Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-02 / 78. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 április 3. T\Ő<zépÍókoLáéok __ * _____ S zerkesztették a Szekszárdi Garay János Gimnázium tanulói az iskolai szerkesztőbizottság vezetésével Szovjet tudomány és technika A szputnyik fellövéséről szóló beszámolót elküldték Brüsszelbe felszabadulásunkat ünnepeljük . .. 1958 április havában eszembe jut: — Mi lenne, ha most nem 1958-at írnánk, hanem a Horthy-rendszer sötét világában élnénk. Felvillan előttem egy kép- kisfiú ballag az is­kola felé, fázva, éhesen, de tanulni- akarással. Bemegy a komor, szürke épületbe és röviddel ezután vissza is jön. Szeméből a csalódás, a félelem és fájdalom könnyei hullanak. Szinte hallom az igazgató előtt ki­ejtett durva, visszautasító szavait: .Ki az apád?’“ — Vasesztergályos — feleli a kis nebuló. — Mennyi pénzed van? — hangzik az igazgató kérdése. — Nincsen pénzünk, igazgató úr, de én nagyon szeretnék tanulni... Az igazgató valamit válaszol és be­csapja az ajtót a szerencsétlen fiú előtt. — Ezután egy második kép: , Ko­rom, füst, vér, fájdalom mindenütt. Az egész világot egy szörnyű szó bé­nítja meg: háború! Férfiak, asszo­nyok, gyermekek ezrei esnek áldoza­tul egy korhadt világ utolsó erőfeszí­téseinek ... Mindenki érzi, hogy va­lami új, valami felemelő jön, amely szebb életet, nagyobb boldogságot hoz a földön... És e döntő harc nyomán a régi, rossz eltűnt és újra tisztán ragyogott a nap hazánk felett. Tünedezni kezdtek a háború nyomai, új házak, kórházak, lakások és sok iskola épült. A felszabadulás egy ország születésének az ünnepe. Ez az ünnep csak rövid ideig volt tétlen munkaszünet: megjelent a munkás, talpraállt a paraszt és dolgozni kezd­tek a megjósolt, elképzelt szebb vi­lágért. Ez az óriási munka és erőfeszítés megteremtette az alapját, lehetősé­gét a szellemi élet fejlődésének is. Most már nem csukódott be azok előtt az iskola ajtaja, akik tanulni akartak. Tanulták és tanulják a munkások gyermekei Vörösmartyt, Jókait, Móriczot, Aranyt, József At­tilát ... És amikor végre rendbejött volna ez az ország, új kísérlet történt a régi, rossz visszaállítására. A nép el­lenségei kircBbaritoftak az ellenfor­radalmat, amelynek áldozatai, er­kölcsi vesztesei, mi gyermekek, diá­kók lettünk. Olyan gondolatok ke­rültek közénk, amelyek nem férnek össze a szocialista eszmékkel és nem lehetnek a haladás szolgálatában. Ezek ellenére érezzük azt a nagy kötelességet, amit a tanulás rótt ránk. Nem pénzzel kell ezt megfizet­ni, hanenr úgy, hogy tanulunk, ahogy erőnkből telik. S a tanultakat a nép javára fordítjuk. Terveink as érettségi után Negyedikes tanulóink sorsdöntő pillanat előtt állnak. Pályát kell vá­lasztaniuk — életpályát. Osztályunk, reálosztóAy. Természetes, hogy sokan szeretnénk mű­szaki pályádra menni: egyesek tervezőmérnöknek, mások építészmérnök­nek készülnek. A tisztiiskolára való felhívás sem hullott szikes, termé­ketlen talajra. Vannak, akik mint katonatisztek hazánk békéjének őrei akarják szolgálni a népet. A lányok előtt is bő választék van a továbbtanulásra. A női hiva­tásérzet sok leánytanulónak diktálja azt, hogy orvosi, nevelői, gyermek­védői pályára menjen. Iskoláinkban a sok diák várja a jól képzett taná­rokat, a kórházakban, gyermekotthonoknak nagy szüksége van a védő­nőkre, ápolónőkre egyaránt, a sok beteg ember orvosra vár... Vannak, akik nem tanulnak tovább: a terme lői munkában, vagy a háztartásban maradnak. Régen sokan csak azért tanultak tovább az érettségi után, hogh ne „lealacsonyító” fizikai munkát kellj en végezniök. Ma erről szó sincs. Or­szágunknak művelt emberekre van szüksége: orvosnak, mérnöknek, vagy munkásnak egyaránt szüksége van a műveltségre... Osztályunk­ban egy jelmondat ezt hirdeti: „Mindenki annyit ér, amennyit tud”. E mondatnak megfelelően igyekszünk tanulni, hogy az érettségin minél szebb eredményeket érjünk el, s munkánk az életben, akár az egyete­men, vagy főiskolán, akár a munkapad, vagy a családi asztal mellett könnyebb legyen. FARKAS ERZSÉBET IV. B) Tavasz várás Tüzes gyémántgolyóként ragyog le a Nap a türkiszkék égről, s nálunk az udvarban rügyezik az orgona­bokor. Tavasz van — sóhajtok fel és be­csukom az ablakot, mert az előbb intettek meg atyailag. Komolyan ta­nulni fogok — határozom el magam­ban és sziklaszilárd elhatározással asztalhoz ülök. Matematika! H! A kör egyenletét kellene levezetni. Ennek fele sem tréfa: komolyan hozzá kell látni... Különben jobb lesz, ha a végére ha­gyom, mert úgyis kimerül az agyam az oktalan fejtörésben... és akkor nem tudok mást megtanulni... Ebben a pillanatban zörögnek az ablakon ... kinyitom. — Szervusz Teri! — köszöntőm vi­dáman a szomszédlányt. — Mit csinálsz? — kérdezi. — Ta­nulsz? Én kirándulni megyek. Job­ban tennéd, ha te is velem jönnél. Gyönvörű idő van! Már-már hajlandó voltam otthagy­ni csapot-papot, amikor gúnyosan el­kezd ketyegni a vekker: „Itt a há­romnegyed év. Itt a háromnegyed év.’* az iskolában Fájó szívvel megmondtam Terinek, hogy nem mehetek, erre ő itthagyott. Jobb lesz, ha a fizikához látok hozzá — töprengek — annál is in­kább, mert az óra egyre gúnyosabban veri a taktust... No, lássuk csak! A fajhő meghatá­rozása ... De szép idő is vau kint — mondom félhangosan, bár ezt a gondolatot nem a fajhő meghatározásának örö­me keltette bennem. A rétek pázsitja élénk zöld színt vesz fel, minden ember vidám. Ámor is hegyezi nyilait — nekem pedig — sok hasonló sorstársammal együtt ta­nulni kell, illetve kellene. De gyönyörű a tavaszi est! A nap bágyadt fénye... és... — ja, erről jut eszembe a kör egyenlete. Most már végre tanulni kezdek.:. Aztán eljön a tíz óra, s a tavaszi bódító illat, no meg a termodinamika első főtétele álomba ringat... Reggel, amikor iskolába megyek, egy fekete macska fut át előttem az úton... és én pedig hármast kaptam , a kör egyenletéből. Iskolánk KISZ-szervezetének életéből Gimnáziumunkban nemrégen mon dott le a vezetőség. Erre a változásra azért volt szükség, mert tagjai IV. osztályosok voltak és ők érettségire j készülnek — az új vezetőség most i kezdte meg munkáját. Mi mindent elkövetünk, hogy tovább folytassuk a lemondott vezetőség jó munkáját és az ő tapasztalataik alapján igyek­szünk előrejutni. Szervezetünk jó munkáját bizo­nyítják a szaporodó tágfelvételi ké­relmek és az érdeklődés, melyet a szervezeten kívüliek tanúsítanak munkánk iránt. Persze nem minden megy simán. Tagságunk nehezen tud ja elfelejteni a DISZ-ben megszokott önállótlanságot, mégis az egészséges viták zaja jellemzi egyre inkább gyűléseinket. A tagság igyekszik bele kapcsolódni minden munkába. Ná­lunk igen hasznosak voltak a már lassan befejeződő KISZ-akadémia előadásai, amelyek nagy népszerű­ségnek örvendnek. Az utolsó taggyű­lésen több érdekes és hasznos határo­zat született. Közeli terveinkben áp­rilis 4. és május 1. megünneplésének megszervezése szerepel, melyet egy- egy évfolyam rendez a KISZ nagy­fokú támogatása mellett. Városunk szépítésében mi is részt kívánunk venni. Már csak a jó időre és a fa­csemetékre van szükség, hogy fákat ültessünk. Brigádokat szervezünk az iskola előtti kert és az udvar rend- bentartására. önkéntes segítőbrigádunk a pa- lánki iskola építésénél fog segíteni. Nyári terveink igen szépek. Az iskola igazgatóságának és a tanári kar tá­mogatásával nagyszabású túrát szer­vezünk. Az ezzel kapcsolatos munkák most vannak folyamatban. ügy 'gondoljuk, hogy ezen tervek meg­valósítása még több fiatalt vonz szervezetünkbe. Bakos Mária KISZ titkár. voltam a Scapin előadásain Műszaki Már sokan és sokat írtak a „Scapin fúrfangjai“’ című darabról, melyet a Garay Gimnáziumi („világhírű” (de legalább is megyei hírű) színjátszó csoportja adott elő a megye külön­böző helyein. De azok az emberek, akiken az előadás múlik, még sem­mit sem írták. Ezek az emberek: a függönyhúzó és a fénymester. Min­denki belátja ugye, hogy az előadás­nak vége, ha mondjuk legördül a függöny, vagy kialszik a villany a felvonás közepén. A függönyhúzó én voltam, a fénymester pedig Nagy Endre kollegám, aki nagyszerű név­rokonára annyiban hasonlít, hogy kinrimeket „követ el“, ha a múzsa „oldalba rúgja’“. Hát az előadások előtt a műszaki személyzet két becses tagja térdig süppedve a sárban, színpadra hordja a díszleteket. Ha ez megvan, akkor leülünk és néhány faviccel bosszant­juk egymást. Felrakjuk a hátteret és nyugodtan elszívunk egy cigaret­tát. Elkezdjük a meglévő még ép léce­ket darabokra felfűrészelni. Ezután nagy erejű kalapálást viszünk vég­hez, hogy a beavatatlan szemlélő, il­letve „hallgatódzó” azt hiszi, hogy erősen dolgozunk. A kezdés időpontja után negyed órával rendszerint a díszletek fele felállítva várja, hogy leszereljék!. Mert leszereljük. Rá­jövünk, hogy az egészet 20 centivel balra kell felrakni. A rendezőktől ér. kező gyors stafétákat ilyen módon oktatjuk ki. „Nyugalom a hosszú élet titka.“ A staféta elnyargal, hogy a rendezőket boldogítsa üzenetünkkel. Ilyenkor azonban elkezdünk dol­gozni. Tíz perc alatt felrakunk min­dent és kezdődhet az előadás. Én erős csengetéssel figyelmeztetem a közönséget, hogy melegítse be arciz­mait az elkövetkező nevetésre. A kol­legám kivilágítja a színpadot, én fel­húzom a függönyt és mint aki jól végezte dolgát, ellejtünk az öltözőbe. Előkerül a kártya és észjátékokat űzünk, amibe szimpla színészeket nem engedünk beszélni. (Ilyen játék a huszonegyezés). Előadás után fel­rakodunk az autókra és egy sötét sarokban letelepedve az autó bőrülé­sére, viccekkel szórakozunk. A kapu előtt nem felejtjük el figyelmeztetni egymást a nem túl korai felkelésre. Czéh Gábor Á Hold hőmérsékletéről A szovjet tudósok kutatásokat foly­tatnak a Hold felszíni körülményei­nek megismerése érdekében. A „ti­tokzatos világról” különösen érdekes képet adnak a hőmérsékleti mérések. Megállapították például, hogy a Hold felszínén egy Hold-nap alatt — amely 14.5 Föld-napnak felel meg — a hő­mérsékletváltozás — az erősebb Nap­hatás miatt — kisebb. Bebizonyoso­dott az is, hogy a Hold külső rétege rendkívül rossz hővezető. Ü v e g a c é I Az üvegacélt szakszerűen üvegszá­las anizotrop anyagnak nevezik. A tudósok megállapították, hogy a vé­kony üvegszálak sok értékes tulaj­donsággal rendelkeznek. Kiderült ugyanis, ha 10 000 mikroszkopikusan vékony üvesszálat összepréselnek, s megfelelő kötőanyaggal összedolgoz­nak, nagyon hasznos, új nyersanya­got kapnak, amely nemcsak tartó* sabb, hanem sokkal könnyebb az acélnál. Hol használhatják a népgazdaság­ban ezt az új anyagot? Mindenekelőtt az építőiparban. Az üvegacélból szép, tartós és könnvű előregyártott elemeket készíthetnek. Egy négyzetméternyi üvegacéltábla tízszer könnyebb, mint az ennek megfelelő vasbeton-lemez. A fentie­ken kívül az új nyersanyagból autó- karosszériákat, bútorokat és játéko­kat is készíthetnek. Tudományos állomás a felhők felett Kirgizia hegyeiben, Frunze tói 123 kilométernyire délnyugatra, kezdték meg a Kirgiz Tudományos Akadémia komplex tudományos állomásának építését. A tervek szerint az állomás a tenger szintje felett, 3100—3600 mé­ter magasban működik majd. Itt nemcsak meteorológiai állomást és különféle laboratóriumokat építenek, hanem erőműveket házakat, klubot, üzletet, javítóműhelyeket is létesíte­nek. Az új tudományos állomás a koz­mikus sugárzás, az atmoszféra-fizi­ka, a rádió-technika, a helio-techni- ka. a magashegyi fiziológia és az asz- trobotanika területén végez majd ku­tatásokat. Meg kell jegyeznünk, hogy a világ eddigi legmagasabban fekvő éghaj­latvizsgáló állomása, Olaszországban, mindössze 2280 méter magasban mű­ködik. Az „okos" gép A leningrádi „Szverdlov” gyárban olyan hengerfúrópadot készítettek, amely „előre közölt program” szerint működik. A gépet elektronokból, fényelemekből, félvezetőkből és más korszerű berendezésekből állították össze. A programot az irányító asztalon lévő telefontárcsa segítségével „köz­ük” a géppel. A hengerfúró-pad kü­lönleges „emlékező” berendezése szá- zad-milliméternyi pontossággal ol­vassa le a koordinátákat. Ezek után a gépkezelő megnyom egy gombot, s megindul a munkafolyamat. Vala­mennyi ezt követő művelet — sebes­ségszabályozás, szögbeállítás, stb. — a gép automatikusan hajt végre. Külföldön a hasonló típusú gépe­ket olyan perforált szalaggal irányít­ják, amelyeknek öszeállítása legalább 75 órát vesz igénybe. A szovjet te­lefontárcsás berendezés programjá­nak összeállítása összehasonlíthatat­lanul kevesebb időt vesz igénybe. A fenti géptípusokat nemcsak hen­gerfúrás, hanem marás, furatlyuk- fúrás, s más hasonló művelet elvég­zésére is használhatják. A gépet a brüs zeli világkiállítá­son is bemutatják. Vulccmus kazánjából — erőmű Bolygónk egyik gigászi természetes kazánja feszegeti szelepeit Kamcsat- ka-félsziget délnyugati részén. Fenséges havasok — köztük egy működő tűzhányó, a Koselev-vulkán — glédába sorakozva őrzik a zord Észak egy rejtett kis zöld paradicso­mát, a Pauzsetka folyócska völgyét. Megvédik a fagyos kamcsatkai sze­lektől. Vulcanus kazánja fűti a hó- siokás hegyekkel övezett völgyet, amely tarka virágszőnyegével oázis­ként hat a fagy birodalmában. Jobb- ra-balra ziháló gejzírekből gőzoszlo­pok szöknek a magasba. Amott egy tó fortyog, mintha óriások katlana volna. Egy kis anakronizmussal: a régi rómaiak bizonyára ilyen helyre képzelték az istenek kovácsműhelyé­nek vállalati üdülőjét. Ezen a helyen Ozernovszkij falu közelében fog felépülni a Szovjetunió első vulkánikus gőzzel üzemben tar­tott (geotermikus) villanytelepe. Az előkészületek már megkezdőd­tek. Azt várják, hogy 500 méter mélységbe lefúrva, 150—200 fok hő­mérsékletű, 6—12 atmoszféra nyomá­sú gőzt nyernek, amelyet aránylag egyszerű kondenzáló és hőkicserélő berendezés segítségével megtisztíthat­nak a szennyező gázoktól, s felhasz­nálhatják turbinák hajtására. A turbinák hatásfokát erős vá­kuumlepárlással növelik majd. A na­gyobb gazdaságosság céljából a hű­tővíz előmelegítésével fogják emelni a másodlagos gőz mennyiségét. A geotermikus villanytelep építési költségei nemhogy a vízierőműveké­nél, de még a hőerőműveknél is kij sebbek. Üzemeltetése is olcsó. Fűtő­anyagot és nagy kezelőszemélyzetet nem igényel. Működése egyszerű, úgy hogy teljesen automatizálni lehet. A geotermikus villanvtelepek segítségé­vel a szocialista társadalom újabb termé zeti erőt állít a maga szolgá­latába. Selyemhernyó — nyírfán Egy szovjet biológus kísérletei bi­zonyságát szolgáltatták annak, hogy a kínai selyemhernyót, amely eperfa­levéllel táplálkozik, nemcsak tölgyfa­levéllel, hanem nyírfalevéllel is lehet IDÉN AZ UKRÁN CUKORIPAR 14 új gyárral gazdagodik, amelyek egyenként naponta 30 000 mázsa cu­korrépát dolgoznak fel. A tervek sze­rint idén az ukrán cukoripar 14 szá­zalékkal több cukrot állít elő, mint 1957-ben. etetni. Ha fiatal nyírfákra raknak selyemhernyókat, s azok leeszik a le­veleket, a nyírfák nem pusztulnak el, hanem még ugyanabban az évben új lombot hajtanak. A kurszki mágneses anomália (a Szovjetunió európai részének köz­pontja) területén, nagyteljesítményű ércbányászati kombinátot építenek. A kombinát évente 15 millió tonna kiváló minőségű vasérccel látja el a kohászati gyárakat, vagyis csaknem annyival, mint amennyit Anglia va­lamennyi ércbányája termel, I Csaknem három hónapig keringett a Föld körül az első szovjet mester­séges hold Ezt hamarosan a második szputnyik követte. A Nemzetközi Geofizikai Év kutatásaira alakult szovjet bizottság most beszámolót ké­szített a két szputnyik fellövésének problémáiról. Az anyagot angol nyelvre lefordítva, elküldték Brüsz­, .zelbe, a Nemzetközi Geofizikai Év egyik szakbizottságának. Jelenleg a 1 szovjet tudósok a szputnyikok által nyert tudományos adatók, jelensé­gek és folyamatok feldolgozásán, illetőleg értékelésén fáradoznak. Az eredményeket természetesen a Nem­zetközi Geofizikai Ev szervezetei ren- j delkezésére bocsátják.

Next

/
Thumbnails
Contents