Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-15 / 63. szám

1938 március 15.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

4

3

A belterjes gazdálkodás útján

PETŐFI SÁNDOR:

A cél, amelyet szemelőtt és legfontosabbnak tartanak a szövetkezetiek az, hogyan lehet belterjessé tenni a gazdálkodást, hogyan lehet a szövetkezeti parasztok életét könnyebbé tenni. Belecskán a helybeli Szabadság Termelőszövetkezet portáján jártunk és érdeklődtünk a belterjességről, a jövedelemről.

KÍSÉRLETI PARCELLÁK Arról hallottunk Pere Ferenc tsz elnöktől, hogy jelentős jövedelmet várnak a kertészettől. Az elmúlt évben 10 holdon barázdás öntözéses kertészetük volt, amelyet az idén nagyobb beruházással permetezőöntözésessé fognak átalakítani. A tíz hold területen nagyobbrészt cecei paprikát, dinnyét, káposztát, uborkát, karfiolt és egyéb zöldségféléket termesztenek. Erről a 10 holdról mintegy 216 000 forint bevételre számítanak.

A termelőszövetkezet területének, mondhatjuk legnagyobb része homok, így bizonytalan a termés, mivel a júliusi meleg szinte kiégeti a homokból a növényt. Arra gondoltak és úgy határoztak, hogy megpróbálják a homokon az öntözéses szántóföldi növénytermesztést. Kísérletként húsz holdon próbálkoznak és többek között két holdon szóját, 3 holdon burgonyát, 3 holdon kukoricát, lucernát és egyéb növényeket fognak vetni. A szakemberek már dolgoznak is a területen, próbálják a betonnyomó csöveket.

Gondolatok egy újságcikk margójára

Van úgy, hogy az ember tükör nélkül is 'magára ismer. így jártunk mi is, amikor a Tolna megyei Népújság március 9-i számában Csányi László: Medvetáncoltatók és írók című cikkét olvastuk. A cikkből azonnal ráismertünk a Szedres községben 1958. február 21-én este lejátszódott eseményekre.

Érdemesnek tartjuk alaposabban megvizsgálni a község kulturális életét, hogy a lakosság szellemi életének, műveltségének a kultúrotthon igazgató általi beállítását cáfolni tudjuk. Bizonyításul csupán ezévben eddig lezajlott kulturális eseményeket soroljuk fel. A sportkör, az iskola, óvoda színielőadásaira (hét alkalommal) a nézőtér mindig megtelt, azokat igen nagy érdeklődéssel látogatták.

Ugyancsak nagy érdeklődés mellett zajlottak le az ismeretterjesztő előadások, mint például: egészség- ügyi, növényvédelmi, a KlSZ-szerve- zet által rendezett könyvankétok. A község kulturális fejlődését bizonyítja az a tény is, hogy könyvtárunknak igen sok olvasója van, könyvtárosunk problémája újabb és újabb könyvek beszerzése, mert a meglévőket már kiolvasták.

A fejlődés további bizonyítéka a hétről hétre lezajló mozielőadások nagyarányú látogatottsága.

Ezért keserű szájízzel vettük tudomásul, hogy a kultúrotthon igazgatójának (egyben az általános iskola igazgatója is) mindezek ellenére az a véleménye, hogy „buta, barbár falu ez!” Ez a tömör és bántó vélemény szerintünk nem lehet mentség egy irodalmi est sikertelenségének magyarázatára.

Mi egészen másban látjuk a sikertelenség okát. Nem elégséges néhány plakó.tot kiragasztani a falra és ezzel a szervezést elintézni, hanem szívügynek tekintve, a kultúrotthon kérésére kihívott művészcsoport előadását, „minden követ megmozgatva” sikeressé kell tenni azt.

Igaz, hogy egyes nagy propagandával meghirdetett rossz előadásokra sokan elmentek, ez még korántsem jelenti a sikert. Ezek után a közönség elégedetlenül távozott. Nívó- sabb, tartalmasabb előadást vártak, Ez is azt bizonyítja, hogy a lakosság igényes a kultúra területén is, tehát nem illik rá a „buta, barbár” jelző. Nem kell elfelejteni, hogy a cselédsorból felszabadult falusi lakosság a népi demokrácia 13 esztendeje alatt a kultúra területén is igen sokat fejlődött.

Reméljük, hogy a legközelebbi alkalommal alaposan megszervezett előadásra ez a „buta, barbár falu” népe nagyszámmal eljön, érdeklődéssel meghallgatja és tapssal jutalmazza az előadókat

Bartos László Németh Ferenc Técsi József

TÁVLATI TERVEK

Az öntözéses kísérlet hatalmas jelentőségű, mert homokos talajukon nagyobb átlagtermést tudnak elérni, és ha a kísérlet sikerül, akkor további 70 holddal kívánják növelni az öntözéses szántóföldi növények területét. Ha tervük sikerül, akkor pár év múlva 50 hold legelőjükön is a permetező öntözést fogják alkalmazni. így sikerül majd a homokos talajon is nagyobb termést elérni.

11 © 4

í

I

I

i

I

i

í

$

I

Ï

$

Î

I

Ï

f

f

I

AMI A TERVBŐL KIMARADT ^

— Amikor, elkészítettük éves tervünket — mondotta Pere elvtárs — nem gondoltunk szarvasmarha vásár íásra. Amikor azonban megjelent a 3004-es miniszteri rendelet, úgy határozott a tagság, hogy vásároljunk egy 15 darabból á'ló törzstehén-állo- mányt. Ez a rendelet nagy jelentőségű valamennyiünkre nézve, mert a 15 darab tehén törlesztését jövőre kell megkezdeni és öt év alatt befejezni. Természetesen mi úgy kértük, hogy ez a 15 darab tehén 4000 kiló tejtermelésen felül legyen, mert a kevesebb képességűeket nem vesz- szük át, ugyanis idővel ennyi tejet a jelenlegi állományból is kitudunk hozni.

HOGYAN OSZLIK A RÉSZESEDÉS

Őszintén mondhatjuk, Belecskán is az volt a gyakorlat, hogy amikor elkészült az évvégi zárszámadás, a tagok nagyobbrészt terményt, kisebb részt készpénzt kaptak. Két évvel ezelőtt például a részesedés 75 százaléka volt a termény, és 25 százaié ka készpénz. Az idén másképpen lesz. A kiosztott részesedés 35%-át alkotja a termény és 65%-át a készpénz. Jelenleg is havonként és munkaegységenként 10 forint előleget osztanak és jelentős bevételre számítanak hízómarhákból, tejből és a 25 db kan és kocasüldők eladásából.

A termelőszövetkezetnek 250 ho'd- ja van és azon 20 család dolgozik szorgalmasan, ezt igazolja hogy több mint 100 000 forintot terveztek saját erőből beruházásra, hídmérleg, vetőgép, rendsodró stb. vásárlására. Igazolja, hogy törődnek az állatállománnyal. mert összes szántóterületük 23 százalékán pillangós virágúakat termesztenek. Ez a nagy igyekezet nem hiábavaló, megmutatkozik majd év végén, a tervezett 50 forint egy munkaegység értékben. P. R.

A VASUTASOK

A z állomáson mind az öt vágány üresen néz Dombóvár, Lepsény és Keszőhidegkút felé. Délelőtt. Ilyenkor van a tamási állomáson a holtszezon, amikor nem jönnek vonatok, s amikorra már az előző nap, és az éjjel érkezett vonatokat továbbították.

A váltótoronyban várják a következő vonatot, a bejárati jelzőt, a forgalmista szabadra állította. A rakodótéren gép és lovaskocsik rakják a követ fát, a raktárépületből meg a darabárut.

A váróteremben utasok ülnek, állnak vonatra várva. Egy vasutas szeneskannával kezében végig járja a várótermeket, megrakja szénnel a kályhákat.

A forgalmi irodában csend van. Csak a Morse-távíró csipog az egyik asztalon. Gőgös János szolgálattevő gyakornok és Csécsi Imre szolgálat- tevő tartózkodik csak az irodában. Ez az ő birodalmuk. Ez az iroda az állomás főhadiszállása. Innen indul ki minden intézkedés, és ide futnak be az állomásokról a jelentések.

Gőgös, Dombóvári és Hidast keresi telefonon. Az erdőgazdaság egyik rönkszállítmányát küldik majd vágány-hídmérlegre, a tamási mérleget két hete felszedték javítás céljából. Percek alatt elintézi a mérlegelést. Azután leül az asztal mellé és írja tovább a forgalmi naplót. Csécsi a forgalmista meg ellenőrzi, hogy jól vezeti-e a naplót. Amikor a naplóírással elkészülnek, ■ leülnek velem szemben mind a ketten, és kérdésemre mesélni kezdik, hogyan élnek dolgoznak ezen a 8-ik osztályba sorolt állomáson.

C ok a munkájuk. Járási székhely lévén Tamási, így rengeteg áru érkezik ide, és sokat innen

szállítanak. 1957. augusztusa óta, — ekkor kaptak új állomásfőnököt — sokkal jobban megy a munka, mint előtte, igaz akkor sem dolgoztak rosszul, de most jobb a szervezés, a főnök jobban törődik embereivel, és ez többet ér minden biztatgatásnál, noszogatásnál. A múlt évben is csak azért nem lehettek élüzemek a kis- állomások kategóriájában, mert egy terven kívüli vonatot kaptak, s az majdnem egy hétig az állomáson volt. Az idén majd másképp lesz, úgy tervezik, hogy az első félév után majd, az ősszel feltűzhetik az állomás homlokzatára az élüzem csillagot. A munkaversenyt is ezért vezették újból be, de nemcsak ezért, mert egy-egy versenyszakasz után pénzjutalmakat kapnak. Legutóbb 1000, az év végén 800, az ősszel meg hétszáz forintot, és azt arányosan, ki hogyan dolgozott, úgy osztották el.

Munkaidő után tisztálkodni nem tudnak. Igaz, van az állomásépület mellett egy ártézi kút, de az csak nyáron jó, felépült a laktanya még 1953-ban, de csak éppen pihenni lehet abban, hiába van beépítve a fürdő és zuhanyozó berendezés, a víz olyan kemény, hogy tisztálkodásra nem tudják használni, 10 ezer forint kellene ahhoz, hogy jó vizet tudjanak a laktanyába bevezetni, akkor megoldódna a kultúrált tisztálkodási lehetőség.

TJetven évvel ezelőtt épült a vasútállomás, és a berendezések is akkoriak. Hallottak már arról, hogy majd 1959-ben új raktárt kapnak, meg a forgalom irányító berendezést is átépítik, de addig így dolgoznak.

Amíg ezt elmondták megérkezett az állomásfőnök is. Közben jelzett

a 10-es lepsényi vonat, Csécsi kezébe veszi az indítótárcsát, kimegy fogadni a vonatot, bent Gőgös a telefonjelentést végzi el. Néhány percig tartózkodik csak az állomáson a vonat, azután Csécsi kezében felemelkedik az indító tárcsa, a vonat füttyent, gőz- és füstfelhőbe burkolja az első kocsikat és lassan kigördül az állomásról. ,

(PALKOVÁCS)

Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag Te a népek hajnalcsillaga!...

Megvirradt, fölébredt a föld, fut A hajnaltól a nagy éjszaka.

Piros arccal Jött e hajnal,

Piros arca vad sugara Komor fényt vet a világra;

Pl pirulás: vér. harag és szégyen A fölébredt nemzetek szemében.

Szégyeneljiik szolgaságunk éjét,

Zsarnokok, rátok száll haragynk.

S a reggeli imádság fejében Istenünknek vérrel áldozunk.

Almainkban Alattomban

Megcsapolták szíveinket,

Hogy kioltsák életünket,

De maradt ir-.ég a népeknek vére Annyi, ami fölkiált az égre.

All a tenger nagy elbámultában,

Áll a tenger és a Föld mozog,

Emelkednek a száraz hullámok,

Emelkednek rémes torlaszok.

Reng a gálya .-..

Vitorlája

Iszaposán összetépve A kormányos szíve képe.

Aki eszét vesztve áll magában Beburkolva rongyos bíborában.

Csatatér a nagyvilág. Ahány kéz, •

Annyi fegyver, annyi katona,

Mik ezek itt lábaim alatt?... hah,

Eltépett lánc s eltört korona, í Tűzbe véle!...

I No, de mégse,

i Régiségek közé zárjuk,

J De nevöket írjuk rájuk,

Különben majd a későn-születtek I Nem tudnák, hogy ezek mik lehettek.

! Nagy idők. Beteljesült az Írás

Jóslatja: egy nyáj, egy akol I Egy vallás van a földön: szabadság!

j Aki mást vall, rettentően lakói.

Régi szentek I Mind elestek,

I Fö'.dúlt szobraik kövébül

j Űj dicső szentegyház épül,

A kék eget vesszük boltozatnak,

S oltárlámpa lészen benne a nap!

A bonyhádi íöldművesszövetkezeti küldöttgyűlés tapasztalataiból

A Bonyhád és Vidéke Körzeti Fö'd- művesszővétkezetnél befejeződtek az 1957-es évi mérlegbeszámoló taggyűlések. A tagság élt jogaival és aktívan kivette részét a vitából, ami hozzászólásaikban nyilvánult meg.

A szövetkezet az elmúlt évben közel 1,5 millió tiszta nyereségével jó munkát végzett és kiérdemelte a tagság bizalmit. Március 9-én gyülekeztek a járási kqltúrházban a taggyűléseken megválasztott küldöttek, hogy a vezetőség beszámolóját meghallgatva, megszabják az általuk újonnan választó:t vezetőségnek további munkáját a kongresszusi határozatok szellemében.

A vita során sok egészséges, a szövetkezet életét elősegítő javaslat hangzott el Ettig László, a nagymá- nvoki tagszövetkezet küldötte a mezőgazdasági hozamnöveléssel kapcsolatos teendőkről, helyes műtrágyafelhasználásról beszélt. Rózsa Imre a társadalmi tulajdon, a szövetkezeti tulajdon védelmére hívta fel a küldöttek figyelmét.

Felhívta a szövetkezet tagságát, »hogy úgy vigyázzon továbbra is a szövetkezeti vagyonra, mint saját otthonában a legkedvesebb bútordarabokra, vagy emléktárgyaira.

Bogos Domonkos, aki egyben ország- gyűlési képviselő is, utalt arra a káros jelenségre, hogy pl. egy-két községben a régi vezetőségi tagok csupán a tiszteletdíjak miatt próbálják aláásni az újonnan választott vezetőség tekintélyét. Jó javaslata volt Kovács János kartársnak is, aki körzeti termelési bizottság megválasz á- s'- javasolta, hogy ezen keresztül segítsék a dolgozó parasztságot munkájában. A—Z

PUSZTAI CSENDÉLET

(XVIII.)

— Nem erre gondolok. Régente megtörtént, hogy egy családban született tíz gyerek, de a felnevelésükkel, jövőjükkel nem is törődött különösebben a szülő. Gondolta; „ahogyan én felnőttem, majd felnő ő is”. Legyünk őszinték, a mai világban gondolkodhat így egy szülő? Jóllehet, hogy még ruhát, kenyeret tudna neki adni az ember annvit, amertv- nyire szüksége van, de más is kell a gyermeknek, a nevelés, meg miegymás, amit azért mégsem adhat meg az ember úgy tíz gvprpknok, mint kettőnek-háromnak. Higyje el, én nagyon szeretem a családomat, a gyermekeket, dehát a sok gyermek azért mégis csak sok ...

E fiatalember édesanyjának kilenc testvére volt.

Egv másik fiatal apa pedig arra hivatkozott, hogy miért tegye tönkre a sok szüléssel a feleségé!? Fa áy-ől évre terhes, vagv szoptat, elmúlnak fiatal évei anélkül, hogy tulajdonRácegres, 1958

képpen öröme lenne a házasságban, mert a sok gyerek azért már nem is annyira öröm, mint inkább gond, fáradság. Okos, józan gondolkodás.

Tavaszodik már erre Rácegres tájékán. A szelek felszárítják a feneketlen sárt, a határban lassan kezd megindulni az élet. Ismét szántanak- vetnek majd az emberek — termelnek. Most többnyire még csak mérgelődnek. A legöregebbek is ezt mondják:

— Ugye milyen szeszélyes ez az időjárás ... Még életemben nem értem meg ilyet... Hol esik a hó s megfagy a föld, hol pedig kisüt a nap és máról holnapra kibújnak a rügyek, nő a vetés ... Hogy milyen érdekes is ez a tavasz ...

Igen, még. birkózik a tél a tavasz- szal, küzd a természet és ez mind ott zajlik le az emberek szemelát- tára a szelíd lankák között. De érezni is lehet mindezt. Csak az embereket kell egy kicsit megismerni. Bennük is valamiféle „tél” és „tavasz” viaskodik s kicsit „szeszélyes” ez az „időjárás”.

De így van ez rendjén. Néha „simán” tavaszodik, felenged a jég, elolvad a hó és utána nyugodtan jöhet a kikelet, a zsenge hajtásokat nem háborgatja semmi, senki. Máskor viaskodik maga a természet is. A tél azonban végül is kénytelen „engedni” a tavasznak. Most már visszavonhatatlanul márciusban vagyunk és ilyenkor már ha meg is jelenik, nincs helye az idejétmúlt télnek; a megunt, a rossz tél kénytelen elenyészni a tavaszi napsütés hatására és átengedni a helyét az újnak, a szebbnek, a jobbnak.

(Vége.)

Boda Ferenc