Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-25 / 148. szám
1958 június 25. TOLNA MEG VEI NÉPÚJSÁG 5 A Bonyhádi Zománcműveknél az 1953. ém tervezett megtakarítás: 520 000 * - * a második negyedévi eredmény : 103 800 0,4 ' Terneljirck több és jobb fajta burgonyát Négy megye legjobb burgonyatermelő szakembereinek tanácskozása Nincs olyan üzem, vállalat megyénkben, ahol ne csatlakoztak volna a takarékossági mozgalomhoz. S hogy a csatlakozás mennyire nem papíron történt, arról — ha csak a Bonyhádi Zománcművek példáját vesszük — meggyőződhetünk. Amikor elkészítették a zománcmű- veknél a takarékossági tervet, a fő szempont az önköltség csökkentése volt. Most már arról számolhatunk be, hogy a takarékossági mozgalom, mely a munkaverseny szerves része, jó eredményeket hoz. Az üzemi párt- és szakszervezet, a tömegszervezetek aktivistáival, tagjaival karöltve elkészítette a műszaki vezetők bevonásával az 1958. évi takarékossági tervet és úgy határoztak, nogy 520 ezer forintot meg tudnak takarítani. Alsónána legmeredekebb utcájában a Dózsa György utcában találtunk rá, Bakos Mihály bácsira. Munkaközben találtuk. A második műszakát végezte. Ugyanis ez a 63 éves alsónánai parasztember két műszakban dolgozik. Szép időben a szántóföldön végzi a munkáját. Esős időben, télen, vagy ünnepnapokon pedig festeget. Először csak kedvtelésből festett. Az első képei a lakóházában találhatók. Később azonban többen felfigyeltek a művészetére. Ma már az alsqnánai lakószobákban gyakoriak a „Bakos” felírást viselő portrék és festmények. Az idős ember hírneve a falu határán is túlnőtt. Legutóbb egy döbrö- közi és egy Bogra pusztai asszony -vásárolt tőle képet. Amikor beszélgettünk vele, legújabb képén, egy alsónánai tájképen dolgozott. — Délelőtt kimentem kapálni a kukoricába, de nagyon sáros volt a föld, s kénytelen voltam hazajönni — mondta — és hogy az időmet ne töltsem feleslegesen, neki láttam a „második műszaknak ’. Rajzai, festményei közül jónéhány művészi érzékről tanúskodik. Az önarcképe, amelyet tükörből készített, az alsónánai pincesort ábrázoló kép és Alsónána téli tájképe kipallérozatlan „őstehetségről” tanúskodik Mihály bácsi a múltat vádolja, amikor azt mondja: A javaslatokat összegezték és megszabták minden üzemrésznek, brigádnak a feladatát. A sajtolóműhely ben például 115 ezer forintos megtakarításra számítanak, a bádogos és fülosztály 5000, a zománcozóműhely 109 800, a táblaosztály 9900, a terme- melési és félkészosztály 69 000, a műi szaki osztály és szerszámműhely 9000, a tmk. műhely 9000, a zománcmalom 180 000, a kereskedelmi osztály és készraktár dolgozói 18 000 forintos megtakarítást akarnak elérni. Külön szerepel a gyár energia megtakarítása is, amely szerint ebben az évben több mint kilencezer forint értékű energiát takarítanak majd meg. >• A vállalás elkészülte után megkezdték a takarékossági intézkedések végrehajtását a gyár műhelyeiben. Bár néhány napi munka még vissza — Akkor még, mikor én gyermek voltam, nem úgy volt, mint manapság. Akkor még nem tanulhatott a szegényember gyereke... Pedig hát, ha tanulhattam volna, akkor most talán többen is ismernének... Talán még crszágoshírű festő is lehetnék. Igaza van. A tehetség egymagában még nem elég. A festészetet is tanulni kell. Hiába a hajlam, hiába a szorgalom, ha nincs mester, aki egyengetné a kibontakozás útját. Amikor Mihály bácsi a belső szobába ment a képeiért, amiket meg akart mutatni, a felesége bizalmasan elárulta: — Valóságos megszállottja a Mi- hályom a rajzolásnak. Amikor este hazajön a munkából, sokszor megtörténik, ceruzát kotor elő a zsebéA múlt hét végén hatalmas zivatar vonult végig a dombóvári járás területén is* amely nemcsak esőt, hanem jeget is hozott. Különösen nagy volt a jégveréses kár Döbrö- köz község határában. A dombóvári járási tanács