Tolna Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 március 1. Barátságunk tiszta, igaz, felhőtlen barátság Gheorghiu-Dej és Kádár János elviárs beszélt a bukaresti nagygyűlésen Csütörtökön délután a bukaresti Köztársaság stadionban nagygyű­lést rendeztek a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére, me­lyen beszédet mondott Gheorghiu-Dej elvtárs és Kádár János elvtárs. Gh. Gheorghiu-Dej eivlárs beszéde — Hazánk dolgozó népe — mon­dotta a többi között — a Román Munkáspárt és a Román Népköztár­saság kormánya kifejezi nagy meg­becsülését a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt helyes politikája iránt, s meleg együttérzéséről biztosítja azokat a magyar munkásokat, parasztokat és értelmiségieket, akik a párt vezetésével erősítik a népi hatalmat és egyre jelen­tősebb sikereket aratnak a szo­cialista társadalom építésében. Gheorghiu-Dej elvtárs kiemelte, hogy az imperialista körök rágalmai és fondorlatai ellenére Magyarország nemzetközi helyzete állandóan erő­södik, majd részletesen szólott a román nép szocialista építőmunká­jának nagy sikereiről. A román és a magyar dolgozók nagy vívmánya — mondotta a to­vábbiakban — a román—magyar barátsági, amely megbonthatatlan testvéri szövetségben tömöríti álla­mainkat és népeinket. Ez a barátság különös erővel nyil­vánult meg akkor, amikor a magyar népnek az ellenforradalmi felkelés nehéz megpróbáltatásaival kellett szembeszállnia. A román nép kifeje­zésre juttatta, hogy teljesen szolidáris a magyaror­szági dolgozók harcával, amelyet a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a forradalmi munkás­paraszt kormány vezetésével vívtak az ellenforradalom leveréséért és a dolgozó nép forradalmi vívmányai­nak megvédéséért. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének látoga­tása hazánkban — állapította meg Gheorghiu-Dej —, valamint azok a határozatok, amelyeket ez alkalom­mal közösen hoztunk, jelentős határkövek a magyar és a román nép törhetetlen barát­sága sniintelen fejlesztésének, erősítésének és testvéri együtt^ működésének útján. Eszmecserénk során tüzetesen meg­vizsgáltuk a két ország kapcsolatai állandó fejlesztésének kérdéseit, va­lamint a népeinket érdeklő legfonto­sabb nemzetközi kérdéseket is. A két kormány és a két párt között az összes megvitatott kérdésekben tel­jes az egyetértés és a nézetek azo­nossága, s ez a szerdán aláírt közös nyilatkozatban kifejezésre jut. Gheorghiu-Dej elvtárs rámutatott, hogy a szocialista országok egysége az államok anyagi és kulturális fej­lődérének, békéjének és szuverenitá­sának biztos záloga,- Gheorghiu-Dej elvtárs beszélt ar­ról, hogy a két ország baráti kap­csolatai szüntelen élmény Résének fejlesztésének legszebb biztosítékát, pártjaik gyümölcsöző testvéri együtt­működése alkotja. A magyarországi ellenforradalom tanulságai újból megmutatták a szocialista országok munkáspártjainak, hogy legfontosabb kötelességük har­colni minden olyan kísérlet el­len, amelynek az a célja, hogy gyengítse a pártnak a társadalmi élet minden területén érvénye­sülő vezető szerepét. A kommunista és munkáspártok — hangoztatta Gheorghiu-Dej elv­társ — szerte a világon sikeresen harcolnak a revizionizmus, a mai munkásmozgalmat fenyegető legfőbb veszély ellen, valamint a dcgmatiz- mus és a szekta-szellem ellen. Gheorghiu-Dej elvtárs a továb­biakban hitet tett a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés együttélésének, a béke megvédésé­nek politikája mellett. Gheorghiu-Dej elvtárs kijelentette, hogy figyelembe véve az imperialis­ták fegyverkezési hajszáját, a Román és a Magyar Népköz- társaság teljes erejével hozzá­járul a varsói szerződés szerve­zetének megszilárdításához. A román és a magyar kormány teljes mértékben támogatja a szov­jet kormánynak az összes országok békés együttélésére és újabb hábo­rúk megelőzésére irányuló akcióit — folytatta. — A két kormány támogatja a szovjet kormánynak a kormány­fői csúcsértekezlet összehívására irányuló javaslatát. A két küldöttség támogatja a len­gyel kormánynak az atommentes övezet létesítésére irányuló javasla­tát, s melegen üdvözli a Kínai Nép- köztársaság kormányának kezdemé­nyezését. hogy a kínai önkéntesek kivonulnak Koreából. Gheorghiu-Dej elvtárs beszéde vé­gén a román és a magyar nép test­véri barátságát és együttműködését, I a Szovjetunió-vezette legyőzhetetlen szocialista tábor megingathatatlan ! egységét és a népek békéjét éltette. dolgozói az ipari termelést 8,5 száza­lékkal növelték. — Mi ezekről az eredményekről be fogunk számolni a magyar ' népnek. Egymás eredményeinek jobb is­merete önmagában is erősíteni fogja a román és a magyar nép barátságát. Gondolnunk kell arra, hogy még nem haltak ki azok az emberek, akik a burzsoá-nacionalizmus mérgezett nyilával készen állnak mindig arra, hogy megkíséreljék népeink viszo­nyát megzavarni. De ezeknek mi nem engedünk teret és zavartkeltő kísér­leteiket az igazság erejével és vilá­gos hirdetésével lehetetlenné tesszük — mondotta Kádár János elvtárs. — Ebben a szellemben mondjuk hogy a Magyar Népköztársaságnak nincs egy országgal szemben sem te­rületi, sem más igénye. Aki ilyet fel­vet, nemcsak a velünk tes'véri ba­rátságban élő szomszéd népköz á’-sa- ságok ellensége, hanem hal " los ellen­sége elsősorban a Magyar Népköztár­saságnak és az urak miatt oly sokat szenvedett magyar dolgozó népnek. VI. Egyik vezetőnek — közvetlenül az ellenforradalom kirobbanása előtt — az újságban megjelent egy olyan nyi­latkozata a falusi feladatokról, ame­lyik mindenkinek jó volt, csak éppen a szövetkezeti emberekben váltott ki nyugtalanságot. Ennek olyasféle íze volt mint ötvenháromban a Nagy Imr°-féle torz politikának, amely szerint erénynek számított a szövet­kezetek vagyonának széthurcol "sa. Az újságot itt is olvasták, a szellem itt is ezernyi kérdőjelet tett a pusz­taiak elé. A fáradságot sosem sajnálták a közödért. akVor sem voltak restek, amikor éjszakázni kellett a magtá­rak istállók őrzése miatt. A bosszú éjszakákon azonban ezerszer kérdez­ték egvmá"tól és önmaguktól: — Mi dolgoztunk mw itt min­denért és most méeis védeni k°li? Hát olvan rendszer l°sz most, "mi­kor csak annak nem kell nyugtalan­kodni a vaevona miatt, aki egyénileg gazdálkodott? Ma népeink vállvetve harcolnak a béke megszilárdításáért, a szo­cializmus felépítéséért, egész tá­borunk egységének további erő­sítéséért. Kormányaink támogat­ják azt a politikát, amely e cé­lok megvalósítását szolgálja. Helyeseljük a nemzetközi tárgyalá­sok és megegyezések módozerét és hisszük, hogy a kormányfők talál­kozója, amit a Szovjetunió kormánya javasolt, létrejön és minden nép ér­dekében szükséges és fontos eredmé- nveket tud elérni. — Támogatjuk azt a követelést, amely a tömegpusztító fegyverekkel való kísérletek megtiltását kívánja, támogatást nyújtunk minden javas­latnak, amely a leszerelés, a küfö’di csapatok kivonását, által" ban a bé­kés együttélést, a békés gazdasági versengést szolgálja. Kádár elvtárs a nemzetközi hely­zetről szólva rámutatott, hogy a magyar kormány minden pozi­tív javaslatot támogat. Ezek közül is különösen azokat, amelyek közvetlenül érinűk a ma­gyar nép életbevágó érdekeit. Ilyen Rácegres, 1958 Néha-néha jött ugyan biztató szó a járástól, a községből, a kor­mányfők nyilatkozatai is próbálták erősíteni a szövetkezetiek hitét a kö­zös gazdaságban, de mi volt az a megindult, rohanó, romboló laviná­hoz képest? Ahova közvetlenül el­jutottak a vezetők — járásiak, me­gyeiek — ott többnyire sikerült meg­menteni, győzelemre segíteni a jó­zan gondolkodást a bizonytalanko­dással, félelemmel szemben. Itt Ráeegre=en nem sikerült. Talán éppen a közödért való aggodalmuk­ban azt mondták: — Ne engedjük, hogy körbevesszen a közös. Inkább hordjuk szét és ha nem eev helyen van, akkor már nem lehet akkora kár. Ekkor még nem mondták azt. hogy osszuk fel a szövetkezetei a sok bi- zonvtalan«áe ellenére sem. C ak azt. hogy „védjük’ meg, mert hallottak már gyújtogatásról és hasonlókról, márpedig a pusztai ember azt na­gyon jól megtanulta, hogy a saját­jára vigyázni kell. Igen ám, de például az NDK javaslata a két né­met állam egyesítésére, a lengyel kormány javaslata az atommentes zóna létesítésére, a román korm ny javaslata Románia, Bulgária, Albá­nia, Jugoszlávia, Görögország és Törökország jó viszonyának és a Balkán tartós békéjének megterem­tésére. — Aláírtuk az álláspontunkat és a közös törekvéseinket kifejező nyilat­kozatot — mondotta Kádár János elv­társ. — Mindent megteszünk.^ hogy amit aláírtunk, valóra is váltsuk. Erősödjék még jobban baráts gunk, érvényesüljön még jobban a kölcsö­nös előny és a kölcsönös segélynyúj­tás szocialista elve népeink jav'ra. Kádár elvtárs végezetül egész né­pünk nevében további sikert kívánt a Román Munkáspártnak, Románia népének, minden dolgozójának, a szocializmus építésében és a béke vé­delmében A hatalmas éljenzéssel fogadott beszédek után Kádár János és Ghe­orghiu-Dej a nagygyűlés több tízezer résztvevőjének viharos tapsa közben megölelte egymást. (MTI) ezzel a gondolattal egyidőben meg­jelent valami féltékenykédésféle is egymással szemben: nehogy va­laki többet vigyen haza, mint a má­sik, mert hátha végül „nem is kell’’ visszavinni és akkor az jobban jár. A másik pedig azt mondta, hogy ,,én többet vittem be, mint te, a munka­egységem is több volt, mint neked, többet is akarok hazavinni, mert többre vagyok jogosult”. így aztán észrevétlenül eljutottak addig, amikor már nem is arról be­széltek, hogy védjük a közöst, ha­nem „nekem ennyi jár — neked ennyi jár”. Elindultak a közös védel­mére és a nagy zűrzavarban odalyu- kadtak ki, hogy az .enyémet”, „tié­det” kezdték meghatározni. Közben jöttek a határozott intéz­kedések, hogy nem szabad meg­engedni, hogy bárki is széthurcolja a körnst a tsz-demokrácia megsértő­vel. Ekkor azonban itt már elindult a lavina. — Akkor határozzunk — nondták és összeverődtek valami gyűlésfélére. Kádár János elvtárs beszéde Gh. Gheorghiu-Dejnek, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának nagy tapssal fogadott be­széde után Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára emelkedett szólásra. — Teljes meggyőződéssel állíthat­juk — mondotta beszédében a többi között Kádár János —, hogy barát­ságunk ma mind párt- és állami kap­csolatunk, mind népeink közvetlen kapcsolataink vonalán tiszta, igaz, felhőtlen barátság. Jól ismerjük, tiszteljük és igaz ba­rátainkként szeretjük Gheorghiu- Dej és Chivu Stoica elvtársat, vala­mint a román dolgozók többi ismert vezetőjét. Baráti viszonyunk kölcsö­nösen teljes bizalmat fejez ki. Kádár János ezután a magyar- országi ellenforradalmi események­ről szólott. — Ezerkilencszázötvenhatban — mondotta — az ellenforradalmár bur- zsoá nagybirtokos osztály, va’amint imperialista és megvetésre méltó re­vizionista áruló segítőik kiaknázták a régebbi magyar vezetők csoportjá­nak súlyos hibáit és meg akarták dönteni a Magyar Népközt ! rsasámt. Átmeneti sikereiket annak köszön­hették, hogy az áruló Nagy Imre-féle csoport átállt oldalukra és kinyitotta számukra a kaput. A továbbiakban az el’enforrad^lom leveretését ismertette Kádár elvtárs, majd így folytatta: — Harc köbben olyan tapasztala­tokat szereztünk, hogy a jósmn^ék'í tév°dőket t;i relémmel és ió szóval kell meggyőzni, de az ellenség t " bo­rába átment árulókat nem agítá'ni, hanem ütni kell az ellenséggel együtt. — Azt tapasztaltuk, hogy jobb, ha a gyakran ingadozók nincsenek a pártban. A párt számszerűen most kisebb, mint volt, de egységesebb, harcosabb és így nagyobb a tekintélye is ereje is, mint az ellenforradalmi támadás előtt volt. — A múlt hibái nyomán levont egyik legfőbb tanulságunk, hogy a párt és a dolgozók széles tömegei között élő kapcsolat, kölcsönös bi­zalom a párt, a népi rendszer legfőbb és nélkülözhetetlen ereje. Népünk az ellenforradalom fe­lett aratott gvőzelirét is a szo­cialista országok népei egységé­nek és támogatásának köszön­heti. Örülünk, hogy most a bukaresti dol­gozók képviselői előtt személyesen van alkalmunk megköszönni azt az értékes segítséget, amelyet nekünk a nehéz napokban a Román Munkás- pórt, a Román Népköztársaság kor- mánva és népei nyújtottak. — Az adott segítség nem volt hiá’~a való. Politikai irányvonalunk helyes­nek bizonyult, gazdasási terveink reá­lisak. A magyar dolgozó töm°gek támogatják törekvéseinket, s ezért a Ma-rvar Nénköztársaság erős-n áll a lábán és megy előre a szo­cialista társadalom építésének útján. — Örülünk, hogy személve-en lát­hatjuk most a Román Nánköztársa- ság dolgozó népének eredményeit. Olvastok a k<kMi jelentést ez 19"’7 rs terv tóttal iesítéséről és küldöttre günk minden tagja szívből gratu'*1 ahhoz, hogy a Román Népköztársaság A kínai önkéntesek ünnepélyes búcsúztatására készülnek Koreában Phenjan: (Uj Kína) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormá­nya csütörtökön intézkedéseket ho­zott a kínai népi önkéntesek hősi teljesítményeinek megörökítésére és a távozó kínai népi önkéntesek me­leg búcsúztatására. Többi között az egész koreai nép által aláírt levél­ben mondanak köszönetét a kínai népnek, a kínai népi önkénteseknek. Phenjanban október 10-ére fel kell állítani a „kínai népi önkéntesek hősi halottainak emlékművét”. Min­den harcos megkapja a „hazafias felszabadító háború emlékérem” ki­tüntetést. 1958 októbere, a kínai népi önkén­tesek hadbalépésének 8. évforduló­ja — a koreai—kínai barátság hó­napja lesz és ebben a hónapban országszerte ünnepségeket rendez­nek. Fogadás Bukarestben a magyar párt* és kormányküldöttség tiszteletére Bukarest: (MTI) Keleti Ferenc, a Magyar Népköztársaság bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagy követe csütörtökön este a bukaresti Hadsereg Házában fogadást adott a Román Népköztársaságban tartózko­dó magyar párt- és kormánykül­döttség tiszteletére. A rendkívül szívélyes baráti lég­körben (lefolyt fogadáson pohár­köszöntőt mondott Keleti Ferenc, a Magyar Népköztársaság bukaresti meghatalmazott és rendkívüli nagy­követe és Avram Bunaciu, a Ro­mán Népköztársaság küülgyminisz- tere. Elutazott Bukarestből a magyar párt- és kormányküldöttség Bukarest: (MTI) Csütörtökön hu­szonnégy órakor elutazott Buka­restből a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a forradalmi munkás­paraszt kormány küldöttsége. A késő éjszakai óra ellenére a buka­resti dolgozók nagy tömege gyűlt össze a Baneasai pályaudvaron, hogy búcsút vegyen a vendégektől. A magyar párt- és kormánykül­döttség tagjainak búcsúztatására Megkezdődött a Magyar Szakszervezetek XIX. kongresszusa Az Építők Rózsa Ferenc Művelő­dési Házában pénteken reggel fél ki­lenckor megkezdődött a Magyar Szakszervezetek XIX. kongresszusa. A háromnapos tanácskozáson a kongresszusi küldöttek beszámolnak a XVIII. kongresszus óta végzett munkáról, összegezik a szakmai szakszervezetek kongresszusainak tapasztalatait és megjelölik a ma­gyar szakszervezetek további fel­adatait. Ä kongresszuson megjelent dr. Münnich Ferenc, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke, Maro­sán György államminiszter, Biszku Béla belügyminiszter, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára a párt Politikai Bizottságá­nak tagja. Ott volt a kormány több tagja, a KISZ, a Hazafias Népfront, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság és a Magyar Nők Országos Taná­csának vezetői. A kongresszuson részt vett Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszö­vetség főtitkára és a világszövetség három titkára, továbbá a szovjet, az arab, a francia, az olasz, az oszt­rák, a lengyel, a csehszlovák, a ro­mán, a német, a bolgár, az albán, a jugoszláv, a koreai és a vietnami szakszervezetek, valamint a vegy­ipari dolgozók szakszervezetei nem­zetközi szövetségének küldöttei. A megnyitó beszédet Somogyi Miklós mondotta, majd Gáspár Sán­dor, a SZOT főtitkára tartotta meg a Szaktanács beszámolóját. Gheorghiu-Dej és Chivu Stoica ve­zetésével a román párt és állami élet számos vezetője megjelent a pályaudvaron. Ott voltak a Buka­restben akkreditált egyes diplomá­ciai képviseletek vezetői, a Magyar Népköztársaság nagykövetségének tagjai, a román és a külföldi sajtó képviselői. A román és a magyar himnusz közepette Kádár János Gheorghiu- Dej-zsel együtt ellépett a díszszázad előtt. Egy fiatalokból álló csoport virágot nyújtott át a magyar kül­döttség tagjainak. A vendégek bú­csút vettek a diplomáciai testület tagjaitól és a megjelent hivatalos személyiségektől. A magyar és a ro­mán állami és pártvezetők baráti kézszorítással búcsúztak egymástól, Kádár János és Gheorgh'iu-Dej me­legen összeölelkezett. A pályaudva­ron összegyűlt lelkes tömeg hossza­san éltette a magyar és a román nép örök barátságát. A magyar párt- és kormánykül­döttséget Malnaseanu külügyminisz­terhelyettes és Caius Frantescu, a külügyminisztérium protokollosztá- lyának vezetője elkíséri a magyar— román határig. A magyar küldött­séggel utazik Ion Popescu a Román Népköztársaság budapesti nagykö­vete is. PUSZTÁI CSENDÉLET

Next

/
Thumbnails
Contents