Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-12 / 137. szám
1958 június 12. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Miért dobnak ki másfélmilliót az ablakon? FOTÓSOK FIGYELEM! Szekszárd egyik legszebb üzlete az OFOTÉRT új boltja ... erről beszélnek Deesen napjainkban. Pedig tulajdonképpen senkisem biztos abban, hogy a másfél milliót csakugyan a sárba dobták-e. De mégis beszélik, mert közvagyonról van szó, olyan felszerelésről, ami kapcsolatban van a de- csiek érdekeivel. S ezért nem szabad őket elítélni, akárcsak rossz szóval is illetni... Azt fájlalják a Sárköz e legnagyobb községében, hogy bezárták, és maholnap leszerelik a malmot. S még ennél is jobban fájlalják azt az intézkedési módot, ahogyan ki- semmizték őket... Se szó, se beszéd, egy szép napon megjelent a TERZSÁK Országos Központjának az embere és közölte a községi tanács vezetőjével, hogy a malom telekkönyvileg a TERZSÁK tulajdona. Ekkor már hiába volt minden tiltakozás, magyarázkodás, a küldött kijelentette — mert ki is jelenthette: — „az írás a fontos a beszédnek nincs semmi helye.” A TERZSÁK másnap el is foglalta új megyei székhelyét a decsi malomban. Ám a sárközi embereket ez korántsem nyugtatta meg. Először is becsapva érzik magukat, mert a közelmúltban csak annyit közöltek a községi tanáccsal, a tanács pedig a lakossággal, hogy ideiglenesen állítják le a malmot, nem pedig véglegesen. Ebbe a decsiek belenyugodtak, mondván: — Népgazdasági érdekről lévén szó, ám legyen. De azt már sehogysem tudják összeegyeztetni a népgazdaság érdekeivel, hogy a másfél millió forinttal villamosított, bővített, korszerűsített malmot leszereljék, egyszerűen raktárnak használják. Mert tudni kell, a decsi malomra 1955-bem másfél millió forintot költöttek. Ezt akkor azért tették, mert négy sárközi nagyközség lakossága itt őrölte a gabonát és kellett, — ma is kellene — a korszerű malom Deesen. No, de 1955 óta sok víz lefolyt a Dunán, és manapság jóllehet csakugyan fontosabb helyet adni, egy olyan cégnek adni, mint a TERZSÁK mintsem üzemben tartani egy malmot? A decsiek legjobban azt helytelenítik hogy senki nem indokolta meg, hogy miért kellett ezt az intézkedést hozni. Mert ha ezt megteszik az illetékesek, a decsiek talán elfogadják a magyarázatot. De a fent említett ügyben nem indokolt, nem magyarázott semmit, egyszerűen kész tények elé állították a decsi tanácsot. S most azon fő a feje az elnöknek és a titkárnak: hogyan magyarázzák meg a több mint 50 tanácstagnak, azok pedig a lakosságnak, a malom leállításának a szükségességét. Szerintünk a következő eljárási mód lett volna a helyes: A malomipari igazgatóság illetékes vezetője leült volna tárgyalni a községi tanácselnökkel és titkárral, közli velük, hogy miért, és milyen feltételek mellett szerelik le a községi malmot. A malomipari igazgatóság biztosította volna a decsieket arról, hogy mindig lesz liszt a községben létesített csere-telepen (jelenleg (nincs, mert naponta teherautóval fuvarozzák a lisztet Báta- székről Decsre és a bátaszéki malom jelenleg technikai ok miatt nem üzemel). Továbbá, meg kellett volna nyugtatni a tanácsi vezetőket, rajtuk keresztül pedig a közvéleményt afelől, hogy a másfél millió forintot nem dobják ki az ablakon. Nem mennek veszendőbe a gépek, felszerelések, mert más malomban nagyszerűen tudják használni. Legalább ennyit elvártak, el is várhattak volna a decsiek. S ha ezt így megmondták volna, akkor nincs ma a találgatás, a gyanakvás, a vádaskodás, Sőt lehet, hogy a decsiek észszerűbb javaslatot tettek volna a TERZSÁK elhelyezkedésével kapcsolatban. Azt például, hogy ne a decsi malmot szereljék le, hanem a mözsit. Erre megvan a decsiek Még ebben az évben kétéves leve. lező akadémia indul a színjátszó csoportok vezetői részére. A levelező akadémián több Tolna megyei színjátszó-vezető is résztvesz. Ezek számára augusztus 11—17 között előkészítő tanfolyamot rendez a megyei művelődési osztály Dombóvárott. * Déldunántúli népi együttesek vezetőinek tapasztalatcserével egybekötött találkozójára kerül sor a nyár folyamán Sárpilisen. A vezetőkön kívül résztvesz a találkozón a hosszú- hetényi (Baranya megye), a sárpilisi és a Somogy megyei népi együttes is. A hosszúhetényiek itt bemutatják országos érdeklődést kiváltott műsorukat, Muharai Elemér: ,,Mikor és megházasod tam” című zenés, táncos népi játékát. A népi játék érdekessége, hogy a népi együttesek munkájának megrekedéséből határozott előrelépést jelent, mert csak formájában tartotta meg a hagyományos népi jelleget, tartalma mai mon danivalójú és a mai életre vonatkoztatva ven le tanulságokat. * Kisdorogon nehézségekbe ütközik az ünnepségek, táncmulatságok rendezése, mert nincs zenekar. Most a megfelelő érve. Egyrészt az, hogy a mözsi malom korántsem olyan korszerű, mint a decsi. Másrészt az, hogy van malom Tolnán, Faddon és Szekszárdon, és ez önmaga nem indokolja annyira a mözsi malom fenntartását, mint a körülmények a decsi malom üzemben tartását. És ezenkívül van még más egyéb olyan körülmény is, ami miatt nem ártott volna megfontolni a decsieknek ezt az utólag elmondott érveit. Ha nincs igazuk? ... Mondják meg, és ők ezt is megértik. De mindenképpen meg kell hallgatni azt az embert, aki a nép és társadalom érdekében szót emelt. Következésképpen, mert erre neveljük az embereket. S mert ezt a decsi malom leszerelése ügyében elmulasztották, sürgősen tegyék jóvá. Nyugtassák meg a közvéleményt, hogy nem megy veszendőbe a másfélmillió forint Ha meg csakugyan sárbahull ez az összeg vagy ennek egy tekintélyes hányada, mondják meg, hogy ez miért van így. És ha van ember, akit ezért felelősség terhel, azt nevezzék meg, mert a decsiek tiidni akarják. Arról van ugyanis szó, hogy a másfél millió forintot kitevő gépek és felszerelések hova- tűnése nem maradhat a decsi kommunisták, a tanácsi vezetők, a tanácstagok és lakosság előtt sokáig vagy rosszabb esetben örök időkig rejtély. KISZ-szervezet tagjai elhatározták a zenekar megalakítását és a fiatalok közül többen tanulnak különböző hangszereken. A községi kultúrotthon udvarát is a KISZ fiatalok parkosították társadalmi munkával, a tanács csak a kerítéshez adott anyagot. * A Magyarországi Németek Demo hratikus Szövetsége és a népművelési szervek évek óta megrendezik a németajkú művészeti csoportok kultúr- körútját. Ennek keretében az idén a bajai német gimnázium művészeti együttesse látogat vegyes magyar— németnyelvű műsorával három Tolna megyei községbe, július 5-én Páriba, július 6-án Mözsre és július 7-én Várdombra. * A dunakömlődi kultúrotthon használhatatlan, mert a régi épületnek hol az egyik, hol a másik fala dől ki. A párt, tanács és különböző társadalmi szervek tervbevették, hogy társadalmi munkával új kultúrotthont építenek. Az építőanyagot egy régi Kocsmaépület lebontásából nyerik. Amennyiben pénzre lesz szükségük, úgy a megyei művelődési osztály is számottevő összeget biztosít a dunakömlődieknek. Június 10-én, kedden délelőtt megnyílt az új OFOTÉRT bolt Szekszárdon. Az eddigi körülmények, kis bolthelyiség, a raktár hiánya, nem volt alkalmas arra, hogy a kultúr- cikkeket valóban kultúrált körülmények között árusítsák. Az új boltban az elárusítóhelyiség legalább négyszerese a réginek, úgyhogy torlódásmentesen történhet a vevők kiszolgálása, a műhely jól világított és tágas, külön raktárhelyisége van a boltnak és munka után fürdőben tisztálkodhatnak az OFOTÉRT dolgozói. A boltot Somogyi Béla elvtárs, az OFOTÉRT vállalat igazgatója adta át Gergely Rezső boltvezetőnek és délelőtt 11 órakor megnyitották a nagy- közönség számára. Az első órában több mint ötvenen keresték fel a boltot új helyén, közülük 35-en szemüveget javíttattak, a többiek pedig fotócikket, vásároltak. A bolt megnyitása alkalmából módunk volt találkozni és beszélni Somogyi Bélával, az OFOTÉRT igazgatójával, Bárdosi Gyulával, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztály- vezetőjével, Kolossi Miksával, az OFOTÉRT áruforgalmi és Littmann Ernővel, az OFOTÉRT műszaki osztályának vezetőjével. Amit tőlük megtudtunk közöljük, hiszen valamennyi kérdésünk a fotóamatőrök ellátottságáról és a jövőbeni ellátásáról szólt. Az első kérdésünk az volt, várható-e, hogy a jövőben tovább javul az OFOTÉRT bolt áruellátása. Littmann Nagy lelkesedéssel indultam, hogy a szekszárdi szabadtéri színpad ügyéről írjak. Később kissé lelohadt a lelkesedésem, de fény, ami tény — mégiscsak lesz. szabadtéri színpad Szekszárdon. És nem is akármilyen. Először is elmondom az adatokat, mert azok igazán szépek, a kellemetlen ügyekről majd később szólok. Mert hiszen emberek vagyunk és valamennyien szívesebben hallgatjuk, olvassuk a jó dolgokat, mint az elszomorítókat. Tehát a Széchenyi utcában a zeneiskola és a volt KPDSZ helyiség udvarán építkezés folyik, s a kőművesek állítása szerint a jelenlegi zűrzavarból végülis ezer személy befogadására alkalmas szabadtéri színpad fog kibontakozni. Az ezerből 800 ülőhelyen és 200 állóhelyen elhelyezkedő néző lehet vendége egy-egy estére a művelődési háznak. Az összköltségek körülbelül 400 ezer forintot tesznek ki, etn bői az idén közel 200 ezret költenek el építkezésre. A színpad a tervek szerint 12x10 méteres lesz. (Ha néhány centimétert tévedek elnézést kérek, mert autentikus személyt se közel, se távol nem találtam, csak a kőművesek által elmondottakra vagyok kénytelen alapozni állításaimat.) Korszerű refErnő elmondta, hogy ha voltak hibák eddig az áruellátás terén, az annak volt köszönhető, hogy a régi bolt ban nem volt mód a megfelelő raktározásra és amennyiben egy árucikk elfogyott, addig nem lehetett kapni, míg az új szállítmány meg nem érkezett. A jövőben ez a helyzet természetesen megváltozik és az áruellátás lényegesen jobb lesz. Kolossi Miksától az új fotócikkek iránt érdeklődtünk. — Uj érdekessége a fotópiacnak a Praktisix fényképezőgép. Eddig csak Budapesten lehetett vásárolni, most már Szekszárdon is kapható. Színes negatívot is kaptunk a filmgyártól, ezt felvágjuk amatőrcélokra és forgalomba hozzuk. A színes papírban nincs hiány. A fotoszakköröknek a jövőben rendszeresen biztosítunk, amennyiben igényelik, Agfa anyagot. A fotókörök természetesen csekkre is vásárolhatnak. Nem lenne teljes a tájékoztató, ha nem szólnánk arról, hogy egy hét múlva már írógépet is lehet vásárolni az OFOTÉRT boltban és ismét szóbakerült a részlet-vásárlás ügye. Egybehangzó vélemények szerint, ez a Minisztertanácson múlik, s ameny- nyiben a dolgozók hangot is adnak ebbeli igényüknek, megoldható lesz a részlet-vásárlás bevezetése. íme: mi megtettük ami tőlünk telik, kérésünket csatolják a többihez és vezessék be a részlet-vásárlást. L. Gy. lektorokkal, rivaldával, fényfüggönnyel szerelik fel Szekszárd legújabb kulturális létesítményét, öltözőket építenek, s szélesvásznú filmvetítésre alkalmas vetítővászon részére hátsó támfalat. A színpad megnyitását augusztus 20-ra tervezik. És itt következnek a kellemetlen mondanivalók, amelyeket már előre beígértem. A kőművesek azt állítják, hogy az ígért dátumra el is készül, rajtuk nem múlik, a kubikosokon sem, mert ők is végezni tudnak akkorra. Hát akkor min múlhat? Vagy tíz ember dolgozik a színpadon. Illetve nem mindig dolgozik, mert olyasmi is előfordul, hogy dolgozna. Ha a feltételek biztosítva lennének. A beszélgetés körülbelül imigyen zajlott le hétfőn délelőtt fél tízkor, amikor az építkezés színhelyén jártam. — Hát mi lesz már, lesz víz, vagy nem lesz víz? — Nem tőlem kérdezték, hiszen nem látszik rajtam, hogy vizet tudnék fakasztani, csak úgy maguk között hángzott el. — Itt állunk már reggel hat óta. Csak turkáljuk a földet, előre nem megyünk semmit. — Egyszer két kocsi is van, hogy hordja a vizet, máskor meg egy se. — Nem néz a tájunkra a kutya se. — No, és most igaz szívükre mondják meg, valóban elkészül augusztus 20-ra a színpad? — Ezt én kérdeztem. — Hát nézze kérem, — szól egy fiatalember, — rajtunk nem múlik, de ha így megy, hogy a fészkes fenébe készülne el? A további már nem beszélgetés, hanem az én szerény véleményem: A művelődési ház vezetősége óvatos, mert az Állami Népi Együttes szekszárdi vendégszereplését már nem ide, hanem a sporttelepre vette tervbe. S az óvatosság nem is árt, mert a munka meglehetősen lassan halad. A következőket az építőipari vállalatnak vagyok bátor címezni: Szervezzék meg jobban a munkát, nehogy elmúljon a nyár; mikorra elkészül a szabadtéri színpad. Nélkülöztük éveken át, hát ne kelljen nélkülözni ebben az esztendőben is. Csupán csak a szervezésen múlik. Ezt láttam a szekszárdi szabadtéri színpad építkezésén, ezeket tartottam szükségesnek elmondani abban a reményben, hogy augusztus 20-án 999 társammal együtt szabadtéren gyönyörködhetek valamelyik együttes előadásában. Letenyei György. A magas kápás magyar lószerszám készítőjénél Üj, elszomorító statisztikai adat jelent meg az amerikai lapok-, ban, amelyet ,„John Jobless”-nek! neveztek el. Még nem emelkedett| fel a politikai karikatúra magas-' latára, de ma már bármely pií-1 lanatban elérheti ezt a dicsőségetJ Statisztikusok nevezték el „John, Jobless”-nek („Állástalan John-\ nak” és elég részletesen le is tud-1 ják írni. Kora: 25 év 34 év kő-' zott: nős és családja van: leg-, utoljára egy acél- vagy egy re-1 pülögépgyárban, illetve gépgyár-J ban dolgozott, ahol mint segéd-’ munkás, vagy betanított munkás] tevékenykedett, Detroitban, Phi-\ ladelphiában, Pittsburgban, CZe-| velandban, Los Angelesben vagy valamelyik, ezekhez a központok-, hoz közelfekvö kisvárosban éli Legalább két hónapja nincs mun-\ kája, s előtte is csak rövidített*, munkaidőben dolgozott... Jelen-I leg állami munkanélküli segélyt ben részesül és valószínűleg tg-j vábbi segélyt kap egy vállalatig munkanélküli alapból, amelyet a, közelmúltban a szakszervezete nyomására létesítettek. Nem való színű, hogy közvetlen támoga tűst kap szakszervezetétől nine: sok megtakarított pénze és rész-\ letvásárlási adósságai vannak. (A The Listener-böl) I Ozorán lakik, ott is dolgozik — 'már amennyire természetesen egészsége engedi. Mert bizony már megöregedett Sallay János és az öregség az egészség gyengülésével jár. Megöregedett, hiszen csak a szakmában több, mint 50 évet töltött el. Szíjgyártó a mestersége. Itthon és külföldön — Ausztriában — egyaránt dolgozott a szíjgyártó mesterségben és ez nemcsak egyszerűen munkát, megélhetést jelentett, hanem tanulást is. Mindenütt látott, hallott új és új dolgokat, mindenütt gyarapította valamivel a tudását. Volt amikor bőségesebb, volt amikor szűkebb megélhetést nyújtott a bőrök formálása, varrása, festése, de a mesterségét nem dobta el sohasem — hű maradt hozzá. Mert szerette és szereti még ma is. Hogy hány lószerszámot készített |el életében? Azt nem tudja, nem 'vezetett statisztikát. De ha egy helyire hajtanák azokat a lovakat, ame- jlvek azt a szerszámot hordják, [amelyet ő készített, nagy karám “ló lenne egy helyen. Volt idő, amikor alig győzte a megrendeléseket kielégíteni. A magyar ember szereti a lovat — hiszen „lovas nép” vagyunk. A ló azonban csak akkor „egész”, akkor mutat, akkor lehet hasznosítani, ha szép és jó szerszám van rajta. így aztán aki lovat vesz, vagy nevel, annak a következő lépése az, hogy szerszámot is vesz hozzá. Bekopogtat a szíjgyártóhoz: — Mester uram, szabjon egy szerszámot a lovamra. De ez a szerszám legalább olyan szép legyen és jó legyen, mint a lovam. A lovam az olyan, hogy hét falu megcsodálhatja ... A mester, Sallay János ezután hozzálát a bőrdarabok vagdosásá- hoz, öltögetéséhez és egyszer csak így szól: — Kész a szerszám, meg lehet nézni. Aki hibát talál benne, az jutalmat kap. Nem talál benne senki hibát, mert ha Sallay János keze alól kikerül egy „munka”, az egyenesen remekmű. Még az országos kiállításokon is bemutatta már néhányszor mindazt, amit két kezével, szerszámaival készített. Bemutatta és nem is kellett szégyenkeznie. Egy országos kiállításra még sokszáz kilométerről is érkeznek látogatók, de ezek közül nagyon sokan Sallay János szerszámai előtt is megálltak s ami még ennél is több — közülük nem egy mint komoly vevő állt meg és annyira megtetszett neki ez a szerszám, hogy zsebébe nyúlt és kifizette az árát. Még Szabolcs megyébe is vittek már Sallay János kezemunkájából. Az idén is készül egy az országos mezőgazdasági kiállításra. Ott lesz ő is majd a magánkisiparosok között. Több magán kisiparos is lesz ott, minden bizonnyal mint szíjgyártó sem egyedül lesz. De annyi bizonyos, hogy ha olyan készítményeket visz a kiállításra az idén is mint az előző években, akkor majd az idén is sok csodálója és látogatója akad. Boda A népművelés hírei Abban a reményben, bogy augusztus 20-ra elkészül a szekszárdi szabadtéri színpad