Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-29 / 152. szám

1958 június 29. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 9 Még egyszer a kocsolai termelőcsoportok helyzetéről Eredményekben gazdag munkaesztenddt hagyott maga mögött a szekszárdi Zeneiskola Alig három hét leforgása alatl két alkalommal is elég terjedelmes cikkben foglalkozott a sajtó a ko- csolai Rákóczi és a Búzakalász Ter­melőcsoportok helyzetével. Miután a Tolna megyei Népújságban és a Népszabadságban közölt cikk hom- Ickegyenesen ellentétes áll pontot foglalt el ebben a kérdésben a me­gyei pártbizottság mezőgazdasági osztálya, a járási pártbizottság és a járási tanács a cikkek nyomán meg vizsgálta a helyzetet. A járási párt- bizottság egyik cikket sem tartja megfelelőnek arra, hogy a mezőgaz­daság szocialista átszervezését elő­segítse; a Tolna megyei Népújság cikkét a termelőcsoporton belüli ha­tása miatt, míg a Népszabadságban közölt Salamon elvtársnő cikkét a termelőcsoporttagok és az egyénileg gazdálkodók közötti kapcsolat ala­kulására tartja károsnak. A vizsgálat során az említett szer­vek a következőket állapították meg: mindkét cikk a helytelen in­formálás eredményeként született meg, éppen ezért mindkét cikk­ben ténybelileg több hibás tétel és helytelen következtetés van. II ftSzség közvéleménye szerint a vitában szereplő Rákóczi és Búzakalász Termelőcsoportokban — Salamon elvtársnő cikkével el­lentétben — a közös munkát sok esetben napszámosokkal végeztetik el, különösen az oda belépett kü­lönböző községi funkcionáriusok. A vizsgálat eredményeként megálla­pítható, hogy bizonyos alapja van a közvélemény ilyen alakulásának. Valóban létezik a termelőcsoportok­nál a napszámosok alkalmazása. Az elmúlt napokban Koczka András, aki a Búzakalász Termelőcsoport tagja, más csoporttagoktól elvállal­ta a burgonya töltögetését. A vál­lalt munka elvégzésére maga mellé vette Márton Gyulát, akinek nap­számként 50 forintot fizetett. A me­gyei tanács szövetkezeti csoportjá­nak vizsgálata szerint Keller Adám, a községi szövetkezeti kocs- máros Wéber Jánost alkalmazza az aratási idényben, akinek munká­jáért naponta 100 forintot fizet napszámbérként. A kivizsgálás so­rán a megkérdezettek közül senki nem látta, hogy Selmeczi János szö­vetkezeti ügyvezető családja dolgo­zott volna egyetlen alkalommal is a közös földterületen. Selmeczit pe­dig éppen elfoglaltsága miatt kép­telennek tartják arra, hogy maga művelje meg a ráeső földterületet. Selmeczi a községi tanácsnál elis­merte, hogy a munka elvégzése ér­dekében alkalmaz napszámost. Amikor megállapítottuk, hogy a termelőcsoportba tömörült különbö­ző funkcionáriusok egy része a Tol­na megyei Népújság állításainak megfelelően napszámosokat alkal- ' máz, meg kell mondani, hogy mind a községi tanács, mind a község közvéleménye és az információk alapján a Tolna megyei Népújság is a tényleges helyzetet eltúlozza. Nem veszik figyelembe a termelő­csoportok egy éves fejlődését, a fellotSés tendenciáját, amely egyre inkább pozitív irány­ba hat, amit a többi között az egy­re csökkenő napszám is mutat. Amit a Búzakalász Termelőcso­port baromfi neveléséről írt Sala­mon elvtársnő — vizsgálataink szerint — helytállóak. Sajnos a köz­ség lakossága, valamint a községi tanács a Tolna megyei Népújságban felvetetteknek megfelelően ismeri a helyzetet. A Tolna megyei Népúj­ság az idevonatkozó információit a községi tanácstól szerezte, s azt az illetékes megyei szerv is megerősí­tette. Amikor a vizsgálatban részt­vevő szervek egyetértenek a Nép- szabadság idevonatkozó megállapítá­saival, kijelentik, hogy a baromfi- tenyésztésnél csak akkor tekintik véglegesnek és helyesen megoldott­nak a kérdést, ha a csoport tagjai közül valamennyien részesülnek a baromfitenyésztésből, vagyis ha az rövid időn belül a termelőcsoport összességének vagyonát képezi. A Népszabadságban megjelent cikk arra enged következtetni, hogy az említett községben a két ter­melőcsoportban minden rendben van. Ez nem áll fenn. Erre utal egyébként a járási pártbizottság 1957. november 16-i határozata, amely többek között említést tesz a kocsolai termelőcsoportokról, mint olyanról, amelyek nem tartják be az alapszabályt, többségükben egyé­nileg gazdálkodnak de ugyanakkor részesülnek a kedvezményekben A határozat személyesen Tóth Jó­zsef elvtársat, a községi tanács el­nökét teszi felelőssé — mint a párt- bizottság tagját —, hogy ezt a hely­telen állapotot számolja fel. Az alapszabályellenes működés — bár kisebb mértékben mint elő­zőleg — ma is fennáll. Amikor az alacsonyabb típusú termelői társu­lások védelméről van szó, szüksé­ges megemlíteni — éppen a terme­lőcsoportok érdekében —, hogy van például a Búzakalász Termelőcso­port tagjai között olyan, aki 13 és fél hold földjét nem vitte be a kö­zösbe, hanem kishaszonbérletbe ad­ta ki Taracski Józsefnek, Ekkert Györgynek, Pravics Lajosnak, Kó- kai Istvánnak, Oszbach Józsefnek és Tillmann Ferencnek. A Tolna megyei Népújság cikk­írója Tóth József elvtárstól szerez­te azt a helytelen információt,- hogy a községi tanács kérte a két termelő­csoport feloszlatását. Ez a való­ságban nem történt meg, csupán ar­ról van szó, hogy a községi ta­nács kérte \a járási tanács pénz­ügyi osztályától, mivel a csoportok alapszabályellenesen működtek a 20 százalékos adókedvezmény megvo­nását. Ez meg is történt. Miután az adókedvezmény megvonása nem mezőgazdasági osztályra tartozik, így természetesen nem állnak azok a tételek sem, amelyek Schmidt Já­nosra vonatkoztak. A kivizsgáló szervek helytelení­tik, hogy sem a Tolna megyei Nép­újság, sem a Népszabadság cikk­írója nem szóltak arról a barátság­ról — sőt Salamon Magda egyene­sen irigységről beszél —, amely termelőcsoporttagok és az egyéni­leg gazdálkodók között az elmúlt esztendőben kialakult. Nem vették észre a cikkek szerzői, hogy a tszcs tagok és az egyéniek igen sok esetben segítik egymást, különösen akkor, amikor a mező- gazdaságban egyszerre jelentkezik a munkák zöme. Igaz, s ez mentségükre legyen mondva, sem a községi párt- szervezet, sem a községi tanács — amely pedig ott él a faluban —, nem figyelt fel erre. Ez pedig sok­kal jelentősebb, nagyobb súllyal esik latba, mint azok a hiányossá­gok, amelyek jelenleg még fennáll­nak. A hibák felszámolása érdekében a kivizsgáló szervek úgy vélik, hogy a termelőcsoportok felszámolása he­lyett a községi tanács és a községi pártszervezet vezetőinek sokkal töb­bet kell a termelőcsoportokkal, mint szocialista szektorokkal, foglalkoz­niuk. Ezeket az alacsonyabb társu­lási formákat is épp úgy szocialista szektornak kell tekinteniük, mint ahogy annak idején a Vörös Csillag Termelőszövetkezetet tekintették. Je lenleg, sajnos, sem a tanács, sem a pártszervezet — éppen a tőlük való elzárkózottság miatt — nem is­merik kellően a csoportok minden­napi életét, gondjait, s a tények helyett, azok ismerete nélkül a szó­beszéd alapján — amely nem min­den esetben felel meg a valóságnak — tájékoztatják a felsőbb szerveket és a sajtó munkatársait. György József K. Balog János A szerkesztőbizottság nem ért egyet Salamon elvtársnő cikkének hangjával és az ilyen megállapítá­sokkal: „a fokozatosság elvéről annyit tudnak, hogy az egy lenini elv és pont”. Ez a megállapítás is, mint a cikkben több hasonló kö­vetkeztetés minden alapot nélkülöz. WÏSSÏÔ! Gyűjtsünk fehérürmöt A fehérüröm fiatal leveles hajtá­sait gyűjtsük. Gyomorerősítő, ét­vágygerjesztő, emésztést előmozdító, vértisztító, bélféreg űző hatású. A gyógyászatban az úgynevezett ke­serű teakeverékek alkatrésze. Alko­holos kivonatát rovarcsípés ellen, az élősdiek elűzésére használják Gyökér pora a gennyes daganatokat és furun- kulusokat kifakasztja Amit a szérűk kijelöléséről tud­nunk kell A szérűk kijelölésénél már előre biztosítani kell az asztagok célszerű -elhelyezését. Az asztagok, illetőleg maga a szérű olyan helyen legyen, ahová a víz nem fut össze. Ne legyen közel lakóépülethez, vagy közvetlenül az úthoz. Célszerű, ha ikerasztagokat rakunk. Az ikerasztagok egymással párhuzamosan és egymástól olyan tá­volságban legyenek, hogy ülepedésük után a cséplőgép az oldaldeszkák le­eresztése után éppen elférjen közöt­tük. Óvjuk a gabonakereszteket az eső ellen A keresztekbe a kévéket úgy rak­juk össze, hogy a csapadék víz, a kévék töve felé folyjon, így még a nagyobb esőzések idején sem ázik be a gabona. Az alsó kéve kalászait hajtsuk be, mert különben — különö­sen rozsnál — ez a kéve könnyen „leragad”. A kereszteket jó erősen kössük le, hogy a nagyobb szél se tudja szétdobni. A keresztekbe rakott gabonában a baromfi és sertés igen sok kárt tehet, ne engedjük tehát az állatokat a tarlóra. A szalmadarázs elleni legjobb módszer A szalmadairázs lárvája (a szárku­kac) aratás idején már az általa tönkretett gabonaszár földfelszínen levő csonkjában tartózkodik és szö­vedékben várja a, tavaszt. Szovjet adatok szerint az idejében végzett tarlóhántás megfelelő védekezésű mód a szalmadarázs ellen. A répamagvak cséplésénél gyakran előforduló helytelen mód­szert kiküszöbölhetjük, ha a répa­magvak cséplésénél rendes dobot használunk 500—600 percenkénti for­dulattal. A dobkosarat lemezzel nem szükséges bevonni; közepén 50—60 milliméterre állítjuk. Például a ta­karmányrépamagnál árparostát tu­dunk leginkább használni. A rostákra kis széláramlatot eresztünk. A toklá- szolót és az osztályozóhengert nem használjuk. A vetőburgonya nyári ültetése A vetőburgonyát június 15-től jú­lius 15-ig ültetjük. Ezen a határidőn belül előbb a kései érésű fajtákat, majd a középérésű fajtákat, legké­sőbben a korai érésű fajtákat kell kiültetni. Aszerint, hogy az egyes fajtákat mikor ültetjük ki, kell kez­deni a vetőburgonya jarovizálását (előcsíráztatását). Az ültetésnél 70 cm sor és 35 cm növénytávolságot tartsunk be. Az ültetés mélysége ho­moktalajon 15 cm közepesen kötött talajon 10—12 cm legyen, 8 cm-nél sekélyebben még kötött talajon se ültessünk. Hol lesz vásár? Országos állat- és kirakodó vásár lesz:- június 30-án, hétfőn: Ozorán. Július 2-án, szerdán: Hőgyész, Tab, Villány. Július 3rán csütörtök: Sásd. Július 5, szombat: Szabadbattyán. két és fél esztendős múltra visszatekintő szekszárdi zene­iskola szerdai tanévzáró hangverse­nyéről már beszámoltunk olvasóink­nak. Husek Rezső tanévvégi beszá­molója azonban több olyan adatot tartalmazott, amellyel foglalkoz­nunk kell. De a hangverseny is több olyan gondolatot vetett fel ben­nünk, amelyre feltétlenül vissza kell térnünk. Megállapította az igazgató és ezt a megállapítást támasztotta alá a növendékhangverseny is, hogy a nö­vendékhangversenyeknek és a vizs­gáknak a színvonala az elmúlt esz­tendőhöz viszonyítva jelentős fejlő­désről ad számot. A zeneiskola ne­velőtestülete elmúlt esztendei mun­kájával is kivívta mind a párt-, mind a tanácsszerveknek a meg­becsülését és a megyei tanács ápri­lis 23-i ülésén dicséretben részesí­tette a testületet odaadó munká­jáért és a város kulturális életében a zeneiskola által betöltött sze­repért. Szólt az igazgató az elmúlt év hangverseny-eseményeiről is. Meg­tudtuk a beszámolóból, hogy a ze­neiskola tanárad 9 alkalommal, bu­dapesti és pécsi vendégművészek 4 alkalommal hangversenyeztek Szek- szárdon, míg növendékhangversenyt 12-szer rendezett az intézet. Ezen­kívül a tanári kar tagjai különböző társadalmi szervek felkérésére 17 alkalommal működtek közre rendez­vényeken. összesen tehát 42 alka­lom jelzi az intézet tevékeny­ségét, amely azt jelenti, hogy szin­te minden hétre jutott egy-egy esemény. A köszönet hangján szólt Husek igazgató a párt és a megyei tanács részéről az elmúlt esztendőben meg­nyilvánult erkölcsi és anyagi támo­gatásról, amelyek lehetővé tették azt, hogy a hangversenyidény vég­eredményben a nehézségek ellenére sem zárult ráfizetéssel. I? eszélt arról is, hogy milyen hihetetlen érdeklődés mutat­kozik meg az intézet működése iránt. Az elmúlt tanévben a zene­iskolában 250, a munkaközösségben 300, magánosoknál mintegy 50 nö­vendék tanult zenét. Ez tehát azt jelenti, hogy ma Szekszárdon a ze­nét tanulóknak a száma körülbelül 600 körül van. A tanév befejeztével pedig 100 előképzős kopogtat felvé­telért a zeneiskola ajtaján, pedig mindössze 20 üres hely áll rendel­kezésre. Ez a körülmény ismét fel­veti a zeneiskola fejlesztésének a szükségességét. Nem közömbös ugyanis a város kulturális élete szempontjából az, hogy milyen utánpótlást kap a vá­ros aktív zenei élete és a zeneked­velők tábora. Akik ma a zeneisko­lában zenét tanulnak, néhány ess- tendő múlva a felnőttek sorába lép­ve elsősorban fognak majd után­pótlást biztosítani a hangversenyek számára. Ez pedig azt jelenti, hogy Szekszárdon a hangversenyélet né­hány esztendő leforgása alatt soha nem látott magaslatokra emelked­het. Szekszárdnak hagyományai vannak ezen a téren. Ha csak a Liszt Ferenc szekszárdi tartózkodá­sával kapcsolatban, a múlt század­ban rendezett hangversenyekre, vagy az 1947—49-ben megrendezett 30 hangversenyből álló sorozatra gondolunk, akkor lehetetlen nem éreznünk, hogy komoly követelmé­nyeket támaszt velünk szemben a jelen is és ennek a követelménynek a még oly kedvező zeneiskola adta keret ellenére is csak úgy tudunk megfelelni, ha az arra hivatott szervek olyan összefogással végzik munkájukat, mint amilyet az elmúlt esztendő is mutatott. li/f indent egybevetve, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a zeneiskola mind pedagógiai téren, mind pedig a hangversenyélet fej­lesztése terén dicsérendő eredmény­nyel működött az elmúlt esztendő folyamán és töretlen volt az a fej­lődés, amely a zeneiskola szervezé­sével 1956 januárjában megindult T—Ê Nagyssékelyben as idén már minden utcában less járda A nagyszékelyi tanács is nagysza­bású községfejlesztési tervet dolgo-i zott ki Ennek az egyik legjelentő­sebb pontja az, hogy az idei évben már minden utcában építenek jár­dát, ahol eddig még nem volt. Össze­sen 1200 méter hosszú járdát építe­nek az idei évben. A járdaépítéshez szükséges mintegy 50 000 forint ér­tékű anyagot a községfejlesztési alap-) ból vásárolják meg és ezenkívül biz­tosítanak mintegy 24 000 forint ér­tékű társadalmi munkát is. Úgy szer­vezik meg a járdaépítést, hogy a sa­ját háza előtt mindenki saját maga végzi el a szükséges munkálatokat egy-egy szakember irányításával. Már eddig közel egymillió forinttal segítették a szülői munkaközösségek megyénk iskoláit A most befejezett tanév folyamán is jól dolgoztak a Tolna megyei szülői munkaközösségek s mindenütt jelentős összeggel segítették elő az iskolák munkáját. • Évente kétszer, márciusban és októberben végez fel-, mérést a megyei művelődésügyi osz­tály a támogatás összegének megál­lapítására. A márciusi felmérés sze­rint az év első részében 650 000 forin­tot juttattak szülők az iskoláknak, az egy tanulóra eső átlag elérte a 15 forintot. A második időszak felméré­se még nem történt meg, arra csak októberben kerül sor, a szakemberek becslése szerint azonban már eddig megközelítette az összes támogatás az egymillió forintot, októberig vi-, szont mintegy másfél millió forintra fog növekedni. Ez annyit jelent, hogy az egy tanulóra eső átlag is megha­ladja majd a harminc forintot. A szülői munkaközösségek révén juttatott tekintélyes összegből, illetve nagyértékű társadalmi munkával számos régi tantermet kijavítottak, rendbehoztak, másutt az iskolai szer­tárakat, könyvtárakat bővítették. A tanács csupán a cementet biztosítja Ahány község, úgyszólván, annyi módja van a községfejlesztésnek. Egyik helyen aránylag nagyobb szá­zalékban állapították meg a község­fejlesztési hozzájárulást és kevesebb társadalmi munkát végeznek, másutt viszont a hozzájárulás összege keve­sebb és több a társadalmi munka. Végeredményben mindegyik módszer ugyanahhoz a célhoz vezet. Gerjen azok közé a községek közé tartozik, ahol a községfejlesztési hozzájárulás kevesebb. Itt a hozzá­járulás mértékét négy százalékban szavazta meg a tanácsülés, a lakos­ság nagyobb mértékű társadalmi munkája mellett. A közeljövőben kezdődik meg a községben összesen ezer méter hosz- szúságú járdaépítés. A tanács csupán a cementet biztosítja a községfejlesz­tési alapból. A község lakossága pe­dig — amelyet a járdaépítés érint — fizeti a szakmunkást, elvégzi a segéd­munkát — vagy fizeti — és az elő­készítő földmunkát. A terv az, hogy a járdaépítést egy héten belül megkezdik. A számítások szerint naponta mintegy 140 méter hosszúságú szakasz készül el, eszerint pedig egy hónap aiatt elkészül áz egy kilométer hosszúságú járda.

Next

/
Thumbnails
Contents