Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-20 / 67. szám

IS58 március 24. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Faddon is ellenőrizték HÍREK a Megyei Párt Végrehajtó Bizottság határozatait Mintegy 15 főnyi csoport jött ösz- sze, munka után. Valamennyien fad- di kommunisták: pártvezetőségi ta­gok és egyéb fontos pozícióban lévő vezetők. Legtöbb gyűlést valamilyen kazn- • pány, mozgalom elindítása előtt szok­ták tartani. Ez a gyűlés most éppen egy nagy munka befejezését jelen­tette. Hogy mi volt ez a nagy munka? Válaszképpen idézzük az egyik faddi parasztember szavait, amelyet egyik ismerősének mondott­— Voltak itt a megyétől... Vala­mi nagy pártemberek .. . Lehetett ve­lük még beszélni is ... ■Kicsit dicsekedve és kicsit csodál­kozva mondotta e szavakat és bizony nehéz lenne ennél találóbban jelle­mezni ezt a nagy munkát. E szavak­ból mindenekelőtt kicseng, hogy va­lami olyan dolog történt Faddon, ami­re ezelőtt nemigen volt példa és ami­vel egyetértenek az egyszerű embe­rek. Az történt, hogy a megyei párt­végrehajtóbizottság tagjai hosszabb időt a faluban töltöttek, személyesen elbeszélgettek nagyon sok párttaggal és pártonkívülivel életükről, munká­jukról, örömeikről, gondjaikról. Ez­zel pedig az volt a cél, hogy a gya­korlati életen mérjék le: helyesek voltak-e azok a határozatok, amelye­ket a végrehajtóbizottság hozott, azo­kat megfelelően hajtják-e végre és hogy milyen eredmények születnek ennek nyomán. Micsoda nagyszerű gondolat volt ez... A helyszínen, a mindennapi életen méri le egy vezető pártszerv, hogy intézkedése reális volt-e, és mindehhez sorra léma egy népes gyűlés összehívása. Ugyanakkor hibaként állapította meg a végrehajtóbizottság az értékelés­ben, hogy a tömegrendezvényeken viszonylag kevés párttag jelenik meg. A párt belső életéből is több igen értékes tapasztalatot gyűjtött a vég­rehajtóbizottság. Mindenekelőtt meg­állapították, hogy nem arányos a pártvezetőségeknél a munkaeloszrás és végzés. Egyik-másik elvtárs túl­sókat dolgozik, ugyanakkor a másik keveset. A párttagságot sem vonják be teljes egészében a munkába, nem adnak nekik konkrét megbízatáso­kat és ez bizony akadályozza a párt szélesebbkörű tevékenységét Faddon. TÖBB JAVASLATOT IS TETT a végrehajtóbizottság a helyi kom­munistáknak. Mindenekelőtt javasol­ta a különféle módszerben! tanácsok mellett, hogy ne -kerüljék el a fi­gyelmüket még a látszólag apró- cseprő gyakorlati ügyek sem. Fog­laljanak állást és segítsék a különféle problémák gyakorlati megoldását is. Helyes lenne például, ha a nőtanács bevonásával segítenék megoldani ízt a problémát, hogy a szülők a munkák idején elhelyezhessék gyermeküket óvodában. A termelőszövetkezeti mozgalom­mal kapcsolatban mindenekelőtt az volt a megállapítás, hogy sokkal jobb a parasztok véleménye a szövetkeze­tekről, mint azelőtt. Többnyire látják a nagyüzemi gazdálkodás fölényét, előnyeit a kisparaszti gazdaságokkal szemben és türelmes, meggyőző mun­kával kell segíteni őket a döntésben. Szinte majdnem mindenütt más a fia­tal és az idős családtagok véleménye erről a kérdésről: a fiatalok józa- nabbul látják a nagyüzemi gazdál­kodást, mint az idősebbek. Általában HELYESEN KÉPVISELIK A PÄRT POLITIKÁJÁT a saját területükön a faddi kommu­nisták. Egy-két módszerbeni kérdés­ben azonban több elvtárs még nem lát teljesen tisztán. A végrehajtó- bizottság tevékenysége során ezek is felszínre kerültek és ezeket az elv­társakat igyekeztek meggyőzni a he­lyes álláspontról. Ez a tapasztalat szintén azt a tényt igazolja, hogy he­lyes a végrehajtóbizottságnak ez a módszere. Ha ugyanis nem figyelnek fel erre időben, a rossz módszer árt a párt tekintélyének és nem segíti elő a feladatok megoldását. Hasznos volt ez a munka azért is, mert a végrehajtóbizottság olyan ta­pasztalatokat is gyűjtött, amelyek túlnőnek a falu határain és megyei szinten kell intézkedni. — Kocsolán javul az áramellátás azzal, hogy új transzformátort sze­relnek fel és nagyobb távolságon át­szerelik a vezetéket magasabb teher­bírásúra. így a Hunyadi utcában, az Állomás utcában, Nagymező utcában az eddigi 160—170 volt helyett a rendes 220 voltos áramot kapják. A költségeket helyi erőkből és állami beruházásból fedezik. — Állami beruházásból hét kilo­méternyi hálózatbővítésre kerül sor Tolna megyében az 1958-as évben. Ezenkívül jelentős hálózatbővítésre kerül sor helyi erőkből is. — Dombóváron — értesüléseink szerint — a közeli napokban alakult meg az ivóvízgazdálkodási társulás. Dombóváron régi probléma az ivó- vízellátás és ez a társulás azzal a szándékkal alakul meg, hogy segítse az ivóvízellátás megjavítását a helyi lehetőségek fel használásával. — A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa üzemgazdasági tanfolyamot rendez, amelyre a BELSPED-től 5, a MOKÉP-től 8 és a vágóhídról 6 fő részvételét jelentették be. — Papp János kismányoki lakost négy rendbeli betöréses lopás bűntet­téért hat hónapi börtönbüntetésre ítélte a bonyhádi járásbíróság. Amint a bírpság is megállapította, Papp be­hatolt több borospincébe és onnan bort lopott. Egy alkalommal tetten- érték, amikor ugyanis annyira berú­gott, hogy nem volt képes elhagyni a borospincét, hanem ott elaludt. — A szekszárdi íöldművesszövet­kezetnek 1834 tagja van és ezek több mint 2600 darab részjegyet je­gyeztek le és be is fizették a pénzt. Ebből a húsz forintos részjegyek szá­ma jelenleg mintegy 250 darab, a többi 50 forintos. — A Tolnai Selyemgyárban a leg­utóbbi békekölcsönsorsolásoknál 11 dolgozó nyert kisebb összeget. — A Középhidvégj Kísérleti Gaz­daság 1000 darab Hampshire és Ply­mouth fajta csibét 'kap az idei évben továbbtenyésztésre. — A bonyhádi járásban az összes szántóföldterület 19.1 százalékán pil­langós takarmányt termelnek. Ez a járás országos viszonylatban is azok közé tartozik, amelyikek viszonylag a legtöbb pillangóst termelik. Érte­süléseink szerint az idei évben 20 százalékra növelik a pillangós-terü­letet. A járáson belül viszonylag a legtöbb pillangóst a bonyhádi Dózsa Termelőszövetkezetben termelik, ahol a szántóterület 36.6 százalékán pillangóst termelnek. — A sárszentlőrinci Kossuth Ter­melőszövetkezet február közepetá­ján alakult mindössze 10 taggal. Az­óta jelentős növekedés állott be a taglétszámban is: jelenleg mór 37 tagja van a szövetkezetnek. A tsz- ben lévő családok száma 21. A leg­utóbbi taggyűlésen 3 család 5 tagja kérte felvételét a szövetkezetbe. Nagy sikerrel mutatták be A Népújság 1957 október 13-i cikke után í KIKÉRTE A DOLGOZÓK VÉLEMÉNYÉT. Amint ezen a gyűlésen az értékelés­ből kitűnt, még arra vonatkozóan is megkérdezték a pártonkívdlieket, hogy mi a véleményük a falu kom­munistáiról, azok tevékenységéről. Az volt az általános megállapítás, hogy a legtöbb kommunista