Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-20 / 43. szám

'.195$ február 8#. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Kommunista fiatalok az üzemben... A Nagydorogi Dohánybeváltó KISZ sxervexetének munkájáról Kgy hónap kivételével egész éven át több mint ötven fiatalt foglalkoz­tat a Nagydorogi Dohánybeváltó üzem. A fiatalok nagy része 16—19 év közötti lány és nagydorogi lakos. Néhány an pedig a környező közsé­gekből, Györkönyről, Pusztahencsé- ről, vagy Sárszentlőrincről járnak be dolgozni az üzembe. A munkáslányok, mivel legtöbb­jének már évek óta állandó kerese­tet biztosít az üzem, második ottho­nuknak tekintik a Dohánybeváltót. A KISZ-szervezet megalaku­lása Mór 1957 tavaszán létrejött a KISZ szervezet az üzemen belül. Az ifjúsági szervezetbe, alakulásának napján a munkáslányok több mint 70 százaléka jelentkezett. Ezeknek a fia_ taloknaik nagy része már résztvett az ifjúsági mozgalomban a DISZ mű­ködésének időszakában, s a KISZ szervezésekor ismét az elsők között tömörült a párt ifjúsági szervezeté­nek zászlaja alá. A KISZ-szervezet fejlődése A* általános tapasztalat azt mu­tatja, hogy csak az a KlSZ-szerve- zet tud fejlődni, amelyik munkát fejt ki, foglalkoztatja a fiatalokat. Az egyhelyben topogó, vagy mozdu­latlan szervezetektől viszont elhide- gül az ifjúság. A Dohánybeváltó KISZ-szervezete már a kezdet kezdetén megalakulá­sának napjaiban is munkát fejtett ki. Az üzem KISZ-szervezetében hallottak alapján a kiszista lányok munkahelyükről esténként a faluba visszatérve szüleik és ismerőseik kö­rében sikeresen verték vissza az 1957 tavaszán még burjánzó rémhíreket, s ellenséges nézeteket. 1957 május 1-én a Dohánybeváltó KISZ fiataljai egységes öltözetben vonultak fel Nagydorogon, május vé­gén pedig jólsikerült Gyermeknapot rendeztek. Júniusban a moszkvai VIT tiszteletére a nagydorogi területi KISZ-szervezettel karöltve nagysza­bású ifjúsági találkozót tartottak az üzem kiszistái, többszáz fiatéul rész­vételével. Az augusztus 20-án, a Pakson meg rendezett ifjúsági találkozón népi táncszámokkal szórakoztatták a Dohánybeváltó Ikiszista leánytánco­sai a fiatal szovjet katonákat. TÍZ ÉV NEM NAGY IDŐ, hiszen a kiültetett gyümölcsfa tíz év után hozza csak negyedik gyér termését. Az idén 10 esztendeje működő kis- tormási Dózsa Termelőszövetkezet nem ilyen gyérül fejlődött... Saj­nos, azonban mindezt most nem ír­hatom le úgy, ahogy a számok mu­tatják. Nem, mert mikor az alaku­lási jegyzőkönyv, az első gazdasági évek mérlege és az alakulás után közvetlen készített leltári jegyző­könyvek után érdeklődtem, Nagy Mihály a könyvelő, egy bocsánatké­rő pillantás kíséretében annyit mon­dott: — Kéremszépen a padlás tele van iratokkal. De itt ilyesmit nem lehet találni. Az igazság ugyanis az, hogy 1953-ig itt könyvelés nem volt, nem értettünk a könyveléshez, meg nem is igen értünk rá ilyes­mikkel foglalkozni. — írjon arról, hogy mi most a helyzet a szövetkezetben. írja meg, hogy szombaton klubhelyiséget ava­tunk itt a Dózsában, hadd tudják meg, hogy Kistormáson a termelő- szövetkezetben klubhelyiség is van, mint egy városi üzemben. írja meg, hogy augusztus 20-án nagy ünnep­séget tartunk a szövetkezet fennállá­sának 10 éves évfordulója alkalmá­ból. írja meg, hogy 10 év alatt mi­lyen sokat dolgoztunk, és persze gyarapodtunk is. Azt is megírhatja, hogy ebben az évben 21 új tagot vet tünk fel és ezzel községünk, úgy gondolom a megyében elsőnek ismét termelőszövetkezeti község lett — rukkolt elő javaslataival Csapó Já­Az ősz folyamán az Árva Julcsa című háromfelvonásos színmű tanu­lásába kezdtek, s egy üzemi zenekar felállítását tervezik. Esténként, munka után gyakran ülnek össze a lányok az üzem kultúr szobának is használt étkezdéjébe, s ott tánclemezeket hallgatnak, ping­pongoznak, sakkoznak, vagy a szer­vezet teendőit tárgyalják. A Beváltó üzem az idén televíziós készülék vásárlását tervezi a fiatalok részére. A KISZ-munka vonzást gyakorol a kívülálló fiatalokra, közelebb hozza őket a mozgalomhoz. Legutóbb heten kérték felvételüket a munkáslányok közül az üzem KISZ szervezetébe. A KISZ segítsége-az üzemnek A kommunista ifjak tanácskozá­sain, a taggyűléseken gyakran esik szó a munkafegyelemről. Az idősebb, s a mozgalmi életben tapasztaltabb KISZ-tagok sokszor gyakorolnak kri­tikát a tapasztalatlanabb, a fejlő­dés kezdetén álló fiatalok felé. nos, a termelőszövetkezet mai el­nöke. AZ IGAZAT MEGVALLVA so­kat gondolkoztam azon, hogy most tulajdonképpen a klubhelyiségről, a 21 belépőről, a 10 esztendős szövet­kezet mostani terveiről, a nevezetes évfordulóra való készülődésről, vagy éppen arról írjak, hogy a szövetke­zet tagjai sérelmezik, amiért nincs kint a község szélén, hogy Kistor­más termelőszövetkezeti község. Úgy állapodtam meg önmagámmal, hogy nagyon fontos és jogos az a kíván­ság, hogy az újságon keresztül erről tudomást szerezzenek szerte a me­gyében. De ennél részletesebben ezekről most mégsem írok. Megpró­bálom inkább bemutatni az embert, aki 10 esztendővel ezelőtt elindult a párt által megjelölt termelőszövet­kezeti gazdálkodás útján, erről az útról nem tért le és nincs is szán­dékában letérni... * 1947. NOVEMBER 1-ét mutatott a naptár. Pintér Dezső, Tóth Géza, Kónya Ernő és még hét, 25—30 év közötti fiatalember Kistormástól négy kilométerre, Szalai János ku- lákbérlő tanyája körül mintegy 100 holdon megalakította a földbérlő szövetkezetét. Valamennyien agrár­proletárok voltak, gazdasági felsze­Előfordult, hogy egy Pusztahen- cséről bejáró fiút annak ellenére, hogy az üzem területén tilos a do­hányzás, a lányok dohányozni lát­tak, s a KISZ taggyűlésen megkriti­záltak meggondolatlan tettéért. A kollektíva nevelőereje ebben az esetben többet segített, mintha az illető üzemvezetői megrovást kapott volna. Az ebédszünet korábban kezdése, vagy későbbi befejezése ellen is fel­vették a kiszisták a harcot, s azóta jelentős javulás tapasztalható ezen a téren. A legutóbbi, február elején meg­tartott KISZ taggyűlésen elhatároz ták a fiatalok, hogy munkaversenyt indítanak. A présszekrényrakó pá­rok versenye és a dohányelhordók egyéni versenye máris jelentős ja­vulást eredményezett és a teljesítmé­nyeket 100 százalék fölé emelte. H. T. relésük akkor nem volt. Megyei ki­utalásra kaptak valamelyik nemzeti vállalattól 5 kocsit, 5 pár lovat és megkezdték a közös munkát. — Én akkor párttitkár voltam, mert mi valamennyien kommunis­ták voltunk és bizony — ezt nem szégyellem bevallani — naplemente után egyedül nem igen mertünk közlekedni. Lépten-nyomon kísér- gettek bennünket a kulákok és ha észrevették, hogy valamelyönk egye­dül megy az úton, megtámadták. Én egyszer majdnem otthagytam a fo­gamat. Mentem gyanútlanul, s meg­támadtak a kulákok, de szerencsére a közelemben voltak a többiek és nem történt semmi bajom. Szóval azt akarom mondani, akkor még nagyon nehéz volt szövetkezeti tag­nak lenni. De mi álltuk a sarat, (tol­doztunk is, meg harcoltunk is ... — emlékszik vissza Kónya Ernő az első kistormási szövetkezet egyik tagja, amely ha létezne ma, 11 éves volna. De a Petőfi szövetkezet, mint ilyen már nincs Kistormáson ... AZ ELSŐ, A PETŐFI csoportbe­liek nem sokáig voltak egyedül. 1948. kora őszén, 15 család, 320 hold földön, a falu alvégén megalakította a Dózsa Termelőszövetkezetet. A 15 közül Nagy Mihályt, Csapó Já­nost és még néhányat ma is meg lehet találni a szövetkezetben. 1949. őszén pedig a falu felvégén a 19-es kommunisták alakítottak szövetke zetet. A többi között ott volt Bózsó János, aki ma a községi tanács el­nöke, Lestár Vendel, aki az egyik oszlopos tagja a Dózsának és Rátkai József, aki ma állattenyésztő a 10 éves kistormási Dózsában. 1951-ben egyesült a három kistormási ter­melőszövetkezet. Kevés kivételtől eltekintve, ott vannak ma is mind­annyian, akik a Petőfinek, a Dózsá nak és az utoljára alakult Március 15. Tsz-nek voltak az alakítói. A Dózsa Tsz az első években jól gaz­dálkodott. 1953-ban a jó eredmé­nyek láttán olyan nagy volt a ter­melőszövetkezeti fejlődés a köz­ségben, hogy Kistormás dolgozó pa­rasztságának több mint 80 százalé­ka belépett, s Kistormás akkor lett először, elsőnek a megyében ter­melőszövetkezeti község. / A DŐZSA TSZ TAGJAI, akik ma 87-en vannak, büszkék a szövet­kezetükre. Őszintén és férfiasán be­vallják, hogy a 10 esztendő alatt kö­vettek el hibákat is. De ha mérlegre tennénk a hibákat, meg az eredmé­nyeket, az utóbbi javára billenne a mérleg. Különösen pedig arra büsz­kék, hogy az ellenforradalom ide­jén olyan egységesek voltak vala­mennyien a szövetkezet mellett, hogy nehéz volna rá példát találni a me­gyében. Azokban a nehéz és zűrza­varos napokban nem volt széthúzás, nézeteltérés. Mindenki kitartott amellett, hogy bármi történjék is, megvédik a közöst. Nem is vitt el onnét az ellenforradalom ideje alatt egy szalmaszálat sem senki... És még tombolt az ellenforradalom, mikor a Dózsában 45 taggal meg­alakították az MSZMP helyi szer­vezetét. A pártszervezet ma is az egyik legerősebb és legjobban mű­ködő a gyönki járásban. Derék, be­csületes, harcos kommunisták van­nak a szervezetben annyian, hogy egy szakasz munkásőr kikerült be­lőlük ... Az őszülőhajú Rátái Józsi bácsi éppúgy, mint a fiatal Tóth Lajos 10 esztendőt töltött a közös­ben és most éppúgy fogja meg a kaszát, a kapát, mint a fegyvert. Tér melnek a Dózsabeliek és vigyáznak a rendre, őrködnek a proletárhata­lom felett és örülnek annak, hogy az ellenforradalom után elsőnek a me­gyében, ismét kikerülhet a tábla a falu mindkét szélére: Kistormás tér melőszövetkezeti község. Hogy miért? Ezt már a 10 esztendővel ez­előtti adatok nélkül is megmondha­tom ... A község határában 1400 hold földből 1200 holdon a Dózsa Tsz tagjai szántanak, vetnek. A ter­melőszövetkezetben 87-en vannak, kisparcellán pedig 11-en gazdálkod­nak. Ezért. Molnár Lászlóné Egy diákból margójára (Egy büfés élményei) A faliújságokról... Kevés szó esik az ellenforradalom óta az üzemi, vállalati fali­újságokról. A legtöbb helyen gazdátlanul csüngnek a falon, üresek, el­hanyagoltak, másutt viszont — ha egyáltalán megvannak még — csak arra használják, mint például a paksi járási tanácsnál is, hogy a leg­nagyobb évfordulókra néhány cikket megjelentessenek, megemlékezze­nek november 7-ről, április 4-ről, stb. Ezek a cikkek aztán rendszerint, sokszor olvasatlanul a következő évfordulóig ott vannak háborítatlanul, elsárgítja a papírt a nap, kifakulnak a sorok. A faliújságoknak pedig már jelentős hagyományaik vannak. Üze­mekben, vállalatoknál joggal büszkélkedtek azok a dolgozók, akiknek nevei legalább egyszer felkerült a faliújságra. Még évekkel utána, ma is, szép emlékként őrzik például a sztahanovisták azt, amikor nevüket olvasták a legjobbak között. De az újítók is hasonlóan örültek, amikor tettüket példaként állították az egész üzem, vállalat dolgozói elé. A faliújságok egyik válfaja, a falusi dicsőségtáblák is, hasonló sors­ra jutottak. Pedig ma is vannak szépszámmal olyan dolgozó parasztok, akiket a község lakossága elé lehetne állítani példának. Mi a faliújságok feladata? Az, hogy minden nap tükrözze az illető munkaterület eseményeit, legfontosabb problémáit, reagáljon az esemé­nyekre, nevelje a dolgozókat a közösségi szellemre, a társadalmi tulaj­don védelmére. Mutassa meg az adott munkaterület mindennapi életét, adjon tájékoztatást a legfontosabb intézkedésekről, s legyen mindenek­előtt a munkások, a dolgozók fóruma, — mondják el ezen keresztül is véleményüket, javaslataikat, elképzelésüket, egy-egy témával kapcsolat­ban. A faliújság az agitáció egyik igen fontos területe, módszere, ame­lyet az elmúlt másfél év alatt igen elhanyagoltak a pártszervezetek. Szükséges, hogy az agitáció sokrétűsége, hatékonysága érdekében ezt is felhasználjuk. Dél van. Hármasával ugrálok le a szekszárdi gimnázium széles lépcsősorán. Valósággal repülök, ellentétben a reggeli lassú kullo- gással. Hát azt senki sem tagad­hatja le, hogy jobb kifelé menni az iskolából, mint befelé. A lén- csősor aljára érve színes foltok­kal teli, festett hirdetményen akadt meg a szemem: „Meghívó az I/c. osztály far­sangi báljára”. Élvezettel legeltet­tem tekintetem a kifüggesztett rajzon. — Ebben aktívan részt- veszek — alakul ki az elhatározó gondolat agyamban. Kipenderülök az üvegajtón, majd a kapun, és kint vagyok a szabadban. Nem­sokára megcsörren lábam alatt a vas lábtörlő és ... ... És mint szárnyait próbálgató sasfióka (?) megjelenek a bálon — büfési minőségben. Azonnal munkához kezdek. Első „aktív” cselekedetem: körülnézek. Az egyik teremben színes sza­lagok lógnak le a mennyezetről és néhány tarka lampion, hangulat- világítás céljából. A zenekar már hangol. A zongorának épp most találták meg a harmadik lábát. Most megyek a másik terem­be. ahol a ruhatár és büfé van együtt. Nem úgy, hogy a kala­pokban csokoládékrém van vani- liahabbal, hanem szépen szét­választva. Bár voltak fiatalok, akik a büfében akarták levetni ka­bátjukat, talán az ott sürgő-forgó diáklányok miatt. Bezzeg az italt szolgáló részleghez nem jöttek, mert ott én tevékenykedtem. Biz­tosan jobban szerették a szendvi­cset. mint a szaknyelven „mál- ná”-nak becézett rozsdaszínű fo-. Ivadékot. Vagy inkább a lányokat kedvelték, mint engem? Pedig egészen tűrhető külsőm van: gyér a bajuszom és cipőim orral össze­tartanak, de ez ugye nem számít? Aztán lassan rájött a közönség, hogy a ruhatárban lehet habcsó­kot kapni és a büfében vetkőzni — vagy bocsánat, fordítva. Ebben a pillanatban megszólal a zene. Nekem a torkomon akadt egy sajtdarab. Kiürült a termünk, mindenki átment a szomszédos helyiségbe táncolni, vagy a cipő­ket és lábakat nézni. Mert mindig akadnak olyanok, akik az ember­nek folyton a bokáját nézegetik, ahelyett, hogy táncolnának. A zenekar hangulatosan játszik, a párok ütemesen ringanak. Má­sok ütem nélkül kerülgetik egy­mást. Van egy-két pár, akik egé­szen elábrándoznak és sötétszínű szemeikkel mélyen néznek el — egymás válla felett. Egyszóval itt mindenki jól érzi magát, így hát vissza kell térnem a büfébe, A táncteremben tétován, pilla­natra megálló, elpilledt barátai­mat karonragadom és kivonszolom a büfébe felfrissülni. Szerényen kínálgatom az édességeket: pis­kóta egy forint, krém tejszínhab­bal két forint, ha elfogy a hab, ötven fillér egy pótkávéskanállal. Amikor ezt mondtam, mindjárt ki akarták tenni a szűrömet. Az­után sürgősen áttértem a málna kínálására. Végeredményben az egész büfé elkelt, néhány üveg szódavíz kivételével. A táncolok közben fáradhatat­lanul imbolyogtak. Mikor alább­hagyott a kereslet a büfében, én is pörögtem néhányat. A zenekar éppen kezdett egy táncszámot, amikor felharsant egy érces férfi­hang: Vége a bálnak! Ebben a pillanatban mindenki egyemberként tódult a kijárathoz, az igazgató úr szavára. Segítünk rendet tenni az osztályokban. Bará­taim különböző tárgyakkal a há­tukon vonulnak le a lépcsőn a földszinti osztályokba, a lányok öltözködnek. Én is elindulok le­felé, kezemben egy paddal. hónom alatt egy székkel, fejemben pedig egy kedves emlékkel. Levente Péter Televíziós készüléket akar vásárolni az őcsényi KISZ szervezet Az őcsényi KISZ-szervezet tagjai elhatározták, hogy televíziós ké­szüléket vásárolnak. A készülék ára azonban meghaladja a szervezet je­lenlegi anyagi lehetőségeit. Hogy a vásárláshoz szükséges összeget elő­teremtsék, a szervezet február 22-én halvacsorával egybekötött bált ren­dez, amelynek tiszta bevételét a tele vízió vásárlására fordítják. Ezenkí­vül a színjátszócsoport is munkához látott és előadásaik bevételét ugyan­csak a televízió vásárlására és egyéb felszerelések beszerzésére fordítják. Tíz év a közösben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents