Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-21 / 145. szám
1958 június ZI. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 „Nem élnek meg azok a maguk kenyerén...“ — Riport egy eltemetett vállalatról — NINCS GYÁRKAPU, se porta, ahol belépőcédulát adjanak a látogatónak. Még ott sem tartanak, hogy a cégtáblát a 7. üzem falára kieszegezzék, csupán egy 5x15 centiméteres préselt alumínium tábla hirdeti a simon- tornyai tanács épületén belül: „Melléktermék és hulladékfeldolgozó Tanácsi Vállalat.’’ A szomszédos bőrgyárban úgy vé- lekednk erről a vállalatról, mint amelyik nem tud annyi terméket előállítani, hogy saját alkalmazottjait fizetni tudja, nem életképesek, soha sincs nyersanyagjuk stb., stb. Érdekes riport témának ígérkezett az előre eltemetett vállalat, mely felett a bőrgyárban már megkongatták a vészharangot Kétkedve, bár helyt adtunk állításaiknak, s felkerestük! megyénk legfiatalabb üzemét, hogy meggyőződjünk a hallottakról. Az új vállalat „üzemházában” három munkásnő válogatja a hulladék bőröket, egy munkás pedig régi csákózógépen cipősarkokat készített. Szívesen fogadják a látogatót. S amikor szóba kerül, hogy életképes e üzemük, csak mosolyognak, s invitálnak bennünket, nézzük meg a raktárt: győződjünk meg, milyen terméket készítenek. FORGATJUK, vizsgálgatjuk a gyermek „bundazsákokat” — 8—15 négyzetcentiméteres hulladékszőrméből készítik — lódenkabát bundabéléseket, női félbundákat. Aztán egész halom bizsuárut öntenek ki az asztalra óraszíjakat, zsebkés, fésű, szemüveg, töltőtoll- és maniküröskész- let tartókat: azután újabb zsák tartalmát ürítik ki: különböző színű s fazonú női díszövek, nadrágszíjak, kutyapórázok, termosztartók és még ki tudja elsorolni, mi mindent nem készítenek a vállalat ezermesterei hulladékból. Minden darab áru szép, tetszetős és hasznos. Nem győznek annyit készíteni. hogy a kereskedelem ne venné át jó áron a termékeket Az irodában, a főkönyvelő arról győz meg bennünket, hogy a vállalat életképes. Bebizonyítja, hogy ha a hulladékbőrt megveszik, akkor milyen áruféleségből, müven haszonnal tudják azt értékesíteni. S a számok azt bizonyítják, hogy egy kiló hulladékfelsőrész bőrből 500—800 forint értékű árut készítenek. P itt térül meg a munkaigényesség is Amíg itt számolunk az irodában. Észtegér László a kefekészítő részleg vezetője nyit be. Kezében öt darab háztartási fíistcsőkefét hoz. — EZ IS A PROFILUNK, a szék-, szárdi népbolt már több mint 500 darabot átvett ebből, de még néhány ezer darabra szükség mutatkozik, azt is legyártjuk. Meg aztán nézze meg az elvtárs a műhelyünket. Simontornya környéki gyökérből készítjük a súrolókefét, amiből soha nem tudunk annyit készíteni, hogy ne fogyjon el. A kefekészítő üzemben folytatjuk tovább a. beszélgetést. Esztegár elvtárs, világtalan ember, s ez mit sem ront azon a tényen — sőt —, hogy jól dolgoznak. Nagy terveik vannak kizárólagosan súrolókefekészítésére akarnak áttérni, ehhez a lehetőségek adottak. — Hiába temetnek el bennünket rosszakaróink, bizonyítani tudjuk, hogy eredményesen dolgozunk. Az igaz, hogy sok a nehézség... ne, de melyik ú.i vállalat nincs így. A megyei tanács osztályvezetője, Bagyal elvtárs minden segítséget megígért, s amit ők íeémek azt meg is adják — mondja Esztegár László. ALIG TÖBB, mint húsz. alkalmazott tevékenykedik ebben az új vállalatban. Munkájukkal bizonyítják be, hogy életképesek, s nem kell őket eltemetni. (Pálkovács) Nem csak a% időjáráson múlik ... Tudás és szív kell a földhöz Az a tapasztalat a megye határát járva, hogy az idei kedvezőtlen tavasz gyenge termést eredményez és ez különösen vonatkozik az egyéni gazdák területeire. Őszi kalászosaik nagyon gyengék, ritkák. Természetesen nem minden egyéni gazda parcellájára mondható ez el és éppen azért kell a hibát abban keresni, hogy miért nem mindegyik gazda törődik a tökéletes talajelőkészítéssel és a talajerő visszapótlással. Döbrököz községben jártunk a napokban és ellátogattunk KISS JÁNOS 11 HOLDAS gazdához, aki a községben jó gazda hírében áll. Megtekintettük a gazda szőlőjét, a 11 holdas gazdaság nagyobb részét és utána az a vélemény alakult ki, hogy bár az időjárás kedvezőtlenül hatott az ősziek fejlődésére, de ahol a gazda lelkiismeretes munkát végzett, ott bőven lesz mag a zsákban. Megnéztük a igazda gyönyörű búzatábláját, amely szerény megállapítások szerint megadja holdanként a 10 mázsa búzát. Egyszóval Kiss János kalászosainak és kapásainak titka abban rejlik, hogy megadja a földnek, a növénynek a munkát és nem sajnálja sem a szerves, sem a szervetlen ttrágyát. Nézzük csak egy holdas cukorrépa területét. A mag őszi járpa után került. Elvégezte a tarlóhántást, utána adott a talajnak egy középmély szántást és ezt követte az őszi mélyszántás. AZ ŐSZI MÉLYSZÁNTÁS előtt az egy hold területre 100 kiló s'zuperfoszfátot, 100 mázsa istálló- trágyát és 100 kiló káldBót szórt ki. Az őszi szántást 28—30 centi- tméter mélyen végezte el. Tavasz^ szál, amikor megpinkadt a föld, elvégezte a simítózást és vetés előtt ismét egy mázsa kálisót és 50 kiló pétisót szórt iki. A répát egyelte, kétszer kapálta már és a kapáláskor a répák mellett újabb 100 kiló pétisót juttatott a talajba. Jelenleg az a terve, hogy aratás előtt, amíg a levelek nagysága megengedi, még egyszer kapálnak. Mindezek után már könnyen el lehet képzelni Kiss János gyönyört cukorrépatábláját, amely valóban a kiállításra kívánkozik, annak ellenére, hogy az első vetést nem tudta megmenteni a kártevőktől, így kétszer vetett. Két évvel ezelőtt láthatták a budapesti kiállításon gyönyört cukorrépáit, de bemutatja az idei évben is. Tavaly 344 MÁZSA TERMÉST takarított be az egy holdról és ma úgy vélekedik, hogy ez a mennyiség az idei évben is meglesz, ha nem több. íme egy példa, amely fényesen igazolja, hogy nemcsak az időjárás és a talaj szabja meg a termés nagyságát, hanem maga az ember, aki határtalan szorgalmával és tudásával legyőzi a természetet. Mert hiába van meg a miagas aranykorona értékű föld, ha az nem kap trágyát, nem is fog gazdagon fizetni. Tanulóvezetők Kicsit megugrik az öreg Wip- pon, amikor elindulunk, látszik, hogy nem gyakorlott sofőr ül a volánnál — amit egyébként a kocsin lévő „Tanulóvezető” felírás is ... „Kuplung... Kettesbe... gázt!” — hangzik a „vezényszó ...” „A gázt fokozatosan adagoljuk, ahogy a kuplungot engedjük ki, akkor •nem fog rángatni. Gyengébb motor már befulladt volna”. Az oktató, Vábró Pál türelmesen magyaráz Szelp Istvánnak, aki most ismerkedik a gyakorlatban is a gépkocsivezetés tudományával. Közben főútvonalhoz érünk, megállunk. — „Megvárjuk, míg a kerékpáros elhalad, ő van előnyben most. Hogy is mondja a KRESZ?” — Es mintha a vizsgabizottság előtt lennénk, hangzik a válasz: „Az útvonalra ráhajtani úgy szabad, hogy az egyenesen haladó járművet indokolatlan sebességcsökkentésre ne kényszerítsük.” Kis pihenőt tartunk, megkérdezem az oktatót, nem fél-e állandóan tanuló által vezetett kocsin ülni? — Legalább olyan biztonságban érzem magam, mintha az én kezemben lenne a kormány — mondja mosolyogva. — A tanulóvezető mindig azt teszi, amit mondok, persze vigyázni kell, mindent látni, és mindent mondani. Eddig már több, mint ötszáz sofőr került ki a kezem alól, akiket én tanítottam meg a gépkocsivezetésre, de karambol még nem történt. Szeretek foglalkozni az emberekkel, tanítani őket talán még jobban szeretek, mint magam vezetni. — Aztán szorgalmasak-e a tanítványok? — Ide senki sem jön kényszerből, mindenki tanulni akar — mondja. — Persze, az emberek nem egyformák. A fiataloknak a vezetés megy könnyebben, az idősebbeknek a közlekedési szabályok tanulása. De azt hiszem -néhány órás vezetési gyakorlat után ez a két „tanuló”, Szelp István lakatos és Radványi Pál KTSZ elnök, bátran mehet a vizsgabizottság elé. Közben a „végállomásra” érünk, Bán Péter motorszerelő műhelye elé. Valami baj lehet a motorral, nem akar beindulni. Bán elvtárs az MHS gépkocsivezető tanfolyamának vezetője gyors mozdulattal szereli le a karburátort és már Á községi tanácsok kezelésébe kerülnek a könyvtárak megyénk területén A TANÁCSRENDSZER fennállása óta helyi tanácsaink többízben bebizonyították már, hogy képesek igen komoly, nagy feladatok megoldására és évről évre egyre inkább jó vezetőjévé, irányítójává válnak a hatáskörükbe tartozó terület (megye, járás, község) gazdasági, továbbá kulturális életének. A mi megyénk tanácsai pedig különösképpen megmutatták, főleg az utóbbi 3—4 évben, hogy az ugyancsak igen fontos politikai, továbbá gazdasági szervező munka mellett milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a kulturális nevelő munkának, amely az új társadalom építésében jelenleg is előtérbe lépett. A Művelődésügyi Minisztérium elismerve tanácsainknak a könyvtári munka érdekében kifejtett nagy erőfeszítéseit, Fejér megye mellett a mi megyénket találta alkalmasnak arra, hogy 1959. január 1-től az itt működő állami könyvtár mindegyikét a tanácsak kezelésébe adja át. Az előlegezett bizalom mellett komoly anyagi segítséget is ad a Művelődésügyi Minisztérium (ebben az évben 200 000 forint, s a jövő évben még valamivel több értékű könyvet kapnak a községi könyvtárak a minisztériumtól). Meg vagyunk győződve arról, hogy megyénk valamennyi tanácsa, miként mi is, nagy örömmel fogadja ezt a kitüntetést, s büszkék lesznek új, most már a szó valódi értelmében saját intézményükre és bőkezűen gondoskodnak költségvetésükben az „újszülött” ellátásáról, felszereléséről, fenntartásáról. AMENNYIBEN a mi megyénkben j a tanácsok jó gazdának bizonyulnak I és a saját kezelésbe vétel után nagyobb tömegeket átfogó, eredményesebb könyvtárélet teremtődik meg — s ebben biztosak vagyunk — úgy fokozatosan majd a következő években a többi megyék tanácsai is megkapják a könyvtárak önálló kezelését. Nekünk egyébként az a meggyőződésünk, hogy Tolna megye tanácsai már várták és szívesen fogadják a tanácsosítást és mindegyik községben, járási székhelyeken, Szekszárd városban jól, a nagy várakozásnak megfelelően oldják meg a tanácsi kezelésbe vételt, amelynek következménye megyénk minden lakóhelyén a színvonalasabb könyvtári élet, a dolgozók kulturális igényeinek jobb kielégítése lesz. Az előkészítő munkát már június 15-el elkezdtük, hiszen számtalan szervezési, technikai és szakfeladat vár megoldásra az újévig, az intézményesítés teljes, hivatalos bevezetéséig. Bízunk abban, hogy velünk, könyvtárosokkal, kultúrmunkások- kal együtt megyénk minden tanácsa megérti ennek az ügynek jelentőségét és a megfelelő költségvetési tervezésekkel (hiszen az 1959-es költségvetésekbe a mi megyénkben már legálisan be kell tervezni minden helyi tanácsnál a könyvtárak működési kiadásait), a községfejlesztési hitelekből a most már saját könyvtáruk részére történő jelentős juttatásokkal, de a könyvtárak munkájának egyéb sokirányú segítségével, a várakozásnak, a nagy bizalomnak megfelelően látják el feladatukat. DR. MATE GÉZA megyei könyvtárvezető Lengyelen nyáron sem szünetel a kulturális tevékenység A nyár — mi tagatás — nem alkalmas arra, hogy erőteljes, lendületes népművelési munka bontakozzék ki. Ezt vallja minden kultúr- otthon-igazgató, népművelési ügyvezető és bizonyos mértékig igazuk is van. A mezőgazdasági munkák elfoglalják az embereket, s munka után senki nem megy a kulfcúrott- honba, még vasárnap se nagyon. Ennek ellenére a munkát teljesen beszüntetni hiba, mert akkor ősszel mindent élőiről kell kezdeni Kevés/ az olyan község, ahol a nyáron is dolgozni akar a kultúrotthon, de Lengyel e kevesek közé tartozik. Koncsagh Sándorné kultúrotthon* igazgatónak megvannak a tervei, s ha ezek a tervek nem is olyan színesek, bőségesek, mint az ősz és tél meg is van a hiba, túlfolyóit a benzin. — Meg kell tanulniok ezt is — mondja, — legalább, ha autó- tulajdonosok lesznek, rendben lesz a kocsijuk. Mert nem is olyan elérhetetlen álom ma már autótulajdonosnak lenni. Pakson tizenhárom „maszek” autó van, öt orvosnak, két állatorvosnak van saját gépkocsija. De van az autótulajdonosok között kertész, tanár, lakatos, autón jár a Sárköz! ‘zenész-család is. Radványi elvtársnak, a Cipész KTSZ elnökének már meg is volt a kiutalása egy új Moszkvicsra, csak azért mondott le róla, mert még nem volt meg a gépjárművezetői jogosítványa. Bán elvtárs elmondja azt is, hogy eddig mintegy kétszázan végezték el Pakson eredményesen a tanfolyamot, köztük sok fiatal, akik majd a honvédségnél veszik hasznát tudásuknak, de az új autó- tulajdonosok közül is többen a Magyar Honvédelmi Sportszövetség tanfolyamán tanulták meg a gépkocsivezetést. Erre jár és betér a műhelybe Fercs Lajos, a Vörös Sugár Tsz elnöke. — Mikor kezdünk délután, Péter bácsi? — Pontosan kettőkor. — Itt leszek. És délután indul a második műszak, hogy ugyanúgy, mint tavaly, mind a hatvanöt tanuló sikeresen tehesse le a vizsgát. J.J. tervei, az elért eredményeket minden esetre megtartják. — A nyáron inkább csak szórakoztató rendezvényeket szervezünk — sorolja a terveket Koncsaghné. — Bálakait, táncmulatságokat rendezünk és egy tánciskolát. A fiatalok, ha táncról van szó, a legnehezebb munka után is egyszeriben elfelejtik a fáradságot. A különböző ünnepségeket 'természetesen igyekezünk a lehető legszínesebbé tenni. így az új kenyér ünnepére szeretnénk egy szovjet kultúregyüttest meghívni vendégszereplésre. — Nem szünetel a színjátszó együttes működése sem. A nyári szünidőre hazatérő diákokkal akarok egy előadást szervezni. Molière: A tudós nők című színművét adjuk elő. A diákok természetesen köny- nyebben és gyorsabban tanulnak, azért gondoltam rájuk ezzel a da* rabbal. De ha találunk egy szórakoztató, könnyű, de azért mégis hasznos tartalmú darabot, az idősebbek is bekapcsolódnak a munkába, s nyáron még azt is előadjuk. A könyvtár, mozi természetesen a nyár folyamán is működik, ha kisebb látogatottsággal is, mint télen. A nyári tervekben ennyi áll, nem is kevés, s igazán csak az elismerés hangján lehet szólni a len- gyeli szándékokról. így lehet folyamatossá tenni a pépművelési tevékenységet. ÜJ KÖNYV Fodor József: Idők útján Fodor József új gyűjteményében foglalt verseknek több mint fele teljesen ismeretlen, eddig sehol még nyomtatásban nem jelent meg. A költő körülményei az elmúlt esztendők alatt úgy alakultak, hogy írásai hosszú ideig nem láttak nyilvánosságot. A versek itt vannak és tanúskodnak a költő alkotókészségéről, amely az elmúlt esztendők alatt sem csappant. Fodor József mindig az „idők útján ’ haladt, mert történt légyen bármi is, a költő nem hanyagolta e'i azt a tradicionális kötelesiséget., hogy önmaga érzésein kívül a kort is kifejezze, ami nélkül véleménye szerint teljes-! értékű költészet nincsen.