mezőgazdasági osztályának főagronómusa szerint a község határában mintegy 1200 holdon a járás területén pedig 3000 holdon pusztított a jég. A kár 20-tól 100 százalékig terjedt. A Nosztány pusztai termelőszövetkezet repcéjének van — összesítették a második negyedévi eredményeket. Az értékelés szerint a húzások számának csökkentésével 12 000, a regie anyagok fel- használásánál 3889 forintos megtakarítást értek el. Jelentősen csökkenteni tudták a faminta költségeket is, ugyanis ötezer forintnyi anyagot takarítottak meg. A zománcozó műhelyben a szá-( rítódeszka felhasználás csökkentésével 23 000, a zománchulladék felhasználásánál, a zománcolvasztás következtében 56 000 forintnyi a megtakarított összeg. A zománcművekben eredményesen dolgoznak a munkások, ezt bizonyítja a megtakarított anyagok értéke, a termékek egyre emelkedő minősége és mennyisége is. bői, s miközben bal kézzel a levest kanalazza, jobb kezével vázlatot készít az újság szélére. Az ünnep meg csak akkor ünnep igazán a számára, ha a rajztábla előtt ülhet. Ez egyetlen szórakozása ... Elhiheti, jobban örülök ennek a szenvedélyének, mintha kocsmázna, mert ez néha még egy kis pénzt is hoz a házhoz. Pereszlényi Ernőnek, az alsónánai általános iskpla ' igazgatójának, aki a helyi kulturális élet legfőbb irányítója, tervei vannak Mihály bácsival kapcsolatban. Egy bátaszéki rajztanárnak akarja bemutatni Mihály bácsit. A rajztanár, ahogyan az igazgatótól értesültünk, hajlandó lesz Mihály bácsit a rajz és festőművészet szakmai fortélyaiba beavatni. H. T. például mintegy 70 százalékát teljesen kiverte. A jégverés után arról határoztak és beszéltek a szakemberek a termelőszövetkezeti tagokkal és a falu egyéni gazdáival, hogy sürgősen kémek és igényelnek moharmagot, kölest és rövidtenyészidejű kukoricát. Ezek vetésével próbálják részben csökkenteni a jégverés okozta károkat, a szőlőtermelők pedig késedelem nélkül hozzáláttak a permetezéshez, amennyiben lehet védjék szőlőterületeiket. Hétfőn az Állattenyésztési Kutató Intézet Középhidvégi Kísérleti Gazdaságában Somogy, Baranya, Zala és Tolna megye legjobb burgonyatermelő szakemberei tapasztalatcsere értekezletre jöttek össze, ahol megjelent és felszólalt Barada Lajos elvtárs, a Földművelésügyi Minisztérium Növénytermesztési Főigazgatóságának főigazgatója. A mintegy 90 szakembernek Szűcs Lajos megyei főagronómus tartott előadást a burgonyatermelés időszerű kérdéseiről, különös tekintettel a vetőburgonyatermelésre. Előadásában többek között beszámolt arról, hogy megyénkben és a szomszédos megyék ben 1931-től 1938-ig milyen átlagtermés eredményeket tudtak elérni. Beszélt arról, hogy a felszabadulásig megyénkben nem volt 40 mázsánál magasabb holdankénti burgonyatermés. Ezzel szemben már 1956-ban az állami gazdaságok 51, a termelőszövetkezetek 65, az egyéni gazdák 60 mázsás átlagtermést értek el, ugyanakkor az országos átlagtermés 53.8 mázsa volt. A továbbiakban arról beszélt, melyek voltak azok az okok, amelyek a termésleromlást okozták. Legdöntőbbnek tartotta a burgonya vírusos megbetegedéseit, azonkívül a jó agrotechnika hiányát és a különböző betegségek elterjedését. Foglalkozott még beszédében a vetőgumó előállításának jelentőségével. Említette, hogy a szelekciót nem mindenhol hajtják végre, amely elengedhetetlen feltétele a vetőgumó előállításának. \ Az előadást vita követte, amelyek során szót kért Mester Ferenc, a kísérleti gazdaság üzemegység vezetője, aki a helyes agrotechnikáról, a tárolás hibáiról, a betegség elleni védekezésről és többek között arról beszélt, hogy a gazdaságban nemcsak tavasszal a prizmából kikerülő vetőburgonyát válogatják, hanem elvégzik ezt a munkát ősszel is, mielőtt prizmába rakják, azonkívül elvégzik a szántóföldi szelekciót is háromszor, kelés után három hétre, virágzáskor és az érés