Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-29 / 125. szám

1958 május 29. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A béke, a haladás jegyében Régen nem látott nagy ifjúsági megmozdulás volt vasárnap Szek- szárdon. A megye minden részéből jöttek a megyeszékhelyre teher­autókkal, a közelből kerékpárokkal, hogy kifejezzék törhetetlen béke­akaratukat, hűségüket a párthoz, a szocializmushoz. Hatalmas transz­parensekkel, zászlókkal vonultak fel a fiatalok a Garay térre, a nagy­gyűlés színhelyére. Nagy tapssal üdvözölték a külföldi vendégeket, akik valamennyien hangsúlyozták, hogy az ifjúság többsége világszerte óhajtja a békét és kész küzdeni ér­te. Floyd Williston, a kanadai ifjú­ság képviselője például elmondotta, hogy noha náluk bizonyos imperia­lista körök igyekeznek minden mó­don megtéveszteni a fiatalságot, hogy felhasználhassák őket a hábo­rú szolgálatában, de ennek ellenére is egyre több a józanul gondolkodók száma, akik készek harcolni a bé­kéért. A szovjet Anatol Ratanov azt hangsúlyozta többek között felszóla­lásában, hogy a békeharc eredmé­nyessége érdekében a legszélesebb­körű összefogásra van szükség a vi­lág ifjúsága között. Fosso Francois, Nem mindennapi élményben volt részük a megyénkből elinduló nőta­nácsi küldöttségnek Foton, a Gyer­mekvárosban. Az oly sok fáradtság­gal, szeretettel sikeresen folytatott gyűjtés eredményeképpen ezen a napon rakták le a megye asszonyai által vállalt óvodáspavilon alapkö­vét. Szinte lehetetlen leírni az izga­lomtól terhes várakozás óráit, míg a 60 főnyi küldöttség megérkezett Fótra. És a várakozás óráiban elkép­zelt látványt messze felülmúlták az ott látottak, hallottak. Márcsak a kezdet is. Amikor a különbusz a 64 holdas gyermekpara­dicsom területére ért, a kis lakók mint forgalmi rendőrök irányították a kocsit, merre menjen, annyi gyer­meki bájjal és kedvességgel, hogy máris a meghatottság első könny­cseppjei jelentkeztek az asszonyok szemében. Az ünnepség helyszínén már közel 600 asszonyt talált a kül­döttség, az ország többi megyéjé­nek képviseletében, akik hasonló céllal érkeztek, mint ők. Ortutay Zsuzsa, a nőtanács főtit­kára üdvözölte a megjelenteket. Ün­nepi beszédében ismertette a Gyer­mekváros-mozgalom történetét és eredményeit, s üdvözölte az asszo­nyokat — a Tolna megyeieket is fel­sorolva —, hogy munkájukkal le­hetővé tették az óvodák építését, amelyekbe mintegy 200 új kislakó lel boldogabb otthonra, szerető gon­doskodásra. — Lehet-e nagyobb köszönet a fáradtságos munkáért, mint mind­ezt látni — mondotta befejezésül, s ebben, a meghatottságtól könnyező asszonyok mindnyájan egyetértet tek. Ezután Járó Dóra, a Művelődés- ügyi Minisztérium gyermek- és if­júságvédelmi osztályának vezetője mondott köszönetét az asszonyok ál­dozatkészségéért. A köszönetek a Tolna megyei asszonyok munkáját is illetik, hisz itt is számtalan kez­deményezés, ötlet született, hogy megkezdődhessék az építkezés. A fejlődés útját egyengetik, hogy jövő­re a mostani kétszáznegyven gyer­mek mellé még kettőszáz, majd még több találjon boldog, emberséges otthonra. Barna elvtárs, a Gyermekváros igazgatója a gyermekek név*’- mondott köszönetét a küldötteken keresztül az egész ország asszonyai­nak. Utána az ajándékok áradata indult meg a gyermekek részére, gyönyörű népviseletbe öltöztetett babák, sütemények, cukorkák mel­lett ott sorakozott a Tolna me­gyeiek szép térítője is. Nem lehet meghatottság nélkül ír­ni az ezután következő események­ről. Már előbb is számos asszony megtalálta párját egy-egy kis lakó személyében, de most már csoporto­san csatlakoztak a gyerekek a ven­dégekhez, akik szerteszéledve me­gyénként keresték fel az építendő pavilonok helyét. A hatalmas fák árnyaiban mindenfelé örvendő gyer­a kamerouni néger ifjúság képvise­letében arról beszélt, hogy az ő ha­zájában az ifjúság harcának két irá­nyú törekvése van: a béke és a fel- szabadulás. A békéért és a szabad­ságért egyaránt nagy küzdelmet mekek húzódtak az asszonyokhoz, barátkoztak. A Tolna megyei ház alapköveit, az első ásónyomokat Ta­kács elvtársnő, a megyei nőtanács titkára vezetésével tették az asszo­nyok. Ezután a boldog gyermekek ka­lauzoltak, kitárva életüket és biro­dalmukat. Minket a kis Senye Ág­nes vezetett, akivel Mősz elvtársnő annyira megbarátkozott, hogy a nyá­ron eljön hozzá nyaralni. De a kül­döttség több tagja talált közben ilyen kis pártfogoltra, akiket szin­tén elkérnek 2—3 hétre. így, ilyen meghitten járták be az asszonyok a Gyermekvárost és néz­ték meg sok-sok csodáit, a tavat, az őzikéket, s mindenek előtt a lakó­helyeket, és a híres márványtermet. Mindenütt rend, tisztaság, kényel­mes alkalmatosságok, melyek mind, mind a gyermekek megtalált bol­dogságát növelik, segítik elfelejteni a bánatot, a keserűséget, mely azért még ott él a kicsiny gyermekszívek­ben, de már halványul. A Tolna me­gyei asszonyok is válogatás nélkül fogadták, minden erejükkel segítik végleg eltüntetni nemcsak ezeknek a gyermekeknek, de a többi még bánatos, szomorú gyermek arcáról is a keserű vonásokat. Andirkóné, Takácsné, Mőszné, Lókiné és a többi asszonyok, mind­mind ezzel búcsúztak: „Rajtuk lesz a szemünk továbbra is, az alapkő letételével csak most kezdődik iga­zán a munkánk.” SZALAI ENDRE Ha valaki megállapíthatja a Bi- ritói Állami Gazdaságról, hogy mennyit fejlődött az elmúlt három év alatt, mint szocialista nagy­üzem, akkor ez Rohr Henrik, az ál­lami gazdaság szomszédságában lévő pusztahencsei Kossuth Tsz egyik tagja. <3 ugyanis világéleté­ben földműveléssel foglalkozott, is­meri ezt a gazdaságot már évti­zedek óta. Ismeri, mióta állami gazdaság és ismerte akkor is, ami­kor urasági nagybirtok volt. Az el­múlt nyolc évben mindig bíráló szemmel figyelte itt a fejlődést. A minap mint meghívott látogató kül­detésben volt ő is azzal a mintegy 40 termelőszövetkezeti taggal és egyéni paraszttal együtt, akiket Pusztahencséről, Györkönyből és Paksról hívott meg az állami gaz­daság veztősége. Rohr Henrik bácsi a jó gazda szemével megnézett mindent, és véleményt mondott ar­ról, amit látott: — Úgy mondom, amint van: Há­rom évvel ezelőtt e gazdaságban nem jól mentek a dolgok. Kapálat- lan volt a kukorica, nem takarítot­ták be időben a répát, a búzaszalma a földön maradt, szóval sok volt a hiba. Most meg? . ;. Gyönyörű a határ. Szakszerűen, hozzáértéssel folytatnak. A gyűlés részvevői hosz- szan tartó tapssal éltették a Szov­jetuniót, mint a béke legerősebb vé­delmezőjét. Már a gyűlés előtt nagyon sokan körülvették a vendégeket, amikor a városban sétáltak a megyei KISZ vezetők, Siklósi Imre és Horváth Ferenc kíséretében. Képünk a gyű­lés előtti séta során készült, amikor a vendégek a „korzón” figyelték a feldíszített „ifjúsági autók” érkezé­sét. A vendégeknek különben na­gyon megtetszett Szekszárd, a nagy­gyűlésről pedig azt mondották, hogy nagyon nagy hatást gyakorolt rájuk ez a nagytömegű Tolna megyei if­júság s ez a nagygyűlés tulajdon­képpen a világ ifjúságának volt a találkozója, közös kiállása a békéért, a haladásért. A képen balról jobbra: az orosz tolmács, mellette világos ingben Floyd Williston kanadai, mögötte Anatol Ratanov szovjet ifjúsági ve­zető, majd Elsie Saviuk kanadai leány következik, mögötte Siklósi Imre áll, mellette pedig Fosso Fran­cois a kamerouni néger ifjúság kép­viselője, majd Horváth Ferenc és az angol tolmácsnő. B. F. Köszönet az ifjúságnak Tolna megye Tanácsának Végre­hajtó Bizottsága mezőgazdasági osz­tálya vezetője a fásítási program végrehajtásáról szóló jelentését jó­váhagyólag tudomásul veszi. A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága megállapítja, hogy a tava­szi fásítási munkákban tevékenyen vette ki részét a megye ifjúsága társadalmi munkával. Mindezek kö­vetkeztében a megye fásítási tervét, túlteljesítette. A Tolna megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottsága a tava­szi fásításban társadalmi munkával résztvett fiataloknak eredményes tevékenységéért köszönetét fejezi ki. gazdálkodnak. Most olyan ez a nagyüzem, hogy kalapot le előtte. Mikor a növendékistállóhoz ért a csoport, Szili György egyéni paraszt „megállapította”, hogy a növendék­borjak koravének. Ezt azzal ma­gyarázta, hogy nem kapják meg kicsi korukban a megfelelő meny- nyiségű tejet, mert elveszik őket az anyjuktól. Hiába próbálták őt meggyőzni, hogy ez nem így van — nem sikerült. A nagy vita után megnézte az egyik növendéküsző fogát, s akkor megváltoztatta véle­ményét. Az állattenyésztőhöz for­dulva ezt mondta: — „Bocsánat, egy szót sem szóltam, magának volt igaza, tényleg nem vének ezek a borjúk.” A mesterséges borjúnevelőnél is az képezte a vita tárgyát, hogy melyik a jobb, a természetes, vagy a mesterséges borjúnevelés. — A mesterséges borjúneveléssel egyáltalán nincs elvéve a borjútól az a tej, amire neki szüksége van. Ellenben minden borjú felnevelé­sénél meg tudunk takarítani 500 — Közel két év óta húzódó pro­blémát oldott meg a bonyhádi járási tanács mezőgazdasági osztálya. Az el­lenforradalom idején feloszlott zom- bai Béke Tsz földjeiből 45 hold szán­tót, 7 hold gyümölcsöst, 11 hold ker­tészkedésre alkalmas területet, 4 hold legelőt és nyolc hold, földadó alá nem eső területet adtak át a Vö­rös Csillag Termelőszövetkezetnek. Ezekkel a földekkel összesen 81 hold­dal gyarapodott a zombai Vörös Csil­lag földterülete. — Az iregszemcsei földművesszö­vetkezetnél 104 taggal takarékszö­vetkezet alakult a közelmúltban. Mintegy nyolevanan már be is fizet­ték a 100 forintos részjegyeket. — A Magyar Honvédelmi Sport­szövetség dombóvári szervezeteiben igen sokan vesznek részt különböző kiképzéseken. A Vasipari Vállalat­nál például most indul egy motoros kör. A kör két motorkerékpárt kap, az érdeklődők száma olyan nagy, hogy ősszel újabb kört kell indítani. A levél és A levél, amelyet Matheisz István mázai levélírónk küldött a szerkesz­tőséghez, arról szól, hogy felesége e hónap 23-án kenyeret vásárolt a mázai népboltban. „A kenyeret sajnos nem fogyaszt­hattuk el jó étvággyal, mert . :.” A továbbiakról pedig, a levéllel küldött kis melléklet, a kenyeret tartalmazó csomagocska árulkodik. A kenyér­be, — amelyről a darabkát levág­ták — nyilván hanyagságból, bele­dagasztották a liszteszsák papírcím­kéjét is. A rózsaszín címke a kenyér» Eogyasztók tudomására hozza, hogy milyen lisztből dagasztották a szó- banforgó kenyeret. De rávilágít ar­Nagy érdeklődés mellett zajlott le a tamási járás önkéntes tűzoltóinak versenye Tamásiban. Az egész járás területén nagy lelkesedéssel készül­tek. hogy bemutassák felkészülésü­ket az általános tűzvédelemre, külö­nösképpen a nyári idényre, az ara­tás, cséplés időszakára. Az önkéntes tűzoltóság megszer­vezte a nyári időszak alatti állandó és fokozott készenlétet és állandó gyakorlatokat végeznek, hogy felké­szülésük biztonságosabb legyen. A nagy érdeklődés mellett lefoly­tatott versenyben a 800-as motor­fecskendőknél a tamási önkéntes tűzoltók lettek az elsők. A második liter tejet, fertőzésmentes borjakat nevelünk, mert itt forralva kapják a tejet, kíméljük a teheneket, ko­rábban hozzászokik a borjú a ta­karmányevéshez és így edzettebb lesz — adta meg a választ Pelsőci Árpád főállattenyésztő, s ekkor a látogatók tovább nem hitetlenked­tek. — Több növénytermesztési szak­kérdésre is választ kaptak az egyé­ni parasztok és a termelőszövetke­zeti tagok. így például megkérdez­ték, hogy miért nem alkalmazzák a négyzetes kukoricavetést, miért gyengébb egyik búzatábla, mint a másik, mikor ezek egyforma minő­ségű földben vannak. Ezekre Ku- kovics Sándor, a gazdaság főagro- nómusa adta meg a választ: — Ami a kukorica négyzetes ve­tését illeti, arról a következőket tudom mondani: Mi nem vetettünk az idén négyzetes kukoricát, mert így csak 11 000 kukoricatövet tu­dunk elhelyezni egy holdon, ha vi­szont sorosan vetjük, akkor 15 000-et. S pillanatnyilag nekünk a több termés a fontosabb, még ak­— A Bikácsi Erdőgazdaság az or­szágfásítási akció keretén belül a KISZ-szervezeteknek, iskoláknak és községi tanácsoknak másfél millió akác csemetét és 150 000 akác és nyár suhángot adott kiültetésre az idei tavaszon — Döbröközön társadalmi munká­val hozták rendbe a Széchenyi utcát és a Cserénfai utcát. Hatvan fogat 300 köbméternél több földet hordott a két utcába, mintegy 100 fő ugyan­akkor a gyalogmunkát végezte. Csu­pán a fogatok által végzett társadal­mi munka értéke ötezer forinton fe­lül van. — Megyénkben 10 év alatt össze­sen 550 kilométer hosszúságban épült új út, illetve végezték el a meglevő utak felújítását. — A szekszárdi repülőklub tagjai közül vitorlázórepülésből hárman tesznek A, B, illetve C vizsgát. Kívü­lük még hat fiatal vizsgázik alap­fokú repülőismeretekből. a melléklet ra is, hogy a sütődében elhanyagol­ják a sütésre kerülő liszt megszitá- lását. Ennyit a zsákcímkével „ízesített’* kenyérdarabról, de fejezzük be a le­velet is. — A „panaszos” kenyeret ugyanis, mivel a mi pékünk megbetegedett és nem dolgozhat — a nagymányoki sütőüzem szállítja Mázára — írja a továbbiakban Matheisz István Nem tudjuk hogyan kerülhetett a kenyérbe a zsáikcímke, de minden esetre jó lenne, ha illetékesek fel­figyelnének a Nagymányoki Sütő­üzemben készült kenyér minősé­gére. helyezést a Fomádi Állami Gazda­ság önkéntes tűzoltói nyerték el. A 400-as kismotorfecskendőknél a versenyt 'az Iregszemicsei Kísérleti Gazdaság önkéntes tűzoltói nyerték, akiknek eredményét az a körüLménv is növeli, hogy első ízben vettek részt a járási versenyen, a második helyre az ozorai önkéntesek kerül­tek. A kocsifecskendőknél elsők az értényi, másodikok a szakályi tűzol­tók. A lajtfecskendők versenyében elsők az ürgeváriak, másodikok a tárkányi önkéntesek. A verseny után a járás önkéntes tűzoltói közös ebéden vettek részt, este pedig bált tartottak. Rózsa Andor kor is, ha így a kukoricatermés va­lamivel költségesebb. A vitatott két búzatábláról pedig annyit: egy­szerre, egyformán előkészített ta­lajba vetettük a búzát. Az egyiknek pillangóstakarmány, a másiknak pedig silókukorica volt az elővete- ménye. S mégis jelenleg az a búza ígér többet, amelyiket a silókuko­rica után vetettünk, holott tudott dolog, hogy a búza legjobb elővete- ménye a pillangós. Ez azért van így, mert a silókukorica után ve­tett búzára kiszórtunk holdanként egy mázsa pétisót. A tapasztalatcsere tanulságait jól foglalta össze Sebestyén István, a pusztahencsei tsz párttitkára, így: — Mi azzal a meggyőződéssel távo­zunk innét — azt hiszem vala­mennyien —, hogy a nagyüzem döntő fölényben van a kisüzemmel szemben. Sokat tanultunk, láttunk itt ebben a gazdaságban. Tanulni akarunk a következőkben is, kér­jük a gazdaság vezetőségét, hogy hívjanak meg bennünket módkor is, ezzel szemben mi is meghívjuk a gazdaság szakembereit a tsz-be, nézzék meg hogyan gazdálkodunk mi, és ahol tudnak segítsenek. Ezt Sebestyén Istvánnak és a többi jelenlévőnek Somogyi József, a gazdaság igazgatója meg is ígérte.­Tolna megyei asszonyok Foton, a Gyermekvárosban Tapasztalatcsere a Biritói Állami Gazdaságban Tűzvédelmi felkészülés a tamási járásban

Next

/
Thumbnails
Contents