Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-12 / 60. szám

itSg fläiarcius 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Ifjú kommunisták Megnyílt Szilágyi Jolán Munkácsy-áíjas festőművész kiállítása A B. M. Tolna megyei Főosztálya rendezésében március 9-én nyílt meg a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban Szilágyi Jolán Mun­kácsy-díjas festőművész kiállítása. A megnyitón, amelyre a déli órákban került sor, mintegy kétszáz főnyi közönség jelent meg, akik előtt Orosz Lajos rendőr alezredes, a Tolna megyei Rendőrfőkapitányság vezetője mondott megnyitó beszédet, ismertette Szamuelyné Szilágyi Jolán éle­tét és munkásságát, behatóan foglalkozott művészetével. Elmondotta, hogy Szilágyi Jolánhoz hasonló művésze a politikai grafikának nemcsak hazánkban, hanem nemzetközi szinten is alig akad. Egész életműve a kommunista művész helytállásáról tanúskodik, képei a lényeget fejezik ki és éppen ezért ötletes szatíráját, epikus életképeit, meleg líráját és humorát, forradalmi páthoszát, pártos művészetét szivükbe zárták azok, akik számára alkot, a dolgozó emberek. Szilágyi Jolán Nagybányán Kernstock és Rippl-Rónai növendéke volt és ez az idő egész életművé­re kihatott, mert mint karikatúrista is mindig megtartotta a kapcsolatot a festészettel, ezért nem válik karikatúrája soha túlzottan leegyszerű­sítővé, sematikussá. Orosz Lajos elvtárs megnyitó beszéde után a jelenlévő Szamuelyné Szilágyi Jolán művésznő is felszólalt. Elmondotta, hogy a politikai ka­rikatúra a művészetnek régi műfaja, a politikai eseményeknek mindig jelentős elősegítője volt, a reformáció korában éppúgy, mint a francia forradalomban, s jelentősége különösen megnöVekedett a proletárhata­lomért a burzsoázia elleni küzdelem ben. A két világháború között a ka- rikatúristák rajzaikkal, festményeikkel küzdöttek a fasizmus ellen, ma pedig a békeharc igen fontos fegyverévé vált a politikai karikatúra. A megnyitó beszéd és Szilágyi J ólán művésznő szavai után a jelen­lévők megtekintették a három teremben elhelyezett kiállítást. A kiállí­tott karikatúrák iránt egész vasárnap igen nagy volt az érdeklődés, amely azóta sem csökkent és ezideig már több mint ezer látogatója volt Szilágyi Jolán műveinek. A szekszárdi kiállítás után a képanyagot a járási székhelyeken is be­mutatják. HÍREK Ifjú kommunisták között töltöttem el egy napot. Kedden Szekszárd vá­ros KISZ-szervezeteinek vezetői és aktivistái gyűltek egybe, hogy ele­mezzék a KISZ zászlóbontása óta végzett munkájukat, megbeszéljék a további tennivalókat s megválasszák a KISZ városi bizottságát és végre­hajtó bizottságát. Jóleső érzés volt hallani már a beszámoló adatait is a kommunista ifjak egy éves tevékenységéről. Az egy év előtt még alig' 200 fiatalt szám Iáló városi szervezeteknek ma már közel 1000 aktív, lelkes, fiatal tagja vaa, s a szervezetek is sokasodtak. Nagy szó ez. hisz az alapszerveze­tek egy jelentős része olyan időben jött létre, amikor igen komoly harc lolyt a fejekben még meglévő ellen- forradalmi kártevés ellen. Az ellen­forradalom és a revizionisták eszmei hatásának leküzdésében, illetve je­lentős csökkentésében nagy érde­meik vannak az ifjú kommunisták­nak is. A szervezési munka mellett folyt a politikai nevelő munka is. Az eredmények elérésének nyitja, megfogadták városunkban is a fiata­lok a párt tanítását: a KISZ-nek az ifjúság minden lényeges kérdésével foglalkoznia kell, szórakozással, sporttal is, de elsősorban a KISZ az ifjúság szocialista forradalmi politi­kai szervezete. A beszámoló részletesen is felso­rolta. milyen eredményeket értek el az egyes alapszervezetek fiataljai a társadalmi munkában való részvétel, a kulturális élet fellendítése, az egy­más közötti verseny szervezése te­rületein. A közgazdasági technikum KISZ- szervezete például közösen az iskolai vezetéssel, osztályok közötti versenyt szervezett, ennek egyik pontja a fásí­tás. Megszervezték a városfejlesztési terv segítését is társadalmi munká­ban. A megyei tanács fiataljai 100 csemete elültetését vállalták. A felső­városiak a járdaépítésben segítenek. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy most már minden rendben van, hisz nem minden szervezet di­csekedhet kimagasló eredményekkel. Ki kellene alakítani például a ter­melő üzemekben az ifjúsági brigá­dokat és azok versenyét. Szélesebb lehetne a társadalmi munkában való részvétel is. vagy olyan helyes kez­deményezések, mint az Építőipari Vállalatnál, ahol a KISZ-en kívüli fiatalokat is meghívták a taggyűlés­re, s az újvárosiak, akik a kultúr- munkába vonták be a nem KISZ-tag fiatalokat. Vörös fonalként húzódott végig az -egész tanácskozáson AZ IFJÜSÄG nevelésének fontossága. Erről beszéltek legtöbbet a felszóla­lók is. A Palánki Technikum KTSZ- szervezetének küldptte a politikai oktatás megjavításának szükségsze­rűségéről beszélt. A. nevelés egyik módjáról szólt Pech József elvtárs, az autóközlekedéstől: — Nekünk nemcsak hangoztatnunk kell, hogy részt veszünk a szocializ­mus építésében — mondotta —, ha­nem példát is kell mutatnunk, az utcán, a munkahelyen és szórakozás közben is. Pollá'k Andor elvtárs, a Magyar Partizánszövetség nevében üdvözölte a fiatalokat, s az igaz hazafiságra való nevelésről beszélt. Fel is aján­lotta, hogy a volt partizánok és 19-es vörös katonák élménybeszámolókat tartanak a fiataloknak. Zádor Bélá- né elvtársnő mindjárt el is mondta, hogy náluk a gimnáziumban milyen jó hatású volt egy ilyen előadás, Bírálta a vezetőséget, hogy a társa­dalmi munka megszervezésében kö­rültekintőbbek legyenek, mint eddig. Bóta János elvtárs bírálattal kezdte felszólalását, hogy kevés volt az ön­bírálat a beszámolóban. Ki is derült, hogy például a többi tömegszervezet­tel való kapcsolat terén még jócskán vannak tennivalók, s erről nem szólt a beszámoló. Felszólalt a vitában Siklósi Imre, elvtárs, a KISZ megyei bizottság tit­kára is. Áttekintést adott a fiatalok­nak a békeharc mai állásáról, s rész­letesen beszélt a feladatokról. Ezek többek között, hogy szervezett kom­munista közösségeket alakítsanak ki, s így utánpótlást nevelhessenek g pártnak és az ifjúság nagy tömegeit tudják tömöríteni a szocializmus A Nőnapot A Tolnai Selyemfonóban a gyár valamennyi munkásnője együtt a boldog, öregségüket élvező nyugdíja­sokkal ünnepelték meg a Nemzetkö­zi Nőnapot. Az ünnepi műsor első számaként Plank Józsefné saját költeményét szavalta el. Ezután Friedrich elv­társ, a gyár főmérnöke üdvözölte az asszonyokat, majd Szászi Béla elv­társ mondott ünnepi beszédet. Be­szédében megemlékezett a nők fel- szabadulás előtti életéről, de el­mondta azt is, hogy a nők fel- szabadulását a szocialista társadalom teremtheti meg. Néhány helyi példá­val bizonyította ennek igazát: Göbö- lös Hona, a gyár igazgatónője a Szovjetunióba készül, Bolvári Jó­zsefné párttitkár a közelmúltban járt kint a békeküldöttséggel. Novák Nándorné ü. b. elnök elnyerte a Munkaérdemrend kitüntetést. A beszéd után a jubiláló dolgozók okleveleket és a Szakma Kiváló Dől gozója címmel járó pénzjutalmakat vették át. Ezután a gyár nődolgozóit a KISZ fiatalok köszöntötték, majd a férfi munkatársak minden nődol­között építésére. Hangsúlyozta, hogy az ifjúsági vezetőknél A SZÍ) ÉS A TETT EGY LEGYEN, hogy így tudnak olyan fiatalokat ne­velni, akik bátrak, s nem engedik igazságunkat bemocskolni. Több hozzászólás után Szabópál Antal elvtárs, az MSZMP Városi Bizottság első titkára beszélt a fiata­lokhoz. A nevelés különböző formáit tárgyalta. Ehhez tartozik az oktatás, a munkára nevelés, a kulturális te­vékenység. A munkára neveléshez tartozik a társadalmi munkára moz­gósítás is. Mindjárt a város 3 éves fejlesztési tervéből ismertetett adato­kat. Ez idő alatt 32 milliót kap a vá­ros. Irodaház épül Szekszárdon, s a felszabaduló lakások az ifjúság pro­blémáit is segítenek megoldani. A bérház építését már meg is kezdték. Uj kenyérgyár épül 3 és félmilliós költséggel. Május 1-re szabadtéri színpad létesül. Az ifjúság is segít­het szebbé tenni a várost. Támogat­hatja a Csörgető rendbehozását is. A neveléshez tartozik az igaz hazafiságra nevelés, mely nem vá­lasztható el a proletárinternaciona­lista neveléstől. Türelmes, meggyőző munkával kell az ifjúság tömegeit nemcsak ebben — mondotta —, ha­nem a világnézeti kérdésekben is a helyes útra vezetni. Ezután Simon József elvtárs, a KISZ bizottság titkára válaszolt meg a fiataloknak, majd a bizottságok választására került a sor. (i—e) ünnepelték — A múlt évben a Szekszárdi Földművesszövetkezet tiszta nyeresé­ge több mint 940 000 forint volt. Ez közel 200 000 forinttal meghaladta az 1953-os évi tiszta nyereséget. — A Gyönki Járási Művelődési Ház ez évben alakult 11 tagú fúvós­zenekara előreláthatólag agusztus 20-án mutatkozik be a község lakos­ságának. — A Nagydorogi Vadásztársaság vadászai az elmúlt idényben 1061 nyúlat és 25 fácánt lőttek. Jelenlegi törzsállományukat mintegy 2500 nyálra, 2000 fogolyra, 1200 fácánra és 60 őzre becsülik. — Az osztrák postaigazgatóság a közelmúltban bejelentette, hogy az „Okafon” nevű új találmány a vil­lanyhálózatba való bekapcsolás ese­tén telefonálásra is használható és nincs szükség külön telefonveze­tékre. — A marsai községi tanács az er­kölcsi segítség mellett anyagi támo­gatást is nyújt a községi KlSZ-szer- vezetnek. A tanács a közelmúltban több mint 3000 forintot költött az ifjúsági szervezetre: rádiót, ping­pong asztalt és lemezjátszót vásárolt a fiataloknak. — Győré községben az elmúlt év­ben a községfejlesztési, alapból 20 000 forintot fordítottak a hangoshíradó bővítésére. Hétezer forintot költöt­tek a kultúrház tatarozására, 10 000 forintos költséggel pedig nyári sörö­zőt létesítettek. gozónak egy-egy hóvirág csokrot ad­tak át. A párt, a szakszervezet, a nőtanács ajándékcsomagokat adott a nagyobb családos nődolgozóknak. Az est, mely szép és emlékezetes maradt, tánccal fejeződött be. * A Dunaföldvárí_ Nőtanács március 9-én, vasárnap rendezte meg a Nem­zetközi Nőnap ünnepségét, amelyre vendégül látták a szovjet helyőrség asszonyait is. * A Magyar-Szovjet Baráti Társa­ság meghívását, amelyet az elmúlt hét csütörtökén tartottak Szekszár­don, március 8-án viszonozták a szovjet helyőrség asszonyai. Szek­szárdon a kultúrházban a szovjet helyőrség asszonyai megemlékeztek a Nemzetközi Nőnapról, s az ünnep­ségre 15 magyar asszonyt láttak ven­dégül. Az ünnepi beszéd után a szov­jet iskola növendékei kultúrműsort adtak, de műsort adtak a szekszárdi általános leány és fiúiskola úttörői is. A kultúrműsorral egybekötött nő­gyűlés után a szovjet asszonyok meg­vendégelték a magyar asszonyokat. — Divat és kultúrcikk kiállítás nyílt kedden Szekszárdon a Városi Tanács nagytermében. A kiállítás három napig tart nyitva. — Március 23-án fővárosi művé­szek vendégszerepeinek Bonyhádon. Bemutatják Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című színművét. — Svájcban nemrégen elkészítet­ték a világ legkisebb óráját. A pa­rányi óra átmérője 11 milliméter, súlya mindössze 93 centigramm. A nagymutató hossza 2.4 milliméter, a kicsié 1.3 milliméter. — Ma este hét órai kezdettel íf Budapesti Déryné Színház művészei Szekszárdon vendégszerepeinek. A Városi Művelődési Házban bemu­tatják Shakespeare: Romeo és Júlia című három felvenásos tragédiáját. — Kolbert Gyula bátaszéki lakost közlekedés rendjét sértő bűntett miatt 800 forint pénzbüntetésre ítélte a szekszárdi járásbíróság. — Kisdorogon az elmúlt évben a községfejlesztósi alapból több mint ■’500 forintot fordítottak a gyalog­járó javítására és új járda építésére. PUSZTÁI CSENDÉLET (XV.) Érdekes jelenségek tapasztalhatók a tulajdonjog tiszteleténél. Van ben­nük valami a régiből, de ugyanakkor az új társadalom is nagy hatással ran rájuk. Mindenekelőtt az jellem­ző, hogy a régiekből a jó tulajdon­ságok maradtak meg bennük, az új társadalom pedig azokat fejlesztette, mondhatnánk „magasabbrendűvé” tette bennük. Az „enyém”, „tiéd” fogalma régen is ismeretes volt náluk annak elle­nére, hogy nem sok mindent mond­hattak magukénak. Ami kevés kis ruhájuk és egyebük volt, azt azon­ban, mint „enyémet” féltették s ugyanakkor tisztelték a másét, a „tiédet”, ahhoz nem nyúltak volna hozzá semennyi pénzért sem. Ez nem is lehetett volna máshogyan: itt két ragy négy családnak volt egy kony­hája s ha nem tisztelik kölcsönösen egymás tulajdonait, állandóan vere­kedhettek volna, hiszen egyiknek sem állt módjában kellően elzárni szomszédjától a különféle javait. Másrészt pedig azért nem nyúltak a szomszéd javaihoz, mert tudták, hogy az sem gazdagabb, mint ők, s neki sincs semmije. Tehát a lelki­ismeretük is megszólalt, mielőtt a kéz hozzányúlt volna a máséhoz. Ugyanakkor íratlan törvény volt, hogy az uradalmat ott lophatták, ahol tudták. Azt lopták nagyban a rezetők, kicsiben a cselédek —per­sze még így sem ment tönkre. Ezt nem is tartotta senki sem bűnnek, azaz lopásnak, hiszen valamennyien érezték, hogy tulajdonképpen azt „lopják”, amit saját maguk termel­tek. Az uradalom megszűnt, eltűnt az a fogalom is, hogy az „uradal­mat szabad lopni”. Ugyanakkor meg­maradt az „enyém”, „tied” további tisztelete, még akkor is, amikor már minden családnak külön háza, por­tája lett és mindenki el tudta zárni a másik elől a különböző javait. Erre már nem a régi körülmények késztették őket, hiszen azok meg­szűntek, sőt, az általános szegény­ség helyett jómódúakká váltak és talán meg sem látszott volna, ha valamit ellopnak a szomszéd portá­járól. Mondhatnánk, hogy a lehető­ségek „megnőttek”. A rohamos va- gyonosodásukban azonban nem vál­tak kapzsiakká — megtartották to­vábbra is emberségüket, azt a dicsé­retes emberi tulajdonságukat, hogy kölcsönösen tisztelték egymást és egymás javait. Rájöttek arra, hogy végeredményben nincs is szükség ar­ra, hogy egymást lopják, mert anél­kül is gazdagodhatnak, élhetnek, így nem születtek a pusztán hara­gosok, ellenségek sem. Rácegres, 1958 Mindezt azért érdemes megjegyez­ni, mert itt a pusztán lényegében kimaradt a gazdasági fejlődés során az, a folyamat, ami eléggé jellemző­je volt a falvaknak az önálló kis­üzemi gazdaságok kifejlődése, tehát a „polgárosodás” során. Ugyanis, amikor a feudalizmus bukása után fejlődni kezdtek a kisparaszti gaz­daságok, egyben elkezdődött az „aki bírja — marja” küzdelem is, még a szennyes emberileg elítélt mód­szerektől sem riadtak vissza, csak­hogy néhány kosárral több kukorica kerüljön fel a padlásra. Ez követ­kezménye volt a régi társadalom­nak. A pusztán a kisgazdaságok már a felszabadulás után fejlődtek ki — új társadalomban — és éppen emiatt nem járt az emberek ilyen szennyes módszerű „küzdelmével”, hanem békességben, egymás javai­nak kölcsönös tiszteletbentartásával fejlődött a gazdasági élet. A szövetkezet megalakulásával pedig a tulajdonjogoknak új formá­ja született meg: a „mienk”. Ehhez — vagyis a közöshöz — éppen úgy nem nyúltak hozzá, mint szomszé­daikéhoz, mert azt valamennyien magukénak érezték. Az megtörtént, hogy például a fogatosok igyekeztek minél jobban abrakolni azokat a lo­vakat, amelyeket hajtottak és így néha többet raktak eléjük, mint amennyit „szabad” lett volna. Ez azonban nem azt mutatta, hogy úgy kezelték a szövetkezeti közöst, mint az uradalmat, hanem ellenkezőleg, éppen azt, hogy törődtek a szövet­kezeti vagyonnal, féltették, gondoz­ták azt. Az ellenforradalom kezdetén pél­dául éjszakákon át őrséget álltak a közös magtárak, istállók előtt, a „miénket” féltették, amelyben ben­ne volt az „enyém” is, a „tiéd” is. S csak később — amikor már felborult a rend az országban és a zűrzavar tetőpontjához ért — kezdtek azon tanakodni, hogy határozzuk meg, mi az „enyém, mi a „tiéd” és kezdték széthordani a közöst. Ez már úgy ahogyan azt az ellenforradalom történt, mint másutt — azaz úgy, előkészítette: „szakítani minden er­kölcsi köteléket, félre dobni a jó­zan emberi tulajdonságokat — vi­gyen mindenki, amihez hozzájut”. Itt tehát — az ellenforradalom egye­nes következményeként — törés kö­vetkezett be: elevenedni kezdtek a régi, rossz tulajdonságok. Szerencsére az ellenforradalom le­verésével megszűnt a táptalaja is mindannak, ami rossz, ami elítélen­dő: a pusztaiak ismét a jobbik eszükkel kezdtek gondolkodni és en­nek nyomán egymást és egymás ja­vait kölcsönösen tisztelni. Azóta is­mét nem fordul elő, hogy bárki is hozzányúlna valakinek a tulajdoná­hoz. Erlich Imre mesélte: Tavaly sokat betegeskedtem. Leszedtük a kukori­cát, ott volt a föld végén az út mel­lett napokig, nem tudtuk hazahor­dani. Még egy csévét sem vittek el belőle. De mástól sem lopott senki. Már a gyermekek is ilyen szel­lemben élnek. A tanítóéknak nincs zárt udvaruk s két gyermekük van, akiknek igen sok játékot vásárolnak. A gyermekek a játékokat rendsze­rint kint hagyják a szabadban, vagy együtt játszanak a pusztai gyerme­kekkel. Az azonban még nem for­dult elő, hogy egy darab is eltűnt volna közülük. A jó tulajdonságokat, amelyek mindenekelőtt az új társadalom ha­tására alakultak ki a pusztaiakban, nem tudta kiirtani az ellenforrada­lom, azok továbbra is élnek és min­denekelőtt azt mutatják, hogy a pusztán a józan gondolkodásnak már kimeríthetetlen, termékeny talaja van. (Folytatjuk.) Boda Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents