Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-04 / 156. szám

1958 július 4. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Á fiatalok elhelyezése társadalmi feladat A megyei tanács munkaügyi osztályvezetőjének nyilatkozata Szülőket, fiatalokat egyaránt fog­lalkoztató probléma az iskolát vég­zettek 'továbbtanulásának, munká- baállításának kérdése. Nem kis fel­adatot kell megoldani, ha figyelem­bevesszük, hogy megyei viszonylat­ban körülbelül ezer fiatal elhelyezé­séről, munkábaállításáról kell gon­doskodni. Megyénk területén 478 fiatal tette le a gimnáziumi érett­ségi vizsgát, ebből 295-en tovább­tanulásra (egyetemi felvételre) je­lentkeztek. Közgazdasági techni­kumban képesítőt tett 130 fiatal, egy részük továbbtanulásra jelent­kezett, hetven pedig állásba sze­retne menni. A fiatalok elhelyezésével kap­csolatban megkerestük Földes Im- réné elvtársnőt, a megyei tanács v. b. munkaügyi osztályvezetőjét, aki kérdésünkre a következőket vá­laszolta: — A fiatalság elhelyezését, mun- kábaállítását társadalmi feladatnak kell tekinteni, ezért hoztuk létre az elmúlt évben az Ifjúságot Elhelye­ző Bizottságot, amely összetételé­nél fogva mind politikai, mind gaz­dasági szempontból megérti a fia­talok elhelyezésének jelentőségét. Tagjai a KISZ, a Hazafias Nép­front, nőtanács, a megyei tanács kü­lönböző osztályai, állami gazda­ság, gépállomás, KISZÖV és KIOSZ képviselőiből áll, és mint olyanok, saját munkaterületükön is tevőle­gesen cselekedni tudnak a fiatalok elhelyezése érdekében. — Célunk az, hogy elsősorban a városokban élő, azaz a bérből és fizetésből élő szülők gyermekeinek elhelyezését biztosítsuk, bár arra nem lesz mód, hogy minden fiatal számára a kívánságának megfelelő helyet keressünk. — Milyen lehetőségek vannak a fiatalok elhelyezésére, munkábaállí- tására? — Kormányunk, 1956-ban rende­letet hozott a 14—16 évesek fog­lalkoztatására. A rendelet a gya­korlatban jól bevált, de a fiatalok foglalkoztatását ki kell szélesíteni olymódon, hogy elsősorban az üze­mekben dolgozók gyermekeit ve­gyék fel, illetve arra kell töre­kedni, hogy az üzemek, vállalatok elsősorban a helyi fiatalokat alkal­mazzák. Ezekből a fiatalokból egy kapun belüli tartaléksereget képez­hetnek, s a legjobbakat helyettesí­tésre, illetve nyolcórás munkaidőre beállíthatják dolgozni. Ez nevelési szempontból igen jó lenne, mert a fiatalok látják, hogy érdemes szor­galmasan tanulni és dolgozni. Ép­pen ezért szeretnők, ha a vállalat- vezetők, igazgatók megértéssel ke­zelnék ezt a problémát. Mint isme­retes, a 14—16 éves fiatalokat 4—6 órás munkaidőben csak időbérben lehet foglalkoztatni, 400—500 forint havi fizetésért. A Munkaügyi Mi­nisztérium tájékoztatása szerint a gazdasági bizottság határozata alap­ján a Pénzügyminisztérium az al­kalmaztatás első három hónapjára 200—200 forint béralapot biztosít, azonkívül külön béralapot engedé­lyez a fiatalok foglalkoztatásához. — A fiatalság továbbtanulását, szakmai képzését segíti elő a KISZÖV is. A megye szövetkezetei­ben ebben az évben 120 ipari ta­nulót vesznek fel. A megyei tanács elnöksége részéről is történt intéz­kedés olyirányban, Rogy a tanácsok­nál megüresedett munkahelyekre érettségizett fiatalok kerüljenek. Ezekkel a tanult fiatalokkal egy­részt emeljük a hivatali munka színvonalát, másrészt fejlődésük­nek megfelelően néhány év után mint vezető utánpótlás jöhetnek számításba. Ezenkívül javasoljuk a gyakornoki állások létesítését, ame­lyek szintén a tanult fiatalok fog­lalkoztatását segítik elő. — Milyen elgondolása van az If­júságot Elhelyező Bizottságnak a falusi fiatalokkal kapcsolatban? — Az idei oktatási évben az ál­talános iskolát végzettek száma 3237 fő, ebből továbbtanulásra 1150 fiatal jelentkezett. A továbbtanulás előreláthatóan nem okoz problémát, mert a művelődésügyi osztály az iskolai osztályok bővítésével lehe­tővé tette a továbbtanulásra jelent­kezők felvételét. Legnagyobb prob­lémát az általános iskolákból kima­radó falusi fiatalok foglalkoztatása adja, mert rendkívül fontos a me­zőgazdasági munkaerő utánpótlása. Ezért felvetődött a gondolat, hogy a megye területén a nagyobb fal­vakban szaktanfolyamokat hozunk létre, s ezenkívül biztosítjuk a fa­lusi fiatalság kulturális és sport­igényeinek kielégítését is — fejez­te be nyilatkozatát Földes elvtárs­nő. 1*H*E — FOG ADÓ NAPOT tart szom­baton délelőtt 9 órai kezdettel, Hos- nyánszky János országgyűlési kép­viselő Szekszárdon a Hazafias Nép­front megyei irodáján, Vörösmarty utca 5. szám alatt. VARSÁDON az idén tavasz- szal alakult meg 10 családdal a Kossuth Termelőszövetkezet. Ter­melnek többek között az idei év­ben 10 hold szerződéses borsót, amelynek az árából egy lóvontatású gereblyét vásárolnak. Ez lesz a szö­vetkezet tagjainak az első közös szerzeménye. — Az MSZBT aktivista igazolvá­nyok kiosztására július és augusz­tus hónapban kerül sor megyénk­ben. Az MSZBT megyei elnöksége ünnepélyes keretek között a járási székhelyeken adja át a magyar—^ szovjet barátságért legjobban dol-J gozó aktíváinak az aktivista zolványokat. gesztőapparátot ajándékozott a szö­vetkezet tagságának. * — TOLNA MEGYÉBEN több föld művesszövetkezeti kultúrcsoport működik. Ezeket a földművesszövet­kezetek megyei központja anyagilag is támogatja. A közelmúltban 25 000 forintot fordított a MÉSZÖV ezek­nek a kultúrcsoportoknak a támoga­tására. * — A TAMÁSI JÁRÁSI MSZBT el­nökség Szovjetunió címmel képkiál­lítást rendezett a gimnáziumban, amelyet 500 fő tekintett meg. — A MADOCSAI IGAZSÁG Ter­melőszövetkezet az őszi országos mezőgazdasági kiállításon híres Jo- nathán almájával vesz részt. — A NAGYSZOKOLYI BËK Termelőszövetkezetet nemrégibe meglátogatta a patronáló üzeme, i Ikarus gyár munkásküldöttsége és egy esztergapadot, valamint egy he­Jankovich Ferenc Kossuth-díjas és Oláh László* József Attila-díjas írók Szekszárdon Július 1-én este a Megyei Könyv­tár olvasótermében került sor az ünnepi Könyvhét legjelentősebb Tolna megyei eseményére. Janko- vich Ferenc Kossuth-díjas és Oláh László József Attila-díjas írók ezen a napon Szekszárdira látogattak, ta­lálkoztak ír szekszárdi olvasókkal és irodalombarátokkal. A találkozó igen jó hangulatban folyt le. Dr. Máté Géza megyei könyvtárvezető üdvözlő szavai után az olvasók kü­lönböző kérdésekkel fordultak a kö­rükben megjelent írókihoz. A leg­több szó irodalmunk mai helyzetéről esett, ezen belül is főleg a népi írók, Äz ünnepi könyvhét újdonságai KRÚDY GYULA: ASSZONYSÁGOK DIJA — NAPRAFORGÓ Krúdy két, szinte ismeretlen könyvét tartalmazza ez a kötet. Az első a szürke hétköznapok gépies egyformaságában őrlődő ferencváro­si nyárspolgár bonyolult, többdi- menziójú lelkivilágát állítja elénk a modem irodalom eszközeivel. A Napraforgó főhőse Pisztoly úr, a régi világból ittmaradt keshedt ga­vallér, ki vénségére újra — immár hiábavaló — szerelemre adja a fe­jét. Ez a könyv Krúdy talán két legszebb művét tartalmazza; a hul­lámzó hangulati hatások, álomsze­rűén kezelt leírások, a nyelv rin­gató zenéje jellemzi őket. LESZKOV: ELBESZÉLÉSEK ÉS KISREGÉNYEK A két kötetben Leszkov — a szá­zad végén élt nagy orosz író — legfontosabb elbeszélései és kisre­gényei láttak napvilágot. Leszkov tökéletes biztonsággal mozog a gyil­kos kereskedőné, a babonás, vallásos parasztok, a vasakaratával póruljárt német és az acélbolhát megpatkoló tulai mesterek világában. Vidám és derűs történetek váltakoznak köny­vében komor és megdöbbentő ké­pekkel. A cári Oroszországról, az elzárt, elmaradt világról szóló el­beszélés még Dosztojevszkij keserű és vigasztalan fájdalmát is felül­múlja. Üj párthelyiség Nagykónyiban az úgynevezett népies irodalom helyzetét illetően hangzottak el kér­dések. A válaszban előbb Jankovich Ferenc, de főként Oláh László rész­letesen, alaposan elemezték a népi­es irodalom helyzetét, a népi írók múltbeli és mai munkásságát, s le­szögezték, hogy a népi irodalomnak hatalmas érdemei mellett súlyos fo­gyatékosságai is vannak és a múlt esztendőkben gyakorlattá vált pro- tokollista megteremtése és elvtelen látszategység létrehozása helyett itt a legfőbb ideje tisztázni a különbö­ző problémákat, elmondani a véle­ménykülönbséget, „tiszta vizet Ön- Jeni a pohárba”. Ezzel kapcsolatban rövidesen napvilágot lát egy elabo- rátum, amely elemzően foglalkozik a népi 'irodalommal és a tények, ér­vek eldöntő dokumentumait sora­koztatja fel a népiesek helytelen né­zetei,' állásfoglalása, hamis törté­nelemszemlélete ellen. De hangsú­lyozták az írók: az, hogy ma annyi szó esik a népiesekről s helytelen nézeteikkel szembeszállunk, nem je­lent egyszersmind valamiféle admi­nisztratív rendszabályokat. A népi írók legjobbjainak érdemeit is elis­merjük, hiszen közülük számosán a magyar irodalom legjobbjai közé tartózták és tartoznak. A vita elvi fronton, elvi kérdéseikről folyik, s elsősorban azért, hogy ezek az írók levetkőzzék helytelen nézeteiket. Ezenkívül behatóan foglalkozott Oláh László a fiatal írókkal kap­csolatosan elhangzott kérdésekkel id » Nagykónyi'ban a helyi pártszerve-, zet új helyiségbe költözik. Az új he­lyiségükben, amely három szobából áll, egy klubot is berendeznek a tömegszervezetékkel és a társadal­mi szervekkel, s így lehetőség lesz| arra, hogy azok a kommunisták, társadalmi aktivisták, tömegszerve-j(( zeti tagok, akik akarják, ráérő ide­jüket itt tölthetik, eszmecserét foly­tathatnak, újságot olvashatnak. A pártszervezet legközelebbi tag-j({ gyűlését már az új helyiségükben tartják meg. — A BONYHÁDI járási MSZBT elnökség a járás területén az Autó-1 közlekedési Vállalatnál, a Bonyhádi) Cipőgyárban és Mórágy községek-' ben magyar—szovjet baráti körö-, két hozott létre. Okulásképpen... hoz feltétlenül szükséges jogosít­ványt el ne vegyék tőle. V. Gy. úgy érezte magát, mint a madár, amelynek levágják a szár­nyát. Fájdalmas arccal szemlélgette a „száguldásra ingerlő” Pannóniát, de jogosítvány nélkül nem merte megkockáztatni, hogy ráüljön. VÉGÜL IS alig pár héttel ezelőtt az istenek mentő ötletet sugaltek V. Gy. fejébe, s hősünk egy darab papírral a kezében megindult hódí­tó útjára. A papíron csupán ennyi állt: „Javasolom, hogy V. Gy. részére adják vissza a motorkerékpár jogo­sítványt.” V. Gy. első útja a tanácselnökhöz vezetett, s a tanácselnököt állítólag azzal tudta rászedni az aláírásra, hogy vagy ötször egymás után elis­mételte, hogy a párttitkárral már beszélt a jogosítványa ügyében, s a párttitkár is javasolta a jogosít­vány visszaadását. Csupán csak azért nem írta még alá, mert vidék­re utazott. Miután a tanácselnök kötélnek állt, V. Gy. az iskolaigazgatót és még két pártvezetőségi tagot kere­sett fel, s mindegyiket rászedte a névaláírásra. TÖRTÉNETÜNK HŐSE legutol­jára a legnehezebb esetet, a párttit­kár meggyőzését halasztotta. A párttitkár előtt „egyik járási isme­rősére” hivatkozott, aki — ahogy mondta — szintén ajánlatosnak tartja jogosítványának visszaadását. A párttitkámál azonban nem ért el sikert. K. T., a község pánttitkára kijelentette, hogy ha az illetékesek kémek véleményt a jogosítvány visszaadásával kapcsolatos ügyben, ő majd megadja nekik, de semmifé­le egyénileg kezdeményezett aláírás- gyűjtéshez nem adja oda aláírását. Ékkor V. Gy. újabb trükköt al­kalmazott. A tanácselnök, az iskola. igazgató és a két pártvezetőségi tag neve után odagépelte funkciójukat^ Annak ellenére, hogy az aláírás-- gyűjtéskor hangoztatta, hogy csak mint magánembereket kéri megi őket erre a csekélységre. A négy köztiszteletben álló kommunista ne­vével ellátott ívet elküldte a köz-' rendészeti osztálynak. 1 ! BESZÉLTÜNK a kijátszott elv^jj társakkal. Mindegyikőjük megbánta: j könnyelműségét. A vib-elnök azit, ' mondta: — Egyszer meg tudta csi-J nálni az osztályellenség, hogy lovát tett bennünket, de kijózanodtunk aj pillanatnyi zavarodottságból, s töb-j bé hasonló eset nem fordulhat elő, községünkben. t Feltételezzük, hogy nem fog eiő-fl fordulni, a lecke hasznára vált aj pártszervezet vezetőinek. A történe., tét csupán azért írtuk meg, hogyj okuljanak belőle a többi pártszerve-t zetefc is. Az osztályellenség álnokj fondorlataival szemben nagyfokú' körültekintésre van még szükség,; még akkor is, ha aprónak tűnő dol-l gokról van szó. j H. T. ; A TÖRTÉNET KEZDETE az el­lenforradalom zavaros időszakáig húzódik vissza, a vége pedig nap­jainkban játszódik le. Ugyanis V. Gy., történetünk hőse, az egykori hentes, tehergépkocsi- és cséplőgéptulajdonos, aki a kupec „szakmában” is rendkívül nagy jár­tasságot árult el, 1956 októberében rendkívül élénk tevékenységet fej­tett ki a „szent forradalom magasz­tos ügyéért”. A szervezéshez gyors járműre van szükség, amely a szervezőt „elröpí­ti” egyik helyről a másikra. A gyors jármű segítségével rengeteg időt le­het megtakarítani. V. Gy. munká­ját is segítette az impozáns, csak­nem vadonatúj Pannónia, amely an­nak ellenére, hogy szocialista üzem­iben készült, akaratlanul is ellen- forradalmi eszköz lett. Az ellenforradalmi „pünkösdi ki­rályság” azonban, mint ismeretes, nem tartott sokáig. V. Gy.-ből is­mét csendes ember lett, de ez a hir­telen báránnyá változás sem men­tette meg attól, hogy a motorozás­is. A tájékoztató és vita után az írói ismertették életüket, munkásságu­kat, s műveikből mutattak be né­hányat. Jankovich Ferenc négy ver­sét olvasta fel: Ima a kepeházban Megmetszett kenyér, A könyveli könyve és Tavaszi homály. Ez utób­bi a Kortárs egyik 1957-es számá­ban jelent meg. Oláh László Kút- avátás és Ángyó című novelláit mu­tatta be. A megjelent olvasók éf irodalombarátok nagy tetszéssel fo­gadták az ismertetett akotásokat. i Ha a hegy nem megy... Az innen túl, de a túlon in- í nen, mégcsak nem is isten háta ’ mögött, hanem ott, ahol naponta ; Wartburg és Moszkvics gépkocsik I járnak, gyorsvonatok száguldoz- I nak, szóval Tolna megye kellős j közepén, a XX. század második ! felében történt a csodálatos eset, I amely már ebben a kis községben I számtalanszor megesett. Az eset, j amelyről oly sokat beszélnek, a ! következőképpen történt. I Hogy, hogy nem azt én sem tu- i dóm megmondani, de egyszer j mégis eszébe jutott egy kisebb ’ malacocskának, hogy hívjanak or- I vost, mert amíg ő az orvost nem i láthatja, füle farka lógni fog. És j futott a gazdája fűhöz fához, s ' elment az állatorvoshoz is, s ékép- J pen esdekelt előtte: j — Jöjjön doktor úr, beteg a j malackám, lóg a füle farka, ön- \ nek gépkocsija van, gyorsan oda- f érünk. I Az orvos, mintha semmi sem történt volna, a fényesre tisztí­■ tott cipőjét nézegette, vizsgálta a [ borús eget, amelynél csak a ma- I lacka gazdájának gondolatai vol­tak borúsabbak. Az orvos csak a ■ második hívásra szólalt meg: — I El nem megyek a maga malacká- I jához uram-bátyám. Hozza ide, [ menten meggyógyítom én. • Haza ballagott, nyalábjába fog- j ta fülét-farkát lógató malacká- 1 ját és vitte, vitte nagy igyekezet- j tel az orvoshoz, akit oly nagyon • áhított látni a malacka. S a ma- I lacka az orvos-látás után néhány I nappal már vidáman hancurozott. ■ Történt ismét, hogy egy súlyá- ; nál fogva is tekintélyes coca kí- I vánta az orvost látni. Az orvos j hajthatatlan volt ezúttal is. A fé­■ nyes cipőjét és az eget kémlelte. ; De többször ránézett a szép gép­kocsijára is, amit széltől, napsü­téstől, esőtől óvott. A tekintélyes coca az orvos előtt kevésbé te­kintélyes gazdája vállára nagy gondok nehezedtek. Hogyan vigye 2 mázsás kedvencét az orvoshoz, amikor menni is alig tud, nyaláb­jába venni, pedig egyenesen kép­telen dolog. összejött a félfalu népe, s végül úgy döntöttek, hogy szereznek egy tragacsot, és azzal viszik el a beteget orvosához. Rá­jöttek arra a falú lakói, ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor kénytelen Mohamed menni a hegyhez. Minden sikerrel járt. Mindenki elégedett lehet, hiszen a coca meg­gyógyult, az orvos nem ázott meg, a cipő is tiszta maradt, a gépko­csit sem lepte a por, nem verte az eső. A falu népe mégis ösz- szejött, s azóta törik a fejüket. Mindhiába, mert nem tudják meg­fejteni a nagy talányt: miért lett állatorvos az, aki nem hajlandó elmenni betege lakására, azaz az ólakhoz? Erre egyedül talán csak az állatorvos képes válaszolni. S ha valaki a fentiekről eset­leg személyesen akar meggyőződ­ni, menjen el Szakályba, ott el­mondják neki is, mint ahogy ne­kem elmondották. K. BALOG JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents