Tolna Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-24 / 121. szám

1958 május 24.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

A Szekszárdi Járási KISZ Bizottság követendő példája

Nemrégiben közöltük, hogy a Szék szárdi Járási KISZ Végrehajtó Bizottság legközelebbi ülését Faddon tartja, a helybeli KISZ-szervezetek tevékenységét tárgyalják meg. A végrehajtó bizottsági ülés azóta megvolt, s az eredmény, amit hozott, meg kívánja, hogy részletesebben elemezzük a járási KISZ bizottságnak ezt a követendő kezdeményezését.

Ez az első eset. hogy a helyszínen tartott ülést a KISZ V. B., s mielőtt az ülésre sor került volna, a V. B. tagjai a bevont egyéb vezetőkkel együtt előbb alaposan megvizsgálták a helyzetet és csak azután került sor az ifjúsági szervezet tevékenységének értékelésére. A munkába a végrehajtó bizottsági tagokon kívül bevonták a termelőszövetkezetek elnökeit, tanácselnököt, pártvezetőségi tagokat.

Négy csoportra oszolva a község életének minden területén utána néztek, mit csinálnak, hogyan viselkednek a fiatalok, a KISZ-szervezct hogyan válik az egész község ifjúságának vezető erejévé.-Az ülés elsősorban abból a szempontból vizsgálta meg a faddi KISZ- szervezetek munkáját, hogyan valósítják meg az „Együtt az ifjúság tömegeivel” és a „Kommunista közösségek kialakításáért” jelszavakban foglalt feladatokat.

Nem az ülés lefolyásával szükséges ■elsősorban foglalkozni, hiszen az éppen a helyes módszer miatt igen sikeres volt, hanem azt kell kihangsúlyozni, hogy a Szekszárdi Járási KISZ Bizottság kezdeményezése helyes, amit igen jól tesznek, ha munkájukban felhasználnak a többi járások KISZ bizottságai is.

A helyszínen megtartott végrehajtó bizottsági ülés és az előtte végzett vizsgálat nagy visszhangot váltott ki a községben.

Nemcsak a vezetők és párttagok, hanem a község valamennyi lakója úgy érezte, ez a helyes módszer, amikor az ifjúsággal való foglalkozás társadalmi üggyé válik olyan értelemben, hogy az egész község dolgozó lakossága észrevételeivel, tanácsaival segítségére lehet a járási és helyi ifjúsági vezetőknek.

Még néhány hónappal ezelőtt Faddon is igen gyakori volt, hogy az idősebbek úgy beszéltek a fiatalokról, hogy azok rendetlenek, azokkal csak baj van. Ma már elvétve hallani ilyen hangokat, s az ilyen jó módszerek alkalmazása folytán a jövőben hihetőleg még ritkábbá válik. Ehelyett inkább segítenek az idősebbek jó tanáccsal, de ha kell, rendreutasítással is.

Túlzás lenne azt állítani, hogy minden faddi fiatal fedhetetlen, példás magaviseletű. Szó sincs róla, hiszen akadnak még rendetlenek, vannak, akik tiszteletlen magatartást tanúsítanak az idősebbekkel, a nőkkel szemben, de a faddi fiatalok zöme, túlnyomó többsége nem ilyen magatartásé, hanem ha esetleg még nem is tagja a KISZ-nek, az ifjúsági szervezet által kezdeményezett mozgalmakban résztvesz. Ennek bizonyítéka a segítő brigád eredményei, a sport, és kulturális tevékenység.

JV'em hallják a zenét,

8 a távoli harangszót...

N£

Ma még nem lehet teljesen felmérni, milyen eredményeket hozott a helyszínen megtartott KISZ végrehajtó bizottsági ülés, annyi azonban máris látszik, jó hatással volt a község KISZ szervezeteire.

Az idősebbek többet foglalkoznak a fiatalokkal, a fiatalok valóban megfogadják az idősebbek tanácsait, egyre kevesebb a kilengés, a helytelen viselkedés.

S ha Faddon bevált ez a módszer, valószínűleg más községekben és más járásokban is jó eredményeket hozna, hiszen ez igazán nem helyi sajátosság, a feltételek is megvannak hozzá mindenütt, használják fel tehát a többi Járási KISZ Bizottságok a Szekszárdi Járási Bizottság dicséretes kezdeményezését.

