Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-30 / 126. szám

1958. május 30. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Megjegyzések a munkaszervezésről Sokát beszélgettünk az utóbbi időben tsz parasztokkal a munka­szervezésről. Ahány tsz annyi jó, vagy rossz oldalát láthattuk a mun­ka megszervezésének. Úgy gondol­juk, hogy nem árt néhányat okulás képpen megemlíteni. — A jó apa is már este kiosztja a másnapi munkát a fiainak. Újabban mi is ezt csináljuk. Ré­gebben sok időt pocsékoltunk el az­zal, hogy reggel tartottuk a munka­elosztást. Ez nem vált be. Reggel 6-kor elkezdtük a munkakiosztást és 7, fél 8 óra lett, mire min­denki tudta a feladatát. Most már másként van. Este mindenki meg­kapja a munkáját s reggel egyet­len feladata marad csak, mégpedig az, hogy pontos időben ott legyen a munkahelyén — mondta az egyik tsz-tag beszélgetés közben. Vajon hány munkaórát lehetne megtakarítani, ha neki adnának igazat azok a tsz-ek, ahol reggel tartják a munkaelosztást?!? — Hogy miért nem megyek dől gozni a tsz-be? — ismételte meg a kérdést az egyik menyecske — en­nek az a legfőbb oka, hogy van egy apró óvódás és egy kis iskolás gyermekem. A tsz földjein már 6 órakor megkezdődik a munka. Nekem pedig 8 óráig a gyermekek­kel van elfogaltságom. Amikor egyé nileg gazdálkodtunk, 8 óra után azért kiszoktam menni az uram után a határba kapálni. De most nem lehet. Hogy nézne az ki, ha fél 9 órakor kezdenék neki a tsz föl­dön a kapálásnak? Abban a tsz-ben, ahol a menyecs­kével beszéltünk erről a kérdésről, 18 hozzá hasonló fiatalasszony van. Számítsuk ki, mit jelentene az ő munkájuk akkor, ha megmagyaráz­nák nekik, hogy az ő esetükben Tavaszi hírek a földekről Munkában a járva silózók A Sárközi Állami Gazdaság az elmúlt évben két új járvasilózó gé­pet kapott, amelyeket munkában ebben az évben próbáltak ki. Az eredmény valóban csodálatos, mi­vel a géphez egy DT. traktorra, egy vontatóra és mindössze hat ember­re van szükség, akik a szecskázott zöldtakarmánykeveréket vontatóval a silógödörbe hordják. Különösen akkor van nagy jelentősége az új gépnek, ha összehasonlítjuk, hogy azelőtt ugyanezt a munkát úgy tud­ták elvégezni, hogy mintegy 22 em­bert foglalkoztattak. Ugyanis a ta­karmányt is le kellett kaszálni, a fogatosaknak a silózás helyére kel­lett szállítani és sok embert foglal­koztatott a rakodtatás is. Eddig 300 köbméter zöld silótakarmányt ké­szítettek. A járvasilózók után dixtillerrel mintegy 15 centiméter mélyen szántják, lazítják a talajt. Négy brigád a legjobbak közül A szedresi gépállomás brigádjai közül a Dózsa, Kossuth, Táncsics és Sallai br:gádok tagjai mintegy 9.500 normálhold tavaszi tervü­ket napokkal ezelőtt teljesítették már. E brigád között van Csákvári János (Dózsa) brigádja, akik me­gyei szinten a második helyre ke­rültek. Ugyancsak ezen a gépállo­máson van a megye legjobb máso­dik traktorosa, Virág Mihály. Június 8-án, a Traktoros Napon a szedresi gépállomás igazgatója a Vándorólaztatják a növendékbaromfiakat tervüket túlteljesítő traktorosok és dolgozók között mintegy 10.000 fo­rint jutalmat oszt ki. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a gépállomás növényápolási tervét termelőszövetkezeteknél 173 száza­lékra teljesítette és nem egy olyan termelőszövetkezetük van, mint például a faddi Győzelem, a szed­resi Petőfi, a-harci Petőfi és a fá­cánkerti Vörös Hajnal tsz, ahol má­sodszor kapálják géppel a kukoricát. nem bűn az, ha később kezdenek és ha rövidebb időt dolgoznak na­ponként!?! Úgy hiszem nem is kellene nekik túl sokat magyarázni, hisz a nagy munkák idején az egyéni gazdák feleségei is sokat segítenek férjeik­nek. Az egyik termelőszövetkezeti iro­dán egy tsz-tag dühösen bökött az újjával az „Elvégzett munkaegység kimutatás“’ táblázatra és elkesere­detten mondta: — Látja, ennek az embernek 250 munkaegységet írtak a neve után a múlt évben, pedig alig dolgozott valamit. Hogyan történhetett ez? Igaz-e az állítás? Sok emberrel kellett beszélnünk, mire rájöttünk a való­ságra, amely a következőképpen fest: A tsz-nek abban a brigádjában, amelyben az állítólagos „csaló” dol­gozott, a brigádvezető rábízta a ta­gokra, hogy saját maguk vezessék a munkaegységkönyvüket és csak havonként „ellenőrizte” a ledolgo­zott munkaegységek számát. „Bíztam az emberek becsületé­ben, meg nem is nagyon értem rá ellenőrizni, mivel magam is fizikai munkát végeztem’“ — modotta a kérdésemre kissé elkedvetlenedve az egykori brigádvezető, akit azóta a tagság leváltott. Lehet-e ilyesmit a becsületre bízni? Aligha. Mert a brigád 14 tagja ugyan becsületesen számolt el munkaegységeiről, az igaz. de a tizenötödik nem tudott ellenállni a „csalás” kísértő ördögének. A szövetkezetekbe tömörült pa­rasztemberek öntudata még a jelen pillanatban tarka képet mutat. A szocialista öntudat kezdetén álló emberektől kezdve, az öntudatos szocialistáig terjed a tsz-tagok ön­tudatának fejlődési skálája. A rendszeres munkaegységtelje­sítmény vezetés a brigádvezetők ré­széről az egyedüli helyes módszer. Az egyesek részéről „fekete úton szerzett” munkaegység, sérti a szö­vetkezeti tagok igazságérzetét és rossz propagandául szolgál az egyé­ni parasztság felé is. Minden mun­kaegység mögött munkának kell lenni. Mindenkivel szemben fel kell venni a szövetkezet tagjainak a har­cot, aki munkaegységet akar ma­gának „jogtalanul“’ szerezni. A munkát úgy kell megszervezni, hogy világosan és félreérthetetlenül ellenőrizhető legyen a tagság által. H. T. igy kötődik valójában a barátság A döbröközieknek sem kell ezután különösebben magyarázni a szovjet —magyar barátságról. Egy személyes találkozás a sportpályán, a kultúr­otthon színpadán, a fehér asztal mel­lett — így kötődik az igazi barátság. Az a hatalmas érdeklődés, amely a községben a szovjet vendégek látoga­tását kísérte, beszélt önmaga helyett. Hétfőn délután a dombóvári szov­jet alakulat mintegy 60 katonája és tisztje tett baráti látogatást a köz­ségben. Már a fogadatásra is nagy tö­meg gyűlt össze a tanácsház előtt, ahol Vida István tanár, a községi népfront bizottság nevében üdvözöl­te a vendégeket. Az üdvözlő beszé­dek elhangzása után rázendített a szovjet katonák zenekara és térzenét adott, amelyet nem egyszer tapssal jutalmaztak az egybesereglett döbrö- köziek. A vendégek, a vendéglátók azután együttesen vonultak a sportpályára, ahol a döbröközi futballcsapat a szovjet katonák csapatával játszott barátságos mérkőzést. Mindegyik