Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-22 / 146. szám
1958 június 22. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Segítő ellenőrzés A városi vb ülése az építőknél Fogadatlan prókátor A Szekszárd városi párt vb. az elmúlt napokban ülést tartott. Újszerű volt ez, hisz kint a helyszínen a Tolna megyei Tanács Építőipari Vállalat telephelyén ült össze a végrehajtó bizottság s tárgyalta meg az üzemi pártszervezet és szakszervezet munkáját. Az ülést hosszú előkészítő munka előzte meg. A végrehajtó bizottság tagjai szerte a városban meglátogatták a vállalat dolgozóit, beszélgettek velük. A cél az volt: meghallgatni a dolgozókat és vezetőket, megvizsgálni a vállalat munkáját és a tapasztalatokat felhasználni más üzemek munkája javításánál, valamint helyileg is segítséget adni mind a párt-, mind a szakvezetés számára. Hosszú volna egyenként a bizottsági tagok véleményét, tapasztalatait javaslatait tolmácsolni, így az egybehangzó megállapításokat közöljük. Megállapították, hogy a vállalatnál, a pártszervezet, a szakszervezet, a gazdaságvezetés munkájában az eredmények vannak túlsúlyban, s ha mégis több szó esett a hibákról, az azért történt, mert ezek lebecsülése, elhanyagolása károsan hatna a további eredmények elérésében. Nem könnyű a munkájuk az itteni elvtársaknak, számos problémával Beszélgetés Páriban a Ahogy így elnézem Pari község dimbes-dombos kialakulását, az is eszembe jut, amit nemrég hallottam itt. A harmincas években ezek szerint tiszta német község volt ez a falu, talán három család kivételével. A Horthy-korszak nacionalista- soviniszta politikája miatt a nemzetiségi ellentétek igen mélyre rágódtak bele az emberekbe. Gyökeres változást ezen az áldatlan állapoton a felszabadulást követő évek sem tudtak hozni. A pártszervezet mindig küzdött ez ellen, de mégis csak akadtak egyesek, akik alkalomadtán megzavarták a kialakuló jó együttműködést a különböző országrészből e helyre települtek és a régi lakosak között. Még a pártszervezeten belül is megoszlottak a vélemények. — Svábra nincs szükségünk — mondogatták a forrófejűék. Más egyéb körülmények mellett az ilyen nézeteltérések okozták, hogy például az erdészet pártszervezete a múlt években különvált a falusi alapszervezettől. Ahogy most visszatekintünk, Pelez György is csak azért került ki akkoriban az MDP-ből, mert syáb. S a legérdekesebb, hogy olyan indítványozta, vitte keresztül a kizárását, ákiről csak az ellenforradalom után derült ki, nem 'Véletlenül |r,zítóttá a sovinizmust, Íbisz a második világháború idején fegyverrel is ezt szolgálta. Az is nehezítette a nemzetiségi politika helyes irányba való fejlődését, hogy a pártszervezet és a tanács között ezekben a kérdésekben nem volt meg az összhang. A végnélküli személyeskedő viták, a „mindenki gazember” elmélet erősödése, gyengülése állandó feszültségeit eredményezett. Elvonta a figyelmet a kapcsolatok elmélyítésének fontos feladatától. Igaz, a község lakóinak munkájában ez az áldatlan állapot nem mutatkozott oly nagy erővel, de mégis, az emberek bizalmatlanokká, visszahúzódókká váltak. Kü- lön-külön mindenki megtette a magáét, de ha együtt, egymás mellett kellett kiállni, ez már nehezebb volt. Ma éljük a komoly fordulat napjait. Egyrészt az ellenforradalmi kártevés után újjáalakult pártszervezet egységesebb mint valaha volt. Egységesebb abban is, hogy nem mindenki „gazember”, sőt a nagy többség becsületes, rendes ember a faluban, csak úgy is kell velük beszélni. Nincs hiábavaló vita most már a pártszervezet és a tanács vezetői között. Pápczi elvtárs a tanács elnöke így beszél „végre ott tartunk, hogy közös munkánkat ez iráküzdenek. A legkomolyabb nehézség: a meglévő kapacitás nincs lekötve, tehát arra lehet számítani, hogy a második félévben a munkák összetorlódnak és akkor anyaghiány jelentkezhet. A párt és egyéb társadalmi szervek munkáját nehezíti, hogy az építkezések nemcsak szétszórtak, hanem általában kicsik is. Ez nehezíti az építkezéseken folyó politikai munkát. Ennek ellenére a bizottság tagjai megállapították, hogy a pártszervezet és a szakszervezet általában igyekszik megfelelő tevékenységet kifejteni. A pártszervezet például nemcsak elkészíti a terveket, hanem azokat végre is hajtja. Számonkéri a párttagok munkáját. Jónak mondható az is, hogy a vezetők nem egyedül dolgoznak, s támaszkodnak a pártcsoport- bizalmiakra. Amikor megjelent a kormány takarékossággal kapcsolatos felhívása az Építőipari Vállalat volt az egyedüli, amely önállóan intézkedett: kikérték a dolgozók véleményét ezzel kapcsolatban, s mindjárt tervet is dolgoztak ki a takarékosságra. A párt és a szakszervezet igyekszik a vállalatnál lévő fogyatékosságokra irányítani a gazdaságvezetők figyelmét, és javaslatokat tesznek a hibák nemzetiségi politikáról nyitja: minden ember annyit ér, amennyit dolgozik.” Dénes József elvtárs, a párttitkár a kommunisták véleményét foglalja össze így „a becsületes emberekre mindig bizton számítunk nemzeti ségre való különbség nélkül, csak kétféle embert ismerünk, azt aki becsületesen dolgozik és aki nem, s igyekszünk ennek ismeretében bánni velük. Harcolunk minden önkényeskedés és túlkapás ellen ebben a kérdésben is.” Természetesen hiba lenne azt gondolni, hogy hosszú évek meggyökeresedett gondolkodásmódját ily rövid idő alatt már teljesen megváltoztatták. Erre vall egyébként Dénes elvtárs mondása is „másfél hónapja kerültünk a forduló pontra. Még nincs minden rendben, de már látszanak eredmények.” Azt is nehéz volna megmutatni, hogyan érték ezt el. Az az egy azonban biztos, hogy a fent említett he- l-> es elvek gyakorlati megvalósítása az a rugó, amely szóban és tettekben mutatja a változásokat. Mindezeket látva, jelentkezett tagjelöltnek a pártszervezetnél például Póhner Ádám. örömmel és szívesen fogadták a kommunisták maguk közé még csak véletlenül sem említve nemzetiségét. Jelentkezett már Éhri György is, az ő felvételét legközelebb tárgyalják. Pelez György még nem jutott el ide, de a véleménye ez a nemzetiségi kérdés helyi állásában: „Másképp néz ki most már, mint azelőtt.” Az eddigi eredmények és az az akarat, mellyel az ottani elvtársak ezt a komoly feladatot megoldani igyekeznek, biztosíték rá, hogy fáradozásaik sikeresek lesznek. kiküszöbölésére. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a gazdaságvezetés kezéből kiveszik a munkát. A gazdasági kérdések megtárgyalása után a pártvezetőség javaslatot tesz arra, hogy az üzemi tanács tárgyalja meg az egyes problémákat és javaslatukat terjesszék a gazdaságvezetőség elé. Jó eredményeket értek el a tömegszervezetek munkájának, mint a KISZ és a Nőtanács segítésében. Nagyot javult a helyzet a munkás- szállásoknál régebben tapasztalt rendetlenséggel kapcsolatban is. A végrehajtó bizottság tagjai a dolgozók között járva tapasztalták, hogy azok bíznak a pártban, s ügyesbajos dolgaikkal felkeresik a pártot, a szakszervezetet és bizalommal fordulnak az elvtársakhoz. Lényeges eredményt állapítottak meg a munka verseny szervezése területén is. Természetesen hiányos lenne a kép, hogyha csak az eredményeket ismertetnénk, hisz a tapasztalatok azt bizonyították, hogy hibák is adódnak. Legtöbb tapasztalat a takarékos- sági mozgalommal kapcsolatos. Igaz, hogy a mozgalom elsőnek beindult, de azóta többet kellene vele törődniük. Az építkezéseken gyakori például, hogy bevakolják a falakat és utána kezdenek a villanyszerelők dolgozni, s így újra kell vakolni A különböző szakágakban a munkát tehát jobban meg kell szervezni. Jobban ki kell számítani azt is, hogy egy-egy építkezéshez menynyi anyagot vigyenek ki. Nagymá- nyokon történt meg, hogy mégegy- szer annyi sódert vittek ki, mint amennyi kellett. Itt a felesleget eladták, míg máshol szükség lett volna rá. A takarékossághoz tartozik a gépkocsik jobb kihasználása, amely eddig körülbelül 50—60 százalékos. Ez azt jelenti, hogy egyes gépkocsiknál az egy kilométerre eső forintösszeg 15—16 forint. Felvetődött az is, hogy a darab téglákat is fel kell használni és jobban kell vigyázni a cementre. Az eddigieknél nagyobb szervezettséget kíván a kulturális és sportlehetőségek kihasználása A felvilágosító, nevelő munka fokozása pedig különösen a munkásszállásokon uralkodó helyzet megváltoztatására szűk séges. Egy-egy nagyobb horderejű probléma megoldása előtt kikérik a vállalatnál a dolgozók véleményét. De megállapítható volt az is, hogy a vezetőknek a bírálathoz való viszonyában még van javítanivaló. Meghallgatni csak meghallgatják a bírálatot, de intézkedés már ritkábban követi azt. Ez pedig nyilvánvalóan hátráltatja a még jobb eredmények elérését. A párt, a szakszervezet, és a gazdasági vezetők legfontosabb feladatát ezek szellemében határozták meg közösen. A megbeszélésen résztvevők valamennyien elmondták, hogy a városi pártbizottság ilyen irányú kezdeményezését igen nagy örömmel fogadták és sok jó tapasztalatot vontak le belőle. Megígérték egyetértve a megállapításokkal, hogy e tapasztalatok felhasználásával igyekeznek munkájukat tovább javítani. ll/í int ismeretes, lapunkban vita 1 ± folyik a hazáról, a hazafiságról. A szerkesztőség eddig 4 vitacikket közölt ezekről a kérdésekről. A vita még nem fejeződött be, újabb hozzászólások közlését is tervezzük. A vitában a szerkesztőség és a megyei elméleti munkaközösség azt várja, hogy elsősorban a propagandisták vegyenek részt. Természetesen senkit sem rekesztünk ki a vitából, aki jószándékkal, a nézetek kicserélésével akar ebben részt venni. A vitához a minap váratlanul a határon túlról érkezett az éteren át hozzászólás. A Szabad Európa rádió urai a „Széljegyzet” rovatban hangoztatták véleményüket. A széljegyzet — ha teljesen őszinték akarunk lenni — útszéli jegyzet volt. Nem beszélünk arról és szemükre sem vetjük, hogy nem tudják még a vitában résztvevők neveit sem pontosan — hát akkor hogyan tudnák pontosan idézni a vitacikkek egy- egy részletét, de annyit legalább is joggal elvárhat az ember, hogy az írónak (Pósa Lajosról van szó), akivel talán éppen kortársak voltak — pontosan idézzék művét. Úgy látszik, hogy hontalanságuk innen- onnan másfél