Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-11 / 85. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 április 11, Asszonyoknak—lányoknak A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL Gyermekneveié» A csecsemő első játéka a keze. Nézi a kezét, játszik a kezével. Az első 6—8 héten nem is kell neki máij. iá- ték. Ügyeljünk rá, hogy mindig sza­badon tudja mozgatni a karját! Kéthónapos kora körül kerül sor arra, hogy valamilyen tárgyat adjunk a csecsemőnek, amivel játszhat. Mi legyen az a tárgy? Legjobb, ha egy kimosható — kifőzhető, színtartó — fejkendő nagyságú színes anyagot te­szünk a csecsemő mellé. Erre a cse­csemő ráfekhetik, szájábavehetl, el­engedheti és újra rátalál, örül a szí­nes kendőnek, szívesen és sokat ját­szik vele. Hosszú ideig nincs is szük­sége más játékra. Ezt a kendőt, ha piszkos, mossuk ki és vasaljuk át. Amikor a csecsemő meg tudja már fogni, kaphat csörgőt, viaszosvászon- játékot, gumi játékokat, később lab­dát is. Ezeket naponta lemossuk A játék szappanos vízzel. Ha napközben le­esik a földre, mielőtt visszaadjuk, új­ból meg kell mosni. A mászó csecsemő egyik legkedve­sebb játéka a labda. Jó, ha a labda olyan nagy, hogy nem fér ki a mászó­hely kerítésén. Adhatunk neki színes fakockákat, dobozokat is, de vigyáz­zunk, hogy ezek színtartók legyenek és ne szöggel, dróttal, hanem ékke] legyenek összeerősítve. Jó játékok az alumínium-lábaskák, rövidnyelű fa­kanalak, üres hintőporos dobozok is. Fontos, hogy a játékkal a cse semő kárt ne okozhasson magában. Ne le­gyen benne se szög, se drót, se fű, se szálka, semmi, ami megsebezheti. Ne okozhasson bajt az sem, ha a szá­jába veszi. Minden játék jól mos­ható, tisztítható legyen. Az egyéves gyermeknek adhatunk már szöveg nélküli képeskönyvet is, Kozmetika Az arcmasszázsról A masszázs néven közismert s napjainkban elterjedt mechnikai gyógymódot a régi görögök alkalmaz ták először, s ezt a sportélet, a túlfe­szített izmok edzése, ápolása terem­tette meg. Lényege az, hogy a test lágy részeit, bizonyos szabályok sze­rint ütögetjük, dörzsöljük, vagy si­mogatjuk, miáltal a kötőszövetben, izomrostokban vérbőséget idézünk elő, ezáltal jobb táplálkozást nyúj­tunk a szöveteknek, s az izom rugé- konysága, .üdesége a fölötte simuló bőrnek is növekszik. Az arcmasszázs után a bőr kisimul, s így egészséges kinézésű, finomabb tapintású is lesz. Azonkívül könnyíti a bőrben elhe­lyezkedő faggyú és verejtékmirigyek váladékának a kiürítését is és így elejét veszi a mitesszerek és más, el­dugulásból keletkező „pattanások" létrejöttének. ÜZEKETEINK K. I. Sárpilis, Kültelek: Az kettő­jükön, azaz, mint leveléből kivesz- szük, elsősorban feleségén múlik, hogy a házassági rend helyreáll-e még életükben. Amint leírja fele­sége viselkedését, erre nem sok re­mény van. Azt azonban semmiesetre sem engedheti meg, még ha nem tudnak megmaradni közös háztar­tásban, akkor sem, hogy felesége el­zárja maga elől azt az élelmet, ame­lyet közösen kerestek és azt a ruha­neműt, amelyik önnek, mini férjnek a saját tulajdona. A házasságuk ide­jén közösen gyűjtött élelmiszerhez egyformán joga van mindkettőjük­nek és a feleség semmi esetre sem veheti el férje ruháját, azaz nem zárhatja el előle. Ha nem tudnak megegyezni feleségével ezekben a dolgokban, leghelyesebb, ha a járás- bírósághoz fordul panasszal és ott megadják a kellő felvilágosítást és szükség esetén döntést hoznak ügyükben. * „Ibolya” jeligére Dombóvár: Kér­désén nagyon meglepődtünk és elő­ször arra is gondoltunk, hogy „be­ugratás” akar lenni, de szerencsére megírta azt is, hogy még nem töl­tötte be a 16. életévét és így bizo­nyos mértékig természetesnek hat a kérdése. Azt kérdezi, hogy hiba-e, ha valaki egyszerre két udvarlót tart? Ugyanis, mint írja, udvarlójá­val vita kerekedett ebből és maga azzal érvelt, hogy végeredményben nincs abban semmi különös, ha egy leány egyszerre két fiúba szerelmes. Először is tisztázni kell, hogy kettőt egyszerre szeretni nem lehet. Egy leány nyilván azért szeret valakit, mert „különbnek”, ideálisabbnak tartja minden más férfinél, tulajdon­ságai, erényei miatt. És vajon mi­lyen érzés, lélek az, amelyik egy­szerre két — nyilván különböző — egyéniség, ideál után tud vágyódni, mert mind a kettőt szereti? Ilyen nem képzelhető el, nem is létezik a valóságban és nyilván maga sem fog ilyenen problémázni, ha lesz egy kis úgynevezett „szerelmi tapaszta­lata”. Általában az arcmasszázst közepes hőmérsékletű szobában, közvetlenül fürdés, illetve mosdás után végezhet­jük a vékonyan bevazelinozott bőr­felületen. A masszázst rendszeresen a mutató, közép- és gyűrűsújjakkal végezzük. Az arcbőrt ütni, dömöc- kölni, húzni, arra bárminő erős nyo­mást gyakorolni nem szabad. A durva érintés többet árt, mint használ, mi­vel az összeszorított verejték és faggyümirigyek kivezető csöveinek a működése könnyen megbénulhat. Erősebb ütések azonkívül szöveti el­változásokat is hozhatnak létre, me­lyek semmj szín alatt sem kívánato­sak. A masszírozó újjak lassan és csak gyengén nyomva simítsák a bőrt, anélkül, hogy azt helyéből ki­mozdítanák. Az arc masszázsa általában öt—tíz perc alatt véget érhet és elegendő, ha hetenként kétszer alkalmazzuk, lehetőleg úgy, hogy a masszírozó új- jak az arc középvonalától kifelé ha­ladjanak. A masszírozást melegvizes lemosás kövesse. Kényelmesebb a kézi arcmasszázs­nál az úgynevezett villamos vibrá­ciós gépek használata, melynek a gumivége tetszés szerinti gyorsaságú és erősségű tompa ütésekkel masszí­rozza a bőrfelület megfelelő részét. Dr. Fábián amelyet mi magunk mutogassunk ne­ki. Kaphat ekkor már rongybabát, mackót — és ha már szalad, akkor húzójátékot is. A posztó- és szőrös állatok hátránya, hogy nem tarthatók kellően tisztán, ezért csak nagyobb gyermekeknek adhatjuk őket. Á já­tékokat olyan alacsony kis polcon tartsuk, ahol a gyermek is könnyen eléri őket. Jó mozgásfejlesztő játékok a gu­ruló játékok és a kis zsámolyok, pár­nák, melyeken keresztül tud mászni a csecsemő. Bölcsődékben, csecsemő- otthonokban nagyon élvezik a cse­csemők a lépcsős csúszdát és a há­romszögletű létrát, ezeket a kertben is használhatják. Azért is jók ezek a játékok, mert fejlesztik a csecsemő ügyességét. Nem jó játék az, amelyet nem le­het a gyermek kezébe adni. Hiába szép, ha eltörik, amint a gyermek játszik vele; ha fest, amikor a gyer­mek a szájába veszi. A játék nem né­zegetésre való, hanem arra, hogy a gyermek önállóan foglalkozzék vele, ügyesedjék, az értelme fejlődjék, mi­közben játszik vele. Veszélyes a zsinórra kötött játék! A zsinór rácsavarodhat a gyermek nyakára és megfojthatja. Ne kössük a csecsemő játékát sem az ágy, sem a gurulóka rácsához! Az ágvba lehe­tőleg ne adjunk játékot, legfeljebb a színes kendőt. Más játék könnyen kiesik az ágyból, folyton adogatni kell. Végül sokszor odáig fajul a helyzet, hogy a gyermek nem játszik a játékokkal, hanem azzal szórako­zik, hogy kidobálja őket. A gurulóká­ból ki tud nyúlni a játékért, a má­szóhelyről is eléri. Ha olyan mesz- szire dobálja ki, hogy nem éri el. akkor ne adjuk vissza a következő etetésig. Mindig legyen játéka a gyermek­nek. Azokon tanulja meg, hogyan kell bánni a tárgyakkal. A játékok megismertetik a külvilággal és já­ték közben szereti meg a munkát. Aki azt akarja, hogy dolgos, munka­szerető ember váljék gyermekéből, gondoskodjék róla, hogy mindig le­gyen játéka. De ne halmozzuk túl játékkal a csecsemőt, mert akkor megcsömör­lik tőle és nem játszik. Két-három játéknál több ne legyen nála! Amíg azokat szereti, ne adjunk újat neki. Csak akkor kapjon más játékot, ha azt látjuk, hogy eldobálja a régit, már nem szívesen játszik vele, vagy széjjelment. A csecsemők gyakran szájukba ve­szik játékaikat. Kezüket is szájukba veszik, amivel a játékot fogják. A csecsemők játékait tehát mindig gon­dosan, tisztán kell tartani. A piszkos, elhanyagolt játékok könnyen bőrfer­tőzést, szájgyúlladást okozhatnak. Omit minden férfinek tudnia kell... Azzal kell kezdeni, hogy a férfiak és a nők tulajdonképpen más-más nyelven beszélnek. Ugyanazon sza­vakhoz a férfi és a nő más-más gon­dolatokat és érzéseket fűz. Ha mind­ketten pl. a házasság szót használ­ják, az e mögött rejlő érzelmi gon­dolat már másképpen születik a férfi, illetve a nő agyában. S ugyanezt mondhatjuk el a szerelem, az otthon, a gyermek, stb. szavakról. Több mint 250 esztendővel ezelőtt Bemard de Fontenelle francia író ki­jelentette, hogy mindig szerette a nő­ket és a zenét, pedig egyiket sem értette meg. S itt felvetődik a kér­dés: vajon e szeretet nem lenne-e szorosabb, ha értenénk is szeretetünk tárgyához? Éppen ezért, kedves férfitársaim, vizsgáljuk csak meg a nők beszé­dét... Le kell szögeznünk, hogy egy nő számára képtelenségnek tűnik, ha egy férfi nem találja ki pontosan, amit ő valóban gondol. A nők teljes bizonyossággal hiszik, hogy a férfiak pontosan megértik, mit akarnak a nők mondani, egy-egy látszólag ne­vetséges vagy ésszerűtlen megjegyzés formájában. Vegyünk egy példát: A nő a kö­vetkezőket mondja • vőlegényének vagy férjének: „Oh, ne izgasd magad a születés­napom miatt. Takarékoskodj a pén­zeddel, drágám”. Ebben az esetben a nőnek egyáltalán nem áll szándé­kában, hogy leplezze kívánságát. Sőt, ellenkezőleg, bizton hiszi, hogy a fenti szavak mindenki számára ért­hetőek. Vagyis ezt jelenti: elvárom, hogy valami csodálatos ajándékkal lepjél meg, amely még valamivel többe is kerül, mint amennyit gon­doltál ... A nők azonban gyakran csak azért beszélnek, hogy leplezzék gondolatai­kat, vagy szándékaikat. Ebben az esetben a „fordítás” csaknem lehe­tetlen. A férfiak valamennyien tudják, hogy a nők szavaiból sokszor józan ész és bölcsesség árad, amelyeket meg kell hallgatnunk. Mégis gyakran ak­kor vagyunk bölcsek, ha nem arra figyelünk, amit mondanak, hanem ahogyan mondják — különféle moz­dulatok és arcjátékok kíséretében. Egy ilyen kép sokezer szóval ér fel... A férfiak számára nem túlzottan nehéz, hogy a nők beszédében ki­mutassák a logika hiányát. De nem mindig okos dolog ezt megtenni. A nők nem szívesen ismerik el tévedé­seiket, vagy azt, hogy hibát követ­nek el. Hallgassunk csak meg egy olyan beszélgetést, amelyben a férfi egyet­len bíráló megjegyzést sem tesz a nőre, de mégis valami olyasmit mond, ami a bírálathoz vezet. No, eb­ben az esetben a nők nagy része azon nal offenzívába lendül. Igyekszik mindent, amit esetleg reá mondhat­nának, a partnerére hárítani. A nő általában ellentmondást indít min­den olyan esetben, amikor tudja, hogy hibát követett el. Ez már a legkisebb jelre is megkezdődik, gyak­ran az események kifejlődése előtt. A fenti reakció egyik legfontosabb összetevője a félelem. Vagyis fél at­tól, hogy személye valamivel is ki­sebbedig a férfi szemében. Mégis felvethetnénk a kérdést, miért harcolnak a nők a feléjük irá­nyuló bírálat ellen? Ennek pszicholó­giai okai vannak. A nők ugyanis jól tudják, hogy a férfiak szeretik idea­lizálni őket, különösen pedig azokat, akiket szeretnek. Egy ideál pedig nem engedheti meg magának, hogy hibái és szégyenfoltjai legyenek. (A „Daily Herald’’-ból) Világszerte megünneplik Robeson 60. születésnapját Nehru indiai miniszterelnök he­lyesléssel fogadta azokat a javasla­tokat, hogy India nagyobb városai­ban ünnepségeken emlékezzenek meg Paul Robeson ismert amerikai néger énekes 60. születésnapjáról. Az ünnepségek rendezésére neves indiai személyiségekből bizottság alakult, melynek elnöke M. C. Caagla, Bombay fő-bírája és tagjai között találhatjuk dr. C. V. Raman Nobel- díjas fizikust, N. K. Diszsanda pro­fesszort, a calóutai egyetem alelnö- két, D. G. Tendurkalt, Gandhi hiva­talos életrajz-íróját és Szádat Ali Khánt, a miniszterelnök magántit­kárát. Nehru Csaglához intézett levelében a következőket írta: „Ez az alkalom megérdemli az ünneplést, nemcsak azért, mert Paul Robeson nemzedé­künk egyik legnagyobb művésze, ha­nem mert olyan ügyet képvisel és olyan ügyért szenvedett, amely drága mindannyiunk számára: és ez az emberi méltóság ügye. Robeson születésnapjának megünneplése több egy nagy egyén iránti tiszteletadás­nál, egyúttal tiszteletadás annak az ügynek, amely mellett Robeson ki­állt és amelyért áldozatokat hozott.1 Egyelőre még nem jelentették be az ünnepségek részletes programját, a tervek szerint azonban hangverse­nyeket és drámai bemutatókat tar­tanak majd India nagyobb városai­ban. A Delhiben lévő amerikai megfi­gyelők „aggódnak” ez elhatározás miatt, hogy Robesont politikai már­tírként akarják bemutatni és attól tartanak, hogy ez kedvezőtlenül fog­ja befolyásolni az Indiának nyúj­tandó gazdasági segéllyel kapcsola­tos javaslatokat, amelyeket még a kongresszusnak jóvá kell hagynia. Könny, amely anyaszívből fakadt „Peggy” a címe, 156 oldal vastag és minden oldala vád. A vádlott egy párizsi közkórház, a könyv író­ja Micheline Vemhes, aki ebbe a kórházba vitte ötéves kislányát, mert azt remélte, hogy az ottani ki­váló laboratóriumi berendezések se­gítségével a fenyegetett gyerekéletei még meg tudják menteni. A kicsi Peggy rosszindulatú, majdnem gyó­gyíthatatlan reumatikus lázban szenvedett. Hasonló kóros állapot­ban volt a Trousseau kórház is, csakhogy annak a betegségét legta­lálóbban súlyos bürokratizmusnak, akut szívtelenségnek lehetne nevez­ni. A két betegség együttesen a kis­lány halálát okozta. Ennek az emberek megsegítésére szánt intézménynek a rendelkezései olyan szívtelenek (és értelmetlenek) voltak, hogy a kis Peggy nyaklán­cát is elvették az „ékszertilalom” miatt. Az anyának ezt mondták: „Fizessen be egy heti ellátást, ha a gyerek nem él addig, akkor a kü- lönbözetet visszakapja.” Vernhesné nyolc szívszaggató nap után kivette a kórházból a lányát, mert legalább ott akart lenni mellette, amikor a szemét lehunyja. Utána megírta könyvét. Nem egészen hiába. Az olvasók között volt dr. Leclainche a köz­kórházak vezetője is. Magához hi­vatta az anyát és beszélgetésük után megváltozott valami a fennhatósága alá tartozó hét párizsi gyermekkór­házban: a szülők egész nap ott le­hetnek életveszélyben forgó gyere­kük betegágya mellett, a gyerekek magukon tarthatják otthoni holmi­jaikat, a műtét előtt és után beenge­dik a kis paciensekhez szüleiket. Már nem kell odakint hóban, fagyban várakozniok, mint Peggy édesanyjá­nak. Kísérleti televíziós adás Kínában Pekingben sikerrel folynak a tele­vízió kísérleti adásai. Március 17-én több mint 400 főnyi közönség látta „A kiscica hálászik” című rajzfilm közvetítését, valamint a televízió köz­ponti színészegyüttesének és zene­karának öt műsorszámát. A közve­títés ezútal a 11 emeletes központi televíziópalotából történt. Az adást 25 kilométeres körben élvezhették. A pekingi Televíziós Felszerelések Gyárában különleges televíziós gép­kocsi készül, amelynek segítségével megkezdik a helyszíni adást sportpá­lyákról és színházi előadásokról. Á moszkvai Művész Színház készül londoni vendégszereplésére Nagy lendülettel folynak a moszk­vai Művész Színház előkészületei az együttes májusi londoni vendégsze­replésére. Vadim Sverubovics, a színház művészeti igazgatója a kö­zelmúltban négy napot Londonban töltött, ahol megszemlélte a Sadler’s Wells színpadát és megbeszélést folytatott a színház műszaki szak­embereivel. Sverubovics Londonban közölte, hogy a moszkvai Művész Színház együttese Angliában új átdolgozás­ban mutatja majd be a „Cseresz­nyéskert” című Csehov darabot, amelynek próbái hét hónapon át folytak. A rendező beszámolt arról is, hogy a „Három nővér” című da­rabban négy új fiatal színésznő mu­tatkozik majd be. Három televíziós központ épül Jugoszláviában A jugoszláv rádió- és televízió­fejlesztési tanács jóváhagyta a ju­goszláv televízió kiépítésére vonat­kozó terv első szakaszát. Eszerint 1959-ig több mint 1 430 000 000 díná- ros beruházással elkészül a belgrádi, a zágrábi és a ljubljanai televízió­központ épülete, adóberendezése és a három központot egybekapcsoló hálózat. Ugyancsak még az idén el­készítik azt a tervet, amelynek értel­Á tanítványok A tanáruk iránti odaadás és sze­retet ritka példáját tanúsították a belgrádi Dragsin technikum tanulói. Az iskola mintegy 100 tanulója egy bizonyos időn át, több mint 20 liter vért adott egyik beteg tanárának gyógyításához. Miodrag Gyergye- vics, az iskola népszerű tanára he­tek óta súlyos betegen fekszik az egyik fővárosi kórházban. Orvosai megállapították, hogy gyakori vér mében Szkopje, Szarajevó és Tito- grád városát is bekapcsolják a ju­goszláv televízió hálózatába. A ta­nács úgy határozott, hogy már most intézkedéseket kell tenni televíziós vevőkészülékek gyártására, illetve behozatalára, továbbá lehetővé kell tenni, hogy Bosznia, Hercegovina, Montenegro és Macedonia lakossága is élvezhesse közvetítő állomások műsorát. „vérszövetsége" átömlesztéssel adhatják vissza egész ségét. Amikor ezt a tanár tanítvá­nyai megtudták, az egész iskola je­lentkezett a kórházban. Vérvizsgá­lattal megállapították, hogy mint­egy száz tanuló vére egyezik a ta­nár vércsoportjával. Az áldozatkész diákok ezzel megmentették tanáruk életét, aki hamarosan teljesen fel­épül.

Next

/
Thumbnails
Contents