Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-28 / 74. szám

TO \G PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Áktíva ülést tartott III. évfolyam, 74. szám. ÁRA: 50 FILLER. Péntek, 1958 március 28. Fennállásuk 10. évfordulój át ünnepük a kisipari szövetkezetek Április 4-én kiállítás nyílik a szövetkezetek gyártmányaiból a Szakszervezetek Megyei Tanácsa «ET* A kisipari szövetkezetek fennállá­suk 10. évfordulóját ünnepük ebben az évben. Ezt az évfordulót nagysza­bású ünnepségekkel ünnepük or­szágszerte. Megyénk kisipari szövet­kezetei is készülnek az évfordulóra, amely megmozgatja a szövetkezet valamennyi tagját. Az évforduló legnagyobb szabá­sú esemény lesz a szekszárdi múzeumban április 4-én meg­nyíló kiállítás, ahol a megye kisipari szövetkezetei bemutat­ják gyártmányaikat. repel a kiállításon, amelynek nem igen akad párja. Csupán a veretei többe kerültek ezer forintnál. A báta széki KSZ kombináltszekrényt és konyhabútort mutat be, nem árulunk el titkot, hogy ritka szép bútordara­bok lesznek. A dunaföldvári Cipész KSZ — amely a szekszárdival együtt 10 éves fennállását ünnepli — bemu­tatja, hogyan fejlődött a gumicsizma, gyártás. Az ipari tanulók miniatűr búto­rokkal, egyéb készítményekkel mutatják be, hogyan sajátították Másnap, 13-án a városi sporttelepen a sportfesztivál keretében különböző sportversenyekre kerül sor. Labda­rúgásban, röplabdában és más ver­senyszámokban mérkőznek meg egy­mással a kisipari szövetkezetek csa­patai. Az üzemek, vállalatok, hivatalok képviselőinek, bizalmiaknak Huber elvtárs, a Közalkalmazottak Szak- szervezete Elnökségének főtitkára, a SZOT Elnökségének tagja tartott be­számolót a SZOT XIX. kongresszu­sának határozatáról. Beszámolójában értékelte a kon­gresszus jelentőségét országos és vi­lágviszonylatban. Elmondotta, hogy nemcsak hazánkban, de az egész világon fellendülőben van a szer­vezett munkások mozgalma, meg­nőtt a szakszervezetek befolyása és tekintélye. Beszélt többek között arról, hogy a magyar szakszervezetek a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével, milyen figyelemreméltó eredménye­ket értek el az elmúlt másfél év alatt. Utalt ezzel kapcsolatban a bér­rendezésekre, a társadalombiztosítás széleskörű kiterjesztésére és a nyug­díjazások rendezésének napirenden lévő kérdésére. Az elért eredményekkel kapcsolat­ban beszélt a külföldi szakszerveze­tek, elsősorban a Szovjetunió és a népi demokráciák segítségéről. Mél­tatta az előadó az üzemi tanácsok je­lentőségét, mint a munkáshatalom szerveit, amelyeken keresztül a dol­gozók közvetlenül részt vesznek a vezetésben javaslataikkal, észrevéte­leikkel. Huber elvtárs elmondotta a SZOT XIX. Kongresszusa által a szakszerve zetek elé kitűzött feladatokat is. Szerepei ezek között elsősorban a termelékenység fokozása, a ta­karékosság anyaggal, idővel és pénzzel, a rendeletek betartása, . és betartatása, a fokozott szak­mai képzés és a dolgozók műve­lése. politikai képzése, az üzemi demokrácia fejlődése. A beszámolóhoz hozzászóltak a szakszervezetek képviselői. A hozzá­szólások egyrészt a beszámolót egé­szítették ki, másrészt speciális pro­blémákkal foglalkoztak. Hogyan lehetne takarékoskodni a megye legnagyobb állami gazdaságában Beszélgetés Dabi József üb. elnökkel A kiállítás két részből áll majd, a szakmunkások, illetve az ipari ta­nulók által készített gyártmányokból. A kiállítás rendezőségének bizony, komoly gondot okoz a múzeum által rendelkezésre bocsátott négy terem­ben elhelyezni a kiállítás anyagát, annyiféle terméket mutatnak be a kisipari szövetkezetek. A hőgyészi KTSZ például egy komplett szeszfőzdeberendezést mutat be, a tolnai Fémtömegcikk KSZ kom­binált gyalugépet, és egyéb gyártmá­nyokat, a tolnai Épületkarbantartó KSZ vikendházat, a bonyhádi Épü­letkarbantartó KSZ igáskocsit. A te- veli Vegyes KSZ lószerszámmal sze­„Hej halászok, halászok, mit fo­gott a hálótok ..Bizony sokszor eszükbe juthat-e strófa a tolnai ha­lászszövetkezet tagjainak, akik 1952 augusztusában határozták el, hogy közösen halásznak tovább. Azóta bi­zony sok víz lefolyt a Dunán s a halászok hálóját nem egyszer töltöt­te meg a szerencse ponty, csuka vagy éppen szürkeharcsa formájá­ban. Hozzájuk látogattunk el a na­pokban és érdeklődtünk munkájuk­ról, eredményükről. Mint már említettük, 1952-ben alakultak s Béke név alatt azóta is sikeresen halászgatnak. Kezdetben bizony alig egy-két ladikjuk s háló­juk volt, ma pedig két motorcsónak­kal járjc.k a Dunát Pakstól a Gemen- ci torkolatig. A jövedelemből telik perionháló készíttetésére, bár nem olcsó mulatság, hiszen a fonal kilója 522 forintba kerül és ebből 50 kilót vásároltak. Nem kis összeget fog felemészteni a háló megköttetése, cl szakmájukat. Az ő legjobb munkáikat díjakkal is jutalmazza a kiállítás rendezősége. A kiállítás egy hónapig, május 2-ig lesz nyitva. A kiállított tárgyakat, ruházati és egyéb cikkeket meg is le­het majd vásárolni. Fennállásuk 10. évfordulója alkal­mából nagyszabású kulturális és sportfesztivált is rendeznek a megye kisipari szövetkezetei. Április 12-én a Városi Művelődési Házban kerül sor a kulturális fesztiválra, amelyen a kisipari szövetkezetek színjátszói, táncosai, énekesei mérik össze tudá­sukat. mert a mesterek egy „szemért” 4 fo­rintot kérnek. A szövetkezet perion hálója 520 szemes lesz. Vásároltak továbbá 10 mázsa kenderfonalat, amely szintén tetemes összeget tesz ki. Évente átlag 60 000 forintot hasz­nálnak fel anyagvásárlásra és a há­lók megköttetésére. Nemcsak arról érdemes beszélni, hogy a halászszövetkezet a jó „hal- termések,” következtében anyagiak­ban hogyan gyarapodott, hanem ar­ról is, hogy 29 tagja elégedett a szö­vetkezettel s mióta megalakultak, egyetlenegy kilépőjük sem volt. Igazságos a termelőszövetkezetben a részesedés is. A tagok a kihalá­szott, illetve értékesített hal árának a 60 százalékát kapják. A múlt év­ben a tagság átlagos jövedelme meg­haladta a 20 000 forintot. Volt olyan hónap, amikor 3000 forintot „halász­tak” össze fejenként. Szorgalmas munkájukon és nem utolsósorban szerencséjükön keresztül a múlt évet Az Alsóleperdi Állami Gazdaság, amely megyénk legnagyobb állami gazdasága, közel 50 millió forint ter­melési értéket képvisel. Ez a tekin­télyes összeg, ha okosan, ha takaré­kosan gazdálkodnak vele, évente sok­milliót jövedelmez az államnak. De az okos gazdálkodásról és főleg a ta­karékos gazdálkodásról a közelmúlt­években nem igen beszélhettek. Ez a megállapítás a legutóbbi gazdasági évre már nem annyira vonatkozik, mint az előző évekre. De azért még mindig lehet, kell is egy-két olyan intézkedést tenni annak érdekében, hogy a kormány legutóbbi takaré­kossági felhívására ' Válaszolva, ne folyjon el annyi pénz közvetett, vagy közvetlen formában., Ennek lehetősé­geiről beszélgettünk Dabi Józseffel, az Alsóleperdi Állami Gazdaság üzemi bizottságának elnökével. — Nálunk sok gép van, naponta rengeteg üzemanyag fogy el. Az üzemanyagot hordóból vödörbe, vö­dörből pedig a tankba öntik. S akár­mennyire is vigyáznak, minden vö­dörnél legalább fél liter a földre megy. Ezt már tavaly is felvetette a szakszervezeti bizottság többször, volt is szó arról, hogy találnak va­lami megoldást arra, hogy egy csö­vön közvetlen a hordóból a tankba kerüljön az üzemanyag. De ezideig nincs semmi — mondotta Dabi elv­társ. — Itt van például egy másik, az üzemi konyha. Tavaly hat üzemi konyha működött, mindenütt volt szakácsnő, ugyanakkor átlagban ta­is nyereségesen zárták, s nyereség- részesedés címén 39 000 forintot osz­tottak ki a tagoknak, ami két heti fizetésnek felel meg. Ebből láthatjuk tehát, hogy szép élet a halász élet, jól jövedelmez, csak bizony egy kis szerencse is kell hozzá. De ha már itt tartunk, el­mondjuk a halászok jogosnak vélt sérelmét, amely a következő: A tol­nai felsőrészből mintegy 74 holdat négy évvel ezelőtt elvettek a szövet­kezettől azzal, hogy a halkeltető ál­lomásnak kell kísérleti célra. A hal­keltető állomás megvan, kísérlet nincs, lassan a terület is hínáros, gazos lesz, amely megnehezíti a ha- lászást. Szeretnék, ha ez a terület újra a szövetkezet tulajdonában lenne, mert 150—200 mázsa halter­més kiesést jelent nékik. Látogatásunkkor a halászok a taplósi Duna-ágban voltak, s biztos e napon sem hagyta cserben őket a halászszerencse. P. R. valy a hat üzemi konyhán (nem té­vedés, a hat üzemi konyhán!) a reggeünél 55, az ebédnél 126, a vacso­ránál pedig 48 ember étkezett. Az élelmet önköltségi áron adjuk, mégis tavaly 278 000 forintot fi­zettünk rá az üzemi konyhára. Ezzel kapcsolatban sok vita folyt a szakszervezet és a gazdasági vezetők között, de megoldást nem találtunk Az üzemi konyhákat megszüntetni nem lehet, mert az a dolgozók rová sára menne, ezt pedig nem engedjük meg — jelentette ki az ÜB. elnök. Azzal valóban nem lehet egyet­érteni, hogy a dolgozók rovására ta­karékoskodjanak. De azért a költsé­geket lehet csökkenteni. Szerintem úgy, hogy ahol a vacsorához és a reg­gelihez kevesen vannak, ott csak fél napra alkalmazzanak személyzetet, ne hat, hanem csak két olyan üzemi konyhát tartsanak fenn, ahol egész napos műszakban dolgoznak, s ez a két üzemi konyha lássa el a gazdaság valamennyi dolgozójánákí reggeliz­tetését és vacsoráztatását. Szerintem ezzel az intézkedéssel a ráfizetésnek legalább a felét meg lehetne takarí­tani. — Indokolatlanul sok a ráfizetés a csurgói üzemegységben lévő állatok alcmszalma és takarmány előkészíté­sére. Ebbe az üzemegységbe példá­ul 20 kilométerről viszik az alom­szénát. Szerintem lehetne erre megoldást ta­lálni, mégpedig úgy, hogy Sütvény- ben termeljék meg a csurgói állatok takarmányát és alomszalmáját, ez mégse 20 kilométerre, hanem 3 kilo­méterre van — mondotta el elképze­lését Dabi József. Ezzel azt hiszem mindenisi a leg­messzebbmenőkig egyetért. S ha még ezt így nem vették volna figyelembe, akkor a közeljövőben vegyék figye­lembe, s ha lehet, már az idén való­sítsák meg az üb. elnök javaslatát, vagy legalább is jussanak közelebb a csurgói üzemegységben lévő állatok tartásának gazdaságos megoldásához. — Szerintem a munkaruha meg­óvása és megbecsülése területén is vannak kívánnivalók. Jelenleg kö­zel másfél millió forint értékű ruha van kint a dolgozóknál. Hogy ki ka­pott jogosan, vagy ki jogtalanul, azt nem lehet megállapítani. A jelenleg érvényben lévő miniszteri utasítás szerint ugyanis, ha akarunk minden­kinek, ha nem akarunk, akkor csak a dolgozók felének lehet munkaru­hát és védőruhát adni. Jelent meg ugyan ezzel kapcsolatban két hónap­pal ezelőtt egy kormányrendelet, de a miniszteri végrehajtási utasítás még nem jött meg és ez akadályozza, hogy rendet te­remtsünk e téren, pedig nagyon időszerű volna — foly­tatta Dabi József. Sajnos, azt mi sem tudjuk, miért késik a minisztérium végrehajtási utasítása. De Dabj Józseffel együtt nekünk is az a véleményünk, sürgő­sen adjon ki a minisztérium végre­hajtási utasítást, ami mindenki szá­mára közérthetőbb legyen, mint a jelenlegi. — A kormány takarékossági ren­deleté alapján néhány nappal ezelőtt kimondtuk, hogy a gazdaságon be­lül ezentúl vacsorával egybekötött értekezlet nem lesz. A pártszervezet, a szakszervezet és az üzemi tanács nem tartja helyesnek, hogy akár a gazdasági vezetők, akár a tömegszer vezetek szendviccsel, teával, vagy vacsorával biztosítsák egy-egy érte« kéziét sikerét. Ehhez még annyit: az üzemi ta’ náes és a szakszervezet helyesen fog» lalt állást. Aki ezzel nem ért egyet, annak nem szívügye a takarékosság. Az értekezletek és különböző összejö vetelek eredményességét jó szerve­zéssel, ne pedig eszem-iszommal biz­tosítsák. De minek folytassuk? Hiszen az elmondottak is igazolják, hogy a megye legnagyobb állami gazdaságá­ban ezeregy mód van arra, hogy ta­karékoskodjanak. Hiszen Dabi elv­társ azt is mondta még, hogy a megtermelt növények idejében és maradéktalan betakarításá­val is ezreket lehetne megtaka­rítani. Ha a magtárakat és raktárakat job­ban ellenőriznék, elejét vennék an­nak, hogy onnét bárki is elvigyen egy szem takarmányt, az újabb ez­reseket jelentene. Mert az Alsó­leperdi Állami Gazdaság akkora, ha naponta minden magtárból csak egy kiló abraktakarmányt visznek el — ami nem tűnik soknak és ezt az üb. elnök szerint el is viszik — ez évente közel három vagon abraktakarmányt jelent, ami már szép summa, a gazdaság összes jószágainak három napi abrakta­karmánya. Persze ezt egy ember, vagy tíz em­ber, de még száz sem tudja meg­akadályozni. Ha azonban az a több­száz, túlnyomó többségében becsü­letes ember, becsületes dolgozó, aki az Alsóleperdi Állami Gazdaságból kapja a fizetést, összefog és ellen őrzi a nyolc magtárost, akkor meg­marad a takarmány. S ha minden vonalon ellenőrzik egymást a dolgo­zók, akkor többszázezret lehet meg«- takarítani. S kinek lesz ebből haszna? Közvetlen, vagy közvetett formában elsősorban az Alsóleperdi Állami Gazdaság dolgozóinak. Erről a kö- zeü napokban meg is győződhetnek Alsóleperden, amikor a borítékban mindenki megkapja a nyereségrésze­sedést. Molnár Lászióné Nagyarányú fásítás indult Nagyszokolyban Tolna megye fában egyik legszegényebb községe Nagyszokoly. Éppen ezért határozták el a falu gazdái, hogy az idén nagyarányú fásítást kez­denek, melynek során a tavasszal több mint 50 holdnyi területen tele­pítenek fát. A legeltetési bizottság húsz holdat telepít, elsősorban akác­fával, a falu egyéni gazdái pedig több mint 30 holdat ültetnek be gyü­mölcsfával. Az egyik legnagyobb egyéni gyümölcsfatelepítést Balassa Lajos egyéni gazda végzi, aki 12 holdat diófával, 800 ölet pedig almafa­csemetével ültet be. A másik nagy facsemete telepítő Fejes Sándor egyéni gazda, aki 2 holdat diófacsemetével, 1 holdat pedig almafával ültet be, mivel ez a két fafajta az, amely a község talajviszonyainak legjobban megfelel. A több mint öt ven holdas idei telepítés több egybe­függő területből áll. A falu lakói azzal is elő akarják segíteni a faültetést, hogy minden gazda egy-egy kiszáradt, kivágásra kerülő fa helyett kettőt ültet. Hálóját a szerencse ...

Next

/
Thumbnails
Contents