népszerű a pártonkívüliek széles tömege előtt és van olyan is, akit például azért tisztelnek különösképpen, mert sza­kítani tudott több régi hibájával, jobb, emberségesebb módszerekkel tevékenykedik, mint néhánv évvel ezelőtt. Több pártonkívüli elmondot­ta például, hogy mennyire egyetért a jelenlegi párt- és kormány-politiká­val. Nem utolsósorban ezeknek az eredménye, hogy a pártonkívüliek tömege, Faddon is, soha nem tapasz­talt aktivitást fejt ki: érdeklődnek a közügyek iránt, bekapcsolódnak a különféle mozgalmakba és mostaná­ban például nem különösebb piob­a „Tacskó“-t a döbrököziek Gajcsi János, a döbröközi Népfront Bizottság alelnöke levélben beszá­mol arról, hogy a döbröközi színját­szó csoport nagy sikerrel mutatta be Niccodemi: „Tacskó’’ című szín­művét. A színjátszó együttes munká­jában különböző foglalkozású embe­rek vesznek részt, valamennyi társa­dalmi szervezet összefogott, hogy az előadás sikeres legyen. A darabot azóta már Döbröközön négyszer, s azonkívül Regölyben, Gyulajon és Dombóvárott is bemutatták. Minde­nütt elismeréssel nyilatkozott a kö­zönség az előadás után az együttes teljesítményéről. A szereplők: Lakatos Béláné, Su- rányi Imréné, Kiss Klára, Sárdi László, Surányi Imre és Nagy Fri­gyes, mindannyian tudásuk legjavát adták. Megváltozott a 16 éven aluli ifjúmunkások helyzete! „A Magyar Népköztársaság Minisz tertanácsának 1082/1956 (VIII. 25.) számú határozata a fiatalok munka- lehetőségeinek és továbbtanulásának biztosításáról’’ című rendelet nyomán megvizsgáltuk a Tolnai Selyem­fonógyárban a 16 éven aluli munká­sok helyzetét. A Népújság 1957 október 13-i szá­mában megállapítottuk, hogy a gyárban munkaerőhiány volt, és ép­pen ezért a létszámot fel kellett duz­zasztani. A fenti időszakban több száz új munkást vettek fel, s az új munkások jelentős része fiatal, 16 éven aluli volt. akiket a rendelet alkalmazása révén a csökkentett munkaidőben kellett volna foglalkoz­tatni. Azonban a fiatal munkások kérésére nappali műszakban 8 órát foglalkoztatták őket. Az említett cikkben néhány fiatal úgy nyilatkozott, hogy: nem nehéz a nyolc órás munkaidő, ki lehet bírni, s 4 órára kevés bért kap. Az időseb­bek viszont arról beszéltek, hogy ők is ilyen fiatalon kezdték a munkát és most már 30—40 éve a fonógyár­ban dolgoznak. A gyár vezetői helytelenítették ezt az eljárást és megoldást kerestek mert a szakmai központ és a textil­szakszervezet nem tudott megegyez­ni, mindegyik szerv a maga vélt iga­zát akarta megvalósítani. A cikk végén a következőiket ír­tuk: „Az a véleményünk, hogy az illetékesek, a textilszakszervezet és a selyemfonógyár központjának sürgő­sen kell döntést hozni a tolnai ügy­ben, ezt kívánja a fiatal munkások és a termelés érdeke is.” Hogyan kaphatna helyet a várban Ozora minden kulturális intézménye ? Öt és félszáz esztendeje magaso­dik a község fölé az ozorai vár. Ozo­rai Pipo, — eredeti nevén Scolari Ftílöp, firenzei származású olasz ne­in« — építette még valamikor az 1400-as évek elején, s a vár azóta dacol minden viharral. Azóta saj­nos nem egyszer avatatlan kezekkel átépítéseket eszközöltek, s a vár ko- ra-renaissance voltáról most már csak a faragott ajtózárkő tanúskodik és helyenkint gótikus elemeket is fellelhetünk az épületen. Ettől elte­kintve, a vár ma is nagyszerű lát­vány, bár az élmény nagyszerűségét nem kis mértékben lerontja gabona­raktár volta, s az, hogy küllemének rendbentartására ugyancsak kevés gondot fordítanak. Ifj. Poór Ferenc, a várban elhe­lyezett múzeum vezetője, polgári foglalkozását tekintve tanácsi dol­gozó, kalauzol végig a váron, majd a községen. S mesél, mesél szakadat­lan, hiszen annyi mondanivaló van, hogy győzze csak írni, aki Ozora mai kulturális helyzetének megírására vállalkozott. — Két évvel ezelőtt nyílott meg a múzeum. Ekkor kaptuk az enge­délyt — így Poór Ferenc. — Persze azóta elég sok bonyodalom kereke­dett kis múzeumunk körül. A meg­nyitás után ugyanaz a Művelődés- ügyi Minisztérium, amely az enge­délyt megadta, indignálódva érdek­lődött, milyen jogon is működik Ozorán múzeum. Amikor megmond­tuk, hogy már eredetileg is tőlük kaptuk az engedélyt, a miniszteriá­lis emberek lecsillapodtak, s azóta működünk. — És azóta? — Azóta a múzeum megvan. Amint látja, ebben a négy helyi­ségben. — Sa többi helyiségekben? Lemondóan legyint, keserű félmo­soly ráng végig az arcán, s mintha szavaiba a keserűség mellé némi fé­lelem is vegyülne: — A többi helyiségben, kérem, a terményforgalmi raktára van. Szerény számításom szerint a négy múzeumnak használt helyisé­gen kívül található a várban még másik harminc. Ez év elején nagyszabású múzeo- lógus-értekezlet zajlott le Ozorán. Ezen az értekezleten sok hasznos javaslat hangzott el, sok okos dol­got mondtak a megjelentek, csak az az érzésem, hogy a szavakat igen kevés tett követte. Itt ugyanis a Mű­velődésügyi Minisztérium múzeumi osztályának képviselője Némethi End re helyeselte, járási múzeummá bő­vítsék az ozorai múzeumot és a hely­beli történelmi és néprajzi emlékek mellé szállítsák ide a Perczel és Csa­pó hagyatékot is, tekintettel a Ta, hogy a 48-as ozorai diadalban ré­szük volt s a szekszárdi múzeumban lévő hagyatékuk Ozorán való kiállí­tása indokolt lenne. Ez az értekezle­ten elhangzott, azóta azonban néma csend van az ügy körül, s úgy lát­szik a Járási Tanács Végrehajtó Bi­zottsága is hiába hozott olyanértel­mű határozatot, hogy járási mú­zeumot létesítsenek, a feltételek meg teremtésében, a múzeumszerű kör­nyezet és elhelyezés biztosításában a községi tanácson kívül senki sem segít. Az pedig köztudomású, hogy a községi tanács pénzügyi lehetőségei igen végesek, s belőlük bizony ke­vésre futja. A négy helyiség tehát változatla­nul négy helyiség marad. (Bízom benne Poór Ferenccel együtt, hogy nem sokáig). Nem messze a községi kultúrott­hon és könyvtár kapott helyet egy ütött-kopott épületben, amely vala­mikor nagykocsma volt. Állítólag, a néphagyomány szerint, Petőfi ebben az épületben kapott kedvet a vándor­színészethez. Hogy ezt a hagyo­mányt őrzik, s elmondják minden alkalommal, nagyon szép, semmit sem von le azonban abból, hogy a kultúrotthon annyira kicsi, hogy ren­deltetésének ma már a mintegy hat­ezer lakosú községben nem felel meg. A mozival hasonló a helyzet. Az iskola, bár szép épület, de kevés már az ozorai gyerekeknek, tanteremhiánnyal küszködnek. Miért mondtam el mindezt, miért soroltam fel, hogy ez is kicsi, amaz is kevés? Azért, hogy a végén megint a vár-ügyhöz lyukadhassak ki. Mert ott van a vár, amely elég nagy, egy csomó nagy terme van. Csakhogy ... Csakhogy, úgyszólván az egész épü­letet gabonaraktárnak használják. Távol áll tőlem a szándék, hogy ezért a Terményforgalmi Vállalatot hibáztassam. A vállalat ugyanis ott raktároz, ahol erre helyet kap. S ha éppen az ozorai várban kap helyet, hát ott tárolja a gabonát. Ellenben befejezésül tennék egy szerény ja­vaslatot: A várban ki lehetne bővíteni a múzeumot, el lehetne helyezni a kul- túrotthont, a mozit, sőt még az isko­lának is lehetne tantermeket bizto­sítani. A különböző társadalmi szer­vek is kaphatnának itt helyiséget. Amely épületek és helyiségek pedig ezzel a cserével felszabadulnának, azt hiszem megfelelnének gabona­raktár céljaira. (Ha nem is olyan jól, mint a vár). S ha a vár egyes részeit még ezután is a terményforgalmi foglalná is el, de legalább nem az egészet. Tudom, hogy ezzel szemben na­gyon sok ellenvetést lehet tenni, s bizonyosan fog is elhangzani, szilárd meggyőződésem azonban, hogy a cserét le lehetne bonyolítani, úgy­hogy a Terményforgalmi Vállalat se károsuljon kibírhatatlanul, a falu kultúrája azonban felmérhetetlen nyereséghez jutna. Ezzel egyetért minden ozorai, leg­kivált ifj. Poór Ferenc, s csak egész kevés jóindulat szükséges hozzá, hogy a nem-ozoraiak is egyetértse- nek vele. Letenyei György Félév eltelte után újból megvizs­gáltuk a selyemfonógyári helyzetet; Most azt tapasztaltuk, hogy meg­változott a fiatalok helyzete, a ren­deletet betartják. A párt és szakszervezet a legfon­tosabb munkák egyikeként kezeli a fiatalok nevelését, szakmai oktatá­sát. A gyár vezetősége megtesz min­dent azért, hogy a gyárban otthon érezzék magukat a fiatalok. A gyárban jelenleg 22, tizenhat éven aluli ifjúmunkás dolgozik. Va- lamennyiöket a rendelet értelmében csökkentett idejű műszakban, négy órát foglalkoztatják. A havi kerese­tük így is 400—450 forint között vál­takozik. A fiataldk a csökkentett idejű mű­szakban teljesítménybérben dolgoz­nak. {Rendszeres szakmai oktatás­ban vesznek részt, ahol a szakma egyes fogásait elsajátítva, mire a 16. évet elérik, már egyenlő értékű mun­kaerők lesznek az idősebbekkel, így a keresetük is hasonlóra emelkedhet a többéves gyakorlattal rendelkező fonónőkével. De természetes, az egyé ni adottságoktól függ a kereset is. A 22 fiatal elégedett a bérezéssel. Belátták már — éppen a pártszerve­zet munkája eredményeként —, hogy egészségtelen fiatal lányokat, nyolc órás műszakra beosztani és most már megértik azt, hogy államunk milyen nagy gonddal kezeli a fiata­lok ügyét, milyen szigorúan fel­ügyeltet egészségükre. Jelenleg is a lehető legkönnyebb beosztásokba helyezik a fiatalokat, amit szinte szó­rakozva eltudnak látni amellett, hogy közösségben nevelődnek, kere­setükkel, családjuk és maguk jólété­nek emelését segítik elő. Az üzemi KISZ-t a pártszervezet azzal bízta meg, hogy segítse a leg­fiatalabb munkás nemzedéket, ne­velje, tanítsa őket. S ezt a feladatot a KISZ ellátja, gondoskodik a fiata­lok szórakozásáról, a szakmai tanfo­lyamokon való részvételről, vala­mint. a szabad idő eltöltésére is szá­mos hasznos javaslatot adtak: varró­tanfolyam, olvasódélután stb. Tehát, mint a múlt év októberé­ben írtuk, a furcsa tolnai helyzetet meg lehet oldani. És lehet megoldást találni a fiatalok foglalkoztatására. A gyárvezetőség intézkedéseit a munkásnők helyesnek tartják. Most az a helyzet a selyemfonógyárban, hogy az intézkedések közmegelége­dést eredményeztek, e mellett pedig semmiben sem hátráltatja a terv megvalósítását a fiatalok csökken­tett munkaidőben való foglalkozta­tása. Pálkovács Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents