Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-27 / 150. szám

1958 június 27. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÂG 5 UJ tanácsház, kultúrotthon... a leendő kultúrotthon. Lényegében egy épület lesz a kettő, mivel az új tanácsház a réginek oldal­szárnya lesz, azt pedig kultúrott- honná alakítják át. Nagyon meglátszik Gerjenben a kultúrház hiánya, hiszen a fia­talságnak alig van szórakozási le­hetősége. Elvétve néha egy tánc- mulatság, évente egy-két műsoros rendezvény, más egyéb alig. Már három évvel ezelőtt megkezdték az előkészületeket a kultúrházépítés- re, az építési anyag nagyrészt ren­delkezésre állt, kijelölték a kultúr­ház helyét is. Végül is aztán vala­miképpen nem felelt meg a kijelölt hely, majd a második, sőt a har­madik sem, ráadásul az épület­anyagot mindig az újabb helyre fu­varoztatták, de a kultúrház építése csak nem akart megindulni. A TEL FOLYAMÁN aztán új elgondolás született meg. A jelen­legi tanácsháza hatalmas épületét a kislétszámú tanácsapparátus nem használja ki, alakítsák át azt kul- túrházzá, a meglevő anyag felhasz­nálásával pedig építsenek új ta­nácsházat — ez sokkalta kevesebb költségbe kerül, főleg, ha a lakos­ság társadalmi munkával hozzájá­rul az építkezéshez. A munka rövidesen megindult. A községbeli kőművesek egymás után ajánlották fel munkájukat, de rajtuk kívül az állami gazdaság kőművesbrigádja is részt vállalt az építkezésből. Eddig 12 munkanapot dolgoztak le. Mivel a kultúrház elsősorban nekik biztosít szórakozást — lel­kesen vállalnak részt a társadalmi munkából a fiatalok. A termelőszö­vetkezet KISZ-szervezetének lány­tagjai — Holler Mária, Farnek Ju­lianna, Lacza Ilona, Horváth Te­réz, Szabó Katalin — brigádot ala­kítottak és egész napon keresztül téglát tisztítottak, maltert hordtak, végezték, amilyen munka éppen adódott. De kivették részüket a munkából a községi KISZ tagok — Szabó Zsuzsa, Kosztolányi Teréz, Vajda Erzsébet, Gerenday Pál — is. A TANÁCSTITKÁR nyilvántar­tása szerint a község lakossága ed­dig 4600 forint értékű társadalmi munkát végzett. Persze, a kinti munkák lefoglalják most az embe­reket, s így gyakran megtörténik, hogy a tanács dolgozói szállnak be”. így tehát az év során megoldó­dik a nagy kérdés, meglesz a kul­túrház Gerjenben is, 25 méteres nagyteremmel, beépített színpaddal, lesz új tanácsház is és az egész, a saját anyag felhasználásával, a nagymértékű társadalmi munkával valamivel több, mint 80 000 forint­ba kerül. Ugyebár nem is olyan sok ez? Hja, kérem, ha összefog a község lakossága ... B. I. A !©gsze munkára készülnek a szövetkezetiek és egyéniek Hatalmas a dombóvári határ, sű­rűn váltogatja egymást a minden­nap sárgább gabonatábla. Napok­kal ezelőtt megkezdődött az őszi árpa aratása és egy hét múlva már az aratás közepében járnak. E nagy munkára különösen készülődnek a szövetkezetiek, és e készülődést természetesen nem napokkal ez­előtt kezdték meg, hanem már az ősszel. Jól indult a kezdet, igazol­ják ezt az alábbiak. Az elmúlj vasárnap több dolgo­zó paraszt tapasztalatcsere látoga­táson vett részt a helybeli Vörös Sugár Termelőszövetkezetben. Az állatállományon kívül ebben az évben különösen nagy gondot fordított a betakarodási ké­relmek felülvizsgálására. Ugyanis, ha a gazda betakarodási engedélyt kért, de a helyszíni szemle során a hely nem felelj meg a tűzrendésze- ti szabályoknak, akkor az enge­dély kiadását megtagadták és a gazdának a közös szérűre kell ta­karodni. A gazdák több mint 100 kérelmet nyújtottak be és a hely­színi felülvizsgálás során csak 40 gazda kapta meg a betakarodási engedélyt. A község határában ÖT KÖZÖS SZÉRŰ lesz, ahova a teljes létszámú csép- rőmunkacsapatok