Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-28 / 124. szám
A varsói szerződésben részt vevő államok nyilatkozata (Folytatás a 2. oldalról.) Minthogy a nyugati hatalmak nem kívánnak széleskörű értekezletet, a varsói szerződés államainak kormányai a szükséges megegyezés elérése végett megengedhetőnek látják, hogy ne ragaszkodjanak az észak, atlanti paktum összes tagállama, valamint a varsói szerződést aláírt valamennyi állam képviselőjének az értekezletén való részvételéhez, s a jelenlegi szakaszban beleegyeznek szőkébb körű találkozóban azzal, hogy a tárgyalásokon az észak-atlanti paktum és a varsói szerződés részéről egyaránt három (négy) ország vegyen részt. Ezért a varsói szerződés országainak kormányai a varsói szerződést aláírt országok nevében meghatalmazzák a Szovjetuniót, a Lengyel Népköztársaságot, a Csehszlovák Köztársaságot, és a Román. Népköztársaságot, 'hogy részt vegyenek a legmagasabb szintű értekezleten. A jelen értekezlet résztvevői egyhangúan arra a megállapításra jutottak, hogy a kialakult helyzet valamennyi államtól új erőfeszítéseket követel a nemzetközi feszültség enyhítése és 'korunk legfontosabb megoldatlan kérdéseinek rendezésére. A Szovjetunió és a varsói szerződést aláírt többi szocialista ország következetesen arra törekedett, hogy a nyugati hatalmakkal • megegyezésre jusson a leszereléssel kapcsolatos kérdésekben. E célból nemcsak konkrét javaslatokat tettek, hanem sok egyoldalú gyakorlati intézkedést is megvalósítottak. De az Egyesült Államok, Anglia, Francia- ország és az észak-atlanti paktumba tartozó más országok kormányai nem válaszoltak mindezekre a javaslatokra és tovább folytatják a hidegháború, valamint a fegyveres erők és a fegyverzet veszélyes növelésének politikáját. A nyugati hatalmak kihasználják azt, hogy az ENSZ leszerelési bizottságában és albizottságában többséggel rendelkeznek, s kitértek a becsületes érdemi tárgyalások elől; 1957. augusztus 29-én olyan javaslatokat terjesztettek elő, amelyek a valóságban nemcsak, hogy nem irányultak az atom- és hidrogénfegyver betiltására, valamint az államok fegyveres erőinek és fegyverzetének csökkentésére, hanem szélesre tárták a kapukat a további fegyverkezési hajsza előtt. A nyugati hatalmak a közgyűlés legutóbbi ülésszakán ráerőltették e javaslatokat a közgyűlésre és intézkedéseket tettek, hogy az ENSZ leszerelési bizottságában továbbra is megmaradjon az általuk szervezett katonai tömbök résztvevőinek túlereje; ezzel olyan helyzetet teremtettek az ENSZ leszerelési bizottságában, amely lehetetlenné teszi, hogy a leszerelési kérdések kedvező megoldására számíthassunk ebben a szervezetben. Ilyen körülmények között azokban a halaszthatatlan leszerelési kérdésekben, amelyekben már az adott szakaszon megvan a kölcsönösen elfogadható egyezmények lehetősége, a megoldás legkedvezőbb perspektíváját a kormányfők részvételével tartandó legmagasabb szintű értekezlet nyitja meg. A varsói szerződést aláírt államok kötelességüknek tekintik, hogy a nyugati hatalmakat a leszerelés tényleges útjának követésére birják, s így elhárítsák az európai területen való katonai összeütközést, elkerüljék az új háború tragédiáját. A varsói szerződés tagállamainak képviselői azért gyűltek össze, hogy ne szavakkal, hanem újab'b konkrét tettekkel és javasllatbkkal tanúsítsák Őszinte törekvésüket az európai béke és biztonsági megszilárdítására. Az értekezleten képviselt kormányokat áthatja az a kívánság, hogy kimozdítsák a holtpontról a leszerelés problémáját és fordulatot teremtsenek az államok közötti bizalom és békés együttműködés megszilárdítása felé. Ezért határozatot fogadtak sl, hogy a varsói szerződés tagjainak fegyveres erőit egyoldalúlag további Î19.000 fővel csökkentik. Ennek megfelelően csökkentik fegyverzetüket. haditechnikájukat és katonai kiadásaikat is Az értekezlet részvevői meghallgatták és megvitatták a szovjet kormánynak a Román Népköz- társaság kormányával egyetértésben előterjesztett javaslatát, hogy vonják ki a Román Népköztársaság területéről a varsói szerződés értelmében ott-tartózkodó csapatokat. Az értekezlet részvevői helyeslik ezt a javaslatot és kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy ezt a tényt valamennyi nép úgy fogadja, mint a szocialista országok békesze- retc politikájának újabb bizonyítékát. A varsói szerződés országainak kormányai kifejezik reményüket, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és az észak-atlanti paktum más országai szintén lépéseket tesznek majd a fegyveres erőik és fegyverzetük csökkentésére, és így tettekkel bizonyítják be, hogy az európai béke és biztonság megszilárdítását óhajtják. A NA HO tagországok csatlakozása a szocialista országoknak a fegyveres erőket és a fegyverzetet csökkentő intézkedéseihez nemcsak elősegítené az európai országok közötti feszültség enyhítését és a fegyverkezési hajsza megszüntetését, hanem lehetővé tenné azt is, hogy az európai népek mentesüljenek a felduzzasztott katonai költségvetésektől, amelyek az államok anyagi tartalékainak ávről- évre mind nagyobb részét emésztik fel, s ezzel megnyitná a népek gazdasági és szellemi felvirágzásához vezető utat. A varsói szerződés országai mindenfajta katonai blokk és csoportosulás felszámolásának hívei, mivel ezek az államok közötti viszony kiéleződésére vezetnek, és a háborús összeütközés állandó veszélyét teremtik meg. Minthogy azonban a nyugati hatalmak nem akarják az általuk létrehozott katonai csoportosulásokat feloszlatni, hogy helyettük Európában, valamint a világ több más körzetében hatékony kollektív biztonsági rendszer jöhessen létre, az értekezlet résztvevői szükségesnek látják megelőző intézkedések elfogadását a keletkező súrlódások csökkenttételére, és annak megakadályozására, hogy a két legfőbb hatalmi csoportosulás ellentmondásai katonai konfliktussá váljanak. E célból javasolják, hogy a varsói szerződés és az észak-atlan'ti paktum tagországai kössenek megnemtámadási 'zer- ződtst, amelynek alapjául a következő kölcsönös kötelezettségek szolgálnának: 1. nem folyamodnak erő alkalmazásához egymás ellen és nem fenyegetik egymást erővel; 2. tartózkodnak egymás beiügyei- be való mindenféle beavatkozástól; 3. a közöttük felvetődő valameny- nyi vitás kérdést kizárólag' békés eszközökkel, a megértés és igazságosság szellemében az érdekelt felek tárgyalásai útján oldják meg; 4. tanácskoznak egymással, ha olyan helyzet alakul ki, amely veszélyeztetheti az európai békét. Az értekezleten kidolgozták a NATO tagállamok és a varsói szerződés országai között megkötendő megnemtámadási szerződés 'tervezetét, amelyet — a határozat szerint —■ eljuttatnak a NATO 'tagállamok kormányaihoz. A varsói szerződésben részvevő államok felhívják a NATO-országo- kat; fogadják el a megnemtámadási szerződés megkötésére vonatkozó javaslatukat. A varsói szerződés tagállamainak az a meggyőződésük, hogyha a NATO-hatalmak végül is lehetőnek tartanák, hogy a varsói szerződés államaival megnemtámadási szerződést kössenek, akkor ez a nemzetközi helyzet fejlődésében kezdetét jelentené annak a fordulatnak, amely a jelenleg katonai csoportosulások tagjaiként egymással szembenálló államok közötti bizalom és békés együttműködés felé vezetne. Hiszen mindenki előtt világos, hogy újabb háború csak e két csoportosulás közötti konfliktus következtében robbanhat ki. Más részről nem kevésbé világos az is, hogy ha a világ 23 hadiipari szempontból legfejlettebb államát magukba foglaló csoportosulások mechanizmusát nem hozzák működésbe egymás elleni támadásra, akkor következésképpen, ilyen háború nem lesz. Ezenkívül a megnemtámadási kötelezettség hatékony visszatartó erő is. Az ilyen kötelezettség megszegése, ahogy a történlmi tapasztalatok bizonyítják, nemzetközileg elszigeteli az agires'szort, megkönnyíti az agresszióval szembenálló erők tömörülését, s ezzel megkönnyíti az ag- resszor .szétzúzását. Az értekezlet részvevői pozitív tényként említik meg, hogy a megnemtámadási szerződés gondolatát Anglia kormánya pozitívan fogadta, mint azt Macmillan angol miniszterelnök nemrég kijelentette. A varsói szerződésben részvevő államok bármely időben készek kijelölni képviselőiket, hogy vélemény- cserét folytassanak az Észak-Atlanti Szövetség tagországainak képviselőivel a megnemtámadási szerződés javaslatával összefüggő kérdésekről. Az ilyen véleménycserét haladéktalanul, még a csúcsértekezlet előtt meg lőhetne tartani. Ez megkönnyítené az említett értekezleten a megnemtámadási szerződésre vonatkozó végleges döntést. A nemzetközi helyzet olyan, hogy amikor új lépéseket teszünk a hidegháborús állapot megszüntetésére, a fegyveres orotr csökkentése és a békés egymás mellett élés feltételeinek megteremtése irányában, mindannyiunknak józanságot, szocialista országaink, biztonságáért érzett felelősséget kell tanúsítanunk. Nem lehet megengedni, hogy a szocialista országok népei csökkentsék éberségüket, hiszen a varsói szerződés államainak békeszerető erőfeszítései még mindig nem találnak visszhangra a NATO-országok kormányainál, amelyek folytatni igyekeznek a nemzetközi helyzet kiélezését, a fegyverkezési hajszát. A jövőben is mindent meg kell tennünk, hogy ne alakuljanak ki olyan feltételek, amelyek között az erőpolitika hívei a szocialista államokkal szemben az erő alkalmazásához folyamodhatnának. Ez azt jelenti, hogy a varsói szerződés államai a nemzetközi feszültség rendezésére álhatatosan törekszenek, de a legcsekélyebb mértékben sem csökkentik gondoskodásukat népeik biztonságáról. Az erőpolitikára támaszkodó és a háború szélén zsonglőrösködni próbáló országok kormányai tudják meg egyszer s mindenkorra, hogy a szocialista országok elleni háború csak az agrelsszor pusztulásához vezethet. Az értekezleten képviselt államok kijelentik: minden erőfeszítésüket arra összpontosítják, hogy lankadatlanul védelmezzék a békét és harcoljanak egy új háború megakadályozásáért. Azt tartják, hogy a kormányoknak jelenleg nincs és nem is lehet 'halaszthatatlanabb és nemesebb feladata, mint a tartós béke megteremtése és a népek megszabadítása a pusztíó nukleáris háború veszélyétől. Úgy vélik továbbá, hogy a kormányoknak a nemzetközi ügyekben nem abból kell kiindul- niok, ami elválasztja, hanem ami közelebb hozza az országokat. Ez azért szükséges, hogy közös erőfeszítéssel biztosítsák Európa, következésképpen az egész világ békéjét. A háborúk nem egyszer zúdítottak már Európára nyomorúságot és pusztulást. Erről tanúskodnak az európai országok lerombolt városainak és falvainak mindmáig látható romjai. Erre emlékeztetnek a nyomorékká lett emberek milliói. Élénken élnek még az emlékezetben a második világháború füzében elpusztult férfiak, aszonyok és gyermekek 'tízmilliói. Minden kormánynak az a kötelessége, hogy ne engedjen meg újabb robbanást, mentse meg Európát és az emberiséget egy új, összehasonlíthatatlanul súlyosabb tragédiától. Európa, amelynek területén évszázadok kultúrájának emlékei és hatalmas ipari gócpontok vannak, nem válhat többé harcmezővé. Európa a béke, a nyugalom és a biztonság övezete lehet, és azzá is kell válnia. A háború nem elkerülhetetlen, a háborút meg lehet akadályozni. A népek egyesített erőfeszítéseivel meg lehet védeni, és meg lehet szilárdítani a békét. M. SHEHU az Albán Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke. A. JUGOV a Bolgár Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke. V. SIROKY a Csehszlovák Köztársaság kormányának elnöke. J. CYRANKIEWICZ a Lengyel Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke. KÄDÄR j. a Magyar Népköztársaság államminisztere. O. GROTEWOHL a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. CHIVU STOICA a Román Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke. N. SZ. HRUSCSOV a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának elnöke. Moszkva, 1958. május 24. fl francia helyzetről (Folytatás az 1. oldalról.) a párt főtitkárának távollétében határozatot hozott. Eszerint a szocialista képviselők elhatározták, hogy mindent elkövetnek a keddi sztrájk sikere érdekében és egy tömegmegmozdulás előkészítésére. A szocialisták országos vezetőbizottsága a késő esti órákban ült ösz- sze. A kiszivárgott hírek szerint Guy Mollet valóságos dührohamiot kapott, amikor tudomást szerzett a képviselő csoport elhatározásáról. A hajnali órákban ezzel az állásfoglalással ellentétes hírek terjedtek el, s a rádió közlései szerint a szocialista párt veiül is kategorikusan megcáfolta azokat a híreket, hogy a párt csatlakozott volna a CGT keddre meghirdetett sztrájkjához. Egyébként a szocialista párt vezetőbizottsága szerdán Párizsban a La Hation tértől a République térig tömeg- tüntetés megszervezését vette tervbe. Az első szocialista párti megnyilatkozások után a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága felhívást adott ki: , „Elérkezett az éra, hogy döntő csapást mérjünk a köztársaság és Franciaország ellenségeire. Algír után, Ajaccio után a lázadó degaulleisták új fenyegetései veszélyeztetik a francia egységet. A kormány szüntelenül csak hátrál. Az alkudozások folytatódnak De Gaulle- lal.’“ A polgárháborús tábornokok ösz- szeesküvésének letörésére, a köztársaság megvédésére a CGT felhívta a francia dolgozókat, hogy bizonyítsák be erejüket és kedden délután általános sztrájkmozgalmat bontakoztassanak ki. A szocialista párt országos vezetőbizottsága és parlamenti csoportja úgy határozott, hogy biztosítja a sztrájk sikerét. Ez az esemény rendkívüli jelentőségű. A szocialista párt a mai naptól szabad utat enged annak a hatalmas egységáramnak, mely a munkásosztály mélyéről indult el. Az egység jegyében a sztrájk még hatalmasabb és még remény tkeüőbb lesz. A kommunisták és a szocialisták együtt küzdenek és ez a záloga annak, hogy a franciák milliói állnak talpra a köztársaság győzelme érdekében. — Éljen a munkásosztály egysége és a köztársaság minden hívének egysége! Éljen a nagy antifasiszta sztrájk! A fasizmus nem juthat diadalra! — Fejeződik be a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának felhívása. A CGT általános sztrájkfelhívása után az egyes CGT-szervezetek meghatározták a sztrájk módozatait. De Gaulle kedd délelőtti közleménye Párizs (MTI). De Gaulle tábornok kedden hírszolgálati jelentések szerint, közleményt adott ki, amelyben bejelenti: „Tegnap megkezdte a szűk séges és szabályos eljárást olyan köz- társasági kormány megalakítására, amely képes biztosítani az ország egységét és függetlenségét. Arra számítok, hogy ez az eljárás folytatódik és hogy az ország nyugalmával és méltóságával mutatja meg: „óhajtja ennek sikerét.” A tábornok közleményében figyelmeztet arra, hogy minden akció — bármelyik oldalról jön is — amely veszélyezteti a közrendet, súlyos következmények kockázatával jár. „Bár tekintetbe veszem a körülményeket, nem helyeselhetem” az ilyen akciókat. A tábornok közleménye hozzáteszi: „elvárom az Algériában állomásozó szárazföldi, haditengerészeti és légierőktől, hogy továbbra is példás magatartást tanúsítsanak parancsokaik: Sálán tábornok, Abuboy- neau tengernagy és Jouhaud tábornok vezetésével. Bízom ezekben a parancsnokokban és az a szándékom, hogy haladéktalanul érintkezésibe lépek velük.” De Gaulle üzenetének nyilvánosságra hozatala után Pflimlin miniszterelnök azonnal felkereste Coty köztársasági elnököt. Délutánra (magyar idő szerint 15 óra 30) ösz- szehívták a minisztertanács ülését. A tábornok közleményének kiadását éjjel és reggel titkos tárgyalások előzték meg Pflimlin kormánya és De Gaulle között. Az Humanité leleplezi: „Szabadságos ejtőernyősöket csempésznek" Algírból az anyaországba Az Humanité közli, hogy a spanyol határ közelében lévő Pau városban a lázító elemek széleskörű tevékenységet fejtenek ki. A megyefőnök íróasztalán ott van a „Közüdv bizottság” tagjainak névsora. A lap felteszi a kérdést: mire vár a megyefőnök, hogy letartóztathassa a listán szereplőket? A kommunisa párt és a CGT küldöttsége sürgős intézkedést követelt. Carcasse,nne'ben a szélsőjobboldali elemek éjszakánként gépkocsikkal járják körül a várost és röpcédulákkal szórják tele. E röpcédulák felkelésre szólítanak De Gauelle tábornok érdekében. Az Humanité felhívja a figyelmet arra, hogy igen sok szabadságos katona hagyja el Algériát. Egyes francia városokba irányított „szabadságos ejtőernyősökről” tudnak. — Nem kell-e attól tartani — veti fel a kérdést az Humanité —, hogy Massu és a többi felkelő tábornok megkísérli rohamcsapatait az anyaországba küldeni, hogy azok itt ugyanúgy lépjenek fel, mint ahogyan Korzikában tették? (A cenzúra, amely egyébként igen bőségesen „aratott” a keddi párizsi sajtóban, nem nyúlt hozzá az Humanitének éhhez a cikkéhez!) Megmozdulások a köztársaság védelmében Franciaország majdnem minden városában szervezkednek a köztársaság védelmére alakult bizottságok. Narbonne városában tiltakozásul a korzikai puccs ellen, 1500-an gyűltek össze. Nancyban a köztársaság védelmére alakult bizottság egybehívta a különböző szakszervezetek háromszáz felelős vezetőjét és megállapította a készenléti szervezet felállításának módozatait. Brestben nyolcszázan voltak az éberségi bizottság megszervezte gyűlésen. Táviratot intéztek Coty köz- társasági elnökhöz, felkérve őt, hoz* za meg azokat az intézkedéseket, amelyeket a felkelés letörése tesz szükségessé. Megkezdődik az alkotmányreform vitája A francia nemzetgyűlés kedden az eredeti terv szerint hozzálát az alkotmányreform vitájához. A kommunista képviselőcsoport megelőző indítványt terjesztett be, amely a rendkívüli helyzetre való tekintettel az alkotmányreform vitájának elhalasztását javasolja. Az alkotmányreform felvetése a Pflimlin-kormánynak a jobboldal megnyugtatását célzó lépése. A kom- munistelfikat az atkományreformmal akarja leválasztani a kormány mögött álló köztársasági többségről, megkockáztatva annak veszélyét is, hogy esetleg kisebbségben maradna a nemzetgyűlésben, ahol az alkot- mányireform kérdésében átmenetileg ismét találkozhatnék a kormány elgondolásait ellenző kommunista párt és a jobboldal. A szocialista párt az alkotmányreform megszavazása mellett fogi- lal állást.
