Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-11 / 110. szám
•• Öntevékeny színjátszó mozgalmunk érdekében Május 25-én Őcsényben lesz a szekszárdi járás ifjúsági seregszemléje Nem kétséges, az elmúlt évek folyamán öntevékeny színjátszó csoportjaink jelentős utat tettek meg. A számbeli gyarapodás mellett, — ami önmagában ugyan nem értékmérő — jótékony változás történt a minőség javára; elég a szekszárdiak legutóbbi Fáklyaláng-bemutatójára gondolni. Megnövekedtek az igények s itt együtt haladtak a csoportok nézőikkel, de ugyanakkor az is kétségtelen, hogy ez a fejlődés nem volt egyenletes s a kulturális életünkben mind nagyobb hangon jelentkezett kispolgári szemlélet- mód — eszmei és esztétikai! — az öntevékeny színjátszók munkáján is lemérhető. Elég a Molnár-darabok, főleg a Doktor úr példátlan reneszánszára utalni, amit az égvilágon semmi nem indokol. De előkerült sok régi, megérdemelten elfeledett operett is, mint a Csókos asszony és társai, igaz ugyan, hogy különböző hivatalos vagy maszek pesti kezdeményezésre, de mindegy, itt vannak és számolni kell velük. Pedig épp az öntevékeny együttesek fejlődése, szakmai, technikai ismereteinek gyarapodása nem teszi indokolttá ezt az ízlésbeli lecsúszást, amit növel az is, hogy gyakran olyan darabok kerülnek előadásra, ami a legnagyobb jószándék mellett is meghaladja egy-egy falusi együttes erejét, lehetőségeit (például a Csongor Kurdon!). Valószínűleg mindez hozzájárult ahhoz az elhatározáshoz, amely most a megyei tanács művelődési osztályának tervében válik valóra: két éves színjátszó rendezői levelező tanfolyamot indítanak. Az ötlet itt született, Szekszárdon, s a kivitelezés is teljesen a szekszárdiak gondja. Szükség van rá, semmi kétség, főleg, ha az eredeti tervek válhatnak valóra, amelyek szerint a résztvevőknek havonta konferencián kell résztvenniök, a tanfolyam után pedig műkedvelő együtteseknél csak azok lehetnek rendezők, akik a két esztendős tanfolyamot elvégezték. Persze minden terv annyit ér, amennyi megvalósul belőle s hozzátehetjük: az sem mindegy, hogy milyen formában valósul meg. S bár még hónapok választanak el a tanfolyam megkezdésétől, már most el kell kezdeni a körültekintő kezdeti lépéseket, összeállítani a tanfolyam anyagát, kiválogatni a kötelező tananyagot, a kötelező és az ajánlott olvasmányokat s főleg, megfelelő rendszert kell felállítani, amely nélkül eredményes tanulás nem lehetséges. Ügy gondoljuk, ehhez a megyei tanács művelődési osztályának jóakarata és szándéka nem is elegendő s valószínűleg elősegítené a sikert, ha egy szűkebb szerkesztő bizottságot alakítanának, amely nemcsak szakmai, hanem pedagógiai szempontból is előkészítené a tanfolyamot. Mit várnak, mit kell várniok a megye műkedvelőinek ettől az okos kezdeményezéstől? Feltétlenül szükségesek a kellő szcenikai ismeretek is; a színház nemcsak irodalmat jelent, hanem egy sajátos technikát is: elég Molnár Ferencre gondolni, aki ebben igazán mester volt. S meg kell találni a művelődési házak kis színpadaihoz illő legalkalmasabb kamara-megoldást is, amely nagyobb darabok előadásait is lehetővé teszi. Hosszú évekkel ezelőtt a pesti Nemzeti Színház a Tragédiát csinálta meg kamaraszínpadra, úgy hogy a dráma csak látványosságából veszített, de nem a lényegéből. Ugyanazokban az években egy pesti kisebb színház a Hamletet játszotta, amely a kis színpadon majdnem nevetségessé vált: a roppant tragédia egyszerű családi veszekedéssé szürkült, épp a színpadtechnikai leegyszerűsítés miatt. Úgy véljük azonban, ennél is fontosabb a megfelelő irodalmi tájékozottság. A gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy a falusi színjátszó- rendezők legtöbbször nagyon felületesen, vagy alig ismerik az irodalmat s műsoraik összeállításánál — főleg amikor anyagi szempontok is közrejátszanak — a pesti színházak kasszadarabjait igyekeznek átvenni. Persze ez is az egyszerűbb megoldás: a vidéki rendező elmegy Pestre, megnéz egy-két jólfutó darabot s annak mintájára megcsinálja az előadást (saját falujában is, — ahogy lehet. Már pedig az utóbbi egy-két évben a pesti színházak nem a legjobb tanácsadónak bizonyultak (hány Tolna megyei falu nem tudott ellenállni a Doktor úr kísértésének!), s igazán csodálkozni lehet csak azon, hogy A tojás, vagy a Családi ágy (főleg az utóbbi még irodalmilag is meglehetősen selejtes) nem került a falusi színjátszók műsorára. Több bátor kezdeményezésre lenne hát szükség, s főleg nagyobb irodalmi ismeretekre. Mert darab, jó darab, minden ellenkező híresztelés ellenére is van, csak körül kellene nézni. (Igaz, hogy a pesti színházak sem teszik minden esetben, miért kellene elvárni akkor a falusiaktól?) Mai és régi darabok egyformán bőven vannak s ha a megyei tanács mindenképpen színházi fesztivált akar, miért ne lehetne ezt olyan formában megcsinálni, hogy egy kis magyar színháztörténetet is jelentsen, mondjuk Csokonaitól (Az özvegy Karnyóné), a generációkat mulattató peleskei nótáriuson át a mai témájú örvényig? Színjátszók, rendezők és főleg a közönség őszinte érdeklődéssel néz a tervezett kétéves tanfolyam elé. A tervhez valóban csak gratulálni lehet, s ha a kivitelezés is olyan lesz, mint a szándék, a tanfolyam valóra tudja váltani a hozzáfűzött reményeket. (cs) A járási KISZ bizottság és a járási népművelési szervek közösen rendezik meg május 27-én a Sárköz egyik községében, Őcsényben a kulturális seregszemlével egybekötött ifjúsági találkozót. Az utóbbi évek egyik legnagyobb szabású járási szinten megrendezett ifjúsági találkozójának ígérkezik az őcsényi. Előzetes számítások szerint mintegy ezer fiatalt várnak, akik nemcsak nézői, hanem aktív résztvevői is lesznek a kulturális megmozdulásnak. Természetesen nemcsak a járás fiataljait, hanem a szekszárdi KISZ- szervezetek tagjait is meghívta a rendezőség, így munkás-paraszt és diákfiatalok találkozója is lesz egyszersmind a kulturális megmozduláson túl a szekszárdi járás seregszemléje. Az előkészítő bizottság felülvizsgálta a beküldött nevezéseket, azokat jóváhagyta és ezek szerint 22 Szilágyi Jolán Munkácsy-díjas grafikus művész nagysikerű szekszárdi kiállítása után a B. M. Tolna megyei Főosztálya kezdeményezésére újabb nagyjelentőségű kulturális eseménynek lehet részese Szekszárd művészetkedvelő és műértő közönsége. Ma, május 11-én délután 3 órakor nyílik meg a Béri Balogh Ádám Múzeumban Med- gyessy Ferenc Kossuth-díjas szobrászművész kiállítása. A kiállítást a B. M. Tolna megyei Főosztálya, a Műcsarnok és a szekszárdi múzeum közösen rendezi. Megnyitó beszédet Lázár Pál tanár, szekszárdi festőművész mond. A kiállítás június 8-ig lesz nyitva. KISZ-szervezet és művelődési otthon művészeti együttese vesz részt a műsorban, összesen 58 műsorszámmal. A műsort többek között 3 énekkar, 3 zenekar, 12 tánccsoport, 3 népi együttes és különböző szólisták adják. Résztvesz a sióagárdi, decsi, sárpilisi, bátai és várdombi népi együttes és tánccsoport, hogy csak a legnevesebbeket említsük. A legkiválóbb csoportokat a rendezőség jutalmazza, mintegy harminc értékes jutalomtárgyat kapnak a kiemelkedő teljesítményt elért csoportok és egyéni szereplők. Növeli a szekszárdi járás fiataljai kulturális seregszemléjének jelentőségét, hogy azon a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség két vezetőségi tagja is résztvesz, azonkívül a kultúrműsorban fellépnek a szovjet helyőrség “kultúr csoportjának tagjai is. A B. M. Tolna megyei Főosztálya kulturális munkásainak köszönhetően ismét, az eddigieknél is nagyobb jelentőségű kulturális eseményre kerül sor városunkban Med- gyessy Ferenc kiállításával. A nagy művész alkotásai egészen különleges élményt jelentenek, sajátosan magyar művészetet teremtett, amelyen érezhető, hogy Debrecenből,, ebből a tipikusan magyar városból származik és bensőséges barátság fűzte Móricz Zsigmondhoz. A kiállítás nagyszerű élményt ígér, itt kell elmondani: minden elismerés megilleti azokat, akiktől az ötlet szár- 1 mazik és akik ezt a kiállítást megrendezik. Ä szekszárdi íotoszakkör kiállításáról Ma nyílik a múzeumban Medgyessy Ferenc Kossuth-díjas szobrászművész kiállítása ZJosszú idő után ismét rendezett fotókiállítást a szekszárdi Városi Művelődési Ház. A fotoszak- kör tíz tagja 55 képpel vesz részt a kiállításon, amely hat hónap szakköri munkáját dokumentálja. Ennyi bevezetés után, s mielőtt rátérnék a kiállított képek ismertetésére, bírálatára, szükséges néhány szót szólni, természetesen szekszárdi nézőpontról, a foto, illetve fotóművészet helyzetéről, kérdéseiről. Egy időben úgy látszott, hogy a foto teljes polgárjogot nyer a művészetek sorában. Természetesen amennyiben valóban művészi egy kép — de hiszen ez vonatkozik a képzőművészet valamennyi ágára. Most a vita — művészet-nem művészet — ismét megélénkült, s a foto védelmezői mellett számosán akadnak olyanok is, akik némi lekicsinyléssel szólnak róla, mondván, semmi egyébre nem alkalmas, mint a valóság egy pillanatát mechanikusan ábrázolni. Csupán technikai megoldások lehetségesek a fotóban, mindent a gép végez, az ember feladata csupán annyi, hogy megnyomjon egy gombot, amely működésbe hozza az egész bonyolult szerkezetet. Ennek a cikknek keretében nem lenne helyes vitába szállni ezzel az állítással, bár kézből lehet kontrázni, inkább azt hiszem nem árt ismét hangsúlyozottan kijelenteni: a foto m.űvészet, a képzőművészetnek új, legfiatalabb ága, s egy kép művészi elbírálásra tarthat igényt, ameny- nyiben az valóban művészi munka terméke. Azért volt szükséges mindezt elöljáróban elmondani, hogy jogot formálhassak magamnak: nemcsak mint néhány ember kedvteléséről, hanem mint művészhajlamú emberek művészi igénnyel készített képeiről alkotott véleményemet mondhassam el, mondhassak bírálatot a Városi Művelődési Ház fotoszakkö- rének kiállításáról. Mindenekelőtt hangsúlyozni kell: Krúdy Gyula emlékére Huszonöt évvel ezelőtt egy földszintes óbudai házban meghalt Krúdy Gyula. Álmában érte utói a halál s a kortársak, akik körülállták sírját, valószínűleg alig tudták, hogy kit vesztettünk benne. Mert életében valóban kevésre becsülték. Inkább afféle jellegzetes alakja volt a régi Pestnek, akit a nap bármelyik szakában meg lehetett találni valamelyik csapszékben s aki maga is egy kicsit úgy viselkedett, mintha mellékesen írna, bár soha senki nem tudta, hogy mikor írt? Lankadatlanul tudott üldögélni órákon át a budai kiskocsmákban, mintha valami makacs hivatástudat kötelezte volna erre s akik ismerték, jóformán nem is tudtak róla többet. Sze- retetre méltó alakjáról legendák keringtek már életében is: mindenki ismerte iszonyatos testi erejét, mosolyogtak rajta, amikor konflison utazott Pestről Balatonfüredre, ahol kiváló mócsingos borjúpörköltet főztek s az egyik hajdani óbudai kocs- máros ma is őrzi azt az igazolványt, amelyet Krúdy állított ki neki, s amelyben borai minőségét dicséri. A magyar irodalom egyik kivételes alakját érte utói huszonöt évvel ezelőtt a halál s most, amikor újraolvassuk könyveit, értjük meg igazán azt az állandó menekülést, amely életét és egész írói munkásságát jellemezte. Mintha félt volna a valóságtól; mert ebben az atléta termetben egy gyermek lelke kíváncsiskodott a világba. Ezért menekült az alkoholba és álmaiba, s a valóság helyett ezért idézte elénk a hajós Szindbád felejthetetlen alakját s többi személyes ismerősünket, Alvinczy Eduárd urat, a nagyita- lút, Rezeda Kázmért, a budai hölgyeket, akik őszi alkonyatban sietnek a titkos találkára, a szép kocs- márosnékat s vidéki kúriák szakácsnőit, akik ínycsiklandó illatok között kínálják a szerelmet. örvendetes, hogy hathónapi működés után ilyen képanyagot láthatunk. Dicsérendő a szándék, a kezdőknél is helyenkint tehetségre valló vonásokat lehet felfedezni. Hárman emelkednek ki a kiállítók közül: Farkas Ferencné, Müller Ferenc és Tankovics György, akik a város fotósainak élgárdájába tartoznak Farkasné „Őszi hangulat’’ képe egyik legszebb darabja a kiállításnak, népviseleti képei szépen megformáltak, bár némelyik kissé mesterkéltnek látszik. Inkább a szép, tetszetős formákra törekedett, mintsem a tartalom bensőséges ábrázolására. Tankovics György képeiben sok a finomság, „Villám”-a bravúros, bár nem érzékelteti eléggé a távlatot. A „Jön” mesterkélt és túlságosan kemény, indokolatlanul kontrasztos. örömmel láthatjuk Müller Ferenc munkajeleneteit : Realista életábrázolása azonban néhány helyen már naturalizmusba csap át. Horgászképe a kiállítás legszebb darabja. A valóságot adja, de költőien, nem technikai bravúrokra törekszik, tompítja még az adott lehetőségeket is, annál több benne a tartalom hű visszaadása. A kiállítás többi résztvevői kezdők, alig féléve vesznek részt aírt fotoszakkör munkájában. Ennek el-® lenére dicséretes képanyaggal no-' nultak fel, bár mind a meglátásban\l mind a technikában van még ja-jf vítani való. Közülük talán Máté Já-: j nőst kell kiemelni téli képeivelj amelyek közül a téli hangulatot leg-V> jobban „Téli álom” című képe adjajj vissza. j j Több dicséretet már nem akarok\ j mondani, azt megtettem már cife-j I kém elején, bírálatként befejezésül: í még a következőt: a kiállítás el-\’. helyezése, rendezése bizony szegé-1 nyes, s ezt az 55 képet is sokkalf jobban, mutatósabban, méltóbb keretek között lehetett volna kiállítani. LETENYEI GYÖRGY Apró örömök felé A körtefaágon egy cica alszik, vörösbundája fényes, rásiit a nap. És kutyánk, mert a csaholást megúnta, békén hever a nyíló rügyek alatt. Fejszémre támaszkodom s nézem őket. A háttér: házak, fák s a falu tornya. És mögöttük a domb háta sövényül. Egy mérföld, s mintha száz lépésre volna. Az égen darab felhők, mind fehérek. Mintha egy nyáj ballagna ott legelve. Arcon legyint, hajamba túr a szellő. Harmonika szók — Mintha mese lenne. Nézem a fákat. Reám nevet a nap. Tág mellel szedem a könnyű levegőt. Fejszém megvillan. És a konok tuskó Recsegve hasad szét a lábam előtt..; Hegedűs László A halála óta eltelt huszonöt év alatt írói tekintélye egyre nőtt. Ma már lekopott róla mindaz, ami kortársai között „érdekes” emberré tette s csak roppant gazdag életműve áll előttünk, ez az álomszerűségében is életörömtől harsogó, az élet legkisebb örömeiért is lelkesedő mű, amely nélkül sokkal szegényebb jelenne irodalmunk. Az elmúlt hu- Jjszonöt év végképp tisztázta Krúdy '«irodalmi jelentőségét s ha életében ({alig volt néhány tisztelője, akik j Iszűk kört, majdnem szektát alkot- jfitak, ma már a Krudy-mű irodal- ; rmunk szerves része. Amit csinált, ^utánozhatatlan, annyira személyes Wés egyszeri volt. Ezért nem lehettek ! (tanítványai sem, csak tisztelői. De 2 jezeknek köre épp napjainkban egyre y inkább bővül s egyre többen hódolnák Krúdy kristálytiszta elbeszélőművészetének, amely egész irodalmunknak is sajátos színfoltja. B. S.
