Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-28 / 124. szám
TOLN# "'GYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A. TfrÀGŸAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT .'ÉS !A TANÁCSOK LAPJAIII. évfolyam, 124. szám. ÁRA: 50 FILLÉR. Szerda, 1958 május 28. A kommunisták és szocialisták együtt küzdenek, a franciák milliói állnak talpra a köztársaság védelmében Párizs (MTI). De Gaulle tábornok hétfőn este érkezett Párizsba, s kedden hajnalban Párizsból ismét visz- szaindult falujába. De Gaulle párizsi villámlátogatása legellentétesebb hírek forrásává vált. A párizsi sajtó egy része azt várja, hogy De Gaulle tábornok ismét nyilatkozatot tesz. De Gaulle tábornok párizsj villámlátogatásának és az újabb alkudozásoknak a híre nyugtalanságot keltett a nemzetgyűlésben, különösen a szocialista képviselők körében. A szocialista képviselőcsoport az esti órákban összeült és Guy Mollet-nek (Folytatás az 5. oldalon.) Közlemény a varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben részt vevő államok politikai tanácskozó bizottságának üléséről Moszkva, május 26. (TASZSZ). A varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben részt vevő államok politikai tanácskozó bizottsága Moszkvában 1958. május 24-én ülést tartott. A politikai tanácskozó bizottság munkájában képviselői minőségben részt vett: az Albán Népköztársaság részéről: Mehmet Sliehu miniszterelnök, Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának első titkára, Be- har Shtylla külügyminiszter. Arit Hasko tábornagy, az Albán Népköz- társaság hadseregének vezérkari főnöke; a Bolgár Népköztársaság' részéről: Anton Jugov, a minisztertanács elnöke, Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Karlo Lukanov külügyminiszter, Petr Pancsevszkij hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter; a Magyar Népköztársaság részéről: Kádár János államminiszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Sík Endre külügyminiszter, Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter; a Német Demokratikus Köztársaság részéről: Otto Grotewohl, a minisztertanács einöke, Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, Willi Stop vezérezredes nemzetvédelmi miniszter, Bruno Leuschner, a minisztertanács elnök- helyettese, Otto Winzer külügyminiszterhelyettes; a Lengyel Népköztársaság részéről Jozef Cyrankiewicz, a minisztertanács elnöke, Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, Adam Rapacki külügyminiszter, Marian Spychalski vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter; a Román Népköztársaság részéről: Chivu Stoica, a minisztertanács elnöke, Gheorghiu-Bej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Emil Bodnaras, az RNK Minisztertanácsának elnökhelyettese, Avram Bunaciu külügyminiszter, Leontin Salajan vezérezredes, a fegyveres erők minisztere; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről: N. Sz. Hruscsov, a minisztertanács elnöke, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, A. A. Gromiko külügyminiszter, R. J. Malinovszkij, a Szovjetunió marcalija, honvédelmi miniszter; a Csehszlovák Köztársaság részéről Viliam Siroky kormányelnök, Václav David külügytminiszter, Bohumir Lomsky vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter. Megfigyelői minőségben jelen volt a Kínai Népköztársaság részéről Csen Jun, az államtanács elnökhelyettese, Liu Fu-csun, az államtanács elnökhelyettese. Az üléseken Anton Jugov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke elnökölt. A taná.cskozó bizottság ülésén véleménycsere folyt a jelenlegi nemzetközi helyzetről a varsói szerződés harmadik cikkelyének megfelelően, amely szerint a szerződésben részt vevő államok a közös érdekeiket érintő összes fontos nemzetközi kérdéseket megtanácskozzák egymással. A politikai tanácskozó bizottság megelégedéssel állapította meg, hogy mind a nemzetközi helyzet értékelését, mind pedig a békéért, a népek barátságáért vívott harc közös feladatait illetően, a szerződésben részt vevő országok teljesen egyetértenek. A politikai tanácskozó bizottság egy- hanghangúlag elfogadta a varsói szerződésben részt vevő államok nyilatkozatát; ezt a sajtó közli. A politikai tanácskozó bizottság meghallgatta I. Sz. Konyevnck, a Szovjetunió marsalljának a varsói szerződésben részt vevő államok egyesített fegyveres erői főparancsnokának beszámolóját a varsói szerződésben részt vevő országok fegyveres erőinek újabb csökkentéséről és arról, hogy a szovjet csapatokat kivonják a Román Népköztársaság területéről. Azonkívül, hogy a Szovjetunió — korábbi nyilatkozata szerint — 1958- ban háromezer fővel tovább csökkenti fegyveres erőinek létszámát, a varsói szerződésben részt vevő államok elhatározták, hogy fegyveres erőik korábban már végrehajtott jelentős csökkentésén kívül 1958-ban fegyveres erőik létszámát újólag csökkentik, összesen 119 ezer fővel, mégpedig: a Román Népköztársaság 55 ezer, a Bolgár Népköztársaság 23 ezer, a Lengyel Népköztársaság 20 ezer, a Csehszlovák Köztársaság 20 ezer, az Albán Népköztársaság ezer fővel. Ily módon a varsói szerződésben részt vevő országok 1958-ban ösz- szesen 419 ezer fővel csökkentik fegyveres erőik létszámát. A politikai tanácskozó bizottság jóváhagyta a Szovjetunió kormányának a Román Népköztársaság kormányával egyetértésben hozott javaslatát, hogy a Román Népköztársaság területéről hamarosan kivonja a varsói szerződés értelmében ott-tar- tozkodó szovjet csapatokat. A szovjet kormány a magyar kormánnyal kötött megegyezés szerint úgy határozott, hogy 1958-ban egy hadosztállyal tovább csökkenti a Magyarországon tartózkodó csapatok létszámát, ezt a hadosztályt kivonja Magyarország területéről. A politikai, tanácskozó bizottság jóváhagyta a szovjet kormánynak ezt az elhatározását. A varsói szerződésben részt vevő államok egyesített fegyveres erőinek tevékenységét illetően több szervezési kérdésben is született határozat. A politikai tanácskozó bizottság elhatározta, az északatlanti szerződés (NATO) tagállamainak javaslatot tesz, hogy a varsói szerződésben részt vevő államok és a NATO-tag- államok kössenek egymással megnem támadási szerződést. Ennek a szerződésnek a tervezetét külön hozzák nyilvánosságra. A varsói szerződésben részt vevő államok politikai tanácskozó bizottsága ülésének munkája megmutatta a szocialista országok teljes egységét, törhetetlen testvéri barátságát, együtt működését, valamint azt, hogy ezek az országok minden erejükkel a nemzetközi feszültség csökkentésére, az ösz- szes államok közötti kölcsönös bizalom légkörének és az államok tevékeny együttműködésének megteremtésére, a béke további megszilárdítására törekednek. Május 24-én délután a Kremlben aláírták a varsói szerződésben részt vevő államok nyilatkozatát. A nyilatkozatot a varsói szerződésben részt vevő államok politikai tanácskozó bizottságának ugyancsak szombaton folytatott tanácskozásán fogadták el. A nyilatkozat aláírásánál a tanácskozás részvevőin kívül jelen voltak: a Vietnami Demokratikus Köztársaság részéről Nguen Zuj Csin, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának titkára, Nguen Van Csan, Dang Vite Csau; a Kínai Népköztársaság részéről: Csen Juan, az államtanács elnökhelyettese és Li Fu-csun; a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság részéről: Kim ír, a minisztertanács elnökhelyettese, Tel ír Len; a Mongol Népköztársaság részéről: D. bamba, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, L. Cend, a minisztertanács elnökének első helyettese; a Szovjetunió részéről: A. B. Arisz- tov, L. I. Brczsnyev, K. J. Vorosilov, N. G. Ignatov. A varsói szerződésben részt vevő államok nyilatkozata Az európai béke biztosításához, valamint az államok békés együttműködéséhez fűződő érdekektől vezérelve, a varsói szerződés szervezetének e fő feladatához híven az Albán Népköztársaság, a Bolgár Nép- köztársaság. a Csehszlovák Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányai 1958 május 24-re Moszkvába összehívták a varsói szerződésben részvevő országok politikai tanácskozó bizottságának értekezletét, hogy megvizsgálják a kialakult nemzetközi helyzetet, s a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló új. közös intézkedéseket dolgozzanak ki. A Kínai Népköztársaság megfigyelőjének részvételével lefolyt véleménycsere megerősítette, hogy az értekezleten képviselt kormányok azonosan értékelik mind a nemzetközi helyzetet, mind pedig a béke megszilárdításának útjait. A világ helyzete mind erősebben befolyásolja a szocialista tábor országainak lankadatlan harca a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésén alapuló nemzetközi együttműködés fejlesztéséért, az államok vitás kérdéseinek tárgyalások útján történő megoldásáért, a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, valamint az atomháború veszélyének elhárításáárt. Az értekezlet részvevői megelégedéssel állapítják meg, hogy ma -már nemcsak a szocialista országok küzdenek a béke megszilárdításáért, hanem az évszázados gyarmati függőségtől megszabadult ázsiai és afrikai országok többsége is. A béke mellett szállnak síkra Nyugat-Európa, Amerika és a többi világrész országainak néDtömegei és befolyásos társadalmi körei, a dolgozók követeléseivel számoló pártok és szakszervezetek, a tudomány és kultúra kiválóságai, egyházi személyek és különböző politikai nézeteket valló emberek. A semlegességi politikát folytató államok is kiveszik részüket a békeharcból. A nemzetközi események fejlődése újra és újra bebizonyítja, hogy a nyolc szocialista államnak három évvel ezelőtt aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási varsói szerződése nemcsak megbízhatóan védelmezi biztonságukat és függetlenségüket, hanem a nyugati hatalmak katonai csoportosulásainak, és elsősorban az Észak-Atlanti Szövetségnek békeellenes tevékenységét feltartóztató hatalmas tényező is. A nyugati hatalmaknak, és elsősorban az Egyesült Államoknak azok a körei, amelyek szorosan egybekapcsolták politikájukat a „hideghá- ború”-val és a nemzetközi feszültség fenntartásával, ma is arra törekszenek, hogy folytassák az erőpolitikát, s meg akarják akadályozni, hogy a népek saját belátásuk szerint rendezzék be életüket. Ők a felelősek azért, hogy nem szűnik meg a fegyverkezési hajsza, amely különösen veszélyes jelleget ölt, mert fokozódik a tömegpusztító nukleáris fegyverek termelése és a felhalmozása. A NATO országok népeit a katonai kiadások elviselhetetlenül nehéz terhe sújtja. E tömb tagállamainak katonai kiadásai még a NATO hivatalos adatai szerint is, 1957-ben az 1950. év kiadásainak, háromszorosára rúgtak. 1950—1957-ig a NATO országai együttesen több mint 400 milliárd dollárt költöttek háborús előkészületekre. A NATO katonai szerveiben jelenleg úi terveket dolgoznak ki, hogy növeljék a fegyveres erőket és a katonai kiadásaikat, sőt a NATO hadügyminiszterei ez év áprilisában tartott értekezletükön arról tárgyaltak, hegy megkétszerezik a NATO amerikai. főparancsokságának rendelkezésére álló fegyveres erőket. Ismeretes rrbbá: a NATO állandó tanácsa ez év május elsején határozatot hozott,- hogy ^atomfegyverrel látja el az észak-atlanti tömb azon részvevőit, amelyek ma nem rendelkeznek atomfegyverrel. Több NATO-ország — Anglia, Franciaország, Olaszország, Törökország stb. — kormánya a lakosság erélyes tiltakozása ellenére az amerikaiak rendelkezésére bocsátotta hazája területét, hogy ott atomtöltetű rakétakilövő pályákat és atomfegyver-raktárakat létesítsenek. A háborús előkészületek különös veszélyes jelleget öltenek a Német Szövetségi Köztársaságban, amelynek parlamentje határozatban hatalmazta fel az NSZK kormányát a nyugatnémet fegyveres erők atom- és rakétafegyverrel való felszerelésére, így tehát a legveszélyesebb fegyverfajták a militarista, revansista körök kezébe kerülnek, amelyek más országokkal szemben területi követeléseket támasztanak. Az Egyesült Államok azzal, hogy támogatja az NSZK felfegyverzésének politikáját és vállalja az atom- és hidrogénfegyverek szállítását Nyu- gat-Németország számára, ténylegesen olyan politika folytatására ösztönzi ezeket a. köröket, amely veszélyes a békére és végzetes következményekkel jár magára a német' népre nézve. Ugyanakkor intézkedéseket tesznek arra, hogy Nyugat-Német- országot bevonják a legújabb fegyverfajták gyártásába és tökéletesítésébe, Ezt szolgálja az a nyilvánosságra hozott háromoldalú egyezmény, amelyet Franciaország. Olaszország és az NSZK kötött a katonai kutatások és a fegyvertartás terén megvalósítandó együttműködésről. Ezek a háborús előkészületek magában Nyugat-Németországban is komoly aggodalmat okoznak és a nyugatnémet lakosság egyre növekvő ellenállásába ütköznek. A jelenlegi helyzetet rendkívül veszélyes módon kiélezi az a békeidőben példanélkül álló gyakorlat, hogy az amerikai légierő atom- és hidrogénbombával megrakott repülőgépei az északi sarkvidéken át a Szovjetunió felé repülnek. Mint ismeretes, a légitér ellenőrzésének ürügyén, atom. és hidrogénbombákkal megrakott amerikai bombázó gépek cirkálnak sok nyugat-európai ország felett is. Az Egyesült Államok kormányának ez az eljárása a nyilt provokáció határát súrolja, s ha ennek nem vetnek véget, az emberiség egyik napról a másikra a rakéta- és atomháború pusztításának áldozatává válhat. Megelégedéssel kell megállapítani azt a körülményt, hogy a NATO egyes tagállamai — felismerve, hová vezet az atomháborús előkészületeknek és az atomfegyver-zsonglőrködés nek az az irányzata, amelyet e csoportosulás vezető hatalmai követnek —- józanabb álláspontat foglalnak el, ami kétségkívül pozitív tényező a nemzetközi, különösen az európai feszültség enyhülése szempontjából. Ez a példa is azt mutatja, hogy jóllehet fennállnak az agresszív kato nai csoportosulások és érvényesek azok a kötelezettségek, amelyeket kezdeményezőik e csoportosulások többi részvevőjére erőszakoltak, vannak még kiaknázatlan lehetőségek az európai helyzet enyhítésére és a nemzetközi feszültség csökkentésére. A népeknek a háborús veszély csökkenéséhez és az atomfegyverkezési hajsza megszűnéséhez fűzött "«-ménveire súlyos csapást mért az Egyesült Államok és Anglia kormánya azzal, hogy a Csendes-óceánon újabb nukleáris kísérleti robbantásokat hajtott végre már azután, hogy a Szovjetunió egyoldalúan beszüntette ksérleteit a hidrogén- és atomfegyverek minden fajtájával. E kísérleti robbantások mutatják, milyen kevéssé számol az Egyesült Államok és Anglia kormánya az atom« háborús előkészületek megszüntetését és az atomháborús veszély elhárítására irányuló reális lépéseket követelő népek érdekeivel. Az értekezlet részvevői komoly aggodalommal látják, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és más gyarmati hatalmak kormányai szüntelenül igyekszenek beavatkozni az ázsiai és afrikai országok belügyeibe, arra törekszenek, hogy ezeknek az országoknak nyakára olyan, a néptől idegen rendszert és kormányt ültessenek, amely kész ismét kiszolgáltatni a gyarmatosítóknak a nemzeti függetlenség útjára nemrég rátért országokat. Abban, hogy Indonéziában, Algériában, Libanonban, Jemenben és Ománban dörögnek a fegyverek és hazafiak vére folyik, ugyanazok a2 imperialista körök a bűnösök, amelyeknek politikáját a NATO, a bagdadi paktum és a SEATO szervezetei folytatják, s amelyek külső nyomással és a más államok belügyeibe való durva beavatkozással igyekeznek kezükbe kaparintani ezen országok természeti kincseit, s elfojtani az ázsiai és afrikai népek nemzeti felszabadító mozgalmát. Míg tavaly nyáron Szíria felett tornyosultak sötét felhők, most Libanon ellen irányulnak a veszélyes mesterkedések. Az Egyesült Államok — az arab népek által visszautasított — hírhedt Dulles—Eisenhower-doktri- nára hivatkozva, ez alkalommal arra készül, hogy bevesse fegyveres erőit e nép ellen, amely csupán saját hazájának gazdája kíván lenni és meg akar szabadulni a külföldi diktátumtól. (Folytatás a 2. oldalon.)
