Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-22 / 146. szám

Javítsa meg munkáját a madocsai földművesszövetkezet mezőgazdasági üzemága ANNAKIDEJÉN megírtuk, hogy a madocsai földművesszövetkezet mi­lyen eredménnyel végezte el a ter­meltetéssel reá háruló szerződéskö­téseket. Cukorrépából pl. 35 holdas szerződtetési tervét 52 kh-ra telje­sítette, amiért a szövetkezeti sajtón keresztül is dicséretben részesült. Azóta a földművesszövetkezetnél mezőgazdasági üzemág létesült, hogy a termelést közvetlenebbül is irá­nyítsa a szövetkezet, szaktanácsok­kal lássa el a termelőket, s többek között szervezze a termelési szak- bizottságokra támaszkodva a nö­vényvédelemmel kapcsolatos mun­kálatokat. Ha ez utóbbit vizsgáljuk, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ezeknek a munkáknak elvég­zése terén a szövetkezet mezőgazda- sági üzemága nem állott hivatása magaslatán. EZT MUTATJA pl., hogy nem hívták fel időben a termelők figyel­mét a cukorrépa kártevők elleni Az Országos Méhészeti Szövetke­zeti Központ javaslatára az Országos Takarékpénztár fiókjai útján kedve­ző feltételű kölcsön folyósításával segíti elő a kisállományú és kezdő méhészek méhészetének fejlesztését, illetve, vásárlását. Ki vehet igénybe kölcsönt? 1. Kölcsönt bérből és fizetésből élő nyugdíjas, vagy másfoglalkozásúak, pl. őstermelők egyaránt igénybe ve­hetnek, feltéve, hogy a kezdő méhé­szek, vagy 5 korszerű kaptárnál, il­letve 10 családnál nem nagyobb ál­lományú kisméhészek. 2. A kölcsönt az OTP, megyei és járási fiókjai útján megfelelő fede­zet mellett engedélyezi. Fedezetként védekezésre, s így a szárazság kö­vetkeztében fellépett bolhakártétel a kiszántáshoz juttatta a leszerző­dött cukorrépa területek egy részét. Még szerencse, hogy a második ve­tés után a mulasztást igyekezett pó­tolni. Felhívta a termelők figyelmét a védekezésre és ennek következté­ben 750 kg HCH tartalmú porozó­szert vettek a termelők igénybe, mellyel a második vetés kártevőit sikerült megfékezniük. Az üzemág munkájának egyik fő gyengesége ab­ból is adódik, hogy nem támaszkodik a legtapasztaltabb gazdákból alakí­tott termelési bizottságra, hanem az agronómus egyszemélyben akarja el­látni a növényvédelemmel kapcso­latos feladatokat. Többek között ez­zel függ össze az is, hogy a burgo­nyabogár elleni védekezéssel a szö­vetkezet -nem foglalkozott a veszély nagyságához mérten kielégítően, a védőszerekkel való ellátáson kívül. Ezek a tapasztalatok arra kell, hogy ingatlan, vagy kezességvállalás, ál­lami kölcsönkötvények jöhetnek szá­mításba. Kölcsönt csoporttagnak 3 évi lejáratra, csoporton kívüli mé­hésznek 2 évre adják, évi 8 százalé­kos kamatra. Ki igazolja a kölcsönre való jogosultságot? Az, hogy az igénylőnek méhcsa­ládjai még nincsenek, vagy állomá­nya 5 korszerű kaptárnál, vagy 10 családnál nem több, a lakóhelyi sze­rint illetékes tanács igazolja a méhegészségügyi felelős véleménye­zése alapján. A kölesön feltételeire vonatkozóan a további részletes tájékoztatást az OTP fiókjai adják meg. figyelmeztessék a szövetkezet me­zőgazdasági üzemágát, de a szövet­kezet vezetőségét is, hogy időben te­gye meg intézkedését a magasabb terméshozamok kialakítása érdeké­ben. HELYES LENNE pl., ha már most gondoskodnának a répalevéltetű