csapat szurkológárdája hamarosan kialakult, volt olyan hajrázás, bizta­tás, hogy majd az egész falu hallhat­ta. A mérkőzés végülis döntetlenül végződött, nem is az eredmény volt a fontos, hanem a barátkozás, a kö­zelebbi ismeretség. A közös program este a kultúrház- ban folytatódott. Vida István magya­rul és oroszul elmondott köszöntője után két órán keresztül peregtek a műsorszámok, magyar és orosz tánc­számok, énekszámok és más műsor­számok. Mindegyik számot nagy tet­szésnyilvánítással fogadta a közön­ség — különösképpen az orosz táncok váltottak ki viharos tapsot. A kul- túrház nem fogadott magába mosta­nában ennyi embert. Ember ember hátán, az ablakokban is álltak, ül­tek, de sokan csiak hallgatók voltak, látni nem is láttak semmit. Mégis, kitartottak végig. A kultúrműsor után a párthelyi­ség udvarán már várta a vendége­ket a terített asztal. A helybeliek­kel elvegyülve ültek az asztalhoz, az ízletes szarvaspörkölt mellett megindult a beszélgetés — igaz, többnyire csak a mutogatás, a bó- lintgatás nemzetközileg jól bevált nyelvén. De így is megértették egy­mást. A szovjet katonák zenekara ismét működésbe lépett, a talpalá- valót húzta, megkezdődött a tánc. És még itt, a táncmulatságon is sok volt az érdeklődő, nemcsak asszony, hanem férfi is. Amikor pedig eljött az éjfél és a szovjet vendégek búcsúzkodni kezd­tek, alig akarták őket elengedni. — Még egy kicsit maradjatok — hang­zott a biztatás. Maradtak is volna szívesen, hiszen nem könnyű ellent­mondani a szívélyes biztatásnak, de hiába, a katonát fegyelem köti. Hosszas búcsúzkodás után végesza- kadt a mulatságnak, a vendégek in­dultak vissza, a községbeliek is szétszéledtek, azzal az elhatározás­sal, máskor is vendégül látják majd őket, hogy továbbra is fennmarad­jon a barátság. Levelek a dombóvári járásból Nagysikerű műsoros estet rendeztek Kocsolán A Kocsolai Állami Általános Is­kola május 18-an nagysikerű dalos­zenés műsoros estet rendezett a község\ kultúrotthonában. A műsor gerincét az iskola énekkara és ze­neszakköre adta az egész évi mun­ka bemutatójaként. Az ének- és ze­neszakkör e tanévben másodszor ad egész estét kitöltő műsort (decem­berben Kodály-estet rendezett). A közönség érdeklődése azt bizonyít­ja, hogy Kocsola népe is szereti az énekkari és zenekari műsorokat. E műsorok célja a tanulóifjúsággal és szülőkkel megkedveltetni az iga­zi magyar muzsikát: a magyar nép­dalt, valamint a klasszikus meste­A tavasz eseményei közé tartozik,; hogy az Állattenyésztési Kutató In­tézet Középhidvégi Kísérleti Gaz­daságának baromfitelepén meg­kezdték a 8 hetes növendékbarom-' fiák vándorólaztatását. A gyönyö-A rűen fejlett, mintegy 70 dekás át-jjí lagsúlyban levő növendékeket rffl szomszédos erdőben vándorőlakbanj j helyezik el. < t A baromfitelep keltető állomásai ! ezév tavaszán kezdte működését ésfjt eddig 20.000 darab naposcsirké:^ 1510 darab előnevelt és 700 darab; | rántanivaló csirkét értékesítettek Ha azt vesszük figyelembe, hogy ajj naposcsirke darabonkénti ára 5 fo-j ^ rint 40 fillér, a 6 hetes előnevelt; j csirke darabja 25 forint, a rántani-W való csirke kilóját pedig 42 fo-j J ri-ntért adták el, akkor kitűnik,« j hogy a baromfitelep, ahol 'az or-J> szágban egyedül tenyésztik tisztád vérben a sávozott és fehér pli-J J mouthokat, jelentős jövedelmet biz-«j tosít a gazdaságnak. (9 A járásban elsőnek Æ Évek óta jól működik a pári Bé-| ! ke Termelőszövetkezet, amelynekj ) tagjai arról számolhatnak be, hogy a« j tamási járásban elsőnek fejezték be; * a tavasziak első kapálását. A ter- melőszö vetkezet mintegy 32 tag jaj) összesen 72 hold tavaszi kapás, ku-»j korica, cukorrépa, napraforgó, bur-J > gonya első kapálását és egyelésétj j fejezte be. jv) A tagság legutóbb úgy határo-« j zott, hogy az eddigi gyakorlattól el-Jt térően porciózzák a száraz- és zöld-fjj takarmányt az állatállomány réjj szére, ezzel jelentős takarmánymeg-« v takarítást akarnak elérni. ­Csendőr szurony ok ellen... i. Wildanger József bácsi köze­lebb van már a 80. évhez, mint a 70-hez, de mégsem találtuk ott­hon: kint volt a szőlőben, és kö­tözött, amikor a tőkék közé térdel­ve ráakadtunk. Ez a háromnegyed századnyi idő nem múlt el felette nyomtalanul, s azokról az esemé­nyekről, amelyek szép emlékei kö­zé tartoznak, szívesen beszél. Ami­kor rájuk gondol szenvedélyesen csuklik el a hangja, örömtől, vagy haragtól csillan a szeme ... Szí­vesen emlékezik vissza 1907 má­jus 1-re, amikor Bonyhádon elő­ször ünnepelték meg nyilvánosan május 1-ét... Hogyan is történt? * Nem ez volt az első megünne­pelt május 1-e Bonyhádon sem, mert titokban vagy már ötször ünnepeltek a házaknál. Nyilvános ünnepség megszervezésére még nem futotta bátorságukból, annál is inkább, mert nem ismerték elég­gé a bonyhádi munkásokat sem... Ekkor aztán elhatározták, hogy nyilvános ünnepséget rendeznek (a fő szervező ő volt). Vett ő már részt hasonló, veszélyes megmoz­dulásban. 1905-ben Pesten vonult fel egy tüntetésre a Tisza Kálmán térre. Akkor az országházhoz igyekeztek, de felvonultatták ve­lük szemben a diákságot. A mun­kások végeláthatatlan oszlopa visszaszorította a diákokat, s fel­tartóztathatatlanul haladt kitűzött célja felé. Az országház környékén a félre nyíló utcák tömve voltak lovasrendőrökkel, akik a tömeg közé vágtattak, s kardlapozással próbálták azt szétoszlatni. Köze­lükben is feltűnt egy rendőr, s kardjával kiadós csapásokat oszto­gatott a munkásokra: — Tüntet­tek?! Hát csak tüntessetek, majd most elmegy a kedvetek tőle! — kiáltotta egy-egy csapás kíséretéül és látszott rajt, hogy jól szórako­zik. Az egyik munkás — hatalmas, erős ember volt — odaugrott a ló mellé, elkapta a rendőr lábát és lerántotta a lóról, s a tömeg meg­indult a rendőr testén keresztül visszafelé. Szóval, némi gyakorlata volt már Wildanger Józsefnek a felvonulások szervezése terén, az­tán amikor elhatározták, hogy nyilvánosan megünneplik 1907. május 1-ét, még e gyakorlattal rendelkezve sem gondoltak arra, hogy az úgy sikerül, ahogy arról később még szó lesz. — Szónokot kell hívni az ün­nepségre — határozták el a szer­vezők, — de kit. Először ráesett a választás, mi­vel ő már járatos volt az ilyen dolgokban, de ő nem vállalta. — Politikusabb ember kell, mint én vagyok, és én magyarul sem tudok jól beszélni — utasította vissza az egyébként megtisztelő megbízatást. — Hívjunk Pestről szónokát — javasolták, a javaslatot tett kö­vette. Érintkezésbe léptek a fővá­rossal, ahonnét kaptak is ígéretet. Elérkezett a nagy izgalommal várt nap reggele. A mányoki és szászvári bányászok is megérkez­tek már. Őket és a környező köz­ségek lakosságát plakátokkal ér­tesítették az eseményről. Délelőtt megtartották a felvonulást, melyen közel egy kilométer hosszú menet vett részt és tüntettek az általá­nos, titkos választásért... de a várt szónok még mindig nem ér­kezett meg... Az akkori újtelepi csárdánál várakozott a tömeg, vár­ta a szónokát, de az csak nem jött. Ott volt már a szolgabíró is, aki megunva a számára egyébként is kellemetlen várakozást, egy csendőrt küldött oda Wildanger- hez. — Jöjjön a méltóságos úrhoz — fogta meg a vállát a csendőr. — Na! Ki lesz a szónok Wil­danger — kérdezte a szolgabíró. — A nevét ide kell írni a papírra, — mutatott a felvonulási engedély egy kitöltetlen rovatára. Még nem jött meg. — És ha elfelejt megjönni, ak­kor meddig vártok? Mi?! — kaca­gott gúnyosan a csendőrök védő­gyűrűjében a szolgabíró. — Várunk még. — Jó! Várjatok csak. — És a csendőrök egy részét egy pillan­tásával ismét a tömeg közé küld­te. — Minek politizál egy kőmű­ves? — Dörmögte haragosan ma­ga elé. (Folytatjuk.) BUN1 GÉZA Szakcsi levél rek alkotásait: az éneklést és mu­zsikálást. Úgy látszik ez sikerült is Szemes Béla tanítónak, aki néhány évvel ezelőtt 2—3 furulyás és 3 he­gedűből álló kis zenekarból ma 16 tagot számláló iskolai zenekart ho­zott létre a tanács és a szülők se­gítségével. A zenekar és az iskola énekkara adja a község minden ün­nepére a műsort. A május 18-i műsorban az irodal­mi szakkör szavalatokkal, az alsó- tagozat osztályai mesejátékokkal szerepeltek. A műsoron bemutatko­zott — nagy sikerrel — a KISZ- szervezet most alakult zenekara is. Az ének-zeneszakkör elhatározta, hogy műsorainak bevételeiből mag­netofon készüléket vásárol, ami az w. iskolai énekoktatásban (szemlélte­ti lésben) igen hasznos segédeszköz ('lesz. M. F. ú ) í Az emberek általában szívesen j íveszik, ha a községükről írnak a la­ppok, külör//képpen, ha eredmé- \’nyekről, a szépről és a jóról esik üsző. Mivel Szakos községről ritkán jjolvashatunk, levelezés útján igyek­ezünk pótolni a hiányt. Az idén kihúzódott a tél, Fiatal- jliaink jól kihasználták a téli idősza- J «kot, művelődtek, szórakoztak. Több {[ műkedvelő előadást tartottak, de minden esetben telt ház volt a Fa- <Í!wszínház előadásain és a mozi J»előadásokon is. « Jí Ezenkívül még egy nem minden- y’napi eseményről számolhatok be. I jKözségünkben gépírótanfolyam in­dult, amelíy .iránit igen nagy ér­deklődés, különösen a VIII. általá­nos iskolát végzettek körében. Szépen folyik kultúrházunk épU ytése is, amely az újonnan épült is- 7kólához hasonlóan egyik szép épü­lete lesz községünknek. A község fejlesztésében sokat köszönhetünk a Wwzségi tanácsnak, amely szépíti kifejleszti falunkat. $ Vannak eredmények, de vannak ' y hibák is. Megfelelőbb épületbe kel- fene például költöztetni a gyógy­ul szertárat és a postát. Ezeket a prob­lémákat is meg lehetne oldani egy jjfcis körültekintéssel. Ez, amit így 'Hévéi útján közlök a szerkesztőség- tgel, több szakcsi lakos véleménye, jti többi az illetékesek dolga. Sz. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents