Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-27 / 99. szám

8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 április 27. Hifii!, őszinte szóval A társadalmi tulajdonvédelmi ankétok tapasztalatai Megyénk területén egyre több üzemben, állami gazdaságban, ta­nácsházán, irodában, üzletben ülnek le a dolgozók és okos szóval, nyílt őszinteséggel beszélgetnek a nép, a közösség vagyonáról. Bátran han­goztatják véleményüket, tanácsot ad­nak, kipellengérezik a hanyagokat, élesen bírálják a bűnösöket, figyel­meztetik a tévelygőket, büszkén mondják el eredményeiket, de mások okulására nem szégyenük a hiányos­ságokat sem ismertetni. Gyári munkás, állami gazdasági dolgozó, termelőszövetkezeti tag, fmsz alkalmazott, tanácsi dolgozó, vállalati jogász, tanár vagy főköny­velő mind mind szót kér, tanácsot ad és figyelmeztet a nép vagyoná­nak védelme érdekében. A Hazafias Népfront megyei ve­zetői segítették, támogatták, szervez­ték ezeket a beszélgetéseket és az őszinte szó, a bizalom hangja elin­dult szerte a megyében, A becsületes dolgozók ezrei indul­tak harcba a hanyagság, a felületes­ség, a fosztogatás és az élet minden olyan jelensége ellen, amely akár közvetve elősegíti vagy megkönnyíti a károkozások létrejöttét. Nem egy helyen bátran bírálták a gazdasági vezetőket, elmondták véleményüket a rendőri munkáról, dicsértek vagy joggal kifogásoltak egyes intézkedé­seket, de minden hozzászólásból ki­csengett a segíteni akarás a jobb, az eredményesebb gazdasági vezetés és a hatósági bűnüldöző munka ér­dekében. Köszönjük azt a sok-sok biztató szót, bírálatot, tanácsot és a felénk megnyilvánuló bizalmat, ami kicsen­dült minden hozzászólásból az anké­tokon. Megacélosodott bennünk az a tudat, hogy helyes úton járunk, mellettünk van, támogat bennünket a becsületes dolgozók társadalma, fi­gyelik munkánkat, igénylik segítsé­günket, kérik tanácsunkat. Ez együttműködésünk a dolgozókkal nagy erő, gátat tud vetni és meg tudja akadályozni a politikai elgon­dolásokból vezérelt, sugalmazott, de a közönséges bűnözők minden kár­tevését is, irányuljon az akár a tár­sadalmi tulajdon, akár a dolgozók élete, testi épsége vagy vagyona el­len. — Nap mint nap érkeznek levelek hozzánk. Mit tartalmaznak? Talán a letartóztatott Széles Ferenc mázai er­dész, aki 100 ürméter tűzifát vagy Tőzsér D. László ujiregi fásítási bri­gádvezető, aki 34 000 Ft-ot sikkasz­tott, vagy a bonyhádi Temetkezési Vállalat alkalmazottai, akik a gyá­szoló édesanyák, testvérek becsapá­sából 10 000 Ft-ot nyerészkedtek — jobban el tudnák mondani. De so­rolhatnám a leveleket, amelyekben a napi fáradságos munka után a kér­geskezű munkások, parasztok, bát­ran leírják, elmondják, hogyan lop­nak, fosztogatnak vagy éppen egye­sek hogyan biztosítanak fényűző éle­tet naplopásból, spekulációból, má­sok becsapásából. Nem kerül egyet­len egy levél sem a tűzbe, megvizs­gálunk minden egyes bejelentést és ha elő is fordul, de mind kisebb számban a rosszindulatú intrika — mégsem ez a jellemző, hanem ' az, hogy a levelek igazságot beszélnek és sok levélíró meggyőződhetett ar­ról, hogy nem írta hiába levelét. Sokat hangoztatjuk az ankétokon, hogy a társadalmi tulajdon megvé­dése nemcsak a bűnüldöző szervek, hanem az egész társadalom köteles­sége. Ahhoz azonban, hogy minden dolgozó a maga munkahelyén lássa a kötelességét, feladatát, fel icell vi­lágosítani, meg kell tanítani. Javas­latunkra a földművesszövetkezetek előadásokat tartottak az igazgatósá­gi és felügyelő bizottsági tagoknak, megtanították őket arra, hogy mit és hogyan kell ellenőrizni. Egyes helyeken ezek a dolgozók aktívan él­nek az ellenőrzési jogaikkal. És ez így helyes. Mi sohasem ta­gadtuk, hogy nem teszünk egyenlő- ségi jelet a megtévedt és a tudatos bűnözők közé. Senki nem nyúlhat hozzá büntetlenül a nép, a közösség vagyonához, vagy a dolgozók tulaj­donához. De másképpen kell bün­tetni azt, akit a szenvedélye, a nő, a bor, a kártya, a rossz társaság, vagy éppen az alkalom vitt rá arra, hogy egyszer megtévedjen, bűncse­lekményt kövessen el, vagy azt, aki tudatosan rendszeresen vagy politi­kai célzatból kártevő szándékkal gazemberkedik. Nevelni kell a dol­gozókat. Bátran el kell mondani a meggondolatlan lépés következmé­nyeit, a büntetett előélet hátrányait, a társadalom megvetését, a család­jának, a gyermekeinek szégyenét. De nyíltan el kell mondanunk azt is, hogy jajj annak, aki kártevő szán­dékkal egyedül vagy “bandába ve­rődve szövetkezik, nagy károkat okoz, vagy politikai célzatból támad­ja, károsítja a közvagyont, vagy ép­pen búj tógát a rendszerünk gazda­sági alapja, a társadalmi tulajdon ellen. Sok szó esett a megbeszéléseken az ifjúság nevelésének kérdéséről. Több helyen kérték a felszólalók, hogy már az iskolában is foglalkoz­zanak a nevelők ezzel a kérdéssel. A szekszárdi Közgazdasági Technikum a Palánki Tangazdaság KISZ-istái, a fiatalság segíteniakarását hangoztat­ták és ezt a segíteniakarást nekünk fel kell karolnunk és velük együtt építeni a társadalmi tulajdonon alakuló új gazdasági rendünket. De az üzemekben, gazdaságokban, ter­melőszövetkezetekben is egymás után vállalnak feladatokat a fiata­lok, a takarékosság, a gazdaságos tárolás, vagy éppen egyes munka­folyamat gyors, soron kívüli elvég­zésével a nép vagyonának védelme érdekében. Megmozdult megyénk minden be­csületes dolgozója, öregje, fiatalja a boldogulásunk gazdasági alapjának, a társadalmi tulajdon védelmének érdekében. Uj módszerek, elgondolá­sok valósulnak meg, egyre több he­lyen fogják le a kezét a kártevők­nek, leplezik le a spekulánsokat, egyre haragosabb, megvetőbb a köz­vélemény hangja az ilyen elemekkel szemben, egyre bátrabban hangzanak a figyelmeztető tanácsot adó és bí­ráló szavak. Meggyőződésünk, hogy ennek nyomán megyénkben több la­kás, több iskola épülhet, több lesz a nyereségrészesedés, mert kisebb lesz a károkozás, nem lesz tanácsos sen­kinek sem hozzányúlni a közvagyon­hoz. Megköszönjük munkájukat mind­azoknak, akik szervezték, segítették a társadalmi tulajdonvédelmi anké­tok létrejöttét, megköszönünk min­den egyes hozzászólást, megjele­nést és mi azt kérjük, hogy legyenek szószólói, hirdetői továbbra is a be­csületes munkának, a takarékosság­nak és a társadalmi tulajdon védel­mének. Pánczél Géza r. hdgy. Megyei Rendőrfőkapitányság Társadalmi Tulajdonvédelmi osztály vezetője. Mit kell tudni a boltok ünnepi nyitvatartásáról ? Május 1, a munkásosztály nagy ün­nepének alkalmából a nyitvatartási rendet az alábbiakban szabályozták: AZ ÜZLETEK, BOLTOK: április 30-án, szerdán: a) Az élelmiszer és vegyesjellegű boltok, a piaci napoktól eltérő hét­köznapi nyitvatartását 1 órával meg kell hosszabbítani. A kétműszakos élelmiszerboltok a szokásos hétköz­napi nyitvatartás szerint tartanak nyitva. b) Az iparcikkboltok a piaci na­poktól eltérő hétköznapi nyitvatar­tását szintén egy órával kell meg­hosszabbítani. c) A hentes- és húsboltok a szoká­sos hétköznapi nyitvatartási idő 2 órával történő meghosszabbításával tartanak nyitva. Az a) és b) pontok alatt feltünte­tett egységek más munkanapon — melyet a vállalat jelöl meg — X órá- val korábban zárnak le, hogy az áp­rilis 30-án teljesített 1 túlóra az érintett dolgozók részére szabad idő­ként biztosítva legyen. Május 1-én, csütörtökön: a) Tejet árusító boltok reggel 6.S0 —7.30-ig tartanak nyitva és kizáró­lag tejet és kenyeret árusítanak. b) A trafikok és cukorkaboltok, valamint a virágüzletek a vasárnapi nyitvatartás szerint lesznek nyitva. c) A többi üzlet (bolt) ezen a na­pon zárva tart. VENDÉGLÁTÓIPARI egységek Április 30-án, szerdán: a) Szokásos hétköznapi nyitvatar­tás szerint üzemelnek. Május 1-én, csütörtökön: a) A szokásos vasárnapi nyitvatar­tás szerint üzemelnek. VASÁRNAPI HUMOR FÉLREÉRTÉS EJTŐERNYŐS NAPON — ... első félidő? — Nem, kérem, már a második félidői — Ah, a hullámvasutat ki nem állhatom, ott mind­járt felkeveredik a gyomrom... HAZUGSÁG: HORGÁSZSZENVEDÉLY Ha a technikusnak elromlik a műszere... avagy szük­ségmegoldás. — ...ekkora halat fogtam! Érdekességek a Sárközből A minap a Sárközben jártam és örömmel tapasztaltam, hogy már errefelé is tavaszodik. Mivel tehát elérkezett a ,,szerelem időszaka’’, az egyik tanácsnál a házasságok ir4nt érdeklődtem. Mindjárt meséltek né­hány ifjú párról, akik nemrégiben kötöttek házasságot, vagy most akar­nak. Meséltek olyan menyasszonyról is. aki kikötötte, hogy dátum szerint, előre nem határozzák meg az esküvő naoját, hanem akkor tartják meg a rrennyegzőt, amikor a legszehben nyílik az orgonavirág. Nos, lehet, hogy már megbánta szegény meny­asszony a kikötését, mert bizony az idén nem igyekeznek előbújni az or­gonavirágok ... A felsoroltak közül ez volt az egye­düli említésre méltó. A többiek mind amolyan hétköznapias, sablonos ese­tek. Ezt mindjárt meg is jegyeztem a tanácstitkárnak. •— Valami érdekesebb dolog nincs? Rámnézett gyanakvón: •— Szóval maga érdekes esküvőről akar írni? Hm... Akkor ne a fiata­lok iránt érdeklődjön, hanem az öre­gek iránt. * Egy idős bácsi és egy idős néni konogtat be a tanácstitkárhoz, aki egyben az anvakönyvvezető is Lát­hatóan nehezükre esik már a küszöb átlépése is, valósággal támogatják egymást. A titkár a látható nagy korra való tekintettel előre köszönti őket, barátságosan eléjük lép és mindjárt kérdezi, hogy mi járatban vannak, csak nincs valami baj? — Hálistennek nincs semmi pa­nasz — így az öreg bácsi. — Az annál jobb ... — Na, hogy is mondjam... izé... szóval . .. (közben az asszonyra néz, tekintetével biztatja, hogy ő is szól­jon már közbe.) Szóval szeretnénk megesküdni ... Előszedik a szükséges papírokat is. Mindjárt kiderül, hogy mind a ket­ten még a múlt században szülé tek. A ,.családi állapota” rovatban a férfi­nél ez állt: „elvált”, a nőnél pedig, hogy „hajadon”. Előző lakás címe azonban mind a kettőnél azonos volt. Miközben az anyakönwvezető vé­gezte a szükséges írásokat, az öreg bácsi mesélte az „esküvő” történetét, amelv^n láthatóan meglepődött az anyakönyvvezető. — Ne ám. hogy azt gondolja, hogy mi csak most kerülünk össze. Már együtt éltünk húsz év óta. Csak ... Csak ... Közbeszól a „menyasszony”: — Nyögd ki már, nem mered ki­mondani? Féltékeny voltál! — Tudja, úgy van az titkár kar­társ, hogy akit egyszer a kígyó meg­csíp, az a gyíktól is fél. Az előző fe­leségem hűtlen lett hozzám, megcsalt. Így aztán utána már nagyon óvatos voltam... Nem mertem megesküdni, mondok, először majd kitapasztalom. Hát úgy vettem észre, benne nem fo­gok csalatkozni .. Így aztán húszéves mátkaság után megtartották az esküvőt... Az új házaspárnál “a férj most 80 éves, a feleség valamivel kevesebb. * Egy másik esetben „válási ügyben’’ kereste fel a titkárt egy öreg néni: 62 éves. A férje a 82. évét tapossa. Feldühödve rontott be a titkárhoz és „panaszt tett” férje ellen: keresetlen szavakkal illette azt és elmesé't egy csomó úgynevezett „hálószobatitkot”, amelyek miatt ő nem tud tovább megmaradni vele. Meghívatták a ta­nácshoz a férjet is, aki 82 éves kora ellenére életerős ember, hoev segít- sék a családi békesség helyreállítását. Ez azonban nem sikerült minden te­kintetben. Ugyanis a feleség a sok szitkozódás közepette egy ilyen ki­jelentést is tett lekicsinylő hangon: — Te beszélsz? Te vén di znó ... Hiszen én vagyok a tizenegyedik fe­leséged ... A férj viszont azt állította, hogy ez nem igaz, mert csak a tizedik és emiatt bizony komoly szóváltásra ke­rült sor... * A cukrászdában egy tüneményes leányzó méri az 5—10 deka cukorká­kat, a málnaszörpöket és csomagolia a süteményeket Még fiatal, láthatóm nincs valami nagy gyakorlata a cuk­rászdái kiszolgálásban sem, de azért vidám, beszédes természetű, kellemes szórakozó társnak mutatkozik, fgy tehát a minap az egyik fiatalember is leült a cukrászdában egy málna­szörp mellé — hogy szórakozzék a csinos leányzóval, s egyúttal agyon­üsse a felesleges idejét. Igen ám. de mit tesz a sors? A fia­talember alig kóstolja meg a szörpöt, belép az ajtón egy munkaruhás férfi. Láthatóan is inkább felette jár az ötven évnek, mint alatta. Nagyin kedves hangon köszön „kezitc^ókolo- mot” a leányzónak, sokat sejtetően a szemébe mosolyog, még talán mon­dana is valamit a köszönés után. de észreveszi a fiatalembert. Végigméri szemeivel, gyanakvóan nézi, lesír róla, hogy szeretné megszúrni tekin­tetével. Egyszer aztán morcosán el­fordul, a pulthoz megy: — Kérek egy kevertet. A stampedli kevert mellett aztán elidőz vagy másfél órát. A fiatal­ember is társalog a leánnyal, de az öreg is. Szebbnél szebb szavakkal pró­bál kedveskedni a leánynak — azaz, mint ahogy errefelé mondják, „csap­ja a szelet” a leánynak. A leánynak „tetszik” a hódolás, legalább is úgy mutatja. Ugyanis, mint később ki­derül, gyakori vendég itt a „bácsi”, (azaz dehogy, még legény) és mar többször kifejezésre juttatta, hogy nősülni akar ... A leány időközben megkérdezi tőle: — De jól megy magának, ma nem kell dolgoznia? A férfi bosszúsan kijelenti, hogy „ma ninr-s kedve dolgozni é külön­ben is önálló”, közben gyanakvó pil­lantásokat vet a fiatalemberre, aki csak egy-egy kortyot nyel a málna­szörpből, hogy tovább tartson, tehát ne*n akar sietni. biztos ..konkurrens”. Ügy látszik, a szerelem és a félté­kenység még ilyen korban is jelent­kezik ... Boda Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents