel hat órakor kezdődik és fél hét, vagy hét óráig húzódik el. A szövetkezet 30 tagja naponta ha ..félórácskát’* veszít a munkaelosztás miatt munkaidejéből, akkor is ez napi 15 és havi 450 órát jelent, ha pedig az órákat napokra számítjuk át, akkor 10 órás munkanap mellett 45 munkanapot. A szövet kezet vezetői látják, hogy a másnapi munka este történő kiosztása hasznosabb lenne, csak hogy ehhez más is szükséges, mégpedig: Munkaterv a vezetőség részéire A vezetőség összehívása rendkívül nagy problémát okoz a szövetkezetben. Munkaterv nincs, pedig egyes munkák elvégzésével kapcsolatban rendkívül fontos, hogy számításokat végezzenek. Megállapítani, mennyi munkanapra, mennyi munkásra van szükség az adott munka elvégzésére. Ha az elnök és a munkacsapatvezető időnként összeülnének és megbeszélnék a soronkövetkező legfontosabb munkákat, ha kiszámítanák, hogy mikor, hová, mennyi emberre van szükség, melyik munkára kell leginkább összpontosítani a szövetkezeti munkaerőt, akkor gördülékenyebb lenne a munka. A kollektív irányításra annál inkább is szükség van, mivel a Búzakalász Tsz elnöke, Szőke elvtárs — kicsiny tsz-ről lévén szó — fizikai munkát is végez és ez leköti idejének jelentős részét. Két-három naponként, este ha ösz- szeülnének az elnök és a munkacsa-j pat vezető, legalább egy órára, ösz- szeállíthatnák egy-két napra előre a munkatervet. A murtkacsapatvezetőkHétfőn. Bonvhádon volt vásár, melyre igen sokan jöttek el a nagy munkák ellenére is a környező és távolabbi községekből is. Néhány érdekes epizódot lestünk el a vásár forgatagában ... Először talán azt a megállapításunkat mondanánk el, hogy a vásárban jóval nagyobb volt a kínálat minden téren, mint a keres-, let. * Az állatvásárban három férfi dugta össze a fejét és az egyik arró; panaszkodott, hogy nem talál olyan üszőt, amilyent ő szeretne venni. — Milyen kellene? — kérdezte a mellette álló. — Ügy, éves körüli. — Hát olyat nem tudok, de nyolc, kilenc éveset tudok. Merem ajánlani, mert nagyon jó tejelő. Nézzük meg — és már fogta is kollégája kabátját és húzta az egyik állat felé. Hogy sikerült-e meggyőznie a vásárolni szándékozót arról, hogy az a 7—8 év diferencia nem számít, azt nem tudjuk, mert ekkor már egy idős bácsi kötötte le a figyelmünket, aki a lovak körül forgolódott és az egyik csikót nagy érdeklődéssel kerülgette. Megnézte élűiről, aztán mögéje ment, nagy szakértelemmel vizsgálta az áltól aztán a tagok is megtudnák ez esetben, legalább egy nappal előbb, hogy ki, mit fog dolgozni. Klubszoba kellene A szekszárdi szőlőhegyen leégett a kultúrház. Nincs egyetlen szoba sem, ahol termelőszövetkezeti tagok és egyéni gazdák találkozhatnának, beszélgethetnének, vagy újságot olvashatnának. Gazdakörre lenne szükség. S ha ez már megvan, akkc-r székkel, asztalokkal, s egy-két újsággal ellátott kis szobácskára, ahol az emberek el-, beszélgetnének. Több mint 300 család lakja a szőlőhegyet, s az embereket itt minden érdekli. A Búzákalász tagjai említették beszélgetés közben, hogy a KISZ gyűléseket egyénileg gazdálkodó parasztbácsik is látogatják ..kíváncsiságból’’ s a tsz közgyűléseken is megjelenik néha 2—3 középparaszt. A télen megtartott előadásokon pedig, amelyeket az időszerű politikai kérdésekről tartottak, átlagosan 30—40 egyénileg gazdálkodó parasztember vett részt a tsz tagokon kívül, s rendszeresen hozzá is szóltak az előadásokhoz. A pártszervezet fontos feladatának tartja, hogv az egyéni gazdák és a tsz tagok közös éd állandó „találkozó- helyét“. amely egy jól berendezett gazdaköri klubszoba lenne, létrehozza. A lehetőségek megvannak rá. ahogy a párttitkár elvtárs mondja, csak egy kis utánjárás és főleg segíti ség kell hozzá. Víziszárnyastelep és halastó. A „rejtett tartalékok’’ felkutatása előbbre lendíti a termelőszövetkezetet. Ez a tartalék, amelyet említünk, nincs is tulajdonképpen elrejtve, hanem ott csörgedezik a termelőszövetkezet földjein, s nem más, mint a „Vinca“ patak. Négyszázhuszonnégy kacsája van a termelőszövetkezetnek, ezt a létszámot azonban tovább akarják gyarapítani, s a „Vinca’’ patak egyik sza- kaszán, ahol egy tóhoz hasonlóan kii szélesedik, víziszámyas telepet létesítenek. Távolabbi tervként szerepel a halastó létesítése. A halastó és a víziszárnyas telep egyaránt „gyorsan forgó tőkét“ jelent majd a termelő- szövetkezet számára. Kétféle búza egymás mellett A kétféle búzát, amelyet megnéztünk, kétféleképpen aratták. A joblat lábának állását, s amikor végzett a vizsgálódással, megkérdezte a gazdát, hogy az autótól fél-e? — Nem fél ez a gépektől — hangzott megnyugtatásul a válasz. — Mifelénk sok jár, megszokta őket. Aztán megkezdték a végnélküli alkut. Először százasokat alkudtak le, aztán ötvenet, húszat... s talán még mindig alkudoznak. Választási malacok párja 550—600 forintért cserélt gazdát. Hat—nyolc hónapos süldők párja 1800 forintig kelt el, s ugyanennyiért cserélt gazdát egy körülbelül mázsás hízónak-, való is. A vásárokban, mint ismeretes, nagy zaj van, de a bazárosok körül lehetetlen volt szót érteni. Az egyik asztalnál egy borostásállú férfi borotva-penge élesítő találmányát kínálta boldog-boldogtalannak. — Ez magának egész életében barátja lesz. Megfogja a rozsdás pengét, (tetszik íátni, hogy rozsdás?) megnedves|(1ti egy kicsit az üveget és dörzsöli. Teti szik látni? És ime, csodák csodája, már fényes is a penge éle, lehet vele borotválkozni. Nem csalás, nem ámítás. Ahogy mondom, barátja lesz egész életében és megemlegeti azt a pillanatot, amikor megvette. (De, hogy bikát, amely a Béke Tsz tulajdona, aratógép vágta. A szomszédját, a gyengébbet pedig kézzel vágta az egyik szekszárdi gazda földjén Fink János bácsi. Az idős kaszás becslése szerint a tsz földjén két—három mái zsával több terem, mint az általa vágott 2000 négyszögölnyi táblán. Több segítség A szekszárdi Béke Termelőszövetkezet, amelyet az egyik tag találóan „mostoha gyermeknek’’ nevezett, a jövőben több támogatást kap majd a város vezetőitől. Hogy ez nem ígéret marad csak, azt bizonyítja az a sok értékes tanács is, amit a legutóbbi látogatás alkalmával kapott a termelőszövetkezet. A kezdeti nehézségeken átestek már a szövetkezet tagjai, s ha a munkaszervezéssel kapcsolatban sikerül a meglévő hiányosságokat kiküszöbölniük és gazdasági téren lehetővé válik az állattenyésztés és főleg a víziszárnyas tenyésztés gyors fellendítése, akkor a gazdasági eredmények láttán a széki szárdi szőlőhegy egyénileg gazdálkodó parasztjai is, akik közül az elmúlt hónapban hárman kérték felvételüket, tömegesen lépnek majd be a termelőszövetkezetbe. — Mégegyszer nem fordul elő az, ami volt 1956. októberében, a hibák sem, de az sem, hogy a nép ellenségei felülkerekedjenek — így kezdődött bszélgetésünk Pincehelyen Magyar Márton elvtárssal, aki munkásőr. — Ezért dolgozunk, s ezért van fegyver a kezünkben — teszi hozzá. — Ugyanazt akarták, mint 1919-ben, amikor vérrel terrorral fojtották el a dolgozó nép dicsőséges megmozdulását. Hosszú, több mint félszáz esztendő tapasztalata vezette erre az útra, s ahogy beszélgetünk, megelevenedik a múlt... 1916. Az alig 16 éves Magyar Már. ton, hogy ne kelljen idegen érdekekért a bőrét vásárra vinni, vasutas lesz. Természetesen nem véletlen ez az elhatározása, de jó tanítómester áll mellette: apja, a szohogyan emlegeti meg, azt már nem mondta.) * Pár méterrel cdább, azt hittük, hogy egy valódi kardnyelőt lesz szerencsénk látni, de csalódtunk, mert egy kaszakő-árus produkálta magát cirkuszi mutatvánnyal. Tompára verte a kasza élét és a nyakán húzogatta, majd a nyelvét igyekezett vele el (nem) vágni. Aztán egy kaszakövet vett elő és köszörülni kezdte vele szerszámát, míg csak éles nem lett ismét. A körülötte állók, akik előbb ször- nyülködve nézték, amint a nyelvén húzogatta a kasza élét, most feszült várakozással figyelték az eredményt. — íme, kérem szépen — tette le a követ előkelő mozdulattal az árus. Éles a kasza, szeretném látni azt a borbélyt, akinek élesebb a borotvája, mint ez. Vágja a papírt, mint a vajat. Nem cement, kérem, hanem igazi kő. Hogy görbe egy kicsit? Az az égetéstől származik. Ö csapta a legnagyobb lármát egyébként az egész vásárban, de, hogy a kaszakő valóban jó volt-e, azt majd azok mondják meg, akik vásároltak tőle. * — -Itt a törhetetlen nylon fésű. Három forintért adom darabját — kiabálta a Az ifjúság helyzetével, nevelésük segítésének problémáival foglalkozott legutóbb a Bonyhád községi tanács végrehajtó bizottsága, kibővített ülésén. A községi párt és állami vezetőkön kívül jelen voltak a tömegszervezetek képviselői, az üzemek vezetői, pedagógusok, a kultúrotthon vezetője. Kétségtelenül nagyon időszerű kérdést vetett fel a tanács, amikor napirendre tűzte ezt a fontos kérdést. Csak Bonyhádon például közel 2000 iskolás, többszáz munkás, paraszt, értelmiségi fiatal él. Megállapították, hogy az ifjúság nevelésének egyik legfontosabb bázisa, a KISZ-szervezetek megerősödtek, befolyásuk nőtt. A további előrehaladásuk érdekében azonban még többet kell tenni a községben. A tanács tagjai, mint Kovács József, Schuler Sándor, Tóth Bálint, elvtársak a fiatalok gyűlésein rendszeresen megjelennek, hogy tanácsaikkal segítsék őket. A közeljövőben oldja meg a tanács a fiatalok helyiség problémáját, sőt egy másik helyén a községnek a gazdakör mellett is kapnak egy helyiséget a fiatalok. Felhívással fordult a végrehajtó bizottság a megjelentekhez, hogy a lehetőségekhez képest az eddigieknél nagyobb anyagi és erkölcsi támogatást nyújtsanak a KlSZ-szerve- zetek, a fiatalok munkájához. * Ha jók az utak egy község határában, most különösen a nagy munmódi földmunkások szervezetének elnöke. Nyomorúságból, lélekmérgező, lealázó bánásmódból itt sincs hiány: Erről így beszél: „A pályamunkás 16 filléres órabére talán nem is volt olyan rossz, mint az a külön kihangsúlyozott elbánás velünk szemben, hogy az ember csak az aranycsillaggal kezdődik.” A Tanácsköztársaságért az apja és két bátyja harcolt fegyverrel a kezében. A fehérterror idején őket is. mint annyi sok ezret közülük, internáltak. Keservesen fizettek, mert a nép boldogságáért harcoltak. Fizettek, de nem változtak meg, s az ifjú Magyarban is csak erősödött a remény, lesz még egyszer idő a visz- szafizetésre... 1929. Addig is, ahol lehetett szóban és tettekben a tanítómesterek bejárathoz közel egy jól megtermett férfi. S valóban úgy csavarta, hajtogatta a fésűket, mint a gumit. Figyeltük egy ideig, s azt hitte vásárolni akarunk és unszolni kezdte áruját. — Tegyen egy fésűt az asztal alá a hűvösre a napról és azt hajtogassa így — mondjuk neki. Körülnézett óvatosan, aztán odasúgta: — akkor eltörik — és máris tovább kiabált. — Itt a törhetetlen nylon fésű, három forintért adom darabját. * Láttunk egy becsületes és egy nem becsületes embert is egymás mellett. Olyan közel álltak egymáshoz, hogy majdnem összeért az orruk, ügy tör-i tént, hogy az egyik falusi idős néni sietett a sokaságban és közben a pénztárcája tartalmát vizsgálta. Nem vette észre, amikor egy csomó pénzt kiborított belőle. Egy fiatalember odasietett és rálépett a pénzre, gondolva, hogy fölveszi majd, ha a néni távolabb lesz. Egy másik férfi viszont a néni után ment és megfogta a karját. Visszavezette és így szólt a pénzen álló fiatalemberhez: — Emelje fel barátom a lábát. Ott van a pénze néni, szedje össze. Buni Géza kák idején, nagyban meggyorsíthatja például a behordást. Ezt vette figyelembe a mórágyi tanács is, amikor mozgalmat indított a dűlőutak megjavítására társadalmi munkával. A nagyállomás és az 55-ös őrház felé vezető utak különösen rossz állapotban voltak. Ezeket a helyeket, az itt fekvő földeket már az utóbbi időben jóformán csak nagy kerülővel lehetett megközelíteni. A he- gyes-völgyes terepen a sok eső le- zúdulása volt az oka az utak ilyen nagymérvű megromlásának. A tanácstagok, mint Szabó Ferenc, Méri László példája a munkálatokban ösztönzőleg hatott többekre is. Ott dolgoztak vállvetve a tanácstagokkal Novotni József, Csé- falvi Gáspár, Weisz Lőrinc, Glöckner Henrik, hogy csak néhányat említsünk a lelkes társadalmi munkások közül. Anyagiakban is sokat jelent ez a községnek, hiszen csak ez az egy megmozdulás körülbelül 5000 forintos megtakarítást jelent. Azt jelenti ez, hogy ennyivel több jut a községfejlesztési alapból más maradandóbb létesítmények, járdák, stb. megvalósítására. Egyben tanulság is a jövőre nézve. Kezdeményezzen bátran a tanács, s a felvilágosítás nyomán bizonyára még többen követik a községben. A fenti példa azt is bizonyítja, hogy megéri a fáradtságot az ilyen munka, a község fejlesztése, szépítése haladhat ezáltal gyorsabban. nyomdokain halad. Ebben az évben éppen választások voltak. — Elmenni, elmentem a választásra, ezt nem lehetett elbliccelni — a kenyerével játszott az ember —, de nem szavaztam. Volt is sírás-rívás otthon a családban — akkor már nős voltam — mit csináltál te szerencsétlen, mondta a feleségem. Szerencsére nem történt nagyobb baj, mint jól lehordták a munkahelyemen, s még a lépteimet is figyelték ezután. 1945. Amiért annyian meghaltak, oly sokat szenvedtek százezrek, a szabadság megvalósult a Szovjetunió segítségével. Ott találjuk Magyar elvársat az élcsapatban, a kommunisták között, az új, boldogabb életért vívott harcban. S hol van már az az idő, amikor például a földművesszövetkezet bölcsőjénél Magyar elvtársék 11 forinttal kezdték a közösség kialakítását Pincehelyen. — De ez is csak papíron volt — mondja —, mert készpénzben csak 5 forint maradt belőle. — Ekkor a részjegyek befizetésének szorgalmazása volt a legfontosabb. Meg is oldották. 1948-ra már 3000 forintos tökével megindult a bolt, s a termelési szerződések kötése is folyt. — Soha nem felejtem el az első napot — mereng el az emlékezés hatására —1 amikor 70 forintot árultunk. —S hol van már ez az idő is... Az egy bolt helyett most hat szövetkezeti üzlet és három italmérés működik a faluban többmillió forintos árukészlettel. 1956. Most újra visszakerítjük a szót az ellenforradalom napjaira. Az első időben, mint máshol is, itt is bizonytalankodás volt. — Csak akkor nyílt fel a szemünk — sorolja Magyar elvtárs —, amikor hallottuk, hogy a község törvényes vezetői helyett másikat választva az ellenforradalmárok nyomására kulá- kok és más népnyúzók kerültek be. Még hozzá ilyen szólamokkal jelölték őket például: „a sokat szenvedett kuláknak, Bognár Lajosnak is ott a helye.” — Elég volt a néhány nap is belőlük. örök leckét kaptunk. Ezért szorítjuk a fegyvert erősen, vigyázunk, őrködünk — mondja búcsúzóul. (i—e) Pillanatképek a bonyhádi vásárból (Haypál) Ezért szorítjuk a fegyvert... — Beszélgetés egy munkásőrrel —
