Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-05 / 81. szám

1958 április 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 (Folytatás a 2. oldalról.) Minden békeszerető emberrel együtt követeljük a fegyverkezési hajsza beszüntetését, az atom- és hidrogénfegyverek gyártásának és alkalmazásának megtiltását, a kül­földi katonai támaszpontok felszá­molását. A magyar népnek is létfontosságú érdeke, hogy összeüljön a legmaga- sabbszintű értekezlet, amelyen a kormányfők tanácskozhatnak a né­peket legjobban érdeklő kérdésről, a béke biztosításáról és megszilárdí­tásáról. Egyöntetű lelkesedéssel üd­vözöljük a Szovjetunió békekezde­ményezéseit. (Éljenzés és taps.) Köz­tük a legutóbbi világ jelentőségű tet­tet, azt, hogy a Szovjetunió felfüg­gesztette az atom- és hidrogénbom- ba-kísérleteket. Ez a lépés a Szov­jetunió népeinek nemcsak elszánt békeakaratát, hanem lenyűgöző ere­jét is bizonyítja. A világ közvéle­ménye — s benne a magyar közvé­lemény — azonos elhatározást vár és sürget a kapitalista nagyhatal­maktól is. Elvtársak! Barátaink! Április 4-e arra is tanít bennünket, hogy nem­zeti függetlenségünk elválaszthatat­lan a társadalmi haladás ügyétől. Tizenhárom évvel ezelőtt megkaptuk a lehetőséget a néphatalom megte­remtésére. A nép kezébe vette a gyárakat, bányákat, a bankokat, a parasztok kezébe adta a földet. Meg­alkottuk a népi demokratikus álla­mot, a dolgozó nép végleg gazda a saját portáján, ez a tény nemzeti függetlenségünk egyik legfontosabb biztosítéka. Világosan megmutatkozott ez az el­lenforradalmi felkelés tanulságai tükrében. Az ellenforradalmi táma­dás nemcsak szocialista vívmányain­kat, nemcsak rendszerünket támad­ta, hanem nemzeti függetlenségün­ket is. Mi sem bizonyítja jobban népünk akaratát, azt, hogy a ma­gyar nép nem kívánja vissza a ré­git, az urak hatalmát, a dolgozók jog'fosztottságát, mint az ellenforra­dalmi támadók teljes veresége. A magyar nép a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítségével egyszerre védte meg a társadalmi haladás útján elért eredményeit és nemzeti függetlenségét. A párt és a nép egységes Ahogyan levontuk a régmúlt tör­ténelmi tanulságait, úgy levontuk a közelebbi múlt tanulságait is. Ked­ves vendégeink és barátaink tapasz­talni fogják nálunk, hogy a párt és a nép egységes, a párt helyes politi­kája körül kialakult a dolgozók iga­zi nemzeti egysége. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt politikája a dolgozó néptömegek bizalmára és aktivitására épül. (Taps.) Az ellen- forradalmi felkelés óta eltelt idő eredményei bizonyítják, hogy a ma­gyar nép túlnyomó többsége egyet­ért célkitűzéseinkkel, helyeseli és támogatja politikánkat. (Taps.) Mi eltökéltük, hogy megmaradunk a megkezdett úton és jobbra-balra való ingadozás nélkül mindig a le­hetőségek reális számbavételével, pártunk vezetésével, a dolgozó nép támogatására építve, küzdünk az egész nemzet további gazdasági és kulturális felemelkedéséért, a ki­zsákmányolástól mentes szocialista társadalom teljes felépítéséért. Drága vendégeink a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tag­jai! Hazánkat járva megismerked­nek a magyar munkásokkal, parasz­tokkal értelmiségi dolgozókkal. Lát­hatják, milyen megingathatatlan ala­pokon nyugszik a magyar és a szov­jet nép barátsága. (Taps.) Látni fog­ják, mennyire érzi és érti a mi né­pünk, hogy a Szovjetunió ereje és irántunk tanúsított testvéri barátsá­ga a mi szabadságunk és független­ségünk legbiztosabb záloga. Népünk tudja, hogy a független haza szere- tete és a Szovjetunió iránti testvéri barátság érzése nem ellentétesek egymással, ellenkezőleg, formailag és tartalmilag ugyanazok. A mi népünk éppen ezért tekinti igazi nemzeti ügyünknek, hogy állandóan tovább mélyítsük és erősítsük barátságun­kat a Szovjetunióval. (Taps.) Találkozzék Hruscsov elvtárs, ta­lálkozzanak a szovjet küldöttség többi tagjai a mi népünk fiaival mennél többször. Látogassák meg városainkat, falvainkat, üzemein­ket, bányáinkat, termelőszövetkeze­teinket, szemtanúi lesznek annak, hogy népünk hűséges a Szovjetunió ügyéhez, hűséges a szovjet—magyar barátsághoz, a szocialista táborhoz, a béke-világmozgalom sokszázmilliós tömegéhez és a proletárnemzetközi­séghez. (Taps.) Ez a következetes és kitartó hűség biztosítja, hogy alkotó munkánk sikerrel jár és a jövőben is sikerrel fog járni: felépítjük szocia­lista hazánkat és megőrizzük füg­getlenségét. (Taps.) E gondolatok jegyében köszöntöm Központi Bizottságunk nevében és megbízásából legnagyobb ünnepün­ket, 1945 április 4-ének évfordulóját. A Központi Bizottság nevében jó erőt és egészséget kívánok a további munkához minden magyar dolgozó­nak. (Taps.) Éljen a szocializmust építő magyar nép és drága hazánk, a Magyar Nép- köztársaság! (Nagy taps.) Éljen április 4-e, hazánk fel- szabadulásának, függetlenségének nagy ünnepe! (Nagy taps.) Éljen a magyar és szovjet nép örök és megbonthatatlan barátsága! (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps.) Éljen és erősödjék a szocialista tá­bor és annak vezető ereje, a szocia­lista világhatalom, a nagy Szovjet­unió! (Hosszantartó, viharos taps.) Éljen a béke! (Lelkes taps.) Kádár János elvtárs ünnepi be­széde után N. Sz. Hruscsov elvtárs lépett a mikrofonhoz, hogy üdvözöl­je a magyar dolgozókat. hessék vívmányaikat az imperia­lista támadással szemben és szétzúzhassák azt a maroknyi lá­zadót. aki kezet emelt a népi ha­talomra. A Szovjetunió azzal, hogy segítsé­get adott a magyar dolgozóknak, a proletár összefogás fényes bizonyí­tékát szolgáltatta és szent nemzetközi kötelességét teljesítette egy testvéri ország iránt. Az internacionalista kö telesség teljesítése azt jelenti, hogy a bajban nem hagyjuk magukra barátainkat, hanem segítségükre sietünk, ha az ellenséges erők kezet mernek emelni a legdrá­gábbra, a munkás-paraszt hata­lomra. Az imperialisták ki akarták pró­bálni, vajon tömörek-e soraink, ierős-e Íszolidaritásunkí. Nos, láthat­ták, hogy nem érdemes kikezdeni velünk, mert megégethetik a kör­müket. Tapasztalhatták, hogy nem ajánlatos próbára tenni türelmünket. Meggyőződésünk, hogy Magyar- országon, akárcsak a többi szo­cialista országban — a népi ha­talom szilárd és örökké az is marad. A kívülről szervezett lázadás sok kárt okozott az országnak, de termé­szetesen nem állíthatta és nem is ál­lította meg a Magyar Népköztársa­ság szocialista fejlődését. A Magyar Népköztársaság sikereinek legfonto­sabb, döntő tényezője, hogy az or­szágban a szocializmus építését harc. edzett marxista—leninista párt ve­zeti. A magyar munkásosztály (mél­tán érzi magáénak azt a pártot, amelyet elszakíthatatlan kötelé­kek fűznek a dolgozókhoz, a néphez. Minden becsületes ember, akiben csak egy szikra lelkiismeret is él, tudja, hogy a nép akarata szent a Szovjet Hadsereg számára, amely hús a nép húsából, vér a nép véré­ből. A Magyar Szocialista Munkáspárt hű a marxizmus—leninizmushoz, a szocializmusért vívott harc eszméi­hez, s a hazaszeretetei összekapcsol­ja a proletár nemzetköziség eszméi­vel. Ebben van nagy ereje és sikerei­nek forrása. Őszinte szívvel újabb sikereket kí­vánunk a Magyar Szocialista Mun­káspártnak nagyszabású és sokol­dalú tevékenységéhez. A szocialista országok jövője a munkásosztály, a dolgozók kezében van, akik, miután meghódították a hatalmat, országuk kizárólagos és teljes jogú gazdái lettek. A szocializ­mus a népgazdaság gyorsütemű fej­lődését teszi lehetővé, ehhez nagy­fokú szervezettség szükséges, a gé­pesítéssel és az automatizálással ál­landóan emelni kell a munka terme­lékenységét. Elvtársak, a szocializmus építése nem valami kényelmes séta! Sok ne­hézséget kell még leküzdeni az után is, hogy a munkásosztály megragadta a hatalmat. Mi ezt tapasztalatból jól tudjuk. Az új társadalom a régi ide­jétmúlt világgal vívott álhatatos harcban fejlődik. Tudjuk, hogy önöknél, Magyaror­szágon is vannak nehézségek, bár ma sokkal kevesebb, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. De a szocialista rend e nehézségek legyűréséhez, a nép al­kotó erőinek kibontakozásához meg­ad minden lehetőséget. Biztosan tud­juk, hogy a magyar dolgozók élete évről évre jobb lesz. A szocialista tábor országainak egysége óriási erő A bajban nem hagyjuk magukra barátainkat Hruscsov elvtárs beszéde Kedves Kádár elvtárs! Kedves Dobi elvtárs! Kedves Münnich elvtárs! Kedves Marosán és Pongrácz elv­társi Budapest polgárai! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjet­unió Minisztertanácsának és a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek megbízásából a szovjet dolgozók forró, baráti üdvözletét tolmácso­lom önöknek és az egész testvéri magyar népnek. Nagy örömöt és mély meghatott­ságot érzünk itt, Budapest dolgozói körében. A szovjet emberek jól tud­ják, hogy Budapest az ország törté­netében, a magyar nép évszázados nemzeti felszabadító harcában és a munkásmozgalom hősi küzdelmében kimagasló szerepet töltött be. Negyven éve, néhány nappal az­után, hogy Oroszországban összeom­lott a földesurak és a tőkések ha­talma, viharos munkástüntetések és gyűlések zajlottak le Budapest ut­cáin és terein. Éljen a szocialista forradalom! — Békét követelünk! — Le a háború­val! — Hangzottak a jelszavak. Negyven évvel ezelőtt a budapesti munkásnagygyűlésen szenvedélyes hangú határozatot hoztak: „Budapest és a külvárosok mun­kássága, a főváros egész népe test­véri üdvözletét küldi az orosz forra­dalmároknak, akik bátor szívvel, okos fejjel és erős kézzel kivezetik az emberiséget a háború poklából. Mi, akik itt összegyűltünk, elszántan tá­mogatni fogjuk a békéért hősiesen harcoló orosz forradalmárokat, s tel­jes erőnkből mi is azért fogunk har­colni, hogy hazánkban se zsákmá­nyolja ki egyik osztály a másikat, nálunk se nyomja el egyik nemzet a másikat!" A Szovjetunió népei nevében hadd köszönjem meg szívem mélyéből Budapest munkásainak és minden magyar dolgozónak, hogy mint test­vér a testvért, úgy támogatták és se­gítették a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, a mi fiatal szovjet köz­társaságunkat. Elvtársak! Baráti látogatásra jöt­tünk ide. hogy együtt üljük meg önökkel nemzeti ünnepüket, felsza­badulásuk! napjának évfordulóját. Tizenhárom évvel ezelőtt szabadult fel Magyarország a hitlerista fasisz­ták és horthysta cinkosaik igája alól, A Szovjetunió dicsőséges fegy­veres erői 13 évvel ezelőtt Magyarország területéről végleg kiűzték a német fasiszta csapa­tokat. A dolgozó tömegek állha­tatosan harcoltak a belső reak­ciós erők ellen, meghiúsították az imperialisták beavatkozási kí­sérleteit, s kezükbe vették a ha­talmat, népi demokratikus rend­szert teremtettek, a dolgozó em­ber lett az ország teljesjogú gaz­dája. Gyökeresen megvál i oz ott a nép élete Tizenhárom év nem nagy idő! A tőkés és földesúri rendszerben 13 év alatt mit sem fejlődött volna áz or­szág: egyesek szakadásig dolgoztak volna, mások pedig kizsákmányolás­ból fényűzően éltek volna. A népi hatalom ezzel szemben tizenhárom esztendő alatt átalakította ezt az or­szágot. Gyökeresen megváltozott a nép élete, megszűnt a kizsákmányo­lás, közben nagy nehézségeket kellett leküzdeni, el kellett há­rítani a népi demokrácia ellen­ségeinek aknamunkáját is. Hosszan sorolhatnám a népi Magyar- ország vívmányait, dehát önök is jól ismerik ezeket! A magyar nép ellenségei — otrom­bán hazudozva és rágalmazva — tagadni vagy legalább is kisebbíteni próbálják a magyar dolgozóknak a népi hatalom tizenhárom esztendeje alatt elért nagy sikereit. Mindez azonban hiábavaló részükről. Soha senki nem érheti el célját, aki félre akarja vezetni ezt a népet, amelyik kivívta az igazi szabadságot és demokráciát. A szocializmus ellenségei nem tud­ják elviselni, ha a nép maga építi életét, tőkések és földesurak nélkül. Hányszor támadták az imperialisták eszeveszetten a Szovjetuniót! De né­pünk, a kommunista párt vezetésével minden rohamot visszavert, felépí­tette a szocializmust és magabiztosan halad előre nagy célja, a kommuniz­mus felé. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az ellenség egyes csoportok félrevezetése és becsapása, végső so­ron pedig a szocialista rendszer befe- ketítése, a proletárdiktatúra meg- rendítése céljából néha elég ügyesen aknázza ki egyik-másik vezető hibáit és fogyatékosságait. Ez történt nemrég az önök orszá­gában. De mi lett a vége? A magyar nép egészséges erői felülkerekedtek, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt köré tömörültek és leverték az ellen­séges erők szította lázadást, a reak­ció számításai halomra dőltek s ez nem is történhetett másként. 1919-ben a nemzetközi és a belső reakció még a dolgozók vérében gázolhatott magyar földön és meg­fojthatta a fiatal Magyar Tanácsköz­társaságot, de a mi korunkban, ami­kor létezik már a hatalmas szocia­lista tábor, a dolgozó magyar nép bizton számíthatott a többi szocialista ország önzetlen segítségére és való­ban: a nehéz időkben segítséget és testvéri támogatást kapott. A magyar kormány kérésére a szov­jet csapatok részt vettek az ellenfor­radalmi felkelés leverésében. Közös erővel elhárítottuk azt a veszedel­met, hogy Magyarországon visszaál­lítsák a fasiszta uralmat és Európa szívében új háborús tűzfészek kelet­kezzék. Emlékezhetnek, mekkora lármát csapott a nemzetközi reakció! Ellen­ségeink azt üvöltötték, hegy a Szov­jet Hadsereg elnyomta a „népi for­radalmat.1’ Mi mást tehettek volna? El kellett tüntessék a nyomokat, el kellett terelni a figyelmet azokról, akik a népellenes puccsot csinálták. Ugyan miféle „népi forradalom” az, amelynek fasiszta szervezői azt akar ták, hogy a magyar munkások az ő bérrabszolgáik legyenek, a paraszto­kat pedig meg akarták fosztani jo­gos földtulajdonuktól, munkájuk gyű. mölcseitől. De nem sikerült nekik. A Szovjet Hadsereg segítette a magyar dolgozókat, hogy megvéd­Elvtársak! A magyarországi helyzet gyors nor­malizálódása világosan bebizonyí­totta, hogy nem lehet visszafordítani a szo­cializmus útját járó országok fejlődését és hogy a szocialista tábor országainak egysége, ösz- szeforrottsága és kölcsönös test­véri segítsége óriási erő. A szocialista államok közösségé­nek minden tagja igyekszik segíteni a testvéri országok népeit a szocializ­mus leépítésében, egyszersmind igénybe veszi a többiek segítségét és támogatását. Ez nem jelenti azt, hogy bármelyikük is a többi rovására erő­södik. A kölcsönös segítségnyújtás­nak az a célja, hogy külön-külön minden szocialista ország és együtt­véve az egész tábor, közösen szünte­lenül fejlődjék és erősödjék. A szocialista tábor erősödése rop­pant nagy hatással van az emberiség történelmi fejlődésére. Elvtársak, sikereinkkel és összefogásunk­kal segítjük az egész világ béke­szerető és demokratikus erőinek a háború ellen, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harcát ..Nagy a világ és testvérünk nincs [benne. Nincsen, aki bajainkban részt­[vennes."' Dehogy testvér, a magyarhoz a [világ! Ellensége minden ember, akit lát/' A szocializmus megváltoztatta ezt a helyzetet, a szocialista népek nagy családjában a magyar egyenjogú testvér, a magyar dolgozók tudják, hogy társadalmi vívmányaik csak akkor lehetnek tartósak, ha testvéri szövetség fűzi őket a többi szocialista ország népéhez. Fejlődik és erősödik a szocialista világrendszer, de volt olyan idő, ami­kor a Szovjetunió volt az egyetlen szocialista ország. Kemény megpró­báltatások és zord idők jutottak osz­tályrészül munkásosztályunknak, amely a világon elsőnek szakított a kapitalizmussal és bátor úttörője lett az új, szocialista jövőnek. A szovjet nép szilárdan és maga­biztosan halad a XX. pártkon­gresszuson kitűzött úton, a szo­cializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenetnek és a világbéke megszilárdításának útján. Emlékezzenek 1956 őszére! Az im­perialisták akkor nem ok nélkül in­dítottak egyszerre két támadást: a szocialista Magyarország ellen és a független Egyiptom ellen. Arra szá­mítottak, hogy a magyar szocialista erők veresége és a szocialista táboi zavara megkönnyíti számukra, hogy ráerőszakolják akaratukat Egyiptom­ra. Köztudomású, hogyan végződtek az imperialista támadások. Az imperialista erők kettős vere­sége fordulópont volt. Ezután eny­hülni kezdett a nemzetközi helyzet. Ebben van a magyar szocialista erők és az egyiptomi hazafiak győzelmé­nek nemzetközi jelentősége. Az im­perialista ármányok elleni közös harcban még jobban összekovácsoló- dott korunk két legnagyobb erejé­nek: a szocialista országoknak és a nemzeti függetlenségüket nemrég ki­vívó országoknak harci szövetsége. Elvtársak! Petőfi Sándor, a nagy magyar költő több mint száz éve ke­serűen írta: Biztosítjuk önöket, elvtársak, hogy a szovjet nép erejét nem kímélve építi a kommunizmust, harcol a békéért és a népek biztonságáért. A Szovjetunió — a többi szocia­lista országgal szorosan együttmű­ködve és valamennyi békeszerető néppel vállvetve — minden erejét megfeszíti, hogy elejét vegye egy új háborúnak. A béke nem hull az ölünkbe, érte állhatatosan kell har­colni az agresszió, a háború és a rombolás erői ellen. Ezt az igazságot mindjobban felismerik a békeszerető emberek szerte a földkerekségen. A Szovjetunió a legutóbbi időben, békeszerető politikájához híven, sok új konstruktív javaslattal állt elő, több külpolitikai lépést tett, hogy enyhítse a nemzetközi feszültséget, véget vessen a fegyverkezési hajszá­nak és elérje az atomfegyver betil­tását, de az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak uralkodó kö­rei nem fogadták kedvezően javasla­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents