Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-23 / 70. szám
1 község gazdája a tanács, s hogy a népművelésé is legyen, segítsék a megyei szervek Tanulóifjúságunkról A Tolna megyei Népújság március 11-i száma vitaindítónak szánta Cséke Miklós gimnáziumi tanár „Néhány szó ifjúságunk védelmében” című írását, hadd szóljak hát a kérdéshez én is. Azzal kezdem, hogy a cikkben több vaskos ellentmondást látok. Ugyanis a harmadik bekezdésben leszögezi, hogy: „Az ilyen megállapítással: diákjaink neveletlenek, a baj on nem tudnak segíteni. A bajok okát kell megszüntetnünk ott, ahol lehetséges.” Ez pontosan így is van. Igen ám, de a végén ő is csak oda lyukad ki, hogy „Ha az egész társadalom összefog fiataljaink megnevelése érdekében, akkor végre olyan lesz ifjúságunk, amilyennek szerein ónk”. De sem a bajok okát nem tárja fel, se azt nem árulja el, hogy ő milyennek szeretné (látni) ezt az ifjúságot. Ehelyett megelégszik azzal, hogy az ifjúság védelmében (?) megismétli a sokszor és sokfelől hangoztatott vádat, amely szerint az túlnyomó többségében „hangoskodó, fölényes, nyegle, cinikus, csúnyán beszélő, jampecesen viselkedő, csupa dacból is rakoncátlan, a felnőttekkel — sokszor még a tanárokkal szemben is — tiszteletlen, szemtelen.” Bevallom, hogy nekem ezzel az ilyenfajta ifjúsággal semmi közvetlen kapcsolatom nincs, tehát nincs jogom egy szakértő megállapítását kétségbevonni, bár azt erősen pesszi misztikus túlzásnak tartom. De ha a vád igaz, ez esetben utalok arra, hogy a gyermek — a gimnazista is az — nem termelő tényező. Az ő egyet len — önfenntartó és önképző — ereje a megfigyelés és utánzás. Ha tehát ifjúságunk csakugyan olyan, amilyennek lefestik, rossz tulajdonságait nem magából termelte ki, hanem szűkebb környezetének — a csa Iádnak és az iskolának — s ezen keresztül egész társadalmunknak erkölcsi világát tükrözi. De itt van még egy bökkenő is. Ezer és ezer jel napnál világosabban mutatja, hogy dolgozó népünk életszínvonala és kultúráltság a a felszabadulás óta óriási módon megnövekedett, a társadalom szerkezete pedig emberibb, igazabb, tehát szebb, jobb és szilárdabb is, mint volt bármikor. Mi hát az oka annak, és ki a felelős azért, hogy ifjúságunk egy része viselkedésében nem ezt a helyzetet tükrözi? Meggyőződésem szerint ennek a kóros jelenségnek egyik legfőbb oka az, hogy tanuló ifjúságunk... túl van terhelve. Oh, nem az iskolai tananyaggal, nem az agygimnasztik aval. Ez, úgy látom, az iskolában mellékes dolog. Hanem sokféle elfog laltságbifn való muszáj-részvétellel, különböző sportversenyekkel — ami mindig megerőltetést jelent — és holmi művészi feladatok teljesítésév el. Nemrégiben — március 14-én — a Népszavában olvastam a két főszereplő fényképével illusztrált híradást arról, hogy Szegeden az egyik általános iskola növendékei az ottani Nemzeti Színházban bemutatták a „János vitéz” című mesejátékot, amire ezek a 13—14 éves gyerekek két tanárnőjük vezetésével ...öt hónapig szorgalmasan készültek. (Ugyan mit és mennyit tanulhattak ezek a kis színésznők és színészek e hosszú idő alatt az iskolai tantárgyakból?!) De az ilyen sokatmondó példákért nem is kell Szegedre fáradnunk, mert lám a mi cikkírónk is csalc arról számol be, hogy 56 tanuló közül hányán rokonszenveznek tanáraikkal (3 !) és hányán nem (53 !) és hogy a táncok közül a csárdást, vagy a keringöt, a tangót, vagy a sim- mit és szambát kedvelik-e jobban? Arra nem volt kíváncsi, hogy hogyan viszonylanak a számtanhoz, fizikához és a nyelvekhez? Pedig hát az iskolát elsősorban mégis csak a tudomány előcsarnokának kellene tekintenünk. És ha igaz az, hogy ott ma tanuló ifjúság helyett saját ürességüktől megszédült jampecek abellinóskodnak. ezért bizony elsősorban a pedagógusok a fe lelősek. Mert az áldatlan helyzetet a szülők és a. sajtó segítségével jobbra változtatni, csak nekik áll módjukban. SURDY KÁLMÁN Nemrégiben egy értekezleten, amelyen resztvettek a járási népfronttitkárok is, többször elhangzott a vélemény: helytelen, hogy a megyei művelődésügyi osztály rendeletet adott ki, amely szerint minden községben meg kell alakítani a községi művelődési bizottságot. Ez csak a bizottságok számát szaporítja, s azért is felesleges, mert ugyanazt a fela’atot hivatott megoldani, amelyen a községi tanács művelődési állandó bizottsága munkálkodik. Tekintettel arra, hogy akkor én védtem a művelődésük"! osztály álláspontját, s helyeseltem a művelődésügyi bizottságok létrehozását, most, miután meggyőződtem felesleges voltukról, kötelességemnek tartom, hogy én írjam meg, mi is a helyzet a művelődési bizottságok körül? 1. A megyei művelődésüevi osztály látva azt. hogy a népművelési munka színvonalában még nagyon sok a kívánnivaló, a helyzeten úpv k'v^nt javítani, hogy minden községben létrehozta a művelődési bizottságot, illetve létrehozásukra utasítást a ott ki. Ennek eredményeképpen a községek többségében a megalakulás már meg is történt, a népművelési munka azonban ezzel nem lett jobb, eredmények nem kísérik a művelődési bizottságok létrejöttét. Csupán egy negatívummal ,,gazdagodtak” a községek, a bizottságok számát egy- gyel szaporították, mégpedig olyannal, amelynek szükséges voltát bizonyítani igen nehéz lenne. 2. A községi tanácsok, mint az állam- hatalom szervei, és a falu egész lakossága között a kapcsot a különböző állandó bizottságok jelentik. Ezek az anandó bizottságok mozgósítják az egyes feladatok elvégzésére m ndazo- kat az embereket, akikhez az a bizonyos rnunkaterület közel áll. A művelődési állandó bizottság mim'en községben a kulturális munka gazdája. Nem kétséges, hogy nem egy helyen a művelődési állandó bizottság munkája nem kielégítő. — Vajon megoldja-e a problémát az, ha most létrehozunk egy újabb bizottságot, lényegében ugyanazokból az emberekből, akik az állandó bizottságnak is tagjai? Ennek semmi valószínűsége sincs. De elmondja ezt Pados János, a nagyszokolyi tanács tl- ftöke is : — Nem értünk egyet a művelő ’ési osztály intézkedésével. felesleges ugyanarra a munkaterületre ké: bizottságot létrehozni. Azért van az állandó bizottság, hogy ezt a feladatot ellássa. S a nagyszokolvi tanács megtalálta a helyes megoldást is. — Mi az állandó bizottság köré tömörítettük azokat az embereket akiknek a közreműködésével emeln tudjuk községünk kulturális színvonalát. Es természetesen a tanác szerve, az állandó bizottság végzi továbbra is a kulturális munka irányítását. Pados János tanácselnök véleményével tökéletesen egyetért Kiss Imre iskolaigazgató, a művelődési állandó bizottság tagja, is. Ugyanez a véleménye Gácsi Ferencnek, az ozorai művelődési bizottság elnökének. Ö még azt is elmondja, hogy a művelődési bizottság havi munkaterveket készít, amelyet teadnak a művelődési állandó bizottságnak, amely negyedévi munkater- vekké összesíti őket, amelyet aztán a tanácsülés elé terjesztenek. H t ez bizony olyan Tart pour Tart dolog, amire azt mondják: „az íróasztal munkát keres.” A pincehelyi iskola igazgatója amiatt panaszkodik, hoev túlságosan sok a funkciója. Ő az állandó bizottság elnöke, most hivatalból ugyancsak ő az elnöke a művelődési bizottságnak is A taaok is ugyanazok mindkét helyen. Ugvan mi szükség van hát egyazon munkában két bizottságra? ' N 3. De a gyakorlati példák felsoro'ása mellett elvileg is szükséges enn°V a kérdésnek a tisztázása. A művelési bizottság létrehozása egyszersmind kétségbe vonja az állandó bizottság szükségességét. Holott a falu gazdája, az államhatalmi szerv, a tanács, és annak közvetlen részei, az állandó bizottságok, s közülük a művelődési állandó bizottság hivatott a kultúra területén irányítani, vezetni, mozgósítani. Senki nem vonja kétségbe, hogy számos helyen a művelődési állandó bizottság rosszul, vagy egyáltalán nem működik. De akkor az ál’andó bizottságot kellett volna megerősíteni azzal, hogy a kulturális munkához értő embereket — elsősorban az értelmiségieket — az állandó bizottság köré tömörítik. Kétségtelen, hogy ez a nehezebb munka, s azonnal nem következnek be nagy eredmények A művelődési bizottságok létrejötte olyan látszatot kelt, hogy valami készül, megindult egy munka, amely eredményeket hozhat, de a cikk elején felsorolt okok miatt, ez c ak látszat, tovább kószálja a helyzetet, s nemhogy eredményeket szülne, az a vélemém’em: a sok bába között még- inkább elveszés fenyegeti a gyereket. Senki nem vonhatja kétségbe a művelődési osztály jó szándékát, a gyakorlat azonban azt mutat; a, hogy nem szerencsés kézzel nyúltak a népművelési munka megjavításához. Bizonyosan eredményesebb lesz, ha ugyanezzel az energiával a művelődési állandó bizottságok megerősítésén fáradoznak. Letenyei György A hattyúk Álom és ébrenlét határán történt; viszonláttam a hattyúkat a schőnbrunni tavon. Kecsesek voltak, szinte elegánsak. Fölöttük a Gloriett magasodott, nyúlánk oszlopaival, kicsit mesterkélten. Roppant fák szegélyezték a kimért utakat, melyeken valaha császári lábak tapodtak s a pagonyban sóvárgó főhercegnők sóhaját lengette az alkonyati szél. A kastély szobáiban minden úgy maradt, mintha az uralkodóház csak délutáni sétáját végezné: a kék szalon aránytalan tükrei a nők mosolyáért epedtek, a dolgozószoba asztalán aktahalmaz állt és törvénykönyvek s az ebédlő arany étkészlettel terítve várta az estebédet jelző gongütést. Azonban mindez káprázat volt: a kastély végtelen szobáiban csak néhány teremőr lézengett. De a hattyúk ott úsztak a sötétedő vizen, kissé merev tartással, időtlenül.és zárkózottam A háború csak a hattyúkat kímélte meg. Pedig ekkor már csak órák választottak el az új háborútól; a levegő elektromossággal volt tele, az emberek az üzletek előtt tolongtak, mert ebben a végzetes percben minden rendkívül fontos lett. Egyszerre mindent el lehetett adni; a pusztulás partjain megnőtt a földi javak értéke. Csak a hattyúk éltek tovább kecses eleganciájukkal, időtlenül és választékosán. Az Opernring nőit már fél kiló kenyérért meg lekeNAPLÓ tett venni s a Práterben ijesztően meresztette csupasz karjait az óriáskerék. Minden valószínűtlenné vált és kétségessé. Csak a zárkózott hattyúk éltek tovább előkelő magányukban. Mondanivalójuk volt a világ számára, de az nem figyelt rájuk. Lotts tVeimarban Most figyeld meg, ebben a pillanatban, amikor hírül veszi, hogy Lotte Weimarba érkezett. Goethe öreg már, az emberi kor végső határán áll s egy kicsit magányos is, mint minden aggastyán. Csak a rang és a dicsőség az övé, minden egyéb emlék és irodalom. A régi nő. aki miatt egyszer öngyilkos akart lenni, ha lehet még öregebb, s talán több is: halhatatlan. Goethe udvarias és előzékeny; a régi szenvedély kihűlt már, de hálásnak kell lennie a könyvért, amely pályakezdés volt, irodalmi belépőjegy. Mi vár még rá? Lotte fáradt, petyhüdt arcát nézi, de gondolatban a marienbadi fasorban jár s egy fiatal lányarcot lát; ijedt és engedelmes gyerek, aki ezt mondja majd neki: kegyelmes úr... S mintha egy versre emlékeznék, egy zengzetes és csodálatos költeményre, amit még ezután ír meg, Weimar és Marienbad között térdére fektetett jegyzőkönyvébe. Olyan ismerősek a szavak. Hogyan is kezdődik? Was soll ich nun vom Wiedersehen hoffen ... öreg és fáradt már. De ezért a néhány sorért még igazán érdemes lesz élni. * A költő Az első eleven költőt Győrben láttam. Matusz Gyulának hívták, girhes volt, hosszú hajzattál és állandóan magával cepelte összes költeményeit. Valószínűleg rossz költő volt s azóta nyilván más pályára lépett. De abban az időben ő volt Győr költője, a par excellence lírikus, az ihletett muzsafi, aki már any- nyira költő volt. hogy á verseit olvasni sem kellett s talán nem is lehetett. De amikor végigment a Baross utcán, rímektől zúgó fejjel, az emberek megfordultak utána s a lányok arcát tűz futotta el. A verseivel nem tudott hatni, de a céh, amit képviselt, imponált. Két sorára emlékszem csupán. Egyik verse így kezdődött: „Jó a baromnak, jó bizony — gyakorta nagy eszem-iszom”. Rossz sorok, valószínűleg éhesen írta és elkeseredve. De megmaradt emlékezetemben, csökönyösen, mint egy rossz dallam, vagy egy elfuserált kép satnya színei. A hatás és maradandóság rejtélyes és kiszámíthatatlan. Kezet a szívre! — néha ez is megnyugtat. Csányi László SZÍNHÁZI level „A jégeső sem akadá!y"-rói Maria Tesarová és Alfréd Rodak műve: A jégeső sem akadály, a modern vígjáték egészen jólsikerült példánya. Egy házaspár életét mutatja, amint a házasság tizedik éve után már a házasélet idillikus velejárói kezdenek elmaradozni, amint a férj már elfelejti a születésnapj a is megünnepelni, egyszóval azt az állapotot, amikor a mézesheteknek már az emléke is megfakul. A vígjátéknak erénye, hogy mentes azoktól az álromantikus, nem egyszer giccses és unalmas eseményektől, amelyek általában a zenés vígjátékokat jellemzik. Az írók ebben az esetben az élet hétköznapi oldalát vették bonckés alá — természetesen csak annyi, a, hogy amennyi lehetőséget erre a vígjáték biztosít, s éppen ezért nem léphetünk fel a művel szemben olyan igénnyel, hogy korrajzot és egyéb társadalmi problémát tárgyaljon, ami e műfajhoz kevéssé tartozik. Az adott keretek között a darab jó, s itt említem mindjárt meg, hogy a tolmácsolás is hasonlóan jó volt. A néző az ilyen előadásokra vegyes érzelmekkel ül be a nézőtérre, hisz két szereplőt lesz kénytelen nézni, hallgatni több mint két órán keresztül. S a nézők ebben az esetben kellemesen csalódva távoztak az előadás után, valóban felüdülést jelentett a darab. Mint már mondtam, a mű egy házaspár életéből ragadott ki egy időszakot, amikor tíz év elteltével a férj már nem veszi észre feleségét, csak a munkának él. S valljuk be, jónéhányan találva érezhettük magunkat, akik elfelejtettük néha, hogy otthon is kell élni egy kicsit, ceruza, papír, számok, betűk nélkül. A darabnak megfelelő hangulatot tudott teremteni Marton Frigyes rendezése, az események pergését nem lassította le túlságosan a jelenetek váltakozása. A két színészt, Vera szerepében Spányik Évát és Pali alakítóját, Láng Józsefet dicséret és elismerés illeti. Mindketten mértéktartó, de életízű játékot mutattak. Ezt különösen azért tartom szükségesnek kihangsúlyozni, mert bő lehetőségük lett volna mindkettőjüknek az úgynevezett „beköpésekkel” nevettetni a közönséget. A művésziesség érdekében azonban nagyon helyesen mellőzték ezt az olcsó lehetőséget A darab zenéje és a versek Vécsei Ernő munkáját dicsérik, a díszletekről talán annyit, hogy jól alkalmazkodtak a darabhoz, kifejezésükkel segítették a — szekszárdinál nagyobb közönséget is megérdemlő előadás sikerét. ________ ____ ___________________ B. G. A naki kulíúrcsoport és a uőtanács együttműködése Tancsik Péterné, a naki nőtanács elnöke, levelében beszámol arról, hogy a községben jó munkát végez a nőtanács, de hogy még eredményesebb legyen a tevékenységük, a különböző megmozdulások sikeresebbé tétele érdekében részt vesznek a kul- túrcsoportok is. Nemrégiben a nőtanács gyűlést rendezett a községben. A nőmozga! lom fontosságáról Illés Lajos párttitkár tartott előadást. Az est sikeréhe? nagyban hozzájárult a KISZ fiatalok j népi tánccsoportjának, és az úttörők i leány tánccsoportjának színvonala; I bemutatója. Mindkét tánccsoport vezetője Kardos Klára tanítónő, és nagyrészben az ő munkájának az érdeme a siker. Fellépett a műsor keretében a zenekar is, amely nemreg alakult, de máris sikeresen szerepelt,
