Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-10 / 109. szám

s TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 májas 10. Megérkezett Budapestre a lengyel párt- és kormányküldöttség (Folytatás az 1. oldalról.) Kedves vendégeink, kedves len­gyel barátaink! Kívánom érezzék jól magukat ná­lunk. A magyar dolgozókkal való találkozások során tapasztalni fogják, hogy a nehéz és fájdalmas időszak az ellenforradalommal vívott harc után hazánk immár újra a békés munka, az épülő szocializmus orszá­ga. Tapasztalni fogják, hogy az el­lenforradalmi támadás megszilárdí­totta a magyar milliók ragaszkodá­sát a szocializmus ügyéhez. Dolgozó népünk követi pártját és kormányát, amely — az osz­tályáruló revizionizmus és a múltban előfordult szektás hi­bák ellen állandó harcot folytat­va — szervezi és vezeti a szocia­lista haza felépítéséért folyó nagy munkát. Itt tartózkodásuk során személye­sen is meggyőződhetnek majd róla, hogy a mi népünk nagy rokonszenv­vel figyeli a szocializmust építő len­gyel nép sikerekben gazdag munká­ját, őszinte örömmel és együttérzés­sel látja, hogy a lengyel nép felzár­kózik a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága és kormá­nya mögé és állhatatosan dolgozik hazája felvirágoztatásán. Biztosak vagyunk benne. hogy magyarországi látogatásuk tovább szilárdítja népeink és a szocialista tábor országainak barátságát és egy­ségét: hozzájárul a béke megvédéséért világszerte felsorakozott százmil­liók harcának sikeréhez. Ismételten szíves szeretettel köszön töm önöket Budapesten, kedves len­gyel barátaink. Éljen a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság népeinek a szocializmus és a béke közös ügyén alapuló szilárd barátsága! Éljen a Szovjetunió vezette szo­cialista tábor, a világbéke szilárd támasza! Wladyslaw Gomulka válasza Kedves elvtársak és barátaim! Most, amikor a vendégszerető magyar földre léptünk és szívélyesen kezet szorítottunk önökkel, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt és a Len­gyel Népköztársaság kormányának forró proletár-üdvözletét tolmácsol­juk a Magyar Szocialista Munkás­pártnak és a Magyar Népköztár­saság forradalmi munkás-paraszt kor mányának. Népünk testvéri üdvözle­tét hozzuk a magyar munkásosztály­nak, a magyar népnek, Budapest la­kosságának. Országunkban rendkívül mély a magyar nép iránt érzett barátság ér­zése, a történelmi fejlődés útjai nem egyszer hozták közel egymáshoz a lengyel és a magyar népet és így alakultak ki a baráti kapcsolatok. Lengyelország és Magyarország népe rendkívül büszke lehet legnemesebb haladó erőinek régi, testvéri kap­csolatára. A lengyel és a magyar dolgozó tömegek e szép hagyományokat folytatják mai barátságunkban, amikor a lengyel és a magyar né­pet közös alapvető cél vezérli: a szocializmus. A lengyel nép nagyra értékeli Magyarország népének munkáját és harcát a szocializmus további építé­séért. A szocialista államok testvéri együttműködése, barátsága és köl­csönös segítsége nagymértékben tá­mogatja ezt a munkát és harcot. Az önök eredményeit annál is inkább értékeljük, mert tudjuk, milyen ne­héz körülmények között érték el azo­kat. Elismeréssel üdvözöljük az önök sikereit, amelyekkel jelentős mértékben hozzájárulnak a szo­cialista államok táborának erő­sítéséhez. Kedves elvtársak! Meggyőződé­sünk, hogy mostani látogatásunk, ez a baráti találkozó, jó szolgálatot tesz a két nép barátsága fejlesztésének, elősegíti valamennyi szocialista állam szolidaritásának megszilárdulását, erő siti a szocializmus és a béke ügyét. Éljen a szocialista Magyarország! Éljen népeink barátsága! Á lengyel párt- és kormányküldöttség látogatásai Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első tit­kára, dr. Münnich Ferenc, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány el­nöke pénteken az Országház Mun- kácsy-termében tisztelgő látogatáson fogadta a lengyel párt- és kormány- küldöttséget, élén Wladyslaw Gomul kával, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkárával és Jozef Cyrankiewicz-el, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bizottsá­gának tagjával, a Lengyel