Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-27 / 99. szám
1958 április 27. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Miéri szűntették meg a gépállomásokat a Szovjetunióban és miért nem lehet megszüntetni hazánkban A párt és az állam a gépállomásokat a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, a termelőszövetkezetek megszilárdításának és továbbfejlesztésének támaszpontjaiként hozta létre. A gépállomások objektív gazdasági helyzetüknél, lényegüknél fogva a termelőszövetkezeti termelés szervezőinek szerepét töltik be. Ebből következik, hogy állandóan segíteniük kell a tsz közös tulajdonának megerősödését, minden módon fejleszteniük kell a tsz-ek közös gazdaságát. A Szovjetunióban a gépállomások sikeresen hajtották végre ezt a feladatot. Segítettek az egyénileg dolgozó parasztoknak a kolhozokban egyesülni és hozzáférhetővé tenni számukra a legfejlettebb technikát, segítettek felszámolni a ku- lákságot mint osztályt, segítették növelni a mezőgazdaság áruhozamát. A Szovjetunióban a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezésével komoly fe'adat hárult a gépállomásokra a kolhozok szervezeti, gazdasági és politikai megszilárdítása terén. Ebben az időben a kolhozok még gyenge és kiforratlan szervezetek voltak. Rendkívül kevés volt a kolhozokban a szakképzett vezető. A kolhozparasztoknak kevés tapasztalatuk volt még a közös gazdálkodásban. Mindezeken a gépállomások segítették át a kolhozparasztságot. Ma már a Szovjetunióban a gépállomások munkája eredményeképpen gazdaságilag erős és politikailag fejlett kolhozok jöttek létre. A Szovjetunió kolhozai gazdaságilag oly mértékben megerősödtek. hogy már elég jómódúak ahhoz, hogy saját gépparkjuk legyen. A vezetőik is képzettek. À gépek használata a korszerű agró- technika önálló és a helyi viszonyoknak megfelelő alkalmazó ára.A Szovjetunióban az utóbbi időben nem egy kolhoz volt olyan amelynek területe igénybe vette egy gépállomás gépparkját. Ezeken a helyeken a gépállomás vezetésével is a kolhozelnökök lettek megbízva. Ezek a körülmények vezették a szovjet államot arra az elhatározásra, hogy a gépállomásokat átszervezzék és lehetővé tegyék a kolhozoknak a gépállomások gépeinek megvásárlását. Ezzel az in-ézke- déssel a szovjet állam nagymértékben segíti a kolhozok további fejlődését. MI A GÉPÁLLOMÁSOK JÖVÖJE HAZÁNKBAN? Az első gépállomásaink 1948-ban alakultak meg. Létrejöttük egy időre esik a tsz-mozgalom kezdetével. Az elmúlt tíz év alatt génállomásaink komoly segítséget adtak a tsz-mozga- lomnak és a már meglévő tsz-eknek szervezeti, gazdasági és politikai megerősödésében. De mindazzal a segítséggel, amit gépállomásaink eddig végeztek mezőgazdaságunk szocialista átszervezésében, nem teljesítették azokat a feladatokat, amelyeket pártunk és kormányunk létrehozásukkal elébiik tűzött. Mik azok a feladatok, melyeknek végrehajtása még hosszú ideig szükségessé teszi a fennmaradásukat sőt erősítésüket? Nálunk még nem fejeződött be a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a mezőgazdaság navyré- sze kis- és középparaszti gazdaságokból tevődik össze. Ezzel is csak indokolni tudjuk, hogy nálunk nem a gépállomások átszervezésére van szükség, hanem azok erősítésére. A tsz-ek még nem képesek sem gazdaságilag, sem szakképzettség tekinte'ében arra, hogy saját gépparkjuk legyen. Hazánkban a tsz-eknek nagy szükségük van gépállomásaink segítségére. A gépállomásoknak nagy