HÍREK

— AZ IREGSZEMCSEI Földművesszövetkezet küldöttgyűlésén a tagság foglalkozott azzal a problémával, hogy helyes lenne Regszemcsén takarékszövetkezetet létesíteni. Az azóta eltelt rövid idő alatt, május 18-án 108 taggal megalakult a takarékszövetkezet. Ezzel megyénkben megalakult a hatodik takarék- szövetkezet.

— KÖLESDEN már eddig több mint 140-en írták alá a takarékszövetkezeti belépési nyilatkozatot, több, mint valószínű május 24-én az alakuló közgyűlésen a takarékszövetkezet megalakul.

— A GYÖNKI járás fmsz-einél az ezévi rész jegy növelési munkában a simontomyai fmsz. halad az élen, messze maga mögött hagyva a többi szövetkezeteket.

— AZ UDVARI fmsz. tagjai kb.

20.000 forintos társadalmi munkával egy italbolt felépítéséhez járulnak hozzá.

— A TOLNA és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet igazgatósága úgy határozott hogy a lófogatokat és kocsikat értékesíti, és helyettük egy tehergépkocsit vásárol. így gyorsabban lebonyolítják a szállításokat, amellett, hogy a gépkocsi fenntartása kevesebbe kerül, mint amilyen költséggel a lófogatokat fenntartották.

— VASÁRNAP dolgozó parasztok látogatnak el az Regszemcséi kísérleti gazdaságba megismerkedni a korszerű gazdálkodás különböző módszereivel. Nagykónyiból, Értény- ből, Koppányszántóról, Magyarkeszi- ről, Nagyszokolyról, Ujiregből, Pári- ból látogatnak el a dolgozó parasztok a gazdaságba.

Kettőn áll a vásár.

hogy teljes legyen az egység Németkéren

j agy, kétemeletes épület. Dísz- Formás gyermekarcocska, okos sze- nélküli, egyszerű és szürke, mek, hosszú, szőke haj, rövid ru- Egyetlen szó jelzi hatalmas ajtaja hácska: ez Évike. felett rendeltetését: „Süketnéma infézet ’1 Négy éve, hogy az intézetben van.

Belépve az ember szíve egy na- Betegség folytán lett süket, s ennél- gyot dobban, de aztán lassabban ver. fogva néma. Néha-néha mond vala- A folyosók fehér falai, vastag sző- mif, amire még emlékszik, de amit nyegei, az intézet levegője, tiszteletet ón mondtam neki, azt nem értette parancsoló és a belépőt elönti valami meS- Csak nézett rám nagy, kék sze- különös érzés: talán szánalom, ta- nreivel, aztán odajött, megfogta a kelén büszkeség. zem és mosolygott.

Jogos a szánalom és jogos a büszkeség. Az apró emberpalánták ajka Kissé összerezzentem, szinte ütésakik itt élnek, örök némaságra voltak szerűen ért ennek a gyermeknek a ítélve. Szüleik nem hallhatták az első ragaszkodása, szeretet utáni vágyóédes szót: papa, mama. Hiába várták dása. Pedig szeretik itt az intézetcsilingelő kacagásukat, kedves gügyö- ken, de neki nagyon sok szeretetre gésüket, ajkuk néma volt. Csak csil- van szüksége. És amint ott álltunk, lógó szemecskéjük, üde kis arcocská- egyszerre csak kicsapódott az ajtó juk jelzi, hogy élnek. Sohasem hall- ®s egy magas barna lány futott fe- ják meg a zenét, a madarak énekét, ‘ónk. Közelebb érve kissé rám mo- a távoli harangszót. Be beszélni meg- solygott, s átölelte Évikét. Anyásán tanultak. Erre vagyunk jogosan büsz megcsókolta, megsimogatta, s el- kék. A jól felszerelt intézet és a mentnevelők arra törekednek, hogy ha ne- Búcsúznak egymástól — világohéz munka árán is, de megnyissák a sít°tt fel kísérőm. — 16 nyolcadikos néma kis ajkakat. Nagy feladatra búcsúzik tőlünk, hogy kilépjen az vállalkoztak, igazi nagy munkára, életbe. A fiúk és lányok a kőszegi amely elismerést érdemel. ipari iskolába mennek, hogy ott továbbtanuljanak. Mondhatom, büszke Ti, fehérköpenyes orvosok, akik a vagyok rájuk, mert úgy érzem, hogy beszéd orvosai vagytok, gyógyítsá- kiváló szakmunkások, kárpitosok, tok meg őket! Fáradtságtok nem lesz asztalosok, varró és hímzőnők vál- hiábavaló, mert ezekben a néma- nak belőlük. Még sokszor visszatér- ajkú gyermekekben egy különös em- nek ide — folytatta. — Vagy láto- beri tulajdonság halmozódik fel: a gatóba, vagy hazajönnek. Otthont

hála érzése. Munkátok igazi elismeré adunk a rászorulóknak. És ilyenkor $ sét majd akkor látjátok, amikor a mindig azt érzem, hogy nem a szük- reátok bízott, meggyógyult gyerme- gég, hanem a szeretet hozza vissza kék mint szakmunkások dolgoznak. az intézetbe

Ekkor látjátok meg igazán, hogy

fáradságos, emberfeletti munkátok — Szeretem ezt a pályát, mert gyümölcsözött. minden kimondott szó mögött munAz egyik folyosón a kézimunka kám eredményeit érzem. És ez így is kiállításban gyönyörködtem. Ezek a van_ ^ búcsúzok sorából kilépett egy gyermekek, ha beszélni jól még nem kislány, s egy csokor virággal a ke- is tudnak, de kiöntik szívüket, érzé- zében mondani akart valamit. Ta- < ( :seiket egy szépen elkészített terítőcs- ian azf, hogy „őrizzenek meg jóem- j ( kébe, vagy faragott botocskába. A lékezetükbe’, vagy talán azt, hogy (, teritőcske első próbálkozás. Kúsza »fái a búcsúzás.1 Látszott rajta, tor- ( | vonalakból formált virág, levél, fü- kát sírás fojtogatja, ezért nem tud 4 'vecske. Rajta kis cédulán ennyi áll: beszélni, s görcsösen vonagló ajkai „Szabó Évike IV. osztály.” Valami közül, csak annyi szűrődött ki: „Kö- különös erő késztet arra, hogy felke- szönjük ...” 1 (

Nemrégiben hosszabb cikkben foglalkoztunk a németkéri helyzettel, bemutatva, hogy szórványosan előforduló nemzetiségi ellentétek, akadályozzák a még jobb munkát, s egyes kérdések megoldása során zavart okoznak a község egész lakosságának mozgósításában. Másfél hónap elmúltával ismét visszatérünk a németkéri helyzetre, menynyiben állnak ma is azok az akadályozó okok, amelyek az első cikk megírásakor megvoltak, történt-e valamely változás, s mi a kibontakozás útja?

Az első cikk megírásakor elsősorban a tanács munkáján keresztül vizsgáltuk a község életét, most inkább a pártszervezet és tömegszervezetek tevékenységén keresztül igyekeztünk a problémák mélyére látni és különböző „nem hivatalos” emberekkel beszélgettünk, mindenkitől őszinte szót kértünk és mindenkitől őszinte választ kaptunk. Már bevezetőben megállapíthatjuk: első cikkünk helyes volt és az abban tett javaslatainkat, ha felhasználják a község vezetői, segítségükre lehet az ellentétek szórványosan jelentkező megnyilvánulásainak megszüntetésében, a község dolgozói teljes egységének megteremtésében.

Mindenekelőtt meg kell állapítani „nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik”, vagyis kívülről szemlélve bonyolultabbnak látszik a németkéri ügy, mint amilyen a valóságban. A külső szemlélő ugyanis csak a tényeket látja, egyes véleményekre alapoz, de nem látja, nem is láthatja azt, hogy ezek a megnyilvánulások már csak utózöngéi nyolc-tíz év előtti ellentéteknek.

Tapasztalatunk: ha általánosságban kérdeztünk valakit, úgy nyilatkozott, hogy a különböző nemzeti ségű emberek elkülönülnek, elzár póznak egymástól. Hunya Elel eiVtárs, párttitkár a németajkúak- ra mondta ezt, de ugyanígy nyilat kozott a községi tűzoltóparancsnok, sőt két pedagógus is. Hengl Já- nosné, aki németkéri őslakos, már azí mondta, hogy a németajkúakat {nem vonják be a különböző szervek munkájába, sőt — ezt nem szósze- rint, így fogalmazta meg, de ezt lehetett érteni belőle — nem is szívesen látják őket. Hol itt hát az igazság? Ezt is megtudjuk, ha konkrétan, egyes esetekre vonatkoztatva, vizsgáljuk a helyzetet. A községi tanácsnál megtudtuk, hogy a tanácstagok negyedrésze németajkú, legtöbben rendszeresen részt is vesznek a tanácsüléseken, felszólalásaikkal, javaslataikkal segítik a tanács munkáját. De ugyanígy részt vesznek németajkú asszonyok a nőtanács tevékenységében, Lengyel István földművesszövetkezeti ügyvezető szerint a szövetkezetnek aktív tagjai, sőt az intéző bizottság munkájából is kiveszik részüket. Kulturális munkát együtt végeznek a különböző fiatalok, az úttörő mozgalomban mégcsak véletlenül sem hallani: „Te magyar vagy — te német vagy”. Legfeljebb ma már csak az öregasszonyok részéről tapasztalható torzsalkodás, ez azonban nem általánosítható a község életére, sőt ez ellen mindkét részről hadakoznak is.

A hiba abban van — mert van hiba —, hogy hiányzik az egymás iránti kölcsönös bizalom. Ezt bizonyítja, hogy általánosságban bizalmatlanok egymás iránt. S hacsak valóban általánosságban igyekszik valaki tájékozódni, hamis képet kap Németkérről. Ha a konkrét dolgokban megvan, vagy egyre inkább

meglesz az együttműködés, helytelen általánosságban nem ezt mondani. Az ilyen általánosítás, amivel sajnos, mint fentebb elmondtuk találkoztunk, hamis, mert nélkülözi a bizonyító alapot.

Haj megállapítottuk, hogy jó irányban fejlődik Németkéren a különböző nemzetiségiek együttműködése, de van még kívánni való, szólni kell a feladatokról is. Mindenekelőtt megmondjuk: nem értünk egyet azzal ahogyan a gazdakör megszervezését tervezik. Hunya elvtárs szavaiból ugyanis azt éreztük ki, hogy a gazdakört a német- ajkúak részére kívánják megalakítani. Ehelyett a gazdakör legyen mindenkié Németkéren, minden dolgozó paraszté, abban is munkálkodjanak együtt németajkúak, magyar őslakosok, endrődi telepesek és felvidékiek. így tudja betölteni igazán a hivatását a németkéri gazdakör. így nem szakadást okoz, hanem az egység megvalósulását segíti elő.

A kezdeményezőknek minden mun kában a pártszervezetnek, a kommunistáknak kell lennie. Még többet mozogni a község dolgozói között, a németajkúak között is, a május elsejei példához hasonlóan mindenbe még inkább bevonni őket, s természetesen ugyanakkor a németajkúak is igyekezzenek levetkőzni előítéleteiket, félretéve az elmúlt, vélt, vagy jogos sérelmek fel- hánytorgatását, úgy törődjenek a község ügyeivel, hogy az az ő ügyük is. A fejlődés végeredményben ebben az irányban tapasztalható, de nem árt ezt a fejlődést meggyorsítani. Ez viszont a németké- rieken múlik, magyarokon és németajkúnkon egyaránt.

K. Balog János—Letenyei György

„.„hogy mindkettő jó hírneve megmaradjon66

ressem a kislányt.

Tálosi Teréz

— A DOMBÓVÁRI járási tűzrendé -szeti osztályparancsnokság május 25-én délelőtt Gyulajon rendezi mefl a tűzoltóversenyt, a járás önkéntes tjűzoltócsapatai között. A verseny után közös ebéd lesz, majd este nagyszabású tűzoltóbál. Ugyanezen a napon a gyönki járási versenyt Kö- lesden rendezik meg.

— DÖBRÖKÖZÖN különösen nagy * ( számú állatt hizlalására szerződtek a gazdák. Kétezernél több szerződéses sertést és négyszáz darab szarvas- marhát hizlalnak a községben, ezen kívül igen sok tenyészállatot is re- \ veinek. Egy-egy szállítás alkalmával < | 200—300 ezer forintot kapnak kézhez $ összesen a gazdák.

Kopogtatnak az ajtón, s belép rajta Kovács János elvtárs a Kaj- mádi Állami Gazdaság főagronó- musa. Mit kereshet itt a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz portáján — gondolkodom el egy pillanatig. Loboda elvtárssal, a tsz elnökével nem sokáig hagynak bizonytalanságban.

A kölcsönös üdvözlés után már mondja is Kovács elvtárs: „Majdnem minden esztendőben patronáltam egy-egy tsz-t csak még ezt nem." Tehát két testvéri gazdaság jobb együttműködésének megindulásánál vagyok jelen. Kettőjük örömében magam is osztozom. Különösen azért, mert megtudom, hogy ez egy igen kézenfekvő megoldás. Nem is tudom miért kellett eddig a közel fekvő kajmádi gazdaságból Kovács elvtársnak távolabbi tsz-eket patronálnia ...

Ez a látogatás még az első s természetesen az általános ismerkedéssel telik el. — Milyen a tsz pénzügyi helyzete? — hallom a kérdést. A válasz megnyugtató s hát még ha a nyáron leszállításra kerülő 120 hízó ára is befut.

— Hány tag, mennyi földön gazdálkodik? — a következő kérdés. S Loboda elvtárs sorolja: „Nyolcvan tag dolgozik 470 holdon". Majd hozzáteszi: „Munkaerővel

olyan bőségben vagyunk, hogy még a szomszédos gyárat is elláthatnánk.” Eddig 16 belépő dolgozó parasztot vettek fel, jönnének többen is, de a föld kevés. Minden remény megvan azonban rá, hogy hamarosan 300—400 hold földdel gyarapodhat a tsz területe.

A későbbiekből kiderül, hogy nemcsak az épületek, de a meglévő takarmánykészlet is elbírna több állatot, pedig 3,4 holdra jut most is egy számosállat. Már kocsin ülünk, hogy bejárjuk a gazdaságot, s látjuk,, bizony van itt takarmány bőségesen. Egy 100 köbméteres siló mellett elhaladva mondja Loboda elvtárs: „Ezt még meg sem kezdtük”.

— Ne is kezdjék meg, mert az eláll — mondja Kovács elvtárs — és látom, hogy bőven van szénájuk, répájuk.

— Még ennyi szalmájuk van? — kiált fel kis idő múlva. — Nincs eladó, véletlenül — kérdezi. — Dehogy nincs hangzik a válasz.

— Látja, itt vagyunk egymás mellett, s nem tudtunk eddig egymás dolgairól — mondja Kovács elvtárs. — Mi meg Eaddról, s ki tudja még milyen messziről hordjuk, vesszük a szalmát. Később az is kiderül, hogy például a tavaszi bükköny, amely a tsz-ben hiányzott, az állami gazdaságban fölöslegként eladták. A kölcsönös együttműködés segíthetett volna a tsz baján.

— Mindezekről még majd bővebben beszélgetünk — mondják mind a ketten. Ez a mondat még többször megismétlődik kettőjük beszélgetésében, akár a szántóföldön, vagy a szőlőben, akár az istállókban, a sertésólak környékén, vagy a raktárban járunk. Kovács elvtárs mindenütt elragadtatással emlékezik meg a nagy rendről és tisztaságról.

— Ha nem tudnám, hogy egy órával ezelőtt szóltam át Loboda elvtársnak, azt hinném, előre felkészültek a látogatásomra — fordul hozzám Kovács elvtárs. — De ez lehetetlen, nemcsak látni, de érezni is lehet, itt mindig ilyen rendben mennek a dolgok.

Ez a találkozás, illetve látogatás az első volt, jóformán ismerkedés s majd ezután következik a patronálás mélyebb, lényegesebb része. De a távlat, a törekvés már most kibontakozik Kovács elvtárs búcsúszavaiból: „Két ilyen gazdaságnak össze kell fogni és össze is fogunk, hogy mindkettő jó hírneve megmaradjon, sőt tovább növekedjék.”

S mit mondhat egyebet a krónikás: úgy legyen.

SZALAI ENDRE