Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-20 / 144. szám
1958 június 20. TOLNA MEGX El NÉPÚJSÁG 5 Hétezer forint jutalom Vasárnaponkénti Balatoni túra 24 újítás 50 nap alatt Épül az üveglapos szárítóüzem a Simontirnyai Bőrgyárban Á Notariées és a Hazafias Népfront életéből Sok érdekesség, említésre méltó esemény történik a bőrgyárban. Nem múlik el olyan nap, amikor valami feljegyzésre, megörökítésre méltó ese mény ne történne. A bőrgyár, a község legtöbb munkást foglalkoztató üzeme, a lakosság nagy része a gyárból — és néhány hold saját földből — él. Mostanában jól megy soruk a bőrgyáriaknak. Elégedettek a keresettel, igaz, elégedetlen is akad, de mindenki tetszését kiváltó intézke- késc nem lehet hozni, s ha már a többségnek tetszik valami, az azt jelenti, hogy jó a hangulat és azt eredményezi, hogy nő a termékek meny- nyisége és minősége. A gyári élet néhány, napjainkban tapasztalható érdekességét jegyeztük fel. * Híres, nevezetes munkások vannak a gvárban. Több mint kétszáz olyan tímárt és egyéb szakmunkást tartanak nyilván, aki valamilyen munkakitüntetést kapott. S most ezek az emberek nemcsak a kitüntetés megszerzéséért szorgoskodnak, hanem pénzért is. Ugyanis a gyárban munka verseny folyik. Volt már régebben is verseny a gyárban, de ez a mostani abban különbözik, hogy versenypontokat dolgoztak ki az üzemrészek küldötteinek bevonásával, s ezután pedig meghirdették az üzemrészek közötti munkaversenyt. A verseny már április elseje óta tart és a győztes üzemrész 7000 forint jutalmat kap. Nehéz lesz az elsőséget eldönteni. Mert a májusi eredmények alapján például még az elsőt nem lehet megállapítani. Eredmény máris van, és pedig az, hogy alig fordul elő késés, igazolatlan mulasztás meg nincs. Az elmúlt évben néhány alkalommal a gyáriak saját költségükön kirándultak a Balatonra. Az idén a gyárvezetőség, a szakszervezettel egyetértésben, hat egymásután következő vasárnapra a gyár 40—40 legjobb dolgozóját egésznapos Balaton túrára viszi el. Téríteni a munkásoknak nem kell a költséget. Két héttel ezelőtt a kultúrcsoport tagjai már kirándultak egyszer, a következő vasárnap pedig egy, az első csoport megy pihenni, szórakozni a magyar tenger partjára. * A gyárban sok lehetőség van ész-, szerűsítésre, újításra. Az elmúlt évek ben kialakult már az az újító törzsgárda. mely rendszeresen dolgozott. Az idén a régiek mellé újabb újítók kapcsolódtak be. A jó propagandának, az eredményes szervező munkának köszönhető, hogy nem egészen két hónap alatt 24 olyan újítást nyújtottak be, amelyek legtöbbje a termelés meggyorsítását, jobbátételét javasolja. Szép számban található munkavédelmi újítás is. Szarvas Ferenc lakatos például a présgéphez készített ötletes védőberendezést. Az újítás lehetetlenné teszi a baleset előfordulását. * Néhány évvel ezelőtt régi ' évtizedes módszerrel szárították a bőröket. Amióta üzembeállították az üveglapos szárítót, azóta egyre kevesebb faanyagot használnak el keretnek és mind több üvegtáblára feszítik ki a bőrt. Megkezdték többmillió forintos költséggel építeni az új üveglapos szárító üzemrészt. Az új szárító sokkal nagyobb lesz, mint a jelenlegi, ami kielégíti majd a gyári igényeket. Nem valószínű, hogy az idén az építkezést befejezik, az igen lassan halad. Az építő vállalat nem kap munkaerőt, s így csak alig egy két kőműves dolgozgat az állványokon, a boxkikészítő, a spriccelő és 'kikészítő üzemrészekben. Válogatós emberek Amikor legutóbb Kölesden járt am, s hallottam a téglagyári munkások gondjáról, eszembe jutottak azok a régi-régi „szép” téglás idők. És az esethez, nem kell kommentár, a történet igaz, a téglások életéről beszél. Szerdán ebéd idő alatt a présgép mellett röpgyűlést tartottak. A gyár vezetője vitte a szót: „Emberek, van egy kis pénzünk, menjünk el kirándulni.” ... „Mondtuk mi már, hogy menjünk, de hova.” S a „hova” olyan vitát eredményezett, amilyen még a gyárban nem volt. Mert: tavaly kétszer voltak már a Balatonon, kétszer a Mecsekben, Pestre meg nem érdemes menni (!), mert ott semmit nem lehet látni a házaktól. Menjünk Bajára? Az sem jó, ott is voltak már sokan. A Bakony? Nem; az sem jó, nagyon sziklás, meg nem sok szépet látni ott sem. Veszprém? Az sem jó, nem szép város? S a nagy vitában, valaki megszólal: Menjünk Szegedre! Azám! mi is lenne, ha Szegedre mennének. Ott még senki nem járt, szép város. A Tiszát is kevesen látták. Men jünk oda — a határozat megszületett. Személyenként közel száz forintba kerül az autóbusz, de mit számít az, amikor a téglások is ma inkább országnézésre költik pénzüket, mint kocsmába vinnék. Hiába, nagyon „rosszul” megy a magyar munkásnak! — P — A tervet törvénynek tekintik a tamási járás termelőszövetkezetei A termelőszövetkezeti mozgalom nem egészen tíz éves a tamási járásban. Ezalatt az idő alatt sokszor emelt szót a szövetkezetek tagsága a tervszerű gazdálkodás érdekében. Ennek is eredménye, hogy ma már a tamási járás termelőszövetkezeteinek túlnyomó többségében törvénynek tekintik a tervszerű gazdálkodást, a tervek teljesítését. Hogy néz ki mindez a gyakorlatban? ... íme néhány példa: A tamási járás termelőszövetkezeteiben az elmúlt napokban tartották meg az esedékes közgyűléseket. Itt a gabonatakarítás és a többi időszerű szervezési feladatokon kívül megbeszélték azt is, hogy HOL TARTANAK az éves tervek teljesítésével. A vezetőségek ilyen irányú beszámolója szerint a járás termelőszövetkezetei eredményesen gazdálkodtak eddig. A járás legnagyobb szövetkezetében, a tamási Vörös Szikrában az éves tervet 55 százalékra teljesítették. Másszóval közel 1 400 000 forint bevétele volt eddig a Vörös Szikrának, ami szinte teljes egészében az állat- tenyésztésből származik. Hasonlóan szép eredményeket értek el a tamási Űj Élet Termelőszövetkezetben is. Ennek a gazdaságnak az állattenyész tés a profilja, amiből természetesen következik, hogy az állattenyésztés biztosít legtöbb pénzjövedelmet. Gyapjúból, tejből, hízott disznóból és hízott marhából a szövetkezetnek eddig közel 850 000 forint jövedelme volt, ami szintén meghaladja a tervezett bevételt. Ugyanezt lehet elmondani a pári Béke Tsz-ről és a nagyszokolyi Béke Tsz-ről is. Az említettek alapján bátran lehet következtetni, hogy a tamási járás termelőszövetkezetei jó úton haladnak, ésszerűen gazdálkodnak, élnek a kormány által biztosított törvényes lehetőségekkel. Következésképpen, SOK ÁLLATOT TARTANAK, a gépállomással dolgoztatnak és áruként értékesítik a gazdaság hozamait. Ez biztosíték lehet az idén arra, hogy a tamási járás termelő- szövetkezeteiben az egy hold földre eső jövedelem legalább 30 százalékkal magasabb lesz, mint az egyéni parasztgazdaságokban. Ennek alapján gyorsabban fejlődhet a közös gazdaság és a jövedelem magasabb a jól gazdálkodó középparaszténál. — Fiatalember, nem szabad olyan gyorsan inni, mert megárthat a hideg sör — szólt valaki a hátam mögött, mert mitagadás, nagyon szomjas voltam, s az idő is alaposan kitett magáért, gyorsan kiittam a pohárból a sört. A beszélő, idősebb bácsi — érdekes, ró.ncos arccal, őszülő bajusszal, hajjal, fején kopott, bordószínű svájci sapkával, kezében bütykösvégű kis meggyfabottal — tovább folytatta. — Bizony, elhiheti, könnyen kaphat tüdőgyulladást az ember, ha nem vigyáz. Tudom magamról, nemrég jöttem ki én is a szanatóriumból. Balogh Viktor vagyok, nyugalmazott kéményseprő — mutatkozott be. Így kezdődött a beszélgetés köztünk a szakadáti italboltban. Az öreg bizonyára arra várt, hogy valakivel kibeszélgethesse magát, és némi ráérő időm lévén, igyekeztem jó beszélgetőtársnak bizonyulni. Ámbár jobbára csak az öreg beszélt, csak közbe vetettem néha szót. Elmesélte az élettörténetét, kezdve, amikor az első világháború idején bevonult katonának, egészen a legutóbbi napokig, A kéményseprő... amikoris a gyönki szociális otthon lakója lett. — Tudja, hogyan lettem kéményseprő? A első világháborúban megsebesültem, hazakerültem a frontról. Közben volt felvétel a rendőrséghez, hát jelentkeztem én is. 1919-ben, amikor megalakult a proletárdiktatúra, vörösőr lettem. Az ellenforradalom után .nem mehettem sehova, mert „bélyeges" ember voltam. Aztán 1924-ben — vagy talán 1925-ben? — kéményseprő lettem, oda jó voltam. — A simontornyai kerületben dolgoztam, jártam a községeket, Ozorát, Pincehelyt, Gyönköt, Szakadó.tot, Diósberényt... Ismert mindenki,, i. Hosszú éveken keresztül jártam erre, mindenki ismerte Balogh Viktort, a kéményseprőt. — Haj, milyen csúfság esett meg velem egyszer. Talán harminc- háromban lehetett... Verset írt rólam a szakcsi költő. Tudja, abban az időben írt verseket, kinyomtatta, aztán árulta a vásárokon. Valahogyan úgy szólt a vers, hogy Pincehelyről Ozorára mentem, egy kormos kéményseprővel találkoztam. Rossz biciklijén haladt, rám csikordította a fehér fogá.t, felém dobta a kaparóját. — Mindenki rajtam nevetett. Tudták, hogy én vagyok az, mert a kéményseprők közül csak én jó.rtam biciklin. Pedig akkor még új volt... Mesélt, mesélt az öreg, arról, hogy 1939-től kezdve hogyan találta meg minden évben a behívó, és hogyan sebesült meg a tüdejére egy bombarepesztől. — Annak a nyomát viselem most is, mert a tüdőm nincs rendben azóta. 1948-ban a feleségem is meghalt, nincs, hova menjek, így kerültem a napokban ide Gyönkre, a szociális otthonba. Jó itten, nagyon jó. Mindent megadnak az embernek. Jó volt a szanatóriumban is, ahol voltam, az osztrák határ mellett. — És mit csinál most itt, Szakadáson? — Gondoltam, ellátogatok ide, A MEGYEI NŐT AN ÁCS Végrehajtó Bizottsága legutóbb tartott ülésén Takács Mihályné elvtársnő, a Megyei Nőtanács titkára tartott beszámolót a bizottság eddig vég-i zett munkájáról, főként a féléves munkatervben szereplő feladatok végrehajtásáról. A beszámoló és a közel 10 hozzászólás megállapította, hogy a Nemzetközi Nőnap, a Gyermeknap, az Anyák Napja, a Pedagógus Nap megszervezése és lebonyolítása területén a Szülői Munkaközösséggel karöltve végzett munka, meghozta eredményeit. Nőtt, növekedett a nőtanácsok befolyása a különböző társadalmi rétegek körében és sokat tettek, különösen az iskolai és az otthoni nevelés összhangba hozása nagy munkájában. Növekvő eredményekről számolhattak. be a Nőtanács asszonyai, a dolgozó parasztasszonyokkal való kapcsolat további elmélyítése területén is. Bölcskén például a Nőtanács rendezvényeire túlnyomó többségében dolgozó parasztasszonyok járnak el. Az ülés résztvevői határozatban rögzítették, hogy a rendes havi ülésükön egy-egy járási titkárt is beszámoltatnak. E módszer segítségével a végrehajtó bizottság tagjai közvetlenül is betekintést nyernek a nőmozgalom egy-egy területének állásáról, és segíthetik a továbbfejlődést. Dr. Keszthelyi- Józsefné, a Megyei Nő-, tanács elnöke például vállalta, hogy a Dombóvár Tüske pusztai tsz, a Szilfás pusztai és a Nagykondái üzemegység asszonyait látogatja meg, s tanácskozák velük a nőmozgalom kérdéseiről. Hasonló tervekkel foglalkozik Tóth Lászlóné, Dobai Péter- né is. NAGYSZABÁSÚ lések, a megyei békekonferencia és a Népek Barátsági Hónapjával kapcsolatos megmozdulások tapasztalatait. Megállapították, hogy a megye területein 12 helyen tartottak magyar —szovjet, nyolc helyen magyar—német, két helyen magyar—lengyel, két helyen magyar—csehszlovák, egy helyen magyar—román, egy helyen magyar—bolgár és egy helyen magyar—délszláv baráti estet. E találkozókon megyénk dolgozói közül több mint tízezren vettek részt, nem számítva azokat, akik az egyes községekben a helyiségek kismérete miatt csak később a szabadtéri ünnepségek be kapcsolódtak be. Az elnökségi ülés egyúttal arról is tárgyalt, hogy a békeküldöttek mi-, ként vigyék le községeikbe az V. Magyar Békekongresszus tapasztalatait, valamint milyen tevékenységet folytassanak augusztus 20-a méltó megünneplése érdekében. Ennek megfelelően augusztus 20-án többek között Dombóváron Kapos völgyi találkozóra kerül sor, ahol a környező községek dolgozói mellett Somogy megyei küldöttek is részt- vesznek az ünnepségen. Az ünnepségen a környező kultúrcsoportok adnak műsort. Képzőművészeti szakköri kiállítás, népviseleti kiállítás, mezőgazdasági kiállítás és fotókiállí-, tás emeli a Kapos völgyi találkozó nívóját. * A Megyei Nőtanács az asszonyok között végzett politikai felvilágosító, nevelő munka mellett, gondot ferdít az egyes gyermekotthonok meglátogatására is. Megvizsgálják az ott végzett nevelő munkát és tanácsaikkal, tapasztalataikkal igyekeznek segítséget nyújtani. Vöröskereszt béketalálkozóra kerül sor június 22-én Tolnán a Duna-par- ton. A béketalálkozó megrendezésében a Megyei Nőtanács és a Hazafias Népfront Megyei Bizottsága, valamint helyi szervei is bekapcsolódnak. Az ünnepség délelőtt 10 órakor, dr. Gulyás János, a megyei egészségügyi osztály vezetője, a Magyar Vöröskereszt megyei elnöke megnyitójával kezdődik Majd ünnepi beszédre ken rül sor. A kötözési verseny és ünnepélyes eredményhirdetés után a megjelentek közös ebéden vesznek részt. * A gerjeni Nőtanács a Gyermekváros felépítése érdekében igyekszik eredményes munkát végezni. A tégla jegyek eladásában már eddig is jó eredményeket értek el. Az elmúlt napokban küldték be a Megyei Nőtanácshoz továbbítás végett az utolsó 750 forintos pénzösszeget, s ezzel a téglajegyek eladásában vállait tervüket teljesítették. * A HAZAFIAS NÉPFRONT Megyei Bizottsága legutóbbi elnökségi ülésén megbeszélték a békegyűLegutóbb A FALFAI GYERMEKOTTHONBA látogattak el, s nagy megelégedéssel tapasztalták, különösen a nő dolgozók erőfeszítéseit, amelyekkel e szellemileg fogyatékos beteg gyermekeket gondozzák. Az általános megállapítás az volt, hogy csak a meleg szív, a nagyfokú áldozatkészség képes az ott adódó munkát elvégezni. Kijutott a dicséretből a férfi dolgozóknak is. Tóth Nándor például, a mindenki Nándi bácsija, mint gyógypedagógiai tanár, különösen jó ered-, ményeket ér el, amikor a képes illusztrációk segítségével tanítja, neveli a gyermekeket. Cukrászdát és kisvendéglőt kapott Nagymánvok hátha találok vctlami ismerősre. Tizenöt évvel ezelőtt mindenki ismert. Most megyek majd át Diós- berénybe is, mert napközben nem muszáj bent lenni az otthonban, csak este kell visszamenni. Beszélgetünk még néhány percig, aztán menni készülődök, de készülődik az öreg is. Kilépünk az utcára, ahol az öreg ráköszön az éppen szembejövő férfire. — Adjisten! Hogy vagyunk, hogy vagyunk?-r- Köszönöm, csak úgy, mint eddig, — válaszol az, az olyan emberek meglepettségével, akik nem tudják, honnan is ismerik, aki rájuk köszönt. — Nem ismer meg? — kérdezi az öreg. — Nem nagyon — ingatja a fejét amaz. — Hát a kéményseprő ... — A Balogh Viktor? Most már emlékszem — azzal elköszön, és siet tovább. Az öreg feljebb tolja homlokán a sapkát, aztán fejcsóválva néz utána, és félhangosan mormolja: — Csak azt tudnám, hogy ez ki lehetett... BOGNÁR ISTVÁN A nagymányoki bányásztelepülésnek eddig nem volt megfelelő szórakozóhelye. Ezév második negyed- évében a Vendéglátóipari Vállalat f kisvendéglőt és cukrászdát létesí- f tett a bányász községben. A moder- J nül berendezett kisvendéglő asztalainál 100 személy foglalhat helyet. 1 ! A cukrászdát az elmúlt hét szom- pbatján adták át a forgalomnak, ér- 5 fésüléseink szerint azóta a vártnál sokkal nagyobb forgalmat bonyolít <1 le. I» A következő negyedévben a bá- i'nyász községek közül Váralja kap ('majd otthonosan berendezett, kor- f szerű szórakozóhelyet. ! Tatarozzák a méhest I Borjádon , Tatarozzák a nyár folyamán Bor- íjádon a volt Sass kúria méhesét, 'mely eddig igen elhanyagolt állapotban volt. Az épületben Petőfi Sándor 'is többször megfordult, itt írta töb- 'bek között „A négyökrös szekér" című versét. A méhest eredeti állapotába, nádfedelesre állítják vissza. 'Értesülésünk szerint a Szekszárdi Ta- 1 tarozó Vállalat dolgozói vállalták, hogy társadalmi munkával hozzák rendbe a méhest.
