Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-18 / 142. szám
1958 június 18. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Aratás előtt egy héttel... Látogatás a tamási gépállomáson Megbolygatott méhkashoz hasonlít a tamási gépállomás központja. Szorgalmasan dolgoznak az emberek, utolsó simításokat végzik a legfontosabb munkagépeken, a kévekötő, aratógépen és a kombájnon. 1171 hold gépi aratás — Összesen ezen a nyáron 1171 holdon végez géppel aratást a gépállomás. A szám azt bizonyítja, hogy a körzet termelőszövetkezeteinél az aratás mintegy 90 százalékban gépesítve lesz. A gabonák állapota azt mutatja, hogy a legtöbb munka a kombájnokra vár, mivel különösen a tavaszi árpák olyan gyengék, hogy a kévekötő nem tudja bekötni. — A termelőszövetkezetek mellett több községben egyéniek is bejelentették igényüket gépi aratásra. Értényben például öt gazda, Re- göly községben pedig mintegy 60 hold kalászos gépi aratását kérték a gazdák. A gépállomás felkészült az aratásra, és bíznak, hogy az minden különösebb hiba nélkül fog lefolyni. Munkára készen állnak a gépek .Hatalmas a gépállomás körzete, és nem kis munkát jelent majd a gépállomás kollektívájának az aratás végzése, a szalma lehúzás és a tarlóhántás. A munkákat csak üzembiztos és jól kijavított gépekkel lehet elvégezni. — Hat aratógép teljesen kijavítva, Havonta négyezer forint megtakarítás A Szekszárdi Faipari Vállalatnál is. csak úgy, mint minden olyan üzemben, ahol import anyagot dolgoznak fel, különös figyelmet fordítanak a hulladék csökkentésére, a hulladékok felhasználására. Számos értékes ötletet valósítottak meg már, amivel a legkisebb darab deszkát is hasznosítani tudják. Különleges prést készítettek, ahol a hulladék falemezt sajtolták bútoralkatrésszé, míg azokat a hulladékokat, amit már semmire sem tudnak használni, a fa szárításánál tüzelik el. A hulladékfelhasználási mozgalom eredményeképpen importanyagból havonta 4000 forintot takarítanak meg. Tervük a vállalat vezetőinek, hogy egy olyan üzemrészt állítanak fel, ahol a hulladékfából ruhaszárítócsipeszt készítenek majd. Köztudomású, hogy a ruhaszárítócsipesz igen keresett cikk. Csupán helyiség hiányában — majd csak a következő negyedévben tudja ezt az árucikk termelést elkezdeni a vállalat, ami szintén több ezer forintos többlet bevételt eredményez. potba várja azt a pillanatot, amikor hozzáláthatnak először is az őszi árpa aratásához. Valamennyi gépet bejáratták. Minőségi hiba nincs a gépeken és bírják a munkát az aratás ideje alatt. Az aratással egyidőben végzik a szalma lehúzást is. Megbeszélték a termelő- szövetkezetekkel, hogy biztosítanak munkaerőt a kazalozáshoz így a kombájnt azonnal követi a tarlóhántás. Erőgépeken is elvégezték a karbantartásokat, így ezeknél a gépeknél sem lesz fennakadás. — Nemcsak az aratásra készült fel a gépállomás, hanem a cséplés- re is. Negyvenkilenc cséplőgépük van, ebből 41 gabonát csépel majd a többi pedig borsót és aprómagot. — Gondoskodtak az aratás ideje alatt az esetleges hibák azonnali javításáról is. öt brigáduk van és mindegyikhez beosztottak egy körzeti szerelőt, aki állandóan kint tartózkodik a munkaterületen, szerszámokkal együtt, és javítani tudja a kisebb hibákat. Síig várják az indulást A legilletékesebbet, Hegedűs György kombájnvezetőt kérdeztük. Várja-e a nagy munka kezdetét? —A kérdésre csak igennel tudok válaszolni, mert az aratást én is a legszebb munkának tartom. Tavaly gépemmel 227 holdról takarítottam le a gabonát és bízom, hogy a 4139-es gép az idén is jó munkát végez. — Szerintem a javítások minőséZeneiskolánk növendékei a tanév végén tanévzáró növendékhagverse- nyeken adnak számot az elmúlt évben elért előrehaladásukról. Szombaton Polgár Margit, vasárnap délután Sántha Jenőné növendékei igyekeztek bebizonyítani, hogy nem volt hiábavaló tanáraik fáradozása. Polgár Margit és Sántha Jenőné növendékeinek hangversenye kiváló alkalom, hogy a szeretet és a megbecsülés hangján szóljunk munkásságukról. Polgár Margit most már évtizedek óta játszik szinte pótolhatatlan szerepet a város zenei életben. Egyrészt a generációik sokaságát igyekezett a zongorázás rejtelmeibe bevezetni az elmúlt évtizedek során, másrészt aktív tagja a város zenei életének olyképpen is, hogy mindig készséggel látta el kísérő szerepét, akár Jancsin Ferenc, akár Országh Tivadar, akár Bisztriczky Tibor stb. látogatott el hozzánk. Ez a növendékhangverseny is, amelyen néhány hegedűszám igyekezett változatosságot teremteni, arge jobb mint ezelőtt bármikor volt és nagy könnyebbséget jelent, hogy két kombájn szalmakocsiját átalakítottuk. Kiszereltük a szalma elevátort, ami azelőtt nagyon sok gondot okozott, leszereltük a kerekeket és átalakítottuk függeszthetővé. Ennek a hatalmas jelentősége abban van, hogy a függesztett kocsival könnyebb a fordulás, nem maradnak el sarkok, egyszóval nagyobb területen tudjuk levágni a gabonát. Van még kívánni való Arról is beszélni kell a jó eredmények és a bizakodás mellett, hogy nem éppen biztató az eredmény a cséplő munkacsapatok szervezése terén. A 41 cséplőgéphez ugyanannyi komplett munkacsapatra és munkacsapatonként 19 emberre lenne szükség, és eddig mindössze 18 komplett munkacsapat van, 6—7 munkacsapat teljesen hiányzik a többi cséplő munkacsapatba is még 4—5 ember kellene. Ezek megszervezése kisebb részben tartozik a gépállomásra itt a községi tanácsoknak kellene több segítséget adni. Különösen vonatkozik ez Sza- kály, Nagykónyi és Értény községekre, ahol összesen 7 teljes cséplő munkacsapat hiányzik. A látottak és hallottak alapján az a meggyőződésünk, hogy a tamásiak alaposan felkészültek az aratásra, és biztosan nem marad el a jó eredmény. Pálkovács Róza ról győzött meg bennünket, hogy változatlanul áldozatos munkát végez, amelynek eredményeképpen növendé kei az elmúlt év során is sokat gyarapodtak. A napokban járt itthon Borza Sveszti, egyik legkiválóbb növendéke, aki azóta elvégezte a Zene- művészeti Főiskolát is. Az volna az óhajtásunk, hogy mostani növendékei közül is mennél többnek sikerüljön eljutni majd a legjobbak közé. Sántha Jenőné vasárnapi hangversenye pedig azt juttatta eszünkbe, hogy a zeneiskola megszervezése előtt ő volt a Zenepedagógiai Munkacsoportnak a fáradhatatlan vezetője, akinek igen sokat köszönhet ez a város azért, hogy annyit fáradt a zeneiskola engedélyezése ügyében. A vasárnapi növendékhangverseny min den bizonnyal szép ajándék volt számára, ahol növendékei tudásuk legjavát nyújtva igyekeztek bebizonyítani azt, hogy az elmúlt esztendőben a tanárnő fáradhatatlan munkája nem múlt el nyomtalanul. és öt kombájn üzemképes állaPolgár Margit és Sántha Jenőné növendékeinek tanévzáró hangversenyéről Hozzászólás Miszlai István javaslatához Ennek a városnak a falai között születtem és éppen ezért ne vegye tőlem senki se zokon, hogy a sok ellenkező véleménnyel szemben szeretem a szülővárosomat. Éppen ezért olvastam érdeklődéssel Miszlai István javaslatát, amely szinte minden ittlakó szekszárdi elgondolásával megegyezik: mennél előbb behozni a múlt mulasztásait és a megyeszékhelyen mennél gyorsabban eltüntetni azokat a hiányosságokat, amelyek erről árulkodnak. Valóban hibája a községfejlesztési rendeletnek az, hogy jelenleg a bérből és fizetésből élők nem járulnak hozzá a városszépítés terveihez. Teljesen egyetértek a magam részéről éppen ezért a javaslattal, amely azt célozza, hogy teljesen önkéntes alapon a bérből és fizetésből élők is vállaljanak részt a városfejlesztésből. Miért van erre szükség? Ha valaki a vasútról jön be a városba és elmegy a Lajos király, a Kölcsey és a Beloiannisz utcák mellett, bizony nem éppen biztató kép fogadja. De vajon az utcáknak a bérből élő dolgozói várhatják-e azt, hogy a városi tanács ezeket az utcákat a parasztság által befizetett községfejlesztési hozzájárulásból hozza rendbe? Semmiesetre sem, hiszen ezeknek az utcáknak ma már szinte alig van paraszt- gazdája. És vajon a parasztság az általa befizetett községfejlesztési hozzájárulásból nem kívánja-e joggal azt, hogy az ő lakóhelyének községfejlesztési problémáit oldja meg a város elsősorban? Erre a kérdésre is csak igennel felelhetünk. Hogy mégis napirendre tűzhesse a város az ilyen és ehhez hasonló szükségletek kielégítését, szükség van a város valamennyi dolgozójának az összefogására. Ügy érzem, ha a bérből élő dolgozók havi fizetésüknek csak fél százalékát felajánlanák erre a célra, évi 100 000 forinttal lehetne támogatni a város fejlesztési terveinek a célkitűzéseit és évente egy-egy utcát ki lehetne építeni a Wosinszky Mór utca mintájára. Már pedig nem lehet vitás, hogy senki sem érzi meg azt, ha például havi 1000 forintos fizetését csak 5 forint híjával kapja meg, de ezzel szemben majd betonjárdán járhat, szép lassan eltűnnek a posványos árkok, amelyek a betegségeket terjesztik, stb. Javaslom, álljon e mozgalom élére maga a városi tanács. Forduljon felhívással valamennyi hivatalhoz, intézményhez, vállalathoz, stb. Ott tárgyalják meg a dolgozók felhívását és határozzanak a felajánlást illetően. A megajánlott összeget már az illetményszámfejtőhelyek vonják le és fizessék be a városi tanács által megjelölt számla javára. A város kezelje külön az így befolyt összegeket és a felajánlásban résztvevő vállalatok, hivatalok intézmények képviselőinek közreműködésével döntsék el, hogy milyen feladat megoldását tűzik napirendre. À magam részéről bízom abban, hogy ebben a kérdésben egy táborba lehet tömöríteni a városnak szinte valamennyi bérből élő dolgozóját és ez a mozgalom is elő fogja segíteni azt, hogy a megyeszékhely mennél előbb levetkőzze egyes vonatkozásokban még mindig meglévő elmaradottságát. T. L. A nyolcadik osztályos tanulókat búcsúztatták Nagykónyiban Vasárnap délután búcsúztatták a nagykónyi általános iskola most végzett nyolcadik osztályos tanulóit. Az ünnepséget — amelyre meghívták a községi tanács, a pártszervezet, a tömegszervezetek vezetőit — a VII. osztályosok rendezték meg a nevelőkkel együttműködve. A tizenegy VIII. osztályost először az osztályfőnökük búcsúztatta el az osztályukban, majd végigjárták a tantermeket, amelyek padjait nyolc éven át koptatták. Majd az iskola előtti téren folytatódott a búcsúztató ünnepség, az iskola többi osztályainak részvételével. Az ünnepség uzsonnával ért véget. Á dohány, A Schwabach-i (Nürnberg mellett) dohánytermelők két évvel ezelőtt ragyogó termést takarítottak be. A dohánynak csak egy hibája volt: túl sötét volt a színe. A parasztok egy- része 119 bála dohányt kénnel meghalványított. Az eladásnál azonban kiderült a turpisság, a dohánykéne- zők büntetést fizettek, a bíróság bevonta a kénezett dohányt és úgy döntött, hogy meg kell semmisíteni. De hogyan? Ha elégetik, úgy napokon mint trágya keresztül füstfelhő borítja az egész környéket. A Schwabach-i vámhivatal két teljes évig halogatta a dohány megsemmisítését. Most azonban mentő ötlete támadt: trágyaként eladták a kénezett dohányt. A bálákat az egyik szántóföldön szétrakták, majd a földbe szántották. A vámhivatalnokok éberen ellenőrizték a munkálatokat és ügyeltek, hogy a 20 000 DM értékű dohány minél mélyebben tűnjön el a barázdákban. Bár más nyelvet beszélnek — egyet akarnak Kínai és román szövetkezeti küldöttek Szekszárdon A hivatalos fogadás után, amikor az üdvözlő beszédek elhangzanak, amikor az első elfogódott percek elmúlnak, az emberek kicsit jókban magukra találnak. A hosszú fehér asztal mellett három nép képviselői ülnek és a békéről, a barátságról beszélgetnek. Lehet-e kedvesebb téma, a beszédet egyengető kézmozdulatok kíséretében, mint a béke? Akkor is a békéről beszélnek, amikor gazdasági sikereiket mondják el, amikor terveiket ismertetik. A múlt héten a KISZÖV megyei elnöksége kedves vendégeket fogadott. A Kínai Népköztársaság és a Román Népköztársaság kisipari szövetkezeteinek küldöttei találkoztak a megye szövetkezeti iparának vezetőivel, munkásaival. A pohárköszöntők, jó ízes, zamatos szekszárdi bor mellett a népek barátságát, a békét éltetik. Ma Juj Dzsan elvtárg a kínai küldöttség vezetője. Mindig mosolygó, barátságos, idős szemüveges bácsi. Nevét a magyar nyelv nehezen pergeti, s inkább csak „szemüveges bácsinak” becézik. Áz egyik szekszárdi szabó ül mellette az asztalnál, ott ül a tolmács is, s próbálják egymást megérteni. A magyar egyre mondja a szövetkezet történetét 1951-ben alakult a szövetkezet, és most még mindig fejlesztik, pedig már több mint hetven taggal dolgoznak a lakosság ellátásán. Hozzáteszi még azt is, hogy a közönség megelégedésére. Ma elvtárs ezt helyesli, s azután elmondja, hogy Kínában 100 ezer kisipari szövetkezet van, több mint ötmillió taggal. Hatalmas számok. Hogyan tudják irányítani ezt a nagy mozgalmat? Jól — mondja Ma elvtárs —, néha persze hibák is vannak. Ju Hun Da, Csi U Szán és Van Fon Qu, a kínai küldöttség három barátságos tagja is sokat beszél munkájáról, s nem fogynak ki a kérdezősködés- ből. Szentjobbi József, a szekszárdi szabók elnöke meghívta a küldöttséget, tekintsék meg szövetkezetüket. A szövetkezet műhelyében két sorban egymás mögött munkásnők konfekciót készítenek. Amikor a küldöttség tagjai végigmennek a gépsorok mellett, kezetfognak a vendégekkel, próbálnak beszélni. A munkásnők magyarul, a kínaiak pedig kínai nyelven üdvözlik egymást, s mire a tolmács utoléri őket, már a legjobb barátságban találja a vendégeket, akik szakértelemmel szemlélgetik a szövetkezet tagjai által készített ingeket ruhákat. Ju Hun Da — a küldöttség egyik tagja — megjegyzi: „ügy látom, a gépesítés maguknál jobb, mint nálunk és nem hittem, hogy ilyen jó ruhát tudnak készíteni.” „Tetszik az ing?” — kérdi Prantner Eta, a szövetkezet egyik tagja. — „Igen, nagyon szép” — mondja Ju elvtárs. A szövetkezet irodájában a vendégek és a szövetkezeti tagok alig férnek el a sebtiben felterített asztalok köré. Jófajta szekszárdi borral, étellel kínálják a kínai elvtársakat. Ök elfogadják. S amikor a szövetkezet egyik csinos tagja ajándékképpen egytegy remekbe készült férfiinget ad át a kínai elv- társaknak, ők is megnyitják az aktatáskát. A szövetkezet elnökének egy selyembrokát kínai tájképet, az egyik nődolgozónak pedig egy kínai legyezőt adnak ajándékba. Floreann Marcel a román küldöttség vezetője. Néhány percre az építőipari szövetkezet tagjainak „gyűrűjéből szakítjuk ki”, hogy beszélhessünk vele. — Nagyon tetszik a város, kedves a fogadtatás, jó a szövetkezeti mozgalom, hasonló a miénkhez és kiváló boruk van — válaszol, amikor azt kérjük, meséljen első élményeiről. — A magyar kisiparos ügyes ember és ügyességét úgy látom, a szövetkezetben még jobban tudja érvényesíteni. Látszik, hogy a tagok szívesen, nagy szakértelemmel végzik a munkát. És ami a legfontosabb: elégedettek. Nagyon szeretnénk, ha az itteni elvtársak közül valakit vendégül láthatnánk — mondja búcsúzóul Floreann elvtárs. Péter Klára a román küldöttség tagjai. <5 kiválóan beszél magyarul. Kolozsvári születésű, ott is lakik. — Olyan boldog vagyok, hogy eljöhettem magukhoz — kezdi a beszélgetést. — Már két hete Magyarországon vagyunk és olyan öröm számunkra, hogy 1956 októbere után így sikerült helyreáll- niuk. —■ Ezért talán mi is köszönetét mondhatunk önöknek, a román népnek. — Tudja, mi nagyon aggódtunk a magyar népért. Jól emlékszem, amikor megtudtuk az ellenforradalom hírét, gyűlést tartottunk a szövetkezetben, minden munkás tíz óra bérét ajánlotta fel segítségül. S ne higgye, hogy nem jöttünk volna más segítséggel is, ha kellett volna. — Hogyan élnek a magyarok Romániában? — ügy, mint itt- Színházunk, mozink, újságunk, irodalmunk, iskolánk, egyetemünk van. Jó barátságban a más nemzetiségekkel. — ön hol dolgozik, a családja mivel foglalkozik? — Én a kolozsvári Metalurgia szövetkezet elnöke vagyok, négyszáz tagunk van. A lányom orvosnő, egyik fiam jogot tanul, a másik lányom pedig a kolozsvári egyetemen a román nyelv tanára. — Bizonyára elégedettek életükkel és gyakrabban jönnek majd Magyarországra. — Azt nem lehet tudni, hogy mikor jövünk, én csak most vagyok először még maguknál, még nem voltam Magyarországon. Nem mondom, hogy rosszul élünk, de mindig jobban fogunk élni, azért dolgozunk. És tudja, békére van szükség. A kínai elvtársak is az előbb a békéről beszéltek. Kína hatalmas ország, erős. A Szovjetunió is hatalmas és erős ott is, mindkét országban a népek békét akarnak és nagyon sokat tesznek a béke érdekében. Mi is tudunk annyit tenni, kis népek fiai, hogy soha ne legyen háború, hogy végre nyugodtan dolgozhassunk — mondta befejezésül Péter elvtársnő. A külföldi küldöttek, amikor megtekintették az állami borpincészet szekszárdi pincéjét, akkor hozták a hírt, hogy a Béke Termelőszövetkezet tagjai is meghívták őket. A meghívást nem lehet elutasítani. A kínai, román és magyar szövetkezeti dolgozók Kiss Antal elvtárs kalauzolásával megtekintették a szövetkezet szőlészetét, majd a vendéglátás után azzal búcsúztak el Szekszárdról, hogy tovább erősítik a három nép barátságát a béke érdekében.
