Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-18 / 91. szám

1658 április 18.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

Melyik úton érik előbb . . . ?

HÍREI

Vagy két hónappal ezelőtt újjáalakult Dunakömlődön az első típusú Kossuth termelőszövetkezeti csoport. A megalakulást hosszú vita előzte meg, sokat vitatkoztak az emberek a gazdálkodás módjairól. Nehezen tudtak zöldágra vergődni, részben mert jónéhányan csupán egy-két- három hold bérletes földdel léptek be, a kevés 5—6—7 hold saját földdel rendelkező gazda mellett. Jóidéig vitatkoztak a megalakuláskor azon, ki, hogyan trágyázza a földjét, mert ha táblásán gazdálkodnak és amelyik táblára éppen sor kerül, abban a ráeső részt mindenkinek meg kell trágyáznia. Végülis azzal a feltétellel alakult meg a csoport, hogy már a tavasztól kezdve az alapszabály szerint gazdálkodnak. Maródi János és még egy-két gazda azon volt, hogy legjobb lenne mindjárt termelőszövetkezettel kezdeni, mert a csoporttal csak úgy lesznek, mint azelőtt, hogy ez a csoport éppúgy nem lesz életképes, mint az elődje. Az öreg Bella Lajos így beszélt: — Ha egyéni érdekét tekinti mindenki, nem jutunk előbbre sohasem.

NÉMI IDŐ eltelt már azóta, de a gondok, bajok ugyanazok most is, mint a megalakuláskor. — Az alapszabályt nem lehet betartani — mondják —, mert szanaszét vannak a földek, nem lehet közösen elmunkálni. Majd az ősszel.

„Majd az ősszel...” — ez eléggé

bizonytalanul hangzik, és úgy tűnik, maguk a tagok sem várnak sokat a csoporttól. Egyik-másik ki is mondja a véleményét: — Vannak, akik

csak azért léptek be, hogy a kedvezményeket. aranykoronánként az öt kiló búzát és a 20 százalékos adókedvezményt kihasználhassák.

A tagok egy része a közös alap létesítését csupán abban látja, hogy az évi jövedelem egy részét a bankban helyezik el. Akik valóban akarnák a közös gazdálkodást, arról beszélnek, hogy közös jószágállomány kellene, akkor megszűnnének a trágyázással kapcsolatos vitái: is. Ezen a véleményen sajnos, csak a csoport kisebb része van.

A kömlődi gazdák egy része azonban már a távolabbi jövőt is nézi. Lehet, hogy szólamként hangzik, de látják, hogy a közös gazdálkodásé a jövő és hogy az egyes típusú csoporttól nem sokat remélhetnek. Pillanatnyilag még valami visszatartja őket attól, hogy belépjenek a termelőszövetkezetbe, de azon a véleményen vannak, ha egyszer belépnek, nem mennek semmi nélkül, nem kis értéket visznek be a szövetkezetbe.

NEM SOKKAL a termelőcsoport megalakulása után megalakult egy gyümölcstermelő szakcsoport, amely birtokába vett egy negyven holdas elhanyagolt területet, az Ürgehegyet és betelepítette diófával. A szakcsoportnak jónéhány olyan gazda a tagja, akik tagjai a termelőcsoportnak is, mint Németh Imre, Csere- nyecz István, Maródi János, Fábián Sándor, de tagja például maga a VB. elnök, Sípos István is.

— A gyümölcsös telepítését a szakcsoport tagjai a saját erejükből végezték — mondja Németh Imre. — A szakcsoport 21 tagjának összesen 6000—7000 forintjába került a telepítés. Ha két-három év múlva esetleg arra kerül sor, az egészet visszük a termelőszövetkezetbe.

— A szakcsoportban olyan emberek vannak, akik kizárólag földműveléssel foglalkoznak — mondja Tímár Sándor — és a gyümölcsös a közös ápoláson, a közös munkákon keresztül összehozza az embereket. A termelőcsoportnál viszont az a baj, hogy olyanok is vannak a tagok között, akiknek nem a földművelés az élethivatása.

— A további tervünk az — mondja

Tímár Sándor —, hogy a meglévő 40 holdon az ősszel mandulafákat ültetünk a diófák közé. Az ősszel szeretnénk almást is telepíteni lent a szigetben. egy 50—60 holdas betagosí- tott területen. Jonathan almával foglalkoznánk. Micsoda hasznot hoz az a termelőszövetkezetnek, ha majd belépünk. Ugyanúgy, mint a diófást, az almást is saját erőnkből létesítenénk.

SOKFÉLE eshetőséget latolgatnak mostanában az emberek Dunakömlődön. Bele-belekóstolgatnak a közös gazdálkodásba, de ... még mindig ott áll előttük az a bizonyos „de,” ami miatt nem tudnak végleges elhatározásra jutni. Pedig látják az utat, amelyre nem az erőszak, a kényszer, de józan meglátásuk vezeti majd őket. Németh Imre, amikor összetalálkozik Uhrin Vendellel, a termelő- szövetkezet elnökével, azt kérdezi tőle: „Aztán felvesztek-e bennünket, ha majd jelentkezünk? És nem csupán csak a két kezünkkel megyünk.“

Az még nyílt kérdés, mi lesz a termelőcsoport sorsa, ez, vagy a szakcsoport lesz életképesebb, ki tudja? Egy ami nyilvánvaló; az emberek mindkettőt csupán átmenetnek szánják, előkészületnek a termelőszövetkezeti gazdálkodáshoz.

Bognár István

*

Amihez nem kell kommentár

Anya, aki örökbe akarja adni születendő gyermekét

Angliában néhány napon belül másodszor fordul elő, hogy egy anya el akarja ajándékozni gyermekét. Az egyik esetben az anya azért akart túladni csecsemőjén, mert nem tudta elviselni annak üvöltését. A másik esetben azonban Mrs. Edna Morris esetében gazdasági okok játszottak közre.

Az asszony elmondotta, hogy már van három gyermeke és ezeket is csak úgy tudják eltartani, ha ő is dolgozik. Ha viszont az újszülött miatt kénytelen lenne otthagyni állását, úgy nyomorba kerülnének. Máris nagy anyagi megterhelést jelentett az, hogy egy idő óta távol kellett maradni a munkából és így nem kapott fizetést. Emellett a csecsemőkelengye megvásárlása is jelentős összegre rúgott.

Mrs. Morris azonban fél attól, hogy ha meglátja gyermekét, nem lesz szíve megválni tőle. Éppen ezért azt kéri, hogy ne is mutassák meg neki a csecsemőt.

A férj, Bili Morris a következőképpen nyilatkozott felesége szándékáról: „Eleinte egyáltalán nem voltam elragadtatva, de ma már megértem feleségem szempontjait. Jobb, ha fel tudunk rendesen nevelni három gyereket, mintha négy nélkülözik. A nélkülözésben már van tapasztalatunk. Hosszabb ideig munkanélkül voltam, mert a Coventry- gyárból, mint munkaerő-felesleget elbocsátottak.”

gépkocsi prüszkölve kapaszkodik a homokos du- naföldvári Kereszt utcában. A lovaskocsik járta utcákon kíváncsi gyerekfejek tekintenek ki a kapukon, s amikor megáll a gépkocsi Nagy Imre tanácstag portája előtt, kíváncsian körülveszik a kocsit.

Az udvarról kutyaugatás, és egy asszony csitító hangja hallik ki az utcára.

A kaput a gazda felesége Nagy- né nyitja ki.

Köszöntésünket szíves szóval fogadja és tessékel bennünket a konyhába, amikor a férje után érdeklődünk.

— Nem ilyenkor kell azt keresni, kint van a szőlőben, talán ma befejezi a metszést — feleli Nagyné.

Amikor azt kérdezzük, hogy a férje az este ott volt-e a tanácsülésen, gyorsan pergőnyelvvel mondani kezdi:

— Ott volt, persze, hogy ott volt, minden ülésen ott van és mindig szerez egy-két haragost. Mert tudja, most is azt mondta a tanácsülésen, hogy jobban kellene ellenőrizni az agronómust, mert ez nem ártana — a tanácselnök helyettes Kertész Ferenc elvtárs, aki velünk jött látogatóba, mondja el, hogy igaza volt Nagy Imrének, és ezentúl majd jobban ellenőrzik a gazdászt.

— Aztán tudja, most a gazdász azt mondja, hogy majd bíróságra viszi az ügyet, aztán fizethetünk... mondtam én már az emberemnek, hogy hagyja abba a tanácstagságot, de nem hallgat rám, aztán ha valamit intézni kell, mindig ő az

CSTAGOK

első, nélküle nem történhet semmi. A múltkor napokig járt a körzetben, hogy hívja az embereket fogattal meg gyalognapszámba utat javítani. Most meg azután szaladgál, hogy a vásártér bekerítéséhez fát tudjanak szerezni.

míg Nagyné .beszél, hazaérkezik veje is a szőlőből, ő ijf bekapcsolódik a beszélgetésbe.

— Tudja elvtárs nem rossz ez a tanácstagi rendszer, csak az a baj, hogy mint mindenütt, itt is van egy-két olyan ember, aki szeret ó.ská.lódni, összevissza beszélni. De ezek kevesen vannak, és mindenki ismeri őket, tudják róluk, hogy ott akarnak ártani, ahol lehet.

A gazdaasszony lánya poharakat rak az asztalra, teletölti borral és kínálja. A pohár bort megittuk és búcsúzunk. A kapuban még utoljára jóegészséget kívánunk a családnak, és indulunk egy másik tanácstaghoz.

*

Györki Józsi bácsi csinos háza előtt állunkí meg. A gazda hátul a szérüskertben foglalatoskodik, s míg a kapuhoz ér, addig elmondja Kertész elvtárs, hogy Györki bácsi a mezőgazdasági állandó bizottság tagja és már négy éve tanácstag, 12 hold földön gazdálkodik.

Idős nagybajuszú ember nyit kaput, a két veszettül acsarkodó kutyát egy szóval elcsendesíti és tessékel bennünket a konyhába, felesége éppen kenyeret sütött s

a friss kenyér illata betölti az egész lakást.

ielőtt beszélgetni kezdenénk, megkérdi tőlem, ki s miféle ember vagyok, amikor megmondom, bólint fejével, s még hozzáteszi, hogy jó, ez szép munka, de azért a paraszti munkát ő többre tartja. Abban egyezünk meg, hogy ki úgy, ki emígy dolgozik, mindegyik szakma jó és szép, akkor, ha szívesen csinálják.

— Az én körzetem a harminchatos, ötve-n választó polgár tartozik hozzám. Hogy mivel foglalkozom? Nehéz azt elsorolni. Két he- tenkint egyszer a tanácselnökkel, vagy a községi mezőgazdásszal határszemlét tartunk, amellett mint tanácstag a körzetem ügyét is intézem.

— Milyen intéznivaló akad a körzetben.

— Személyes ügyek, közügyek, minden: fakivágási engedély, föld- vásárlási ügyek, társadalmi munkára szervezés, meg minden olyan ügy amit ötven választó el akar intézni.

— Biztos van haragosa is, olyan akinek valamit nem tudott elintézni.

— Ilyen nincs, addig megyek, amíg egy ügyet el nem intézünk. Haragos meg ha akad is, az rosszindulatú ember, de annál egészségesebb azután az ember.

— Milyen társadalmi munkát végeztek a körzetben?

— Levezettük a vadvizek egy

— A bonyhádvarasdi színjátszók olyan tervvel foglalkoznak, hogy a Csalódások című darabbal ellátogatnak a szomszédos falvakba és az előadások bevételeiből pedig a Balatonra mennek egy 2—3 napos kirándulásra. A színjátszók közül többen csak ez alkalommal látják először a Balatont.

— A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum a tervek szerint ebben az évben madár és hüllőkiállítást is rendez. Az anyagbeszerzés elég sok nehézségbe ütközik, mivel a Nemzeti Múzeumban ez a gyűjtemény szenvedte a legnagyobb kárt az ellenforradalom idején.

— A felsővárosi gazdakör Szek- szárdon május elsejére kuglipályát létesít. A felsővárosi KISZ-íiatalok pedig röplabdapályát csinálnak és egy olvasószobát rendeznek be.

— A Sárközi Állami Gazdaságban a következő évben 10 holdon telepítenek komlót. Ezt az igen értékes ipari növényfajtát jelenleg hét holdon termesztik. A múlt évben nagy jövedelmet hozott a gazdaságnak a komló termés. A komló-telepen most végzik a metszést.

— A paksi járásbíróság dr. Barna tanácsa ítéletet hozott egy kerékpártolvaj, 3. F. 1943-ban született Paks,

Biritó pusztai lakos ügyében, aki több kerékpárt ellopott Paks községben, amelyeket részben értékesített, részben pedig elrejtett. A bíróság a bűntettek elkövetése miatt elrendelte B. F. gyógypedagógiai nevelését, amelynek legrövidebb időtartama egy év. A bíróság a körülmények mérlegelésével ezt az ítéletet találta a legalkalmasabbnak, mivel B. F. fiatalkorú. Ugyanakkor ebből az ügyből kifolyólag, mint orgazdákat Kiss Mihály Paks, Biritó pusztai lakost 1 évi börtönbüntetésre, Bokros György dunakömlődi lakost pedig 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Kiss Mihálynál még három 600 forint értéken aluli lopást is megállapított a bíróság.

— Koppenhágában nemrég egy 75 éves asszonyt sportteljesítményéért aranyéremmel tüntettek ki. Az asz- szony 43 másodperc alatt futott 200 métert és 73 perc alatt 9 kilométert. Negyven éves korában lépett sportegyesületbe s azóta rendszeresen sportol.

— Május első napjaiban ismét megjelenik a Tolna megyei Mozi Újság, amely az eddigi gyakorlattól eltérően, most már csak a mozik híreivel foglalkozik — eddig színházi híreket is közölt.

Halálra ítélték

a bölcskei gyilkost és felbujtóját

Mint ismeretes, a pécsi népbíróság dr. Antal tanácsa életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Monori Istvánná és Szijj János bölcskei lakosokat. Monoriné gyilkolta meg Szijj Jánosnét, Szijj János pedig felbúj- totta a gyilkosságra Monorinét. Az ügyész azonban megfellebbezte az ítéletet és a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa a közelmúltban ítéletet hirdetett ügyükben: mindkét vádlottat halálra ítélte. Az ítélet végrehajtását a péntek reggeli órákra készítették elő.

A gyilkosság még a múlt év nyarán történt, amely az elmúlt évek legbestiálisabb gyilkosságainak egyike volt. Egy házban lakott Bölcskén a Monori és a Szijj család és szoros szomszédsági kapcsolatok alakultak ki közöttük. Szijj János és Monori Istvánná között azonban szerelmi kapcsolat bontakozott ki: Szijj udvarolni kezdett az asszonynak, hárészét és rendbehoztuk az utcát. Tudja annyira siettünk, hogy a szomszéd utcaiak elől elhordtuk a földet, amikor azok a kocsikba befogtak, mi már leraktuk a földet az utcánkba. És szívesen jönnek az emberek. Megmondtam nekik, hogy ha nem megyünk mi segíteni a tanácsnak, akkor kénytelenek leszünk megemelni a községfejlesztési adót, az emberek megértették és inkább eljönnek egy napra segíteni.

— összesen hány ezer forint érték társadalmi munkát végeztek t községben?

TJgy tudom 150 ezer forintot ér a társadalmi munkánk.

— Minden tanácstag a saját körzetében szervezte a társadalmi i munkát? 1

— Ez természetes, erről határoztunk a tanácsülésen, s amit elhatározunk, annak úgy kell lenni.

— Választóik elégedettek azzal, ahogyan őket képviselik?

— Ezt talán ők tudnák megmondani, de én csak annyit, hogy még senki nem mondta: „Józsi bácsi nem a mi ügyünket képviseli”.

— A további terveik?

— Fejleszteni a magunk erejéből, az állam segítségével a községet, most majd az Oláh-völgyi árkot hozzuk rendbe, meg azokat a dűlőutakat és hidakat, melyek javítására eddig nem volt idő.

Györki Józsi bácsi a 36-os körzet tanácstagja egy a sok közül Földváron, akik valamennyien a község ügyeit intézik, búcsúzóul jó egészséget, és sikereket kívántunk munkájukhoz.

P. J.

zassági ajánlatokat tett neki. A szerelmi viszony továbbfejlődését, s a házasság létrejöttét azonban akadályozta Szijj Jánosné jelenléte. A férj többször mondotta „szerelmének”, Monorinénak, hogy minden áron meg kell szabadulniok feleségétől és. utána feleségül veszi Mono- rinét. Megmondta neki, hogy „tegye el láb alól”, mert ez a legnagyobb akadálya további szerelmüknek.

Egy alkalommal Szijj János több napra Budapestre készülődött és mielőtt elutazott volna, meghagyta Monorinénak, hogy „itt az alkalom, míg & távol lesz, végezzen a feleségével”. Szijj János távollétében Mo- noriné sokat töprengett azon, hogy végre hajtsa-e azt, amit udvarlója mondott vagy ne. Nagyon szerelmes volt és tudta, hogy ha nem lesz a feleség, nem áll útjukban senki, ezért az egyik pillanatban úgy határozott, hogy végez Szijjnéval, de a másik pillanatban arra gondolt, hogy most embert kell ölnie — és egy kicsit megtorpant. Este azzal az elhatározással feküdt le, hogy mégsem gyilkolja meg Szijjnét. Hajnalban felébredt és ismét gondolkodott. Arra gondolt, hogy aznap haza kell jönnie a férjnek, az udvarlónak és utána már nem lesz alkalom a gyilkosság végrehajtására s esetleg őt fogja bántani Szijj, amiért nem hajtotta végre az „utasítását”, vagy megharagszik rá. Egy félórai gon- iolkodás után végleg elhatározta, logy megöli Szijjnét. Óvatosan fel- jelt férje mellől az ágyból, felöltözött s csendben kiment az udvarba, Dekopogtatott Szijjné ablakán, hogy engedje őt be a szomszédasszony. Szijjné beeresztette Monorinét. Emikor Monoriné észrevette a kony- lában a baltát, fellökte Szijjnét és izzal ütni kezdte a fejét. Szijjné egy darabig mozdulatlan maradt a földön, mire Monoriné azt gondolta, hogy meghalt. Szijjné azonban akkor még nem halt meg, hanem menekülni kezdett, így kijutottak az udvarba, ahol Szijjné végül is ösz- szeesett és Monoriné itt egy lapáttal addig ütötte, amíg mozgott. Visz- sza akarta vonszolni a lakásba, de csak a lépcsőig tudta elvinni és ott hagyta.

Ezután visszament a lakásukra, visszafeküdt férje mellé az ágyba s ott vette észre, hogy a ruhája is véres lett. Reggel elsőnek a férje, Monori István ment ki az udvarba és ő vette észre a vérbefagyott szomszédasszonyt. Nyomozás indult az ügyben s Monori Istvánná és Szijj János hiába fondorlatoskodtak — Monoriné például „személyleírást” adott egy ismeretlen emberről, aki náluk járt és akire rá akarta terelni a gyanút — méltó büntetésüket nem kerülhették el.