Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-07 / 133. szám
1958 június 7. TOLNA IWEGÏEI NÉPÚJSÁG 3 Vizsga előtt a dalmandi A Traktoros Nap nagy esemény- nek számít a dalmandi gépállomáson is. Néhány nappal az ünnep előtt mégis több szó esik házon belül a gépállomás kollektívája előtt álló feladatokról, mint magáról az ünnepről. Erre a magyarázatot Pet- rás István, az egyik traktoros brigádvezető adta meg így: — „A Traktoros Napot megünnepeljük, utána kezdődnek a hétköznapok, mi pedig az év legnagyobb munkája előtt állunk. Erre kell jól felkészülni, ami szerintem legalább olyan fontos, mint a Traktoros Nap előkészítése. S mert a gépállomás dolgozóinak a túlnyomó többsége ugyanezt mondja. mi is erről ejtünk néhány szót. :. A dalmandi gépállomásról jó tudni, hogy 1953-ban a megye, s az ország első gépállomása volt. Azután évről- évre rosszabb lett a helyzet annyira, hogy 3 év óta úgy emlegetik a dalmandi gépállomást, mint azt az intézményt, amelynek munkájáról nem tanácsos példát venni. De semmit sem használnánk az ügynek,. ha most felsorolnánk, hogy az ország első gépállomásából hogyan lett utolsó, évről évre miért ismétlődtek meg ugyanazok a hibák. De mirft a bajok főokát, megemlítjük a gyakori igazgatócserét, azt, hogy a dalmandi gépállomáson 10 év alatt 13 igazgató fordult meg. Ez legyen a tanulság a jövőre nézve mindenki előtt, aki híve a gyakori vezető cseréknek. Erről ennyit. S most nézzük a lényeget, a vizsgái előkészületeket. iy| ég két hét és elérkezik a nyári nagy munkák ideje és akkor vizsgázni kell a dalmandi gépállomás kollektívájának. Elsősorban a műszakiak technikai tudásból, lelkiismeretességből. És bizony jelen pillanatban arra lehet következtetni, hogy a vizsga csak elégséges lesz. Az a helyzet, hogy legutóbb hétfőn nem találták megfelelőnek az illetékes szervek a gépállomás nyári munkákra való felkészülését, pótszemlét rendeltek el. Még ma is van kijaví- tatlan kombájn és mintegy féltucatra való cséplőgép. Ennek ellenére dicséret illeti a műszakiakat, mert hat hét alatt tizenöten kijavítottak 20 olyan cséplőgépet, amely a lehető legrosszabb állapotban volt és négy kombájn áll jelenleg munkára készen. S jelenleg is dolgoznak a műszakiak. sőt kiváló traktorosokat is vontak be a javításba. Szóval így haladnak a javítási munkákkal. Takács István a gépállomás igazgatója kijelentette: —„Mire kell,: minden gép készen lesz. a szezon alatt valamennyivel akarunk tudunk és fogunk dolgozni.” — Ha ez mégsem így lenne .akkor a tsz-ek, az egyéni parasztok és egyéb munkáltató vállalatok teljesen jogosan tehetnek szemrehányást Takács Istvánnak. A műszakiakon kívül a brigád- vezetők is vizsgáznak munka- szervezésből, takarékosságból. Mert ha a műszakiak eleget tettek kötelességüknek. akkor legnagyobbrészt a brigádvezetőkön múlik, hogy időben magtárban lesz-e a gabona. A szervezés terén jelenleg nem éppen rózsás a helyzet. Egyedül a szakcsi brigádnál hiányzik még több mint négy cséplő munkacsapat. De folyik még más területen is a cséplőmunkások szervezése. Itt kell megemlíteni, hogy Dal- mand környékén nehéz cséplőmunkásokat szerződtetni, mert mindenütt ..biztosan tudják”, hogy esik a gaboHuseh Rezső zongoraestjével befejeződött a szekszárdi hangversenyidény Nem volt véletlen, hogy csütörtökön este a Zeneiskolában Husek Rezső zongoraestjén a közönség a műsor után is fegyelmezetten a helyén maradt és önfeledten ünnepelte a kitűnő pianistát, aki szekszárdi tartózkodása óta talán a legnagyszerűbb teljesítménnyel hálálta meg azt az érdeklődést, amely a város zenekedvelő társadalma részéről hangversenye iránt ezúttal is megnyilvánult. Az egybegyűlteket Létay Menyhért gimnáziumi igazgató köszöntötte és mint mondotta, van valami szimbólum abban, hogy a Népek Barátsági Hónapja zenei eseményeinek megkoronázásaképpen sorrakerülő hangverseny műsorán a német Bachot és Beethovent, a lengyel Chopint, a magyar Lisztet és Bartókot. az orosz Rubinsteint és a szovjet Kabalevszkijt együtt hallhatjuk. Husek Rezső ezúttal gátlásmentesen ült a zongorához és már Bach: Olasz koncertje előrevetítette a siker árnyékát. A közönség nagyobb része mégiscsak a műsor második felében érezte meg hogy kivételes produkciónak lehet a tanúja. Egészen magasrendű virtuozitás, még a könnyű billentésű zongorát is figye- lembevéve bámulatos könnyedség, a hangszer feletti tökéletes uralom, a művek lírai mondanivalójának tökéletes megformálása jellemezte játékát. Különösen Liszt: Benediction ja és Chopin h-moll scherzója aratott frenetikus sikert, de Kabalevszkijt és Rachmaninovot is rendkívüli közelségbe vitte a hallgatóságához. Külön kell szólnunk Bartók: Improvizációk című műve előadásáról. A művet, amelynek megtanulása és előadása szinte több energiát igényelt mint az egész műsoré, jelenleg ő játssza egyedül hazánkban. A hangverseny sikeréhez, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy három Chopin művet kellett a művésznek ráadásképpen eljátszania. Létay Menyhértnek rzokásos gonddal megírt és elmondott összekötő szövege is nagymértékben járult hozzá. Végül említsük meg azt, hogy a Zeneiskola könnyű billentésű, de egyenetlen hangú Blüthnere lassan nem felel meg a kétségkívül növekvő igényeknek. ínesut. Az V. Magyar Békekongresszus előtt : Ébredj Ember ! A XX. század megérkeztét 7 évvel megelőzően születtem a kies Dunántúl egy dóm,bős mezővárosában, amely a folyótól körülbelül 10 kilométer távolságra terül el. Azóta is ott lakom és szeretném mécsesem elégését ott bevárni, ugyanis ott telepedtek le nagyszüleim és pedig apám atyja Nyitra megyéből, anyámé pedg Itáliából, ahol születtek. Ott született apám, anyám, előbbit 7, utóbbit 19 éves koromban vesztettem el. Sok bajon, betegségen, csapá.son estem át, de azért életkedvem töretlen, sőt egyre fokozódó. Én úgy látom a jelekből, hogy korunk fordulópontot jelent az Emberiség történetében! Kár volna nekem addig meghalnom, — úgy érzem — amíg megérkezik az a korszak, amely végleg eltünteti az annyi bajt okozott nagytőke építette válaszfalakat és lehetővé teszi azt, hogy az Ember egyéni értéke legyen mindenütt a földi boldogulás fokmérője. A különféle tudományágak ne életet raboljanak, hanem több kenyeret adjanak a tisztességes dolgozók asztalára. E rövidke beharangozó után menjünk egy lépéssel előbbre! 1912-ben, joghallgató koromban Pécsett május első napján ragyogó napsütésben láttam egy hatalmas munkássereget felvonulni a gyönyörű fekvésű iparváros dombjára. Az ünneplő sereget rendőrök kísérték, összetűzésre akkor sor nem került. Felhangzott az ének: „Legyen véres annak is a tenyere, aki miatt nincs a népnek kenyere!” Szép volt a kép tagadhatatlan. De sok minden történt azóta. Egy belső sugalmazás azt mondja nekem: Napjainkban kibontja szárnyait a barátság jegyében élni óhajtó, a becsületes harcra felkészült ifjúság! S mögöttük ott állunk mi öregek is a békéért, a népek barátságáért, boldogságáért. Mert akár két kezével, akár értelmében kész valaki hasznára lenni ennek a közösségnek, amelynek kötelékébe tartozik, joga van a tisztességes élethez! Ébredj Ember! Vedd kezedbe, s emeld magasra a zászlót! Békét az Embernek, növénynek, állatnak, s végét a gyilkos fegyvereknek! ...y ...ó gépállomás na felvásárlási ára. S erre azt mondják az emberek: „Nem megyek csépelni, mert olcsó pénzért megvehetett! azt a gabonát, amit a gépnél megkeresnék.” Sajnos hivatalosan ezt a dombóvári járásban ezideig nem cáfolta meg senki. Nos, mi megmondjuk, hogy hivatalos helyen felhatalmazták Horváth Józsefet, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának vezetőjét, közölje: a gabona fel- vásárlási ára — tekintettel a várható termésre — nem változik. Ne legyen hát olyan illúziója senkinek, hogy nem érdemes csépelni, mert olcsó lesz a gabona. A takarékosságról pedig csak any- nyit: május 1-ig Dalmandon a megengedettnél jóval több üzemanyagot és alkatrészt „emésztettek el” a gépek. Ennek voltak objektív okai is, de a fő ok mégis az, hogy sok volt az üres járat. Oktalanul és minden indok nélkül ide-oda furikáztak a gépekkel. Ezt a dalmandiak is tudják, éppen azért intézkedtek és megígérték, hogy az év végére rendben lesznek az anyag és alkatrész fel- használással is. ügy szó mind száz: azt mondta ^ az igazgató, a főagronómus, és a brigádvezető, hogy garancia van a vizsga sikerére ... Traktoros Nap előtt vagyunk, nem akarunk ünnep- rontók lenni, de azért szeretnénk a dalmandiakat emlékeztetni arra a jól ismert mondásra: Minden ígéret csak annyit ér. amennyit valóraváltanak belőle. — Talált tárgyak: lepedőket adtak át a rendőrségnek Szekszárdon, mint talált tárgyakat. Jogos tulajdonosuk a Városi és Járási Rendőrkapitányságon átveheti ezeket. * — A pálfai általános iskolások is részt vettek szervezetten, a nevelők és a falu vezetőinek irányításával a burgonyabogai- gyűjtésben. Egy egész napon át járták a határt és keresték a kártevőket. Egy-egy tanuló átlagosan 7—S90 bogarat gyűjtött össze és nagyobb mennyiségű leveles petét, összesen mintegy 55—60 kilogramm- nyi kártevőt gyűjtöttek össze. * — Az Országos Takarékpénztár június 1-én új takarékbetétformát hozott forgalomba: a Helyközi Takarékbetétkönyvet. Igen előnyös ez a betétfcrma azok számára, akik otthonuktól távol, üdülőhelyeken, vagy más városokban tartózkodnak és gyakran utaznak. A Helyközi Takarékbetétkönyvben elhelyezett pénzt ugyanis az Országos Takarékpénztár . bármely fiókjában és mintegy 60, fő- ! leg üdülőhelyi postahivatalban is i ki lehet venni. — A szovjet katonák felajánlották, hogy mintegy 100 fő segít vasárnap a Sárközi Állami Gazdaság Leperd pusztai üzemegységében a szőlőmun- kála toknál. * — A pincehelyi kórházba a közelmúltban meghívták a falu lakóit baráti ismerkedésre, hogy minél jobban elmélyüljön a kapcsolat a falu lakossága és a kórház orvosai, dolgozói között. * — Öntözési bemutató lesz június 17-én a belecskai Szabadság Termelőszövetkezetben. A bemutatóra több megyéből mintegy 180 érdeklődőt várnak. * — A takarékossági versenyben a középléíszámú iskolák közül az újdombóvári a legjobb: itt a tanulók atlagcsan 116.06 forintot takarítottak meg. Gerjenben 76.72, Nagymányokon 74.35, Szakályban 71.71, Fácánkertben 66.03 a tanulók átlagos megtakarítása. A dombóvári Zrínyi Hona leányiskola növendékeinek 215.43 forint az átlagbetétjük. Ez nemcsak megyei, hanem országos viszonylatban is legjobb A kiállítás után... Amiről egy véleménykönyv beszél Bezárta kapuit a Budapesti Ipari Vásár, hazajöttek a zománcgyáriak is, akik egyedül képviselték a megye iparát a kiállításon. Amikor a megnyitás napján felkerestük a Bonyhádi Zománcgyár pavilonját, Stekly Gyula elvtárs, a gyár dekortervezője, aki a vásár egész időtartama alatt ott volt a gyár pavilonjánál, még nem sokat tudott mondani, hiszen csak pár óra telt el a megnyitás óta. Annyit azonban igen, hogy amikor a kormány tagjainak bemutatták a kiállítást. Marosán elvtársnak nagyon tetszett a bonyhádi pavilon, elismeréssel nyilatkozott a gyár készítményeiről. Pedig nem a legcifrább, legcsillo- góbb készítményeit mutatta itt be a gyár, hanem olyan dolgokat, amikel részben már szériában gyártanak a nagyközönség részére és aminek a nagybani gyártására képesek. Középen volt a „kirakat”, forgó korongon gúlába rakva a különböző edények, kétoldalt pedig — jobbról egy városi balról pedig egy falusi, sárközi jellegű, a gyár edényeivel berendezett konyha. Minden úgy, mint a valóságban, csak az ínycsiklandozó illatok hiányoztak. Most pedig — már van miről beszélgetni Stekly elvtárssal. Dehát, ő nem bőbeszédű ember, inkább egy könyvet vesz elő. Nem díszkötésű könyv ez, amit ilyen alkalomra készíteni szoktak, egy egyszerű füzet. Látszik rajta, hogy a kiállításra készülve, nem „vették be a tervbe” ennek a füzetnek a beszerzését. Rajta ceruzával a felírás: „Véleménykönyv.’’ A látogatók únszolására tették ki a vásár ötödik napján. így is majdnem megtelt. Beszéljen hát — Stekly elvtárs helyett — a véleménykönyv. Nem kevés benne az elismerő bejegyzés ... „Ez a legszebb pavilon. Kakukné.” ... „Gyönyörű, gusztusos. — Dimény Lajosné" ... ... „Ilyen edényekben öröm a főzés — Borsa Józsefné.” — „Az asszonyok ilyen edényekben csak ízletes ebédet főzhetnek...” De a legtöbb beírás Bizony panaszos hangú. A vásárlátogatók azt reklamálják, hogy csak itt lehet ezeket az edényeket látni. Se szeri, se száma az olyan bejegyzéseknek, hogy „Hol lehet ezeket a gyönyörű fehér, aranyvonalas tányérokat beszerezni?” „Miért csak a szemnek gyártanak?’’ „Csak megfájdítják a szívünket!” „Sok háziasszony véleményének ad hangot a budapesti Juhászné, aki a következőket írta: „Mindezt már tavaly is láttuk, de még az idén sem kapható. Úgy látszik, csupán a vásár látogatóinak bosszantására állítják ki évről évre, mert kapni, azt nem lehet!” Alatta más írással: „Igaza van!” Más helyen: „Kár olyan tárgya kát mutogatni, melyek a valóságban elérhetetlenek. Mondjunk végre igazat! Terényiné”. Vannak aztán erélyesebb, még bosszúsabb hangú beírások is. Mint például a következő: „Kitűnőek a papírmasé asztalok és tűzhelyek. Kívánjuk, hogy annak, aki edényeket, közszükségleti cikkeket csak kiállít, de el nem ad, soha az életbe ne jusson más, csak papírmasé bútor!" Az egyik látogató csak a következőkben tudta összefoglalni véleményét: „Vér- fc.rraló pimaszság ez az edénykiállítás’’. Persze, nem hiányzik a humor sem a bejegyzésekből. — „A kiállított edények oly gyönyörűek, hogy az. ember nem tudja eldönteni, melyiket is venné meg. Még szerencse, hogy a boltokban nem kaphatók” — írja „Egy gondterhes háziasszony”. Két tizenhat éves kislánynak is nagyon tetszik minden, és azt kérdezik, hogy mire felnőnek, ez mind kapható lesz-e. Sokan egyenesen felszólítják a gyárat, „rendeléseket adnak le”, hogy az ő boltjukba szállítson ezekből • az edényekből. Többen hiánycikkek gyártását reklamálják. Az egyik asz- szeny elsírja panaszát, hogy „Két sorozat piros edényem van, fedő nélkül. Minden lapos tányérom elpatta- nik, mert azt használom fedőnek Mit tegyek?” Mások vizesvödröt, kis éjjeli edényt kérnek. Több bejegyzés airól tanúskodik, hogy írójuk azt hiszi, csak külföldre gyártanak ilyen szép edényeket és megkérdezik: „Talán külföldre menjünk vásárolni ezek bői?” — Kovács István Gyuláról a következőket írja: „Az újság szerint négy—ötszörösét gyártja az ipar a háború előttinek és most ötödrésze sem kapható, mint akkor. Hol van, amit gyártanak?’’ Persze sokan nem tudják, hogy a bonyhádi gyár akkor három mázsa zománcedényt gyártott egy nap alatt, azt is csak akkor, ha jó idő volt, mert csak a napon lehetett szárítani, most ennek több, mint húszszorosát gyártja. Ennek pedig csak egy tizede kerül exportra. Ma az igények nagyobbak. Hiába kerestük a könyvben, olyan bejegyzés nincs, hogy nem tetszik a kiállítás. Azt is csak Stekly elvtárs mondja el, hogy volt egy öregúr, aki nagyon csóválta a fejét a sok szép edény láttán és — minden bizonnyal egyedülálló — véleménye az. volt, hogy „Máma ilyen hívságokkal törődnek az emberek, nem gondolnak a túlvilági életre.” — A könyvbe már nem írta be. Dehát, próbáljuk megadni a választ a sok panaszos, bosszús bejegyzésre. A legilletékesebbhez, Nagy elvtárshoz, a gyár igazgatójához fordulunk felvilágosításért. Valóban hsak a kiállításra készítették ezeket az edényeket? — A kiállított tárgyak bármelyikét készek és képesek vagyunk sorozatban gyártani. Csak az szükséges, hogy a kereskedelem rendeljen. Itt van a Népszabadságban reklamált kisméretű éjjeliedények példája. Az ipar már leszállította azt a mennyiséget, amit a kereskedelem ebből rendelt. Most megbízást kaptunk újabb tízezer db 16, 18, 20 centiméteres éjjeliedény gyártására, amit terven felül elvállaltunk és június 30-ig leszállítjuk az utolsó darabot is. Fedőből rengeteg van raktáron. Ehhez is csak az kell, hogy rendelje meg és vigye el a kereskedelem. A kiállítás tehát — nemcsak bemutató volt a nagyközönség részére, hanem „felhívás keringőre” a kereskedelemnek címezve. Most tehát a kereskedelmi szerveken a sor, mert ugyebár a „Katit” is csak úgy „köny- nyű táncba vinni” ha maga is akarja. J. J. Munkavédelmi és balesetelhárítási kiállítást rendezünk, melyre mindenkit szeretettel meghívunk. Nyitva Szekszárdon a Múzeumban 1958. június 2-től 8-ig minden nap 9—12-ig és 14—18 óráig. Pakson 1958. június 12-től 15-ig, Dombóváron 1958. június 19-től 22-ig, Bonyhá- don és Tamásiban 1958. június 25-től 29-ig. Iiéldunántúli Áramszolgáltató V. Üzletigazgatósága Szekszárd. A Bonyhádi Zománcművek üzemi bölcsődéjébe képesített gyermekgondozónőt keres bölcsődevezetői állás betöltésére. Egyedülállónak lakást biztosítunk. Jelentkezni és bővebb felvilágosítást kérni a Bonyhádi Zománcművek Személyzeti Osztályán lehet: Telefon: 51.
