Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-30 / 76. szám

8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 március Si. __ ___ _ ina K ovács György, a MÉSZÖV elnökének élményeiből A kínai nép bölcsessége mindig fo­galom volt, mindig beszéltek róla a „modern” világban. Ez a népi hata­lom óta annyiban módosult, hogy az emberek felvilágosultabbak, széle­sebb a látókörük és a vezetők mun­káját is a bölcseség jellemzi — hi­szen a nép képviselői ülnek a vezetői székekben. Ennek szinte megszám­lálhatatlan tanújelével találkoztak a küldöttség tagjai. Csou En-laj elvtárssal például azért nem találkozhattak a magyar kül­döttség tagjai, mert elutazott vidék-, re, hosszabb időre. Csön-Ji elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese fo­gadta a küldöttséget és adott felvilá­gosítást az országos jellegű dolgokról. Mindenekelőtt arról, hogy Csou En- laj elvtárs, az ország legfőbb állami vezetője, miért utazott vidékre: — Nálunk határozat van arra, hogy minden vezetőnek hosszabb időt kell ott töltenie, ahol a termelő munka folyik. Ez nem azt jelenti, hogy az illető vezető elvtárs is esztergál, vagy követ hord a kőművesek mellett — így nem érhetnénk célt s a vezető a munkáját nem szűkítheti le egy­szerű termelő munkára. Csou En-laj elvtárs például egy erőmű-építkezés­hez utazott el. Itt fog élni, lényegé­ben ugyanolyán körülmények között, mint az ott dolgozó munkástömeg és a szó teljes értelmében véve, a mun­kások között él, s közvetlenül is be­kapcsolódik az építkezésnél folyc különféle munkálatokba. — Mi ezzel a cél? — kérdezte a küldöttség egyik tagja Csön-Ji elv­társat, a minisztertanács elnökhelyet- lesét. — A mi munkánk mércéje maga az élet és ennek alapján hozzuk a különféle gyakorlati intézkedéseket is. Csak úgy tudjuk lemérni, hogy valamilyen intézkedésünk helyes volt-e, ha alaposan, közvetlenül ta­nulmányozzuk a gyakorlati életet. Amikor ott tartózkodunk egy-egy ilyen munkahelyen, ezernyi „élő” példát látunk, észlelünk arra vonat­kozóan, hogy a munkástömeg hogyan fogadta intézkedésünket, mi róla a véleménye, mennyire válik az be a gyakorlatban. Az új intézkedéseink is lényegében az ilyen tanulmányok során szerzett tapasztalatokban gyö- kereznek. A sokszázmilliós tömeg szereti ve­zetőit és ragaszkodik hozzájuk. Ami­kor a küldöttség meglátogatott több falvat és bekopogtattak egynémelyek házba (rendszerint saját maguk hatá­rozták meg, hogy melyik házat akar­ják belülről is megtekinteni), min­denütt viszonylag nagy egyszerűsé­get és például a mi viszonyainkhoz képest szegénységet látott, de majd­nem mindenütt ott lógott a falon valamelyik vezetőnek a képe is. Ta­lálkoztak például egyszerű háznál Sztálin-képpel is. Ez mindenekelőtt arra vall, hogy nem mennek át hir­telen a „végletekbe”, hanem meg­keresik a bölcs igazságot Amikor napvilágra kerültek Sztálin hibái, nem szedték le a falakról képeit és tüzelték el, hogy ezzel szimbolikusan „megsemmisítsék” ezt a nagy vezetőt, hanem azt mondták: „Elítéljük hi­báit, de egy kicsit sem engedjük el­homályosítani érdemeit, még ha egyes helyeken azt is teszik.” A nagy tisztelet a vezetőkben nem vált ki elfogultságot, nem vezet a személyi kultuszhoz. A teljesség ked­véért hozzá kell tenni, hogy a dolgo­zók nem a látszatért, szólamokkal tisztelik vezetőiket, mert megtörté­nik az is, hogy valamilyen rész-intez- kedéssel nem értenek egyet és akkor bizony azt is megmondják. A legszélesebbkörű átnevelés poli­tikáját folytatják országszerte. Nem az a célja a pártnak, a vezetőknek, hogy minél több embert elszigetelje­nek, hanem az, hogy minél több em­bert megnyerjenek a népi hatalom számára. Az értelmiség nagy része külföldön tanult, élt, nevelkedett — elsősorban a kapitalista országokoan. Ez az ország régi gazdasági, politikai helyzetének következménye volt. Kü­lönösen a fiatal értelmiség egy ré­szében éppen emiatt mutatkozik bi­zonyos meg nem értés a népi ha­talommal a szocialista irányba fej­lődő gazdasággal szemben. Fiatal emberek, kevés élettapasztalattal ren­delkeznek, és mivel kapitalista vi­lágban nevelkedtek, tanultak, pol­gári módon próbálnak gondolkodni, a fejlett kapitalista országok gaz­daságát látják és figyelmen kívül hagyják Kína sajátos gazdasági el­maradottságát, helyzetét. „Át kell nevelni őket” — ezt álla­pította meg róluk a párt, a kormány, és. mindjárt intézkedést is hoztak. El­határozták, hogy bizonyos időre ter­melő munkába küldik őket az ország különböző vidékeire. Itt közvetlenül, saját életükön keresztül megismerhe­tik saját országukat és nem kétsé­ges, hogy ennek nyomán, mint gya­Felhőkarcolók Kínában. Előtérben a küldöttség tagjai és vendéglátóik korlati tapasztalatokkal rendelkező emberek, jobban megértik és támo­gatni fogják az ország belső átalaku­lását Csakhogy ezt a fáluraküldést nem ilyen „egyszerű” formában oldották és oldják meg. Mindenekelőtt nagyon vigyáztak arra, hogy ezeket az em­bereket a faluraküldéssel ne „sért­sék” meg, ez az intézkedés ne vált­son ki bennük felháborodást, hanem ellenkezőleg, már ezzel is közelebb hozzák őket a párthoz. Ezért például olyan megbízatásokat is adtak nekik, hogy segítsék majd az egyszerű, ta­nulatlan nép között a kultúra ter­jesztését. Időközben meglátogatják őket attól a szervtől, amelyiktől el­kerültek más vidékre a termelő mun­kába. így sikerült köztük olyan lég­kört megteremteni, hogy nem „kül­deni” kell őket, hanem „kiválo­gatni”, meghatározni, hogy a jelent­kezők közül ki „mehet’. A falusi birtokosokat is „átneve­lik”. (Ehhez tudni kell, hogy a né­hány hektár földdel rendelkező em­ber itt már földbirtokosnak számí­tott, mert ő ezáltal már kiváltságos helyzetben volt.) Ezeket is beveszik a szövetkezetekbe — éppen az át­nevelés érdekében. Arra azonban szi­gorúan ügyelnek, hogy ezáltal semmi esetre se tudjon ártani a falusi át­alakulás ügyének. Mindenekelőtt fi­gyelembe veszik, hogy milyen mun­kát végez, hogyan dolgozik, milyen a viselkedése, viszonya a népi ha­talomhoz. Eszerint szabják meg a szövetkezeti jogait is. Előfordul az is. hogy időközben, éppen a viselke­dése miatt, módosítják a jogkörét és a vele szemben alkalmazott bánás­módot. Igen nagy meglepetéssel tapasztal­ták a küldöttség tagjai, hogy akár­melyik gyárban, vagy pártbizottsá­gon érdeklődtek, mindenütt meg­mondták azt is, hogy náluk hány jobboldali nézetű ember volt és van. Nem azt mondták, hogy nálunk is sok volt és még mindig van né­hány. hanem például azt, hogy „ná­lunk volt huszonkettő, ebből eltávo­lítottunk hármat, így még maradt tizenkilenc”. Sőt, még azt is elmond­ták, hogy például ebből a tizenkilenc­ből kettő erősen jobboldali beállí­tottságú, a többiek csak kisebb mér­tékben fordultak nézeteikkel a népi hatalom ellen. Mjícsoda bölcs gondolkodásra és módszerre vall ez is. Óvakodtak at­tól, hogv általánosításaikkal, pontat­lan meghatározásaikat bárkiben is bizalmatlanságot, kételyt váltsanak ki, ezért mindenekelőtt pontosan meghatározták, hogy személy szerint az adott területen kik a jobboldaliak és kiket nem nyilvánítanak annak, így elejét vették mindennemű intri­kának, félreértésnek. (.Folytatjuk) Boda Ferenc Húsvéti konyha Husvétkor jönnek a locsolók, jön­nek az egyéb vendégek és bizony il­lik őket megvendégelni — termé­szetesen húsvéti módon. A locsolókat főttsonkával, tojással, a délutáni ven dégeket lehetőleg bárányhússal és úgynevezett „kőttkaláccsal’“ és ter­mészetesen itallal illik megkínálni. Ezenkívül a húsvéti ebéd összeállí­tásánál is vannak bizonyos „követel­mények” a szokások alapján. A HÚSVÉTI EBÉD Az ebédnél az egyik legfőbb „kö­vetelmény" hogy tyúklevest főzzön a háziasszony. Ez körülbelül annyira szokásos, mint, hogy húshagyó kedd­jén is majdnem minden háznál tyú­kot főznek. A szép, sárga, gyöngyöző, íisztalevű húsleves, habár máskor is kedvelt étel, de a szokások szerint elsősorban husvtéti „jellegzetességé. Elkészítéséhez azonban érteni kell, nem csak lehetőleg kövér tyúk kell hozzá. A jól kiáztatott húst a sóval együtt forró vízbe tegyük főni. A petrezselymei és a répát egy külön edényben lehetőleg kacsazsírban egy kicsit pároljuk meg és csak utána tegyük a hús mellé a lébe. Tegyünk a lébe egy fej vöröshagymát, néhány szelet kalarábét és krumplit és na­gyon lassan főzzük, hogy ne legyen zavaros a leves. HÚSVÉTI BÁRÁNY A bárányhús is a szokásos húsvéti eledelek közé tartozik. Ez is ugyan­olyan „előkelő" húsvéti eledel, mint a tyúkleves. Az ebédhez is „illik” a tyúkleves mellé, de ugyanakkor meg­felelően elkészítve a délutáni vendé­geket is megkínálhatjuk vele. Ebédhez rendszerint pörköltnek készítik. A bárányhúsból a pörköltet éppen úgy készítjük, mint a többi cözismert pörkölteket. Legfeljebb annyi a különbség, hogy az egyéni ízlések szerint tejfölt is szoktak rá önteni. A tejfölt akkor kell ráönteni, amikor már megfőtt a hús, de a rá- öntés utón még pár percig pároljuk a pörköltet. A bárány hátsó combját többnyire rántani szokták. Vékony szeletekre kell elvagdosni, utána „kiverjük'“ és besózzuk. Sózás után hagyjuk egy ideig állni, hogy a só minél jobban át­járja a húst és ezáltal jobbízű le­gyen. Ezután lisztbe, majd jól fel­vert tojásba forgatjuk. Helyenkint még apró morzsákba is beleforgat­ják — az egyéni ízlés dolga. A húst sütéskor forró zsírba tegyük bele és fedő alatt süssük. A sütéshez körül­belül 10—12 percre van szüksége. Helyenkint kedvelt étel a „borsos bárány“’. Ezt úgy készítjük, hogy a bárányhúst szeletekre vagdaljuk, a lábosba zsírt teszünk, körülbelül any- nyit, mintha kirántanánk, belerakjuk a húst, majd megborsozzuk és sózzuk és vöröshagymát reszelünk rá, a lá­bost fedővel letakarjuk és lassú tűz­nél pároljuk a húst. ÉRDEKESSÉGEK - FURCSASÁGOK CÁPATEMETÖ AZ ÓCEÁN MÉLYÉN A Csendes-óceán középső meden­céjének fenekét a legutóbbi időkig lapos síkságnak tartották. Ám ez té­vedés Volt. A „Vitjaz” expediciós ha­jón dolgozó szovjet óceánográfusok a Hawai-szigetek környékén nemrég két vízalatti hegyet fedeztek fel, amelyek 3—5 ezer méterre emelked­nek az ócánfenék fölé. Érdekes felfedezést tettek az expe­díció zoológusai is. A vízalatti hegy tövében óriási cápák temetőjére buk­kantak. Ezek a cápák a harmadkor­ban éltek, fogaik 5—6 centiméter hosszúak. A tudósok ebből arra kö­vetkeztettek, hogy a cápák hossza megközelítette a 10 métert. 40 MILLIÓ ÉVES TOJÁSOK Nebraska államban 13 megköve­sedett madártojást találtak. A tojá­sok körülbelül 40 millió évesek. Egyelőre ezek a világ legrégibb to­jásai. Akkorák, mint a tyúktojások, de azt még nem állapították meg, hogy milyen madár tojta őket. Való­színű, hegy ez a madárfaj már ré­gen kihalt. * ' A londoni könyvkereskedések ki­rakataiban megjelent egy tetszetős külsejű könyvecske, ezzel a címmel: „Mit tudnak a férfiak a nőkről? — A vevők bizonyára sokat vártak a könyvtől, viszont csak tiszta lapokat találtak benne. * St. Edward leytoni lelkész minden esketést, amelyet végez, hanglemezre vétet fel. A hanglemezt a házasság- levéllel együtt átnyújtja az ifjú pár­nak. A lelkész szerint sok családi vihart csendesíthet le, ha ilyenkor lejátsszák a lemezt. A HUMOR VILÁGÁBÓL MODERN BOSZORKÁNYOK ÖSSZEFÉRHETETLEN — Majd bolond leszek seprűn repülni, mikor sokkal kényelmesebb. így KALÁCS JJWc ? . ­Különösen falun, majdnem min­den háznál elmaradhatatlan a hús­véti „kőttkalács” is (kelt kalács, foszlós kalács). Két kiló liszthez kb. 4 deka élesztőt kell számítani. Az élesztőt langyos tejben áztatjuk ke­vés liszttel és cukorral. A lisztet tálba tesszük és a tejben megkelt élesztőt a közepére öntjük. Langyos tejben cukrot és sót olvasztunk és ezzel ke­verjük össze a lisztet. „Könnyű“’ tésztát kell gyúrni, egy kicsivel még a kenyértésztánál is lágyabbat. Jó, ha kevés, pár dekányi vajat is bele­dolgozunk a tésztába, miután össze­állt. A tésztát hagyjuk jól megkelni, mert ettől lesz szép foszlós a kalács. Sütéshez tegyük zsírozott, lisztezett lábasokba, de még itt is hagyjuk kelni, majd bekenjük tojássárgájá­val és szép pirosra sütjük. Rendsze­rint a kemencében sült kalácsok a: legjobban sikerültek. FŐTT SONKA A főtt sonka készítése egyszerű és közismert. Itt főként arra kell fel­hívni a figyelmet, hogy főzés előtt jól tisztítsuk meg a füstöltsonkát. Először tegyük forró vízbe és késsel erősen kaparjuk le róla a füstös részt. Különösen a bőrkés résznél kaparjuk megr erősen éles késsel, hogy szőrcsonkok ne maradjanak rajta. Ezután pedig áztassuk rövi- debb-hosszabb ideig, hogy az erős. füst-szag és a felesleges só kimenjen, belőle. Annyi vizet tegyünk a főző­edénybe, amennyi éppen ellepi a sonkát. A lébe egyéni ízlés szerint tehetünk babérlevelet, borsot, sőt pár csepp ecetet és pirosbort is. LIKŐRÖK A finom húsvéti falatokhoz termé­szetesen italok is illenek. Ezért aján- űnk olyan r eptet is, amely alapján házilag, olcsón készíthetünk likőrt, Vanilialikőrhöz tisztaszesz kell. Fél liter tisztaszeszben egy rúd vaniliát kell áztatni 3—4 napig, ezután hozzá­adunk 3 és fél deci édes tejszínt, vagy friss nyerstejet és további 3— 4 napig áztatjuk. Ezután főzzünk fél kiló cukorból fél liter vízben sziru­pot és keverjük hozzá a szeszt, majd ismét állni hagyjuk, átszűrjük és utána fogyasztjuk. f A boriikor készítése is ajánlatos. Ehhez egy liter vörösbor kell. Ön­tünk hozzá fél liter rumot, 40 deka porcukrot és egy rúd vaniliát te­szünk bele. (A vaniliáscukor is meg­felelő — ezesetben két csomagra van szükség). A keveréket öntsük üvegbe és naponta jól rázzuk fel. Körülbelül egy hét alatt összeérnek az ízek és fogyasztható a likőr. Ha gyorsítani akarjuk az érést, akkor a cukrot elő­zőleg melegborban kell feloldani. — Egy belgrádi peremvárosi ócskavastelepen a tűzszerészek egy 500 kilogrammos fel nem robbant bombát, 2 nagykaliberű ágyúlövedé­ket és egy 72 milliméteres gránátot találtak. A veszedelmes robbanó­anyag ócskavasgyűjtés során került a telepre, s csak most derült ki, hogy mindegyik könnyen felrobbanhatott volna. i

Next

/
Thumbnails
Contents