előtt. Hozzászólt Újvári József is, a harci Petőfi Termelőszövetkezet tagja, aki arról beszélt, hogy mivel az ő szövetkezetükben is szakember hiány van, burgonyájuk nem a legmegfelelőbben elkészített talajba került. Tavasszal trágyáztak, ami helytelen és a burgonya fejlődése nem megfelelő. Bár a múlt évben 160 mázsás holdankénti átlagtermést értek el, ezt az idén ném tudják elérni. Több hozzászólás hangzott el még ezután, amelyek a burgonyatermesztés agrotechnikájáról, időszerű munkáiról szóltak. Ezen az értekezleten Szomor Ferenc, a Bonyhádi Járási Tanács mezőgazdasági osztályának főagronómusa a jelenlévő négy megye valamennyi járásának szövetkezeteit versenyre hívta a bonyhádi járás termelőszövetkezeteinek nevében a 100 mázsás holdankénti burgonya átlagtermés eléréséért. A jelenlévők kö-| ziil azonban csatlakozott a tamási járás valamennyi tsz-e, a harci Petőfi és az aparhanti Március 15. Termelő- szövetkezet. Jendvai Tivadar, a gazdaság burgonya kísérleti állomásának vezetője pedig megígérte a harci Petőfi Termelőszövetkezetnek, hogy mivel szakemberük nincs, burgonyatermesztési tanácsokkal segíti őket. Az értekezlet után a jelenlévők megtekintették a gazdaság burgonyakísérleti állomását, ahol 29 különböző fajta burgonyatermesztési kísérlettel foglalkoznak. Harmadszor kapálják a kukoricát és cukorrépát a megye állami gazdaságaiban A megye állami gazdaságai 1673 holdon vetettek cukorrépát, azegye- lés valamennyi állami gazdaságban befejeződött, azonkívül háromszor kapálták^ jelénleg ípedig a cukorrépa mély kapálását végzik. Több mint 5500 holdon vetettek a gazdaságok ebben az évben kukoricát. Alsóleperd, Fornád, Biritó, Kajmád és a gerjeni gazdaságokban befejezéshez közeledik a kukorica egyelése, azonkívül a sorközöket háromszor tudták kapálni. Mihály bácsi „két műszakja“ 3000 holdon pusztított a jég a dombóvári járásban rr Oslakók és telepesek h. Az idetelepült székelyek meglehetősen alacsony termeléskultúra szintjéről kezdték ezt a versenyt. A sváb családokban erősen uralkodik az egykerendszer, míg a telepesek nagy családúak... Átlagosan öt-hat gyermek, de gyakori a kilenc-tíz gyermek is. A tíz esztendős fejlődés óriási, különbségek azonban még ma is adódnak. Az iskolában a telepes „csángó” gyermeke nem tud úgy tanulni, mint a német szülőé. A német anyanyelvű felnőtt lakosság, mind ír-olvas — gyakran két nyelven is — és ezért a szülők sokat segíthetnek tanuló gyermekeiknek. A telepesek — között — érthető történelmi okokból — a felnőtt lakosság között sok még az analfabéta. A sokgyermekes családok ezért nem segíthetnek gyermekeik iskolai munkájában, sőt a gyerek odahaza sem tud nyugodtan tanulni, mert a kisebbele állandóan zavarják munkájában. — Apróságok ezek — mondotta a járási párttitkár — de BOSSZANTÓ APRÓSÁGOK Es ilyenekből táplálkozik a nemzeti irigykedés. A nemzetiségi kérdést két részre kell osztani. A megoldottra és a még meg nem oldott kérdésekre. Elvtársaim mesélték, hogy annakidején a telepítések alatt — olyan volt a politikai és a nemzetközi helyzet, hogy a reakciós pártokkal vívott harcban a Magyar Kommunista Párt sem nyúlhatott következetesen — többi nemzetiséghez hasonló módon — a „német kérdés” megoldásához. A németellenesség abban az időben úgyszólván egybe esett a fasiszta ellenességgel és így a telepesek között végzett politikai munka kezdetben tűrte, és nem egy esetben istápolta ezt a lényegében antifasiszta, de mégis németellenes magyar nacionalizmust. Változás csak akkor következett, amikor a parasztság számára országos érvénnyel megnyílt a közös összefogás lehetősége. A szövetkezeti mozgalom, A SORSKÖZÖSSÉG VÁLLALÁSA, a közös gazdasági és politikai érdekek hozták meg a „német kérdés” végleges rendezésének lehetőségét. A szocialista átalakulás folyamatában, így a német kérdés hátterében erős osztályérdek ellentétek jelentkeztek. A gazdag és szegény svábok, a kulák és kis- paraszt magyarok új szövetségesei alakultak ki az elmúlt évtized alatt. A nacionalizmus egyaránt éltette a birtokától megfosztott gazdag svábot és a hasonló sorsra jutott magyar kulákot. A szövetkezetekbe tömörült szegény parasztok pedig a közös gazdaságokkal együtt megteremtették a nemzetiségi összefogást és maguk között rendezték a „német kérdést” is. Világosan mutatkozott ez az ellenforradalom 1956. évi támadása idején. Az ellenforradalom nem kímélte a „sváb” szövetkezeteket sem. Závodon, a „sváb téeszcsére” sváb és magyar nacionalisták közösen gyújtották rá a szénapajtát, mert a szövetkezet német tagjai nem akarják feloszlatni a közös gazdaságot. Másutt, mint például Aparhanton a német és székely törpebirtokosokból és agrárproletárokból alakult „Felszabadulás” termelőszövetkezét, nagy ellenforradalmi nyomásra feloszlott ugyan, de két hét múlva újra alakult. Olyan esetet is meséltek nékem, amikor a kitelepített svábtulajdonos a telepes ház udvarára hordta az őszi terményt, mondván: az mostantól kezdve úgyis újra az enyém lesz. Voltak falvak, ahol ennek láttára a telepesek gyorsan beálltak az ellenforradalmi nemzetőrségbe: nehogy a „bundus” kezébe kerüljön a fegyver. Az ellenforradalom szította nacionalizmus kezdte újra tépni a nemrég behegedt sebeket. És újra véres napok és lángoló éjszakák réme lebegett a Völgység felett. Ezek felnőtt gondok. A fasiszta gyűlölködésből ránkmaradt múlt halványuló jegyei. Egészen más utat jár a most növő ifjúság. Az iskolai oktatásban teljesen eltűnt a gyermekek között a' nemzetiségi megkülönböztetés. Az aparhanti nyolcosztályos iskola igazgatójának — Buda Vladimírnak szavait olvasom jegyzeteim között: — Ha van különbség a gyermekek között, az a máshol is meglévő anyagi helyzetből s ennek különbségeiből adódik. Élet- reszóló barátságok születnek az iskolában ... Nem az a főkérdés, hogy „bundus” e vagy „csángó”, vagy „cselák”, hanem a szövetkezet. Egyénileg, vagy közösen gazdálkodjunk-e? A gyerekeket ez izgatja és az, hogyan lehetne a bányákba, üzemekbe jutni munkásnak. Szokásban, beszédben nagyon erős és kölcsönös hasonulás ... Sorolhatnék nagyon sok gyermekbarátságot. Példának csak egy társaságot. A nyolcadikos lányok közül elválaszthatatlan barátságot tart egymással Richter Magdi (német), Palló Erzsi (székely), Porubszki Ila (felvidéki), Bárth Mária (német) is. A négy lány az iskola után lehet, hogy együtt lép majd valamelyik aparhanti szövetkezetbe, s nékik eszükbe sem jut, ki milyen fán termett. A szövetkezetekbe tömörült parasztság, a legszorosabb barátságban munkálkodik együtt közös gazdasági gyarapításán. Az aparhanti Felszabadulás és Március 9 Termelőszövetkezetben, szinte MINTASZERŰ BARÁTSÁGBAN élnek és dolgoznak együtt a különböző nemzetiségű tagok. Az egyik székely szövetkezeti paraszt, amikor azt kérdeztem tőle, hogyan fér össze a némettel: kemény hangon, oktatott ki: — Jól. S mivel ő nem téhet arról, hogy németnek született, én se, hogy magyarnak, így nekünk csak egy a fontos, akarjuk-e, hogy boldoguljanak a szocializmusban vagy sem. Az anyja hasából senki se úgy bújik elő, hogy német, román, kirgiz, vagy magyar, hanem embernek születik s csak később lesz belőle ilyen, vagy olyan... Nem igaz? Űrnapján délután jártam a Felszabadulás Termelőszövetkezet lóistállójában, ahol egy zömök, csupamóka, „csángó” — Sebestyén Antal, két „sváb” társtulajdonossal együtt gondozza a közös lovakat. Tréfásan évődnek egymással, de ebből az évődésből egymás becsülése csendül ki. — Hol az a „pézli” — kérdi Sebestyén, s társaira hunyorít, miközben nékem magyaráz — ... így kell nekem mondani, mert ezek nem értenek ám magyarul. (Dehogynem!) „Svábok!” De azért rendes proletárok ... Szamos Rudolf (Folytatjuk.)
