Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-05 / 157. szám

1958 július 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Három család a miklósvári kültelken Ha faluvégi házról, vagy egy kis­város kültelkéről beszélnek, az embe­rek önkéntelenül is a szegénység jut az eszébe. A faluvégeken, a kültelke­ken a legszegényebb emberek laktak, sivár, kopott házacskákba zsúfolva. A véleményünk a kisvárosi kültel­kekről és a falu végi házakról csak akkor változik meg, ha elűzzük gon­dolatainkból a múlt emlékeit és szét-] nézünk a mában. Tamási egykoron legszegényebb perifériáját, a miklósvári telepet lá­togattuk meg. A telep képe változa­tos. Ití-ctt még látni lehet a dűle- dező, egészségtelen, régi, jellegzete­sen periférikus viskókat, ezek az „örökségek’’, ezektől élesen, szembe-, tűnőén különbözik az a 84 új „villa1’, amely Tamási legszebb települése. Kik lakják ezeket a villákat? Hogyan lett a nyomcrtelepből a járási szék­hely büszkesége? Hogyan élnek a kül telken? Ezekre a kérdésekre akar­tunk választ kapni, amikor bekopog­tattunk a miklósvári kültelek három különböző pontján élő családhoz. Bachmann Mihályék hatalmas, zárt terraszos, két szoba konyhával, fürdőszobával, éléskamrával ellátott épületén akad még egy kis munka. A ház lakható már ugyan, de a külső vakolás és a padlózás még vissza van. Tíz tagú család. A férj famunká­val foglalkozik. A két idősebb lány a 20 éves Etuska és a 16 éves Julika a Tamási Vörös Szikra Termelőszö­vetkezet tagja. Bachmann néninek egyik fia a napokban teszi le az ács­segéd vizsgát. A ház építésének vég­leges befejezéséhez szükséges pár­ezer forintot most már könnyebben előállítják majd, ha ő is keres. Egy évvel ezelőtt még a Bethlen Gábor utcai zsupptetős szobakonyhás házacskában laktak Bachmannék. A házat hétezer forintért adták el és az új ház építésébe eddig már több mint nyolcvan ezer forintot fektettek. A lányok keresete a termelőszövet­kezetben évről évre nagyobb volt az utóbb; évek során, s a részesedés nö­vekedése lehetővé tette, hogy gyűjt­senek építőanyagra. — Soha nem gondoltam, hogy ilyen gyönyörű helyen és ilyen meseszép villában fogunk mi még lakni — mondja kissé elérzékenyülve Bach­mann néni, beszélgetés közben. * Tanka István vasboltban dolgo­zik. A feleségét találtuk otthon. Ti­zenhárom évvel ezelőtt kötöttek há­zasságot Tankáék a felszabadulás évében. — Takarékos életet éltünk — mondja a fiatalasszony —, amikor összekerültünk még az ágyat, meg az edényeket is úgy kértük kölcsön és most megnézheti, hogy mink van. Először bútorra és ruhákra rakták léire a pénzt, s amikor már ezekből bőven volt, házra gyűjtöttek. Nem volt hiábavaló a rendezett takarékos élet. Gyönyörűen berendezett, csak­nem százezer forintos családi házuk van. Gyűjthetett volna-e a régi világban egy kereskedősegéd villára pénzt? Aligha. Ha megkoplalja, akkor is 30—40 esztendő múltán vehetett volna egy régi házat. Tankáék állami támogatást is kaptak, 25 ezer forintot. A fiatalasszony megmutatta a „baromfi-farmját1’. Százhetven ba­romfit nevel és ahogy mondja, azt tervezi, hogy a tojás árából fizeti majd ki a kölcsön törlesztéseit. * Utoljára egy traktoros családot látogattunk meg, Csizmadia bácsié- kat. Itt is az ő „villájuk” udvarán is az építkezés nyomait láthatjuk. Nyári konyhát építtetnek az udva­ron. Csizmadia János bácsi, a Tamási gépállomás nyugdíjasa. Fia is a gép-; állomáson dolgozik, mint gépkocsi- vezető. Húsz éves állami kölcsön segítségével építkeztek. János bácsinak könny tódul a sze­mébe, amikor a múltra emlékezik. — Tíz éven keresztül éltem, olyan cselédházban, ahol minden szobában két család lakott. Tizenöt évig pedig közös konyhánk volt — mondja. — öreg ember vagyok már, de azért megfognám a vasvillát, ha valaki mégegyszer a múltat akarná ránk­hozni. Csizmadia néni, aki a konyhában főzött, bekapcsolódott a beszélgeté­sünkbe. — Tudja elvtárs, én a cukorfo­gyasztáson keresztül mérem le leg­jobban az élet javulását. Régen fél kiló cukrot vettem két hétre. Most meg egy hétre nem elég, ha két ki­lót veszek. » Búcsúzáskor még visszapillantot­tunk a telepre a nagyablakos kocka­alakú villákra, amelyek a fenyőfák­kal beültetett Miklós-hegy lábánál húzódnak s kísérőm száján, aki a Járási Tanács Építészeti Osztályán dolgozik, önkéntelenül is kiszaladt a kérdés. — Vajon kétségbe vonhatja-e va­laki, hogy nálunk a szegény embe­rekből lettek az urak!? (Haypál) Szót jet katonák és szekszárdi dolgozók találkozása A szovjet elvtársak kérésére jött létre ez a találkozó a helyőrség kul­túrtermében, azzal a céllal, hogy a szovjet katonák és székszárdi üze­mi dolgozók, termelőszövetkezeti tagok jobban megismerjék egymást és szívélyes, baráti viszonyt alakít­sanak 'ki. A szovjet katonák és a magyar vendégek hamar megtalálták a kö­zös ínyelvet. Az idős Kovács bácsi, a Vasipari Vállalat dolgozója el­mondotta, hogy sokáig élt kint Szovjetoroszországbain és mint vö­rös katona, harcolt Kolcsak ellen. Módi János a termelőszövetkezet nevében köszönetét mondott a szov­jet asszonyoknak a szüretelésben való részvételért, amely nagy segít­séget jelentett a szövetkezetnek, és meghívta az asszonyokat az idei szüretre is. A baráti italálkozó filmvetítéssel ért véget. Göndöcs Ferencné városi MSZBT-titkár ÍREK — Az Állami Borforgalmi Válla­lat szekszárdi pincészetében már nagyszabású előkészületek folynak az őszi nagy forgalomra. A felkészü­léshez hozzátartozik, hogy az öreg hordókat újakkal cserélik ki. Huszon­kettő, egyenként 40—60 hektós új hordó kerül a régiek helyébe. A hör-, Kóstolgatják a közös életet A vén szürke egyedül ballagott a könnyű szekér előtt és csak a gazda erélyesebb nógatására volt hajlandó valamivel szaporább lépésekre. A kocsi utoléri az országúton lépkedő embert és a gazda szíves hívására nemsokára parasztkocsin folytattam utamat tovább. Mögöttünk nem messzire a varsádi gépállomás kom­bájnja igyekezett, hogy megkezdje az aratást a tolnanémedi TJj Élet Termelőszövetkezet gabonatábláján. A gazda hátra-hátra nézett, majd megszólalt: Jó dolog ez a masina, gyorsan lehet vele aratni és ami fon­tos: azonnal zsákba is kerül a mag, és ennek ilyen esős időben nagy je­lentősége van. így indult a beszélgetés. A gaz­da, Bánki György, 8 holdas dolgozó paraszt, egyben a kendertermelő Egy óra a hangárával A megye minden iskolájában meg. kezdődött már a nyári szünet, hogy a gyermekek víg zsivajától legyen hangos az erdő és a rét, de van olyan se nem iskola, mégis iskola is a megyénkben, ahol a tanulmá­nyi rendet nem azzal a mértékkel mérik, amivel a többi gyermekek munkarendjét, hanem a belső szük­ségesség diktálta mérték szerint. Ilyen iskola a Pálfai Egészségügyi Gyermekotthon kísérleti iskolájá­nak 'haladó osztálya. Szorgos munka folyik itt azokkal a beteg gyerme­kekkel, akiknek nincs mennyiség­élménye és ennek következtében számolni soha sem tanulnának meg, ha nem vetnék alá őket olyan spe­ciális foglalkoztatásnak, amely hi­vatva van idővel oda fejleszteni agyukat, hogy a számok nemcsak mint jelék, de mint mennyiség is jelentkezzék és élményfogalmat Külseje után ítélve akár idő­sebb középiskolai tanárnak is gon­dolhatná az ember. Igazis, gyak­ran kell „tanároskodnia” az em­berek között, nevelni őket, kit egymás iránti megbecsülésre, kit a szocialista öntudatra, kit az ál­lampolgári fegyelemre. Községi tanácselnök. Azok közé a kevesek közé tartozik, akik 1950 az első tanácsválasztás óta van­nak ezen a poszton, ugyanabban a községben. Bizony, ritka eset az ilyen. Hány és hány községben jó­formán évente váltották egymást a tanácselnökök a nyolc év alatt, mióta ő ezen a poszton van. Pedig itt sem volt könnyeb tanácselnök nek lenni, mint bárhol másutt. Nem lehet nehéz a következte­tés, miért tudott helytállni ezen a poszton ennyi idő óta. Azért, mert — bármennyire is frázisként hangzik — bízik benne a község lakossága, és ami a bizalomnál is több, szeretik, megbecsülik, tisz­telik. Szeretik, megbecsülik, mert hi­szen valamikor ugyanabban a sorsban osztozott, mint ők, ugyan­nyújtson. Tóth Nándor gyógypeda­gógiai tanár végzi itt azokat a kí­sérleteket, amelyek napról napra biztatóbb eredménnyel kecsegtetik a pavlovi reflexelmélet híveit. Többszöri orvosi és pedagógiai vizsgálaton keresetül imént növen­dékeinek az agyhártyája nem fogja fel, de nem is rögzíti a mennyiségi viszonylatokat. Ezeknek a kis be­tegeknek a kettőnél több már sok. Számolás-tanításukkal már régóta kísérleteznek, de problémájuk csak a hangórával rendeződik Pavlov azon megállapítása ^lapján, hogy az agy teljes kapacitása pótolni tud­ja esetleg a kieső részlegeket. A kísérletező a korábbi, hangfor­rásokhoz kötött mennyiségélmény- ny új fással szemben, vitába szállt a differenciált hallást kívánó kísérle­tezőkkel és elméletileg kidolgozta a hangórát. Az elmélet azonban csak ír úgy viselte a kubikossorsot. A fel- szabadulás után pedig, amikor az emberek, mint telepesek ideköltöz­tek a községbe az Alföldről, hogy új otthont teremtsenek maguknak, ott tevékenykedett az emberek között, amiben lehetett, segített egyiknek is, másiknak is. így esett rá az emberek választása, így lett a község tanácselnöke. Amikor arról kérdezem, mi volt a legnehezebb feladat a nyolc év alatt, amióta tanácselnök, habo­zás nélkül feleli: — A begyűjtés. De nem a terv teljesítését, ha­nem az embereket tekintve. Mert sok esetben láttuk, hogy lehetet­lenséget követelünk az emberek tői, a törvény viszont kötelező volt mindenkire. Mennyivel több­re megyünk most szép szóval, meggyőzéssel... Igen, jó szóval, meggyőzéssel... Mert nyolcéves tanácselnökségé­nek titka nem utolsósorban az, hogy ért .az emberek nyelvén, tud elmélet maradt volna, ha nem siet segítségére egy kitűnő munkás- szakem'ber, Borza Sándor, a kábel­gyár mechanikusa, hogy megvaló­sítsa a tanár elméletét és készülé­kével igazolja is. Az elmélet és gyakorlat összefo­gásából megszületett hangóra fé­nyesen igazolta a pavlovi psziholó- giát. A hangóra búg, a gyermek szá­mol. A hamgóra villan, a gyermek játékosan írja is már, színes kré­tákkal |azt az összeget, amit a „hangóra mondott” neki. Három hónap alatt 16 gyermek tájékozódik 'biztosain a számok vi­lágában, hogy a következő években a módszeres ráépítés meghozza ná­luk is azt a biztonságot, hogy épp­úgy eligazodjanak a számok világá­ban, mint többi kis társaik. ■ ■■ bánni az emberekkel. Nincs nap, amikor ne menne hozzá pana­szos, akár családi perpatvar, akár a szomszédok közötti összekocca­nás ügyében. Türelmesen végig­hallgatja a szóáradatot, lecsillapít­ja a feleket, aztán elmondja sor­jában, kinek van igaza, kinek nincs. Nem nagy a község, ráadásul még 15 egyéni gazda sincs, a la­kosság túlnyomó része a termelő- szövetkezetben gazdálkodik, mégis majd minden nap adódik új gond, új probléma. Szó van arról, hogy a postahivatalt visszaminősítik postaügynökséggé, mert a forga­lom nem éri el a meghatározott szintet. Ez lényegében nem jelent megtakarítást, a község életében visszafejlődést és nem előrehala­dást jelentene ez az intézkedés. A tanácselnök kötelessége ilyenkor a lakosság akaratának megfelelően kiállni a község érdekeiért. Ráfizetéses a mozi? 650 lakosa van a községnek, ebbe beleszámít­szakcsoport elnöke is. Ezután már a szakcsoportról beszélgettünk. Tolna­némedi községben két kendertermelő szakcsoport van, a tavasszal alakul­tak, 20 holdon vetettek kendert és 20 holdon Viktória borsót, amelyre az elnök szerint azért volt szükség, hogy javítsák a talajt, ugyanis a te­rület, amelyet a községi tartalékból kaptak, évekkel ezelőtt látott utoljá­ra trágyát, így a legifjabb szövetke- j zetnek azonnal arra kellett i gon- ■ dőlni, miképpen oldhatnák meg a j talajerő utánpótlást. — Ott követtünk el hibát — mon- I dotta az elnök — amikor ennyi tar­talékterületet vettünk igénybe és nem úgy határoztunk, hogy a mi földjeinken alakítjuk ki azt a kö­zös táblát, amelyen mint szakcso- I porttagok gazdálkodunk majd. így sem rossz, de nagyon sokat kell így dolgozni, mert nemcsak a saját te­rületen, de a szakcsoport földjén is becsületes munkát akarunk végezni. Az elnöktől megtudtam azt is, hogy nemcsak borsóval akarják a talajerő utánpótlást megoldani, ha­nem azzal is, hogy lucernát is vet­nek majd a következő évben. Egy­szóval arra törekednek, hogy vetés­forgót alakítsanak ki, hogy évről évre magasabb kendertermést tud­janak elérni. Az idei termés jónak ígérkezik, arra persze még nem le­het biztos választ adni, hogy körül­belül tagonként mennyi jut? Fizet­niük kell a termeléssel kapcsolatos kiadásokat, a föld bérletét, a jöve­delem 5 százalékát pedig a szövet­kezeti alapra teszik el. A többit kiosztják. Az év elején alakult a szakcso­port, a tagok, a gazdák kezdenek ismerkedni a közös élettel, hogy el­határozásuk nem volt rossz, iga­zolja, többen érdeklődnek munká­jukról, a jövedelemről. Kóstolgatják a közös életet. P. R. dókból — amelyeket Jugoszláviából importáltak — eddig kilenc érke­zett meg. — Tolnán a községi szövetkezeti tanács nagyszabású ünnepségeket rendez a Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmából július 6-án. A külön­böző szövetkezetek dolgozói délelőtt 9 órakor felvonulnak az Iparos Szék­házhoz, ahol Bieber László Ktsz-el-| nők tart ünnepi beszédet. Ezt köve­tően- asztalitenisz versenyre, teke versenyre, labdarúgó mérkőzésre ke­rül ser délután, este pedig kultúrmű­sor és közös vacsora lesz az Iparos Székházban. — Csütörtökön délután tartotta évzáró ünnepségét a szekszárdi Be- zerédj utcai óvoda. — Kistormáson igen sokan foglalj koznak csirkeneveléssel olymódon, hogy zárt helyen tartják őket, olyan nagyságú helyen, ahol éppen csak mozogni tudnak. Ezzel a módszerrel igen gyorsan növekednek a csibék, hamar elérik a „kirántanivaló’’ kort. — Az év elején alakult varsádi Petőfi Termelőszövetkezet 13 hold lucernaterületen szerződéssel termel magot. Mivel közös állatállomány még nincs, ilymódon szándékoznak nagyobb pénzforrást biztosítani. A 13 holdas lucematábla szépen virágzik, jó termést ígér, úgy hogy a szövet­kezet tagjai nem csalódnak számítá­sukban. — Kétezer forint támogatást adott a könyvtárnak a községfejlesztési alapból a gerjeni tanács. Ebből az összegből 96 kötet könyvvel bővítet­ték a könyvállományt. — A Szekszárd Városi Művelődési Ház balettiskolájában megkezdődtek a beiratkozások a jövő évre. A balett­iskola iránt élénk érdeklődés nyilvá­nul meg, eddig mintegy félszázan jelentkeztek. — Mintegy tíz mázsa védekező­szert használtak fel a varsádi gazdák a burgonyabogár irtásához. A védeke­zést megkönnyíti, hogy a határ bi­zonyos részén, zárt 18 holdas terüle­ten termelnek burgonyát. A 18 hold _ burgonyában csak elvétve találni burgonyabogarat. va a pályásokat is, a mozi befő-jfi gadóképessége 130 fő, és mivelx". — ^ Magyar Honvédelmi Sportszö- három előadás van, nyilvánvaló,^'vétség az 1939-ben született sorköte-, hogy nincs mindig telt ház. Elépítés fiatalok részére 15 községben ren- lenne két előadás, akkor lénye-'.)dez találkozókat, melyekre meghív­gesen csökkenne a mozi üzem- jnak i^g.« öreg harcosokat volt bentartasi költségé... Si, ,. , Ahány ügy, annyiféleképpen^ fartlzaTlokat’ azonkívül jelenleg ka­kell mérlegelni. Nem könnyű te-'. j’°nai szolgálatot teljesítő községbeli hát a tanácselnök dolga, össze-* ^fiatalokat is. egyeztetni a különböző érdekeket Hogy mégis, minden esetben si-jj ' — kerül, az a magyarázata, hogy an tanácselnök ismeri az embereket,* ‘ ismeri azok gondját, baját. lsmer-v, heti, hiszen amikor délután végeÿ van a hivatalos munkaidőnek, ő?í maga is szerszámot fog, megkapál-X ja a kukoricáját, learatja az árpá-f Mesterházi Lajos új novellásköte- jÿt, útközben egyik emberrel is,] lfe régebbi és újabb — könyvalak- a másikkal is megáll beszélgetni,Úban még meg nem jelent — elbe- s ilyenkor ez is, az is szóbakerül., jszéléseit tartalmazza. A könyv ki­ismeri az embereket, minden kis« ,, , . T , , „ j- » i i. . 1 j. , .kiemelkedő irasa az Igazak című no- es nagy gondjukat, bajukat, ahoW csak tud, segít, intézkedik, min-*vella- Ennek külön helye van ** új denben azon van, hogy megfelel- X magyar novella-irodalomban, mert jen az emberek bizalmának. Lát-l ,a kommunista ember mély elvhűsé- szik, nem hiába választották meg\\gét olyan eszközökkei tudta meg- a kistormasiak annakidején ta-j i , „ , „ , . . , nácselnöknek Bozsó Jánost. «elevenítem, amelynek művész, hi­B. I. «tele is magasrendű. ÚJ KÖNYV Mesterházi Lajos: NOVELLÁK

Next

/
Thumbnails
Contents