évtizede alatt sokat felejtettek... A hozzászólás megtörtént — témájával éppen „útszéli” jellegénél fogva nem foglalkozunk — de nem tudni hogyan szereztek jogot a vitában való részvételre. Nem tudjuk. Az elméleti munkaközösség eleve azok részére idította a vitát, akiknek hazájuk van. Vannak nálunk sokan, akik a haza fogalmába csak a földrajzi környezetet sorolják. Vannak, akik csak a szülőföldet értik e fogalomba. Szép számmal vannak, akik a nép gazdasági, politikai, kulturális körülményeit, valamint a földrajzi környezetet érMegyeszerte befejeződött, vagy köz vetlen befejezés előtt áll a pártokta- tás. Számos helyen ünnepélyes volt az utolsó foglalkozás és úgy határoztak a hallgatók, hogy az elkövetkező pártoktatási idényben is együtt vesznek részt a marxista képzésben. A pártoktatási év befejeztével szűk séges, hogy néhány általános tapasztalatot leszűrjünk az egy esztendei munkából, s megjelöljük azokat a leg fontosabb tanulságokat, amelyeknek jövőre hasznát vehetjük. A dombóvári járásban számos jó tapasztalatra tettek szert. Az időszerű kérdések különösen a falvakban voltak igen népszerűek. Több helyen sokkal többen fejezték be az oktatást, mint ahányan az ősszel elkezdték. A tanfolyamok népszerűségére például jellemző a gyulaji eset, ahol mintegy 40 fő vett részt a párt mezőgazdasági téziseinek vitájában, a Mucsiba működő időszerű kérdések tanfolyama is igen eredményes volt. Rendszeresen megtartotta a foglalkozásokat a csibráki konferencia is, ahol a minden nap tapasztalható példák felhasználásával tették színesebbé a foglalkozásokat. Különösen hasznos volt ez a módszer az agrártézisek vitái során. Megállapítható, hogy azokon a helyeken, ahol a pártszervezetek megfelelően foglalkoztak a konferenciákkal és a propagandisták is törődtek a hallgatókkal, sikerrel járt a párt oktat ás. Ezek a pozitív vonások jellemezték az 1957—58-as pártoktatást. Voltak azonban problémák is. Nakról és Szakcsról a pártszervezet az oktatási év elején azt jelentette, hogy minden rendben van, de amikor a járási pártbizottság felülvizsgálta a jelentések valódiságát, kiderült, hogy a pártoktatásnak se híre, se hamva. Eltelt a pártoktatási idény fele, amikor az említett községekben meg lehetett kezdeni az oktatást. Nemcsak a falvakban, de a járás székhelyén is akadt probléma. így pél tik a haza fogalmán, s mert jelentős eltérések vannak — ezért folyik a vita. Egy közös vonásuk azért mégis van, bármilyen nagy legyen is a nézeteltérés. Ez a közös vonás pedig az, hogy a vitatkozóknak van hazájuk, és készek érte dolgozni, egy egész életet ennek szentelni. Minden tevékenységükkel igyekeznek hazánk felvirágoztatását elősegíteni. De a „Szabad Európa” rádió kevésbé tisztelt urainak, akik mint említettük, az éter hullámain küldték el hozzászólásaikat — nincs hazájuk. Nincs hazájuk, mert ha ezer lett volna is belőle — mind-mind arra a sorsra került volna részükről, mint az egy — az eladás sorsára. Nekünk pedig semmi közünk azokhoz, akik a hazaárulásból szerzett Judás-pénzen élnek, dollárok milliói késztetik rikácsolásra. incs joguk a hazáról vitatkozni azoknak, akik még a szülőföldet is a tőkés piacon áruba bocsátották, akik a népi hatalom megteremtése előtt Nyugatra mentek, mit sem törődve általuk egykor oly sokszor idézett Vörösmarty szózattal: „A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy versen sors keze: Itt élned, halnod kell”. Ezek a — joggal használhatjuk a jelzőt — hazátlanok azonban nemcsak politikai téren árulták el az egyetlen hazát, hanem engedték és segédkezet nyújtottak ahhoz, hogy a német fasiszta hordák kifosszák, kirabolják az országot. Gyárainkat, nemzeti kincseinket, értékeinket Nyugatra hurcolták, s maguk is elhordták irhájukat. Illetéktelenek a vitában a „Szabad Európa” urai, ezért az útszéli jegyzetben elhangzott véleményüket — nem közöljük. dául nem mondható sikeresnek a pártoiktatás ott, ahol több vállalat dolgozóiból alakítottak egy-egy szemináriumot. A városi pártbizottság nem fordított kellő gondot a termelő- szövetkezetek pártoktatására Általában látogatottak voltak az időszerű kérdések tanfolyama mind a városban, mind a községekben. Nem ennyire kedvező a helyzet a marxizmus—leninizmus tanfolyamoknál. A múlt évben sokan lebecsülték az időszerű kérdések tanfolyamát és csaknem minden előképzettség nélkül vállalkoztak a marxizmus—leninizmus tanfolyamokra. Ez rányomta bélyegét az egész évi munkára. Legjobban a MÁV-nál sikerültek a marxizmus—leninizmus tanfolyamok. Jelentős változás volt a vitákban is, sokkal kötetlenebb formában zajlottak le, mint az előző esztendőkben. Ez nagymértékben elősegítette, hogy mindenki bátran, őszintén elmondotta véleményét. A kötetlen vita eredményeként számos — talán a tananyaggal közvetlen kapcsolatban nem lévő — elméleti kérdést is tisztázhattak a hallgatók. A pártoktatás sikerét az is biztosította, hogy általában képzett propagandisták végezték ezt a fontos pártmunkát. Közülük sokan már évek hosszú sora óta ezzel a pártmunkával vannak megbízva. A járási pártbizottság figyelembe véve az eddig rendelkezésre álló tapasztalatokat, úgy tervezi, hogy néhány helyen nem hoz létre kötött formájú pártoktatást, inkább — ahol nincs megfelelő propagandista, vagy a jelentkező képzettsége nem kielégítő — ott előadásos propagandát szervez. (i—e) Hetven kaláka lesz Döbröközön Az időjárás — hosszú szárazság után — csapadékosán fordult, ami esetleg hátráltathatja az aratást, behordást. A döbröközi tanács ezeket figyelembe véve vitatta meg az arat ásra-cséplésre való felkészülést. Kijelölte az 5 közös szérűt, elkészítette a rajon-tervet is, amely biztosítja, hogy minden évben mások kerüljenek az első csépeltetők közé. A döbröközi dolgozó parasztok — mondja a községi tanács v. b. titkára — egy alkalommal igen rossz esztendőt „fogtak ki”. Sok asztag beázott. A következő évben javaslat hangzott el, hogy fogjanak össze, segítsék egymást a betakarításban. Öt-hat esztendővel ezelőtt volt ez. Azóta a kialakult kalákák évről évre rendszeresen tevékenykednek. Az idén is kialakított közös szérűknek megfelelően már megkezdődött a kalákák kialakítása. Különösen a tanácstagok és a volt termelőszövetkezeti tagok azok, akik propagálják ezt a községben. Ezek között van Szebényi Lajos, Gelencsér Lajos tanácstagok, és Orbán Mihály, akik minden évben közösen végzik a betakarítást. A községben az előző években általában 70 kaláka működött. A községi tanács az idén is hasonló számú kaláka megalakulására számít. Ez azt jelenti, hogy mintegy 9—10 nappal megrövidül a behor- dás ideje, ami a gyorsabb cséplést is lehetővé teszi. Az idén mintegy 350 fogat hordja majd a szérűkre a gabonát. Gsak kétféle embert ismerünk... A pártoktatás tapasztalataiból
