Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-12 / 137. szám

1958 június 12. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Miért dobnak ki másfélmilliót az ablakon? FOTÓSOK FIGYELEM! Szekszárd egyik legszebb üzlete az OFOTÉRT új boltja ... erről beszélnek Deesen nap­jainkban. Pedig tulajdonképpen senkisem biztos abban, hogy a más­fél milliót csakugyan a sárba dob­ták-e. De mégis beszélik, mert köz­vagyonról van szó, olyan felszere­lésről, ami kapcsolatban van a de- csiek érdekeivel. S ezért nem sza­bad őket elítélni, akárcsak rossz szóval is illetni... Azt fájlalják a Sárköz e legna­gyobb községében, hogy bezárták, és maholnap leszerelik a malmot. S még ennél is jobban fájlalják azt az intézkedési módot, ahogyan ki- semmizték őket... Se szó, se be­széd, egy szép napon megjelent a TERZSÁK Országos Központjának az embere és közölte a községi ta­nács vezetőjével, hogy a malom telekkönyvileg a TERZSÁK tulaj­dona. Ekkor már hiába volt min­den tiltakozás, magyarázkodás, a küldött kijelentette — mert ki is jelenthette: — „az írás a fontos a beszédnek nincs semmi helye.” A TERZSÁK másnap el is foglalta új megyei székhelyét a decsi ma­lomban. Ám a sárközi embereket ez korántsem nyugtatta meg. Először is becsapva érzik magukat, mert a kö­zelmúltban csak annyit közöltek a községi tanáccsal, a tanács pedig a lakossággal, hogy ideiglenesen ál­lítják le a malmot, nem pedig vég­legesen. Ebbe a decsiek belenyu­godtak, mondván: — Népgazdasági érdekről lévén szó, ám legyen. De azt már sehogysem tudják össze­egyeztetni a népgazdaság érdekei­vel, hogy a másfél millió forinttal villamosított, bővített, korszerűsí­tett malmot leszereljék, egyszerűen raktárnak használják. Mert tudni kell, a decsi malomra 1955-bem más­fél millió forintot költöttek. Ezt akkor azért tették, mert négy sár­közi nagyközség lakossága itt őröl­te a gabonát és kellett, — ma is kellene — a korszerű malom De­esen. No, de 1955 óta sok víz le­folyt a Dunán, és manapság jól­lehet csakugyan fontosabb helyet adni, egy olyan cégnek adni, mint a TERZSÁK mintsem üzemben tar­tani egy malmot? A decsiek legjobban azt helytelenítik hogy senki nem indokolta meg, hogy miért kellett ezt az intéz­kedést hozni. Mert ha ezt megteszik az illetékesek, a decsiek talán elfo­gadják a magyarázatot. De a fent említett ügyben nem indokolt, nem magyarázott sem­mit, egyszerűen kész tények elé állították a decsi tanácsot. S most azon fő a feje az elnöknek és a titkárnak: hogyan magyarázzák meg a több mint 50 tanácstagnak, azok pedig a lakosságnak, a malom leállí­tásának a szükségességét. Szerintünk a következő eljárási mód lett volna a helyes: A malom­ipari igazgatóság illetékes vezetője leült volna tárgyalni a községi ta­nácselnökkel és titkárral, közli ve­lük, hogy miért, és milyen felté­telek mellett szerelik le a községi malmot. A malomipari igazgatóság biztosította volna a decsieket ar­ról, hogy mindig lesz liszt a köz­ségben létesített csere-telepen (je­lenleg (nincs, mert naponta teher­autóval fuvarozzák a lisztet Báta- székről Decsre és a bátaszéki malom jelenleg technikai ok miatt nem üzemel). Továbbá, meg kellett vol­na nyugtatni a tanácsi vezetőket, rajtuk keresztül pedig a közvéle­ményt afelől, hogy a másfél millió forintot nem dobják ki az ablakon. Nem mennek veszendőbe a gépek, felszerelések, mert más malomban nagyszerűen tudják használni. Leg­alább ennyit elvártak, el is várhat­tak volna a decsiek. S ha ezt így megmondták volna, akkor nincs ma a találgatás, a gyanakvás, a vádas­kodás, Sőt lehet, hogy a decsiek észszerűbb javaslatot tettek volna a TERZSÁK elhelyezkedésével kap­csolatban. Azt például, hogy ne a decsi malmot szereljék le, hanem a mözsit. Erre megvan a decsiek Még ebben az évben kétéves leve. lező akadémia indul a színjátszó cso­portok vezetői részére. A levelező akadémián több Tolna megyei szín­játszó-vezető is résztvesz. Ezek szá­mára augusztus 11—17 között előké­szítő tanfolyamot rendez a megyei művelődési osztály Dombóvárott. * Déldunántúli népi együttesek ve­zetőinek tapasztalatcserével egybekö­tött találkozójára kerül sor a nyár folyamán Sárpilisen. A vezetőkön kí­vül résztvesz a találkozón a hosszú- hetényi (Baranya megye), a sárpilisi és a Somogy megyei népi együttes is. A hosszúhetényiek itt bemutatják országos érdeklődést kiváltott mű­sorukat, Muharai Elemér: ,,Mikor és megházasod tam” című zenés, tán­cos népi játékát. A népi játék érde­kessége, hogy a népi együttesek munkájának megrekedéséből hatá­rozott előrelépést jelent, mert csak formájában tartotta meg a hagyomá­nyos népi jelleget, tartalma mai mon danivalójú és a mai életre vonatkoz­tatva ven le tanulságokat. * Kisdorogon nehézségekbe ütközik az ünnepségek, táncmulatságok ren­dezése, mert nincs zenekar. Most a megfelelő érve. Egyrészt az, hogy a mözsi malom korántsem olyan korszerű, mint a decsi. Másrészt az, hogy van malom Tolnán, Faddon és Szekszárdon, és ez önmaga nem in­dokolja annyira a mözsi malom fenntartását, mint a körülmények a decsi malom üzemben tartását. És ezenkívül van még más egyéb olyan körülmény is, ami miatt nem ár­tott volna megfontolni a decsieknek ezt az utólag elmondott érveit. Ha nincs igazuk? ... Mondják meg, és ők ezt is megértik. De mindenkép­pen meg kell hallgatni azt az em­bert, aki a nép és társadalom ér­dekében szót emelt. Következéskép­pen, mert erre neveljük az embere­ket. S mert ezt a decsi malom le­szerelése ügyében elmulasztották, sürgősen tegyék jóvá. Nyugtassák meg a közvéleményt, hogy nem megy veszendőbe a másfélmillió forint Ha meg csakugyan sárbahull ez az összeg vagy ennek egy tekintélyes hányada, mondják meg, hogy ez miért van így. És ha van ember, akit ezért felelősség terhel, azt ne­vezzék meg, mert a decsiek tiidni akarják. Arról van ugyanis szó, hogy a másfél millió forintot ki­tevő gépek és felszerelések hova- tűnése nem maradhat a decsi kom­munisták, a tanácsi vezetők, a ta­nácstagok és lakosság előtt sokáig vagy rosszabb esetben örök időkig rejtély. KISZ-szervezet tagjai elhatározták a zenekar megalakítását és a fiatalok közül többen tanulnak különböző hangszereken. A községi kultúrott­hon udvarát is a KISZ fiatalok par­kosították társadalmi munkával, a tanács csak a kerítéshez adott anya­got. * A Magyarországi Németek Demo hratikus Szövetsége és a népművelési szervek évek óta megrendezik a né­metajkú művészeti csoportok kultúr- körútját. Ennek keretében az idén a bajai német gimnázium művészeti együttesse látogat vegyes magyar— németnyelvű műsorával három Tolna megyei községbe, július 5-én Páriba, július 6-án Mözsre és július 7-én Várdombra. * A dunakömlődi kultúrotthon hasz­nálhatatlan, mert a régi épületnek hol az egyik, hol a másik fala dől ki. A párt, tanács és különböző társa­dalmi szervek tervbevették, hogy tár­sadalmi munkával új kultúrotthont építenek. Az építőanyagot egy régi Kocsmaépület lebontásából nyerik. Amennyiben pénzre lesz szüksé­gük, úgy a megyei művelődési osz­tály is számottevő összeget biztosít a dunakömlődieknek. Június 10-én, kedden délelőtt meg­nyílt az új OFOTÉRT bolt Szek­szárdon. Az eddigi körülmények, kis bolthelyiség, a raktár hiánya, nem volt alkalmas arra, hogy a kultúr- cikkeket valóban kultúrált körülmé­nyek között árusítsák. Az új bolt­ban az elárusítóhelyiség legalább négyszerese a réginek, úgyhogy tor­lódásmentesen történhet a vevők ki­szolgálása, a műhely jól világított és tágas, külön raktárhelyisége van a boltnak és munka után fürdőben tisz­tálkodhatnak az OFOTÉRT dolgozói. A boltot Somogyi Béla elvtárs, az OFOTÉRT vállalat igazgatója adta át Gergely Rezső boltvezetőnek és dél­előtt 11 órakor megnyitották a nagy- közönség számára. Az első órában több mint ötvenen keresték fel a boltot új helyén, közülük 35-en szemüveget javíttattak, a többiek pe­dig fotócikket, vásároltak. A bolt megnyitása alkalmából módunk volt találkozni és beszélni Somogyi Bélával, az OFOTÉRT igaz­gatójával, Bárdosi Gyulával, a Bel­kereskedelmi Minisztérium főosztály- vezetőjével, Kolossi Miksával, az OFOTÉRT áruforgalmi és Littmann Ernővel, az OFOTÉRT műszaki osz­tályának vezetőjével. Amit tőlük megtudtunk közöljük, hiszen vala­mennyi kérdésünk a fotóamatőrök ellátottságáról és a jövőbeni ellátásá­ról szólt. Az első kérdésünk az volt, várha­tó-e, hogy a jövőben tovább javul az OFOTÉRT bolt áruellátása. Littmann Nagy lelkesedéssel indultam, hogy a szekszárdi szabadtéri szín­pad ügyéről írjak. Később kissé le­lohadt a lelkesedésem, de fény, ami tény — mégiscsak lesz. szabadtéri színpad Szekszárdon. És nem is akármilyen. Először is elmondom az adatokat, mert azok igazán szé­pek, a kellemetlen ügyekről majd később szólok. Mert hiszen embe­rek vagyunk és valamennyien szí­vesebben hallgatjuk, olvassuk a jó dolgokat, mint az elszomorítókat. Tehát a Széchenyi utcában a ze­neiskola és a volt KPDSZ helyiség udvarán építkezés folyik, s a kő­művesek állítása szerint a jelenlegi zűrzavarból végülis ezer személy befogadására alkalmas szabadtéri színpad fog kibontakozni. Az ezer­ből 800 ülőhelyen és 200 állóhelyen elhelyezkedő néző lehet vendége egy-egy estére a művelődési ház­nak. Az összköltségek körülbelül 400 ezer forintot tesznek ki, etn bői az idén közel 200 ezret köl­tenek el építkezésre. A szín­pad a tervek szerint 12x10 méteres lesz. (Ha néhány centimétert téve­dek elnézést kérek, mert autentikus személyt se közel, se távol nem ta­láltam, csak a kőművesek által el­mondottakra vagyok kénytelen ala­pozni állításaimat.) Korszerű ref­Ernő elmondta, hogy ha voltak hi­bák eddig az áruellátás terén, az an­nak volt köszönhető, hogy a régi bolt ban nem volt mód a megfelelő raktá­rozásra és amennyiben egy árucikk elfogyott, addig nem lehetett kapni, míg az új szállítmány meg nem érke­zett. A jövőben ez a helyzet termé­szetesen megváltozik és az áruellátás lényegesen jobb lesz. Kolossi Miksától az új fotócikkek iránt érdeklődtünk. — Uj érdekes­sége a fotópiacnak a Praktisix fény­képezőgép. Eddig csak Budapesten lehetett vásárolni, most már Szek­szárdon is kapható. Színes negatívot is kaptunk a filmgyártól, ezt felvág­juk amatőrcélokra és forgalomba hozzuk. A színes papírban nincs hiány. A fotoszakköröknek a jövőben rendszeresen biztosítunk, amennyi­ben igényelik, Agfa anyagot. A fotó­körök természetesen csekkre is vásá­rolhatnak. Nem lenne teljes a tájékoztató, ha nem szólnánk arról, hogy egy hét múlva már írógépet is lehet vásá­rolni az OFOTÉRT boltban és ismét szóbakerült a részlet-vásárlás ügye. Egybehangzó vélemények szerint, ez a Minisztertanácson múlik, s ameny- nyiben a dolgozók hangot is adnak ebbeli igényüknek, megoldható lesz a részlet-vásárlás bevezetése. íme: mi megtettük ami tőlünk telik, ké­résünket csatolják a többihez és ve­zessék be a részlet-vásárlást. L. Gy. lektorokkal, rivaldával, fényfüg­gönnyel szerelik fel Szekszárd leg­újabb kulturális létesítményét, öltö­zőket építenek, s szélesvásznú film­vetítésre alkalmas vetítővászon ré­szére hátsó támfalat. A színpad megnyitását augusztus 20-ra tervezik. És itt következnek a kellemetlen mondanivalók, ame­lyeket már előre beígértem. A kő­művesek azt állítják, hogy az ígért dátumra el is készül, rajtuk nem múlik, a kubikosokon sem, mert ők is végezni tudnak akkorra. Hát ak­kor min múlhat? Vagy tíz ember dolgozik a színpa­don. Illetve nem mindig dolgozik, mert olyasmi is előfordul, hogy dolgozna. Ha a feltételek biztosítva lennének. A beszélgetés körülbelül imigyen zajlott le hétfőn délelőtt fél tízkor, amikor az építkezés szín­helyén jártam. — Hát mi lesz már, lesz víz, vagy nem lesz víz? — Nem tőlem kérdez­ték, hiszen nem látszik rajtam, hogy vizet tudnék fakasztani, csak úgy maguk között hángzott el. — Itt állunk már reggel hat óta. Csak turkáljuk a földet, előre nem megyünk semmit. — Egyszer két kocsi is van, hogy hordja a vizet, máskor meg egy se. — Nem néz a tájunkra a kutya se. — No, és most igaz szívükre mondják meg, valóban elkészül augusztus 20-ra a színpad? — Ezt én kérdeztem. — Hát nézze kérem, — szól egy fiatalember, — rajtunk nem múlik, de ha így megy, hogy a fészkes fe­nébe készülne el? A további már nem beszélgetés, hanem az én szerény véleményem: A művelődési ház vezetősége óva­tos, mert az Állami Népi Együttes szekszárdi vendégszereplését már nem ide, hanem a sporttelepre vet­te tervbe. S az óvatosság nem is árt, mert a munka meglehetősen lassan halad. A következőket az építőipari vállalatnak vagyok bátor címezni: Szervezzék meg jobban a munkát, nehogy elmúljon a nyár; mikorra elkészül a szabadtéri szín­pad. Nélkülöztük éveken át, hát ne kelljen nélkülözni ebben az eszten­dőben is. Csupán csak a szervezé­sen múlik. Ezt láttam a szekszárdi szabad­téri színpad építkezésén, ezeket tartottam szükségesnek elmondani abban a reményben, hogy augusz­tus 20-án 999 társammal együtt sza­badtéren gyönyörködhetek vala­melyik együttes előadásában. Letenyei György. A magas kápás magyar lószerszám készítőjénél Üj, elszomorító statisztikai adat jelent meg az amerikai lapok-, ban, amelyet ,„John Jobless”-nek! neveztek el. Még nem emelkedett| fel a politikai karikatúra magas-' latára, de ma már bármely pií-1 lanatban elérheti ezt a dicsőségetJ Statisztikusok nevezték el „John, Jobless”-nek („Állástalan John-\ nak” és elég részletesen le is tud-1 ják írni. Kora: 25 év 34 év kő-' zott: nős és családja van: leg-, utoljára egy acél- vagy egy re-1 pülögépgyárban, illetve gépgyár-J ban dolgozott, ahol mint segéd-’ munkás, vagy betanított munkás] tevékenykedett, Detroitban, Phi-\ ladelphiában, Pittsburgban, CZe-| velandban, Los Angelesben vagy valamelyik, ezekhez a központok-, hoz közelfekvö kisvárosban éli Legalább két hónapja nincs mun-\ kája, s előtte is csak rövidített*, munkaidőben dolgozott... Jelen-I leg állami munkanélküli segélyt ben részesül és valószínűleg tg-j vábbi segélyt kap egy vállalatig munkanélküli alapból, amelyet a, közelmúltban a szakszervezete nyomására létesítettek. Nem való színű, hogy közvetlen támoga tűst kap szakszervezetétől nine: sok megtakarított pénze és rész-\ letvásárlási adósságai vannak. (A The Listener-böl) I Ozorán lakik, ott is dolgozik — 'már amennyire természetesen egész­sége engedi. Mert bizony már meg­öregedett Sallay János és az öreg­ség az egészség gyengülésével jár. Megöregedett, hiszen csak a szak­mában több, mint 50 évet töltött el. Szíjgyártó a mestersége. Itthon és külföldön — Ausztriában — egy­aránt dolgozott a szíjgyártó mester­ségben és ez nemcsak egyszerűen munkát, megélhetést jelentett, ha­nem tanulást is. Mindenütt látott, hallott új és új dolgokat, mindenütt gyarapította valamivel a tudását. Volt amikor bőségesebb, volt ami­kor szűkebb megélhetést nyújtott a bőrök formálása, varrása, festése, de a mesterségét nem dobta el so­hasem — hű maradt hozzá. Mert szerette és szereti még ma is. Hogy hány lószerszámot készített |el életében? Azt nem tudja, nem 'vezetett statisztikát. De ha egy hely­ire hajtanák azokat a lovakat, ame- jlvek azt a szerszámot hordják, [amelyet ő készített, nagy karám “ló lenne egy helyen. Volt idő, ami­kor alig győzte a megrendeléseket kielégíteni. A magyar ember szere­ti a lovat — hiszen „lovas nép” va­gyunk. A ló azonban csak akkor „egész”, akkor mutat, akkor lehet hasznosítani, ha szép és jó szerszám van rajta. így aztán aki lovat vesz, vagy nevel, annak a következő lé­pése az, hogy szerszámot is vesz hozzá. Bekopogtat a szíjgyártóhoz: — Mester uram, szabjon egy szerszámot a lovamra. De ez a szer­szám legalább olyan szép legyen és jó legyen, mint a lovam. A lovam az olyan, hogy hét falu megcsodál­hatja ... A mester, Sallay János ezután hozzálát a bőrdarabok vagdosásá- hoz, öltögetéséhez és egyszer csak így szól: — Kész a szerszám, meg lehet nézni. Aki hibát talál benne, az jutalmat kap. Nem talál benne senki hibát, mert ha Sallay János keze alól ki­kerül egy „munka”, az egyenesen remekmű. Még az országos kiállí­tásokon is bemutatta már néhány­szor mindazt, amit két kezével, szerszámaival készített. Bemutatta és nem is kellett szégyenkeznie. Egy országos kiállításra még sokszáz kilométerről is érkeznek látogatók, de ezek közül nagyon sokan Sallay János szerszámai előtt is megálltak s ami még ennél is több — közülük nem egy mint komoly vevő állt meg és annyira megtetszett neki ez a szerszám, hogy zsebébe nyúlt és ki­fizette az árát. Még Szabolcs me­gyébe is vittek már Sallay János kezemunkájából. Az idén is készül egy az országos mezőgazdasági kiállításra. Ott lesz ő is majd a magánkisiparosok kö­zött. Több magán kisiparos is lesz ott, minden bizonnyal mint szíj­gyártó sem egyedül lesz. De annyi bizonyos, hogy ha olyan készítmé­nyeket visz a kiállításra az idén is mint az előző években, akkor majd az idén is sok csodálója és látogató­ja akad. Boda A népművelés hírei Abban a reményben, bogy augusztus 20-ra elkészül a szekszárdi szabadtéri színpad

Next

/
Thumbnails
Contents