Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-20 / 117. szám

1958 május 20. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 HÍREK Mit vár a faddi Kossuth Termelőszövetkezet a gépállomástól? — „Jó munkát!” — ezzel a két rö_ vid szóval válaszol a legtöbb termelő szövetkezeti tag a kérdésre, de a töb­bi kérdésekre adott válaszok alapján nagy nehezen mégiscsak kialakul előttünk a szövetkezeti parasztok véleménye és óhaja, amit örömmel tolmácsolunk a szedresi gépállomás felé. A KAPÁLÁS a legsürgősebb teendő jelen pillanat­ban. A szövetkezet többek között 90 kataszteri hold kukoricát szerződött le a gépállomással, kétszeri gépi ka­pálásra. Az idén már géppel akarnak kapáltatni a Kossuth Tsz tagjai. Tavaly azonban kézzel kapáltak, s ennek a tavalyi kézzel végzett ka­pálásnak érdekes története van. Ugyanis két évvel ezelőtt, 1956 nya rán a termelőszövetkezet 60 katasz­teri hold kukorica kétszeri gépi kapálására kötött szerződést a szed­resi gépállomással. A gépállomás gé­pei meg is jelentek a szövetkezet földjein, de nem végeztek megfelelő munkát. A szövetkezet tagjai rekla­máltak a gépállomás vezetőségénél, de ez nem segített. Nagy területen termesztett ebben az évben kapásnö­vényt a szövetkezet és kevés volt a szövetkezeti tag, így aztán a végén, a minőségileg kifogásolható munkát is kénytelen volt elfogadni. De volt ennek más oka is, s ezt Bagoly Ár­pád, a szövetkezet jelenlegi mezőgaz­dásza mondta el, aki akkoriban gép­állomásról kinevezett agronómus volt a Kossuth Tsz-ben. — Két tűz között voltam akkor — mondja Bagoly Árpád. — Ha nem fogadtam volna el a gépállomás mun káját, amit a tsz-nek végzett, szembe­kerültem volna a gépállomással, ahonnan a fizetésemet kaptam. A gépállomás kenyéradó gazdám volt. Ma már más a helyzet. Bagoly Ár­pád az agronómus, a szövetkezet tagja. Egyedüli kötelessége, hogy a tsz érdekeit tartsa szem előtt. A gépállomásról js másként véleked­nek a tsz tagok most, mint akkor vélekedtek, de azért úgy gondolják, hogy nem árt figyelmeztetni a gép­állomásiakat. — Az idei gépi kapálásnak minő­ségi munkának kell lennie, olyan­nak, hogy senki szeme ne találjon kifogásolni valót benne. A KÖZELGŐ ARATÁSSAL kapcsolatban is akad néhány óhaj a szövetkezet tagjainak. Tavaly ugyan­is nagyon sok kifogásolni valót ha­gyott maga után a gépállomás ara­tási munkája. Az elmúlt évben 80 kataszteri hold gabonanemű gépi aratásával kap­csolatban kötött szerződést a Kossuth Tsz a szedresi gépállomással, a gép­állomás azonban nem tudott elegei tenni a szerződésnek és mindössze 35 kataszteri holdat vágott le a tsz ga­bonájából. Vajon hogy történt ez? Miért kel­lett a tsz-nek az egyéb, szintén lé­nyeges munkaterületekről elvonni az embereket és beállítani a gabo­nába, hogy kézi erővel vág­ják a gabonát? Az ok egyszerű volt. A kévekötő aratógép, amelynek rendes üzemel­tetés esetén az aratás ideje alatt leg­alább 100—150 kateszteri holdat le kellett volna aratni, sokkal többet állt, mint dolgozott. A traktorista a gépállomást szid­ta, amiért a gépállomás vezetői té­len alapos karbantartással nem ké­szíttették elő a szerelőkkel a gépet az aratásra. A gépállomás vezetői viszont a traktoristát szidták, mivel szerintük a traktorista ügyetlensége miatt állt elő a gépnél a naponkénti meghibá­sodás. A Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya a TTIT karöltve rendezte meg a szekszárdi „Dalos majálist”, amelyen a megye tíz legjobb ének­kara mutatta be tudását vasárnap a régi megyeháza nagytermében. Kö­rülbelül nyolcszáz énekes vonult fel a nagyszabású seregszemlére, amely­nek legfontosabb és legszembeötlőbb eredménye az a fejlődés volt, amit kórusaink az utóbbi néhány év­ben elértek. Számszerint nem szapo­rodtak az énekkarok, a mennyiségi gyarapodásért azonban bőségesen kárpótol a minőségi ugrás: ma már a megyében több olyan kórus is van, amely bárhol megállja a he­lyét. Az énekkari kultúrát sajnos elég­gé elhanyagoltuk, nemcsak itt, ha­nem az egész országban, jóllehet Bartók és Kodály munkássága nyo­mán épp az ellenkezőnek kellett vol­na bekövetkeznie. A vasárnapi hang verseny viszont azt mutatta, hogy minden alap és minden remény megvan ahhoz, hogy az elmúlt esz­tendők mulasztásait pótoljuk. Hat­nyolc éves diákoktól meglett, őszülő munkásokig együtt énekeltek va­sárnap Szekszárdon, ami azt bizo­nyítja, hogy énekkari kultúránkat tovább lehet fejleszteni s a szép minőségi előrehaladás után most már a kórusok mennyiségi gyarapí­tására is lehet gondolni. A vasárnap bemutatkozott ének­karok közül messze kimagaslott a AZ IDÉN a múlt hibái ellenére is nagy a biza­kodás a tsz tagok körében, és ennek a bizakodásnak a reális alapja is megtalálható. Ugyanis a múlt évben az őszi szántási munkáknál és az idei hengerezések alkalmával kiváló, gyors és pontos munkát vég­zett a szedresi gépállomás a Kossuth Tsz földjén. A bizakodás okának egyik magya­rázata továbbá az is, hogy az idei munkáknál a tsz vezetősége beleszól hat már abba, hogy személy sze­rint ki legyen az a traktoros, aki a tsz földjére megy dolgozni. A jó traktoristáknak sok munkájuk lesz, s a hanyag traktoristák is rászorul­nak ezúttal majd arra ,hogy figyel­mesebb munkát végezzenek. A trak­torista munkájának ugyanis a leg­hitelesebb elbírálója a gépállomás vezetősége mellett a termelőszövet­kezet. (Haypál) bátaszéki MÁV énekkar, amely Gaszner István vezetésével egészen magasrendű kultúrált produkciót nyújtott. Elsősorban a Giardini-mű előadása mutatta, hogy mire képe­sek a bátaszékiek. Méltán képvise­lik a megye kórusait a Székesfehér­várott megrendezésre kerülő dunán­túli kórus-találkozón. De mellettük sem halványultak el a többiek, el­sősorban a mözsi földművesszövet­kezeti kórus, a dombóvári és a du- naföldvári gimnazisták, vagy a szek­szárdi KISZÖV-énekkar. Amire azonban fel kell hívni a figyelmet: a műsort mindig a kórus adottsá­gainak megfelelően kell összeállíta­ni, példa rá az egyébként jó képes­ségű dunaföldvári gimnáziumi ének­kar. Külön szólni kell a bemutatkozott általános iskolai énekkarokról, ame­lyeknél nehéz sorrendet találni. Ha azt mondjuk, hogy legjobban talán a teveli általános iskolások tetszet­tek, ez nem jelentheti azt, hogy nem érdemli meg a legnagyobb elisme­rést és dicséretet a pálfai, a paksi, vagy a szekszárdi fiú- és leányisko­lák kórusa. Végső összefoglalásként: hasznos, értékes munkát végzett a tanács mű velődésügyi osztálya, amikor meg­rendezte a „Dalos majálist”. A kö­zönség számára komoly zenei él­ményt jelentett, a kórusoknak pedig okos ösztönzést adott a további munkához. CS. L. — A bclecskai Szabadság Termelő szövetkezetben a fejési átlag a téli 7.4 literről a tavaszi zöldtakarmányozás bevezetésével 10 literre emelkedett. — A gyönki járás termelőszövetke­zetei terveik szerint az idei évben 132 szarvasmarhát, főként tehenet és 322 sertést vásárolnák. — A bonyhádi úttörőház bioló­giai szakköre kismértékben foglal­kozik