el­leni védekezés megszervezéséről, be­leértve a termelők védekezőszerrel való ellátását is. Helyes lenne az is, ha a termelők körében szerveznék a lucernások védelmét, különösen azo­kon a területeken, ahol magfogásra fognak szerződtetni. Mi fel a szövetkezet mezőgazda- sági üzemága egymagába-véve a ter­meltetéssel járó sokrétű feladatokat jól megoldani nem képes, helyes lenne, ha támaszkodnának arra a termelési tagbizottságra, amely azért lett létrehozva, hogy segítse a szö­vetkezet mezőgazdasági üzemágá­nak felelősségteljes, bonyolult mun­káját. Láttuk — hallottuk .., hogy a Szakcs és Vidéke Taka­rékszövetkezet megkapta a műkö­dési engedély-okiratot és a takarék- szövetkezet megkezdte működését. Átmenetileg a földművesszövetkezet adott ehhez helyiséget a takarékszö­vetkezetnek. * .., hogy a felügyelőbizottságok munkájának megjavítása érdekében a szekszárdi FJK 2 hónaponként ta­pasztalatcsere értekezletet tart a fel­ügyelőbizottságok elnökei részére. A tapasztalatcserét annál a fmsz-nél tartják, melynek a felügyelőbizott­sága a legjobban dolgozik. OTP kölcsönakció indult Hol áll meg a vándorzászló ? Korábban lapunk egyik számában hírt adtunk arról, hogy a földműves­szövetkezetek kezdeményezésére egy bizottság munkaverseny feltételeket dolgozott ki jutalom kitűzése mellett a mezőgazdasági üzemágak részére. Igaz, hogy a mezőgazdasági munkák egész sora lett feladata — szerződé­ses termeltetés gépi munkák, szer­ződtetése és végeztetése, szakcsopor­tok létrehozása és működtetése, fo­kozottabb mérvű felvásárlás — szö­vetkezeteinknek és bizony sokszor nem kis gondot okoz minden köve­telménynek eleget tenni. Jelentkez­nek a kezdeti nehézségek, dolgozóink nem eléggé jártasak az új munka minden területén. Nagy általánosságban azonban az' tapasztalható, hogy mindent elkövet­nek az fmsz-ek, hogy munkájuk gör­dülékennyé váljon s az eredményeik növekedhessenek. Sok szövetkezet látott segítséget a versenyfelhívás­ban. Elfogadva a feltételeket, páros­versenyre hívták ki egymást és ér­deklődéssel figyelték a lassan fel­felé haladó grafikon görbéjét, latol­gatták, hogy kik az esélyesek. A bi­zottság értékelést végzett a pontok alapján és a vándorzászlót a Decs és Vidéke Körzeti Földművesszövet­kezethez vitte el, onnan indította „vándorútra”. A decsiek örömmel fogadták a zászlót és nyomban ígéretet tettek, Méhészbál Bátaszéken A bátaszéki földművesszövetkezet keretében műdödő méhész szakcso­port szakelőadással egybekötött mé- ! hészbált rendez. A rendezvényen az i Országos Méhészeti Szövetkezeti | Központ igazgatója, Kocsis Sándor elvtárs tart előadást. hogy a vándorzászlót nem engedik tovább vándorolni szövetkezetüktől, mindent mozgósítanak annak érde­kében, hogy az elsőséget biztosítsák maguknak. Rövid kis röpgyűlésen Kasza Au­rél agronómus elvtárs megbeszélte a verseny jelenlegi állását a dolgozók­kal és próbáltak újabb célkitűzése­ket állítani, hogy a hátralévő fél hó­napban 100 százalékos tervteljesítés­ről adhassák meg a jelentésüket, és nem utolsó sorban ők kaphassák meg a vándorzászlót, a velejáró jutalom­mal. — b — Erik a meggy ••• Érik a meggy Szép piros már, Szemezi egy Szép piros lány. Távolból egy Ifjú legény lesi a lányt Boldog hetykén. S mikor a lány Észre-veszi, Hogy a legény Nézi, lesi Ügy elpirul Zavarában, Hogy az estnek Homályában Jobban virul A szép leány, Mint a legszebb Gyümölcs a fán. Reseterits István Egy panasz nyomában Sárszentlörincen T ustán csobog az artézi kút- ^ bál a víz, öreganyóka ko­pott cserépkorsót tart alá remegő kézzel, hosszan elgondolkozva fi­gyeli az edény telését. Mintha az idők „csobognának” e percben, mintha a nyolcvan egynéhány esz­tendő emlékeinek cseppjeiből vár­na össze egy kancsónyit, amelyben a jelen, a napfény bekandikáló sugara ezer színben törik meg. Délidő van — a falu csendes mozdulatlansággal viseli a 29 Cel­sius fok meleget. — Az emberek kint kapálnak a mezőn a kiskapuk csukva vannak, a házőrző kuva­szok az árnyékban álmodoznak, észre sem veszik, hogy az előre­nyújtott lábukon az apró baromfi csintalanul szaladgál keresztül. A fmsz. irodája előtt állunk meg, ahol vagy három motorke­rékpár van „kipányvázva”. Vgy látszik itt valami nagyon érdekli a szövetkezet felettes hatóságait. A csendes „jónapot” után körül­nézünk. Egy év előtti jegyzőköny­veket, könyvelési adatokat néz Éber Imre MÉSZÖV főfelügyelő kartárs. Mellette zöld levélborí­ték; a Szabad Föld-tői jött, afféle panaszos levél. A szövetkezet dol­gozói nyugodtan dolgoznak, végzik a napi munkájukat, így nem gya­nítom, hogy a panasz komoly bajt rejtegetne. Lassan kibontakozik a titokza­tosságból a tiszta kép, amely a pa- naszoltakat is még inkább tisztán mutatja. Ugyanis Borsos István sárszent- lőrinci lakos úgy vélte, hogy sok „disznóság” történik a helyi föld­művesszövetkezetnél, amit meg kell írni a Szabad Földnek, hogy aztán csapjon szét a „csalók, — lo­pok és sikkasztok” között. Most folyik a vizsgálat és „pil­lanat képeket” próbálunk tollhegy re venni belőle. Borsos István el­sőnek veti fel azt, hogy „a fmsz. vezetősége, igazgatósága, fejenként vagy 500 forintot sikkasztott az évvégi nyereségből”. Mi itt a valóság? A szövetkezet igazgatóságómak a nyereségből bi­zonyos százalékot a közgyűlés jó­váhagyott, tiszteletdíj címén, és a véletlen úgy hozta, hogy a pana­szos által írt összeggel azonos is. Ez tehát nem áll fenn és nem áll fenn a többi rágalom sem, amely a piszkos, rossz minőségű, sáros kenyér árusításra vonatkozik. Sok rosszat mond el a fmsz. kocsisáról, összejátszást említ a ló vásárlás­nál, de itt is azt állapította meg a vizsgálat, hogy egy meggondolat­lan, vagy nagyon is meggondolt rosszindulatúságról van szó. e hát vajon miért volt erre szüksége a feljelentőnek? Borsos István az 1956-os ellenfor­radalom előtt a sá.r szentlőrinci szö­vetkezet kocsisa volt. Sokat része- geskedett, elhanyagolta a lovat, nem etetett, nem itatott, a kiadott munkákat nem végezte el. Próbál­ták jobb belátásra bírni a szövet­kezet vezetői szép szóval, feddés­sel, de nem használt. Aztán jött az 1956 október, Ö meg elment szó nélkül egyenesen Pestre, ahol már javában folyt a lövöldözés és áldást osztva szónokolt Mindszenty hercegprímás úr. Nyomban vissza is fordult Bor­sos barátunk és — ahogyan a párt­titkár és a v. b. elnök elvtárs mondta — Sárszentlörincen ő lett a „főmatador”. Leverte a táblákat, máglyára vetette a kommunista könyveket, és úgy gondolta, hogy most már az övé az egész világ. Előtte is már összeütközésbe ke­rült a tanáccsal. A nép vagyoná­ból — a tűzoltó szertárhoz készü­lő lajt árából — tetemes összeget sikkasztott el, amelyért fel is je­lentették. Most, amikor fokozottabb mér­tékben kötelessége ügyelni min­denkinek a népi vagyonra, mond­hatnám köszönettel vesszük min­den panasz, minden hiányosság bejelentését, ami jogos! Ez esetben csak intrikáról van szó, amely ugyan tisztázódott, sze­rencsére időben, a valótlan hírek nem kóborolták végig a falut, a járást, nem állította pellengére a szövetkezeti dolgozók becsületét. A szövetkezet vezetősége és dol­gozói ezzel befejezettnek tekintik az ügyet és pontosan ennek a le­vélnek hatására is munkájukat igyekeznek még inkább megjaví­tani, igyekeznek mindent a köz­ség lakossága érdekében tenni. z igazgatóság elnöke még mielőtt elbúcsúztunk vol­na, egy problémával hozakodott elő, kért, hogy hallgassuk meg. Ugyanis Sárszentlőrinc közel 4000 lakosú község, termelőszövetkezete is van, az egyénileg gazdálkodók is jól dolgoznak, így a vásárlóerő is megnövekedett, aminek követ­kezménye, hogy a földművesszö­vetkezet vegyesboltjai kicsinek bi­zonyulnak. Ezért elhatározták, hogy szakosítják a kiskereskedel­met, de ehhez új helyiségre len­ne szükség. Találtak is egyet, amelyet a községi tanács is kisze­melt patika céljára. Annak ellené­re, hogy a szövetkezetnek a he­lyi tanáccsal nagyon jó a kapcso­lata, mégis úgy nézett ki, hogy ezen a kétkirakatos bolthelyiségen fognak összeveszni. Később, ami­kor összeültek a két szerv veze­tői, hogy megtárgyalják az üzlet sorsát, mégis csak megértették egymást, belátta a v. b., hogy a lakosság jobb ellátása érdekében elengedhetetlenül szükséges egy textil szaküzlet és így minden tá­mogatást meg is adnak, hogy mi­nél előbb meg is nyithassák. A bolt épületének tulajdonosa Nagy kartárs, aki jelenleg a kölesdi földművesszövetkezet textil szak­üzletének a vezetője. Éppen ka­póra jött és így ővele is közöltük a szövetkezet indítványát. Termé­szetesen kértük tőle, hogy adja bérbe a szövetkezetnek úgy a he­lyiséget, mint a berendezést és nem utolsó sorban, mint szakem­ber, vállalja el az üzletvezetését is. Nagy kartárs meglepetten és őszin­tén azt válaszolta: „Én szívesen dolgoznék a falumban a szocialis­ta kereskedelem felvirágoztatá­sáért, a falu lakosságának jobb áruellátásáért. Hosszú évek óta is­merem a szocialista kereskedelmet és mindig a legjobb tudásomat próbáltam belevinni a munkámba és az eredményeknek ami ebből született, talán én tudtam legjob­ban örülni.” D ízünk abban, hogy a kezde- ményezés életképes lesz, hiszen minden előfeltétele bizto­sítva van. Nagy kartárs biztos itt is a jó munkája nyomán kama­toztatja a szövetkezeti tagság fo­rintjait, fellendíti a kiskereskede­lem ezen ágát, mint ahogyan már tette Nagydorogon és Kölesdenis. A fejlődés Sárszentlörincen eb­ben is megmutatkozik és nem is fog itt megállni, mert a növekvő igényeket csak az állandóan fejlődő szövetkezeti üzemágak tudják ki­elégíteni. A Petőfi emlékét őrző volt gim­názium előtt beszélgető községi vezetőktől lassan búcsúzunk és kértük őket, hogy ne feledkezze­nek meg egy pillanatra sem az előbbi ígéreteikről, segítsék min­den eszközzel a földművesszövet- kezetet, hogy panasz nélkül foly­hasson az élet, virágozhasson a szövetkezet. — bl —

Next

/
Thumbnails
Contents