feladatuk van azon a téren is. hogy a kis- és középparasztságot a szocializmus útA nagyüzemi gazdálkodás népszerűsítéséért A paksi községi pártszervezet fokozottabban igyekszik segíteni a község még egyénileg dolgozó parasztjainak, hogy megtalálják az utat, az igazi jólétet teremtő közös gazdálkodás felé. A kommunisták felosztották maguk között a község területét azzal a céllal, hogy ezekre a részekre ezután rendszeresen eljárnak, beszélgetnek az ott lakókkal, érdeklődnek munkájuk iránt, meghallgatják panaszaikat, s azon lesznek, hogy ezek kiküszöbölésében segítségére is legyenek a dolgozóknak. Eközben természetesn a dolgozó parasztokkal beszélgetnek a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, a közös gazdálkodás előnyeiről is. A községi pártvezetőség ebben a munkában úgy segít az agitátoroknak, hogy megbeszélte a termelő- szövetkezet, a földművesszövetkezet és a község agronómusaival, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás eredményeit dolgozzák fel és képeket is készítsenek róla. A terv értelmében mintegy 90 képet készítenek, s szemléltető agitá- cióként a község forgalmas helyein kifüggesztik ezeket a tsz gazdálkodásának eredményeiről szóló képeket. Ezenkívül feldolgozzák egy-egy tsz tag évi jövedelmének számadatait is, szembe állítva egy-egy egyénileg dolgozó paraszt évi jövedelmével. Ezt is kifüggesztik, hogy ismerjék meg a valóságot a község egyénileg dolgozó parasztjai a közös gazdálkodás fölényéről. jára vezessék. Ezt a feladatot csak szívós szervezeti, gazdasági és pol ti kai munkával tudják sikeresen megoldani. Rendszeresen, napról napra, meg kell győzni a kis- és középparasztságot a nagyüzemi gazdaság fölényéről és előnyéről. Szüntelenül népszerűsíteniük kell a gépi munka előnyét, amit szintén a nagyüzemi gazdaságokban lehet a legteljesebben kihasználni. Nálunk a gépállomások gépeit még nem kötik le munkával teljesen a tsz-ek, elsősorban azért, mert még viszonylag kis területen folytatnak nagyüzemi gazdálkodást; másodsorban azért, mert a tsz-eink még a legalapvetőbb munkákat sem végzik teljes egészében géppel (pl. szántás, vetés, stb.). A gépállomásoknak fontos feladatuk van a már meglévő tsz-ek gazdaságosabbá, jómódúbbá tételében Segíteniük kell a mú meglévő és az újonnan alakuló tsz-ek munkaszervezetének kialakításában, a brigádok és munkacsapatok megszervezésében, a munkák helyes végzéséb°n, a helyes vetésforgóknak kialakításában, a terméseredmények állandó növelésében, valamint a közös állatállományok kialakításában és a hozamok állandó növelésében. A Szovjetunióban már megoldották az állattenyésztés gépesítését, viszont nálunk a tsz-ek többségében még nincs gépesítve az etetés, itatás, fejés, és a takarmánybetakarítás, stb. Nem egy tsz-ben eléggé el van hanyagolva még mindig az állattenyésztés. Kevés még a tsz-ben a szakképzett vezető, de maguknak a tsz-parasztok- nak is kevés tapasztalatuk van még a nagyüzemi gazdaság irányításában. Ezeken a problémákon is a gépállomásoknak kell átsegíteniük a tsz- parasztságot. Meg kell tanítaniok a tsz-ek vezetőit és tagjait a nagyüzemi gazdaságok irányításának művészetére. Ki kell nevelniük a tsz-ek szakmailag képzett kollektíváját. Segítséget kell adniuk a t^z-ek belső rendjének a megszilárdításában. a vezetés megjavításóban, a szövetkezeti tagság erysé^ének kialakításában, a szövetkezeti demokrácia megerősödésében és a tagság szocialista szellemben való nevelésében. Segítséget kell adni ahhoz is, hogy dolgozó parasztságunk fő tömegei a tsz-gazdálkodás útjára lépjenek. Szükség van az alacsonyabb típusú egyszerű szövetkezeti formák eddiginél fokozottabb támogatására is. Az egyszerűbb szövetkezeti formák széleskörű kiterjesztése elősegíti a parasztság kultúrszínvonalának emelését. megismerteti velük a szövetkezet számos előnyét, megtanulják az eeyé- ni gazdaságnál nagyobb méretekben való gondolkodást és lehetővé teszi számukra a magasabb típusú tsz-ffirmákra való áttérést. Mindaddig, míg gépállomásaink ezeket a feladatokat nem teljesítik, szó sem lehet hazánkban a gépállomás átszervezésében. Horváth József Dulai Károly Gazdasági válság a milliomosok fold jen Nagy a fejetlenség és kapkodás az Amerikai Egyesült Államok vezeti köreiben. A szenátusi bizottságok, a szakszervezet rendkívüli kongresz- szusa, egyéb hivatalos, félhivatalos és nemhivatalos szervek igyekeztek megtalálni a felelőst. Tűvé tesznek mindent érte, hogy megleljék a bűnöst. Ez a kapkodás érthető is. Hiszen napról napra egyre nagyobb méreteket ölt a gazdaságiválság a tengerentúli „paradicsomban“’, ahol már milliók kénytelenek kívül állni a gyárak kapuján. Többszázezer azoknak a száma is, akiknek a munkanélküli segély sem jár már. öt—hat millió — ez csak a teljes munkanélkülié« száma. Nem szerepelnek ebben azok, akik hetenként két-három napot dolgoznak — esetleg csökkentett munkaidővel ínapi 8 óránál kevesebbet), és csökkentett munkabérrel. Ez a válság a háború utáni legnagyobb méreteket ölti napjainkban a vezető kapitalista államban, amelynek fellendülési időszakát úgy várják az Egyesült Államokban, mint a szárazság idején a rétek az esőcseppeket. Kihat ez a válság a többi tőkés országokra is, a mértéke attól függ, milyen közvetlen gazdasági kapcsolat áll fenn az országok' között. így például Kanadában — még a Szabad Európa Rádió jelentése szerint is — minden 10-ik ember munkanélküli. Ma már csak a múlté, szertefoszlott az úgynevezett nyugatnémet gazdasági csoda is — amely csak a nyugatiak számára lehetett csoda, A fegyverkezésből származó időleges fellendülést, mi nem tartottuk csodának. A tények azt mutatják, hogy a gazdasági válságok egyre mélyebbek, egyre inkább tönkreteszi a termelőeszközöket. A gépek kapacitásának kihasználása rohamosan csökkent. Már februárban is egyes iparágakban 25 százalékkal csökkent a kihasználás, s azóta rosszabbodott a helyzet. A háború utáni legsúlyosabb gazdasági helyzet van jelenleg az Egyesült Államokban. Abból az alkalomból, hogy kissé csökkent a munkanélkülivé válás üteme az utóbbi két-három hétben — ez természetesen nem azt jelenti, hogy megszűnt a tömeges munkáselbocsátás — igen optimista nyilatkozatokat tettek vezető államférfiak. A kisemberek milliói — akiket legközvetlenebbül érint a gazdasági romlás — -követelik a kormánytól, hogy a válság miatt csökkentse az adóterheket. Hasztalan ez a kérés. Arra hivatkoznak, hogy mintegy 4 milliárd dollár bevétel-kiesés lenne, amit az USA biztonsága sínylene meg. A fegyverkezési hajsza egymagában is súlyos terheket okoz a dolgozó tömegeknek, a gazdasági válság, a munkanélküliség (ez a „ragályos betegség“’ — amint a nyugati világban nevezik), újabb mérhetetlen gondot, nélkülözést jelent. Nélkülözést szenvednek a nyugati „paradicsomba’“, amit a többi között az is bizonyít, hogy márciusban tovább csökkent a kiskereskedelem forgalma. A hivatalos körök pedig keresik a felelőst: azt a személyt, aki ezt a katasztrófát — véletlenül sem merik gazdasági válságnak nevezni — az USA nyakaköré varrta. Sokan az elnökben, mások a szenátusban, ismét mások a kongresszusi tagokban, szakbizottságokban keresik a felelőst. Rövidlátással vádolják a kormányt Persze hiába a «agy hűhó, mert nem ott keresik az egésznek okát, ahol igen könnyen felfedezhetnék. A dolgozó milliók egyre inkább felismerik, hogy magában a rendszerben van a „felelős“’, akit, helyesebben amit, felelőssé lehet tenni a bajokért. A kapitalista rend, amely elkerülhetetlenül magában hordja a gazdasági válságokat, időnként mérhetetlen pusztításokat végez munkaerőben és termelési eszközökben egyaránt. Ez ellen mit sem lehet tenni — csak ideig-óráig lehetett elűzni a „rémet“’ a fegyverkezés végnélküli fokozásával. Óriási értékek mennek tönkre, amíg milliók munkanélkül tengenek, akik azt sem tudják, mit hoz a holnap, lesz-e egy falat kenyér? Ez az, amiről nem beszél a nyugati propaganda, ez az, amely milliókat közvetlenül érintő probléma lett a milliomosok földjén. Társadalmi munkával kövesút épül Egyre jobban terjed a mi megyénkben is az a mozgalom, hogy a párt és állami szervek, a Hazafias Népfront helyi bizottságainak szervezésében a falvak dolgozói társadalmi munkával is hozzájáruljanak községük szépítéséhez, egyes elhanyagolt útvonalak megjavításához. Így van ez Felsőnyéken is. A falu lakói összefogva mintegy másfél kilométeres útszakaszt építenek társadalmi munkával. A munkálatok jól haladnak, hiszen naponta 100 dolgozó szorgoskodik az építésnél. BCIIEI9C MÁR VAN ANNAK három esztendeje is, hogy a kocsolai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben kilenc zsákvarró asszonnyal találkoztam. Az akkori beszélgetésünk alkalmával sok-sok minden: jó és kevésbé jó örömük és bosszúságuk került szóba. Az egyik „nagy” problémájuk az volt, hogy bizony a férfiak szava a döntő a szövetkezet életében. Nagyon fo- gadkoztak akkor, hogy nem engedik, hogy a férfiaké legyen kizárólag a döntő szó,hiszen egyenjogúak, a szövetkezetnek éppen olyan tagjai ők is, mint azok. Azután többször is hallottam róluk. Megvalósították fogadkozásukat: nem volt olyan dolog a szövetkezet életében, hogy az asszonyok ne nyilvánították volna ki véleményüket. Több esetben az ő szavuk döntött. A közelmúltban ismét Kocsolán jártam. Elhatároztam, mintán az ellenforradalom vihara következtében feloszlott és azóta sem alakult újjá a termelőszövetkezet, meglátogatom régi ismerőseimet, a kilenc zsákvarró asszonyt, megtudom mit csinálnak most mint egyénileg gazdálkodók. Amikor az első riportot írtam róluk, arra kértek, nevük ne szerepelien. maradjanak hát most is névtelenek éppen úgy, mint három évvel ezelőtt, bár Kocsolán mindenki ismeri őket. A kilenc asszony közül csak nyolcat találtam meg, az egyik a szomszédos Szakcsra ment férjhez. Nyolcán maradtak tehát az örökké nevető, mosolygó asszonyok. MOST SEM BÚSULNAK. Kinek kinek közülük többé-kevésbé rendezett gazdasága van. Egyiknek- másiknak arra is jutott erejéből, hogy hat-nyolc hold földjét saját igaerejével művelje meg. Többségük rendezte a termelőszövetkezet feloszlása után a rája háruló adósságot is. A kisparcellán úgyahogy megkapaszkodtak, sikerrel kezdtek hozzá az egyéni gazdaság felszereléséhez. Egészen más a helyzet azonban, ha egyenként vesszük vizsgálat alá a nyolc gazdaságot. A nyolc közül mindössze háromnak van saját igaereje. A többiek részben a dalmandi gépállomással, részben pedig a szomszédok fogataival mű- veltetik meg földjeiket. Az egyik asszony a Petőfi utcában például arról beszél, hogy fiának el kellett mennie a tamási útépítéshez, a család hetekig külön él, mert kell a pénz a kis gazdaságban. Ha mással végeztetik a munkát, azonnal fizetni kell. A háztartásban is kell mindig néhány forint. A szomszédok által végzett munkáért azonban nem pénzben fizetnek, hanem robotot kell tenni. És ez a robot már nem azonos a régivel — sokkal keserűbb ízt hagy maga után, mint egykor — hiszen megkóstolták ők azt a munkát, amelyet csak igazán maguknak végeztek. Egyszer már voltak tényleg saját gazdájuk, ahol nem volt robot. NEM SOROLOM FEL azokat, akik adósságaikat nem tudták kifizetni. Nem azért, mert nem fogták meg a munka végét. Valamennyien becsülettel dolgoztak. Az okot a többi között abban kell keresni, hogy egyedül nehezebb elviselni a természeti csapásokat is. Az egyiknek a jég okozott kárt, a másiknak a lova pusztult el, a harmadik pedig megbetegedett és kórházi ápolásra szorult. Minden pénzt gyógykezelésre és a felszerelések, az auatok pótlására kellett fordítani, hogy gazdaságuk fennmaradjon. Nem tudnak gazdaságilag előretörni, nem tudnak kellően megszilárdulni — még most ASSZONY is ott tartanák, mint amikor a termelőszövetkezetet feloszlatták. Jövedelmük — pedig begyűjtés sincs most — mégsem éri el a termelő- szövetkezetben elért szintet. Arról nem is beszélve, hogy hétköznap és vasárnap is reggeltől estig bőségesen megvan a tennivaló. Amikor ösze-összetalálkoznak az utcán, a boltban, a tanácsházán, vagy egyebütt, maguk között többször említik az asszonyok a szövetkezetét. Könnyebbnek tartják — utólag is — a termelőszövetkezetben végzett munkát, hiszen ha úgy hozta a sor, hogy nehezebb munkát kellett végezni, ott voltak a férfiak. Ma viszont a házkörüli munkában sokszor meg kell fogni a munkának a szó igazi értelmében is a .nehezebbik végét. JÓ VOLT AZ A SZÖVETKEZET, hiszen a Petőfi utcában az egyik asszony — a kilenc közül — azzal dicsekedett, hogy most fogy el a napokban az a cukor, amit még a termelőszövetkezetben kaptak mun kaegységre. pedig hát fiának rendszeresen küld csomagot, s otthon is mindig sütnek valamit. Ezután ritkábban kerül erre sor, mert a pénzt meg kell takarítani, nem lehet mindent megenni — mondta és kissé szomorúságot éreztem szavaiban. Jobb volt, könnyebb volt a munka vidámabb volt a „társaság” (így nevezik ők az asszonyok egykori munkacsapatát), a közösen végzett munkában gyorsabban telt a nap. De a kocsolai asszonyok ma is azt csinálják, amit egykor a szövetkezetben egy ideig: arra várnak, vajon mit csinálnak a férfiak. Ahogyan ők akarják, legyen úgy. Pedig emlékeznek még rá minden bizonnyal, egyszer már megfogadták a termelőszövetkezet irodájában a kályha mellé húzódva: ezentúl mi is beleszólunk a dolgokba. * MÁR TÖBB ALKALOMMAL összejöttek a férfiak a községi tanácsnál, hogy beszéljenek egy új termelőszövetkezet megalakításáról. Az ő szívük is vissza visszavágyik a közös gazdaságba. Szép is volt már az a szövetkezet —1 minden adottsága megvolt, hogy igazán jó életet, szép jövedelmet biztosítson tagjainak. Úgy mondják, az őszre megalakítják a közös gazdaságot ism.ét — de váriák az asszonyok véleményét, beleegyezését is. Itt az alkalom, kilenc zsákvarró kocsolai asszony, hogy ne csak a boltban,, de otthon is beszéljenek ... K. BALOG JÁNOS
