Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-22 / 94. szám
1958 április 22. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Mégegysser tanulóifjúságunkról MAJAKOVSZKIJ: VLAGYIMIR ILJICS Tanulóifjúságunk sokfelől kifogásolt viselkedésének egyik oka az, hogy fiainkat és leányainkat többnyire valódi szülői szeretetből sokszor azonban csupa hivalkodásból túlságosan is elkényeztetjük. Kezdődik ez azzal, hogy a szülők már zsenge korukban elhalmozzák őket drága játékszerekkel, amiket azok — főleg a fiúk — két nap múlva már elrongálnak, szétszednek vagy unottan félredobnak. Egyik KTSZ- ben dolgozó ismerősöm saját bevallása szerint havonkint átlag 350— 100 forintot költ el ilyen haszonta- lanságokra. (Takarékosság?!) Aztán, ahogy a csemeték növekesz- nek, fokozott arányban szaporodnak, terebélyesednek igényeik és ehhez képest sűrű egymásutánban jönnek a lakásba a felnőttekével versengő, helyes kis szoknyák, cuki nadrágok, divatos blúzok, ballonköpenyek, karórák, biciklik, fényképezőgépek, angol szabású öltönyök, hozzájuk illő kesztyűkkel és nyakkendőkkel, no meg a színház, és mozijegyek, továbbá egy kis zsebpénz cigarettára, üdítő italokra és hasonló kell-ékekAmi önmagában véve még nem volna baj, másrészt csak örülnünk kell azon, hogy ma már a legtöbb szülőnek módjában vagy gyermekei megnövekedett igényeit kielégíteni. A baj csak az, hogy a szülők tőlük telhetőén akkor is teljesítik gyermekeik szeszélyes kívánságait, amikor azok nemcsak az ilyen jutalmat nem érdemlik meg, hanem szigorú megrovásban kellene őket részesíteni. Ámde a szülők — tisztelet a kevés kivételnek — gyermekeik erkölcsi nevelését teljesen az iskolára bízzák, nem gondolva arra, hogy a tanuló naponkint — nem is mindennap —, csak hat órát tölt az iskolába, míg ideje túlnyomó részét az otthoni környezetben éli le és, hogy ennélfogva elsősorban a szülőknek van módjukban gyermeküket pl. a munkafegyelemre is rászoktatni. Annyival is inkább, mert csak nekik van joguk az illetlen viselkedést, a hanyagságot azonnal és közvetlenül megtorolni például azzal, hogy az elkövetett hibák büntetéseképpen bizonyos ideig megtagadják tőle a mosolyt, a simogatást, a becenevükön szólítást, kedvenc ételeik egy-egy falatját, a szórakozások költségeit, sőt eltilthatják a bicikli, a fényképezőgép és legkedvesebb ruhadarabjuk használatát is. Elismerem, hogy ez az ellenőrzés, elszámoltatás és házi fegyelmezés nem könnyű dolog, de a szülőknek arra kell gondolniok, hogy ha ezt elmulasztják, a serdülő gyermek köny- nyen megszokja a felelőtlenséget és hamarosan azt képzeli, hogy az egész világ egy nagy áruház, melyben minden, mi szem-szájnak ingere, ingyen az ő rendelkezésére áll. Igaz, az élet majd megtanítja arra őket, hogy minden centi kis előnyért minden cseppnyi kis örömért így, vagy úgy, előbb vagy utóbb fizetnünk kell és hogy ennek a fizetségnek egyetlen valutája a szorgalmas, lelki- ismeretes, becsületes munka. De ennek a kései okulásnak már igen drága lesz a tandíja, mert az is igaz, hogy amit Jancsi meg nem tanult, meg nem szokott, azt János már dupla munkával is csak nehezen tanulja, szokja meg. Surdy Kálmán (Lapunk április 27-i számában a fiatalok magatartásáról folyó vitát lezárjuk. A Szerk.) Tudom, hagy nem a hősök zúdítják lávádat, forradalom. Könyvmolyok meséje mind, ami balgán hősöket dicsért! De, hogy ne zendüljön dalom Érette, lljicsért? Agy nélkül mit sem ér a láb. Agy nélkül a kéz tehetetlen,. Hol erre, hol arra dobálta magát a világ teste fejetlen. Minket eladtak, hogy leöljenek, zord harci zaj harsant az égre fel — de íme, kinőtt már a világ felett Lenin, mint óriási fej. Tengelyek köré gyűlt a föld, megosztva. És minden kérdés egyszerű. Mert megmutatkozott, hogy a káoszban csak két világ van, bár roppant méretű. Az egyik — nem egyéb, mint has. csupa has. A másik — milliókká nőtt ezerek szilárdak, mint a szikla, a vas. Föl — tornyosodó izomtömegek. Most már látjuk a célt. Rajta, tovább! Tudjuk, hol van—elsöpörni—szemét! Tudja a láb, kinek tiporja meg rút tetemét. Félre, aki haboz és nyafog! ..Várjunk?'' Csiga-szó, meg ne rontson! Tudja a kéz, kire fog fegyvert, s hogy halált kire ontson. Füstölög a föld, tüze lobban, s végig a nép börtönein, mint bomba kirobban a név: Lenin! Lenin! Lenin! S a versem nem holmi legyező, nem az ünnepeltet legyezgetem. — Én Leninben a világ s a magam egyező hitét dicsőítem'. Költő máskép nem is lehetnék Hisz“ nincsen méltóbb — dalra tárgy Ötágú csillagokkal fényes egednél Oroszországi Kommunista Párt. (Fordította: Kardos Pál.) re. Gábor néni költségvetése HIRE K AZ IDŐ hajnali 4 órát mutat, amikor Gábor Antalné a bátaszéki Búzakalász Tsz tehenésze munkahelye felé siet. Így van ez nap nap után. Amikor a napokban felkerestük, hogy munkájáról, életéről érdeklődjünk, éppen a fejést kezdte el. — 1949 óta vagyok a termelőszövetkezet tagja és ha visszagondolok azokra az évekre, azt mondhatom, bizony nehéz volt. Valamennyien nyögtük az építkezés költségeit, földjeink sem voltak olyan jó erőben, s mindössze 25 darab volt a tehénállomány. — Ma minden más. Változott a termelőszövetkezeti tagság élete, növekedett munkakedve, ez érthető is, hiszen csak a havi készpénz előlegünk 20 forint, de a teljesített munkaegységekre bőven jut mindenből, amit megkívánhat az ember magának. Hányán dolgoznak a termelőszövetkezetben? AZ ÉDESAPÁM nem olyan régen, alig egy hónapja jött a tsz-be 8 hold földjével, hogy nálunk, velünk keresse meg könnyebben a mindennapra valót. Nem panaszkodhatok és csak jót mondhatok a termelőszövetkezeti életről. Az elmúlt évben például 3200 forint volt a havi átlagos jövedelmem, de az idén többet szeretnék elérni. Mennyit lehet a tehenészetben keresni? — Tizenkét darab tehenet gondozok, fejek naponta és egy hónapra a 12 darab tehén gondozásáért 12 munkaegységet, minden kifejt 100 liter tej után egy munkaegységet, bor- júelléskor minden élő borjú után 6 munkaegységet, a választáskor átadott borjú után pedig 9 munkaegységet kapok. Körülbelül számítva, ebben a hónapban is — az elléseket is beleszámítva — 50—55 munkaegységem lesz — amelyet a több tejjel szeretnék még növelni. MIKÖZBEN a szorgos kezek nyomán egyre gyűlt a tej a kannában, megtudtuk azt is, hogy Gábor néni egyszer kilépett a termelőszövetkezetből és 1956. nyarán jött vissza. Egy évig volt távol, de amint mondja annak terhét még most is nyögi. Nem úgy zárták ki, nézeteltérése volt egy másik taggal és úgy gondolta, hogy ezzel a lépésével megold mindent. Állami gazdaságba járt, napszámos munkát végzett és közben mindig többet és többet gondolt a lsz-re. Egyszer hívták, s azonnal jött. — Soha többet nem választanám a kifelé vezető utat. Nagyon megbántam és örülök, hogy újra a szövetkezet nagy családjába tartozhatok. Igaz, meg kell dolgozni a pénzért, a jövedelemért, de megéri. Februárban például több mint 1300 forint volt a készpénz előlegem. Most hálószobabútort csináltatok. Már 4000 forintot befizettem. Tavaly csak tüzelőre 2000 forintot adtam. Vettem négy süldőt, s amikor a kisfiam azt mondta, édesanyám olyan szép ruhát láttam a kirakatban, kicsit drága, de nekem nagyon tetszik, nyugodtan mondhatom, elsején megvesz- szük kisfiam. — Másfél kilométer hosszúságban megjavították Dunaföldváron a Paksi utcát. A község lakossága társadalmi munkával végezte az utca javítását, a gödrös részek feltöltéséhez szükséges föld fuvarozását. — Szekszárdon rövidesen elkészül az első Káspé-rendszerrel, illetve építőelemekből készült lakóház. A ház a laktanya mögött kialakulóban levő városrészen épül. A múlt héten falegyenbe építették a házat, a hét folyamán felteszik a tetőszerkezetet. — Hétezer forintos költséggel telepített gyümölcsöst a mintegy két hónappal ezelőtt megalakult gyümölcstermelő szakcsoport Dunaköm- lődön. Negyven holdas területen, elhanyagolt, műveletlen földön ültettek hároméves diófacsemetéket. A szakcsoport tagjainak az a szándéka, hogy az ősz folyamán mandulafákat ültetnek a diófasorok közé. A nyár folyamán három hónapon keresztül működik idény-nap- köziotthon Bonyhádvarasdon. A 25-ös gyermeklétszámmal működő napköziotthon fenntartására a községi költségvetésben 14 000 forintot irányoztak elő.— 600 tonna kő, 30 000 tégla van már előkészítve Harcon út- és járda- javításokra. Még 250 tonna követ kell a helyszínre szállítani és utána rövidesen megkezdődik a Janya- puszta felé vezető út kikövezése, mintegy 800 méter hosszúságban. Az útjavításra, illetve a lekövezésre 75 000 forintot fordítanak a község fejlesztési alapból. A harmincezer darab téglából a járdákat újítják fel. Az útépítéshez a szükséges homokot társadalmi munkában fuvarozzák helyszínre a gazdák. P. R. Mi lesz veled mérlegke ? Senki nem számolta meg, hogy hosszú évek során hány darab jószágot mértek le már rajtad, s így nem lehet csodálkozni azon, hogy hitelességedhez kétség fér. Pontatlan lettél és te tudod legkevésbé, menynyi felesleges kiadást okoztál ezzel gazdádnak, a lápafői tanácsnak. Igaz, te nem tehetsz róla, megbetegedtél. De, hogy csak így gyógyítsanak ki. az már furcsa. Hiszen tudod, decemberben kezelésbei vett egy dombóvári magániparos, s miután kijelentette, hogy kutyabajod, a javítás díjaként felvett 1200 forintot. • És jött áprilisban a hivatalos mérleghitelesítő, aki megállapította, hogy nem használhatnak, mert jó másfél-két kilóval kevesebbet' nyomsz a valóságnál. Ez a megállapítás a tanácsnak 120 forintjába került. Ej, ej, mérlegke, mi lesz veled? Ha így működsz továbbra is, nagyon sokba kerülsz. Hogy mondtad? ... Csak olyan lelkiismeretes vagy, mint aki javított? ... Valóban ... Van valami igazad. Leánykacagástól hangos a Hő- gyészi Petőfi Sándor Nevelőotthon hatalmas parkja. A növendékek, a kicsinyek és nagyok a napi tanulás és a munka után vidáman, önfeledten játszanak, olvasnak, vagy kézimunkáznak, a szabadidőben mindenki azt teheti, amihez éppen kedve van. A kedves környezetben a fiatalok hamarosan megvigasztalódnak. Elfelejtik hányatott gyermekkorukat, elfelejtik a háború borzalmait, amely kegyetlenül elragadta az apákat, szétzüllesztette a családi életet. Megvigasztalódnak és vidáman nevetnek azok a sebzettlelkű kislányok, akik nem érezhették a családi otthon melegét, az anyai kéz szerető simogatását. Az idő begyógyítja a sebeket, elmosódik az édesanya emléke, aki miután fiatalon, támasz nélkül maradt, s nem tudott megállni az erkölcsi lejtőn, eldobta magától gyermekét. U szomorú gyermekkorról ír H. A. a hőgyészi nevelőotthon 16 éves növendéke. Vallomása egy hányatottsorsú gyermek tragédiáját vívódása, és vádja. Vád azok ellen, akik a II. világháború borzalmait zúdították az emberiségre, de vád azok ellen is, akik a III. világháború kirobbantására spekulálnak. „Két éves voltam, amikor apa nélkül maradtam — írja. Édesanyámmal maradtunk. Édes? Sokáig nem tudtam anyámnak érezni. Ma már tudom, mert megtanultam az embert elesettnek látni, megtanultam megbocsátani. Anyám dolgozni járt, én pedig óvodába. Sokat voltam egyedül és ez az egyedüllét vaddá, mogorvává tett. Az óvónéni nem tudta elképzelni, miért verekszem, miért szököm haza az óvodából. Gyűlöltem a kacagást, mert én nem tudtam kacagni, gyűlöltem a szép ruhát, mert nekem nem jutott. Édesanyám éjfélkor jött haza és hajnalban ment el. Ha este hazajött, akkor is egy idegen bácsival. A bácsik arca állandóan változott. Szegény anyám! Öh, hogy sajnálom most. Akkor nem tudtam elképzelni, miért alszik anyu mindig más-más bácsival és rAiért nem velem. Jó szót ritkán kaptam. Ha valamit eltévesztettem, vagy nem jól csináltam, mindig verést kaptam. Akkor úgy éreztem, hogy nagyon, de nagyon haragszik rám. Most már tudom, hogy elvesztett boldogságát és lelkiismereti kínját verte ki rajtam. Hat éves koromban beírattak az iskolába. Vad és veszekedős gyerek voltam, tanulni nem szerettem. Volt egy kedves olvasmányom a Címer. Annyira szerettem, hogy kívülről is megtanultam. A betű, a könyv volt egyetlen jó barátom, attól meg- csendesültem, mert átéltem azt a szép életet, amelyet a könyvekből ismertem meg. Ruhám alig volt, télen is vékony kis nyári ruKában jártam, s a járó-kelők szánakozva tekingettek felém. Miért vagyok én szánalomra méltó, miért nem lehetek boldog kacagású, tiszta ruhába öltöztetett, mint a többi gyermek, állandóan ezen gondolkodtam. TJarmadik osztályos koromban úttörőnek avattak. Csapatvezetőm nem tudta, miért vagyok olyan vad, ha kérdezgettek vadságom okáról, makacsul hallgattam. Nem tudtam, nem akartam bemocskolni anyámat és az otthonomat. Később anyám állami gondozásba adott, nem kellettem neki, lemondott rólam, senkiié lettem, a világ számkivetettje. Gyermek, akinek nincs anyja, állami gondozott, akinek az állam lett az apja, anyja, testvére, tanítója. A nevelőotthonból nevelőszülőkhöz kerültem, akik jók voltak hozzám és szerettek is úgy ahogy egy kis jövevényt szeretni tudtak. Én pedig mint egy hűséges kis bárány ragaszkodtam hozzájuk. A IV. osztályban már négyes rendű lettem. A szívjóság, az emberség felébresztette öntudatomat, s felfedeztem, hogy én is képes vagyok arra, amire a többi gyermek. Ebben az évben édesanyám hazavitt, s közben összeállt egy emberrel, aki leitta magát, gyűlölt engem és állandóan ütött-vert. Egy alkalommal elvesztettem a gombfestékemet ami miatt éjszakának idején kikergettek a házból. Borzasztóan fájt a szívem, mert rádöbbentem arra, hogy milyen gyenge az a szál, a szeretet szála, amely anyámat hozzám fűzte. Másnap könyv nélkül mentem az iskolába, s ekkor már nem bírtam tovább és a tanító néni faggatására elmondtam az otthoni körülményeket. Megtört a jég és elmondtam, hogy én nemcsak könyvnélküli gyermek vagyok, hanem én egy anyanélküli gyermek vagyok, akinek hiányzik a szeretet, a megértés, a jó szó, az anyai kéz simogatása, mert nekem senkim sincs. Ezután újra állami gondozásba kerültem, de mindig az foglalkoztatott, miért vagyok én apátián, anyátlan árva, miért ragadja el az apákat a háború, miért dobott el magától az anyám, miért vannak olyan anyák, akik eldobják maguktól gyermekeiket. Lázadoztam - éjjel-nappal gondolkodtam, s igazságtalannak és nagyon csúnyának tartottam az egész világot. Jfét évvel ezelőtt Hőgyészre kerültem. Itt sem szerettem lenni, mert rabnak éreztem magam, s egy éjszaka elhatároztam magam, hogy megszököm. Szökésem nem sikerült, mert visszahoztak. A VI. osztályban új nevelőt kaptunk. Júlia néni, az új nevelő szeretettel közeledett hozzám, pedig dacos voltam vele szemben és haragudtam reá, mert ő hozott vissza. Sokat beszélgetett velem, s őszintén megmondta hibáimat. A makacsságommal szemben mindig jóságot és megértést kaptam. A jósággal szemben feladtam a harcot, s egyre jobban megszelídültem, javítottam tanulmányi eredményeimet. Őrsvezetőnek, majd fegyelmi felelősnek választottak meg. A negyedév végén pedig di- cséretet kaptam és most már hazataláltam, otthon éreztem magam. Hosszú idő után levelet írt az anyám, aki hívott haza. Irta, hogy beteg, senki sem nyit rá ajtót, szüksége van reám. A karácsonyi szünetben otthon voltam, most már más szemmel néztem az otthont és megértettem, miért kell Hőgyészen maradnom és tanulnom, mert csak így tudok segíteni elesett anyámon. Segíteni akarok rajta, mert nem dobok rá követ, megbocsátok neki keserves gyermekkoromért, hisz ha a háború nem ragadta volna el közülünk apámat, ő is más lett volna. Vallomást tettem. Most már nincs bennem más, mint a köszönet és hála az állam iránt, amely nem hagyott elzülleni, gyermekének fogadott, nevelt, tanított. Nincs bennem más, csak a szeretet és a hála, s ígérem azt, hogy az állami gondozott névre soha sem hozok szégyent. Nem fognak bennem csalódni nevelőim, s most nem tudok mást mondani, köszönöm ... köszönöm ... köszönöm... POZSONYI IGNÁCNÉ
