Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-12 / 60. szám

im mürciu« 1& TOLNA MBGïHZ NËPÜJSAfâ g ’Kőzépiékoláéok Összeállították a Tolnai Általános Gimnázium tanulói kesztőbizottság vezetésével. az iskolai szer­Megbecsülést szereznek a KISZ névnek a tolnai gimnázium tanulói A z egyik középiskolás gyűlé- " sen hallottunk arról, hogy dombóvári lányok öregeket segítet­tek. Kitakarítottak náluk, ügyes­bajos dolgaikat intézték el. Na­gyon megtetszett nekünk is a gon­dolat. Miért ne csinálnánk mi is? hisz annyi magárahagyott, tehetet­len öreg él Tolnán. Neveket, címe­ket kértünk a községi tanácstól, és december 6-án, a legközelebbi KISZ gyűlésen meg is beszéltük. A leg­első látogatásra hét lány és egy fiú jelentkezett. Nem volt ez még se­gítőbrigád, nem is hallottunk ilyen­ről. Csak segíteni akartunk olyan emberek életén, akikkel már senki sem törődik. Megdöbbentő hírekkel tértünk vissza, egyik helyen hat gyereknek ruha kéne, Hanzi bácsinak szem­üveg, orvosi vizsgálat. Nagy István bácsi nagyon nehéz körülmények között él, Himmel bácsitól bokáig érő sárban vergődtünk haza, stb., stb. Sok-sok sajnálkozó szó, sok segíteni akarás. Meghatódva szá­moltak be az első látogatásról. Pél­dául Szőr néninél voltunk. Nagyon kicsi szobában él, teljesen egyedül, 82 éves. Gyanakodva fogadott ben­nünket: „Nem, igazán nem kell sem mi. Jártak itt már mások is. Iga­zán ne fáradjanak.“ Szó nélkül fogtuk meg a vödröt, hogy vizet hozzunk. S míg pár darabka fáját fűrészeltük egy rönkön a szomszé­dék fűrészével, lassan feloldódott, elpanaszolta öreg élete fájdalmát: Fiai messze vannak, csak néha tudnak segíteni. Amelyik itt van, az üldözi, megkeseríti öreg nap­jait. Lassan előkerült minden, néha szabadkozott már csak: „Hagyják, igazán nem ilyen kisasszonyoknak való!’’ Alig győztük megnyugtatni, hogy a mi nagyanyánk is ugyan­ilyen asszony és hozzá is így jö­vünk.’’ Az első látogatás mély élmény volt mindegyikünknek. Azóta már sokszor találkoztunk és szívből meg szerettük az „öregjeinket.“ ök is megismertek, talán meg is szerettek bennünket. Karácsonyfa csomago­kat állítottunk össze. Szőr néninek fát kaptunk az iskolából, mit köny- nyezve köszönt meg, Hanzi bácsi szemüveget kapott, nyugdíját azon­ban nem tudtuk elintézni. Januári taggyűlésünkön a kis szervezet hi­vatalos formát öltött, vezetőt vá­lasztottunk. Gyarapodott a létszám is: nyolcról 19-re. Újra munkába álltunk. Neveket kaptunk, hisz a régi már kevés volt. Már nem kell bizalmatlansággal küzdenünk. Apró emberi gondjaikkal hozzánk fordulnak és ez nagyon jól esik. Szőr néni életének első pár új cipő­jét bízta ránk, a KTSZ-be visszük, mert így nem használhatja. Munka mindig akad elég. Legsürgősebben Nagy István bácsin, s egy világta­lan varrónőn, Farkas Ilonán kell segítenünk. Mit tenni tudunk talán nem sok, anyagilag talán nem is jelentős. De úgy érezzük, hogy gon­doskodásunk is sokat számít. Számunkra a legnagyobb dicsére tét az jelentette, amikof az egyik néni távollakó rokona köszönetét mondott a megyei KISZ bizottság­nak. Hisz nem az a fontos, hogy ki segített, hogy lány volt vagy fiú, hanem az, hogy kiszista volt és megbecsülést szerzett ennek a név­nek. Baráth Márta Ill/b. fl SZERKESZTŐSÉG POSTálfiBÓl Sokan tanulhatnának tőlük Az elmúlt napokban este. úgy fél­hat tájban, Kisvejke községben jár­tam. Ahogy az egyik tanterem előtt elhaladtam, énekszó hallatszott ki. Arra gondoltam, hogy az iskolában énekórát tartanak. A dal végére értek, s ekkor egy fiatalnak tűnő, de mégis felnőttes hangot hallottam. „Most pedig rend­fokozati jelzéseket tanulunk.” Na. gondoltam, mi lehet itt, hogy a rend fokozatot emlegetik, s mive] nem találtam az iskola igazgatóját, be­nyitottam a terembe. Kissé elcsodál­koztam, mert egy 13 éves leánykát láttam a pad előtt, aki egy füzetből úttörő jelzésekről tartott magyaráza­tot padban ülő iskolatársainak. Be­mutatkoztak és kérdésemre elmond­ták, hogy úttörő foglalkozás van Megkértem őket, engedjék meg, hogy megvárjam az igazgató elvtársnőt, ök bele is egyeztek, csak azt kérték, legyek csendben. Én ennek a kérés nek eleget téve, várakoztam. Elnéztem ezeket a gyerekeket, akik nagykomolyan figyelték a vezető elő­adását, s arra gondoltam, hogy sok ifjú, sőt felnőtt tanulhatna tőlük- munka iránti szeretetek jókedvet és vidámságot. Csőglei István Bonyhád Szülők „főiskolája” Hőgyészen Szalagavató Esteledik. Lassan elcsendesedik a város, el­néptelenednek ak utcák. Az emberek otthonukba sietnek a barátságos, me­leg tűzhely mellé. A toronyóra hatot üt. Egyszerre sak nevetgélő, vidám beszélgetés zavarja meg a téli este nyugalmát. Ügy látszik, mégis akad­nak olyanok, akik nem félnek a hi­degtől. Kisebb-nagyobb csoportok tűnnek fel itt is, ott is. Beszélgetésükből, na meg a sapká­jukról azonnal rájuk ismerünk. Diá­kok. Vajon hova igyekeznek? Kísér­jük csak el őket egy darabig, talán megtudunk valamit. Éppen itt halad előttünk egy kis csoport, csendben követjük őket. Egy kivilágított épülethez érünk. A kis csoport után mi is besurra­nunk. Egy világos, szépen díszített teremben vagyunk, a zenekar a szín­padon éppen egy lassú tangót ját­szik, s a zene ütemére néhány pár már megkezdte a táncot. Kétségte­len, hogy diákbál kellős közepére sodródtunk. Mégpedig nem is akár­milyen bál ez! A gimnázium negye­dik osztályos tanulóinak a bálja, a hagyományos szalagavató vendégei lettünk. Körülöttünk csupa mosolygó, vidám, Patai, kipirult arc. Főképpen a negyedikesek izgatottak. Hogyis­ne: Hiszen ma kapják meg a szá­Érettségivárás a IV. b-ben Közepes tanuló felelt, a felvilágo­sodás nagy költőjéről, Csokonairól Szépen, folyamatosan szőtte egymás­ba gondolatait. A tanárnő néha he­lyeslőén bólintott, nem szakítva félbe a felelőt. Négyes — állapította meg végül, csak így tovább, akkor jó! megy majd az érettségin is. Az érettségin! Szinte egy ember­ként sóhajtott fel az osztály a szó hallatára. Érettségizünk! — hirdeti kabátunkon a szalag és egy kicsit büszkék is vagyunk rá. Ha azonban arra gondolunk, hogy csak három hónap választ el tőle bennünket, kis­sé szorongó érzés vesz erőt rajtunk. Miért? Talán, mert sorsdöntő szere­pet játszhat életünkben. Napról napra komolyabbá válik előttünk a szó értelme és izgalommal gondo­lunk tudásunk bizonyságtételének pillanatára. Sikerül-e majd? És mibe rejlik en­nek a titka? A titkok kulcsát min­denki ismeri, mert már régóta ezzel nyito'gatjuk a tudás ajtaját. Ez a kulcs: a szorgalom. A IV. b. erősen megragadta ezt a kulcsot, mikor utolsót kell fordítania rajta és meg­sokszorozott szorgalommal próbál megbirkózni a tételekkel. Az óra vége felé járt. A tanárnő még néhány mondatot fűz befejezé­mukra olyan sokat jelentő szalagot.^ amelynek aztán egész az érettségiig^ büszke tulajdonosai lesznek. A Végre elérkezik az ünnepélyes pil W lanat. A függöny szétnyílik és a kí-fi váncsi szemek kereszttüzében ott áll- -1, nak az ünnepeltek. Az ünnepélyest csendben az i kola igazgatója szól afi negyedikesekhez. A „Elérkezett a finis, az utolsó neki t rugaszkodás, az utolsó nagy erő- fi feszítés ideje. Egy egész nemzet ér-X deklődésének gyújtópontjában álla ♦)! nak az érettségizők, mert mióta afi dolgozó nép itt az úr, minden köz-^ ügy. Ez különös felelősséget rót mindegyikükre. De nincsenek egye-jj dűl, segítenek minden bajban, min­den kérdésben az iskola tanárai, ne velői.” M Bátorításként, buzdításként hane-X zanak ezek a szavak. Valamennyit arcon megilletődöttség látható, amin fi à keskeny piros szalagocskát fel. űzik X Meg néhány hónap, s aztán lezáru t az életnek egy nagyon szép, sóin fi vissza nem térő szakasza. X Most azonban nincs idő ezen szó l! morkodni. Űjra megszólal a zene, sfi a diákok ezen az estén feledve a' X érettségit, az előttük álló nehéz na-í|? pokat, ismét vidám táncba kezdenek ’A X Kosztolányi Irént __________________ iV/b fi I i sül az elhangzott feleletekhez: „Tu fi !om, hogy sok időt igényel egy-egj a étel megtanulása.” Igen, sok munkán cell ahhoz, hegy a követelmények 1 ! lek minden tekintetben eleget te- fi tyűnk. De bízunk abban, hogy a? fi nergia nem vész el és a befektetett X munka bőségesen megtérül. K $ i fi KOTNYELES „Legdrágább kincsünk a gyermek!” A hőgyészi szülők is érzik, tudják ezt. Nevelési problémákkal szívesen foglalkoznak. Bizonyítja ezt, hogy nemcsak a szülői értekezleteken, ha­nem a Hunyadi János általános is­kola tantestületének kezdeményezé­sére a TTIT keretében rendezett elő­adásokon nagy számban, örömmel jelennek meg. Cséke Miklós, a szekszárdi gim­názium tanára, február 12-én tartotta az első előadást A gyermek helyes magatartására való neveié érői. Az előadás sikere abban nyilatkozott meg, hogy a szülők megértették, a gyermeknevelés nemcsak az iskola, hanem a család gondja is. Az előadás megragadó, sokszor megrázó példái szemléletesen tükrözték az életet, a valóságot. Az előadás hasznos volt, hatása máris mutatkozik a tanulók magatartásán. Köszönésből, előzé­kenységből, figyelmességből nap mint _ -lap mindjobban vizsgáznak a ta­f eu lók, több tisztelet, megbecsülés jut a szülőknek, nevelőknek, a község dolgozóinak. Kaszás Imre szekszárdi gimnáziu­mi tanár tartotta március 5-én a má­sodik előadást: „Miért hazudik a gyermek?” címmel. A mindvégig él­vezetes és nagy figyelemmel hallga­tott előadás végigvezette a hallgató­kat a gyermek életkori saiáto-sálai­ból adódó és a szülők által sokszor meg nem értett , mesélési” korokon. Az előadó igen sok gyakorlati példát i ozott fel az érdekből elkövetett ha­zugságokra, de kifejtette a félelem­ből elkövetett hazugságok káros vol­tát is. Megmutatta a szülőknek azt az utat, hogyan nevelhetik gyerme­keiket igazmondó, becsületes, jelle- mes, szocializmust építő társadal­munk hasznos tagjaivá. A nívós, színvonalas előadások a TTIT előadóinak jó hírnevét öregbí­tik, a nagylétszámú közönség pedig a hőgyészi tantestületnek a szülőkkel való jó kapcsolatait és a jó szervezést dicsérik. —i—ö— Csakugyan elveszett? Eltűnt i 111. osztály teaestjéről a „esem pészáru” (két üveg likőr). Dehogy Csak átalakult a Gyermekváro: téglajegyeivé. (Hiszen tanultuk az anyag nem vész el, csak gaz­dát cserél.) ,.Az nem lehet, hogy ész, erő oly szent akarat..Dehogy nem Az Arany János szavalóversen' győztesei még mindig nem kaptál meg a megérdemelt jutalmat. Találd ki! Mi van és mi nine a tolnai gimnáziumban? Működe rádió szakkör és nem működő rá dió. Nem vitatkozunk! Elhisszük hogy utazott már helikopterei is ... De távirányítható hajón mél nem! Az érdeklődőket szívesei látja a rádiós szakkör „odalenn < Dunaparton”. Ugye te is szeretnél segíteni baj bajbajutott embertársadon? Látó gasd a tolnai gimnázium közeljö vőben meginduló Vöröskereszte tanfolyamát. A IV. A) osztály zöme mérnöl szeretne lenni. Miért? Ök építi! majd fel a tornatermet, mélynél még az idén el kellene készülnie.. A világért se áruljuk el! A szék szárdi gimnázium színjátszó cső portja a közeljövőben előadja Tol nán Scapin furfangjait. Nincs több gombagond. Gomba szükségletét beszerezheti a tolna gimnázium II. A) osztályának pin céjéből. Áprilisban már kapható (Nem is olyan bolondok!?) Gazdag akarsz lenni? Lépj be < tolnai gimnázium csirketenyészti tsz-ébe. Ragyogó kilátások. Ujsze rű etetési és fűtési eljárások. (Jel szó• Ha etetsz maid eh°t.sz ) A szerkesztősé» válaszol zőkönyveket megküldte a gyulaji állami vadgazdaságnak kifizetés vé­gett. A vadgazdaság részére a szük­séges pénzösszeg kiutalása most van folyamatban, és amint ez megérke­zik, a kifizetés azonnal megtörténik azok részére, akik a rendeletben elő­írt megelőző óvintézkedést megfele­lően végrehajtották. Híres emberek Fizikusok Pintér Judit IV/b. Diáktanár a katedrán Az egyik órán tanárnőnk kijelentette, hogy a következő biológia órát egy negyedikes tanuló, Kalmár József tartja meg. Izgatottan vár­tuk a következő napot. Az órára nagyon vegyes érzésekkel mentünk be. Egyrészt izgatottak voltunk, vajon hogy folyik majd le az ófa, másrészt a legnagyobb kíváncsiság vett erőt rajtunk. (Az osztály nagy része leány.) Rövid idő múlva megjelent a „tanár úr”, néhány nevelő kíséreté­ben. Az óra elejétől végig úgy telt el, mint máskor. Egy kis mulat­ságos helyzet is akadt, a hetes ugyanis jelenteni akart, de nem tudta el­kezdeni, hisz hogy szólítsa meg a „tanár urat”. Néhány pillanatig né­mán állt, majd megszólítás nélkül jelentette a hiányzók számát. Az óra első felében feleltetés volt. Ha a felelő nem tudott valamit, a ..tanár úr” kisegítő kérdéseket teít fel, melyekből következtetni lehetett a helyes válaszra. A felelés után magyarázat követ­kezett. Magyarázatából egy kicsit érezni lehetett, hogy izgul. Nem csoda, hiszen először tartott órát. Ennek ellenére jól megértettük a lé­nyeget. Részletesen elmondta a következő óra anyagát és magyaráza­tát rajzokkal is kiegészítette. Mikor óra után összegyűltünk hogy megbeszéljük az óra menetét, egyöntetűen megállapítottuk, hogy az óra sikerült, jól is végződött. Kár volt Izgulni. A lelkesítő példa nvnmán néhányunkban felötlött a gon­dolat: „Hej, ha majd egyszer mj is ott állunk a katedrán...” Imreh Éva I/b Vízszintes: i. A műszaki hőtan nagy tudósa. 6. Magyar fizikus — a gravitációs insa feltalálója. 12 Meg­szólítás. 14 Ezt a gázt is alkalmaz­zák fénycsövekben. 15. Fogaival szét- morzsol. 16. Elpakol. 17. N. T. U. 18. Igevégződés. 19. Kiejtett betű. 20. Száz, római számmal. 21. Monte nrísto börtöne. 23. Kis nemzet. 24. Személyes névmás 25. Felkiáltás. 27. Görög betű. 29. Názd csak bárány. 31. Revizor. 32. Belülről támad! 33. Szí­vesen németül — fordítva. 35. Avas Vilmos. 36 Kis r°sz. 39 ’ro^előanyag. 40. Ókori hadvezér. 42. Ötszáz, római számmal. 43. Török női név — for­dítva 45. Azonos mp.gánhanojmJc 46 Német névelő. 47. PanírméNék. 48 Becézett női név. 50. D-vel a vesén városka. 51. Baromfi. 53. Sir. 55. Spor­tol. 56. Angol névelő. 58. Görög szo­borcsoport. 59. A transzformátor egyik magyar feltalálója. Függőleges: 1. A mesterséges rádió- akt'vitás felfedezője. 2. Menyasszo­nyok. 3. Szóvégződés. 4. Nikkel vegy- jele. 5. Baljóslatú jel. 7. Maga ki­csoda? ° S-^mélyes névmás. 9. Ma­gával húz. 10. Kiborítja. 11. Rohan — németül. 13. Ókori görög fizikus. 19. A relativitás elméletének megalko­tója. 22. Úttörő volt az elektromos­ságtan megalapozásában. 25. Folyó — fordítva. 26. Erdélyi város. 28. Siva­tagi állat. 30. Tisztítószerszám. 31. E?. a tudós fektette le az elektromosság­tan alaptörvényeit. 34. Középkorban élt fizikus. 37. Flőd. 38. Téma magán­hangzói. 41. Alarm. 44. Nem áll biz- j tosan a lábán. 49. A lélek mérnöke. : 50. Olaj, angolul. 52. Módhatározó ! rag. 54. Izomrost. 55. Végrehajtó bi- I zottság. 57. Azonos mássalhangzók. Szentgyörgyi László gyulaji lakó: vadkárral kapcsolatos panaszára “a: -lábbiakat válaszoljuk: Az új vadá­szati törvény értelmében az 195i augusztus 1. után beköveíkéze t v d- 'árokat már nem a megyei tanács­iak, hanem a vadgazdálkodást vesz ■zervnek (Gyulajon az állami vad- azdaságnak) kell megfizetni Ezért e negyei tanács a vadkárbecslési jegy-

Next

/
Thumbnails
Contents