primőráruk termesztésével is. Az üvegházi uborka már termést is hozott. A „kertészkedéssel’’ az a célja a szakkörnek, hogy segítse a fiatalokat a mezőgazdasági gyakor­lati tapasztalatok megszerzésében. — A világ legkisebb könyvét nem­régiben árverezték el Stockholmban. Ennek a könyvnek a mérete mindössze 18x8 milliméter. Ez a miniatűr könyvecske eddig a stockholmi városi könyvtár tulaj­dona volt és értesüléseink szerint az árverésből befolyó összeget a vakok intézetére fordítják. — A Tolna megyei úttörők közül is többen részt vettek az Állami Biz­tosító Főigazgatóság és a Pedagógus Takarék .közös 'számrejtvénypályá!- zatán. A helyes megfejtők száma hat volt, ezek valamennyien jutalomban részesülnek. A különféle tárgyjutal­makat május 14-én ünnepség kereté­ben sorsolták ki. — A Népek Barátsága Hónapja során a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság, a Szekszárdi Zeneiskola és a TTIT hangversenysorozatot rendez a zeneiskolában. Május 20-án este 8 órakor: Világhírű szovjet előadómű­vészek estje (hanglemezekről). Elő­Tolna megye kevés természeti szépséggel dicsekedhet, éppen ezért érthető, hogy a természetjárás nem lett tömegmozgalom. Ennek érde- kébfcn a TTIT megállapodást kötött az IBUSZ-al, hogy a megye közelé­ben és részben a megyében fekvő Mecsek hegység természeti szépségei­nek megismertetésére rendszeres ki­rándulást tervez szakszerű vezetés­sel. Az első autóbuszkirándulás má­jus 11-én a legteljesebb siker jegyé­ben zajlott le az alábbi útvonala­kon: Szekszárd—Mecseknádasd— Pécsvárad—Pécs—Dömörkapu—Lapi­si vadászház—Árpádtető—Sikonda és onnan vissza Komlón, Magyareg- regyen és Szászvár, Bonyhádon ke­resztül. A negyven főnyi kiránduló- csoportnak bőséges alkalma nyilt a Mecsek természeti és kulturális értékeinek megismerésére, sőt a TTIT földrajzi szakosztálya elnökének elő­adásain keresztül a Mecsek gazdasá­gi értékeivel is. adó: Létay Menyhért. Május 23-án: Kórus est, közreműködnek: a zene­iskola vegyeskara, vezényel Bodonyi Ferenc, a KISZÖV férfikara, vezé­nyel Bodonyi Ferenc, a fiúiskola énekkara, vezényel Gerse József, a leányiskola énekkara, vezényel Végh Mátyásné. Magyar, szovjet és orosz művek kerülnek előadásra. Május 29-én délután fél hat órakor ünnepi növendékhangverseny lesz, amely­nek keretében magyar és szovjet mű­veket adnak elő a zeneiskola növen­dékei. Július 5-én este 8 órakor Kusek Rezső zongoraestje lesz a mű­soron. — A Kanacsi Állami Gazdaság Gyapa pusztai üzemegységében az elmúlt 5 év alatt 20 parkettás, fürdő­szobás, 2 szobakonyhás, vízvezeték­kel ellátott lakóházat építettek a gazdaság dolgozói számára. Az idén már hetenkint egyszer mozivetítést is tartanak az üzemegységben. — Szekszárdon megkezdték a Marx Károly utca kövezését. Szek­szárd város egyik legsárosabb utcája volt ez és most a kövezéssel az utca lakóinak régi kívánsága teljesül. — Kirántani való csirkét az idei évben a tolnai Alkotmány Termelő- szövetkezet vitt elsőnek a piacra a megye termelőszövetkezetei közül. A csirkék párját 40—50 forintos áron értékesítették is 160 darabot adtak el. — Mi újság a szekszárdi piacon? Az utóbbi napokban már 30—40 fil­lérre csökkent a fejessaláta ára, míg egy héttel ezelőtt még 70—80 fil­lért kértek érte. A kirándulók megtekintették Pécs nevezetességeit, fürödtek Sikondán, gyalogsétát tettek a mánfai Kőlyuk- barlanghoz és Komlón a .,Fekete Gyémántok” bányász-vend‘églőben hangulatos cigányzene és nóta kere­tében fejezték be a jólsikerült tú­rát. Az első kirándulás sikerén fel­buzdulva már az első kirándulócso­port zöme jelentkezettt a következő túrára, melynek útvonala: Szek­szárd—Mecseknádasd— (autóbusz­szal) Óbánya—Kisujbánya—Püspök. szentlászló—Zengővár-csúcs—Pécsvá­rad és onnan autóbusszal haza. Reméljük, hogy a TTIT a kezde­ményezése fellendíti megyénkben is a természetjárás nemes és egész­séges sportját és a dolgozók nem­csak kellemesen töltik el szabad va­sárnapjukat, hanem a szakszerű ve­zetéssel hazánk kulturális és gazda­sági értékeit is alaposabban megis­merik. Nagy sikere volt a szekszárdi „Dalos majálisainak TTIT—IBUSZ természetjárás Pirkadattól — alkonyaiig — Pedagógusok látogatása Tengelicen — A TENGELICI vasúállomáson megszokott látvány a nagy forga­lom. Csütörtökön reggel a megszo­kás ellenére is feltűnt az a csoport amely a tengelici Petőfi Tsz látoga­tására érkezett. Lehettek vagy negyvenötén idősebb, fiatalabb pe­dagógusok. A szekszárdi járás álta­lános iskoláinak igazgatói úttörő vezetői jöttek el Tengelicre, hogy megnézzék a tsz-t és a Középhidvé- gi Kísérleti Gazdaságot. A látogatókat a tsz elnöke Hosnyánszky János elvtárs é§ a párttitkár Horváth István elvtárs fogadta. * A szokásos üdvözlések után a tsz községben lévő műhelyeit tekin­tették meg a látogatók. A tsz ta­gokkal történő személyes beszél­getés nyomán egyre fesztelenebb lesz a légkör. Bálint Elemér járási tanulmányi felügyelő, Benizs József bognárral beszélget: — Ki tudja használni a tsz eze­ket a gépeket? — érdeklődik a ta­nulmányi felügyelő a modern fa­megmunkáló gépek láttán. — Hogyne tudná, — hangzik a válasz — egész évben el vagyunk látva munkával, mert nemcsak bog­nár munkát végzünk, kocsikat és kereket javítunk, hanem új ajtókat, és ablakokat is készítünk. A tsz- ben ugyanis állandó építkezés fo­lyik s tagjaink arra törekszenek, hogy kis családi házat építsenek ma­guknak. * A sertésszálláson is sok volt a látnivaló. A tsz 655 darabból álló sertésállományából 67 darab az anyakoca. A vendégek valameny- nyien megcsodálták a legutóbbi Mezőgazdasági Kiállításon díjat nyert 6 éves anyakocát, amely éven­ként 18—20 malacot fialt. A sertés­szálláson jelenleg is építőbrigád szorgoskodik. Disznóólakat építe­nek saját erőből s erről Szűcs bácsi az egyik sertésgondozó, a következő­ket mondja: — Állandóan bővíteni kell a férő­helyeket, mert a saját tenyészszük- ségletünk kielégítése után, közte­nyésztésre alkalmas anya- és apa­állatokat nevelünk, amelyeket a te­nyészállatforgalmi irodán keresz­tül értékesítünk, de foglalkozunk hizlalással is — sorolja nagy szak­értelemmel és tájékozottsággal. NAGY VOLT AZ ÉRDEKLŐDÉS a tsz tehenészete iránt is, amely 132 darabból áll. Az állatokon meglát­szik a szakszerű gondozás. A tsz jelenleg 21 darab szarvasmarhát hiz­lal. A korszerű magtárpadlásos 100 férőhelyes istállót Horváth elvtárs úgy mutatja meg, mint a tsz egyik büszkeségét. A látogatók körében méltán keltett érdeklődést az istálló sarkában épített hideg és melegvíz­zel, káddal mosdókkal és négy zu­hanyozóval felszerelt fürdőszoba, amely a tehenészetben dolgozók tisz­tálkodását szolgálja. * — Beszélgessenek az elvtársak a fiatalokkal — biztatja a látogatókat Horváth elvtárs — és a beszélgetés során meggyőződhet mindenki arról, hogy szép a tsz-ben dolgozó ifjú­ság élete. Vidáman végzik munká­jukat, és méltóak a szülőkhöz, akik a tsz megalakításán dolgoztak. Vi­dámak, és látszik rajtuk, hogy nem valamilyen kényszer hatása alatt végzik a munkát. A tsz ugyanis két hold szerződött ricinust ajándéko­zott a kiszeseknek, akik társadalmi munkában végzik a ricinus megmű­velését. A harminchat KISZ tagból huszonegyen a kora reggeli órák­ban hozzáfogtak a ricinus kapálásá­hoz. — Nagy a szorgalom és az igyeke­zet, hisz a két holdon megtermelt ri­cinus jövedelme, amely 8—10 ezer forintot tesz ki a kiszeseké lesz. Úgy tervezzük, hogy kulturális beruhá­zásokra fordítjuk, — mondja Major József KISZ titkár. * Amerre csak megfordultunk, min­denfelé rendet és tisztaságot lát­tunk — mondja elismeréssel Gálos Ferenc, a sióagárdi általános iskola igazgatója. Gálos elvtárs nemcsak kérdezget, és érdeklődik a tagoktól, hanem fényképezőgépével felvétele­ket is készít, mert az a terve, hogy tanítás közben, amikor a tsz-ekről beszél majd diákjainak, a képeken is bemutatja a szocialista mezőgazda­ság fölényét, a kisüzemi gazdaság­gal szemben. A műemlékként nyilvánított kas­télyt és a parkot is — dicséretükre váljék a tsz-eseknek — szépen rend­behozták. És azok a pedagógusok is, akik a látogatás kezdetén arról be­széltek; „Könnyű a Petőfi Tsz tag­ságának, mert egy kész birtokot kaptak — a látottak nyomán ké­sőbb már így vélekedtek: „Jól mű­ködik ez a tsz és amit itt látunk a kedvező adottságokon kívül, feltét­lenül a tagság becsületes munkáját dicséri.” A tsz tagok háztája a megválto­zott életről tanúskodik. Az újonnan épült házak jól fel vannak szerel­ve, van rádió, varrógép, új bútor, öreg, fiatal egyaránt jól öltözik. És ha ehhez még hozzátesszük azt is, hogy a tsz tagok gyermekei közül több mint húsz zeneórákra jár, Bal­ia Tibor pedagógus, zenetanár fele­ségéhez — ehhez nem kell külön kommentárt fűzni. * DÉLUTÁN a Középhidvégi Kísér­leti Gazdaságot látogatták meg a szekszárdi járás pedagógusai. Ez a látogatás volt a kirándulás fény­pontja. Az itt látottakról, az orszá­gos jelentőségű bonyhádi vörös tar­ka és dán vörös szarvasmarha ke­resztezéséről, a borjak, sertések, ju­hok neveléséről folyó kísérletekről Czapári Lászlónak, a gazdaság igaz­gatójának külön előadást kellett tar­tani. Gyönyörű volt a baromfitelep is, ahol csak rántanivaló csirkéből hétezer darab nyüzsög a korszerű telepen. * Pirkadattól alkonyaiig járta ten- gelic határát a szekszárdi járás negyvenöt pedagógusa, akik ízelítőt kaptak egy kilenc éve működő ter­melőszövetkezet és egy ugyancsak kilenc éve fennálló kísérleti gazda­ság életéből. Ízelítőt kaptak a szo­cialista nagyüzemi gazdaság szerve­zeti felépítéséről, működéséről, amelyek ismertetésének igen nagy jelentősége van a falu szocialista át- nevelésében, amikor a falusi embe­rek fejében mind gyakrabban me­rül fel a kérdés, a gondolat: Ho­gyan tovább? Mind a tsz-ben, mind a kísérleti gazdaságban látottak, igen nagy hatással voltak a pedagó­gusokra s valamennyien egyetértet­tek abban: Jó és hasznos volt a láto­gatás. — Eddig is beszéltünk az iskolák­ban a tsz-ekről, állami gazdaságról, a nagyüzemi gazdaságról, de vala­hogy úgy éreztük, mintha szemlél­tető eszközök nélkül magyaráztunk volna a tanulóknak — mondja Mol­nár József elvtárs, a járási oktatási osztály vezetője. ' J ! A szekszárdi járási pártbizottság és a járási tanács kezdeményezése a pedagógusok tsz látogatásának megszervezése hasznos és jó volt és ha a pedagógusok a tapasztalatokat nevelőmunkájuk során fel is hasz­nálják, azt mondjuk, meg is érte. POZSONYI IGNÁCNÉ

Next

/
Thumbnails
Contents