biztosítva van­nak. MEGTEKINTETTÉK A HATÁRT is. Egy gyönyörű, valóban termést ígérő búzatábla mellett ha-;u ladtak el, amelytől alig száz méter-jj nyíre, a dűlő másik oldalán a szö-v vetkezet tábláját megcsodáló gazdag jónak nem mondható búzája terült;/) eL $ — Ezt a szövetkezeti táblát ér-*), demes megnézni — mondotta Boda(({ Antal, az említett 10 holdas gazda.j{( — Hát ez a rossz búza kié lehet?, j — mondotta azonnal a községi ta-^' nács elnöke. K — Az bizony az enyém — vála-jü szólta valamivel halkabban. — AzJj isten tudja, hogy ezek a szövetke.ty zetiek mit csinálnak azzal a föld-W del, hogy nekik kétszer annyit te-M rém, mint nekem. .jj A gazda elismerésére valóban rá-y szolgál nemcsak a Vörös Sugár Tsz({ egy, hanem valamennyi táblája ésjí( a több termés elérésében nincs ör­döngösség. A nagyüzem előnyei mu­tatkoznak itt. Jobb a talajmunka, több trágya jut és a követelmény­nek felel meg az elővetemény. Egyszóval az a tapasztalat, hogy! a két tsz legalább Érdemes még arról beszélni, hogy július 15-ig valamennyi pa­rasztnegyedben tanácstagi beszá­molók lesznek. Ezeken az összejö­veteleken a gazdák megbeszélik az azonnali tarlóhántás, a másodve­tés és a napraforgó zöldtrágya ve­tés fontosságát. A nyár legszebb munkája, az aratás élőt állnak a dombóváriak is. A szövetkezetiek nagy remé­nyekkel várják a cséplési eredmé­nyeket, és az egyéniek... biztosan arra gondolnak, hogy jövőre a szö­vetkezetben mégegyszer annyi gabonát fognak kapni, mint amennyi nekik termett egy évvel ezelőtt. P. R. Emelkedő színvonal, nagyfokú igényesség jellemezte a zeneiskola évzáré növendékhangversenyét A két és féléves múltra vissza­tekintő szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskolában a bizonyítványok kiosztása után ünnepélyes növen­dékhangverseny zárta be a tan­évet, amelyen a Zeneiskola leg­jobb növendékei jutottak szóhoz. Husek Rezső igazgató üdvözölte a nagytermet zsúfolásig megtöltő érdeklődőket és adott beszámolót az elmúlt esztendő eseményeiről. Beszéde végén jutalomkönyvet osztott ki az intézet legjobb nö­vendékeinek. Ezután Paálné Falus Edit konferálása mellett egymás után peregtek a hangverseny mű- sorszámai. A harmadik tanévzáró hangver­senyre megnövekedett igényekkel, felfokozott várakozással üJ);ünk be a terembe és a három órás mű­sor után azzal a szilárd meggyő­ződéssel távoztunk, hogy a Zene­iskola Husek Rezső irányításával és a tanári kar áldozatos munká­ja révén az évről évre növekvő igényeket is várakozáson felül elé­gítette ki. Végigtekintve a székso­rokon, amelyeken bonyhádi, tol­nai, bátaszéki, zombai stb. érdek­lődőket is láttunk, önkéntelenül is az jutott eszünkbe, hogy ez a ze­neiskola nemcsak a szekszárdiaké, de az egész megyéé és nemcsak Szekszárd, de az egész megye büszkén vallja a magáénak. A szólisták közül ezúttal a zon­goristák és a hegedűsök aratták a legnagyobb sikert. Elsősorban Thész László elmélyült, érett zon' gora- és Lázár Nóra hegedű játé­kát kell kiemelnünk a rendkívül sok jó teljesítmény közül. Rajtuk kívül Gálos Ágnes (zongora), Tor- nóczky Ferenc (hegedű) és Péter Judit (zongora) teljesítménye emelkedett az átlag fölé. De dicsé­retet érdemel Váróczi Klára (zon­gora), Besenyő Hedvig (ének), Baj­házi Árpád (ének), Cziráky Erika (zongora) és Spanicsek Attila (fagott) produkciója is. A kórusok közül a Liszt Ferenc kórus ezúttal is a már megszo­kott igényességgel énekelt, a gyer­mekkórus pedig lényegesen job­bat produkált, mint az elmúlt al­kalommal. Bájos volt az előkép- zősök bemutatója is. Végül a sok dicséret mellett említsük meg azt is, hogy a jövő­ben még az ilyen növendékhang­versenyek időtartamát sem sza­bad két óránál hosszabbra mére­tezni, mert az igen fárasztólag ha­tott nemcsak a sok piciny érdek­lődőre, de a felnőttekre is. És ha a szereplők számát nem is lehe­tett csökkenteni, egy-egy szerep­lő játékát egy darabra kellett vol­na korlátozni és a sok ismétlést is el lehetett volna hagyni. Laboratóriumban, lepkék és bogarak között Tudomásul vette a közvélemény, hogy Fácánkerten van a központja a növényvédő gépállomásnak, amelynek legfontosabb feladata a növényi kártevők irtása, porozása, permetezése. Arra már kevesebben gondolnak, hogy e munkák mel­lett az állomás laboratóriumában milyen fontos munkát végez Ma­daras Károly, a laboratórium veze­tője. Mi a legfontosabb feladata a laboratóriumi munkának? A válasz tolmácsolását kezdjük azzal, hogy a legfontosabb feladat a prognózis megállapítása, a pontos adatgyűjtés. Ennek érdekében 15 helyen végeznek adatfelvételező megfigyeléseket és ezek során az egyes kártevőkre vonatkozó esete­ket figyelik meg. Az így kapott adatokat feldolgozzák, amelyből következtetni tudnak a következő évben várható fertőzésre. A répa- barkó-fertőzés megállapítása ese­tén a következőképpen járnak el: ellenőrzésre háromszor kerül sor. Először tavasszal, a kártevő előbú- jásakor, amikor egy négyzetmé­ternyi területen összeszedik a talált répabarkót, másodszor ugyanezt a munkát végzik el, amikor a répa már öt, hat levelet hozott és har­madszor a répa felszedése után. A ’hármas adatból ltudják kiszámíta­ni, hogy a vizsgált területen és kör­nyékén a következő évben milyen fertőzésre lehet számítani. A megye különböző területén öt község határában figyelik a külön­böző időben előforduló és megjele­nő tourgonyabogarakat, annak to­jás, báb és lárva alakjából arra tudnak következtetni, hogy az át- fejlődés időszaka (tojásból bábbá stb.) meddig tart és mikorra vár­ható a legközelebbi rajzás. A je­lenlegi megfigyelések alapján jú­nius 20—21-e között találtak bábo­kat, ami azt jelenti, hogy a boga­rak zöme július 5—10-e között vár­ható. A növényvédő gépállomás labo- 'ratóriumában téhát a dohány sző- :iő és burgonya kártevőinek és be- I tegségeinek sokoldalú megfigyelé­sét végzik. Ez a munka legalább ■olyan fontos, mint a fertőzött terü­ltetek porozása, permetezése. I Az elmondottakon kívül az állo- Imáson látható egy önműködő fény- I csapda. A csapdát sötétedéskor ■gyújtják meg és a 100 Wattos égő [csalogatja az éjjeli rovarokat. A Ifénybe tévedő bogár, lepke a kloro- jformtól elbódul és könnyű zsákmá- ■nya lesz a kutatóknak. Az így ösz- I szegyűjtdtt > rovarokból, lepkékből I tudják megállapítani, hogy a kü­lönböző rovarfajták mikor és med- ■dig jelentkeznek. Az összegyűjtött [rovarokat, lepkéket Budapesten a INövényvédelmi Kutató Intézet dol­gozza fel. ■ Kísérletet végeznek a fácánkerti [Vörös Hajnal Termelőszövetkezelti- Iben annak megállapítására, hogy I különböző külföldi növényvédősze- ■rekkel egyes növények gomba- és [bogárkártétele elten hogyan tehet I Védekezni. Emellett peronoszpóra [előrejelzést is adnak. A csapadék ■és a napi középhőmérséklet alap­iján a lappangási időből ki tudják Iszámitani, hogy mikorra várható a [fertőzés. Az elmondottak mellett még egy [munkát végez a laboratórium: iszaktanáccsal szolgál. Ha valaki ál­tala ismeretlen bogarat, lepkét vagy egyéb kártevőt talál, elküldi [a laboratóriumba, ahol megállapít­ják, hogy milyen kártevő, hogyan [kell védekezni ellene. ■ Nemcsak a szántóföldön, a labo­ratóriumban is folyik a harc a kár­tevők elten. A k e f e k ö t rr o 4—5 MÁZSÁVAL TÖBB GABONÁT "termel holdanként, mint az egyéniig gazdák, annak ellenére, hogy föld­jeik szomszédságban vannak és aJ kedvezőtlen időjárás is egyformán}] sújtotta őket. A szövetkezetiek mellett aratás-Sl ra, cséplésre, behordásra készülnek^ az egyéni gazdák is. Okulva azjj 1955-ös év esős aratásán, a gazdákfl egymást segítik a behordásban,* hogy ha megkezdődik a munka,3 gyorsan haladjon. A községi tanács^ » Az irodában találkoztam vele. Csendesen, halkan kopogott, mi akik bent beszélgettünk, saját hangunktól alig hallottuk meg, csak arra lettünk figyelmesek, amikor belépett, s jó napot kö­szönt. önkéntelenül is végig néz­tem a belépőt. Magas, erős em­ber, fején amolyan zsoké sapka szerű valami, kezében egy köteg füstcsőkefe. Karjára egy kampós bot volt akasztva. A kampós bot fehér volt. Ismerőseim, akikkel az irodá­ban tárgyaltam, bemutatják a jö­vevényt. — Esztegár, Esztegár László vagyok, örvendek ... Azután leült az egyik székre. Nem mutatta senki, hogy hol a szék. Alig észrevehető mozdulat­tal kereste meg a szék karfáját, igazított rajt egy kicsit, azután leült. Amíg mellettem a főköny­velő folytatja az előbb félbeha­gyott témát, futópillantásokkal kísérem Esztegárt. Figyel. Néz fe­lém, de a fülével „lát”, s amikor az ő szakmai munkájáról beszé­lünk, feláll székéről, közelebb jön, s mutatja a munkát, amit ezelőtt félórával készített. Erős kefék. Próbálom a szőrét... hú- zom-húzom, de nem akar enged­ni... — Ügy látszik ez erősebb, mint a borotva ecset amit az üzletben lehet vásárolni! — Igen, persze... — mondja olyan meggyőződéssel, mintha an­nak erősebbnek kellene lenni, mintha ez törvényszerű lenne. A hivatalos intéznivalókkal vé­geztünk. Esztegár László szíves szóval invitál, nézzem meg a mű­helyüket, hogyan készítik a kefét. — Tudom maga is készített ke­fét, amikor iskolába járt, de ez más, mi másképpen dolgozunk. A meghívásnak eleget téve ka­romat fogja és megszólal: — Majd elvezetem a műhelybe, csak jöjjön mellettem. Nem vagyok ismerős Simontor- nyán, nem tudtam, hol van a ke- f ekető műhely, mit tehettem? „Kérem, vezessen.” Indul előttem, a fehér bot segít­ségével sietősen. A műhelyben bemutat a lányoknak s meséli munkájának szépségét. — Ez egy munkás „terciája”, mutatja, hogy a munkapadon mek kora részen dolgozik egy-egy mun­kás. Azután előszedi a nyersanya­got, gyökeret, fibriszt, szőröket. Amikor már úgy érzem kész ke­fekötő vagyok — olyan alapos szakelőadást hallottam — leülünk egy padra. — Nagyon szép munka, mióta van a szakmában? — kérdezem. — Negyven éve, igen, pontosan negyven éve. Ennél a vállalatnál még csak két hónapja dolgozom, azelőtt két évig beteg voltam. Magas a vérnyomásom, nem sza­bad idegeskednem. De most ki­csit jobban vagyok, s dolgozom. Tudja nagyon fontos, hogy foglal­kozzunk valamivel. Nem... Ne higyje, hogy ez azért van, mert az ember életkedvét elveszi az hogy világtalan ... Sajnos ... er­ről nem tehetünk. S vannak na­gyon sokan, akik visszaélnek az­zal, hogy nem látnak. Pedig so­kat, nagyon sokat törődnek ve­lünk. Pesten intézet van, ahol írni-olvasni megtanulunk. — S bizonyításképpen előveszi a Braille-táblát, könyveket mutat, melyeket már olvasott. S amíg beszélgetünk a zené­ről, a szórakozásról, a munkáról, amíg megismerkedünk egymással, a szomszédos templomban delet harangoznak. Búcsúznék legújabb ismerősömtől, de még beinvitál lakására, kóstoljam meg sajátter­mésű borát. Halkan koccan poharunk, tar­tom a világosság felé, hogy szí­nét, s majd ízét is bírálni tud­jam, amíg ezt teszem, vendéglá­tóm csendben figyel, eltesz em­lékezetébe, hogy legközelebb ha majd találkozunk, már hangom­ról mgismerjen... ... Csikorogva csukódik mö­göttem Esztegár László portájá­nak kiskapuja, s amíg ballagok a Sió felé, azon tűnődöm: milyen erős akarat is van az emberben... PALKOVACS JENŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents