Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-25 / 122. szám
1958 május 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1 Vád- és védbeszédek helyett szigorú intézkedéseket kell foganatosítani, hogy megjavuljon a munka a Tanácsi Építő Vállalatnál Lapunkban már többször szóvátet- tük, hogy a termelés menetével, az építkezések költségével bajok vannak megyénk legnagyobb építőipari vállalatánál. Az újságban megírtakat még csak alátámasztják azok az értekezletek, melyeken a vállalat munkáját tárgyalták. A munkások és vezetők viszonya Legutóbb az építők szakszervezetének megyei elnöksége tárgyalt arról, hogy a vállalatnál a munkások és a vezetők között a kapcsolat rossz, a munkások véleményét nem minden esetben fogadják el. Schuszter Mihály elvtárs, a vállalat szakszervezeti elnöke a hibát abban látja, hogy nem bátorítják a munkásokat véleményük elmondására. Aki elmondja, az pedig vagy így, vagy úgy, de megérzi bírálatának hatását. A nagy- mányoki építkezésen néhány munkás ezt maga is érezte. Sokat kell tenni a pártszervezetnek, hogy a jelenlegi törzsgárda bátran vesse fel a hibákat, a jó tanácsokat mondja el. De talán a legfontosabb az lenne ebben a munkában, hogy maguk a párttagok, a szakszervezeti bizalmiak együttesen lépjenek fel a hibák ellen és elítéljék az olyan rossz műszaki intézkedéseket, melyek végrehajtása drágítja az építkezést. Miért épít a vállalat drágán? Ezelőtt két hete az építkezéseket drágító néhány körülményre felhívtuk az illetékesek figyelmét. A cikkKiállítást rendez a Hazafias Népfront A bátaszéki Hazafias Népfront szervezésében a bátaszéki kultúr- házban népművészeti és képkiállítás nyílik. A kiállításon résztvesz a Sárközi Népművészeti Szövetkezet, amely szőtteseket és hímzéseket mutat be. A bátaszéki körzethez tartozó képzőművészek közül Lázár Pál és Szabó Jenő képeket, rajzokat és' festményeket állítanak ki. Szabó István tehetséges fiatal képzőművész pedig grafikával és szobrokkal vesz részt a kiállításon. A rendező bizottság meghívta a kiállításra megyénk festőművészét Czencz Jánost is, aki különösen szép alkotásaiból állít ki néhány képet. A bátaszéki Hazafias Népfront kezdeményezésével szervezett kiál lítást ma reggel, 9 órakor nyitják meg és egy hétig tartják nyitva. ben megállapítottuk, hogy sok-sok apró rossz intézkedés, ha csak forintokkal is, de drágítja az építkezést. S ahelyett, hogy a vállalatnál ezt elismerték volna, és próbálták volna a hibák kijavításának módját megtalálni: levelet küldtek a nagymányoki építkezésről a megyei pártbizottságra és a Népújsághoz, hogy a cikkben felvetettek nem fedik a valóságot. Igaz, nem két vagonnyi, hanem csupán 8.5 mázsa cement ment veszendőbe. De kár ez is, és akik ezt elmondták, azok a munkások nem tudtak arról, hogy az elveszett anyag ból egy részt még fel is kezdtek használni. De talán a legnagyobb baj az, hogy az alsó műszaki vezetők, építés- vezetők, csoportvezetők, művezetők, sokszor semmibe veszik a főmérnök, a vállalat vezetőinek utasításait. Az a vélemény alakult ki a vállalatnál, hogy onnan minden műszaki elmegy, és állandóan változik az alsó műszaki vezetés. Nagyon sokat beszélnek a hibákról, de a hibák kijavításához kevés segítséget adnak, ez a helyzet a kenyérgyár építkezésnél és a vállalat munka- és bérügyi vonalán is. Nincs építőanyag! De talán a legnagyobb hiba, és a vállalatnál lévő bajok oka az, hogy az építő anyagot rendszertelenül kapják. A vállalat vezetőjének és főmérnökének heteket kell elutazgatni anyagszerzésre. És utuk legtöbb esetben sikertelen. Az anyagkiutaló szerv Sokszor csattant fel a rövid ünnepi esten a vastaps a bonyhádi járási művelődési házban, amelynek homlokzatán napok óta lengett a nemzeti színű és vörös zászlók mellett a Román Népköztársaság lobogója. A magyar—román barátságot ünnepelte Bonyhád népe. Román népdalokban és táncokban, székely népballadában gyönyörködhetett a mintegy 550 főnyi ünneplő közönség, amely zsúfolásig megtöltötte a termet. Daradics Ferenc elvtárs, a bonyhádi járási pártbizottság titkára románul köszöntötte az ünnepségre érkező Jakob Banateanu nagykövetségi titkárt és Petru Rotaru katonai attasét Tóth Bálint elvtárs, a községi tanács elnöke emlékezett meg a barátság sok sok emlékéről, amelyek átszövik a két nép történetét. Arról a barátságról szólt, amely az elnyomók elleni harcban született. „A mai ünnepélyünkön is — mondotta többek között — sokan vannai? olyanok, akik együtt küzdöttek legutóbb is a negyedéves 4000 köbméteres sóder kiutalás helyett csupán hétszáz köbmétert utalt ki. A munkahelyeket sok esetben le kell állítani, mert az építkezéshez az anyagot nem tudják biztosítani. A vállalatnál az a vélemény alakult ki, hogy csak akkor tudnának megfelelő mennyiségben építőanyagot kapni, ha az illetékes szerveknél lenne protekciójuk. Sajnos ezt az állításukat a vállalat vezetői tényekkel tudják bizonyítani. Véd- és vádbeszédek Az értekezleteken mindenki elmondja a maga véleményét, a tanács és párt vezetői arról beszélnek, hogy a vállalat drágán, lassan épít. Állításukat tényekkel is bizonyítják. A vállalatvezetőség pedig ugyancsak tényekkel igazolja, védi álláspontját —, hogy miért épít drágán és las san. Az a véleményünk, hogy pontot kellene tenni a tanácsi építőipari vállalat ügyének végére. Erélyes intézkedéseket kell hozni, ezeket végre hajtva kell megjavítani a munkát, elsősorban a takarékossági tervet kell megvalósítani. A hibák nem olyanok, hogy kijavításuk lehetetlen. A pariés szakszervezet, a munkások segítségével meg tudja oldani a vállalat előtt álló feladatokat, és éppen itt az ideje annak, hogy az állandó vád- és védbeszédeket a tettek váltsák fel. P. J. az illegális munkásmozgalomban a román dolgozókkal.” Jakob Banateanu elvtárs magyarul köszönte meg a baráti fogadtatást, majd elmondotta: hiába volt a magyar és a román burzsoáziának minden törekvése, hogy a két nép barátságát széjjel tépje — ez nem sikerült. A román munkás tudta, hogy csak testvére lehet a magyar munkás. A magyar paraszt is csak testvérének és nem ellenségének tartotta a román parasztokat. Dunának, Oltnak egy a hangja — hirdette félszáz évvel ezelőtt Ady, s valami nagy tettet, összefogást várt a magyaroktól és nem-magyaroktól az elnyomottaktól. Ma is egy és ugyanaz a hangja a két folyónak, amelyek a felszabadult testvéri népek barátságát, közös céljait hirdetik. Ezt fejezte ki szemléletesen a bonyhádi magyar—román baráti est is. A Hazafias Népfront járási bizottsága az ünnepély után fogadást adott a román vendégek tiszteletére. A barátság jegyében (Mottó: Sokszor a kis kavics is akadályozza a hatalmas gép fogaskerekeinek működését.) A fornádi gazdaság nem tartozik a megye leggyengébb állami gazdaságai közé. Miközben azonban a gazdaságot jártuk, olyan apró, cseprő dolgokba ütköztünk, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni., Nem a gazdaság sorsát fenyegető, alapvető hibákról akarunk írni. Ilyeneket nem észleltünk. Csupán „apró kis szeplő foltokról” van szó. És mégis beszélnünk kell róluk, ha segíteni akarjuk az élet gyorsabb, erőteljesebb javulását a gazdaságon belül. * A gazdaság étkezdéjébe vezető bejárat előtt két' vízcsapot láthat az ember. A vízcsapok a kézmosásra figyelmeztetik az étkezdébe lépőket. A kézmosásra figyelmeztető vízcsapok azonban hiábavalónak bizonyulnak. Ugyanis szappan és törülköző hiányzik. — Kérnek a traktoristák, tehenészek és szántóföldi munkások törölközőt kézmosás után? A szakácsnő, akinek a kérdést feltettük, gondolkodik egy darabig, s nagy sokára válaszol. — Bent tartjuk a konyhán a szappant és a törölközőt. Ha kelApróságok... lene, kiadnánk... De soha nem kéri senki. Az első látogatásunk és a vele kapcsolatos kis párbeszéd a délelőtti órákban zajlott le. Délben megint megjelentünk az ebédlőben. A bejáratnál lévő munkások a csapok körül kézmosásra vártak. Két munkás befejezte a kézmosást, egyik a munkakabátjába, a másik pedig a zsebkendőjébe törölte „megszokásból” a kezét. (Azért írom, hogy megszokásból, mert a szakácsnők gyönyörű, tiszta lepedőt készítettek ki a mosdócsapok mellé, hogy „szó ne érhesse a ház elejét.”) — Miért nem abba törlik a kezüket? — kérdeztük a törölközőre mutatva. A munkások csodálkoztak. — Nem is gondoltam, hogy azért van itt — mondta az egyik. — Már jó ideje, hogy itt dolgozom, de még ilyen nem fordult elő, hogy törölköző állt volna a rendelkezésünkre. A történet hitelessége kedvéért a munkások nevét is megírjuk. Az egyiket Balog Lajosnak, a másikat pedig Soltész Andrásnak hívják. Reméljük ezután mindig tiszta kendőbe törölhetik a kezüket, még mielőtt étkezéskor az asztalhoz ülnének?!? új kultúrház mellett három munkással találkoztunk. Teniszpályát építettek. Az embernek nagyot dobban a szíve, amikor rágondol arra, hogy ma már elértük azt a fokot, amikor a „puszták népe is” teniszpályát igényel magának, s ilyenkora lelki szemei előtt megjelenik a tehenész, vagy a traktoros, aki szabad idejében teniszezik. Csak Lendvai Józsefnek, a főkönyvelőnek a szavai hűtik le az ember elragadtatását kissé. Ugyan is tőle megtudhatjuk, hogy a három munkás „teljesítménybérben” építi a teniszpályát. Annak ellenére, hogy a gazdaságnak minden fillérét alaposan meg kell nézni, hogy mire fordítja. Vajon lehetne-e társadalmi munkával építeni a teniszpályát? Könnyen elképzelhető, hogy lehetne, ha a MEDOSZ és a KISZ- szervezetek mozgósítanák a teniszezni vágyókat. * mesterséges borjúnevelőben találkoztunk Erdélyi János bácsival. Űj, kétsoros szájharmonikáját próbálgatta egy abrakos Véres családi dráma rr Ocséiiyfoen Csütörtökön délután vérfagyasztó segélykiáltásra szaladtak össze az őcsényi Fő utca lakói. A segélykiáltás Mecseki Lajos 20 holdas őcsényi gazda udvarából hallatszott, akit 23 éves fia elmezavarában nagykéssel összeszurkált. A szerencsétlen apa fia dühöngése elől vérző sebeivel az utcára menekült. Fia a véres nagykéssel, vad ordítozás közben követte. A hirtelen összeszaladt emberek közül Mecse- kiék egyik rokona, aki éppen a temetőből jött ásóval a kezében, eldobta az ásót és dulakodni kezdett a dühöngővei, kicsavarta kezéből a nagy kést. Ifj. Mecseki Lászlót miután a nagykéstől megfosztották, a földredobott ásót kapta fel és éles felével néhányszor apjára sújtott. Az összesereglett lakosságnak végre sikerült a dühöngőt leszerelni és a vérbefagyott apát elsősegély- nyújtásban részesíteni. Ahogy az őcsényiek beszélik a vérengző fiatalemberen néhány hét óta rendellenességet tapasztaltak. Szüleivel indulatos volt és az utóbbi időkben — mióta menyasszonyával jegyessége felbomlott — többször voltak rohamai. A szerencsétlenség napján azonban nyugodtan viselkedett, sőt a vérengzés előtt félórával a tanácsházán járt ügyes-bajos dolgai intézése végett. Ifj. Mecseki Lászlót a rendőrség őrizetbe vette, a szerencsétlen apát pedig súlyos állapotban a szekszárdi kórházba szállították. A tanácstagi körzetek készítették el Szekszárd városfejlesztési tervét Szekszárd város tanácsának legutóbbi ülésén egyhangúlag elfogadták a 20 százalékos városfejlesztési hozzájárulást, sőt a napokban a megyei tanács illetékes szervei is jóváhagyták az ennek alapján készített város- fejlesztési tervet. Kalmár József elvtárs, a városi tanács elnöke és Herc- zeg János, a tanács titkára mondották el, hogy az előbbi szokásoktól eltérően, most tanácstagi körzetek készítették el Szekszárd városfejlesztési tervét. A terv ugyanis az egyes tanácstagok körzetének lakossága által javasolt és kért létesítményeket foglalja magába. Csatáron, a város egyik peremrészén, ahol több mint 300 család lakik, a villanyhálózat bekapcsolását kérték a lakók az egyik tanácstagi beszámolón. Nemrég fejezték be ugyanott a 700 méter hosszú kövesút építését, de a városi tanács a csatáriak kérését beillesztette a városfejlesztési tervbe. A közel 50 000 forint költséget igénylő 850 méter hosszú hálózat építésére a tanács illetékes osztálya már megkötötte a szerződést is a hálózat-építő vállalattal. A Zrínyi, a Mészáros Lázár, a Honvéd és a Mikes utcaiak kérésének megfelelően, ezekben az utcákban mintegy- 5000 méter hosszú betonlapos járda épül az idén a fejlesztési terv szerint. A járdát kérő utcák lakóinak felajánlott társadalmi munká ján felül 100 000 forintot irányzott elő a tanács az öt kilométernyi betonjárda építésére. A Wesselényi utcai dolgozó parasztok az utca kövezését javaládán ülve. Mellette mosdófelszerelés állt (ugyanis a mesterséges borjúnevelőben nagy tisztaságnak kell lenni). A mosdófelszerelés mellett törölköző is volt. Először azt hittük, hogy fekete vászonból készült a törölköző, később azonban rájöttünk, hogy a látszat csak, ugyanis a törölköző a piszoktól és nem a festéktől fekete. — Mikor mosták ki ezt a törölközőt? — kérdeztük Erdélyi János bácsitól. —I Ügy emlékszem egy hónappal ezelőtt — válaszolta. — Szoktak ezzel törölközni? — folytattuk tovább a kérdezőskö- dést. — En a kötényembe szoktam a kezemet megtörölni — mondta kissé bánatosan. — Na és ha állatorvos érkezik? — Az sem törli ebbe a piszkos kendőbe a kezét, — válaszolja — hoz magával tiszta törölközőt. Miközben János bácsival beszélgetünk, megérkezik Marosi Boriska is, a fiatal borjúnevelő lány. Tőle tudjuk meg, hogy már mosógépe is van a gazdaságnak és külön mosónőt tartanak, aki a ruhákat mossa. De akkor miért olyan fekete a kendő? Miért kell az állatorvosnak a saját kendőjére szorulni és miért kell Erdélyi János bácsinak a kötényébe törölni a kezét?!? (HAYPÁL) solták s erre már az idén 230 000 forintot költ a tanács. A legutóbbi tanácsülésen szerepelt a palánki általános iskola építésének az elfogadása. Palánk 4 kilométerre van Szekszárdtól, s még a legutóbbi években is a városba jártak be iskolába a gyerekek. Nemrég egy raktár épületet átrendeztek ugyan ideiglenesen iskolának, a szülőknek és a közel 40 gyermeknek az igényeit azonban a romépületnek látszó raktár iskola nem elégítheti ki. A téglagyárban dolgozó szülők társadalmi munkával vállalták el egy új iskola építéséhez szükséges tégla gyártását, többen vállaltak a szülők közül kőműves melletti segédmunkát, a fogattal rendelkezők pedig egy-két napi fuvarozást. Az ilyen kezdeményezés után a tanácsülés 60 000 forint költséget szavazott meg a palánki egy- tantermes iskola és pedagóguslakás építésére, a közel 200 000 forint értékű társadalmi munka mellett 80 000 forinttal járul hozzá a megyei tanács is. Az iskola már őszre elkészül. Sörös Sándor, 16 holdas és Marsai Mihály 8 holdas egyéni gazdák mint tanácstagok is sürgették a szekszárdi borvidék fejlesztése érdekében egy szőlőoltványtelep létesítését. A sok évtizede csak ígért oltványtelep helyét kijelölte a tanács, sőt a 200 holdas telep első 30 holdját betelepítették. A gazdák szőlőtelepítési tervei és oltványigényei szerint 1960-ra Szekszárd szőlőterülete túlhaladja a 2000 holdat. Ugyancsak a város lakói igényeinek kielégítésére kezdték meg 200 000 -forintnál is nagyobb társadalmi munkával a városszéli Csörge-tó fürdővé való fejlesztését. A Cisörge-tó fenekéről mintegy 1500 köbméter iszapot távolítanak el iszapszivattyúval,- majd szemcsés kaviccsal terítik meg a tó alját. A nagymennyiségű iszap eltávolítása közben megkísérlik a tó évek óta beiszapolódott forrásának a megnyitását is. Az iszapszivattyúzás már megkezdődött és a jövő hónap első felében a fürdőzők rendelkezésére áll a Csörge-tó. Még az őszön elkezdték egy korszerű városi gőzfürdő építését, s előreláthatóan júliusban nyitja meg kapuit a szabadtéri színpad amelynek építésére az idén 150 000 forintot fordít a városi tanács. Ezenkívül több 2 emeletes lakóépü- leto, a Mártirok-terén két irodaház és a már épülőben levő modern kenyérgyár igazolja a tanácsnak a város fejlesztését és rendezését szolgáló önzetlen és fáradságot nem ismerő munkáját. A városrendezéshez tartozik még az autóbusz végállomás áthelyezésének a terve is, amely a város főterének tisztasága és a rendetlen, túlzsúfolt forgalom megszüntetése érdekében jelentős: Ezeken kívül még a Mártirok-tere parkrészének a jobboldalán betonút, az úgynevezett hármashíd táján a Marx Károly út mindkét oldalán kövesút épül a városfejlesztési költségből. Nagy Ferenc
