Tolna Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-25 / 174. szám
1958 július 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A munkásosztály oldalán... Pártvezetők a termelőszövetkezetekben »Semlegesnek« lenni, vagy aktívan részt venni a politikai életben a munkásosztály oldalán — sok értelmiségiben vetődik fel egyre élesebben a kérdés. »Semlegesség« a gyakorlatban nincs. A fejlődés egyre több olyan értelmiséget teremt, aki hajlandó részt venni a párt által irányított politikai eletben. A >• semlegesek« száma fogyatkozóban van. A nagykónyi értelmiség fejlődésében, mint vízcseppben a tenger, úgy tükröződik ez a folyamat. A mintegy 2200 lelket számláló község tizenhárom értelmiségének ma már 25 százaléka részt vesz aktívan a politikai életben. Másfél évvel ezelőtt tíz százalék segített csak, ma huszonöt százalék, s ha a fejlődés továbbra is folyamatos marad, a nagykónyi értelmiség jelentős többsége bekapcsolódik majd a község politikai életébe. À népfront-elnök A népfront elnöke, Pető János, állatorvos, népszerű ember a faluban. Sokat jár-kel az emberek között. Ismeri a falu lakóit. Nem párttag, de önként részt vesz a pártoktatásban — érdekli a politika. Tőle hallottuk az alábbi esetet. A borbélynál sokféle ember verődött össze. Pető János is borotválkozásra várt. Az egyik parasztbácsi nagyot nyújtózkodott és azt mondta: — Na, most aztán elfáradtam. — Mit dolgozott, Sándor bácsi? — kérdezte az állatorvos. — Szántottam. — Lássa, ha a traktor szántaná a földjét, nem fáradna el, de előbb termelőszövetkezet kellene — fűzte tovább a szót Pető János. Élénk beszélgetés, majd vita keletkezett. Az állatorvos oldalán egy gépkocsivezető is beleavatkozott a beszélgetésbe. Azóta gyakran állítja le az állatorvost »Sándor bácsi« és egyre többet érdeklődik a termelőszövetkezeti élet felől. A múltkor azt mondta az állatorvosnak: »Hát nem mondom, ha munkaszerető, rendes embereket sikerülne összehozni, akkor itt Nagykónyiban is érdemes lenne megalakítani egy termelőszövetkezetet. A végrehajtó bizottságban A 16-os választási körzetben választották négy évvel ezelőtt tanácsSzokatlanul nagy a csend, egyáltalán ném jellemző egy óvodára. A nagy csend oka hamarosan kiderül. Az apróságok éppen az ebédet fogyasztják jó étvággyal. De még milyen jó étvággyal! Négyen-öten-ha- tan ülik körül a kis asztalokat csendben, csupán a tányérokhoz ütődő kanalak ütemes koppanása hallatszik. — Zsuzsa, Zsuzsa, ne nézelődj, még ott a főzeléked — szól az óvónéni a kis Fehérpataki Zsuzsára, aki úgy látszik, jóllakott már, mert tekintete egyre-másra elkalandozik a tányérról. — Én már harmadszor kértem — dicsekszik Fábián Erzsi, miközben nagy igyekezettel kanalazza a főzejléket. — Jól van Erzsikém, csak egyél nyugodtan — válaszol az óvónéni, Fejős Józsefné, majd magyarázóan teszi hozzá: — Nagyon jó étvággyal esznek a kicsik, még azt sem lehet mondani, hogy nagyon válogatnak. — Én a bojsóbabot nem szelepem — kotyog közbe Erzsi szomszédja, Horváth Gizi. De nicsak, miért kesereg Tóth Laci a tányérja felett? A többiek jóízűen kosztolnak, előtt© viszont érintetlenül áll a főzelék. — Laci, Laci, hiába sírsz, úgysem mehetsz haza .. . egyél csak nyugodtan. Látod, a többiek is esznek — szól) rá az óvónéni, mire Laci még hangosabb sírásra fakad. — Ezek a mamák, ezek a mamák tagnak. Később a községi végrehajtó bizottságnak is tagja lett Nagy Ernő, a nagykónyi általános iskola igazgatója. Ma is aktív munkát végez .a tanácsban. — Tudja, minek örülök legjobban? — kérdi beszélgetés közben. — Annak, hogy az ellenforradalom idején is sikerült rendet tartani az iskolában. Az úttörőfalról nem tépték le a csillagos címert, s azokban a kegyetlen napokban is minden reggel megtartottuk a zászlófelvonást. — A választói gyakran felkeresik? Nagy Ernő egy ideig gondolkodik a kérdésen, s csak azután válaszol. — Legalább olyan gyakran, mint amilyen gyakran én keresem fel őket. Mert ha nekik van problémájuk, ők jönnek hozzám, ha viszont a tanács akar valamit véghezvinni, akkor nekünk, tanácstagoknak kell ellátogatnunk választóink lakására. A pártszervezet hű tagja Idős ember már Máté János elvtárs. Gyakran beteg. A hosszú évtizedekig tartó pedagógusmunka kiAZOK A i. Élt a mi városunkban két jó dolgos, szépszál, nőtlen fiatalember, akik igein nagyon jó barátok voltak. — No ebbefri eddig nincsen semmi különös! Történt pedig egy víg, daltól és tánctól hangos farsangon, hogy a mi két fiatalemberünk megismerkedett két vígkédélyű, jótáncos, nagyon csinos kislánnyal, akik szintén igen nagyon jó barátnők voltak. Az ismeretségből szereleim, a szerelemből házasság lett. — Hát még ez sem ritkán előforduló eset! A történet érdekessége ott kezdődött, hogy a két derék fiatalember! közül az egyik szenvedélyek hon-’ gász volt, legyen hát történetünk során a neve: Horgász. A másik a táncos ,zenés szórakozóhelyek látogatásában kereste az örömet, nevezzük tehát őt: Táncosnak. A két fiatal pár egy' szép, napfényes májusi vasárnapon tartotta az esküvőjét, jóbarátokhoz illően — egyszerre. Minthogy a kettős esküvő májusban történt, a mézeshetek ideje egy— ingatja fejét az óvónéni —, sokszor több baj van velük, mint a gyerekekkel. Lacit rgggel felbiztatta a mamája, ha lázas lesz, akkori ebéd után menjen haza. Persze, egész délelőtt ne|m volt baja a gyereknek, most pedig mindenképpen haza akar menni. — Jaj, de fáj a hasam — bömböl Laci, de közben a mellét tapogatja, nyomkodja. — Haza akarok menni... — Abból pedig nem lesz semmi, — mondja a másik óvónéni, Pál Istvánná. — Ugye, a Lajos bácsihoz akarsz menni délután? — Ki hinné, mennyi ravaszság van egy öt—hatéves gyerekben? Per sze a Lajos bácsi vesz neki ezt — azt, azért akar mindenáron hazamenni. A Lajos bácsi juhász és Lacinak tetszik, hogy felültette már a szamár hátára, viett neki nagy pettyes labdát, meg gumikrokodilt, amit fel lehet fújni. Ezért nem akar ittmaradni az óvodában ... Az apróságok közben befejezik az ebédet, Fábián Erzsi már negyedszer kért a főzelékből, a kis Gyenis Terka — a többiek elnevezték „Egyenes” Terkának, így könnyebben kimondják a nevét — is másodszor kért repetát Borsos nénitől, a szakácsnőtől. merítette. Az iskolából nyugdíjba vonult, de a mozgalmi életnek nem »nyugdíjasa«. Most is dolgozik a pártszervezetben. Értékes, bölcs tanácsokkal segíti a fiatalabb párttagokat. Azok iránt is türelemmel van, akik megtévedtek, s az ellenforradalom ideje alatt rossz szóval illették. Igazi pedagógus maradt a mozgalmi életben is. — A megtévedteket külön kell választani az ellenségtől és nevelni kell őket — ez az álláspontja. Akit szeretnek a fiatalok Kéri Etellel, a fiatal tanítónővel nem tudtunk beszélni. Csehszlovákiában üdül. A KISZ-titkár, Bédi Géza sok jót mond róla. — Tudja, miért választották be a KISZ-tagjaink a vezetőségbe Kéri Etelkát? — ?! — Azért, mert mindenkihez barátságos, mindenkinek segít. Látszik, hogy közülünk való. A falu lányai örömmel fogadják tanácsait, mert hasznos tanácsokat ad. H. T. beesett a horgászati tilalmi idővel, így Horgászék boldogságát nem is zavarta meg semmi. Amint azonban a horgászati tilalmi idő végétért, Horgász bejelentette ifjú és szerelmes feleségének, hogy vasárnap délelőtt „pecázni” megy. Horgászná —I aki tudott férje horgászszenvedélyéről, de azt hitte, hogy urának ez a „hóbortja” a házasélet nagy boldogsága közben megszűnik, némi meglepődés után beleegyezett a kirándulásba azzal a szigorú kikötéssel, hogy férje pontosan déli tizenkét órára itthon legyen, — Legalább — mondotta — délelőtt kitakarítok, ebédet főzök, délután pedig — mint eddig is minden vasárnap Táncosékkal együtt szórakozni, táncolni megyünk! Horgász betartotta az ígéretét, vagy inkább mondhatnánk úgy is, hogy engedelmeskedett a parancsJ nak — és pontosan déli tizenkét órakor több-kevesebb horgászeredménnyel otthon volt. Az ebéd készen várta. Megebédeltek, utána — jó férj húz illően — segített feleségének a mosogatásban. Gyors öltözködés és két órakor már Tán- coséknál voltak. — A kis naposok leszedik az asztalt, a többiek gyorsan kezet mosnak, aztán lefekvés — mondja az óvónéni. — Egészségiekre, gyerekek. — Köszönjük szépen az ebédet — mondja egyszerre a huszonöt kis óvodás, aztán nagy zsibongással kivonulnak az ebédlőből. A két kis- napos, Sárközi Erzsi és Auth Ér-’ zsi pedig munkához lát. Először a poharakat szedik le az asztalokról, utána az evőeszközt, majd a tányérokat. Utána törlőruhát fognak és letörülgetik az asztalokat. Úgy sü- rögnek-forognak, mintha csak igazi háziasszonyok lennének, látszik rajtuk, hogy örömmel végzik munkájukat. — Mindennap két-két kicsi a kis- napos — mondja az óvónéni. — Nekik kell elvégezni ebéd előtt a térítést is. Megszámolják, hány tányért, kanalat, villát, poharat kell kirakni. Megtanulják azt is, hogyan kell az evőeszközt a tányér mellé helyezni. A kicsik közben kint sorra kezet mosnak, kötényüket a fogasokra akasztják — a kisebbeknek a két napos is segít — aztán sorra elfoglalják fekvőhelyüket a besötétített hálószobában. Tóth Lacinak minden mesterkedés© hiábavaló, nem engedik haza, újból megkezdi „magánA tamási községi pártbizottság az egyik legnagyobb létszámú a megyében. A többi között egy állami gazdasági, egy gépállomási és két nagy 'termelőszövetkezeti pártszervezet munkáját kell a vb-nek figyelemmel kísérni és persze segíteni az alapszervezetben dolgozó kommunistáknak, pártvezetőségeknek és egy- egy adott esetben a gazdasági vezetőknek is. Ennek jól bevált módszere, hogy a végrehajtó bizottság egyszer egyik, másszor a másik alapszervezetben tartja ülését. E héten például a tamási adorjánpusztai tsz- ben tanácskoztak a tamási községi pártvezetők. A végrehajtó bizottság, Füves József elvárs vezetésével, már a reggeli órákban megérkezett a termelő- szövetkezetbe. Délelőtt körüljárták a tsz gazdaságát, beszélgettek kommunistákkal és pártonkívüliekkel, s délután tértek rá a tulajdonképpeni i napirendi pontokra. Elsőként a termelőszövetkezet alapszervezetének titkára, Bangó József számolt be az alapszervezet munkájáról. Beszámolóját élénk vita követte, ami több szempontból is élénk és tanulságos volt. A vita során ugyanis a tsz kommunistái elmondották, hogy miZavartalanul ismétlődött ez így minden vasárnap, amíg egy augusztusi vasárnapon azok a fránya pontyok bele nem avatkoztak a dolgok meoatébe|. Ezetn az augusztusi vasárnapon ugyanis az történt, hogy a kora délelőtti órákban minden „pe- cásnak” volt már fogása, csak ép- -pen Horgásznak nem. De még csak „kapása” sem volt. Már éppen készült hazamenni, mert a dél nagyon közel járt, amikor ... megbillen az úszó ... pantykapás ! Hol van az a horgász, aki — miután fél napig ült eredmény nélkül a parton — ott tudja hagyni a vizet, amikor kapása van? — Amíg nőtlen voltam — gondolta Horgász — az egész vasárnapot a vizen töltöttem. Há én le tudok mondani félnapra a szórakozásomról az asszony kedvéért, ő sem kifogásolhatja, ha egyszer egy órácskát kések! És valóban egy óra felé járt az idő, amikor szákjában egy nem túl- nagy ponttyal hazafelé tartott. (Folytatjuk.) Beck András számát”. Ezúttal taktikát változtat. — Jaj, a lábam, jaj de fáj a lábam — bömböl, de könny persze nem jön a szeméből. — Laci, most már abbahagyni a sírást, nfem tudnak tőled aludni a többiek — szól rá az óvónéni. Én tudok aludni, mert befogom a fülem —■ mondja Laci szomszédja, Palkó. — Na gyere csak, mutasd, menynyire fáj a lábad? Laci, miközben még nagyobb hangerőre „kapcsol”, feltápászko- kodva, kifelé indul. A többiekből persze, kitör a nevetés, amint az előbb még gond nélkül játszó, futkosó Lacit sántikálva, szánalmat- keltő arcot vágva, meglátják. Laci kisántikál a verandára és ott bömböl tovább. Hiába minden rábeszélés, csak nem akar szóra hallgatni. Pál Istvánná ekkor gondol egyet. — Laci, így nem leszünk jóba ... Nem tudnak tőidd aludni a többiek. Ha nem hallgatsz el, téged külön fektetünk le. — Csakugyan, ki is hozza a hálóból Laci fekhelyét és átviszi az ebédlőbe. Azután ké- zenfogja Lacit és lefekteti. — Most pedig tessék aludni. Közben odavetődik Borsos bácsi is, a szakácsnő férje, a Borsos bácsi, aki időnként fagylaltot készít az óvoda kis lakóinak. ben kérnek segítséget a végrehajtó bizottságtól. Az egyik kérést Süveg- jártó Mihály, a pártszervezet egyik tagja tolmácsolta, hogy a vb tagjai gyakrabban látogassanak el a szövetkezetbe és adjanak több gyakorlati segítséget. Ezt Füves elvtárs meg is ígérte. Több kéréssel fordult a végrehajtó bizottsághoz Péti József, a szövetkezet kommunista elnöke is. Az egyik az volt, hogy a végrehajtó bizottság járjon közbe illetékes felsőbb szerveknél, döntsék el végre, hogy a jelenleg a szövetkezet használatában lévő gazdasági épületeknek és lakóházaknak ki a tulajdonosa. Mert a jelenlegi helyzet nem tartható sokáig. Nincs az épületeknek gazdája és ezért a szövetkezet nem tata- roztatja, nem tartja karban azokat. A kérés tehát az, hogy telekkönyvi- leg adják az épületeket a szövetkezet tulajdonába és akkor azonnal megkezdik a tatarozást, ahol kell, az átalakításokat. A végrehajtó bizottság egyik tagja, Kardos Ferenc, a tamási községi tanács elnöke megígérte, hogy a panaszt illetékesekhez továbbítja. Ezenkívül kérte még a pártvezetőség a vb közbenjárását a szövetkezeti tagok lakóházépítési engedélyének megadásához. Itt az a helyzet, hogy 54 házhelyre szeretnének építeni családi házat a tsz- tagok, de nem kapnak engedélyt. »Ezt is jó lenne valahogy, valamilyen úton már végre elintézni, mert a pártszervezethez naponta fordulnak kéréssel a tsz-tagok, de mi nem tudunk intézni semmit« — mondotta a párttitkár, Bangó József. A felsoroltakon kívül még volt jónéhány panasz és kérés, aminek elintézésére a szövetkezet tagjai ígéretet kaptak a végrehajtó bizottságtól. Megkérdeztük Füves József elvtársat, a tamási községi pártbizottság végrehajtó bizottsága titkárától, mi vezérelte a végrehajtó bizottságot, hogy az alapszervezetekben tartja üléseit? — Először is az, hogy a nagyobb alapszervezetek Tamásitól távol, öthat, sőt az állami gazdaság tíz kilométerre van. S mégis csak könnyebb néhány embernek Tamásiból elutazni, mint a pártvezetőségnek a községbe. így a termelésből nincs kiesés. Másrészt több emberrel, több kommunistával tudunk beszélni, ez a mi munkánkban a legfőbb. Az eddigi gyakorlat szerint a pártmunka szempontjából módszerünk bevált, a közeljövőben is így dolgozunk — adta meg a választ Füves elvtárs; — Mi az Laci, miért sírsz? —1 Jaj, jaj, fáj a lábam, jaj a lábam — fújja újult erővél Laci, újabb reményeket táplálva. — Akkor el kell menni az orvoshoz, az majd megvizsgálja ... — Nem megyek orvoshoz, jaj, fáj a hasam ... — A hasad is fáj? Akkor majd kapsz ricinust... — Az mi — érdeklődik Laci, abbahagyva a bömbölést. — Hashajtó. Ha fáj a hasad, meg kell inni. De utána egész délután a vécén kell ülnöd. — Akkor nem kell — mosolyodik el Laci és csodák csodája, nem bömböl már, elcsendesedik. Látja, hiábavaló minden, nem mehet délután Lajos bácsihoz, a birkákat őrizni. — Ezek a felnőttek, ezek a felnőttek — csóválja fejét az óvónéni. — Hogy elrontják néha a gyerekeket. Eddig nem volt semmi baj Lacival sem, csak most, hogy bogarat tettek a fülébe, aztán alig lehet vele bírni. — Bizony, elég nehéz a dolgunk — mondja Pál Istvánné — egyik szülő így, a másik amúgy neveli a gyereket, és mindegyiknél más módszerhez kell folyamodnunk, hogy közösségi szellemben neveljük őket. Bent a hálóban pedig egymásután alszik a huszonöt kis alsónyéki emberpalánta. Elalszik Tóth Laci is. Talán éppen Lajos bácsiról, a birkanyájról, meg a pöttyös labdáról álmodik... BOGNÁR ISTVÁN FRANYA PONTYOK Mennyi baj van a felnőttekkel
