Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-05 / 81. szám

TOLNA MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Örökké éljen és erősödjék a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan testvéri barátsága t III. évfolyam. 81. szám. ARA: 50 FILLÉR. Szombat, 1958 április 5. A megbonthatatlan magyar-szovjet barátság jegyében ünnepelte a főváros népe a felszabadulás évfordulóját Káprázatos katonai díszszemle, Kádár János és IV. Sz. Hruscsov elvtárs ünnepi beszéde a budapesti nagygyűlésen Április 4-ét, hazánk felszabadulá­sának 13-ik évfordulóját néphadse­regünk alakulatai, a határőrség és munkásőrség egységei díszszemlével köszöntötték. Az idei díszszemlén — amely az 1956 októberi ellenforra­dalom óta az első volt —, már újjá­szervezett néphadseregünk egységei vettek részt, soraikban azokkal a tisztekkel és tiszthelyettesekkel, akik az ellenforradalom idején becsület­tel helytálltak a népi hatalom vé­delmében. Az egységek jóval tíz óra előtt sorakoztak fel a díszszemlére. A Dózsa György útnak az Ajtósi Dürer-sor és a Hősök-tere közötti szakaszán zászlóerdő övezte az egész környéket, a tribünöket, a Városli­gettel szemben levő épületeket. Néhány perccel tíz óra előtt jelen­tek meg a dísztribünön a Szovjet­unió párt- és kormányküldöttségének tagjai, s a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Magyar Népköztársa­ság kormányának vezetői. A dísztribünön foglalt helyet Do­bi István, a Népköztársaság Elnöki Tíz órakor kürtszó jelezte Révész Géza vezérezredes, honvédelmi mi­niszter érkezését. A miniszter gép­kocsin hajtatott a dísztribün elé, a felsorakozott csapatokkal szemben megállt és fogadta a díszszemle pa­rancsnokának, Ugrai Ferenc vezér­őrnagy, miniszterhelyettesnek, a magyar néphadsereg vezérkari főnö­kének jelentését, majd a díszszemle parancsnokának kíséretében két pon­ton köszöntötte az egységeket. Az üd­vözlésre a felsorakozott csapatok hosszasan zúgó hajrával válaszol­tak. Az üdvözlések után megszólal­tak a harsonák, Révész Géza vezér- ezredes, honvédelmi miniszter fel­ment a dísztribünre és beszédet mondott. — Honvédek, tisztesek, tiszthe­lyettesek, tisztek, tábornokok! Munkásőrök! Kedves vendégeink! Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében szeretettel köszöntőm önöket ha­zánk felszabadulásának 13-ik évfor­dulóján. Elvtársak! Tizenhárom esztendő­vel ezelőtt a szovjet* hadsereg győ­Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagjai, póttagjai. Hatalmas éljenzés, taps fogadta a tribünön megjelenő N. Sz. Hruscso- vot, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnökét, a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége veze­tőjét és a küldöttség tagjait. A dísztribün két oldalán lévő le­látókon ott volt a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizott­ságának, az Elnöki Tanácsnak, a Mi­nisztertanácsnak számos tagja, apo^ litikai, a gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyisége, a ter­melés, a tudomány, a művészet sok­ezer dolgozója. Jelen volt a buda­pesti diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője is. zelmes harcainak eredményeképpen hazánk egész területe felszabadult a hitleri fasizmus és a nemzetvesztő Horthy-fasiszta rendszer elnyomása alól. A felszabadulás megnyitotta a magyar dolgozó nép társadalmi fel- szabadulásának és felemelkedésének útját is. Népünk a kommunista párt vezetésével — folytatva az 1919-es dicső emlékű Magyar Tanácsköztár­saság nagy művét — kezébe vette sorsának intézését, megteremtette saját államhatalmát és hozzáfogott a dolgozó nép hazája, a boldog, virág­zó, szocialista Magyarország felépí­téséhez. Népünk jól tudja — folytatta —, hogy a sikerek és győzelmek a kommu­nista párt nélkül nem valósul­hattak volna meg. Tudja, hogy a marxizmus—leniniz- mus tanításait követő kommunista párt vezetése biztosította a hata­lomért és felemelkedésért folytatott harcának győzelmét, a szocialista építőmunka sikereit. A magyar dolgozók tudják, hogy ezek az eredmények csakis azért születhettek meg, mert hazánk a szo­cializmus hatalmas országától, a Szovjetuniótól felbecsülhetetlen ér­tékű és önzetlen segítséget, támoga­tást kapott a szocialista építőmunka minden területén. Népünk történelme során elsőíz­ben talált olyan igaz barátra és szö­vetségesre, aki nemcsak kész, hanem képes is eredményesen támogatni a felemelkedésért, a szocializmus meg­teremtéséért, a haza függetlensége biztosításáért vívott harcát. A proletámemzetköziség szellemé­ben nyújtott önzetlen testvéri segít­ség fényes példája volt az a sokol­dalú támogatás, amelyet az 1956-os ellenforradalom idején élet-halál- harcát vívó népünk kapott a szocia­lista tábortól, s mindenekelőtt an­nak vezetőjétől — á Szovjetuniótól. Soha nem feledjük él ezt a segítsé­get. (Nagy taps.) Elvtársak! Harcosok, parancsno­kok, munkásőrök! Felszabadulásunk 13. évfordulóját ünnepeljük azzal, hogy tovább erősítjük fegyveres erő­ink csszeforrottságát, fegyelmét, harckészségét és újabb sikereket érünk el fegyvereink, harci technikánk kezelés», alkalmazá­sa, a katonai és politikai isme­retek elsajátítása terén. Kövessük egy emberként pártunk Központi Bizottságát, népköztársasá­gunk kormányát és szilárd szövet­ségben a szocialista tábor országai­val, a varsói szerződésben résztvevő országok testvéri hadseregeivel őrködjünk éberen népünk békéje, alkotó munkája, hazánk bizton­sága felett. A beszéd végén háromszoros zúgó hajrá hangzott fel, majd a zenekar a magyar és a szovjet himnuszt ját­szotta, miközben a Városligetben el­helyezett tüzérüteg díszössztüzet adott le. Ezt követően a csapatok elvonul­tak az Ajtósi Dürer-sor irányába, hogy megalakuljanak a díszszemlé­hez. Közben egymástól szabályos tá­volságra piros zászlócskákkal ke­zükben felállottak az irányjelző har­cosok, s néhány másodperc múlva megkezdődött a díszmenet. Indulók hangjaira a II. Rákóczi Ferenc katonai középiskola növen­dékeinek dobosai nyitották meg a sort az egybegyült többtízezres né­zősereg lelkes tapsa közben. A do­bosokat a Zrínyi Akadémia tiszti­százada követte, utánuk a dísz­zászlóaljak, majd a tisztiiskolák díszegységei következtek. Feszes vi- gyázmenetben, nyílegyenes sorokban jöttek mögöttük a lövészek, majd a folyami ílottillások díszegysége kö­vetkezett. Mindjobban erősödő taps és éljenzés jelezte a határőr alaku­latok érkezését. A gyalog felvonuló csapatok sorát — a jelenlevők üte­mes tapsától kísérve népi demokrá­ciánk legfiatalabb fegyveres testüle­té, a munkásőrség díszzászlóalja zárta be. Alig, hogy végétért a gyalogos csa­patok díszmenete, már feltűntek a gépesített egységek parancsnoki gép­A nagygyűlést Marosán György, a budapesti pártbizottság első tit­kára nyitotta meg. Kedves Elvtársak! Budapest dolgozó népének, első­sorban a budapesti munkásoknak a nevében köszöntőm vendégeinket, a felszabadító szovjet nép küldötteit, élükön Hruscsov elvtárssal. (Hosz- szantartó, lelkes éljenzés.) Engedjék meg, hogy forró szere­tettel, elvtársi megbecsüléssel kö­szöntsem a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságát, élén Kádár János elvtárssal. (Hosszan­tartó, lelkes éljenzés és taps.) Az El­nöki Tanács tagjait, a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjait, a diplomáciai testület megjelent tag­jait, a nagygyűlés összes résztvevőit, köztük az 1919-es harcosokat. Kö­szöntőm Önöket, akik összegyűltek itt, hogy résztvegyenek a magyar nép nagy ünnepén, a felszabadulás évfordulóján rendezett nagygyűlé­sünkön. Először hadd szóljak szovjet ven­dégeinkhez. A Szovjetunió katonái nyitották ki a szabad élet kapuját Magyarország népe előtt. Mi magyar dolgozók, a szovjet emberek hősi harcának eredmé­nyeként lélegezhettünk szaba­kocsijai, csapatzászlóval. Elsőnek a páncéltörő tüzérség díszegysége ér­kezett nyílegyenes sorokban, mögöt­tük gépkocsikkal vontatott aknave­tők gördültek. Az aknavetőket her­nyótalpas vontatású tarackok követ­ték, majd messzehordó lövegek és légvédelmi lövegek, végül harcko­csik következtek. Pontos időközökben lökhajtásos bombázók és vadászgépek zúgtak el a felvonuló egységek fölött. Végül a Rákóczi indulót játszva, elvonult a zenekar is, majd felhangzottak is­mét a harsonák, amelyek a dísz­szemle befejezését jelezték. A díszszemle befejezése után per­cek alatt benépesült a hatalmas tér­ség. don ezen a vérrel és verejtékkel áztatott földön. Hála és köszö­net szabad életünkért. Ugyanak­kor kegyelettel őrizzük a népünk szabadságáért halt szovjet hősök emlékét. Budapest köszönti önöket, drága szovjet vendégeink, az a Budapest, amelynek utcakövére már a mun­kásmozgalom hajnalán oly sok mun­kásvér ömlött. Ez a város, amely­ben hiába épített magának palotát, villát, szinte külön zárt világot az úrirend, mindig a mienk volt, min­den kövével, minden házával a mienk volt: a felépítőié, a munká­soké, a dolgozó szabad embereké. Az elmúlt század végén itt, ezen a téren, a környező utcákban har- santak fel először a vörös lobogók alatt a munkásdalok, a forradalmi indulók s zúgásuk, vérpezsdítő dal­lamuk kísérte át a budapesti mun­kást, az ifjút, az új századba. A szakegyleteket alakító mesterlegé­nyek, a munkások pártját szervező ácsok és vasasok, a kohászok és a kőművesek kiáltották ki ebben a városban először a holnap szavát, amely a győzelmes jelen igéje. Bu­dapest munkásai hirdették a ma­gyar népnek a szocializmus jöttét és (Folytatás a 2. oldalon.) Megkezdődik a díszszemle Marosán György elvtárs megnyitó beszéde Káprázatos katonai díszszemle hazánk fővárosában A honvéd folyami flottilla harcosai a d ísztribün előtt. A budapesti munka sör-századokból alakított dísz­ezred, a felvonuláson. Légvédelmi tüzéreink gépesített alakulatai a felvonuláson.

Next

/
Thumbnails
Contents