Népköz- társaság minisztertanácsa elnökével. A látogatáson jelen voltak a magyar—lengyel tárgyalásokon részt­vevő magyar küldöttség tagjai s a két küldöttség szakértői is. A magyar államférfiak szivélyes, baráti beszélgetést folytattak a len­gyel párt- és kormányküldöttség tag­jaival. Áz Elnöki Tanács és a kormány ebédet adott a lengyel párt- és kormányküldöttség tiszteletére A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a lengyel párt- és kormányküldöttség tisztele­tére pénteken ebédet adott az Or­szágház vadásztermében. Az ebéden Dobi István, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke és Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Lengyel vendégeink Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottsága Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke pohár­köszöntőt mondott. Dobi István többek között hang­súlyozta: — Amióta a Szovjet Hadsereg el­hozta népeinknek a szabadságot, s Lengyelországban is, Magyarországon is egyszer és mindenkorra lerázták a dolgozók a kizsákmányolok igáját, új célt, új tartalmat kapott a len­gyel—magyar barátság. Wladyslaw Gomulka Wladyslaw Gomulka 1905. február 6-án született Krosnóban, munkás­család gyermekeként. Tizennégy éves kora óta maga kereste meg ke­nyerét, esténként pedig iskolába járt. Már ebben az időben felvette a kapcsolatot a baloldali szocialista mozgalommal. Megszervezte a „Si- la” (Erő) ifjúmunkás egyesületet. 1928-ban Varsóba ment s itt a Vegyipari Munkások Szakszerveze­tének titkárává választották. For­radalmi tevékenységéért 1932—39 kö zött kétszer is letartóztatták és börtönbe zárták. 1939-ben, a háború kitörésekor ki­szabadult, s a Búg-vonal mögé sike­rült jutnia. Itt csatlakozott egy bal­oldali csoporthoz s azzal együtt visz- szatért az úgynevezett Főkormányzó ság területére. Szervezési tevékeny­ségbe kezdett s részt vett a Lengyel Munkáspárt harci csoportjainak kárpátaljai fegyveres harcaiban. 1942- ben a Lengyel Munkáspárt Központi Bizottsága Varsóba szólí­totta s a varsói pártszervezet titká­ra lett. A német fasiszta megszál­lás legnehezebb időszakában, mint a főváros párttitkára, nagy bátor­sággal harcolt a győzelemért, Len­gyelország újjászületéséért. 1943- tól 1948-ig a Lengyel Munkás­párt főtitkári funkcióját töltötte be. Közben 1945-ben az Ideiglenes Kor­mány miniszterelnök-helyettese is volt, majd a Visszaszerzett Terü­letek Minisztériumának megszerve­zése után, annak élére került. 1956 októberében, a nyolcadik plénum Gomulkát ismét a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkárává válasz­totta. 1957. február 2-án az Államtanács tagjává nevezték ki. Józef Cyrankiewicz Jozef Cyrankiewicz 1911. április 23-án, Tarnowban született. Ott vé­gezte el a gimnáziumot, felsőfokú tanulmányait pedig a krakkói egye­tem jogi karán folytatta. Egyetemi évei alatt tevékenyen részt vett a Független Szocialista Ifjúsági Szö­vetség munkájában. 1935-ben a Lengyel Szocialista Párt kerületi munkásbizottságának titkárává választották Krakkóban. Az 1937-es paraszt-sztrájk idején az általános szolidaritási sztrájk egyik szervezője volt. 1939-ben fegyveresen harcolt a német fasiszták ellen. Fogságba ke­rült, de megszökött, s Krakkóba ér­kezése után azonnal hozzálátott a megszállók elleni földalatti harc szervezéséhez. 1941-ben letartóztat­ták, s az auschwitzi koncentrációs táborba hurcolták. Egyik vezetője volt a tábor földalatti szervezeté­nek, 1943-ban pedig annak a konspi- rációs katonai csoportnak a parancs­noka lett, amely kapcsolatot terem­tett a táboron kívül működő lengyel földalatti szervezetekkel. 1945-ben átszállították a mauthauseni kon­centrációs táborba. 1945-ben, a felszabadulás után ha­zatért. A Lengyel Szocialista Párt XXVI. kongresszusán a párt Köz­ponti Végrehajtó Bizottságának fő­titkárává választották, s ezt a funk­ciót töltötte be egészen a munkás­pártok egyesüléséig. Közben 1946- ban a Nemzeti Egység kormányának tárcanélküli miniszterévé nevezték ki; 1947 februárjában pedig megbíz­ták a miniszterelnöki tisztség betöl­tésével. 1948-ban, az egyesülési kongresz- szus után, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága Titkár­ságának és Politikai Bizottságának tagja lett. 1952—54-ig miniszterel­nökhelyettes, majd 1954-től ismét miniszterelnök. A szocializmus építésének útján haladó két nép barátsága, test­véri együttműködése, közös har­ca a szocializmusért és a békéért, ez ma a lengyel—magyar barát­ság tartalma, — örömmel tölt el bennünket a tu­dat, hogy a testvéri lengyel néppel közös célok elérésén munkálkodunk s szövetségben, a varsói szerződés keretében védjük népeink békéjét, szocializmust építő alkotó munkáját. Szívből üdvözöljük a testvéri Len­gyelország kezdeményezéseit a német militarizmus újjáélesztése ellen, tá­mogatjuk a Rapacki-tervet, amely nemcsak Lengyelország, hanem egész Európa békéjét van hivatva szol­gálni. — Kívánom, hogy a jövőben még gyümölcsözőbbek legyenek országa­ink kapcsolatai! Jozef Cyrankiewicz pohárköszöntő­jében megállapította: barátságunk a felszabadulás óta tovább szilárdult és mélyült, mert az ma már nemcsak a hagyományon alapszik, hanem min denekelőtt az elszakíthatatlan eszmei kölcsönösségen is. Összeköt bennün- keta marxizmus Leninizmus ideológi­ája, amely meghatározza pártjaink és kormányaink elvi és gyakorlati tevé­kenységét. — A párt- és kormányküldöttsé­günk tagjai rövidesen a tárgyaló- asztal mellé ülnek. Mélységes meggyőződésem, hogy találkozásunk, tárgyalásaink és eszmecseréink jelentősen tovább erősítik testvéri kapcsolatainkat, elmélyítik hagyományos_ de új­tartalmú barátságunkat. Találko­zásunk még tovább szilárdítja a szocialista államok egységét és jó szolgálatot tesz a világbéke ügyének. — Ezekkel a gondolatokkal eme­lem poharamat a magyar népre, a lengyel és a magyar nép, a Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköz- társaság barátságára és testvérisé­gére! H lengyel párt- és kormányküldöttség, magyarországi látogatása része annak a megbeszélés-sorozatnak, amelyet a párt és kormány kép­viselői az elmúlt másfél évben a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország kormányával, kom­munista pártjával folytattak. Ezek a tárgyalások nagy segítséget je­lentettek számunkra a politikai és a gazdasági konszolidáció meg­gyorsításában, ugyanakkor azon­ban hozzájárultak ahhoz is, hogy tovább mélyítsük barátsá­gunkat, testvéri szövetségünket va­lamennyi szocialista országgal. A lengyel párt- és kormányküldött­ség mostani látogatása éppen ezért nemcsak a két nép közötti barát­ságot erősíti tovább, hanem még egységesebbé teszi az egész szo­cialista tábort is. A lengyel párt és a lengyel Kormány elvtársi, baráti megér­tést tanúsított irántunk az ellen- forradalmat követő időkben s nemcsak szavakkal, hanem hat­hatós anyagi támogatással is segí­tették országunk talpraállását. A baráti segítség nem volt hiába­való: amiként Lengyelországban, úgy nálunk is sikerült megfékez­ni az ellenforradalmi törekvése­ket s az elmúlt esztendőkben el­követett hibák kijavítása után mindkét ország, mindkét nép to­vább folytathatta a szocialista építés nagy munkáját. Közös célok, közös érdekek ve­zetnek bennünket s ez természe­tesen megszabja azt is, hogy kül­politikai nézeteink is egységesek. A háború alatt Lengyelország na­gyon sokat szenvedett a fasiszta megszállóktól s a mai hivatalos nyugatnémet politika ismét fenye­geti Lengyelországot, hisz mind­máig nem ismerte el az Oder— Neisse békehatárt. Éppen ezért — a többi szocialista országhoz ha­sonlóan — Lengyelország és Ma­gyarország egyaránt tagja a var­sói szerződésnek, amely biztos támaszt jelent mindenfajta impe­rialista fenyegetéssel és provoká­cióval szemben. De egységes külpolitikai néze­teink az atomfegyver-kísérletek megszüntetésére irányuló törek­vésekben is s mi is magunkévá tettük azt a lengyel tervet, ame­lyet Adam Rapacki, lengyel kül­ügyminiszter terjesztett az ENSZ közgyűlése elé a közép-európai atommentes övezetről. A lengyel párt- és kormánykül­döttség magyarországi látogatása fontos határkő népeink barátságá­nak, kapcsolataink fejlesztésének történetében. Éppen ezért sokat várunk ezektől a tárgyalásoktól s reméljük, hogy az eddigi gyümöl­csöző együttműködés és őszinte barátság tovább mélyül s az ed­digieknél is eredményesebb poli­tikai, gazdasági és kulturális kap­csolatokat teremthetünk a baráti Lengyel Népköztársasággal. Ülést tartott a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Moszkva: (TASZSZ) A Szovjet­unió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága 1958. május 6-án és 7-én ülést tartott. Az ülésen meghallgatták és meg­vitatták Hruscsov előadói jelentését a vegyipar fejlesztésének és különö­sen a szintetikus anyagok és az ezekből gyártott készítmények ter­melésének meggyorsításáról, a la­kosság és a népgazdaság szükségle­teinek kielégítése végett. A Központi Bizottság megfelelő határozatot hozott. Üzenetváltás as NDK és a Szovjetunió vezetői között Moszkva: (TASZSZ) A Hitler- fasizmus felett aratott szovjet győ­zelem 13-ik évfordulóján a Német Demokratikus Köztársaság vezetői üdvözlő üzenetet küldtek Nyikita Hruscsovhoz és Kliment Vorosilov- hoz. Ebben az üzenetben a német nép haladó és békeszerető erői ne­vében szívből jövő üdvözletüket küldik a Szovjetunió népeinek. Az üdvözlő távirat megjegyzi, hogy a Szovjetuniónak az atom­fegyver-kísérletek megszüntetésére vonatkozó döntése különös jelentő­ségű a német nép számára, tekin­tettel a szövetségi gyűlésnek a nyu­gat-német NATO-csapatok atomfel­fegyverzéséről szóló határozatára. Ha az Egyesült Államok és Nagy- Britannia elfogadná a szovjet ja­vaslatot, mutat rá a távirat, ez fontos lépéssel közelítené meg az atomfegyverkezési hajsza megszün­tetését, kedvező feltételeket terem­tene a nemzetközi feszültség eny­hítéséhez, egyebek között módot nyújtana az államszövetség létre­hozására a két német állam közöt­ti közeledés és kölcsönös megértés útján. Hruscsov és Vorosilov válasz­üzenetében hangsúlyozhat hogy a Német Demokratikus Köztársaság békepolitikája teljes megértésre ta­lál a szovjet nép és a többi sza­badságszerető nép részéről. A szov­jet nép békében és barátságban akar élni az egész német néppel, ezért teljesen osztja a Német De­mokratikus Köztársaságnak azt az eltökélt szándékát, hogy minden szükséges intézkedést megtesz azért, hogy soha többé ne vigyék a szovjet és a német népet egymás ellen újabb pusztító háborúkba. Bolgár—lengyel közös közleményt írtak alá Szófia: (BTA) A Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottságának és a Bolgár Népköztársaság kormányá­nak meghívására május 5-től 9-ig baráti látogatáson Bulgáriában tar­tózkodott a Lengyel Egyesült Mun­káspárt és a lengyel kormány kül­döttsége Wladyslaw Gomulkának, a LEMP Központi Bizottsága első tit­kárának és Jozef Cyrankiewicz mi­niszterelnöknek vezetésével. A lengyel és a bolgár küldöttek a testvéri egyetértés és a kölcsönös megértés légkörében folytatott ta­nácskozások után május 8-án közös nyilatkozatot írtak alá Szófiában. Ebben a nyilatkozatban a két fél kijelenti, hogy a jelenlegi nemzetkö­zi helyzetben mindennél fontosabb feladata a két népnek az, hogy te­vékeny erőfeszítésekkel törekedje­nek a nemzetközi feszültség enyhí­tésére és a béke megszilárdítására. Az atomfegyver veszélyének meg­szüntetése — az ilyen fegyverek al­kalmazását és termelését megtiltó egyezmény, valamint az efelé irá­nyuló első lépésként az atomfegy­ver-kísérletek betiltása — elsőren­dűen fontos az emberiség szempont­jából. A két fél fenntartás nélkül támogatja a Szovjetunió Legfelső Tanácsának azt az elhatározását, hogy a Szovjetunió egyoldalúan megszünteti az atomfegyver-kísérle­teket. A nyilatkozat megállapítja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság atomfegyverekkel való felszerelése hátrányos a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvések szempontjából. Annál szükségsze rűbb, hogy tárgyalások kezdődjenek egy közép-európai atomfegyvermen­tes övezet létrehozásáról. Ugyancsak szükséges, hogy a Balkán-félsziget népei között jószomszédi kapcsola­tok jöjjenek létre és olyan együtt­működés, amely az egyenlőség, a kölcsönös előnyök és az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozás el­vén alapszik. A két párt tovább szándékozik fejleszteni együttműködését.

Next

/
Thumbnails
Contents