Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-12 / 86. szám

IL AG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! TOi III. évfolyam, 86. szám. ARA: 50 FILLÉR. Szombat, 1958 április 12. Tito elnök válasza Hruscsov levelére (2. old) a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása után A szovjet párt- és kormánykül­döttség magyarországi látogatása nemcsak ünnepi esemény, maradan­dó élmény volt az életünkben, ha­nem nagyon fontos politikai meg­nyilatkozásokra is sor került ennek kapcsán. A két nép barátsága nem mai keletű, s a magyar népben az elmúlt évek folyamán egyre erősö­dött, egyre jobban elmélyült ez a barátság, mert a Szovjetunióban nemcsak felszabadítónkat, hanem igaz, őszinte barátunkat ismertük meg és szeretjük. A szovjet párt- és kormányküldöttség mostani látoga­tása nyomán az egész ország népe, tíz- és százezrek köszöntötték annak a népnek vezetőit, amely rövid idő alatt kétszer szabadította meg ha­zánkat a fasiszta barbárságtól. Ugyanakkor azonban Hruscsov elv­társ és a szovjet küldöttség tagjai is meggyőződhettek arról, hogy népünk hálával és szeretettel tekint azokra, akiknek a szabad, boldog életet kö­szönheti, s akiknek önfeláldozó har­ca és segítsége tette lehetővé, hogy Magyarország a sokévszázados elnyo­matás után megindulhasson a szo­cialista építés útján. A szovjet párt- és kormánykül­döttség magyarországi látogatása fontos állomás a magyar—szovjet kapcsolatok történetében és — mint a kiadott zárókozlemény is mutat­ja — kiinduló pontja a népeink kö­zötti még szorosabb együttműkö­désnek. A lezajlott tárgyalásokat a legnagyobb megértés, a nézetek azo­nossága jellemezte, az a segítség pe­dig, amit a Szovjetunió most aján­lott fel nehéziparunk további fej­lesztéséhez, újabb bizonyítékát adja annak, hogy a szovjet nép éppúgy, mint a múltban, ezután is minden eszközzel segít és támogat bennün­ket a szocializmus felépítéséért ví­vott harcunkban. A szovjet küldöttség látogatásának hatása azonban nemcsak a két nép barátságának volt meggyőző bizo­nyítéka, hanem egyben az egész szocialista tábor összekovácsoltságát, egységét is példázta. A szocialista táboron belül nincsenek vélemény- eltérések, minden ország a kizsák­mányolás mentes élet, a szocializ­mus felépítését tűzte ki célul, s ezt az utat maga a nép választotta. Ezért kell megbuknia minden olyan nyugati mesterkedésnek, amely bár­milyen formában is éket akar verni a szocialista országok összetartozá­sába s megpróbálja ezt az egységet megbontani. A magyar és a szovjet vezetők találkozásának mindezeken túl, nem­zetközi jelentősége is óriási. Ma­gyarországon hangzott el Hruscsov elvtárs felhívása az Egyesült Álla­mokhoz és a többi nyugati hatalom­hoz, hogy kövessék a szovjet példát és szüntessék be a nukleáris fegy­verkísérleteket. Magyarországról szállt a világba ez a fontos és hatá­sában ma még lemérhetetlen hír, amely újabb és mindennél meg­győzőbb bizonyítéka volt annak, hogy a Szovjetunió következetesen folytatja azt a békepolitikát, ame­lyet ma az emberiség nagyobbik része követ. Hruscsov felhívására, a nyugati politikusokat megelőzve, először is a népek válaszoltak, ame­lyek megújult erővel követelték kor­mányaiktól a háborús készülődések megszüntetését s azoknak az elvek­nek a valóraváltását, amelyeket a Szovjetunió régóta hirdet. A nép kö­vetelésének első eredménye az lett, hogy Eisenhower utasítást adott az amerikai leszerelési politika sürgős felülvizsgálatára, s ha ez önmagában nem is jelenthet sokat, de feltétle­nül eredménynek és a szovjet lépés első következményének kell tekin­teni. Nekünk, magyaroknak, különösen jelentősek azok a lépések, amelye­ket a Szovjetunió tett és tesz a vi­lágbéke fenntartására, a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. Há­rom évtizeden belül kétszer söpörte végig hazánkat a háború, mérhetet­len kárt okozva anyagi javakban és emberéletben. Mind a két esetben az a német imperializmus sodort ben­nünket a háborúba, amely most Nyugat-Németország külpolitikájá­ban egyre jobban úrrá lesz. Amint a tárgyalásokról kiadott záróközle­mény is hangoztatja, a szovjet és a magyar küldöttség egyaránt fontos­nak tartja a német kérdés mielőbbi, demokratikus alapon történő megol­dását. Ez azonban kizárólag a két német állam ügye, de Magyarország és az európai béke szempontjából sem lehet közömbös, hogy ez milyen formában, milyen feltételek mellett valósul meg. Az a tény, hogy a Szov­jetunió nem lankadó erővel, követ­kezetesen harcol az európai és a vi­lágbéke fenntartásáért, arra köte­lez bennünket, hogy mi is megte­gyünk mindent a béke érdekében, s hozzájáruljunk ahhoz, hogy a vi­lág minden népe békében élhessen és dolgozhassák. Valószínűleg keveset mondanánk, ha csak hasznosnak és eredményes­nek neveznénk a szovjet és a ma­gyar küldöttség között lezajlott tár-' gyalásokat. Sokkal több volt ennél: a magyar dolgozók, munkások, pa­rasztok, értelmiségiek személyesen találkozhattak annak a népnek ve­zetőivel, amely felszabadítónk, ál­landó segítőnk és igaz barátunk, Hruscsov elvtárs és a küldöttség tagiai pedig saját szemükkel győ­ződhettek meg arról, hogy kiheverve az ellenforradalom pusztításait mi is minden erőnkkel, becsülettel har­colunk tovább a békéért, a kizsák­mányolásmentes életért, a szocializ­musért abban a táborban, amelynek élén a Szovjetunió áll. A földművesszövetkezetek segítsége a KISZ-szervezeteknek A Bonyhád és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezettől a KISZ- szervezetek 13 000 forint támogatást kapnak. Ugyanis a földművesszövet­kezet az évi tiszta haszon egy szá­zalékát a KISZ anyagi támogatására fordítja. A tizenháromezer forintból 5000 forintot a megépítendő KISZ-tábor létesítésére fordítják, 8000 forintot pedig egyes KISZ-szervezetek kap­ják meg. A mai ősi KISZ ebből az összegből például 1250 forintot a kis­mányoki és a váraljai szervezet 1500 forintot, a nagymányoki 700 forintot és a bonyhádi területi KlSZ-szerve- zet a legnagyobb összeget, 3300 fo­rint összegű támogatást kap. A KISZ-szervezeteknek ünnepé­lyes keretek között, taggyűlésen ad­ják át a föld műve; szövetkezet által nyúitott anyagi támogatást. Ezeken a taggyűléseken a földművesszövet­kezet igazgatóságának egy-egy tagja is résztvesz. Magyarországon Igaz barátokat, nagyszerű harcostársakat találtunk Hazaérkezett a Magyarországon járt szovjet párt- és kormányküldöttség Moszkva, április 10. (TASZSZ) Visszaérkezett Moszkvába a szov­jet párt- és kormányküldöttség, amely Hruscsov vezetésével látoga­tást tett Magyarországon. A vnukovói repülőtéren a kül­döttség tagjait a moszkvai dolgozók nagyszámú képviselői fogadták. A repülőtéren jelen voltak: A. Arisztov, L. Brezsnyev, N. Bulga- nyin, J. Furceva, N. Ignatov, A. Ki- ricsenko, A. Koszigin, O. Kuusinen. — Nyolc napot töltöttünk a baráti Magyarországon — mondotta Hrus­csov elvtárs. — Sokfelé jártunk — városokban és falvakban, gyárakban és termelőszövetkezetekben. A magyar dolgozók mindenütt megkér­tek bennünket, hogy adjuk át test­véri üdvözletüket és jókívánságukat a Szovjetunió népeinek. Már az induláskor meg voltunk győződve arról, hogy a magyar nép melegen fogad bennünket, hiszen a mi barátságunk kiállta a próbát. Sok ezer szovjet ember adta életét a magyar nép szabadságáért, az ország felszabadításáért, de a polgárháború idején is sok ezer magyar internacio­nalista küzdött és vérzett az orosz munkásokkal és parasztokkal együtt a világ első szocialista hatalmának megteremtéséért. S meg kell monda­nom, Magyarországon igazi barátokat találtunk, nagyszerű harcostár­sakat az emberiség ragyogó jö­vőjéért, a szocializmusért vívott harcban. Részt vettünk az április 4-i ün­nepségen. Mi sok gyűlést láttunk, a moszkvaiak előtt nem ismeretlen az ilyesmi. De vitatható, elvtársak, hogy hol volt szebb a találkozás. Rengete­gen gyűltek össze, ötszázezren, vagy még annál is többen, s a hangulat rendkívül baráti és meleg volt. Tatabányai látogatásunk különö­sen emlékezetes maradt a szá­A. Mikojan, N. Muhitdinov, P. Posz- pelov, M. Szuszlov, és K. Vorosilov. A küldöttség fogadására megje­lentek a Szovjetunió miniszterei és a Moszkvában működő külföldi nagykövetek is. A küldöttség hazaérkezése után a moszkvai Sportpalotában nagygyű­lést tartottak, melyen több mint 15 000 ember vett részt. A gyűlésen nagy beszédet mondott Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. memra, hiszen a saját bányász­múltamra emlékeztetett — ele­memben éreztem magam. A bányászok ott ugyanolyanok, mint nálunk a Donyec-medencében, vagy Karagandában — épp olyan derék emberek, mint a mieink. Nagyon sok bányász gyűlt össze üdvözlésünkre. Ott történt velünk a következő eset. Egy idős bányász lé­pett hozzám, s elmondotta, hogy há­rom évig harcolt a polgárháborúban a fehérgárdisták ellen, és tagja volt Frunze elvtárs őrségének. Forrón ke­zet szorítottam vele, a régi har­cossal, de megmondtam neki: „Három évig derekasan harcoltál a szovjet- hatalomért és, még Frunzére is tudtál vigyázni — miért nem vigyáztál job­ban a munkáshatalcmra 1956 őszén, amikor az ellenforradalmárok a Magyar Népköztársaságra törtek?’1 Hruscsov röviden megemlékezett sztálinvárcsi látogatásáról, majd hang súlyozta, hogy a magyar dolgozók mindenütt nagy hálával emlékeztek meg a segítségről, amelyet a Szov­jetunió az ellenforradalom leverésé­ben és 1956 novembere után nyújtott a magyar népnek, majd így foly­tatta : — Kötelességünk volt segíteni. Ha nem nyújtottunk volna segítséget a magyar népnek, szégyenbe kerültünk volna a mi népünk és az egész világ munkásosztálya előtt. Hruscsov elvtárs ezután néhány epizódot mesélt el tatabányai és cse­peli látogatásairól, majd a vidéki él­ményeiről mesélt. — Jártunk Karcagon — mondotta azután —, ahol a parasztok túlnyomó többsége tagja a termelőszövetkeze­teknek. Magyarországon még kevés a szövetkezet, de a parasztok han­gulata igen jó. A parasztok ke­mény harcosoknak bizonyultak, nem ültek fel az ellenforradalom provokációinak. Meglátogattuk a Magyar Tudomá­nyos Akadémiát. Bizonyára olvasták már az ott elmondott beszédemet, hi­szen megjelent a sajtóban. Sokat be­szélgettünk a magyar tudósokkal és az a vélemény alakult ki bennünk, hogy a magyar tudósokra — éppúgy, mint a szovjet tudósokra — bizton lehet támaszkodni a szocializmus építésében. Hruscsov elvtárs ezután a tömeg­gyűlés hallgatósága előtt is elismé­telte azokat a gondolatokat, amelye­ket a Magyar Tudományos Akadé­mián tartott beszédében ismertetett az értelmiség nehézségeiről és helyze. téről az osztályharcban, majd így folytatta: — Emlékezetes marad számunkra a csepeli találkozás és ott felhívtam a figyelmet a nyugati tudósítókra. Nem mintha haragudnék rájuk, de tudom, hogy azt szolgálják, aki a pénzt adja nekik. Azt várták, hogy Csepelen világbotrány lesz, azt vár­ták, hogy Hruscsovot ízekre szedik a csepeli munkások. Nem ez történt! A munkások meleg szeretettel fogad, tak bennünket és azt szedték volna ízekre, aki a magyar—szovjet barát­ságra tör. A magyar nép megbízható ba­rátunk és mindent el kell követ- , nünk. hogy ezt a barátságot to­vább erődítsük — állapította meg a továbbiakban Hruscsov. Ez jó nekünk, jó a magyar népnek, jó a szocialista tábornak, jó az egész forradalmi munkás- osztálynak. (Folytatás a 2. oldalon.) Hruscsov elvtárs beszéde Kádár János elv­társ és Nyikita Hruscsov elvtárs aláírják a Magyar Népköztársaság és a (Szovjetunió párt. és kormány­küldöttségének tárgyalásaiból szóló közös nyilat­kozatot.

Next

/
Thumbnails
Contents